IV.
IV.
Bálint irodalmi zsengéje. A Füves Kertecske. János öröme gyermekeiben. Hol tanult Bálint? Sulyok Anna levele férjéhez. A Balassa fiúk katonai iskolája. Eger s az egri asszony. Losonczy Anna, Ungnad Kristófné. Az első szerelmes vers. Az Aenigma két szerelmes hattyúja. Az egri idill vége. Bálint Békes táborában. A támadás kudarcza. Bálint fogságba esik.
MÉG EGY NAGY öröm érte az öreg Balassa atyai szivét 1572-ben. Bálint örvendeztette meg ez alkalommal is. Gyermeki ragaszkodásának s mélyen érző szivének ékes szavú tolmácsa az a kis könyv, melyet szerelmes szüleinek háborúságokban való vigasztalására szerzett, és szeretettel ajánlott. Bock Mihály német munkáját (Würz Gärtlein vor die Krancken Seelen) magyarra fordította s Krakkóban 1572-ben ki is adta. A Füves kertecske – ez a munka czíme – ájtatos olvasmányokat és szép elmélkedéseket foglal magában, mind megannyi jószagú és egészséges füvet, a betegségben megfogyatkozott lelkek megújulására. Vigasztaló, Istenben való hitre indító olvasmány, minden szomorú lélek megnyugtatására, de Bálint fordításában szinte alkalomszerűvé lett ama «szép tudomány által, mely hozzá foglaltatott»: miképen kelljen az embernek magát biztatni az nyomorúságnak, üldözésnek és kínnak idejében. Első részében tizenhat fű van magyarázva, azaz tizenhat valláserkölcsi tétel, melyeknek rövid summáját az egyes füvek «neveinek» megfelelő tételek egybefűzése által röviden így lehet összefoglalni: Sok jót vettél az Istentől, megérdemletted a büntetést is, sőt többet érdemlettél volna. De ne feledd, hogy Isten bocsánatot igért a Krisztusért, s hogy a büntetés hasznodra vagyon, hogy nemcsak te szenvedsz egyedül, veled szenved Krisztus is, a ki amúgy is sokat szenvedett az emberiségért, így teéretted is. Ne feledd, hogy az Isten nem kisért erődnek felette, s hogy szent parancsolatában imádkozásra int s megigérte, hogy meghallgat, mert irgalmas, bölcs és mindenható. Tudd meg azonkivül, hogy szenvedéseid után örökkévaló boldogság következik. A könyv maga erkölcsi tanításaival a Balassák udvari papjára, talán Bornemissza Péterre mutat, de az ajánlással szinte lírai hangulatot kelt s megírásának előzménye és indítéka maga egy kis költemény. Jellemző Bálintra, de a Balassák családi viszonyának szerető gyengédségére is. Milyen nagy bánatnak kellett ott tanyát ütni, mikor az ártatlan családapát letartóztatták, mikor sorsa bizonytalanságban, szökése és rejtőzködése aggodalomban tartotta övéit. Szinte megelevenedik előttünk a megcsendesedett ház, mely fölött az anya fájdalma virraszt. A gyermekek elcsendesedtek s a legidősebb komoly munkában, tehetsége és szeretete adományával vigasztalja szerelmes szülőit a sok háborúságnak idején. Úgy látszik, hogy e könyvecske az öreg Balassa homlokáról az utolsó redőt is lesimította, a melyet az elmult három esztendő viszontagságai szántottak rajta.
17. A «FÜVES KERT» EGYETLEN PÉLDÁNYÁNAK CZÍMLAPJA.*
A «Füves kertecske» czímlapja (52. l.), czímképe (53. l.) és záró sorai (55. l.) a munkának a sárospataki ev. ref. főiskola könyvtárában őrzött egyetlen példányáról vétettek.
