VI.
VI.
A jogrend és vagyonbiztosság a XIV. század végén. Surlódások a Báthmonostori családdal. Töttös fia László. A püspök mohácsi tisztjének hatalmaskodásai. Határperek. Ujabb hatalmaskodások. Egyesség a határperekben. A hatalmaskodási perek. A mohácsi és kölkedi határjárási per. Per a nyárádi birtokért. Szökött jobbágyok. A Báthmonostoriak retorsioi. Per a pécsváradi konventtel. Bálint főpapi működésének, a püspöki állásából kifolyó szerepének jellemzése.
A kor szokásai, a jogrend ingadozása, s általában a nyers erőszak és hatalmaskodás, mely e zavaros időszakot jellemzi, magával hozta, hogy a tulajdon joga gyakran volt támadásoknak kitéve a hatalmasabb urak részéről és birtokperek, hatalmaskodási ügyekben indított pereskedések napirenden voltak. E korszak peres irataiban Alsáni Bálint nevével is gyakran találkozunk. A déli vármegyék egyik leghatalmasabb és leggazdagabb családja ekkor a Báthmonostori család volt, mely Töttös László alatt érte el virágzásának tetőpontját. Birtokai Baranya-, Bács- és Bodrog-vármegyék területén feküdtek nagyobb tömegben, s nem egy helyt határosak voltak a pécsi püspökség birtokaival.
E határos szomszédság csak súrlódásokra adhatott alkalmat. S valóban, a két fél közti pereskedés csakhamar nagyobb arányokat öltött. Az első esetben a püspök emberei szolgáltattak okot a perre. Sitkei Csató fia, János, a püspök mohácsi tisztje, 1379 január 28-ikán Erő Tamás fiát, Pétert, Báthmonostori Töttös László majsai tisztjét magában Mohács városában elfogta és csak öt márka lefizetése után bocsátotta szabadon. Február 11-ikén pedig a nevezett tiszt Báthmonostori Lászlónak János nevű laki zsellérét is elfogta és csak egy márkáért és egy agárért bocsátotta szabadon. Mindezeken felül pedig Péter és Bálint nevű szolgái által Báthmonostori Lászlónak Lájmér birtokán Chumur István nevű jobbágyát megölette. Mindezekért Garai Miklós nádor a bácsi káptalan által vizsgálatot rendelt el, melyet a káptalan október 1-én meg is tartott, igazolván ez esetek megtörténtét.* Ezzel a pereskedés nem nyert befejezést, mert Csató fia János még 1379 őszén egy ujabb erőszakoskodást követett el Báthmonostori László laki jobbágyai elen, kiktől négy ekét vett el erőszakkal és szintén csak három márka lefizetése mellett adta azokat vissza.* Báthmonostori László és a püspök közt egyébként ekkor határperek is folytak, így Lászlónak Kerekegyház és Majsa nevű birtokai felől, melyeknek határjeleit Bálint püspök megbízásából Mihály pécsi várnagy és János Csató fia, mohácsi altiszt széthányatták és annak egy bizonyos részét elszántatták. A megtartott tanúkihallgatás igazolta e tényeket, csupán Bálint püspökről nem lehetett bebizonyítani, vajjon részese-e hatalmaskodásban vagy sem.* Határper folyt a pécsi püspök és Báthmonostori László közt, a püspök nyárádi és Lászlónak Lak, Kerekegyház és Majsa nevű birtokai körűl is, melyeknek ujbóli bejárását Szepesi Jakb országbíró meghagyása folytán a pécsváradi konvent teljesítette.* Ezzel azonban az ügy nem volt bevégezve, mert 1382 május 5-ikén Lajos király meghagyja a kalocsai káptalannak, hogy Báthmonostori László panaszát, mely szerint Mihály, a pécsi püspök várnagya, a püspök parancsából Lak, Kerekegyház és Majsa birtokok határait elszántatta, vizsgálja meg, mely parancsnak a káptalan május 14-dikén eleget is tett, s ez alkalommal a panaszt beigazoltnak találta.*
Zichy cs. okm. tára IV. köt. 116. l.
