XI.
XI.
Forradalmi mozgalmak catastropha nélkül. Béldi fogságából szenvedélyes haraggal távozik. Mérges levelezéseket folytat, de semmit sem csinál… Keresztesi levele. A háromszéki maxai gyűlések és körlevelek, a szövetség-levél. Teleki levelei. Mikes, nagy cselszövő. Béldi elmenekül. 1677–1678.
Apafyt Bocskay, Bethlen Gábor és I. Rákóczy György emlékei nem hagyták nyugodni, még okos felesége is ezeket emlegette a lassú mozgású, kényelmet, nyugalmat s háborítlan csendes életet kedvelő férjének. Telekit pedig a kilátásba helyezett nádorság, a hizelgő franczia ügynökök és a fényes sikert igérő franczia szövetség csalfa ámításai nem igen hagyták pihenni s a bujdosókkal minden úton módon czimboráskodva, már már új hadjáratokra készültek, de még egyelőre el kelle halasztani buzgóságuk nyilvánítását, mert Béldi Pál meggátolta, nem azzal, hogy a bujdosók dolgát illetőleg ellenkező nézetben volt; hanem azzal, hogy maga készített egy teljességgel nem sikerült, de az egész országot fellázító forradalmat.
Mikor Béldi Pál családja legszorgalmatosabb volt a családfő kiszabadításában, hű szolgája Kápolnási Pál, ki megosztotta vele fogságát, hosszú levelet ír asszonyának ura állapotáról (1676 decz. 20-án), melyben e szavak is előfordulnak: «Édes asszonyom az Isten annyira vigasztalta szegény uramat, hogy nem felette buslakodik, megnyugodván Istennek szabados cselekedetiben, akaratjában.» Mikor azonban Béldi fogságából kiszabadult, abban a pillanatban elfelejtette az Isten akaratjában való megnyugvást, el az urak terhes kezességét s el különösen azt az alázatos hangot, melyet úgy családja tagjai – valamint saját kérvényeiből olvastunk. Haraggal s fenekedő bosszúval telve távozott Fogarasból s perczig sem hagyta pihenni az elégtétel keresésének és a bosszúállásnak vágya. «Ily ország, ilyen kormányzás, hol a haza legjobb polgárait, – a legbutább vádolásra, s gyanúsítás leghalkabb szavára – azonnal megfosztyák szabadságától s hónapokig sőt évekig fogva tarthatják minden törvény nélkül; a hol a hatalmasok tetszés szerint fogdossák össze s ugyan azon tetszés szerint bocsátják szabadon a nékik nem tetsző polgárokat, az ilyen ország nem szabad, nem alkotmányos ország. Itt gyökeres reformokra van szükség, különben kész a veszedelem, vége a nemesi szabadságnak, vége az egész állam életnek.» Valóban, hogy e bosszus hangulat megjelent Béldi akkori magán beszédeiben, sőt most is kiolvasható rokonaihoz és bizalmas barátihoz intézett leveleiből, mindenki természetesnek találja. De két körülmény van, a mit néki nagy hibául kell felróvnunk. Egyik az, hogy fogarasi rabsága után fájdalmait, bosszúérzetét miért nem zárta magába, mert azt jól láthatta, hogy a maga és az ország állítólagos ellenségéit szóbeszéddel, kandalló mellett folytatott szidalmakkal meg nem gyógyíthatja; ha azonban fájdalom- és bosszúérzete oly erős, hogy többé nem válának elzárhatók egyes ember kebelébe és ennek politikai okai oly hatalmasok és oly mélyen gyökerezettek, hogy ezeket csak forradalom semmisíthette meg, akkor miért nem vetett számot azzal, hogy kikkel és minő eszközökkel viszi keresztűl forradalmát, hogy nem gondolt arra, hogy ő magában egyetlen csepp forradalmi vér sincs; hogy ő maga a fennálló rendszerből származó bűnökkel telve, erős conservativ, zsarnok s a mellett határozatlan, ingadozó természetű ember, a ki épen ezen tulajdonainál fogva egy bukott mozgalom után a legszerencsétlenebb s a legveszedelmesebb térre viszi az ország legszentebb ügyét, t. i. a török császár foruma elé.
De hát a duzzogó, panaszkodó, lármázó politikai felfogásban osztozott Béldivel az ország minden elméleti politikusa, azok a bölcselkedő, tudákos hazafiak, Haller János, Bethlen János, Kapi György, gróf Csáky, Domokos, Belényi, Paskó, Keresztesi S., Szent-Györgyi stb., s anélkül, hogy egyetlen egy életrevaló reform eszmét tudtak volna napfényre hozni és fogalmazni, ők is, mint Teleki Bánfy ellen, «ligát» alkottak, de felette gyenge szálakból, nem nevezve meg személyt, nem concrét esetet, hogy ki és mi ellen, hanem csak úgy általánosságban, elvont eszmék ellen.
Az udvar hangulatát s némi részben az ország állapotát teljes közvetlenséggel jellemzi Barcsai Mihály udvari kapitánynak egy beszélgetése, melyet Keresztes Sámuelnek gergelyfái házánál 1677 nov. 12-én a házi gazdával, Csulai Gáspárral és Sebessi Beniáminnal, udvari hadnagyokkal együtt folytatott. A katonai tisztek az udvartól mentek Hunyadvármegyébe, útközben a szives házi gazdánál jól mulatva, elbeszélik az udvar körül fennforgó hireket s Keresztesi Sámuel, kinek édes anyja Béldi Pálnak testvérnénje, 14 pont alatt megírja nagybátyjának ez éjszaka élményeit; e sajátságos levél aztán a felségsértési perbe kerül s az ítélet bevezetésébe igtattatik, érdekesebb részleteiben így hangzik:
1. Hogy aféle aprólékos mustrák löttek volna oda be s conventiculomok.
2. Hogy Kd inquisitiójának színe alatt embereket esküdtetett magához valami rebellióra, vagy mire.
3. Kapi uramat fel akarná veretni Kd s a fejedelem részére való adót elvenni és csak az ország részire valót akarná beküldeni, hogy oda be héja lévén az adónak, urunkat ő ngát ez iránt is disgratiában ejthesse az pertán, mely is Kapi urammal való collusióból volna.
4. Hogy Paskó Kristóf uram elszökött volna, Bánfy Zsigmond uram írta udvarhoz. Volt olyan is, hogy Kapi urammal együtt Paskó Kristóf is bemenne az portára.
5. Én felőllem is volt olyan hír, hogy boraimat szállítom be Szebenbe s minden kétség nélkül tudok valamit, vagy részes is lehetek valamibe; melyről Rhédei Ferencz és Baló László uramékat examenre is fogták volt stb. Híreket sem urunknak ő ngának, sem asszonyunknak nem hagyták megjelenteni, hanem mindenfelé kémeket bocsátottanak s az elmúlt hétfőn érkezvén meg a kémek udvarhoz, megvitték, hogy mind hamis hírek voltak. Barcsai uram is aztán úgy jött el udvartól, de azután is ő ngoknak csak nem jelentették meg. Nagy dicséretet tött Barcsai Rhédei uram felől, hogy jólelkű ember és nagy vigyázása is volt udvarnál; urunk ő nga előtt is nincs most az urak közül senki olyan tekintetben, mint ő keme. Javallaná is, Kd írna ottan-ottan ő kemének, hasonlóképen Teleki uramnak. Úgy mondja ő keme, Kd iránt koránt sincs olyan scrupulus,* mint Kapi uram iránt, sőt a portán is volt olyan hír, hogy fejedelemséget akarna solicitálni stb.
Hátrább Teleki leveléből látni fogjuk, hogy Barcsai uram nem volt teljesen beavatva az udvari dolgokba.
6. Az portán minden bizonynyal megengedtetett, hogy urunk ő nga maga személye szerint kimenjen az magyarok segítségére az. ország népével, sőt ugyan parancsoltatik is.
7. Mondá azt is, rút dolgok voltak udvarnál. Teleki uramat is elvádolták volt urunknál, melyet gróf Tököli uram által jelentettek meg ő ngának, de mindezekből kimentette magát, ó ngok leánykájok temetése alkalmatosságával jővén be. Az miá aztán rútul voltak gróf urammal s az összehordásban benne volt szegény Orlai uram s Pekri Lőrincz is, jóllehet megbékéltek ugyan, de azt mondja: megbékélt ellenséghez ne mindenben bízzék az ember.
