II.
II.
Mátyás sziléziai hadjárata. Erdődi Tamás magára vonja a király figyelmét. A királyi cancelláriában kap alkalmazást. Titeli préposttá lesz. Magatartása Corvin János trónraemelése kérdésében.
Az 1474-ik évben, míg Mátyás a törökök ellen fegyverkezdett, a lengyel király és fia Ulászló a csehországi trónkövetelő, mintegy nyolczvanezernyi sereggel Sziléziába nyomúltak, hogy ezen tartományt elfoglalják. Mátyás hirtelen összeszedett mintegy nyolcezer vitézt és Boroszló oltalmára sietett. Rangoni cancellár is kísérte.
Ellenségeinek túlnyomó számereje válságos helyzetbe hozta. Tanácsosai eltérő véleményben voltak a követendő eljárás iránt. Az óvatosabbak azt javasolták, hogy a város falai közé zárkózzék és várja be az ostromot; a merészek czélszerűbbnek vélték, hogy az ellenség elébe indúljon, és nyílt mezőn üssön tábort. Egyik tanácsűlés után, mely határozat nélkül oszlott szét, Rangoni, az estebédnél folytatott társalgásban megemlítette a vitás kérdést.
5. MÁTYÁS KIRÁLY NÉV-ALÁÍRÁSA.*
Mátyás király aláírása 1489. jul. 24. (Dl. 18425.), Beatrixé 1482. ápr. 3. (Dl. 24768.), Várdai Péteré 1478. decz. 11. (Dl. 18107.), Dóczi Orbán, Erdődi Tamás, János várdai püspök aláírásai és Corvin Jánosé, mely a legelső az eredetiben, 1490. aug. 15. (Dl. 19669.). II. Ulászlóé 1490. jul. 30. (Dl. 19567.), Cardulo Bernáté 1495. febr. 26. (Dl. 20270.), Lajos király aláirása 1520 jul. 3. (Dl. 23416.), a Zápolyai János, Szakmáry György és Báthory Istváné 1519. márcz. 8. (Dl. 23150.), Bornemisza Jánosé 1503. aug. 11, (Dl. 21199.), a Bakócz Tamás által ellenjegyzett oklevéltöredék, mind az Orsz. Levéltár Diplomatikai osztályából, Mária királyné aláírása 1526. szept. 4., Werbőczié 1526. szept. 20. Fraknói tulajdonában levő eredetiről vétettek.
Erdődi Tamás, ki katonai dolgokban nem volt járatlan, és mikor a körülmények úgy hozták magokkal, a fegyvert is ügyesen forgatta,* élénk érdeklődéssel hallgatta az elbeszélést. Mire nem habozott azon meggyőződését fejezni ki, hogy a két eljárási módozat egyike sem czélravezető; és hogy, az ő nézete szerint, a sereget egyidejűleg a városban és a városon kivűl kellene elhelyezni. Mikor pedig ezt Rangoni kivihetetlennek állította, ő kifejtette, hogy a város falain kivűl, de azok közelében, a külváros területén kellene tábort ütni; mert ily módon a sereg azon előnyökben részesűl, melyeket egy nagy város nyújthat, a hátrányok nélkül, melyek zárt falak között az ostrom következményei.*
Ezt Palermoi János dominikánus szerzetesnek Erdődi Tamáshoz intézett (alább idézendő) ajánló leveléből tudjuk.
Bonfin, röviden és homályosan, így adja elő Erdődi Tamás véleményét: «Castra in suburbiis pro mśnibus habenda, quć ab urbe propugnari, possent, et in suburbano loco sita, intus et extra esse viderentur».
A cancellár ezt közölte a királylyal, ki a javaslatot helyesnek ismervén föl, elfogadta és alkalmazta. Seregét Boroszló külvárosában helyezte el, hol minden szükségessel bőven el volt látva, és az erősen védett állásból egyes csapatok sikeres támadásokat intézhettek az ellenségre, melynek az élelmi szerekben való hiány és az őszi esőzések is sok kárt okoztak; úgy hogy a lengyel király kénytelen volt béketárgyalásokat indítani meg.
