IV.
271IV.
Láttuk Bezerédj István írói működéséből, hogy rajongó idealista volt, de láttuk azt is, hogy nem szakítá el magát a földi talajtól, ember módjára élt, gondolkozott s cselekvéseiben is megtaláljuk a mindenkori okos számítást, előrelátást, tervszerűséget. A takarékosság volt egyik főelve. Nemcsak arra törekedett, hogy megtartsa azt, a mi a sors kedvezéséből rá jutott, de hogy növelje, gyarapítsa, kapzsi haszonlesés nélkül, szorgalmas munka által.*
Gondolkozását hűen jellemzi a kis leánykájához «Első havi pénz» czímen intézett intelme: Előre számolj. Csak az elkerülhetetlenül szükségeseket szerezd meg – hanem idejében, nehogy rosszat, vagy drágán venni légy kénytelen. Szoros rendet tarts. Szegények számára valamit vonj el magadtul – mit pedig meg tudsz takarítani, érdemetlennek ne add. Krajczárokbul leszsz a garas, ezekbül a forint és egyes forintokbul a nagy somma.
Az örökség útján rájuk szállott tolnamegyei birtokot azonban, hogy úgy mondjuk, előbb be kellett fogni a kultura igájába. Meglehetősen nagy, sivár, futóhomok területek voltak azon s a hajdani török dúlás nagy emberveszteségét sem pótolta még teljesen a nép természetes szaporodása.
Csapó Dániel példájára a homoktalaj lekötésére ő is fásítással kezdte. Nagy akácz- és fenyveserdőket ültetett s 1835-36-ban, mint a Tolnamegyében nagyobb erővel megindult selyemtenyésztési mozgalom egyik vezető embere, szederfával telepített be jókora területet. S mivel helyes szocziális érzékkel, jövőbe látó szemmel észrevette, hogy a haladás szekerét belekapaszkodó kezek vissza nem tarthatják, a jobbágyság előbb-utóbb elkövetkező felszabadításával nagy társadalmi eltolódások, új alakulatok lesznek s a kizárólag másnak dolgozó kéz átformálódik a saját hasznát és boldogságát előmozdító eszközzé, így elfogy, megritkul az amúgy is gyéren művelt uradalmak ingyenes robotos-munkaereje, éppen azért bölcs előrelátással már jó eleve gondoskodni kívánt róla, hogy mintaszerűen vezetett birtokán dolgos kezekben hiány ne legyen.
272Ismert idealizmusán kívül ilyen, emberileg érthető, praktikus gondolkozásra vihető vissza Bezerédjnek az az elhatározása, hogy Apáthi nevű, tulajdon nemesi-jogú, minden úrbériségtől ment birtokából egy részt kihasíott s azon Szedres név alatt külön községet alapított.
Legelőször Benedek Istvánnal lépett szerződésre a következő érdekes feltételek mellett:
1. Bérbe adott neki 3 hold földet, ezer ölenként 5 ezüst forinttal, még pedig a ma annyi sokszor emlegetett: örök haszonbérleti joggal.
2. A haszonbérletet felmondani egyik félnek sem lehet s az maradékról maradékra száll, de másra is átruházható, úgy azonban, hogy a föld egy holdnál kisebb részekre fel nem darabolható. Ha az örökösök megegyezni nem tudnának, kótyavetyének van helye s a befolyó összegen osztozkodjanak.
3. Minden változás bejelentendő. Az örökös minden holdtól egy pengőt fizet, a vevő vagy más szerződő minden száz forint után szintén 1 forintot.
4. Ezen három holdon felül a haszonbérlő semmit sem követelhet. Sem legelőt, sem fát, tüzelőszert, vagy marha, baromfi járást stb. Telkeiket tartoznak az örökbérlők eleven, vagy másféle kerítéssel körülvenni.
5. A bérlő, a korcsmatartást kivéve, a telket bármikép használhatja, építhet, mesterséget űzhet, nyithat boltot, műhelyt, gyárat is, pálinka- és serfőzőt, de kimérés nélkül.
