III.
III.
Kakasd, ez a jómódban úszó tolnamegyei község is nagy részben Bezerédjnek köszönheti boldogulását. Az ő révén jutott jóléte mai alapjához, a népe által annyira sóvárgott termőföldhöz.
Gőzsy Máté, a Festetich grófi uradalom ügy- és jószágigazgatója, 1840 január 30-án kelt levelében tudtára adta a Pozsonyban követeskedő Bezerédj Istvánnak, hogy gróf Festetich Sándortól megbizatást nyert a birtokához tartozó Kakasd község örökös eladására. «A birtok szép, hasznos, a Dunához és önnek birtokához közelfekvő» – írja Gőzsy – «24 egész és egy fél úrbéri, tökéletesen szabályozott sessió; 19 házat bíró zsellér (a házatlanok számba sem vétetvén), 169 hold legjobb úri szántóföld, 171 első osztályatú úri rét; 3 1/2 hold belső telek; urasági vendégfogadó és malom, gróf Festetich Erneszt úrral feles. Fixusok 1100 v. forintra terjedők; gazdasági épületek 3000 forintot érők; 59 1/2 hold kilenczedes szőllő s még több kisebb 259használatok.» «Ajánlja a birtokszerzést azon körülmény is, hogy az eladó Festetich Sándor gróf néhány ezer forint készpénzt kíván csak, a többire adósságai átvehetők, de továbbá Festetich Erneszt grófnak ama nyilatkozata, hogy ha testvérje eladja kakasdi birtokát, ő is kész a magáétól megválni.»
39. GŐZSY MÁTÉ LEVELE BEZERÉDJHEZ.
Bezerédj, mint szerző-ember, kapva-kapott az alkalmon s testvérével, Pállal, csakhamar nyélbe ütötték az egész vételi ügyet. Akkor a birtokosztály az öreg Bezerédj és fiai között még nem volt még, ők tehát voltaképpen édesatyjuk nevében jártak el. Az öreg úrnak azonban, mint később látni fogjuk, előzetesen tudomása sem volt a dologról, legfeljebb már csak a kész szerződést írta alá. A két testvérnek azonban nem az volt a czélja a birtokkal, hogy azt saját kezelésükbe vegyék. Erre nem éppen esett kézügyre. Bezerédj Istvánt anyagi előnyök mellett magasabb nemzetgazdasági tekintetek vezették. Földet akart juttatni az azért sóvárgó népnek. Velük örökváltsági s bérleti szerződésre lépni, sőt megvolt a telepítési szándéka is. Éppen ezért úgy a Festetich Sándor, mint az Erneszt gróf részen Gőzsy jószágigazgatóval nyomban megindíttatta a jobbágyokkal való örökváltsági tárgyalásokat. Sőt sejtvén azt, hogy az akkor vele ellentétes politikai magatartás miatt meghasonlásban élő Festetich Rudolf gróf Erneszt testvérje birtokrészére a vérségi jog alapján vételigényt támaszt, a Festetich Erneszt gróffal 260kötött szerződésbe, annak egyik alapfeltételéül azt is felvétette, hogy a vevő a grófnak a jobbágyaival már előzetesen megkötött úrbéri, illetve haszonbérleti szerződését is respektálni köteles.
Az úrbvérváltsági szerződést úgy a Sándor, mint Erneszt-féle részre id. Bezerédj István «mint a kakasdi helység örökös földesura» 1840 szeptember 15-én írta alá Hidján. Így terjesztették be a vármegyéhez további jóváhagyásra. Mivel azonban Festetich Rudolf gróf, a testvérbátyja, Festetich Erneszt által eladott részre csakugyan ellenmondással élt s vérségi jogánál fogva a fele birtokrészt át is vette, 1840 november 2-án ifj. Bezerédj István, «mint édesatyjának nemes Tolnavármegye előtt e szerződéstételre különösen vallott meghatalmazottja» a Festetich Sándortól átvett részre új örökváltsági szerződést terjesztett be a vármegyéhez jóváhagyásra, viszont Festetich Rudolf gróf az id. Bezerédj István által 1840 szeptember 15-én aláírt, akkor már a vármegyénél fekvő szerződésre vezette rá az itt következő záradékot:
«Miután én, alúlírt gróf Festetich Rudolf, az ezen szerződésben érdeklett és foglalt kakasdi birtokrészt, melyet Bezerédj István úr testvérbáyámtól, gróf Festetich Erneszt úrtól megvett, a törvényes előintés következtében vérség elsőségi jogomnál fogva általvettem; ezen örökös úrbéri szerződést, melyet még testvérem, gróf Festetich Erneszt úr jobbágyaival megállapított, a melynek végrehajtását Tettes idősb Bezerédj István úrnak tett eladás feltételéül kikötötte, tökéletesen elvállalom, magaménak nyilatkoztatom és újra teljesen megerősítem. Kelt Kakasdon szeptember 27-én, 1840 esztendőben, gróf Festetich Rudolf.»