A jó tanács és szerencsés eredménye Erdődi Tamás pályájára lényeges befolyást gyakorolt; bár meglepő fordulatot nem idézett elő. Mátyás környezetébe vezette őt; itt azonban sok esztendőn keresztűl szerény állással kellett megelégednie.
Béke idején cancelláriai szolgálatot végezett, mint jegyző és fogalmazó. Mikor pedig uralkodója táborba szállott, ő is fegyvert ragadott. Ezen időre (1475–1480) esik Mátyás három hadjárata a törökök ellen és Ausztria meghódítása.
Eszerint Erdődi Tamás nagy események tanúja lehetett, és alkalmat talált arra, hogy ismételten vérét onthassa hazájáért.*
Palermói János, a Ranzán magyar története elé helyezett ajánlólevelében, így szól Erdődi Tamáshoz: «Antequam sacris initiareris, victricia arma es prosecutus … Adversus Christi fidei hostem ardentissimo spiritu die noctuque herebas… ad complura et gloriosiora invictum Regem hortabaris… Corporalibus armis, proprio tuo sangvine crucis Christi hostem fueras insecutus». (A codex a M. Nemzeti Muzeum könyvtárában őriztetik.)
Az udvarnál és a harcztéren tett szolgálataiért a jutalom soká késett. Az 1480-ik év őszén nyerte el az első egyházi javadalmat; és ezt is bátyja nagylelkűségének, nem a királyi kegyelemnek köszönheté. Bálint átengedte neki a titeli prépostságot;* míg ő maga egy ideig állás nélkül maradt, és később a sárospataki plébániát fogadta el.* Eljárásának magyarázatát azon körülményben kereshetjük, hogy ő talán már leszámolt az élettel, lemondott az ambitió igényeiről, és öccse jövendőjének előkészítésében keresett kielégítést.
1480 október 12-én czímeztetik először Tamás titeli prépostnak. (Hunyadiak Kora XII. 137.)
1482 augustus 18-án «egykor titeli prépostnak», 1483 augustus 13-ikán sárospataki plébánosnak czímeztetek.
Csakugyan, a titeli prépostság elnyerésével egyidejűleg, Erdődi Tamás a cancelláriai hivatalok rangfokozatában is jelentékeny lépést tett előre. Az 1480-ik év őszétől kezdve, nevével sűrűn találkozunk azon királyi oklevelek szövege alatt, melyek már «az ő előterjesztésére» állíttattak ki;* mi annak bizonyítéka, hogy hatásköre a királylyal közvetlen összeköttetésbe hozta, és mintegy előadói tisztet viselt.
Rendszerint ily formában: «Ad relacionem Thome de Erdewd prepositi Tituliensis». 1480. október 6-ától 1486-ig számos ilyen királyi oklevél van az országos levéltárban. A kiadott okmánytárakban is találkozunk ilyenekkel.
Kevéssel utóbb a királyi titkár magas állását foglalja el. A királyi cancellárnak helyettese, és távollétében ő vezeti a cancellária ügyeit.
Ekkor már számot tesz az udvarnál. Kedvét keresik, pártfogásáért folyamodnak.*
Ezt bizonyítja egy 1483-ik évi oklevél. Akadémiai Értesítő 1853-iki évfolyam. 553.
Külföldi ügynökök figyelmeztetik fejedelmeiket, hogy hozzá is intézzenek ajánlóleveleket, ha valamit el akarnak érni.*
Diplomatiai Emlékek. III. 171., 174.
Mert ő mind nagyobb mértékben küzdi ki Mátyás király bizalmát. Ezt kégségkivűl első sorban tehetségeinek és az ügyek intézésében szerzett jártasságának köszönhette. De egyszersmind magas fokban kellett birnia a finom tapintatot és ügyes hajlékonyságot, mely az ellenmondást nehezen tűrő, kíméletet nem ismerő uralkodónak oldala mellett a legszükségesebb kellék vala; főkép utolsó éveiben, mikor a trónöröklés kérdésének fölvetésével, az ellentétes irányok versengése a helyzet nehézségeit még növelte.
