TŰZVÉSZ ELHÁRÍTÁSA
TŰZVÉSZ ELHÁRÍTÁSA
A múltbeli gyakori falusi tűzveszély magyarázza, hogy a tűzvész mágikus elhárításának egy-egy módszere az egész nyelvterületen ismert volt. Ezek egy része általános rontáselhárító cselekmény: így például a ház megkerülése meztelenül, kilencszer vagy háromszor, a tűz felé köpködés, a meztelen far tűznek mutatása. A cselekmények másik csoportja kvázi-áldozati cselekmény. A tüzet nem tisztelték természetfeletti lényként, de valamilyen nem konkretizált félelmetes erő volt, amely bizonyos cselekményekkel mintegy kiengesztelhető. Ilyen volt az elsőnek kisült kenyér kitűzése a kapura vagy botra a 680Dunántúlon. Itt ezt – az ujjnyomással is megjelölt – kenyeret fogyasztották el utoljára, gyakran azzal a meggondolással, hogy tűz esetén kéznél legyen; Baranyában ezt a házi tűzhely tüzébe dobni is szokás volt tűzvész esetén. Az északkeleti területeken a kenyeret felfordították az asztalon, ha égett a ház; Szatmárban, Hevesben kenyérrel a kézben kerülték meg a házat háromszor. Szórványosan előfordult a pénteken, nagypénteken sült kenyér tűzvész elleni használata. Hasonlóképpen kvázi-áldozati cselekményként értékelhető a villám gyújtotta tűz tejjel (aludttejjel, fekete borjú tejével) oltása, amely általánosan elterjedt volt, legalábbis mint hiedelem.
Szórványosan tűzvészt megelőző cselekményeket is alkalmaztak, így Zalában tűzrakás előtt vízzel keresztet öntöttek a tűzre. Országszerte elterjedt volt a gólya- és fecskefészek, néhol vörösbegy- és harkályfészek leverésére vonatkozó tilalom.