18. A «FÜVES KERT» CZÍMKÉPE.
Most már nyugodtan tekinthetett vissza, tisztán láthatta maga előtt jövendőjét. Régi tisztességében megújult, gyermekeiben öröme tölt s azok jó magukviseletével táplálták terveit. Ő megvetette családja későbbi emelkedésének alapját, vagyonát megszerezte, nevének hirt, hűségének elismerést vívott ki, fiainak már csak az apjuk érdeme is elegendő örökségük lehet. S hogy velük magasabbra tört, az természetes. Nevelésükre gondot fordított, korának egyik legkitünőbb emberét, Bornemissza Pétert bizta meg tanításukkal. Jártak-e egyetemre vagy házi nevelésben részesültek? Ma még eldöntetlen kérdés. Valószinű, hogy Bálint Krakkóban tanult; apja Lengyelországban rejtezett, könyvét Krakkóban nyomatta s a családnak meg voltak ott is összeköttetései. Miért volna nehéz elgondolni, hogy felsőbb oktatását ott fejezte be? Hogy németül tudott, bizonyítja könyve, hogy latinul és lengyelül is tudott, bizonyítják versei, hogy a renaissancenak nemcsak nyelvét, hanem szellemi világát is ismerte; mutatja egész költészete. Krakkóban is megszerezhette mindezt, Bécsben is. De Bécsbe, az apja ellen folyamatban volt hűtlenségi pör miatt; 1572-ig nem volt tanácsos mennie, míg Krakkóban apjához is közelebb lehetett. Ha az egyetem tanulóinak névsorát ez évekből ismernők, könnyen kaphatnánk választ e kérdésre is, de így bizonytalanságban maradunk, a mi nem is nagy jelentőségű. Hiszen nem az iskola teszi az embert! Bálint odahaza kitünő körben volt. Anyjának erős hite és mély kedélye, tanítójának szigorú erkölcsi és széles tudományos világa erős alapot vethettek benne minden irányú további képzésre. S hogy ő csakugyan nem restellte a tanulást, szellemi látókörének gazdagságán kivül maga is igazolja. 1577-ben irja unokatestvérének Újvárról: «itt egy dekrétom-könyvet szerzék, nem kevés diligencziával olvasom által, mint Cicerót». A szónoklatnak klasszikus mesterével együtt ismernie kellett a latin irodalomnak többi kiválóbb alakját, Vergiliust, Horatiust, s a korabéli latin irodalomból Marullust, Buchananust és Angerianus munkáit. Szelleme már ekkor körülbelül átérte az akkori mivélődés és tanultság birodalmát s hogy nem egyoldalúan nyerte kiképeztetését, könnyű elgondolni. Tanulmányainak gyakorlati oldala, a kard és kopja, a vitézi és katonai nevelés sem lehetett elhanyagolva. Élete inkább a végházak s a daliáság felé irányult, mint a könyvek s a tudomány felé. Neki atyja nyomába kell lépnie, védelmezni hazáját és királyát ott, a hova sorsa veti, vagy a hova királya állítja. Balassák nem nevelhetnek egy fiukból sem tudóst, annál kevésbbé tehette azt János elsőszülött fiával. Így Bálint már 21–22 éves korában kész dalia lelkén megőrizte anyja, jellemén apja s műveltségén tanítója befolyását s nagy és jogosult reménynyel tekinthetett jövője elé.
19. A «FÜVES KERT» KOLOFONJA.
Az otthon maradt gyermekek gondja most már kevéssé nyomja Sulyok Annát, mindannyian növekszenek, Ferencz talán már a fegyverforgatásba kezdett s a két leány még nem nőtt meg annyira, hogy a világba kelljen menniök. Balassáné előtt azonban már ott lebegett a jövő s apránként kikészítésük foglalkoztatta. Az apa is ezen jártatta elméjét s jártában-keltében vásárolgatta össze a sok asszonyi csecsebecsét: «Az aranyfonalat és az selymet – irja Balassáné férjéhez – megszolgálom kegyelmednek. Bizony Bécsben ilyen jót és ennyit ennyi pénzen meg nem vettek volna. Bolondság, én vélem, hogy a kit ezelőtt ott fenn (Bécsben) vétettem; hogy azt onnat belől (Lengyelországból) nem hozatám; ezután az mire értékünk lészen nem küldök azért Bécsbe… Jó volna az gyermekeknek effélét hozatnunk, mert, ha az Úristen élteti, ezek majd felnőnek s addig hadd készítgetünk nekik egyet-mást, mert hirtelen nem lehet, aztán igen is nehéznek tetszik az egyszersmind való költség; de így lassan-lassan egyszer is másszor is, eszébe sem veszi az embör.» Az anya a lányok sorsát, az apa a fiukét egyengette s a testvérek egymás szeretetében, egymáshoz való ragaszkodásukat megőrizve nőttek, s hagyták el a szülői házat, a mint idejök elkövetkezett. Legelőbb természetesen Bálint, az első fiú. Ha talán egy kis megkülönböztetésben részesült szülői részéről, senkisem veheti rossz néven, legkevésbbé testvérei, kik büszkélkednek abban, hogy bátyjuk még el sem hagyta suhanczéveit, már könyvszerző, dalia, a kit a bécsi udvar tánczáért megtapsolt, királyi étekfogó, bajnok és talán már egy kissé költő is – legalább a tanuló-szobában.