Mátyás lassankint hozzászokott azon gondolathoz, hogy házassága gyermektelen marad. Ezért törvénytelen fiát, Corvin Jánost, óhajtotta utódjául elfogadtatni. Szándékának valósítását leghevesebben a királyné ellenezte, ki azon reménységét táplálta, hogy ő maga foglalhatja el, férje halála esetére, a trónt.
Erdődi Tamás éles látásával könnyen fölismerheté Mátyás terveinek kivihetetlen és veszélyes voltát. Nem lehetett az iránt kétsége, hogy a nemzet nem fogja uralkodójáúl elfogadni a törvénytelen származású királyfit, és hogy ez, még ha sikerülne is trónra lépnie, nem volna képes magát a Habsburgok és Jagellók ellenében föntartani. Másrészről szintúgy a lehetetlenségekhez kellett soroznia azt, hogy Beatrix Magyarországon uralkodjék.
6. ERDŐDI TAMÁS ÁLTAL ELLENJEGYZETT OKLEVÉL TÖREDÉKE.
Mindazáltal az udvar két pártra volt oszolva. Az egyik János herczeg részén állott; a másik Beatrix javára intriguált. Erdődi Tamásnak is csatlakoznia kellett valamelyikhez. A királyné rendelkezésére bocsátotta magát.*
ESCHENLOER XV. századbeli sziléziai író följegyzése. L. Teleki v. 292.
7. BEATRIX KIRÁLYNÉ ARCZKÉPE.
Elég alkalma volt tapasztalnia, hogy Mátyás kímélete és gyengédsége neje irányában a legszélsőbb határokig megy; ellenben Beatrix kérlelhetetlen gyűlölettel üldözte mindazokat, kik útjában állottak.
Épen ezen időben (1484 nyarán) történt, hogy Mátyás az árvai vár börtönébe vetette cancellárját, Váradi Péter kalocsai érseket, a ki épen János herczeg érdekében kifejtett buzgalmával vonta magára Beatrix gyűlöletét. Megbuktatásában része volt Erdődi Tamásnak is, ki mint királyi titkár az ő oldala mellett működött, és a heves véralkatú főpap meggondolatlan nyilatkozatait a királynak tudomására hozván, vesztét elősegíté.
8. MÁTYÁS KIRÁLY ARCZKÉPE.
Ha netán arra számított, hogy ezen katasztrófa lépcsőül fog néki szolgálni az emelkedésre: csalódott. A pápa határozott föllépése a fogoly főpapnak érseki székétől való elmozdítását megakadályozta; a cancellári tisztet pedig János váradi püspök nyerte el.
9. BEATRIX KIRÁLYNÉ NÉV-ALÁÍRÁSA.
10. VÁRADI PÉTER IRÁSA.
Kevéssel utóbb, Aragoniai János bíbornok halála által az esztergomi érsekség üresedett meg. Azt lehetett várni, hogy a király kegyeit biró magyar főpapok egyike emeltetvén a prímási méltóságra, így Erdődi Tamás előtt is megnyílik az út a püspöki székre. De Mátyást Beatrix könnyei arra bírták, hogy unokaöccsének az öt éves Hippolyt ferrarai herczegnek, adományozta az ország első egyházi javadalmát.
Mindazáltal Tamás titkár elég önuralommal bírt, hogy az ország, az egyház és a saját személye érdekein elkövetett sérelem miatt elégületlenségét el ne árulja. Tolla készséggel szolgált a királynak, mikor Hippolyt kinevezésének megerősítését a pápánál ki kellett erőszakolnia.
A jutalom el nem maradt. Az 1486-ik év őszén Rómában elhunyt Rangoni Gábor bíbornok egri püspök. Utódjává a király Dóczi Orbán győri püspököt és királyi kincstárnokot, ennek helyére pedig Erdődi Tamást nevezte ki.