A 6-ik pont szerint, mely egészen Bezerédj érdekes gondolkozására, magasabb erkölcsi felfogására vall, ha a haszonbéri telektulajdonos büntető perben másodízben büntettetik, vagy ha a szedresi, vagy szomszéd határokban fát, mely nem tulajdona, levág, letör, vagy elront s ha bűnét még kétszer ismételné, az olyannak Szedresen helye ne légyen, ottlevő minden birtoka elkótyavetyélendő s a gonosztevő, vagy fabűnös köteles három hónap alatt a községből elköltözni, hogy eme község a veszedelmes és jót gátló, zavaró tagoktól mentes legyen.
2737. Az örökbérlet 1839-ben kezdődik. Ezen év bérfizetéstől mentes. 1840-ben a félbér fizetendő. 1841-től kezdve azonban a három hold után a 15 frt. félévi részletekben esedékes.
8. Ha a lakóházak száma 50-re szaporodik, Bezerédj kötelezte magát, hogy egy-két holdból álló helyet ad iskolának s a tanítónak lakásul és házépítésre 15 ezer égetett téglát. Ha 100-ra emelkedik a házszám, egy lelkipásztor részére 3 holdat, háza építésére 15 ezer téglát s a templomnak is helyet ad s építésére 20 ezer téglát és mindezt teljesen ingyen.
9. A mig a házak száma 25-re nem szaporodik, a bírót Bezerédj vagy maradékai nevezik ki s a bírónak minden lakóháztól 1 forint jár. Azután pedig az ő vagy maradékai kandidácziójára s a 20 évet meghaladó lakosok szabadon választják.
10. Bármely vitás kérdés eldöntésére Sztankovánszky Imrét választják bírájuknak, míg él, felebbvitel nélkül. Utóbb a járási főszolgabírót.
Bezerédjnek eme örökbérleti, első szerződése szép sikerrel járt. Bár ő magát nem kötelezte hasonló szerződéskötésre többekkel szemben is, egyre-másra jelentkeztek a bérleni szándékozók, a kikkel aztán Bezerédj hasonló külön szerződésre lépett.
1846-ban annyira növekedett a lakosok száma, hogy Bezerédj már községházáról gondoskodott s a községház számára az 1 számmal jelölt telket örökre odaajándékozta, oly kikötéssel azonban, hogy az mindig községházául szolgáljon, azon boltot, vagy korcsmát nyitni nem szabad, a felesleges szobák azonban bérbe adhatók. Az egész telket eleven szederfa sövénynyel kell bekeríteni s rajta ajtót és kaput állítani s azt a tért, a melyet a ház és udvar el nem foglal, köteles a község mindenkorra szederfákkal beültetni.
Érdekes, hogy Bezerédj később a községi bírót titkos szavazással választatta s korcsmát csak az alatt a feltétel alatt építtetett, hogy a kis község lakói kötelezték magukat az iskola czéljaira bizonyos évi hozzájárulásra.
274«Szívén hordván Szedres községnek állapotát, a község közadó terheinek könnyebbítésére» is alapító levelet állított ki.
E szerint 1. minden ő általa bérbe adott hold föld után 30 pengő krajczárt rendel a szedresi községi pénztár részére, a melyet az időnkinti birtokos január és júliusban fizet be a községi pénztárba. Ezen fizetés a birtokosok által sohasem váltható meg, még ha a telkek bármikor örök áron megváltatnának is, hanem a telkeket örök időre terheljék.
2. Ezen jövedelmet a szedresi lakosokra, a vármegye által kivetendő, bármely közadó pótlására rendeli. Az esetleg fennmaradó összeg a község szabad rendelkezése szerint, annak közös szükségleteire szolgál s ha elég nem lenne, a többi természetesen a községi lakósokra a rendes adókulcs szerint kivetendő.
3. Mivel ezen alapítást a földje árának interjéből tette s ez az ő ajándéka, erre nézve sem a község, sem pedig bárki más változást nem tehet.