– Festetich Rudolf gróf tehát az Erneszt-féle részt átvette, de a kakasdi jobbágyokkal sem külön örökváltsági, sem külön haszonbérleti szerződést nem kötött, mind a kettőt elfogadta úgy, a hogy azt idősebb Bezerédj István a jobbágyokkal már szeptember 15-én megkötötte, a miért is ez a Festetich Rudolf által aláírt örökváltsági szerződés ugyanazonos az ifjabb Bezerédj István által 1840 november 2-án aláírt szerződéssel. 261S a gróf szintúgy magáévá tette id. Bezerédj István szeptember 15-én aláírt haszonbérleti szerződését is, amely az örökváltsági szerződésnek mintegy kiegészítője volt.
Az örökváltságdíjat jobbágytelkenként 900 ezüst forintban állapították meg, a mi összesen 24.300 ezüst forintot tett ki. A földesúri részt pedig a gróf 14.700 ezüst forinton és 100 darab aranyon zálogosította el, a mely összegből 10.000 ezüst forintot és 100 darab aranyat a jobbágyok már az előbbi tulajdonosnak, Erneszt grófnak, lefizettek s ezt az eladó beszámitotta a vételárba. A zálogjog 1840 július 1-én vette kezdetét és 1872 július 1-ig tartott s csupán az esetben volt felbontható, ha az örökváltsági szerződés kormányhatóságilag jóváhagyást nem nyert volna. A gróf Festetich Ernesztől megvásárolt kakasdi birtok zálogba adott földesúri része kitett szántóföldekben 70 8/32 holdat, elsőrendű kaszálókban pedig 93 16/32 holdat s hozzá tartozott egy hajdúház és egy birkaakol.
A gróf Festetich Sándortól vásárolt birtokrészre nézve a jobbágyokkal ifjú Bezerédj István által 1840 november 2-án kötött örökváltsági szerződést a «Társalkodó» czímű pesti lap 1841. évi január 16-iki 5. számában némi kommentárral szószerint közölte. A szerződés szerint: «Vagyon nekem Bezerédj Istvánnak a kokasdi helységben az említett gr. Festetich Sándortul megvett részjószághoz tartozó huszonnégy egész és egy ötnyolczados úrbési sessióm; – egy egész telkes jobbágy pedig köteles évenként szolgálni a hosszú fuvar helyetti napszámmal együtt az úrbéri 7-ik czikk szerint 54 kétmarhás napot; s így 24 5/8 sessióra esik évenkint 1329 6/8 napi marhás szolgálat. – Az említett szabályozási per szerint tartozik minden 5/8-os jobbágy a maradék földekbül nekik különösen kiosztott földek s rétekért 21 1/2 napi két marhás robotot szolgálni és így 25 öt nyolczados 62 4/8 marhás napot; összesen tehát 24 5/8 sessió 1392 2/8 marhás napot; – Ugyanazon úrbéri per szerint a kokasdiak a 6 font kender-fonás helyett 6 gyalog napot szolgáltatván, ad 24 5/8 sessio 144 6/8 gyalog napot. – Zsellérház 262van 18, mellyek 18 gyalog napjával számítva, adnak 342 napot. Ezek felszámolása után, mi a marhás és gyalognapszám böcsára megállapítását illeti: noha a szerződő kokasdiak is elismernék azt, hogy egy napi munkára magok szekerével, takarmányával és kenyerükkel, – tekintve nemcsak a náluk, de az egész vidékükön divatozó, s főleg a dohánytermesztés által nagyobb fokra emelt iparukat, melly a marhás és kézimunka becsét is tetemesen növeli, a nyárit s télit egybevetve, és jelesen vonóssal egy pengő forinton, gyalog pedig 14 p. kron alul nem állnának ki, mégis a vonós szolgálatot csak 48, – a kézit pedig csak 12 ezüst krban számítva is, felrúgna az összes marhás és kézi szolgálat évenként 1211 forint 8 krra p. p. – A házat bíró kokasdi jobbágyakon kívül vannak másnál lakók is, vagy úgynevezett házatlan zsellérek, kik évenként 12 gyalog napot kötelesek szolgálni földesuruknak. Noha ezeknek szolgálati is évenkint nem megvethető ágát teszik az úrbéri jövedelemnek, mégis ezek felszámolását elhagyván, az illy szolgálatok követelésétől szinte örökre elállók, és jobbágyim könnyebbségökre azokat az illető háztulajdonosoknak átengedem. – Úrbéri ház van öszvesen 62, mellyek mindegyike egy évi bérül egy ezüst forintot fizetvén, tészen ezen úri illetőség 62 forintot.