8. pont alatt a bujdosók ügyéről szól.
9. Az új hadakban eleresztettek, nyolcz zászlót hagytak meg, ezeknek kapitányuk Barcsai Mihály, megmaradott hadnagyok: I. Csulai Gáspár, II. Sebessi Beniamin, III. Székely Sámuel, IV. Szilágyi Harács János, ki Kemény János fejdelem udvari hadnagya vala, V. Rácz János, az Bogdán fia, VI. Thordai János, VII. Kassai, VIII. nem jut eszembe az neve. Kádast megfogták, erős fogságban is tartják Szamosujvárt sok csintalanságaiért és kártételeiért. Mondják, Csáky uram mennyi jóval hozzá volt s még is jószágában sok kárt tett.
10. Mondá azt is, az előbb javallotta volna Kdnek udvarhoz való. menetelét, de most nem egy kicsinység, míg urunk 8 nga közelebb nem jő Ebesfalva felé s az scrupulus is nem tollálódik elméjéről.
11. Daczó mind ott volt, eleget fecseg, de nincs semmi tekinteti, sőt urunk mondott ilyent: «Valjon Daczó milyen hazugsággal jött most udvarhoz?»
12. Bethlen Gergely uram is ott lévén, mondta ital közben, miért nem békéllenek meg Kddel, monda ilyet, két jó lelkiismeretű hazafia mondjon ez iránt, mihez alkalmaztassa magát és mit cselekedjék, kész elkövetni. Javallotta azért ő keme, Rhédei Ferencz uram és Kornis Gáspár uramék által kellene elkezdeni. Mondá azt is: Udvartól is Kd igen elfogta magát s nem is ír senkinek is, bár írna, ha csak Baló uramnak is, mivel semmi idegenséget Kdhez nem vött eszébe.
13. Az mely tökéletlen hírek folytak udvarnál, kiről feljebb írék Gilányiné asszonyomnak is, nem adták volt értésére. Kálnoki Bálintnak semmi hírét nem hallottam, sem más senki hozzám nem jött.
14. Miben legyenek az dolgok, nem tudom, de az jó Cserei János uram az miket beszéllett, úgy látom, abban semmisem volt, bár afélével ne járna; mind Brassó s mind mások felől ő kme az mit mond vala, abban semmi sem volt. Lármát nem jó volna csinálni, olyannal embert felültetni, az mi nem úgy van. Csak meg ne csalnák Kdet is az pápisták. Kálmány Kristóf uram vitte volt ki az adót Brassóba, ott szemben lehetett véle Kd. Uram írna úgy nekem, hogy ha a szükség kívánná, mentségünkre mutogatnám mások előtt is. Teleki urammal való confidentia felől is írna bele Kd.
E levél alapját képező beszélgetés nov. 12-én vagyis 11-én este történt s akkor még a fejedelem, felesége s nénje Gilányiné asszonyom, kik november 3. óta Szamosujvárt tartózkodtak, semmit sem tudtak a Béldi forradalomról, mely az adatok szerint tulajdonképen tényleg soha sem történt meg. Pár nappal később kel, valószinűleg november végén Haller Jánosnak egy rövid irata, mely szintén erről szól. A levéltöredék Teleki Mihályhoz van intézve, melyben írja:
«Kdnek szóló levelemet elvégeztem volt már, le is pecsételtem, hogy jámbor szolgája levelével érkezék, akarom, hogy már tudom hol és mikor lehetek szemben Kddel. Ugyan is elhigyje azt Kd, hogy ha gyakran össze nem gyűlünk beszélgetésre, ez az haza úgy látom hamar elválik egy felé, sőt ha összegyűlünk is, mint eddig sokszor cselekedtük, de ha fontos, az dolgokat jól megvizsgáló csendes beszélgetés nem lészen közöttünk, elhigyje Kd, károsnak hiszem inkább, mint hasznosnak tanácsunkat. Én Brassóban lévén, elég közel voltam a székely atyafiakhoz, de igazsággal írom Kdnek, semmi jelt olyat nem láttam, az mitől meg kellett volna ide ki rémülni. Csak elhűlék bele, miket kezdék hallani ide kifelé való érkezésemkor, hanem ha oly mesterséges titkokkal lött volna, kit semmi úton eszébe ember nem vehetett volna, de nagy dolog itéletem szerint úgy nem mehet végbe. Bátyám Haller Pál uram szokása szerint szorgalmatoskodik darlaczi házánál, Kdnek köszöntését nagy böcsülettel vette. Rhédei uramnak nem tudván miben segíteni, Istentől kívánok vigasztalást ő kemének.»
Úgy látszik Erdély különböző részeiben, a Székely földön kívül, – mert ott semmi olyasmi nem történt, – november elejétől január végéig, akkor volt a Béldi forradalom, mikor annak hirét vették s megrettentek, meg is szaladtak, el is menekültek, el is bujtak előle, holott az egész csak hallucinatio volt, a valóságban sehol sem létezett s a mi megtörtént, az csak ártatlan köriratokból állott.
Fogarasból kiszabadulása után Béldi otthon ülő duzzogó ember lett s türte, hagyta, hogy mindenféle hirek járjanak felőle. Csakugyan valami reformon jártatta az eszét, már annyit zsémbelt, annyit duzzogott, hogy utoljára mintegy ösztönszerűleg önmagától kérdezte, hogy: nohát mint legyen, hogy legyen a javulás? s a hozzá látogató és szomszéd urak közt valami változtatás szükségességét kezdte terjeszteni. Levelezést folytatott gróf Csáky Lászlóval, Haller Jánossal, Kapi Györgyel a hunyadvármegyei gazdag főispánnal, Bethlen Jánossal, mind főurakkal s még Telekinek is írt a napokban s aztán igen sok alább rendelt vicekirálybiróval, vicekapitánynyal s több másokkal és mindenik biztatta, dicsérte szándékait, várta terveit, a részleteket s elismerte az ő sok és ártatlan szenvedéseit, míg Béldi mind jobban és jobban bele élte magát az ő úgynevezett ország javításába, az ő képzelt forradalmába. November-deczember havában nem szünetelt a jövés-menés Bodolán, Uzonban. Háromszéken a fősegédek voltak Mihács Péter vicekirálybiró, Damokos Tamás, Damokos János, Apor Lázár; Csikban Lázár István, Erdővidékén Cserei György alkapitány Baróthon, Cserei János N.-Ajtán stb. s ezek mind készeknek jelentették magokat életre halálra mellette állani, nem is számítva a rokonokat, mint a Kálnokiak, Danielek, Keresztesiek stb. Végre egyet mozdult Béldi s 1677. decz. hó 1-re Háromszék rendeit gyűlésbe hívta Maxára s ott egy köriratot, úgyszólva felhivást szerkesztettek a többi székekhez, vármegyékhez, a szászokhoz és több főurhoz, sőt elküldötték magához a fejdelemhez és legbővebben kidolgozva a fejdelem asszonyhoz is. Azon kívül egy szövegezést aláirtak a ligás urak.*
Lehet, hogy több példány is volt, mert néhol a fenmaradt példányokon és másolatokon más-más aláírók is fordulnak elő.