4. Az alapítási pénzről nemcsak hogy külön számadás vezetendő, hanem a pénz is külön fiókban tartandó s más jövedelemmel összezavarás nélkül, egyenesen a vármegyei pénztárba adandó.
5. Felbonthatlan alapítványára Tolnavármegye felügyeletét és pártfogását is kikéri.
1845 deczember 16-án aztán «beváltani akarván a szedresi lakósoknak oskolájukra nézve tett igéretét s ezen felül is, hogy jóindulatának jelét adja s a népnevelés legüdvösb dolgát előmozdítsa», két, majdnem azonos alapítólevelet állít ki. Egyiket Szedres róm. katholikus lakosai, a másikat az ágostai és helvét hitvallást követő lakosok részére együttesen, mely szerint:
1. A katholikusok részére iskolai czélra 929 négyszögöl telket ajándékoz teljesen ingyen.
2. Az iskolai alap jövedelmére, a Szedres községben általa kiadott minden hold föld után, míg azt kath. vallású bírja, a harmincz pengő krajczárt rendel jan. és júl. elsején esedékes 275fizetéssel. Ezen járandóság, éppen úgy, mint a községi adóra tett alapítványnál, sohasem váltható meg.
3. Minden magvaszakadottsági örökséget, mely a lakosokkal kötött szerződés szerint őt, vagy örököseit illetné, a szedresi iskola tőkéjének gyarapítására rendel.
4. A szedresi korcsma, fogadó s mészárszék összes jövedelméből évenként 10 pengőt ad a róm. kath. iskolának. Ha azonban ő, vagy örökösei a haszonélvezeti jogot másnak eladnák, tartozna 200 pengő forintot az iskola pénztárába letenni, a mely tőkésítendő.
Az elősoroltak ellenében a kövekezőket köti ki:
a) A 2. pont alatti fizetés csak a katholikus vallású lakosoktól jár. Ha a birtok más vallásúakra megy át, azok a saját felekezetűek iskolájához tartoznak fizetni. Ha a telekbirtokosnak nincsenek iskolás gyermekei, fizetni akkor is tartozik, mert a telepítő-szerződés szerint ezt az összeget amúgy is Bezerédjnek kellene fizetnie.
b) Az iskolákba hidjai, jegenyési, vagy apáthi-pusztai gyerekeknek is szabad járni, de tőlük, valamint a szedresi földbirtoknélküli lakóktól nagyobb iskolapénzt szedni nem lehet, mint a földet bíró szedresi katholikusoktól.
c) A 2–4. pontban kijelölt jövedelem 4/5 részben a tanítót illeti. Az utóbbitól a tanítónak és gyerekeknek szükséges könyv, tanszerek, iskolai butorok és eszközök szerzendők be. A 3. pont alatti magvaszakadottsági örökség minden egyes esetben tőkésítendő s annak kamatja az iskola bármely szükségletére felhasználható.
d) A telekhasználat a tanítót illeti.
e) Ezért a tanító köteles a telek egy részén szeder- és gyümölcsfa-iskolát tartani. A jövedelem az övé, de tartozik évente legalább 6 nemesített gyümölcsfát, 6 diófát és 50 darab szederfát a legjobb viseletű 6 fiú és 6 leány iskolás közt kiosztani, az iskolatelken évente 3 nemesített gyümölcsfát s a temetőn, helység-telken vagy utczán 6 drb szederfát ültetni. 276Ezeket az első 4 évben hidjai kertjéből ő szolgáltatja. A telken a fatenyésztésen kívül egy darab lóherést, valamelyes konyha zöldséget és virágot is köteles tenyészteni, hogy a gyermekek mindezt zsenge éveikben megszokják, megkedveljék.
f) Az iskolatelken korcsmát, árusboltot tartani, regálékat gyakorolni nem szabad.
g) Míg él, az iskolapénzből kiadás csak helybenhagyásával történhetik.
6-szor. Alapítványára nemes Tolna vármegye felügyelését és pártfogását, a törvény értelmében kikéri.