Az úri kilenczedre nézve, melly nekem az úrbéri 7-ik törvényczikk szerint a belső telkek, rétek s ugarokat kivéve, minden földi és hegyi termésekből és pedig természetben adatik, az 1837, 1838 és 1839-iki bár köztudomásra nem jobbak közé tartozott termésekből egy középtermés a kilenczedlajstromok szerint dolgoztatván ki, és ezen általányos mennyiség szintén e három évben divatozott folyóárak középszáma szerint vettetvén fel, megyen egy évi kilenczednek értéke ezüstben 715 frt 20 krra; tészen tehát ezen előszámlált jobbágyi adózásoknak és szolgálatoknak egy évi értéke 1988 frt 29 kr. p. p., mely 6 pctes kamatuk tekintve, felér 33.141 forint tőkepénzzel pengőben. – Mint feljebb mondatott, áll a szerződés tárgyául felfogott földesúri úrbéri birtok 24 5/8 jobbágyi telkes ülésükből, és 19 házas 263zsellérekből; mellyekből az úrbéri törvény értelmében nyolczat egy egész telkes ülésre számítva, tészen az öszves úrbéri birtok 27 egész sessiót; melly számmal az úrbéri jövedelem tőkéjét, azaz: a feljebb kiszámított 33.141 pengő forintot elosztván, esnék egy egész jobbágytelekre örökös váltságul tőkében fizetendő 1223 ft. 44 1/2 kr. pengő. Azonban bizonyságát akarván adni annak, mennyire szívemen hordozom jobbágyim előmenetelüket, gyarapodásukat, és számos iparkodó földművelő családnak jobb, feljebbvaló sorsra, karba emeltetését; nem különben azon üdvös törvényt, mellynek ótalma alatt köttetik e jelen szerződés, tettel, és valódilag is tehetségem szerint életbe, foganatba hozni óhajtván s igyekezvén, a feljebb minden egy sessióra esendő váltságból 323 pengő forintot 44 1/2 krt., öszvesen mindannyira néve 8841 forintot pengőben nekik elengedek, és az egy egész jobbágyteleknek örökös váltságául jobbágyim által megajánlott kilenczszáz pengő forintot, következve a 27 egész sessiotul ezen megegyezés szerint esendő huszonnégyezer háromszáz ezüst forintot, – három olly huszast, mellyből 60 darab egy finom koloniai márkát tészen, egy forintba számlálva, – elfogadom, s mint váltságárt megállapítom.
Jobbágyim üdvös törekedésük könnyebb sikerülhetésére ezen megváltott telkekre nézve átengedem nekik minden pénzbeli felbecsülés nélkül a papi szerződés mellett bír tizedrészes jogomat és ezen használat iránt az illető egyházi hatóságokkal törvényes viszonyomat is ezentúl minden felszámolás nélkül.
