II.
II.
Bezerédjt sokan fölényes gesztussal csupán csak utópiákat kergető idealistának hirdetik. Pedig Bezerédj egyike volt a legjózanabbul, a legpraktikusabban is gondolkozó magyar fejeknek. S éppen az az érdekes, hogy míg a legtöbben fölényes theoretikus tudásuk révén igyekszenek áttérni a praktikumra, Bezerédj theoriája praktikumával ugyanazon egy ösvényen halad, sőt ő legtöbbször bevált praktikumából fejleszti tovább ideális theoriáit.
253Bezerédj a szabad föld barátja. A jobbágynép birtokszerezhetésének s tehermentesítésének lelkes szószólója. S nemcsak, mint sokan, öblöshangú szónoklatokkal, elasztikus hírlapi czikkekkel, de – tettleg is. Szerinte az a legjobb földmívelés, mely az embert – legszabadabbá teszi.
Az urbérváltságról a Századunk 21. számában megjelent czikkre készült «Szabad föld» című válaszában azt mondja többek közt: Minél szabadabban bánhat az ember az ekéje, vagy kapája alá fogott földdel, minél inkább kedve és ereje szerint (mint a Századunkbani czikkely mondja) «túrhatja, gyúrhatja azt és a termés maximumát sajtolhatja ki belőle» – annál jobb, tartósabb a termés és annál nagyobb a magán és köznyereség. Azonban – és erre jól vigyázzunk – a «túrást, gyúrást és sajtolást» csak önmaga számára, hasznára szereti és fogja tenni a művelő … és «a földnek kiszívott utolsó csepp vére helyébe» – mint a Századunk czikkelye mondja – a legjámborabb ember sem fogja örömest és éppen nem fogja «újra beleönteni» saját verítékét, értékét, idejét, ha birtokának czíme őt nem biztosítja, hogy a «bele öntött új élet» gyümölcsét ő fogja élvezni, vagyis, ha földjének szabadságán nem örvendhet… «A föld szabadsága nem abban áll, hogy a földnek adjunk jusokat művelőjének ellenében, sőt éppen ellenkezőleg: a művelőnek kell adni minél teljesebb just földjére nézve, hogy a földművelés megszabaduljon azon bilincsektől, melyekkel terhelve magas czéljának meg nem felelhet.»
Ezeket a szép elméleteket hirdető szavakat Bezerédj 1841-ben írja. Ő azonban már a medinai kilenczed-megváltási szerződéssel 1838-ban, a kakasdi örökváltsági szerződéssel pedig 1840-ben reátér a dolog praktikumára, vagyis előbb megszületik a reális valóság tyúkja, mint az ideális theória iménti – tojása…
Bezerédj a legelsők közé tartozott, kik az 1842/26. országgyűlés VII-ik t.-czikkének azon felhatalmazásával éltek, hogy jobbágyaikkal a földesúri kilenczed megváltása tárgyában egyezséget kötöttek.
254Az az egyezség, mely a medinai jobbágyokat részesítette a megváltás áldásában, 1838 július 8-án kelt. A szerződés szövege szerint az 1838, 1839 és 1840. esztendőkben a medinai jobbágyok a földesúri kilenczedet nem a termés arányában szolgáltatják be, hanem minden telek 6 pozsonyi mérő őszi gabonát, 4 pozsonyi mérő zabot és 4 pozsonyi mérő morzsolt kukoriczát tartozik adni. E szerződéssel Bezerédj a jobbágyságot azon igazságtalan teher alól akarta felmenteni, hogy minél jobb volt a termésük, annál többet tartoznak fizetni a földesúrnak, de viszont biztosítani kívánta őket, hogy szorgalmas munkájuk megérdemelt gyümölcsét élvezhessék. Minthogy a jobbágyok javát tartotta szem előtt, nem akarta, hogy rossz termés után a szerződés terhes legyen rájuk s éppen azért fenntartotta számukra a jogot, hogy ha jég verné el a határt, a földesúri kilenczedet termésük arányában fizethetik meg tovább is. A szerződés szövege a következő:
«A medinai jobbágyainknak könnyebbséget szerezni, egyszersmind a földnek jobb művelését előmozdítani s a törvény ajánlását teljesíteni kívánván, velök a földesúri kilenczedre nézve olly kötésre léptem, a reánk következő három termésre – tudniillik az 1838-ik, 1839-ik és 1840-ikre nézve, hogy azt ők nem természetben adják, hanem annak fejében minden egy egész telektül hat pozsonyi mérő őszi gabona, millyen terem, négy pozsonyi mérő zab és négy pozsonyi mérő kukoricza morzsoltan szolgáltassanak általok apáti majoromba, minden szem tisztán megrostálva, az egy jégesőt kivévén – semmi más ok ezen egyezést nem másítja, azon esetben azonban, ha jég verné el a határt, a jobbágyokat ezen szerződés nem kötelezi s az előbbi mód tudniillik: természetben adhatják a dézsmát.»