Apja méltán várt tőle sokat, hiszen már ekkor is büszkén tekinthetett fiára. Arra a pályára szánta őt, a melyen maga is haladt, a török ellen, édes hazája védelmére nevelte, s mint afféle régi, puritán ember, a maga bejárt útját tűzte ki eléje. Ismerje meg a végbeli életet s tanuljon harczra kelni s vitézi módra harczolni bármely pillanatban. A bányavárosok s a felsővidék előörse Eger vára volt ebben az időben, középpontja ama védelmi vonalnak, mely az országot a budai és temesvári basák hadai ellen oltalmazták. E vonal keletről nyugatra Szatmár és Érsekújvár mint végső pontok között Ecsed, Tokaj, Kálló, Kassa, Szendrő, Putnok, Zaárd, Balog-Szádvár, Krasznahorka, Ónod s Egertől tovább Véghles, Csábrágh, Selmecz, Léva, Tapolcsány várain húzódott át. Eger e vonalnak délre kiszögellő csúcsán emelkedett, mint a magyarságnak s a királyi területnek bástyája, melyen a török hódítás ismételten megtörött. Mióta Dobó a nagy ostromot diadallal visszaverte, az északra torlódó török sereg hullámai hiába csapkodták e fokot, de rajta visszaverődve, gyűrüzve simultak el keletre Abauj és Borsod, nyugatra Hont és Nógrád felé. 1596-ig bosszantotta a budai basát megbizható őrségévei és kitünő kapitányaival. Rueber fönhatósága alá tartozott, ki mint kassai parancsnok, bár ellenszenves politikus, a királyi hadseregnek egyik legderekabb kapitánya, és méltán mondhatta magáról, hogy a mi jó katona az országban van, mind nála szolgál. Eger főkapitányai, 1575-től Ungnad Kristóf s 1578-tól Salm Miklós gróf szintén a legderekabb parancsnokok voltak. A magyar ifjak hadi iskolája Eger volt s Balassa, ki maga is ott kezdte pályáját, mind a két fiát Egerbe adta, a katonai élet gyakorlati főiskolájába.
)
BALASSA JÁNOSNÉ LEVELE FÉRJÉHEZ.*
(Eredetije a család levéltárában, a Magyar Nemzeti Múzeumban.)*
Elt˙g walo fzolgalatomat A˙anlom k˙gelmednek zerelmes en edes wram d˙chertefek az wr ˙sten az w ˙o wolta˙ert oroke walo hala Addafal hog k˙gelmedet bekewel es ˙o egeffegel tartota es w˙te be ez wtan˙s az oroke walo ˙sten az w zent ff˙ahoz walo Nag fferelme˙ert k˙ert ffogata hog meg halgat az w k˙gelmes ˙geret˙ zerent m˙wel˙e ezt en welem hog m˙nd az en tel˙es eletembe tarcha meg k˙gelmed-et ˙o egefegbe es bekefegbe az w at˙a˙ zent Aldomafaba es az wtan˙s az m˙g nek˙ tech˙k zent newenek oroke walo d˙cheret˙re. A(m)en.