Átengedem ezenkívül minden felszámolás nélkül nekik azon haszonvételt és részt, melly a közlegelőbül, a mint arra nézve a közös haszonvételt az érintett úrbéri perben történt végrendelet is megállapítja, engem illet, és az úrb. törvény értelmében leendő elválasztás esetében illetni fogna; úgy, hogy ők az egész legelőt mint sajátjukat akármiként szabadon használhassák, s egymás közt fel is oszthassák. Értődvén az igaz arány, és a törvényben meghatározott szabályok szerint – sőt nyilván kifejeztetvén: hogy a mostani zselléreknek az egész legelőnek 264felszámolt mennyiségből az őket illető részt – ha kívánják – azon esetben is külön kiadni kell, ha netalán a község a legelőt feltörve használni akarná; miután máskülönben az egyéb föld nélkül szükölködő zsellérek marhájukat tartani nem tudnák. Továbbá a plebánusnak, iskolamesternek és jegyzőnek az úrbéri illetőségeket a legelőbül kivánságukra a község elkülönözve kiadni köteles leend azon esetben is, ha a község a legelőt mostani módon akarná tovább is használni; értődvén, hogy a nevezett szemlyek akkor a közlegelőn marhát nem járathatnak. Megjelöltetik s kiköttetik továbbá: hogy a határbeli molnároknak, kik eddig is a közös legelő gyakorlatában voltak, ha a legelő jelen állapotja változnék, elkülönözve szinte kiadandó lészen, minden malomkerékre egy hold, 1200 négyszögöllel számítva, a melomtelek szomszédságában. Értődik továbbá, hogy lemondván ekkép az uraság minden közlegeltetési jussáról – az ő majorságbeli földén s rétjén a lakósok semmi szín alatt legeltetést, vagy más haszonélvezetet nem követelhetnek s nem gyakorolhatnak. – Mindezen előszámlált és szerződő jobbágyimnak örökösen átengedett úrbéri tartozások, szolgálatok s adózásoktól tehát, úgymint minden néven nevezendő marhás s kézi robottul, házbértől (füstpénztől), s mindennemű földi s hegybeli termesztvények úri kilenczedétül, a papi dézmát illető jogomtul s a közlegelői illetőségemtül örökösim nevében is, és mostantul fogva minden időre elállok, azoktól szerződő jobbágyaimat (melly nevezet alatt a zselléreket is értem), közösen s egyenként, nemkülönben utódikat örökre felmentem, feloldom s feloldottaknak ünnepélyesen nyilatkoztatom; bizonyossá tevén őket ezen soraimmal, hogy sem én, sem örökösim sem tőlük, sem utódiktól bármelly néven nevezhető úrbéri tartozást, szolgálatot, vagy adózást, nem fogunk követelni, sem nem is követelhetünk; tiltván ezt az igazság, és az 1839/40-diki 7-dik törv. czikk, és csak az úri törvényhatóság maradván fenn a törvény értelmében.
Végzetül a sokszor előszámlált s tőlem szerződő jobbágyimra örökösen átszálló úrb. haszonélvezetekért örökváltságul 265lekötelezett 24.300 ezüst forintot következő szakaszokban kívánom pontosan, és hátramaradás nélkül általok s utódaik által lefizettetni; s ugyan 1841-iki jul. 1-én négyezer nyolczszáz huszonöt forintot – a f. eszt. septemb. 29-ik napjátul, mióta t. i. mindennemű úrb. adózások és szolgálatok rájok nézve elmúltak – számítandó 6% kamatokkal; (ugyanennyit hasonlóul 6% kamattal 1842-ki júl. 1-jén; 1843-ik júl. 1-én szinte 4825 ftot 6 procent kamattal, 1844-iki júl. 1-én ugyanennyit hasonló kamattal; – végül az utolsó 5000 forinton 6 procent kamattal, melly kamatok minden részenkinti fizetéskor – mint említtetett, f. eszt. sept. 29-ik napjátul lesznek számítandók 1845-iki júl. 1-én. Ha pedig a szerződő jobbágyok ezen pénzt még előbb is kívánnák lefizetni, én azt kamataival együtt előbb is felvenni fogom.»