)
Ezen szerződésről Leopold Samu azt írja, hogy «csak 1846-ban véglegesíttetett».* A dolog azonban úgy áll, hogy a szerződés véglegesítve soha nem lett. Bezerédj 1846 deczember 2564-én beterjesztette ugyan a vármegyéhez a Hidján szeptember 6-án aláírt 3 végleges példányt, a melyekbe az 1838. évi ideiglenes szerződést is majdnem szószerint belefoglalta, de jóváhagyó válasz a helytartótanácstól egész 1848-ig nem érkezett. Bezerédj nemesszívűen úgy kívánt segíteni a jobbágyokon, «akik nemcsak az örökváltság tőkéjét készpénzben kifizetni nem képesek, hanem még a kamatfizetést sem merik elvállalni», hogy «a készpénz hiányát határozott mennyiségű termesztményekkel és résszerént szabad munkával fogják pótolni». Joga volt, illetve szabadságában állott mindenkinek a kilenczedet készpénzzel is megváltani a tolnai utolsó három évi gabonapiacz középára alapján 5 százalékban megfelelően tőkésített összegért, amely három év alatt fizetendő. Bezerédj és örökösei azonban nem követelhetik a pénzbeli megváltást. Az úrbéri füstpénz-váltságot 5% kamatkulcs mellett 8 pengő forintban állapították meg házanként. Az úrbéri robotmegváltásnál egy gyalog napszámot 10 pengő krajczárral vettek számításba. De Bezerédj, ha például valakinek évi 5 frt. a robotváltsága, az ez után eső 100 frt. tőkéből 10%-ot elengedett. A tőke egyszerre, vagy 10 frt.-os részletekben fizethető. A papi dézsmát, melyet ő az illető telekre haszonbérben bír, átengedi. A pécsi káptalannak azonban a haszonbért ők fizetik s a plebánosi 16-ot is. Házatlan zsellérek úrbéri szolgálatának megváltásáért semmit sem követel s ezek ezentúl is mentesek legyenek minden tehertől. A kender-kilenczedről és fonásról szintén lemond. A bordézsmát azonban kiadni tartoznak. Az úrbéri rendezés költségét ő viseli. Az úrbéri rendezés után reá eső földterületre igényt nem tart, illetve azt igaz arány szerint nekiek adja át. Ha így területszaporodás áll be egyeseknél, ezért több váltságdíjat nem fizetnek, viszont, ha másoknak birtoka kisebb lenne a szerződésben felvett úrbéri állománynál, a váltság módosul.
Budapesti Szemle 1890. évf. 183. l.
Ezek voltak a végleges szerződés pontjai, a melyekhez azonban ugyanazon a napon egy-két «nyughatatlankodó» teljes megnyugtatására Bezerédj még egy pótnyilatkozatot is kiállított, 257a melyben a szerződés 4 pontja szerint, a robot-váltságnak kamatát szabad napszámos munkával leróni akaróknak, minden neki szolgálandó ilyen nap után, a váltságösszegre eső részen felül még egy váltó garas nyereséget biztosított. 2-szor ha valaki az úrbérrendező per reá vonatkozó ítéletével megelégedve nem lenne, magára nézve az örökváltságról egy év leforgása alatt lemondhat. 3-szor ha netán a majdan hozandó úrbérváltsági törvényben kiszabott váltságdíj a medinaiakra nézve a mostaninál könnyebb és kisebb lenne – a különbséget nekik elengedi s a kik a váltságdíj-tőkét már lefizették, azokat kárpótolja, ő azonban még a törvényes váltságdíj nagyobb összegben való megszabása esetén sem követelhet többet.
Amint tehát látszik, Bezerédj elment a méltányosság legszélsőbb határáig. Mivel azonban időközben az 1847/8. esztendei úrbéri felszabadító törvény meghozatott s a jobbágyok kedvezőbb helyzetbe jutottak, a felterjesztett váltságszerződést onnan felülről «további értekezletre bocsátották». Bezerédj maga fogalmazta meg a helytartótanácsnak szóló vármegyei jelentést, mely a következőleg hangzott:
«Miután a m. 1848-ik … napján … sz. a. költ kegyes intézete Bezerédj István úrnak az akkoriban Medinán volt jobbágyaival kötött örök úrbéri váltság-szerződést nem hagyván helyben, azt további értekezletre bocsátani rendelte, – mielőtt pedig az T. Ns. Tolnavármegye az 1848-dik február … tartott közgyűlésének … sz a. végzése folytán következett volna, az 1847/8. eszt. országgyűlésének úrbéri felszabadító törvénye meghozattatott. B. I. választást ajánlott volt jobbágyainak, – akarják-e az ezek és ő közte munkában volt szerződést befejezni, – avagy az egész dolgot felhagyni?
Erre a medinai volt jobbágyok egy értelemmel és ismételve azt nyilatkoztatták: hogy ők most már az ország törvénye által amúgy is minden úrbéri kötelezettségtül fel lévén mentve, a készülőben volt örökváltsági szerződés fejében pedig még éppen semmitsem fizetvén és semmit sem adván, vagy szolgálván, 258az amúgy is még be nem fejezett szerződésrül továbbra semmit tudni nem akarnak, attul végkép elállanak és annak ellenmondanak. A mikép az egész megkezdett váltság dolga telyesen elenyészett és a medinai úrbéri állapot Bezerédj Istvánra és volt jobbágyaira nézve is tisztán az általános törvény rendelése mellett maradt.
A mit a dolog folyamatához képest ezennel nyilatkoztatunk és bizonyítunk.»
Az ügy tehát a medinai jobbágyok kivánságára abbanmaradt. Bezerédj az eredeti szerződéseket visszakapta s azok egyikére sajátkezűleg jegyezte rá a következőket: «Medinai örökváltság félbeszakadt, a jobbágyok lemondtak és maradt a tiszta úrbéri állapot.»
Mindez azonban semmit sem vonhat le Bezerédj úttörő érdeméből. Kétségtelen, hogy a jobbágyság sorsán enyhíteni czélzó törekvésével itt is – megelőzte korát…