M˙es az wr ˙ften k˙gelmeffegebol m˙nd egeffegbe wagwnk legen hala az wr ˙ftennek az ffogas melet walo chedwlat ˙m el kwltem de en az maf˙kal ozwenem olwafhatom mert talam k(˙gelme)d el ffelete wot* hog de˙akwl wanak hanem ˙m m˙* azokat˙s oda kwltem az k˙k az w ff(elfege?) parancholat˙aba woltak egebet˙s az m˙t k(egelm)ed parancholt m˙ndent el kwlte(m) az zakachot ha k˙gelmed nem ˙rta volna˙s el kwltem wolna mert twdom hog k(˙gelmedn)ek zwkfeg en ked˙g ˙t be erem z˙nten Halwath-˙wal es az ˙nafal Az Aran ffonalat es az Sel˙met meg zolgalom k(˙gelmedn)ek b˙zon bechbe ilen ˙ot es enyt en˙ penzen meg nem wetek wolna bolondfag en twlem hog ak˙t ez elot ot ffen wetetem hog azt onat belol nem hozata(m) ez wtan az m˙re ertokwnk lezen ne kwlgok azert bechbe eg torok wagon Makowychan ˙gen konorok hog k(˙gelme)d el w˙tetne w maft meg meg valtozhatnek m˙g az at˙a el azal wag mafal ˙o wolna az germekeknek efelet hozatmwak* mert ha az wr, ˙ften eltet˙ ezek majd ffel nonek s ad˙g had kez˙dgetnek nek˙k eget maft mert h˙rtelen nem lehet oztan ˙gen˙s neheznek tech˙k az echorfzm˙nd walo sok kolcheg de ˙g lafan lafn egfzor˙s maforys ezebe sem wez˙ embor Az en oda walo menefem nem lehet m˙ert hog k(˙gelme)d sem lezen ot hon s az germekeket sem twdom k˙nek hadn˙ her˙nget ket tonanal es ola˙t harom tonanal tobet nem hoztak azt monga az embor hog wehetet wolna de nem twta m˙nt el hozn˙ mert az zeker ber ˙gen draga wolt az w maga zanan maga(n)-ak hozot s haza sem ˙wt Add˙g m˙g azt rozonberken m˙nd el ata en w-gan h˙ben wetetem wolt eg tona her˙nget az wamra meg˙s ket wag harom zaz her˙ng nerefegwnk let ra˙ta ot az m˙nt az wamos monga m˙nd el kelne az ak˙t maft hoztak s meg tob˙s ha wolna b˙zon az gonoz embor nem ˙ol m˙welte hog tobet nem hozot az granat domant ˙m el kwltem de az leweleket k˙ zetem es maf lewelbe be kotwe oda kwltem markos nehoz mert talam ki hwlatak wolna az fzebbol Az t˙z fzan ˙net el ˙ndwl fzerdan s azt mongak hog plof* plesoczre el erkoznek chotortokre ˙de ked˙g ˙ob bwzat kwlden˙ hog nem arpat mert Arpa An˙ wagon hog ez haz fzwkfeget m˙nd wetni s n˙-nd ser ffozn˙ be er˙wk wele az m˙nt M˙klos de˙ak monga de* azert ha bwzat hoznak ˙ol el kel h˙ben az wamhaznal˙s ha ˙m keneret swtetwnk el Addn˙ Nem zwkfeg del˙ ˙ftwan ˙m haza bochatam az k˙gelmes wr ˙ften az w fzent ff˙a nak erdome˙ert tarcha meg k˙gelmedet m˙nden ˙owal es otalmaza k(ygelmede)t m˙nden gonoztwl Amen bo˙tbe elfo hetfwn ˙rtam w˙ warba 1. 5. 7. 3.
Betoldás.
Törölve.
Törölve.
Törölve.
* Igy «hozatnwnk» helyett.
Az k˙gelmed zolgalo le˙ana S A mp.
En tyg˙ten* hog az sok leweleket Altal kwlte(m) az la˙ftromot˙s el kwltem k˙be bal˙nt de˙ak ffel ˙rta az m˙t en kezemhez Addot s el ffeletem wolt akor k(˙gelmedne)k ˙rn˙ ffelole s talam az tob lewel kozot ezebe sem wete k(˙gelme)d.
Tegetlen, tigitlen – minap; tegítlen. NyKözl. IV. 349., tegeten, thygyten Nyt. Szót. III. 500. l. Berizló Péter éneke 40. sor.
Kívűl: Nagffagos garmat˙ balasi Janofnak az en fzer(elmes) wramnak Addaf(fek ez) lewel twla˙d(on kezebe). P. H.
Balassa Jánosnénak 1573 február 9-ikén Liptóújváron férjéhez írt levele (56. l.) a báró Balassa család levéltárában őriztetik, mely örök letéteményül a Magyar Nemzeti Múzeumban van elhelyezve.
