IV.
IV.
Családja emelésére czélzó fáradozásai. Unokatestvéreinek házassági frigyei. Egyházi pályára lépő rokonai. 1517-ik évi végrendelete.
Erdődi Tamás lelkében a családi érzés, a ragaszkodás rokonaihoz mély gyökeret vert. Életének egyik főczélja vala: hatalmas, gazdag nemzetséget létesíteni azokban, kik nevét viselik és a vér kötelékei által vannak hozzá csatolva.
Míg egész életén át folytonosan igyekezett birtokszerzeményeit szaporítani; azon volt, hogy rokonait házasságok által, összeköttetésbe hozza az ország főrangú családaival. Ez sikerűlt is.
Unokaöccsei közől Péternek BÁNFFI SÁRA, Istvánnak KORLÁTKÖVI ANNA, Bálintnak Szomszédvári HENNING MARGIT lett nejévé. Egy negyediknek KOROTNAI KATINKÁ-t törekedett nőül megszerezni, és még Rómában is időt talált, hogy eziránt a leány gyámjával sűrű levelezést folytasson; de a terv meghiúsult.
Ép oly buzgón gondoskodott testvéreinek leánygyermekeiről; nagy áldozatokat hozott érdekökben.
Még mint győri püspök, 1492 tavaszán, decsei ROH BERNÁT, körösmegyei előkelő birtokosnak jegyezte el ERDŐDI AGNES-t, kivel 6000 forintot adott jegyajándékul; viszont a vőlegény, magtalan halála esetére, összes birtokait a menyasszonynak és családjának kötötte le. A házasság létre jött, gyermektelen maradt, és a Roh család birtokai az Erdődiekre szállottak.
Az 1493-ban Modrusnál hősi halállal kimúlt Zrínyi Péter gróf kiskorú fiát, ZRÍNYI MIKLÓS-t, saját udvarába fogadta Tamás püspök, több más főrangú ifjúval együtt gondosan neveltette, elzálogosított birtokait, mintegy 26,000 forint költséggel, kiváltotta és jó karba helyezte; mikor pedig a gróf fölserdűlt (1504), eljegyezte neki ERDŐDI MARGIT-ot. Zrínyi Miklós ez alkalommal oklevelet állított ki, melyben gyámja jótéteményeiért előadván, hálából, összes várait és birtokait, magtalan halála esetére, az Erdődi-családnak kötötte le. Azonban csakhamar elidegenedett jegyesétől, és elvállalt kötelezettségeivel nem gondolva, Corbaviai Károly leányával lépett házasságra. Ezzel, az akkori törvények értelmében, a hitszegés bűntényét követte el, és a jószágvesztés büntetését vonta magára. A prímás, családi érzelmeiben és érdekeiben sértve, nem késett a király boszúját fölidézni rá. II. Ulászló (1510) kimondotta a jószágvesztést, és egyúttal Zrínyi Miklós összes birtokait Erdődi Tamásnak adományozta; a ki azonban igényeit nem volt képes érvényre emelni.
Ezért más úton tett kísérletet. Zrínyi Miklós kölcsönös örökösödési szerződésre lépett sógorával, CORBAVIAI JÁNOS gróffal. Ezzel lépett a prímás összeköttetésbe, eljegyezte neki (1517) egy másik unokahugát, ki 20,000 forint jegyajándékot hozott magával és viszont örökösödési biztosításokat kapott. Mindazáltal, bár Corbaviai János magtalanúl halt el, birtokait a Zrínyiek, nem az Erdődiek örökölték.
51. A SZÉCSI-CSALÁD CZÍMERE.*
A 173. lapon előforduló Széchy-család czímerének körirata: † S(igillum) · CO(m)ITIS · NICOLAI · JVDICII · CV(r)IE · REGIE. (Lásd bővebben Nyáry id. mű 219. lap.)