Ezeknek az írásoknak mind egy az értelme s csaknem egészen egy a fogalmazása is, csupán a bevezető és zárszavak vannak máskép alkalmazva s itt a sok előkerült példányból csak egy párt közlünk, t. i. a vármegyékhez és a fejdelemnőhöz küldött példányt s a szövetségi iratot. A hatóságokhoz intézett írat igy hangzik:
«Köteles szolgálatunkat Keteknek, mint jó akaró atyánkfiainak stb. Nagy szűbeli fájdalom és keserűség kényszerítvén bennünket, hogy ez bizodalmas és szükséges requisitiónk által kellessék értésére adnunk Keteknek az mi lelkünkig behatott keserves nagy bántódásinkat és mocskoltatásunkat, az melyek is az nagy gonoszokban kesergő szegény édes hazánknak utolsó veszedelmire czéloznak (ha Isten ő felsége ingyen való irgalmasságából nem succurrál és édes hazáját, békességét, szép szabadságát szerető embereknek szivöket fel nem indítja, hogy valaha lenne vége az nagy zűrzavar, háborúság és hallatlan hamis hír költéseknek). Tudjuk azért Ketek is mint igazán hazáját s maradékját szerető embereknek, ha nem annyi mértékben is, mint minékünk székely natiónak, de sok dolgokban és külön-különb formában talán velünk együtt közönségesen is megbántódások nagyok, melyeknek elhallgatásával nem hogy szegény hazánk megmaradására jó reménységünknek útja – sőt naponként, szempillantásonként való közelítése veszedelemnek láttassék. Nyilván lehet azért Keteknél, már két esztendőktől fogva micsodás nagy megmocskoltatása lőn jámbor keresztyén fejedelmünk ő nga előtt natiónknak némely nyughatatlan, hamis hír költő és az unióval nem gondoló emberek által, melyeknek előszámlálásával Keteket fárasztanunk nem szükséges, kik is az ő gonosz cselekedeteikért nem hogy büntetést, sőt még csak pirongatást sem vőnek. Most immár újabban az gonosz cselekedeteknek útjára eredvén, jámbor keresztyén fejedelmünk előtt mocskoltanak, becsteleníttének pártütéssel ő nga méltóságos személye és több hazafiai ellen való mérges szándék viseléssel, melyekben hivjuk bizonyságul az Istent, ki előtt mindenek nyilván valók, csak gondolatunkban sem volt, annál inkább szándékunkban, mert mi nékünk ti ngok fejedelemségükben nincsen semmi botránkozásunk; csak ő ngának hagynának békét az haza békességének bontogatására született emberek. Ilyen ártatlan szenvedésünk mely keserves légyen, hagyjuk akármely keresztyén, hazája és becsületi szerető jó lelkű emberek ítéletére. Annakokáért látván, hogy soha semmi útakon és módokon édes hazánk régi jó szokása szerint keserves megbódulásunk meg nem orvosoltathatnék, hanem naponként többülnek és szaporodnak az haza veszedelmét és Istenünk ő felsége haragját siettető zűr-zavarok és törvénytelenségek, kényteleníttetünk még ily siralmas és szomorú megbántódásunk orvoslásának útjához nyúlnunk, elfogyván ebből az szegény hazából az igazság és oda folyamodunk, az honnan szegény hazánknak megmaradása Isten után és békessége foly. Kényszerítteténk azért minden hazája, békessége megmaradására született, Isten dicsőségét, maradását, törvényeit és szép szabadságát szerető embereket Istenére, lelke üdvösségére és az haza szép uniójában letött hütire, kötelességire, az méltó és keserves megbántódásinkat értvén ismerje magáénak, sőt annak megorvoslásában minden útakon és módokon legyen egy értelemben velünk, hogy már valaha vehessen valami pihenést szegény édes hazánk. Ezzel kívánjuk, Isten szerencséltesse, éltesse Kegteket. Datum in communi congregatione nostra in possessione Maxa celebrata die 1. Decembris 1677. Keteknek szeretettel szolgálnak Háromszéknek minden, szabadsággal élő rendei közönségesen. (Külső lapon: Háromszékiek zavaró levele.)
A fejedelemhez intézett irat ugyanazon napról és helyről keltezve így szól:
Méltóságos Fejedelmünk! Nekünk jó kegyelmes urunk! Nagy fájdalommal és szívbeli keserűséggel értettük volt klms urunk elsőbben csak fülhegygyel, de annakutánna sűrűséggel jövén közinkben, hogy némely ártalmas emberek és nem jó akaróink Ngd méltóságos füleit terhelték volna olyan alkalmatlan hírekkel, melyeknek csak kigondolásától is Isten oltalmazzon bennünket, hogy mi köteles hűségünkről elfeledkezvén Ngd, ellen rebelláltunk volna, nem is csodálhatjuk teljességesen klms urunk, mert efféle formált hírekkel tavalyi esztendőben is bennünket sok úttal Ngdnak kedvetlenségébe hoztanak és méltatlanul vádolni nem szüntenek, melyért semmi animadversiót nem vévén, ma is veszedelmünkre igyekeznek és minden félelem és veszély nélkül Ngd méltóságos udvarát afféle koholásokkal inficiálni nem általják. Bizonyítjuk az élő Istennel, ki előtt semmi titok nincsen, hogy az mint tavaly is, úgy mostan is Ngd méltósága ellen való motust nem vettünk eszünkben, sőt valamit az Ngd fejedelmi székinek erősítésére, szegény romlásához közelítő édes hazánk békességének stabiliálására feltalálhatunk, abban életünk fogytáig fáradozó igaz hívei vagyunk s leszünk Ngdnak s hazánknak.
Könyörgünk igen bizodalmas alázatossággal Ngdnak, ha mi suspiciót Ngd méltóságos elméjébe efféle hírek nemzettenek volna, fejedelmi szokott kegyelmessége szerint tegye le, és mivel már efféle vádlások ellen semmi orvosságot egyebet nem találhatunk és haza törvénye szerint való mediumoknak elkövetésénél ártatlanságunknak kijelentéséért Ngd nehézségét nem érdemeljük. Assecurálván igaz keresztyéni hitünk szerint Ngdat, nem egyebet, hanem Ngd méltóságának és édes hazánknak megmaradására vigyázunk abban is, sőt hogy ennyi számú mind Ngd és boldog emlékezetű praedecessori mellett való hív szolgálatunknak legyen méltó tekinteti, mintsem ez haza békességét rontó s felforgatni igyekező ártalmas embereknek vádlásoknak. Kiért Isten ő felsége Ngdat szerencsés országlással boldogítsa, szívünkből kívánjuk.
Datum ex generali congregatione nostra in possessione Maxa celebrata. Die 1-a Decembris 1077. Ngdnak alázatos igaz hívei. Egész Háromszéknek szabadsággal élő rendei.»
A fejedelemnéhez intézett irat még czifrább esküvésekkel van telve, hogy ők a fejedelem és családja ellen nem törnek, csak a gonosz emberek, a temondád hirhordók ellen, de legyen a fejedelemasszony Eszter királyné a Hámánok tanácsa ellen.
Végre a szövetséglevél így hangzik:
«Dicséretes eleinknek véres tragédiákkal pecsétlett munkájok, régi királyok és rendszerint következett monarchák confirmatiójával lett szabadságunk, mely nékünk s mi előttünk fennálló keresztyénségek úgy az számlálhatatlan pogányság lehetnek bizonysági magyar nemzetünknek, de versengő példái serkentnek, falu és városok pusztulási, azoknak puszta kőfalai, felette kimondhatatlan ezer lelkeknek kiknek kardra hányatása; kik számkivetésre vagy elraboltatásra, még az hamvai sem szűnnek édes hazánknak, hogy némelyek sem Istennek félelmével, sem haza törvényével nem gondolván, közönséges jónak nevezeti alatt hol titkos idegen országokkal való confederatiókat, hol ördögi sugarlás (sugallás) segítségével az ős hazafiai ellen mérges ligákat celebrálnak, az köznyugodalmat privatumos czélra fordítani igyekezvén, egész haza békességét bontogatják. Méltóságos urunkkal conditióit violáltatják Isten s haza törvényes megvetésével, kiből nem egyebet, hanem utolsó veszedelmet várhatunk fejenként. Tetszett azért, Istent híván segítségül, az kik még az haza ós fiai közül sem reménységtől vagy félelemtől el nem fojtattunk, méltóságos fejedelmünk székének megerősítésére, meg-romlott szabadságunknak helybeállítására új modalitást tegyünk és cunctis viribus valaki igaz hazafiának tartja magát, felkeljen, az uniót restauráljuk, átkozott lévén ebben valaki, vagy ambitiót vagy ultiót is supponál. Levén pedig felesen, kik az közjónak supprimálásával magoknak előmenetelt vindicálnak, az igaz ügyet szorongatják, netalán tán ártatlan vérrel kereskedjenek, hogy az métely zaboláztassék és az versengés ki ne fakadjon, valakinek ilyen cselekedeti világosodnak, non obstanti nobilitári prerogativa, míg az feltett czélt nyerhet, captiváltassék sine respectu personae et loci, életük és javaik minden részeik se(questrálva le)gyen.
Ezen censurám mellől semmi időben ki nem állok, aequivocatióval nem élek, sőt fejem fennálltáig ezt az casust nem recusálom, bona fide christiana velem ebben egyetértőket assecurálom, legkissebb tisztségnek is magaménak tulajdonítom és egyező értelemmel oltalmazom. Isten engem úgy segéljen s úgy adja lelkem üdvösségét.