Mikor került Bálint Egerbe, pontos adat hián csak sejthetjük. Némelyek szerint 1573-ban,* szerintünk 1574-ben, s ezt az adatot megerősítve látjuk Rudolf király amaz 1575-ben kelt adományleveléből, melyben Balassa Jánosnak s fiának Bálintnak a hontmegyei Nagy-Thúr községben bizonyos birtokot ajándékoz. Még 1573-ban a Derencsényi István magvaszakadtával fölszabadult Salgó várát és a hozzátartozó részletezett birtokokat csak Balassa Jánosra írja. 1575-ben már az ifju vitéz is érdemet szerzett a királyi kitüntetésre. Joggal gyaníthatjuk, hogy ez adomány s abban Bálintnak különös megemlítése nem minden ok nélkül történt, de az okot, miután az oklevél teljes szövegét nem birjuk, a kivonatból nem hüvelyezhetjük ki. Bizonyosan valamely érdem jutalma volt, a melyre legvalószinűbben mint végbeli vitéz tett szert, s így 1574-ben már valószinüleg Egerben tartózkodott. Előkelő emberek fiai voltak társai, időtöltésük hadi szolgálat, mulatság és kalandok, vitézi és szerelmi kalandok. Kint, a bársonyos gyepen, fűbe heveredve jó lova mellett, bajnoki játék közt, portyázásokon s úrfiakkal társaságot ülve vigan telhettek napjai. Alacsony asztalú bormérő házakban vagy a tábortűz körül megcsendült egy-egy vándor lantos kobzán a régi dicsőség, talán Tinódi históriája Eger ostromáról s az egri asszonyokról, a kik ott ugyan vitézködtek – annak idejében.
CSILLAGH MÓR, Balassa Bálint. (Budapest, év n.) 54. l.
Az egri asszony! Balassa emlékezetébe is nagyon mélyen belevésődött az egri asszony, még pedig Eger első asszonya, a főkapitány felesége, Ungnadné Losonczy Anna, kinek nevéről éneket, szerelméről annyi verset szerzett, kire még erdélyi fogságában is sokszor s óhajtva gondol vissza, kit egyik versében a magáénak mond. Losonczy Anna Balassa életének fátumává lett s egyben költészetének múzsájává.
20. SOMOSKŐ VÁRA.*
(Rajzolta Cserna Károly.)
Somoskő várát (58. l.) Cserna Károly természet után rajzolta.
Losonczy özvegye s két hajadon leánya, Anna és Fruzsina a nógrádi Somoskőben tartottak udvart; mikor férje hősi halált halt s a király vitézsége emlékeül s érdemei jutalmául Annát fiúsította s megengedte, hogy apja birtokait e jogon bírhassa. Így közvetlen közelükben a Balassáknak Anna, mint joggal sejthetjük, már akkor lángra lobbanthatta Bálintot, mikor az még mint ifjú, atyja oldalán, Kékkő várában tartózkodott. Anna ugyan már ekkor férjnél volt, Ungnad Kristóf nevét viselte, de még mindig Somoskőn lakott, amelyet csak akkor hagyott el, mikor férje 1575-ben Eger kapitányává neveztetett ki. Ungnad a várat várnagyára Fodoróczi Miklósra bízta, maga pedig átköltözött Egerbe. Talán nem járunk csalóka nyomon, ha azt hiszszük, hogy Bálintnak Egerbe szállását e körülmény is előmozdította, Az örök ábránd, az ifjúságnak első, varázslatos szerelme, olthatatlan lángjával már ekkor égett Bálint szivében. Anna ugyan nem volt egészen fiatal, 1550-ben születhetett s így egy évvel volt nála idősebb, de még mindig nagyon szép s eléggé üde arra, hogy Bálintra szikrát vessen s őt lángra lobbanthassa. Kétségtelenül e szerelmi viszony volt Bálint életében a szerelem iskolája. Eszményiséggel, imádattal s forró szenvedélylyel kezdődött – és önváddal végződött, legalább egyelőre, később pedig visszautasítással. De ez időtájt, még legédesebb, legszebb álomba ringatta imádóját s költővé tette azt.*