Az ugyanekkor kötött zálogos szerződés a földesúri részre vonatkozik, melynek egy részét Bezerédj István a királyi kisebb haszonélvezetekkel együtt 16 esztendőre adta át felszabadított jobbágyainak 12.700 ezüst forintért, amelyből 10.000 ezüst forintot kötelesek voltak november 7-ig lefizetni. A zálogos szerződés 1840 szeptember 24-től 1856 szeptember 24-ig szólott s csupán az esetben volt felbontható, ha az örökváltsági szerződést a kormányhatóság jóvá nem hagyná. A zálogbaadott földesúri rész 106 15/12 hold irtásrétből, 87 hold kiirtott erdőföldből állott, mely utóbbit az előbbi tulajdonossal kötött szerződés szerint 1842. évi Szentmihály-napig Schneider Ferencz használhatta. Ide tartoztak még a malom, mészárszék és fogadóbeli épületek. A földesúri részből annyit adott át Bezerédj István a jobbágyoknak, mint Festetich Rudolf az általa átvett Erneszt-féle birtokból. Az erdőföld többi részét, csőszházzal és a vadászati joggal együtt fenntartotta magának. S fenntartotta még a fogadó melletti magtár tulajdonjogát is s a fenntartás okául a Festetich Erneszt résszel való egyformaságot hangoztatja. E szerződést Bezerédj István 1840 november 27-én módosította oly értelemben, hogy lemondott a vadászati jogról 266s a fizetendő nemesi terheket és segedelmeket a Festetich Rudolf rész jobbágyaival azonos módon szabta meg.
Az örökváltsági szerződést aztán beterjesztették a vármegyére, még pedig, a mint a kakasdi úrbéres község ékesnyelvű beadványában mondja: «Az 1840-iki törvény 7-ik czikkelyének 9-ik szakasza üdvös hatását az ő és legkésőbb maradékaik boldogulásukra most, midőn erre földesuraik kitünő jótékonysága örvendeztető akalmat nyújtott, hálás érzéssel használni sietvén», a négy példányban kiállított szerződést «azon alázatos könyörgéssel nyújtja a tekintetes Karok és Rendek elébe, hogy azok egyikét Ő felsége királyi székéhez juttatás végett a nagyméltóságú m. kir. helytartótanácshoz felküldeni méltóztasson».
Az iratokhoz csatolva van úgy a Festetich Sándor, mint Festetich Erneszt részére 1837–38–39. években esett kilenczed pontos jegyzéke, a melyet Gőzsy Máté inspektor átszámítva folyó értékre, egy-egy birtokrészre 1788 frt 22 kr. átlagos évi jövedelmet állapított meg.
A vármegye elég gyors volt a felterjesztésben. Az 1840 november 20-án kelt kérvényt már a november 23-iki közgyűlésben bemutatja Perczel Gyula alszolgabíró s a vármegye 1840 deczember 2-án küldi fel a helytartótanácshoz. Itt azonban nem igen siettek az elintézéssel, úgy hogy a kakasdiak megúnják a várakozást s 1843 november 18-án kérvényt nyújtanak be a vármegyéhez, a melyben kifejtik, hogy «szerződésük ünnepélyes kihirdetésére illy hosszú ideig tellyes bizodalommal és alkalmatlankodás nélkül várakoztak, az 1840. évi VII. törvény 9. §-ának értelme, sőt világos rendelete szerint azonban kérik a szerződés halasztás nélküli kihirdetését».
A vármegye erre érdekes utasítást küld követeinek: «Szabatosság és világos értelem olly főkellékei a törvénynek, hogy azoknak hiányában a legüdvösebb rendeletek is életbe nem léphetnek, sőt általok a félremagyarázás és elferdítésnek új támaszai keletkeznek», – mivel «több ízben kényszeríttettek már az utóbbi országgyűlésen alkotott törvényczikkek homályosságát 267sajnosan tapasztalni», a követ urakat az 1840. VII. t.-cz. 9-ik §-nak azon többértelmű szavaira figyelmeztetik, melyek az ily örökváltsági szerződésnek a helytartótanács által «mentül előbb és a mennyire lehet 6 hónap alatt leendő leküldését rendelik». Minden bizonytalanság elkerülése végett tehát odautasítják a követ urakat, «hogy ezen kétes szerkezetnek megváltoztatását és az «amennyire lehet» szavaknak kihagyását eszközölni iparkodjanak».
A helytartótanács végre 1844 Boldogasszony hava 2-ik napján leküldi a legfelsőbb királyi elhatározással is jóváhagyott úrbérváltsági szerződést, oly változtatással azonban, «hogy az illető háztulajdonosok a házatlan zsellérektől bárminemű úrbéri adózásokat semmi tekintetben ne követelhessenek». Bezerédj ugyanis a másnál lakó, vagyis házatlan zsellérek 12 gyalog napi szolgálatát minden ellenszolgáltatás nélkül «jobbágyai könnyebbségére» az illető háztulajdonosoknak engedte át s ezt a helytartótanács törölte.