Csáky László. Béldi Pál. Damokos János. Apor Lázár.
Mihálcz Mihály, sepsi-széknek vicze királybirája.
Az 1677. decz. 1-én kelt köriratokra a megyék és székek egy része felelt meglehetős általánosságokban, így például Csík- és Kászon-szék decz. 5-én, melyhez Gyergyószék a következő rövid nyilatkozattal csatlakozott:
«Mi gyergyószéki alfalvi Ilyés György azon Gyergyó-széknek vice királybirája, tekerőpataki Gábor Ferencz és ujfalvi Elekes Péter azon széknek hites assessori nemes emberek az egész nemes Gyergyó-szék képében adjuk ez assecuratoriánkat sub bona fide nostra christiana, hogy az mikép anno praesenti 1677. die vero 5-a mensis Decembris az tks, nzts Csík- és Kászon-székéknek minden szabadsággal élű rendei assecurálták volt az tks, nzts, nms Háromszéknek minden szabadsággal élő böcsületes rendeit, mi is azon ő kemek assecuratonáját mostan mindenekben confirmáljuk és ratificáljuk, úgy, hogy minden hazánk megmaradására, kegyelmes urunk méltóságos fejedelemségének megtartására és szabadságunk megmaradására való jó dolgokban ő kegmekkel egyetértünk. Kire is az Atya, Fiu, Szent-Lélek teljes Szentháromság egy Isten úgy segéljen és úgy adja lelkünk üdvösségét. Datum in communi congregatione sedium siculicalium Csík-, Gyergyó- et Kászon-, Monasterio Csíkiensi celebrata. Die 19. Decembris 1677.» *
Másolat. Méhesen gr. Béldi Ákos levelei közt.
Ezek amaz iratok kiválasztott példányai, melyekben le vannak téve a Béldi forradalom alapelvei. Dagadozó, felfujt szólásformák annyira, hogy azok miatt a mondatok meg sem tudnak alakulni s a szöveg csak alig érthető. Egyetlen egy szabatosan körülírt concrét eset sincs felemlítve, mely a forradalmat indokolhatná, sem egy, vagy más üdvös reformot kitűzve nem találunk.
Valóban ha meggondoljuk, hogy Béldi az ő korában mívelt ember volt, hogy egyénisége rokonszenves, kit sokan szeretnek, jó czimbora, ki nagy tapasztalásokkal gazdag életéből mikor a toll nincs kezében, hogy dagályosságra csábítsa, jó előadással s kedvesen beszélte el élményeit – és aztán látjuk ezeket az okiratokat, melyeknek minden sora az ő álpathoszára vall; melyekben a gyakorlatiasságnak, az életrevalóságnak és a jó politikának még csak szikráját sem tudjuk felfedezni: alig volnánk képesek az egyéniséget a maga teljességében magunk elé állítani, ha nem látnók, hogy e sajátságos, önmagoknak oly sokszor ellentmondó politikai alakok a magyar történetben már sokszor előfordultak.
De még tán közelebb lépünk az igazsághoz, ha úgy fogjuk fel, hogy ez iratok nem a valóságot fejezik ki, hanem csak bizonyos felület rajzát adják, mely alatt Béldinek az a nagyravágyó gondolata él, hogy ezek mind csak szóbeszéd és minden elégedetlenségnek csak akkor lesz vége: ha e jámbor fejedelmet szépen leteszitek s közakarattal engem tesztek helyébe, minden egyéb csak hiába való. Lássuk hát, hogy volt Béldi eszejárása s miként akart ő forradalmat csinálni és reformálni.
Megindulván a székely sereggel, csatlakoznak hozzá a vármegyék és a szászok. És ő nem akar semmi rosszat, nem akarja a fejedelmet bántani, nem is akar fejedelem lenni, megelégednék a legkisebb hivatallal, nem akar vért ontani (minek akkor a nagy sereg?) csak hatol előre (hova, meddig?). Egész addig, mig megtalálja a fejdelmet és tanácsát; (persze ellent nem áll senki, mert hisz ő csak jót akar!) Akkor letesz nehány tanácsost, meg is mondja, hogy csak hármat, négyet; de kiket? Bethlen Farkast, Bánfy Zsigmondot, Rhédeit vagy Mikes Kelement, talán Telekit? hisz ehez még ez iratok kelte után is bizalmas levelet ír. Kimondatja articulusban, hogy Béldi igaz hazafi, mert hisz a rágalmaknak ez lenne gyógyszere. Így aztán megmarad Apafy, változnak a tanácsosok, de hol van és mi a garantia, hogy ezek jobbak lesznek, mint az előbbiek? Ezt senki sem tudhatja, de Béldi re bene gesta, visszavonul Bodolára s békés-hadjáratát, a mint a tanácsosok romladoznak, minden két, három esztendőben ismételni fogja.
Az udvari párton sokkal élénkebb a mozgalom. Ama félelmes lehetőség miatt, hogy hátha csakugyan Béldivel tart az egész ország, mindenfelé ijedtség, rémület uralkodik. November elején indult s egész hónap folytán rendszeresen ismétlődött a hir, hogy Béldi nagy sereget gyűjt s indul ki Háromszékből és az udvar körül befolyásos urak közül egy nagy részt kardra hányat s a fejdelmet is hatalmába keríti. Mind a mellett azonban hogy a hirekből egy szó sem volt igaz, hisz a fejedelem asszonyhoz decz. 1-én intézett levelében Béldi is emliti «pártütéssel, zászlók emelésével vádolnak, mocskolnak és keserítnek, melyek miatt ez hazánk nehol való lakosi fellázadván, szekerek hátán vannak, magok is pedig egyik helyből az másikba költözködnek, hogy annál inkább az hazugságot valósággá csinálhassák;» mondom habár e hirek puszta koholmányok voltak, olyan futás kerekedett az országban, melynek párját kell keresni. Teleki Kővárban van, a fejedelem családjával – nov. 3-ik óta – Szamosujvárba huzódott, a többiek is székváraikba, vagy a szász kulcsos városokba.*
BETHLEN Miklós Önéletírásában elmondja, hogy a Szászvárosok miként oltalmazták a menekülőket; hogy nem adták ki senkinek s nem könnyen hajtották végre az itéleteket, stb.
Telekiről azt írja egyik krónikás, hitte, hogy Béldi egyenesen ellene indul, s kurucz hadakat vont Kővár környékére, hol őket fizette, étette, itatta s egy részeg bujdosó elibe állván, így apostrofálta: «Azt mondják uram, Kd azért olyan jó pártfogónk, barátunk s azért olyan vendéglátó, hogy félelemben van Béldi uramtól?» Teleki tréfával felelt s egy lovat ajándékozott a bujdosónak, hogy elhallgattassa.
Bethlen János pedig azt irja Béldinek Keresdről nov. 26-ról: ide érkezvén nagy tumultust találék, Bethlen Elek mindenét pakoltatja, egész éjszaka rakatá s «ma mindenét elviteté a körül való szászok kastélyaiba. Csak egy Ujvári nevű vén szolgáját s nehány oláhot hagyott udvarába, ha csak azok is el nem mennek.» Mikor jó nagyokat futottak az urak, csak akkor mertek visszanézni s csak akkor látták, hogy nincs sehol semmi, sem Béldi, sem Béldinek bár egy katonája.
Egy képet ismerek, melyet jó sejtelemmel alkotott meg egyik jeles képirónk Vastag György: Béldit látjuk sátorában, a mint a harczra öltözik, öreg székely köti fel sarkantyuját s ő elgondolkozva a levegőbe néz, mintha valami nagy talány lebegne szemei előtt, melyet megfejteni nem tud; a sátor nyilásán át látszik a felnyergelt harczi paripa, a lovász alig képes tartáni, oly türelmetlenül tombol, mintha rohamra készülne….. de gazdáját hiába várja; Béldi annyira nem megy, hogy kardot is kössön s lovára üljön… a sarkantyú kötésnél marad örökre; mikor a gyors tettek, a hatásos kitörés órája érkezett el, akkor szállja meg, s akkor keríti hatalmába az aggódás, a kétkedés bénító szelleme.