Természetes, ha Bálint múzsája felé az irodalomtörténet is érdeklődéssel fordult. SZILÁDY írja meg előbb e szerelem történetét. TOLDY csak általánosságban emlékezik meg róla, KÁROLYI ÁRPÁD az Anna-dalokban némi határigazítási pört kezdett, gr. Nogarolliné, Harrach Anna számára akart nehány Anna-dalt lefoglalni; KARDOS ALBERT pedig elvonta róla és leányára terelte a figyelmet. ILLÉSY JÁNOS közleményeiből kétségtelen Losonczy Annához vonzó szerelme, melyet SZILÁDY ismételten vitatott, s elesik leányának e kérdésben való szereplése; melyet először CSILLAGH vont kétségbe. KARDOS voltaképen nem tesz egyebet, mint az ismert adatokat máskép csoportosítja s ötletszerűen fölveti Ungnad leánya nevét, melyet Bornemisszának egy ajánlásából ismert meg. Szerinte nem Ungnad felesége, hanem leánya, Ungnad Anna Mária volt Balassa szerelmének tárgya, a ki ekkortájt 14–15 esztendős lehetett, tehát abban a korban, mikor már szerelmet kelthetett s maga is szerelemre gyúladhatott. Kétségkívül ötletnek ötlet, de nem szerencsés, először azért, mert nem mondja meg: mikor, másodszor mert elhallgatja, hol történhetett ez meg. BORNEMISSZA PÉTER «A keresztyéni hitnek tudományáról» írott könyvét 1577-ben adja kis ennek IV. részét, a vigasztaló könyvecskét, aug. 4-én kelt ajánlásában Ungnad Anna Máriának ajánlja, még pedig a következő, KARDOS állítását megczáfoló szavakkal: «Megolvastam a te kezed írását is; kibe kértél, hogy te neked egy jámbor tanítót szereznék, hogy jobban gyarapodhatnál az isten akaratjának értelmébe… ezekkel azért főképen te, míg ez gyenge időbe vagy, élj.» Ebből nyilván megtetszik; hogy 1577-ben Anna Máriának még jámbor tanítóra volt szüksége, nem szerelmes daliára. De ha 1577-ben még gyenge időben van, 1575 nyara előtt. még egészen kis gyermek volt, s Bálint 1577 tavaszán került haza erdélyi fogságából s lengyelországi rejtőzködéséből. Vagy talán 1577-ben szerette volna, mikor még gyenge idejű volt? S ugyan Bálintnak, ki akkor már házasságot forgatott fejében, ki 1577-ben színét sem látta Egernek, eszébe juthatott-e a gyenge gyermek? S később mikor szeretett volna bele? Hiszen Ungnad Kristóf 1578-ban Horvátország bánjává lett, követvén Draskovich Györgyöt báni méltóságában, ki győri püspökké neveztetett ki, s ott maradt 1583-ig; s leánya ekkor már Erdődy Tamás felesége volt s utóbb, apja után Erdődy lépvén nyomába, 1596-ig, míg férje a báni méltóságot viselte, délen élt. Egyébként is, Anna egészen fiatalon menvén férjhez, DRESSER szerint 14, ILLÉSY szerint 17 éves korában, 1575 előtt sem 15 éves, sem Balassa szerelme tárgya nem lehetett. Azt a föltevést, hogy őt is hívhatták Losonczy Annának, miután édes anyja fiúsított leány volt s nevét megtarthatta, nem fogadhatjuk el. A fiúsítás főleg vagyoni vonatkozásában bírt gyakorlati jelentőséggel; s ha megtartotta is Losonczy Anna apai nevét, leányát Losonczy-Ungnad Anna Máriának hívták jog szerint, nem egyszerűen Losonczy Annának. Kár messzebb keresni a valóságot, mikor az itt a közelben van – Losonczy Anna, Ungnadné személyében. Hiszen 1575 előtt Ungnadné még BALZAC asszonyai korát sem érte el s az életben nem szokatlan, hogy érettebb, női szépségük teljességében lévő asszonyok varázslatos hatást gyakoroljanak fiatal szívekre, Bálint pedig csak egy, talán két évvel volt nálánál fiatalabb. S kell-e több, mint hogy Bálint, nemes, deli és kellemes ifjú volt, s őt költészetének imádott múzsájává tette, s kell-e más bizonyíték, mint versei, melyekben e szerelemnek egész élete le van írva? Bajos ugyan, mint SZILÁDY írja, szerelmi versekből tényeket halászni ki, de a tények magyarázó adatait kisérő költői vallomásokat figyelmen kívül hagyni nem lehet s nem szabad. Bálint olthatatlan lánggal égett Annájáért s e láng költészetében ma is fennlobog s bevilágítja a szerelemnek ösvényét, melyen a magyar Amphion annyi könnyet hullatott.