A kakasdi örökváltságról először a «Hirnök» 1840 deczember 24-iki 103. száma adott hírt s ezt Bezerédj István érdemének tüntette fel. E közlést 1841 január 14-iki 4. számában helyesbítette azzal, hogy a megváltás igazi megindítójának nevével is meg kívánja ismertetni olvasóit. Előadja tehát, hogy Festetich Erneszt már megkötötte jobbágyaival úgy az örökváltságot, mint a zálogos szerződést, mikor kakasdi birtokrészét id. Bezerédj Istvánnak eladta. Az eladáskor pedig kikötötte, hogy a szerződéseket a vásárló köteles betartani s a mennyiben osztályosai közül valaki 15 napon belül elővételi jogával élni kívánna, az is csupán e feltétellel veheti át a birtokot. Gróf Festetich Rudolf élt is e joggal s elvállalta a szerződést. Kakasd másik felét id. Bezerédj István Festetich Sándortól vette meg s jobbágyaival hasonló szerződést kötött. Ez a közlés valószínűen Festetich Rudolftól származik, a ki politikai ellenfele volt Bezerédjnek s e közléssel a Bezerédj érdemeit kívánta csökkenteni, nehogy népszerűsége ez úton is erősödjék. Bezerédj maga 268is közreműködött e czél előmozdításában, mert hivatkozással a Hirnök 1841. évi 4. számára, a Pesti Hirlap 1841. évi 13-ik számában elhárítja magáról a megváltás érdemét. Kijelenti, hogy nem önállóan járt el ez ügyben, hanem csupán atyját képviselte, mikor a szerződést megkötötte. A megváltás érdemét elsősorban a tolnai uradalom ügyészére, Gőzsy Mátéra hárítja, aki az örökváltság ügyét előkészítette. Kívüle még egy kakasdi származású pap részére vitatja az elismerést, ki a jobbágyokat az örökváltág tervének megnyerte.
E nyilatkozatban több a szerénység, mint a valóság. Gőzsy Máté előbb már idézett birtokvételt felajánló levelében egy árva szó említés sincsen arról, hogy ő akár a Festetich Sándor, akár a Festetich Erneszt-féle birtokrészen a jobbágysággal az örökváltsági szerződésnek előmunkálatait akkor még csak meg is kezdte volna. Pedig majdnem lehetetlen, hogy a mikor az eladási feltételeket olyan precziz részletességgel felsorolja, említést ne tett volna Bezerédjnek, mint leendő vevőnek arról, hogy ezen már előbb megkötöttnek jelzett szerződéseket respektálnia kell. Kizárt dolog ez különösen a haszonbérleti szerződésre vonatkozólag, a mely a birtok további értékesíthetésére az új vevőnek teljes 32 évig, vagyis 1872-ig megkötötte a kezét. Mivel tehát Tolnavármegye levelestárában sincsen semmi nyoma, hogy ezeket az előzetesen kötött szerződéseket akármelyik Festetich gróf oda jóváhagyás végett már előbb bemutatta volna, kétségtelen bizonyságú dolognak kell elfogadnunk, hogy Gőzsy Máté jószágigazgató az örökváltsági és haszonbérleti szerződések előkészítését már csak a Bezerédjvel való előzetes tárgyalások után, tehát ennek tudtával és óhajára kezdte meg. Bezerédjnek ugyanis nem állhatott érdekében, hogy két ilyen, a birtokával összefüggésben sem álló, terhes szerződésekkel lekötött birtokrészt különös ok és czél nélkül átvegyen. Ő ezeket a birtokokat mindjárt hasznosítani kívánta, részint örökváltsági szerződés, részint bérbeadás által. A mikor tehát a Festetich Sándor-féle részen az erre vonatkozó előmunkálatokat 269megkezdte, érdekében állott, hogy az Erneszt-féle részen is hasonló munkálat induljon meg. Azért kellett tehát az Erneszt gróf és közte létrejött szerződésbe egyik fő feltételül az örökváltsági és haszonbérleti szerződések respektálását belevenni, hogy ellenmondás esetén Festetich Rudolf keze is mintegy kötve legyen s a Sándor-féle részen már megindult szerződéseket meg ne akaszthassa. Festetich Erneszt gróf azonban jobbágyaival formális szerződésre egyáltalán soha nem lépett, legfeljebb szóbeli megállapodás lehetett köztük, de ez is Bezerédj kezdeményezésére. Így az egész kakasdi örökváltság főérdeme bátran írható Bezerédj István számlájára, mert ha Gőzsy még ettől függetlenül már előbb megindította volna a mozgalmat, akkor is előtte, mint a vármegyébe csak 1838-ban betelepedett új ember előtt, Bezerédjnek a medinai és szedresi jobbágyokkal ebben az évben már megkötött örökváltsági szerződése lebeghetett követendő például.