U. o. 151. l.
U. o. 152. l.
L. a pécsváradi konvent 1380 október 11-dikén kelt jelentését Lajos királyhoz. ugyanott 160–165. l.
L. a káptalan május 19-diki oklevelét. U. o. 230. l.
Pár évi szünet után 1389b-en tört ki ismét az ellenségeskedés a két szomszéd birtokos között. Ismét csak arról volt szó, hogy a pécsi püspök mohácsi tisztje, György fia Pál, a püspök mohácsi, nyárádi és egyéb jobbágyaival, Báthmonostori László majsai jobbágyain még nyolcz év előtt hatalmaskodást követett el, s három év előtt a László birtokából egyes részeket elszántatott. Mint látjuk, László úr jó későn emelt panaszt a királynál, ki 1389 január 16-ikán Baranya vármegye hatóságát a vizsgálat foganatosításával bízta meg. A vizsgálat a panaszokat beigazoltnak találta.* Hasonlókép évekkel azelőtt elkövetett hatalmaskodások ügyében rendeli el Lajos király 1389 január 16-ikán a vizsgálatot Baranya vármegye részéről, mely hatalmaskodások ezúttal a Báthmonostoriak laki birtokán követtettek el,* s ugyanakkor a szekszárdi konvent ugyanez ügyben teljesített vizsgálatot.* Ez idő alatt azonban a püspök emberei a majsai birtokokon ujból hatalmaskodást követtek el, melynek vizsgálatára Lajos király 1389 augusztus 12-ikén Baranya vármegye hatóságát rendeli ki.* A laki és lajméri birtokon a pécsi püspök kölkedi tisztje, Ugali György, 1389-ben szintén hatalmaskodásokat követvén el, Báthmonostori László panasza folytán a pécsváradi konvent őt 1391 február 18-ikán a törvény elé idézte.* Az idézésnek foganatja nem volt, s ezért Bebek Imre másodszori idézést rendelt el, mi meg is történt.* Még talán meg sem indúlt ez az ügy, mikor Alsáni Bálint lancsoki tisztje Báthmonostori László lájméri birtokára ütött, ott nehány jobbágyot foglyul ejtett, s ingóságokban tetemes kárt okozott.* Ugali György 1393 augusztus 12-ikén, még az előbb említett pör folyama alatt, ujabb hatalmaskodást követett el a laki birtokon püspökének tudtával, mire mindketten törvénybe idéztettek.* Ennyi pereskedésnek végre is barátságos egyezség vetett részben véget. Bálint bíbornok és Báthmonostori László ugyanis 1394 január 20-ikán a Lak, Lajmér, Majsa és Kerekegyház birtokok körűl fennforgó peres ügyekre kiegyeznek oly formán, hogy Báthmonostori László eskűt tesz arra, hogy a vitás terűletek eleitől fogva birtokát képezték, és ő azoknak élvezetében volt. Kimondatott azonban, hogy ez az egyezség a Nyárád és Kerekegyház körűl fölmerűlt vitás ügyre semminemű befolyással nem bír.* Ennek a megegyezésnek kifolyása volt, hogy Zsigmond király 1394 június 23-ikán kelt rendelete értelmében választott bíróság ült össze, mely Báthmonostori László Lájmér, Lak és Lota helységeinek elpusztítása ügyében tanácskozást tartván, a pécsi püspöknek a tagadó eskűt ítélte meg.* A június 20-iki egyezség ügyében, a királynak ugyancsak június 23-ikán kelt rendelete értelmében a szegszárdi konvent járt el és június 28-dikán a határjárást teljesítvén, az uj határokat kijelölte.* A pécsi püspök mohácsi és kölkedi jobbágyai által Báthmonostori Lászlónak laki jobbágyain elkövetett hatalmaskodási ügyben a tagadó eskűt a választott bíróság Ugai György pécsi várnagynak ítélte oda.* Úgy látszik azonban, hogy a június 28-iki eljárással a két fél közt fennforgó pörös ügyek befejezést nem nyertek, mert július 13-ikán a szegszárdi konvent a tárgyalást szeptember 22-ikére, majd október 2-ikán november 8-ikára halasztja el.* A bíbornok és Báthmonostori László közt 1394-ben kötött egyezséget utóbbi kértére a pécsváradi konvent 1395 június 3-ikán újból átírta,* ámde az egyezség Bálint püspök nem tartotta meg, mert már 1395-ben nyárádi jobbágyait Lászlónak lájméri birtokára küldte, hol azok jobbágyát megsebesítették, a zabvetést learatták, a kerekegyházi jobbágyak vetéseire pedig nyárádi jobbágyainak barmait küldte, szóval újabb hatalmaskodást követett el, a miért a szegszárdi konvent a bíbornokot törvénybe idézte,* és ez idézés a pécsváradi konvent által deczember 19-ikén megújíttatott.*
U. o. 381. l.
U. o. 383. l.
U. o. 386. l.
Lásd a vármegye szeptember 20-diki jelentését. U. o. 404. l.