36. BÉLDI PÁL CSATÁBA KÉSZÜLÉSE.
Az a rövid hónap november 10-től deczember 10-ig az az idő, melyet megjelölnek régibb és újabb írók, hogy ha Béldi ekkor megindul erélyesen előre hatol, pehelyként fujhatta volna el az egész Apafy kormányt. Mi a történelmi feltevéseknek, hogy ha így, s ha úgy: akkor így, s akkor úgy történt volna, nem vagyunk baráti, de kételkedünk azon, hogy Béldit bármely pillanat választása, vagy még ennél kedvezőbb körülmények is kisegítették volna programmtalanságából. Egy jóravaló reformot sem tudott concipiálni s nem volt arra való szeme, hogy az általános helyzetet belássa s észrevegye, hogy a hosszas török barátság s az ezzel együtt járó örökös kétszinűskedés az emberek jellemét megrontotta, az alkotmányos szellemet demoralisálta s a közéletet, az institutiókat úgy megvesztegette, hogy itt csak teljes átalakulás segíthet. Ezt a belátást a végzet Teleki Mihálynak, Bethlen Miklósnak s nekik is csak későbbre tartotta fenn.
Az udvari párt részéről az első adatok november elejéig terjednek, ugyanis 1677 nov. 8-áról Kővárról keltezve előttük fekszik Teleki Mihálynak egy levele, mely az író egész egyéniségét a maga teljességében tükrözi vissza; mely bizonyítja teljes nyugodtságát, igazolja ama nagy hatalmat, melyet kortársaira, s ama nagy befolyást, melyet Apafyra és udvarára gyakorolt. Tiszta, átlátszó minden gondolata. Tárgya felett teljesen uralkodik. Egyszerü, biztos egész terve, okos minden szava az idők, emberek és viszonyok teljes ismeretével. A levél így következik:
«Levelét Kdnek vöttem. Kapitiha uram is bár többet írt volna. Naláczi uram levelét látom. Mit írjak, micsoda tetszést adjak, elmémmel fel nem érem, mert jó lélekkel írom az dolgokat, szintén annyira lenni nem hihetem.
1. Hogy okos, jó lelkű, más, hazáját szerető ember oly vakmerőképen beleugrasson az dolgokban, nem hihetem.
2. Paskóra, ki merné magát kissebb dolgokban is bízni.
3. Ha mit akarnak, olykor kezdették volna, mikor az embereket csoportosabban (fog)hatták volna össze.
4. Nem volnának oly elszéledve az országban, ki együtt, ki másutt.
5 Lehetetlenségnek tartom, hogy felesen lehessenek; vajmi sok kívántatik ahoz, az ki egy megállapodott fejdelmen fel akar adni.
6. Én úgy gondolom, úgy is hiszem, az kik efféle siettekben vannak is, nem ő ngok, hanem egy nehányon mi ellenünk akarnak moveálni, mi ellenünk tanácskoznak.
Mindazonáltal engemet megcsalhat vélekedésem, és mivel non est sapientis dicere: non putarem, örömest úgy szólnék az dologhoz, hogy az rosszakat megelőzhetné az ember.
Mint lőn az dolog Bethlen és Béldi uram alkalmatosságával, igen előttem viselem. Oly dologhoz kell embernek fogni, miket véghez vivén, meg is bizonyíthasson; mert úgy kezdheti el ember, hogy az mely hír csendességben vagyon, azt is felzavarhatnók.
Már eddig Kapi uram beérkezett Brassóba, késő az dolog, vagy egy értelemben van amazokkal, kit én nem hihetek. Ha egy értelemben lészen, azt is kinyomozhatni, és valóságos lévén a dolog, procedálhatni. Ha penig egy értelemben nem lészen velek, el nem bocsátják úgy, akkor választ nélkül lészen az dolog.
Paskónak is dolga, merre ment, eddig elvált, abból is alkalmasint intézhetni az dologhoz. Sokat építek igen az Nemes János uram assecuratiójára, kit az háromszéki atyafiak felől felele. Bizonyos dolog, igen élnek az emberek, az hizelgők fejedelemnek, azzal «melius est praevenire», de sokszor az hertelenkedés is megártott sokaknak.
Kell-e ő ngoknak megjelenteni, nem-e, nagy kérdés, nehéz hertelen természeti lévén urunknak ő ngának. Melyiket javaljam, azt-e hogy megjelentse Ketek, vagy eltitkolja, nem tudom. Azt írván fő hopmester ő keme, hogy megjelentse Kd, ha azt irom, meg ne jelentsék, ki tudja, mik következhetnek, lelkemet, kötelességemet is megsértem, ha ismét megjelenti Kd, ő nga meg talál indulni hertelen, abból jót nem várok.
Még is inkább tetszik ez nékem. Ketek együtt Tofeus uramat melléjek vévén, menjenek Gilányiné asszonyomhoz, odajövén Toldalagi János uram is, ő kemék értelmét is vegyék és elsőbben asszonyunk elméjét disponálván, urunkkal ő ngával fogadtassa fel Ketek, hogy kissebbet is Ketek híre nélkül nem cselekszik. Az dolgot fő hopmester uram immár penig jelentse meg. Az dolgoknak cirkálására* mindenfelé küldjenek el.
Kipuhatolására.
Most ő ngok jó helyen vannak, élést oda (t. i. Szamosujvárra) minden felől szállíthatnak. Az lovakban elvihetnek szélyel, szénát pénzen kaphatni, az szalmát is megegye. Míg Kapi uram elindul, az dolgokat kitapogatja ember, micsoda terminusokban vannak, addig lennének helyben ő ngok.
Ha az útak engednék, az urakat össze kellene hivatni és ha az uraknak tetszik, az embereknek értésére kellene adni az dolgokat, kik felől micsoda hírek vannak, de azt az urak tetszése nélkül nem javallom, hogy meglegyen.
Hogy penig azokban, az kik felől szó vagyon, urunk ő nga hivasson, nem javallom, mert némelyike nem mervén oda menni, inkább elijedne, de ha oda mennek is, félek, akkor lenne hírével Keteknek, mikor fogva volna némelyike.
Jovallanám Nemes János uramat oda hivatni, mert nem messze ő keme, az dolgot egészen értésére adni és ő kemének parancsolni, cirkáltassa meg oda be az dolgokat.
Sárpataki uramat is hivatni, vagy hiteles ember által az dolgokat értésére adni.
Barcsai Mihály uramat is, tisztességes conventiót adván, meg kellene kötelezni, tetszését ezekben az dolgokban venni, ő keme Keresztesi uram dolgát kicirkálhatná.
Szebenbe is az királybirónak, polgármesternek az dolgokat öcsém Székely László uram által értésére adhatná ő nga, és elméjök hol jár, kitanulhatná.
Kornis, Mikola* uramékat is hivatván, meg kellene az dolgokat jelenteni, nagy becsületnek tartanák, hűségökben erősödnének.
Kornis Gáspárt és Mikola Zsigmondot érti.
Haller Pál és János uraknak is iratni kellene az dolgokról.
Most ő nga jó helyben lévén, kolozsvári, somlyai praesidiumok közel lévén, annak az hadnak is megfizetvén, jó disciplinában tartván, nem messze küldvén ő nagysága magától, nem hihetem, merjenek próbálni. Azalatt az dolgokat kitanulván, mit kelljen cselekedni, Isten, az idő ő ngékat megtanítják.
Ha volna ki által, az brassai bíró elméjét is meg kellene próbálni, hol és mint jár. Az székelységen Kornis, Bethlen Gergely, Nemes János, Daczó uraimék lévén főtisztek, ő keméknek mindenikének jó affectióját hiszem lenni ő ngokhoz, nem hiszem, a székelységet semmiért vezessék ki. Mindazonáltal Isten is az vigyázókat, könyörgőket segíti. Én minthogy az dolgokat jól nem tudom, senkinek is elméjét nem tudom és az (első hír) honnét, micsoda okokból származott, kiktől adatott, nem tudván, az dologhoz nem szólhatok. Ha egészségem engedné, bizony mentest mennék ő nga udvarába, noha itt is fejem füsti megyen fel az sok rosz dologba.
Egy szóval discrete, moderate kell az dologhoz fogni, jól meggondolva. Azonban vigyázni, könyörögni, és kitanulván jól az dolgokat, serénykedni kell az rosz dolgoknak megelőzésében. Istenért azon legyen Ketek, ő nga meg ne induljon felettébb, azonban hertelen cselekedetekben ne bocsátkozzék, de az dolognak felcirkálását is, jó és rendes útját el ne mulassák. Isten Keteket minden jóra vezérelje, éltesse. 1677 nov. 8-án Kdnek szolgája komja Teleki Mihály.