Bálint életében az 1575. év végzetes fordulót jelent. Eddig a szerelemnek s a vitézi életnek változatos gyönyörűségei között folytak napjai, ezután a megpróbáltatásoknak keserű évei következtek. Egerben a szép és mívelt dalia szívesen látott vendég volt a főkapitány házában s a ház asszonya szivesen barátkozott és mulatozott véle. Az a kép, melyet Aenigmájában a két szerelmes hattyúról rajzol, úgy vélem, az egri napok emléke és szerelmük, boldog szerelmük rajza:
Gyakran egymásra tekintnek,
Kiről kitetszik szerelmek,
Egymáshoz való jó kedvek;
Hogy így együtt szerelmesen,
Ők úsznának szép csendesen…
Kiről kitetszik szerelmek,
Egymáshoz való jó kedvek;
Hogy így együtt szerelmesen,
Ők úsznának szép csendesen…
Eleven és szépen gondolt hasonlat, szerelmes szivek gyöngéd, szinte regeszerű vonzalmát éreztető kép. Csupa hajszálfinom vonással rajzolva s halvány rózsaszínnel vékonyan bevont háttérben egy szerelmespár, a mint gondtalanul élik és élvezik a szerelem világát, egymáshoz való jókedvükben. Bálint és Anna szerelme 1575 előtt ilyen romantikus, rózsaszinű ködbe burkolt szerelem lehetett. Az Aenigma csak a kötetben első verse, de nem életében, a többi, «a szerzette átkozott, rossz versek», melyeket tűzbe hányt, talán fecsegőbb tanúi vagy beszédesebb emlékei volnának az egri szép napoknak, az első szerelmi áradozásnak. S e virágének, irodalmunkban az első verses rejtett szó, fölvilágosít arról is, hogy e zavartalan, igéző boldogságú szerelem hirtelen özvegységre vált, vagy mai szótárunk szerint, megárvult. Azonközben, hogy boldogságban úsznak, egy saskeselyű nagy sebesen rajtok ütött s a szebbiket, a költő párját elragadta, s az özvegy hattyú «rén keserves kiáltásban... A rejtett szónak megmagyarázására Balassa életének további elbeszélése s még néhány költeményének elemzése szükséges.
Az egri szép napoknak bájos idilljét megtörte Balassa Bálintnak táborba szállása. Odahagyta Egert, Békes Gáspár seregéhez csatlakozott s utána Erdélybe indult. Miért tette? Losonczy Anna szivesen barátkozott és örömest enyelgett a derék Balassa fiával, a ki férje csapatának egyik kiváló vitéze s Egernek első daliája volt, de sem szerelmi lángját, sem emésztő szenvedélyét nem táplálta azzal, hogy bűnös viszonyt kezdett volna vele. A mint Bálint arra tért, hogy Annát bűnös szerelem lángjába borítsa, Anna azonnal elnyomta Bálint szenvedélyét. A visszautasított szerelmes hirtelen fölgerjedése ép oly könnyen csábíthatta őt könnyelmű kalandra Békes seregéhez, mint a becsvágy, hogy magát kitűntesse és Anna szerelmére előbb vagy utóbb méltóvá tehesse. Gondolatában talán az is megfordult, hogy ha Anna özvegyen marad, – Ungnad már nem volt éppen fiatal, – feleségévé teszi. De az egyszerű egri vitéz, habár Balassa János fia is, szerinte nem volt elegendő méltóság jövendője és Annája számára. Becsvágya vitte és előtte felhőző tervei ragadták, annál inkább, mert Anna kegyében nem részesülhetett. Talán atyja is tüzelte, hogy menjen, hiszen a végbeli szolgálat csak nem lehetett élete czélja s az alkalom most maga kinálkozott, hogy szerencsét próbáljon, királyának szolgálatot tegyen s a nyilvánosság előtt megjelenjék. Talán a szülői házban lelkében meggyökerezett tanítások is föltámadtak benne s romlatlan ifjú létére, – még alig múlt huszonnégy esztendős, – erkölcsi fölfogása is tiltakozott az ellen, hogy szerelme tárgyát a házasságtörés bűnébe vigye. S így minden ok a mellett szólott, hogy a mint alkalma nyílik, föltűnés nélkül elhagyja Egert és Annát. Az alkalom megjött, mikor Rueber kassai főparancsnok a király beleegyezésével s titkos támogatása gyanánt Békes vállalatára toborozni kezdett s a végházak vitézei között is hadat gyűjtetett. Egerből egy 200 gyalogost számláló csapat indult el, melynek vitézségét később a szentpáli ütközetben Istvánffy különös dicsérettel említi föl. Bálint hirtelen határozott s Békes csapataihoz szegődött, mint azok az ifjak, kik Szamosközy szerint a gazdag zsákmány reményétől elvakultak s engedtek a harczi szenvedély szavának. Ha így történt, énekei negyedikét méltán tarthatjuk Balassa bucsúversének, melyet, Annától s Egertől elszakadván, kobzára vett. Ez és az előtte való magyarázzák fölfogásomat, s talán nem tévedek, ha azt hiszem, hogy Bálint e két énekét már Erdélyben, fogsága alatt szerzette, ép úgy, mint az elsőt, az Aenigmát, melyben a történet, mely Egerben kezdetét vette, be is van fejezve. Éppen így e két utóbbi ének is mint egy esemény befejezése után támadt reflexió érthető meg, míg ha előbb irattak volna, hogysem kalandja balul üt ki, alig lehetne azokat magyarázni. De még egy külső körülmény is támogatja föltevésem valószinűségét: az, hogy ez énekek, mint később sora kerül; az Erdélyben szerzett versekkel együtt és közöttük maradtak meg. Erdélyben már elmondhatta magáról:
«Bizony nem vethétek senkire egyébre,
Csak magam eszére; de meggyek? ha erre
Vett az ő szépsége,
Hogy magamat érte, ejteném az tőrbe.