Valamint a Zrínyi és Corbaviai grófok Horvátországban, úgy a SZÉCSI-ek a Dunán-túl a legelőkelőbb nemzetségekhez tartoztak. Szécsi Miklós királyi főlovászmesternek halála után (1500 táján) nagy kiterjedésű uradalmai két fiára, Miklósra és Tamásra, szállottak. Az ifjabbik, kalandos szelleme által vezérelve, lemondott örökségéről és külföldre vándorolt. Keletre utazott; Egyiptomig jutott el, sokféle viszontagságon ment keresztül, kalózok kezeibe is kerűlt. De szerencsésen kiszabadúlt, és néhány év múltával visszatért hazájába. Itt bátyja ellenséges érzülettel fogadta, és vonakodott őt az atyja örökségben részeltetni. Kevéssel utóbb Miklós hirtelen halállal kimúlt. Özvegye ekkor a testvérgyilkosság vádját emelte Tamás ellen. Ez válságos helyzetében Erdődi Tamáshoz fordúlt, ki pártfogásával lehetővé tette neki, hogy a törvényszék előtt ártatlanságát igazolhassa, és azután a családi javakra új királyi adományt kapott. A bíbornok egyúttal testvérül fogadta őt, és eljegyezte néki unokahugát, ERDŐDI AGATÁ-t, kivel 8000 forint jegyajándékot és 4000 forint értékű kelengyét adott. A menyekző után (1506 tavaszán) SZÉCSI TAMÁS oklevelet állított ki, melyben érdekes részletességgel elbeszéli viszontagságos élete eseményeit, kiemeli, hogy mindent a bíbornoknak köszönhet, csak úgy mintha általa «parasztból úrrá lett volna». Háláját iránta és szeretetét neje iránt bebizonyítandó, magtalan halála esetére, összes birtokaiban örököseiül rendeli őket.
Ugyanazon évben szintén dunántúli előkelő birtokos, KOROTNAI ISTVÁN nőül vette ERDŐDI ILONÁ-t. A házasság megkötése előtt, a bibornok arra kötelezte magát, hogy Korotnai elzálogosított birtokait visszaváltja. Igéretét teljesítette; nyolczezer forintot meghaladó összegekkel egyenlítette ki az adósságokat; viszont a kiváltott birtokokat a maga és családja tagjainak nevére íratta át.
Hasonlóan SZENTGYÖRGYI FARKAS gróf is, mikor a prímás nővérének leányát, VÉRTHESI BORBÁLÁ-t, nőül vette (1515), nagybátyjától 2000 forintot kapott elzálogosított birtokai visszaváltására, oly föltétellel, hogy azok magtalan halála esetén, az Erdődiekre szállanak.*
Lásd «Bakos Tamás birtokszerzeményei» czímű idézett értekezésemet.
52. A SZENT-GYÖRGYI GRÓFOK CZÍMERE.*
A 174. lapon előforduló Szentgyörgyi Tamás pecsétjének körirata: (kezdődik a leghosszabb csillagágnál) † S · GRAU · THO [………] SANT · IORIGEN. (Lásd bővebben Nyáry id. mű.
Erdődi Tamás, családja hatalmának és gazdagságának emelésére, nem mulasztotta el befolyását oly módon is érvényesíteni, hogy rokonait jelentékeny egyházi javadalmakra segítette.
Testvére, ERDŐDI FERENCZ követte őt (1494) a győri püspöki széken, melyet a győri nagyprépostsággal együtt 1509-ben bekövetkezett haláláig bírt. Ekkor a király a püspökség birtokainak haszonélvezetét Tamás prímásnak engedte át, kire egyszersmind a püspökség és a nagyprépostság betöltésének jogát is ráruházta.*
Erre vonatkozó okiratok az esztergomi káptalan levéltárában.
Ugyan ezen időben a prímás a zágrábi püspökséget is birtokolta, a püspökség kormányzójának czímét viselvén.* Ezen javadalmat unokaöccsének, ERDŐDI JÁNOS-nak engedte át, és mikor az 1518-ban lemondott, utódjává egy másik unokaöccsét, ERDŐDI SIMON-t nevezte ki.*
Erre vonatkozó okiratok a zágrábi érsekség levéltárában.
Hogy a megnevezett püspökök a prímásnak mintegy helynökei voltak, kitűnik 1518 junius 22-ikén Erdődi Péterhez intézett leveléből, a monyorókeréki levéltárban.
Ezeknek, korábban, mielőtt főpapi méltóságra emelkedtek volna, valamint más rokonainak is az egri és esztergomi káptalanokban szerzett, illetőleg adományozott javadalmakat.*
A modenai, esztergomi és galgóczi levéltárak okirataiban gyakran említtetnek.
Mindazáltal ezen kedvezések mellett, gondoskodott arról is, hogy állásuknak megfelelő tudományos kiképzést nyerjenek.*
Igy például 1518-ban élénk levelezés foly az iránt, hogy a prímás egyik unokaöccse Ferrárában nevelés és tanulás végett elhelyeztessék. (Coelii Calcagnini (Epistolarum Libri XVI. 202 s következő lag.)