Levelemet Gilányiné asszonyom, Toldalagi, Tofeus uram előtt olvassák fel.
I. P. S. Nagy dolognak tartom Bethlen Farkas uramnak házánál nem találását is, ő kemének is írni kellene, adná tetszését ezekben az dolgokban, mit kellene cselekedni. Sőt ha tetszenék Keteknek, másoknak is, mivel ez rettenetes idő. Az urakat ő nga oda nem fárasztja, az több uraknak is iratni kellene jó formában, az dolgokat értésekre adván, tetszéseket venni; féltős, ő nga messze lévén, az idők, útak alkalmatlanok lévén, átalván ő nga ő ngokat fárasztani, de ebben is akadálya lehetne az, hogy eszekbe vévén az emberek, hogy kinyilatkoztak az dolgok, annálinkább siettetnék rosz dolgokat. Kdet kérem, tudósítson mindenekről; úgy arról is, ő ngok ott meddig lesznek. Levelimet visszavárom, kérem, el ne tévedjenek. Gyerőfi uram áltál kitanulhatná ember Daniel István uramnak elméjét.
II. P. S. Az portának most az muszkákkal, kozákokkal lévén dolga; az lengyel békesség is ha még egészen végbe nem ment; ezeket elvégezvén, az magyarok dolgára lévén intentus, én nem hiszem, Erdély, urunk ő nga ellen való cselekedetekre senkinek engedelmet adjon, annál inkább, hogy segítse ebben. Akárki is ezeket általlátván, az emberek meggondolván, nem hiszem, merjenek derék dologhoz fogni. Zsibonganak, beszélnek ugyan, de el nem merik kezdeni; én olyan hiszemben vagyok, nehezen is veszik afféle dolgokra már magokat. Mindazonáltal én írom az én vélekedésemet és mint jámbor, úgy ítélek mások felől is. Az vigyázásnak, cirkálódásnak, jó dispositióknak meg kell lenni; bizony dolog, a kiket valóságban elérnek, meg is kellene büntetni, de elkezdeni s meg nem bizonyíthatni, annál nagyobb confusio leszen az országban.
Pater János után az ki volt, elhiszem, eddig megérkezett; eljött-e Pater János, vagy eljön-e, abból is tanúlhatni. Én egyáltaljában az emberek felől való híreket, honnét mi okból származtak, úgy szeretném fundamentaliter tudni, végére hajtani, úgy cselekedni. Oda Brassó felé Csereit kellene jól disponálni. Déva felé Budai urammal vigyáztatni. De az az rosz, hogy az afféle végbeli szolgákat igen meg szoktuk mi kedvetleníteni. Naláczi uram is arra felé lévén, vigyázhatna.
Paskó felől portára is írni kellett volna eddig is. Engem, kérem, tudósítsanak; én Kökényesdinek nem írok, ha urunk ő nga nem parancsolja. Egyszóval ha ő ngoknak tetszik, az urakat össze kellene hivatni mindeniket, egyet sem kellene elhagyni közzűlök. Eddig Haller János uram is kézhez adhatá az adót. A levelet visszaküldtem. Úgy kellene az urak össze hívásokat rendelni, hogy mindenik reáérkezhetnék és ugyan postán vinnék el az messzebb valóknak az levelet.
Valamint volt, hogy – de ezeket az sok rosz dolgokat kellene egészen igazítani, nyakát kellene szakasztani; mert mindenkor félni, rettegni, kételkedni, desperatiókat szerez az emberek elméjében, abból fakadnak osztáng sok rosz dolgok.
Istenért azon legyen Ketek, urunk ő nga viselje csendesen magát, hertelenkedésre ne fakadjon ő nga. Miket írnak nekem, Keteknek oda küldtem. Az én mostani inclusám öt, kiket visszavárok, egy kis czédulával. Kd fia jó egészségben vagyon, szombaton oda megyen Kdnek engedvén.»
Ez a levél valószinűleg Baló Lászlóhoz volt intézve s van még nehány levél a következő napokról Naláczihoz, Székely Lászlóhoz s másokhoz is, a fennebbiek részletezése s újabb versiók, hogy az urak összehivását sürgeti s köztük Béldit és Haller Jánost is meghivandóknak tartja s Bethlen Farkastól megkérdezendőnek, hogy miféle és kitől hallott hír miatt nem merészel saját várában hálni, tölteni az éjszakát.
E rendkívül érdekes levelekből csak az bizonyos, hogy az országban a legfőbb értelmi tekintélyt Teleki Mihály gyakorolta. Az ítélő tehetség souverainitásával beszél a dolgokról s minden szava teljesülésbe megy; Barcsai elmegy Keresztesihez s kémjéül szolgál az udvarnak, hogy megtudja, mit akar Keresztesi, vagy társaival együtt Keresztesinek lesznek-e hirmondói, csak akkor mondhatnók meg pontosan, ha Barcsai jelentésére is ráakadnánk; hogy Keresztesi jól felhasználta udvari látogatói fecsegését, azt láttuk Béldihez intézett s fentebb közölt leveléből. A mint Teleki rendelte; Székely László is elment Szebenbe kémkedésre, de vagy előre értesültek a szebeniek, vagy nagyon ügyetlen volt Székely László uram, mert megérkezése után már másnap irja Béldinek a szebeni királybiró, hogy itt van Székely László uram, de remélem rövid időn kitudjuk a városból.
Többször emlékeznek mind e levelek Paskó Kristófról, melyekből az tünik ki, hogy október hó végén, vagy november elején eltünt valamerre, mások úgy mondták, hogy elszökött, Haller János azt írja Telekinek, hogy Paskót látta Brassóban s tőle mint adóbeszállítójától kérte azt az adósságot, mivel állítólag az állam tartozik neki, de ő lepirongatta s elűzte magától: «nem is láttam azután, mondják, házához vakarodott, nem szökött el, úgy hallottam.» Hogy azonban Paskó állásával tisztába jőjünk, egy tanút kell kihallgatnunk, ki a dologról jól volt értesülve, miből az tünik ki, hogy Paskó csakugyan eltünt, úgyszólva elszökött, mert küldetése volt. Mihács Mihály uramnak 1678. máj. 15-én tett vallomása így hangzik:
«Az Kapi uram Brassóba menetele előtt circiter két héttel bement Paskó Brassóba holmi adósságának solicitálására az uraktól, akkor Béldi uram izent Bodoláról, hogy Paskónak gazdálkodjanak. Útja Paskónak Brassóba volt, Vargyas, Hidvég, Árapataka, Ilyefalva, Bodola, az maga Paskó relatiója szerint. Bodoláról ment Brassóba és útjában beszéllett Béldiné asszonyommal, azután elmenvén Paskó, mondotta az asszony: «Az Isten vesztette volna el ezt az embert, ez most Csáky uramtól jött s így jár szem előtt, mondja meg Kd, keressen szállást magának, de ne az piacz felé, hanem félen való helyen. Paskó Kristófot Bodaláról küldé el az úr Béldi uram, onnan az nap estére ment János Geréb uramhoz (talán Árapatakára) onnan másnap Szent-Györgyre Daczó János uramhoz, ő keme írt is udvarhoz mellette bátorsága felől, de elmenő szándékát nem tudta. Onnan ment Kőrispatakra Kálnoki Sámuelné asszonyomhoz, onnan Nemes Mihály uramhoz, onnan Kálnoki Bálinthoz. Oda az úr Béldi uram küldé tőlem a portára való ajándékot, úgymint egy mosdót korsóstól, öt vagy hat virágos kupát, tallért s aranyat is, mely omnibus computatis lehetett circiter 5000 tallér. Paskó uramnak is uti költséget circiter 300 tallért. Ez idő alatt Paskó uram küldötte volt két szolgáját Béldi uramnak a szilisztei pasához, kiket megfogtak volt a Dunán miszilis levelekkel, de continentiáját nem tudja, mit hoztak, azt, sem, mert fogságban esvén, az pipában égették a levelet. Paskó uram a Nemere havasán ment által, egy felvidéki oláh volt kalauza, az meghalt.»