– – – – – – – – – – – – – – – – –
Pedig érte és nem másért vagyok ebbe,
Csak magam eszére; de meggyek? ha erre
Vett az ő szépsége,
Hogy magamat érte, ejteném az tőrbe.
– – – – – – – – – – – – – – – – –
Pedig érte és nem másért vagyok ebbe,
de Egerben még nem. Az, hogy ugyanez énekben Anna «búcsúját» úgy adá, mint ha számkivetésbe indulóhoz volna intézve, hogy így ír:
«Azért immár nékem el köll most indulnom»
s a következő versszak elején:
«Nem úgy mégyek el, hogy lennék nálad nélkül»
nem fog zavart okozni, ha meggondoljuk, hogy ez helyzetdal, mely a múltban történteket a jelenben történőknek fogja föl s adja elő, s hogy ugyanezen versnek elején már rabságáról ír:
«Szabadságomat már magamtúl elvette,
Rabságra vetette»
Rabságra vetette»
s így azt nem képletesen, hanem a valósággal megegyezően fogja föl és írja le.
Bálint tehát 200 arany díjért lovasaival fölcsapott Rueberhez, valószinűleg nem könnyű elhatározás után, mert megkésve indult Békes után, ki június 13-ikán Kassa alatt számba szedvén a fölgyűlt hadat, Erdélybe indult. Sem Istvánffy, sem Bethlen Farkas nem említik a Kassa alatt fölült urak között Bálintot, kit különben megemlítették volna, mert rokonszenvvel írnak róla, mikor Békes után siet s kalandos harcz után foglyul esik. Hogy megkésett, az bizonyos, hiszen Békes június 28-ikán már Keresztesmezőre ért hadával, mikor Bálint még Erdély határán volt. Itt találkozott a határszélen Kornis Gáspár huszti kapitány csapatával, a ki Báthory segélyére sietett; itt az erdélyi határon vette föl vagy kezdte még Kornissal az összeütközést, melyben Kornis, bár maga oly sebet kapott, hogy Báthoryhoz el sem juthatott, Balassa lovasait szétszórta. Bálint pedig kevesed magával maradván, az éj leple alatt vonult tovább, de újabb balszerencséjére ismét ellenségre, Hagymásy Kristóf embereire bukkant. Hagymásy Kristóf, ez a fösvény róka, szintén későbben indult. Viselkedését némelyek fölöttébb gyanúsnak tartották. Mintha titkon Békeshez húzott volna, kihez régi összeköttetéseinek emléke vonzotta, sőt magasabbra törő vágyak is izgatták volna. A későn induló huszti kapitány így találkozott a megkésett Balassával, kinek újra csatát kelle kiállania. 200 lovas ellen szétszórt csapatának maradványával egyenetlenül szállt küzdelemre, melyben sebet kapott s fogságba esett. Így jutott tőrbe s így értjük meg, hogy az Aenigma elszakított kedvesét a saskeselyű hogy forgatta körme között, s
«Látja maga özvegy voltát,
Buában elszánta magát
Óhajtja már csak halálát.»
Buában elszánta magát
Óhajtja már csak halálát.»
