SOPRON
SOPRON
Sopron vásárai az ország legnagyobb árucsere-alkalmai közé tartoztak (Csatkai 1939; Iváncsics 1958; Bácskai–Nagy 1984). Két különböző földrajzi táj találkozásánál, a Bécsbe vezető út mentén települt ősi kereskedő- és iparosváros. Számos városi kiváltságot kapott, amelyek mindegyike vásárszabadalmat is tartalmazott. IV. László (1277), III. András (1297), Károly Róbert (1317, 1346) és Nagy Lajos (1365) szabadalmait Mátyás király 1463-ban erősítette meg. Miksa 1576-ban ismét megerősített néhány előbbi kiváltságlevelet, majd II. Mátyás 1613-ban, I. Lipót 1663-ban, 1684-ben, 1693-ban, III. Károly 1736-ban stb. Árucseréje növekedését segítette elő fontos vámhely volta és különféle vámkedvezményei. Megyeszékhely, szabad királyi város – virágzó céhes iparral, jó mezőgazdasággal, bányászattal, kiterjedt kereskedelemmel. Vásárai jelentőségét mit sem csökkentette, hogy 20 kilométeres körzetében két városnak, Kismartonnak és Nagymartomnak, 50 kilométeres körzetében pedig kilenc településnek (Nezsidér, Óvár, Babolt, Kál, Veresvár, Monyorókerék, Vasvár, Kapuvár – 68. térkép –, Beled) voltak vásárai.
Az 1892-ben készített kimutatás érdekesen közölte a soproni vásárok időpontjait. Az első vásár március első hétfőjén volt, ha pedig ez a farsang utolsó hétfőjére esett, akkor egy héttel később. A második vásárt május első hétfőjén tartották. A harmadikat augusztus utolsó hétfőjén. A negyedik vásár a Szent Erzsébetnapot (november 19.) magába foglaló hét hétfőjén volt, de ha Erzsébet-nap vasárnapra esett, akkor a vásárt a megelőző hét hétfőjén tartották. Ezeken a vásárokon kívül még négy külön lóvásárt is tartottak, éspedig február, április, június és október első hétfőjén. Ezeket a lóvásárokat a múlt század derekán gazdasági (termény- és mezőgazdasági eszköz-) – és marhavásárral bővítették. Sopronban tehát évente nyolc vásárt tartottak. Egy-egy vásár három napon át folyt, hétfőn, kedden és szerdán. A következetes hétfői vásárkezdésben nyilvánvaló a vasárnap tilalma. A hetivásárok hétfőn és pénteken voltak. De ha hétfő ünnepre esett, akkor kedden és csütörtökön tartották a hetivásárt. Mind a vásároknak, mind pedig a hetivásároknak óriási forgalmuk volt. A soproni vásár volt az ország egyik legnagyobb marha-, bor-, gabona- és sertésvására. Hetivásárai a baromfifelvásárlás közismert alkalmai voltak, a Sopron környéki falvakat járó tyúkászok 684innen, a soproni hetivásárról is Bécsbe szállították a baromfit, a tojást – ahogy erről Domonkos Ottó tanulmányában (1967) be is számolt. Horváth Zoltán (1976) pedig ezt a sokrétű, nagykereskedelmi jellegű árucserét részletesen a felbomló jobbágyság időszakára vonatkozóan, az egész megyére kiterjedően ismertette. Csatkai Endre nagyszerű helyismerettel rendelkezve, főleg a soproni hetivásárok gazdag leírását adta. Számunkra talán a legalkalmasabb Fényes Elek pár mondatos összefoglalása geográfiai szótárában: „Élnek kézművességből, kereskedésből, földművelésből, bor és gyümölcstermesztésből … 40 kereskedője borral, gabonával, szarvasmarhával, sertéssel, mézzel, viasszal, aszaltgyümölccsel, gyárművekkel élénk kereskedést folytat. Négy országos vására és két hetivására (hétfőn és pénteken) nagy fontosságú volt úgy, hogy éven át 40.000 db szarvasmarha, 150.000 sertés eladatik. A baromvásárt mindig pénteken tartják. Néhány évvel ezelőtt gyapjú-vásárra is nyert szabadalmat” (Fényes 1851: IV. 38–40).
A vásár korán kiszorult a fallal körülvett belvárosból. A Várkerület nyugati oldalán húzódó Ó-gabonatér nem más, mint egy hosszú vásár-piac utca. A helyigényes vásárrészek kitelepültek a városból a Kuruc domb elé, a város keleti szélére, ahol is külön felkerített vásártere volt a szarvasmarháknak (Marhavásártér), a lovaknak (Lóvásár-tér). Közelükben alakult ki a Fapiac.
A soproni vásárok, hetivásárok nagyságát, jelentőségét fokozták a város nagy hírű vendéglátó-intézményei: fogadók, szállók, kocsmák, kávéházak. A soproni vásárokon is számos interetnikus kapcsolat alakult ki. A vásárokat, hetivásárokat a város magyar és német polgárain kívül a Sopron környéki horvátok, a Bécs környéki osztrákok, bécsiek, szlovákok s morvák látogatták. Itt is feltűnt a vásárokhoz kapcsolódóan a cseregyerek intézmény. Sok dunántúli magyar család Sopronba adta német szót tanulni gyermekét, míg a soproni német családok magyar vidékre küldték el gyermekeiket. Sopronban mindig sok, magyar vidékről származó diák tanult, és a vándorló mesterlegények, a szakmai továbbképzés mellett, a nyelvtanulás kedvéért is látogatták Sopront. A soproni vásárok, hetivásárok jó alkalmak voltak a diákok, katonák, cseregyerekek meglátogatására.