U. o. 452. l.
U. o. 454. l.
A pécsváradi konvent jelentése 1391 május 14-dikéről. U. o. 472. l.
A pécsváradi konvent jelentése. U. o. 517. l.
U. o. 545. l.
U. o. 548–557. l.
U. o. 558–561. l.
U. o. 561–563. l.
U. o. 563. és 566. l.
U. o.600–602. l.
U. o. 603–605. l.
U. o. 622. l.
A Báthmonostori család és Bálint bíbornok között a pörösködésnek azonban ezzel vége nem szakadt. 1398-ban Bálint bíbornok és Báthmonostori László fia, László és Szekcsői Herczeg Péter között folyt le egy pör Mohács és Kölked birtokok határbejárása tárgyában, melyben Szécsényi Frank országbíró 1398 augusztus 30-ikán Szent-Jakab nyolczadáról Szent-Mihály nyolczadára halasztást ad.* Nyárád birtok körül Bálint bíbornok és a báthai apát között 1404-ben is folyt egy per, melyben a báthai apát Szent-László királynak 1094-ban kiadott adománylevelét is felmutatta Lajos királynak 1367-ik évi átiratában. A Szent-László-féle adománylevélnek Nyárád határaira vonatkozó részét, miután a birtok a Báthmonostoriak Majsa és Lájmér birtokaival határos volt, Szécsényi Frank országbíró által Báthmonostori László 1404 június 27-ikén átíratta, nyilván hogy a pécsi püspök ellenében szükség esetén ujabb bizonyítékokkal rendelkezzék.* Szekcsői Herczeg Péter emberei különben Bálint bíbornoknak Szakál Tamás nevű somogyi jobbágyát 1406-ban szökésre birták, de a püspök őt emberei által Báthmonostori László Vajas nevű falujában elfogatta.* Szakál Tamás és Benedek somogyi jobbágy talán már ez alkalommal a megérdemelt büntetés elől szöktek meg, mert, mint egy oklevélből értesülünk, a somogyi templom és a bíbornok bizonyos pénzeinek eltulajdonításával vádoltattak. Bodrog-vármegye hatósága, a bíbornok által megindított eljárásban, a szökevényeket visszaitélte uroknak.*
Zichy család okmánytára V. köt. 80. l.
U. o. 369. l.
U. o. 443. l.
Bodrogvármegye hatóságának 1406 június 12-diki oklevele u. o. 449. l.
A Bálint bíbornok által okozott kellemetlenségeket Báthmonostori Töttös fia, László, azonban visszafizetni is igyekezett. Erre mutat az, hogy Zsigmond király 1388-ban több ízben meghagyja neki, hogy néhai György marchiai főesperesnek, általa lefoglalt ingóságait, főleg lovait adják vissza, azért is, mert nevezett főesperes a tized behajtása körűl a bíbornoknak adósa maradt.* Úgy látszik, az ismételt intéseknek meg volt a foganatjuk, mert 1390 augusztus 23-ikán Alsáni Bálint, Töttös Lászlót húsz ménesbeli lónak, csikóikkal együtt történt visszaadásáról nyugázza és egyuttal biztosítja őt, hogy más lovak miatt perelni nem fogja.* Végül meg kell említenünk még, hogy a pécsváradi konventtel is állott perben a bíbornok, kinek emberei a konvent babarczi birtokán követtek el hatalmaskodást.*
U. o. IV. köt. 357. l.
U. o. 437. l.
U. o. V. köt. 39. l.
Lelki és világi ügyek terén, mint ezekből látjuk, Alsáni Bálint szép működést fejtett ki, saját püspöksége jogainak, mint papsága érdekeinek, személyes ügyeinek védelmezője, szószólója, közbenjárója, nemkülönben mint a szentszék által lelki és más ügyekben nyert utasítások végrehajtója. Főpásztori hivatásának, mint a pécsi püspökség kormányzásával megbízott bíbornok tőle telhetőleg igyekezett megfelelni, kitartva a római obedientia mellett mindhalálig.
22. ALSÁNI BÁLINT PECSÉTJE.