37. NAGY-SZEBEN.
Teleki leveleinek hatása legelőször is abban nyilatkozott, hogy az egész Béldi mozgalmat birálván s tisztázván a helyzetet, visszaadta a nyugalmát az udvariaknak, rendszert alkotott az udvariak magatartásában, az eszeveszett félelemből vagy színből szétfutók kezdtek magokhoz térni, Teleki józan felfogása kezdett hatni és az elméket ösztönözni, hogy a vész elhárításáról gondoskodjanak. Maga az udvar visszanyervén nyugalmát, visszatért Ebesfalvára s oda hivta maga körül a tanácsurakat teljes számba s magát Béldit is meghivták. E gyűlésből (decz. 14-én) legelőbb is a hatóságokat szólította fel a fejdelem, hogy Háromszéknek a maxai gyűlésből decz. 1-én kelt felszólítását utasítsák vissza s fejedelmi parancs nélkül felülni ne merészeljenek, egyszersmind Kornis Gáspárt, Mikes Kelement és Macskási Boldizsárt beküldik Háromszékre, hogy azokkal beszéljenek s eszöket helyes utra igazítsák.
Előttünk fekszik ez utasítás, melyet az ebesfalvi gyűlésből a fejedelem e három urnak adott. Ugy látszik Bethlen Miklós, ki ez időben felesége betegsége s némi félelem miatt, nehogy Béldivel egy bardába keritsék, a távol Szebenben mulatozott, ez utasítást soha sem látta, mert a követség súlyát a Mikes Kelemen személyére helyezi, pedig az nem a személyekben, hanem mint teljesen sikerült replikában, ez utasításban rejlett, mely az egész Béldi mozgalomnak kegyetlen birálata s a mint Béldi panaszai csak papiros gravamenek voltak, ez iránt, melynek szerkesztését szintén csak Teleki eszközölhette, teljesen, alkalmasok azok szétszakgatására.
Az utasítás mit a fejedelem a három urnak adott, kilencz pontból áll, az elsőben kijelenti, hogy mily fájdalmasan érinté e mozgalom hire, melyet leánya halála alkalmával vett; meghagyja a követeknek, fejtsék ki, hogy a székely szabadság és kiváltság az ő uralkodása idejében még inkább öregbedett, hogysem lehanyatlott volna; a harmadik pont alatt biztosítsák a székelyeket, hogy soha senkisem vádolta őket a fejedelem előtt; de szétküldött saját irataik nem hogy mentségükre szolgálnának, de a dolgokat magok ellen bőven mutogatják. 4. A kibocsátott iratok pedig nemhogy hazánk megbomlott szabadságának helybe állítására néznének, vagy romlásának megelőzésére czéloznának, de sőt inkább minden jó dolgoknak felforgatására törekednek. 5. Teljesen alaptalan az a hír, mintha a fejedelem a Székelyföldre feles katonaságot akarna szállítani. Fontos az utasítás 6-ik fejezete, melynek 10 kérdése van: 1. Micsoda fondorkodók azok, kik, hamis vádlásokért csak pirongatást sem vettek? 2. Kicsodák azok, az kiktől megbántódtanak ő kegmek? 3. Micsoda megbántódások vagyon? 4. Kicsodák azok, az kik kezünkből a regimen-t kivették és az haza szabadságain erőt vettenek? 5. Az két-három személyen, kiket értenek ő kegmek? 6. Micsoda levelet subscribáltak ő kegmek és subscribáltattak is némelyekkel? 7. Micsoda manifestumok lehetnek még azok, melyeket ki nem bocsátottanak? 8. Mi módon holt meg az igazság Erdélyben? 9. Mit értenek azon, hogy csak a fegyver maradt kezünkben? 10. A szétküldött leveleket közönségesen magok irták-e ő kegmek, avagy bizonyos személyek a közönséges név alatt; mert noha ezek könnyen általlátható dolgok, de ugyan mégis kivánjuk a maguk magyarázatját is értenünk stb. stb.… És tovább is mind ily beható egyenes kérdésekkel oldja fel a panaszos köriratok tételeit s teszi láthatóvá Béldi amaz igyekezetét, hogy a maga ügyeit és sérelmeit úgy adja elő, mint közügyeket.
Béldinek, ha igaz és bátor szabadsághősnek tartotta magát, elibe kellett volna állania a küldötteknek és megfelelni minden pontra, kérdésre őszintén, egyenesen, megmondani névszerint, hogy kiket vádol és miért?
De nem, Béldi félre állott s elnézte, hogy azok új gyűlést tartsanak s őt mélyen sértő, megalázó s a maxai nyilatkozatokat és felírásokat teljesen megtagadó és a loyalitástól buzgó végzéseket hozzanak, miben a háromszékieket nehány nap mulva a csikszékiek és a szebeni universitas követték. Nem vádolom azzal Béldit, hogy nem volt physicai bátorsága s személyét féltette volna a három úr akármelyikétől, is talán a hármat is leverte volna, de állítom, hogy nem bírt erkölcsi bátorsággal, melynek alapja a szent igazság rendithetetlen érzése s a meggyőződés hatalma és tisztasága. Érezte, hogy eljárásában igen nagy része van az önzésnek s félt attól, hogy a három úr ezt hívei előtt fogja szemére vetni. A három úr teljes diadallal tért vissza Fogarasba s ekkor ismét szünet állott be, vajjon a karácsonyi ünnepek bekövetkezése miatt-e, vagy a miatt, hogy egyik fél sem tudta mit tegyen?
Mind a mellett a mélázó vezért annyiszor túlszárnyaló fanatikusok nem nyugodtak, azt hitték, hogy a háromszéki újabb nyilatkozat szintén Béldi műve: port a szemébe!
És már most összevonja a székelyföld hadi népét és indul a tettekre.
Még a szász királybiró is azt írja Béldinek: az itt való emberek az dolog felől akarnának, ha minek kellene lenni, lenne meg hamar. Ily értelemben írt Béldinek még Bethlen Miklós is, mely leveléről azt mondja, hogy Bethlen Farkas Konstantinápolyban Béldi levelei közt megtalálta, és habár elveszthette volna őt e levél által, de a rokon érzet feltámadván benne, mikor haza került, néki viszszaadta.
Igy írt Béldihez Lázár István, hogy ő kész a gyergyóiakkal, így Apor Lázár, így Mihács és mások s így különösen Cserei György Erdővidékéről. Baróthról 1678 január a 6-áról írja:
«Kapitány uram izente, hogy bejő hozzám, levelét küldöm, melyet is uram ne mindennek mutasson meg Kd, mert iteratis vicibus írta, hogy senkinek ne mondjam. Itt vannak a Szilágyinak katonái, magát megfogták Ebesfalván (?), a többi be nem érkezett Beszterczéről. Szolgám udvartól megjövén, mondja, Teleki, s Gergely (bizonnyal Bethlen) uramék igen conturbatus elmével voltak, Mikes úgy értem bejő. Igen kötve kell embernek hinni. Az gróf is (Csáky László) bejött, mi végre, nem tudom, mivel mindenütt tudják bejövetelét. Kdet kérem, ne nehezteljen tudósítani, mihez tartsam magamat. Itt nagy a híre, hogy Lázár István uram felült. Az populé részéről az udvarhelyszékiek tartanak a kitudjától. Fekete Pált expediáltam közikbe. Ha mi hírem jő, ismét tudósítom Kdet. Az Isten uram Kdet sokáig éltesse a mi szerencsénkre.
– január 10-ről ugyancsak. Baróthról írja Béldinek, hogy őt fejdelmi comissióval hívták meg az udvarhoz (Fogarasba). «Kdtől várok, ha elmenjek-e vagy nem, ha kimegyen az ember, az is rossz, ha ki nem megyen, micsoda securitással maradjon meg. Én ebből rosszat látok kijőni, addig huzódozik Kd az dologgal. Egész választ várok Kdtől.»
P. S. Ha uram Kdnek úgy tetszik, hogy elmenjek, elmegyek, ha nem tudom mit csinálnak is velem; ha hogy úgy tetszik, hogy el ne menjek, nem megyek; Én vagy élek vagy halok, de már Kdtől el nem szakadok. Ezt igy értvén, jó volna nem kérni, ha mit akarunk*; periculum in mora.»
Ez utolsó idézetekben a dőlt betűvel szedett sorok vörössel voltak aláhúzva, még pedig a kanczellárián, vagy a hol mint peres iratok szerepeltek.