És kérlelhetetlen szigorral követelte, hogy egyházi állásuk kötelességeinek híven feleljenek meg. Az 1518-ik évben két unokaöccsét, kik közül az egyik esztergomi prépost, a másik esztergomi éneklő-kanonok volt, megfosztotta javadalmaiktól. És bár több főúr, sőt maga a király is közbenjárt érdekökben, állhatatosan vonakodott nekik megkegyelmezni.*
A prímás hevesen kikel ellenök Erdődi Péterhez írt, imént idézett levelében.
Erdődi Tamás gondossága természetszerűen kiterjeszkedett arra is, hogy annak a mit élete folytán családja érdekében létesített, halála után állandóságot biztosítson.
Kezdettől fogva, mikor jószágokat szerzett, akár adomány, akár vétel útján, az e felől kiállított különféle oklevelekbe rendszerint bevezettette testvéreinek és ezek gyermekeinek neveit, miáltal azokat birtokjogai részeseivé, mint egy társ-birtokosokká avatta.
E mellett mind II. Julius és X. Leó pápáktól, mind II. Ulászló királytól kiváltságleveleket eszközölt ki, melyek az általa szerzett birtokokat és összes vagyonára nézve a szabad végrendelkezés jogával ruházták föl.
Ezzel élve, 1517 tavaszán alkotta meg végrendeletét, melyben családja birtokviszonyait szabályozza.
Május 25-ik napján, Budavárában Verbőczi István királyi személynök előtt megjelenvén, élőszóval tett bevallást. Abból indúl ki, hogy az ország törvényei és szokásai minden birtokos nemes embernek megengedik, hogy birtokairól, melyeket saját szolgálataival, érdemeivel és fáradozásaival szerezett, szabadon rendelkezhessék. Ő tehát azon várakat és kastélyokat, mezővárosokat és birtokokat, melyeket saját munkásságának és szolgálatainak köszönhet, még életében felosztja unokaöccsei között, nehogy halála után viszályok és egyenetlenségek támadjanak közöttök.
ERDŐDI BAKÓCZ PÉTER-nek adja: a vasmegyei Monyorókerék, Körmend és Vöröstorony várakat; a veszprémmegyei Somlóvárát; a körösmegyei Dianvárát és Szarvaskő várát; végre a varasdmegyei Császárvárát; a hozzájok tartozó mezővárosokkal, falvakkal és birtokjogokkal együtt.
ERDŐDI BAKÓCZ ISTVÁN-nak és FARKAS-nak pedig: a hontmegyei Csábrág várát és a barsmegyei Bény mezővárost, a hozzájok tartozó falvakkal és birtokjogokkal együtt.
Mindazáltal megállapította, hogy nekik és örököseinek mit sem szabad elidegeníteni; a család kihalása esetén pedig a felsorolt uradalmak egy része a zágrábi püspökségre és káptalanra, egy része pedig az esztergomi székesegyház mellett általa alapított kápolnára szálljon.
Többi birtokairól, valamint ingóságairól későbbre tartotta fönn magának a rendelkezést.
Az 1520-ik év september 5-ikén – mint említettük az udvarnak Pozsonyban tartózkodása idején – II. Lajos oklevelet állított ki, melyben Erdődi Tamás érdemeiről és «még aggkorában is meg nem szűnő szolgálatairól» hálásan megemlékezvén, a II. Ulászló király által 1501-ben részére engedélyezett végrendelkezési szabadságot megerősíti. Ujból fölhatalmazza, hogy összes várai, kastélyai, mezővárosai, falvai, birtokai és birtokjogai felől, melyeket pénzen vagy bármily más módon szerzett és még szerezni fog; továbbá bármily néven nevezhető ingóságairól, – akár egyházak és esztergomi kápolnája, akár rokonai és más személyek javára, – írásban vagy élőszóval, életében vagy halála óráján, végrendeletet alkothasson. Ezen végrendeletnek, bármily módon alkottassék, és bármit tartalmazzon, előre a királyi megerősítést megadja. Királyi szavát leköti, hogy intézkedéseinek végrehajtását nem fogja akadályozni, sőt a végrendeleti végrehajtókat föladatuk teljesítésében hathatós támogatásban fogja részesíteni.*
Magyar Sion. 1869. évf. 522. és kk. ll.