Kétségtelen tehát, hogy minden szerénykedése ellenére ebben az egész dologban ifjabb Bezerédj István a fő mozgatóerő. Ismert szerénységére kell visszavezetnünk a Pesti Hirlap 1841. évi 19-ik számában, a Jelenkor 9-ik számában közlöttekre vonatkozó ama kijelentését is, hogy a kakasdi örökváltsági szerződést atyja kötötte, ki a jószágot Festetich Sándor és Ernő grófoktól megvette. Tény, hogy a szeptember 15-én kelt első szerződést édesatyja írta alá, de hogy Bezerédj István és öccse Pál már csak akkor avatták be édesatyjukat az egész birtokvétel tervébe, a mikor az már jóformán bevégzett dolog volt, mutatja Bezerédj Istvánnak öccséhez Pestről, 1840 július 8-án reggeli 3 órakor, gőzhajóra szállás előtt írott levele, a melyben azt mondja, hogy Pesten 6000 forintot felvett s a napokban Festetich Sándort az első rátára 10.000 forintra kielégíti. Azután már könnyen lélegzenek s Pál Bécsben, ő Pesten, mint veni vidi, vici emberek végzik a nagy dolgokat s a papának csak hírül viszik, ki sokszor nyugtalankodott kettőjük vállalatán, de meg örülni is látszik rajta.
270Mindezekből világos, hogy Bezerédj, mint ritka, születisztelő fiú, csak édesatyjának akart kedveskedni, a mikor a szerződéskötés érdemét nyilvánosan is az ő nevéhez fűzi.
1841 február 27-én aztán már dícséri Pálhoz írott levelében a kakasdiakat, hogy máris lefizették addigi tartozásaikat. Méltó jövendőt jósol nekik.
A kakasdi örökváltsági szerződés 1846 július 11-én nyert végleges befejezést, a mikor a jobbágyok a váltság-összeget teljesen lefizették s Bezerédj István őket a szerződésen erről megnyugtatta.
Bezerédj 1847 november 2-án még egy örökadás-vevési s telepítési szerződést is kötött Schneider Ferenc kakasdi lakossal, akinek ő a neki még ott megmaradt majorsági földjéből 37.600 négyszögölet adott el 2400 pengő forintért, a melyet 1848 január első napjáig tartozott lefizetni. Bezerédj külön is megokolja az eladást: «Mely eladást én, Bezerédj István, a kitett pénzfizetésen kívül, azon indító okból is teszem, hogy Schneider Ferencz úr a kakasdi község örökváltságánál szerzett jeles érdemeinek, nem különben azon kész és hasznos szolgálatainak, mellyeket a kakasdi birtokom használatára nézve nekem teve s tészen, részemrüli méltó elismerése jelét adjam és maradandó emlékét hagyjam; – de továbbá még azon czélból is, hogy a földnépesítés üdvös állapotja, s a közjóllét és jövedelem forrásai ezen szerződés által is némileg a hazában öregbítve s szaporítva legyenek.»
Kikötötte, hogy Schneider és maradékai a vett területen vagy ahhoz közel a Bezerédj által «már azelőtt megszállított telkek sorjában» lakótelepet állítsanak és tartsanak fenn mindenkorra.
A jobbágyokkal kötött zálogos szerződést aztán 1850 szeptember 28-án adásvételi szerződéssé változtatta át Bezerédj István, a mikor is a Festetich Sándor-féle rész teljesen a régi jobbágyok tulajdonába ment át s ez által véglegesen is biztosítva lett a ma oly gazdag és virágzó Kakasd községnek további fejlődése és mai jóléte, a mely legfőbbkép Bezerédjnek nemes gazdasági politikájára vezethető vissza.