– jan. 16-án Nyujtódról Apor Lázár írja, hogy ő készen áll; én immár várok csak Kd parancsolatjától és mindenekben ahoz alkalmaztatom magamat, maradván míg élek Kd alázatos szolgája.»
– január 18-án Barótról ír a csataszomjas Cserei György: «Tennap 1 óra után jöttem ki Fogarasból. Én uram menék és jővék csaknem úgy, mint az ki Bécsbe menyen s az császárt nem látja. Ha kezdené valaki, mért hívtak, soha bizony meg nem tudnám mondani, mért hívtak volt ki. Egyéb dolgokat miket experiáltam s láttam, szegény legény vagyok, száz tallér érő ajándéknál inkább akarom. Holnap Kdhez megyek, addig is tudósítom. Az mezei hadak tennap előtt jövének oda tizenegy zászlóval, minden zászló alatt lehet nyolcz-kilencz száz lovas javával-rosszával együtt, ma mustrálják őket s fizetnek nekik. Szállíták őket az Sárkány alatt való falukba. Az kolozsvári praesidiumban Makai egy zászló alja katonával, Salis egy korneta némettel érkeztek vala el. Az somlyói praesidiumban is annyi jő, de nem érkeztek vala el. Noha azt mondják, hogy semmit se kezdenek, ha mi nem indítunk valamit, de azt én nem hiszem, az mint az dolgokat látom. Oka az egyik (a többit coramra hagyom) egy ember azt sem ok nélkül adta tanácsúl, hogy az sólyomnak az fészkét el kell rontani s az fiait könnyebben megfoghatni. Ez ártalmas tanács, azért uram félek attól, csak ne szorítsák el tőlünk Kdet. Az Istenért vigyázzon Kd, addig huzódozik Kd, bizony sütve teszik alájok. Nem kellene- az szép szónak hinni. Udvarhelyszékiek, Marosszékiek csak a jó hírektől várnak. Az Istenért ha mit akar Kegtek, lásson dolgához, ne várjuk az fejünkre etc. Bethlen Gergely megijedt, ámbár velem sokat beszéllett stb. «Úgy vigyázzon Kd, egy éjjel bizony Bodola alá mehetnek azok az katonák.»
«P. S. Itt most az ideje, ha Ketek mihez akar nyúlni!» (Oly erősen izgatók Cserei uram levelei, hogy néha gyanú támad az emberben ha vajjon nincs-e megvesztegetve? Most mikor már 10–15 ezer embert összegyüjtött az udvar, most tanácsolja ernyedetlenül a megkezdést!)
Másnapról jan. 19-ről Al-dobojból ismét Mihálcz Mihály ír Béldinek, az afféle zavaros idők természetéhez képest, sok valótalan hírt is. «Hogy Kd engem nem tudósít, bánom, de nem tehetek róla. Mikes Kelement az fejedelem megfogatta (?). Daczó uramat is etc. (?) Kd után igen járnak, vigyázzon magára. Az hadak oda ki két rendbeli emberemet is fogták el, rútul szidalmaztak bennünket. Kimondották, hogy csak Teleki uram érkezzék, megpróbálnak bennünket, Bodolát a földdel egyenessé teszik stb. Mindezekről várom Kd parancsolatját stb.»*
Mind e levelek Méhesen gr. Béldi Ákos levéltárában.
Az világos tehát, hogy Béldi alvezérei készen állnak Nyujtódon, Baróthon, Aldobojban, Szárhegyen stb. stb. s várják a parancsot. Béldi azonban tétováz, melancholizál s inasain kivül senki sincs körüle, rendelkezése alatt álló táborról szó sincs. Az ember csakugyan megfoghatatlannak találja egész magaviseletét; valószinűleg ez órákban január 19-én vagy 20-án érkezik hozzá Ahmeth aga a szultán kapucsi pasája, kit Paskó eszközölt ki, s azzal az utasítással, hogy a fennforgó zavarokat egyenlítse ki, ezzel aztán január 22-ikén Prásmáron ismét gyűlést tart Béldi és Háromszék rendei nevében, ismét egy rettenetes lapos nyilatkozatot ád ki, hogy ő mennyire ártatlan szándékú s a fejdelmet mennyire tiszteli, s mégis hívja minden hazafiát, hogy hozzá csatlakozzék.* Azonban nem csatlakozik senki. Miért nem hívta, mint székelyek tábornoka a kapitányokat, kik készen álltak? Félt a paesidiáriusoktól, nem bizott saját hadvezetői talentumába, irtózott a vérontástól, a polgár háborútól? Ki tudja, talán ez okok mind működtek, elég az hozzá, neki úgynevezett forradalmi serege soha egy óráig sem volt, az ellenkező beszédek oknélkül való, üres szószaporítások, hisz január 28-ról, tehát 6 nappal a prásmári gyűlés után a kézdivásárhelyi tanító, mint megtörtént dolgot írja Naplójába: Januárius 28. (1678) Az úr Béldi Pál, Belényi, Paskó Kristóf * és Kálnoki Bálint, más egy nehány adjunctusokkal futva szaladnak Erdélyből, nem tudatik hová.* Február hónap végére ilyen N. B. van beirva: «Az feljebb specificált úr Béldi Pál adjunctusaival, kiknek Erdélyből kimenetelük hogy futva lőn, bizonyos, mert Székely Sámuel egynehány katonákkal űzte, de miért mentek, ők tudják. Hová mentek pedig, napfényre jött, mert a honnan a haza békessége függ, úgy mint az Ottomanica portátúl, ott akarták az hatalmas császárnál sérelmeket megorvosolni és igen boldogtalanúl succedála, mert az mi kegyelmes urunk a nemes országgal együtt tks Mikes Kelemen uram, Apor István uram és több olyan dolog végbevitelére alkalmatos személyeket portára expediálván, amazok rimánkodtak, mert a Jediculába hagyattak, az holott ma is nyomorúságos detentióban tartatnak.»*
Lásd: Török-Magyar államokirattár V. köt. 491–492. l.
Lehet, hogy Ahmet agával visszatért volt.
Későbbi írással utánna írva: «a portára és ott arrestáltatának holtig». E napló a Székely Muzeumban, Sepsi-Szt.- Györgyön van.
Ugyancsak e naplóban szept. 28-ról ez áll: Bodola vára elhányaték.
Szóval a mint doctrinair beszélgetések, fecsegések, levelezések utján, módján támadott az egész Béldi forradalom, szintúgy tentával, pennával és szóval robbantatott szét s Béldi pártjával együtt már-már odáig jutott, hogy mint tehetetlen egyéniség politikailag örökre megsemmisüljön.
A maig is élő hagyomány azt beszéli, hogy az utolsó órában Nemes János jó hírnévben, közbecsülésben és szeretetben álló úr ment hozzá Bodolára s ő beszélte rá a távozásra, azaz, az önkéntes száműzetésre, s hogy vele ment Uzonba, onnan Csernátonba a Damokosokhoz s onnan az ojtozi szoroson át Oláhország széleig, mondják, hogy az ország határszélén még Béldivel és a két Damokossal ebédelt s hamar viszontlátással biztatta őket.
Az újabb adatok szerint SZÉKELY SÁMUEL a fejedelem seregének egyik tapasztalt hadnagya vett rendeletet, hogy Béldit, gróf Csákyt, Damokos Tamást stb. kézre kerítse, s e végett igyekezzék be Háromszékre kémszemlére és Bodola várát cernirozza; de a dolgot úgy vitték, hogy Béldi értesüljön, hogy életre-halálra keresik és legyen módja az elmenekülésre, s így ment ő kevesed magával Alsó-Csernátonba.
Mint okos vad, elvonult a vadászterületről, szeretett hű feleségétől s felserdült két fiától búcsút vévén, Bodoláról éjnek idején távozott. Ugy látszik, hogy az urak külön utakon mentek, egy része a Bodzán, más az Ojtozon s lehet, hogy még gyalog utakon is. Csak a havasokon túl egyesültek s vonultak Bukarest felé. Béldi Bukarestben ismét elővette terjengő pennáját, írt ismét egy politikai nyilatkozatot,* levelet a fejedelemnek, feleségének s határozottan nyilatkozik soraiban a honvágy, de ő többé nem láthatta sem gyermekeit, sem feleségét, sem boldogtalan, de erősen szeretett hazáját.
Török-Magyar államokirattár, V. k. 511. l.