Az evangélikus és helvét hitvallástételt követők részére kiállított alapítólevele ugyanilyen szövegű. Csak az ajándékozott telek nagyságában van némi különbség. Az utóbbi felekezetek telke 815 négyszögöl s a tanító vagy tanítók az első három évben csak a telek felét használhatják, a másik felének jövedelmét az 1849-ik év újesztendeig az evangélikus község iskolája építésére segedelmül használja.
Ezeken kívül Bezerédj még egy, az ő békeszerető lelkét annyira jellemző pontot is felvett az alapítólevélbe, azt t. i., hogy ha a két protestáns felekezet közt idővel a jó egyetértés megváltoznék s különválva, külön iskolát akarnának, az iskolatelek két hasonló részre osztassék, az egyik vagy másik részen levő épületekre nézve egymást hites felbecslés szerint kielégítsék. A pénz, más érték, a lélekszám vagy birtokarány tekintetbe vétele nélkül, két egyenlő részre osztassék s a 2. és 3. pont alatti jövedelem csak a saját hitvallásúaktól illeti őket.
Azt a szíves tanácsot és kérést csatolja azonban rendelkezéséhez, hogy az elválást kerüljék nemcsak azért, mert különválva alig lesz módjuk két iskolát oly módon ellátni, hogy azokban gyermekeik kellő oktatást és nevelést nyerjenek, hanem azért is, «mert ezen zsengéjében levő kis községet csak az összetartás és egyesség emelheti fel és teheti Isten segítségével virágzóvá s erőssé: ezen egyesség és összetartás pedig a gyermekkorban és gyermeknevelésben gyökerezend meg legerősebben…» Ezért 277atyailag inti az előtte valóban kedves község minden hitvallásbeli jelen és jövendő lakosát, hogy az egyetértést táplálják s őrizzék mindenben: «Azon felekezet és azon személy fog bizonyára Isten előtt legkedvesebb és a község eránt a legjótékonyabb dolgot cselekedni, ki engedékenységgel, más eránti méltatással és ha kell – önmegtagadással is ezen összetartást és egyességet eszközlendi.»
Ezen alapítólevelet Bezerédj aztán 1846-ban Tolna vármegyének is bemutatta s ez a felügyeletet elvállalta és az oltalmat megigérte.
S Bezerédj hűn teljesítette igéretét a templomépítésre is. 1846 augusztus 13-án azt írja Pál öccsének: A szedresi templomban már vasárnap isteni szolgálat volt, ámbár kívül még nem volt összetisztogatva.
A szedresi protestansok 1847-ben imaház építtetése czéjából a helytartótanácshoz fordultak segélygyűjthetési engedélyért s ezt ott meg is engedték.
Erre vonatkozólag s a mi általában Bezerédj vallási meggyőződését és gondolkozását illeti, meg kell említenünk, hogy ő itt is liberális, sőt utópia felé hajló állást képvisel. Szerinte nem az Istennek van szüksége a templomra és imaházra, de az embereknek, hogy az Istent feltalálják. Éppen azért a közös imaház híve. Azt szeretné, ha mindnyájan felváltva, de ugyanazon egy helyen imádnák az Istent. S mivel ez a katholikus templomi szertartás miatt kivihetetlen, azért minden lehetőt elkövet, hogy legalább a két protestans felekezet közös imaházban dicsérje az Istent.
Ily nemes gondoskodással aztán a kis Szedresben virágzó községet alapított.
Mindez azonban nem ment nehézségek nélkül. A telepítés nehéz problema. A telepített népet nevelni kell, átgyúrni, jobban mondva csiszolni, mint a drágaköve, hogy igazi értékké váljék. A szedresiekben eleinte megvolt bizonyos renitenskedő szellem. 1848-ban panaszkodnak a vármegye ellen is a közszolgálattal 278való súlyos megterheltetés miatt. Majd kérik magukat a nemzetőri kötelesség terhe alól is felmenteni. S akadt egy-két szájas 1848-ban a szabadságtól megittasult – felesek közt is. Bezerédjnek a néppel bánni tudó természete azonban simán megoldta a belső konszolidáczió kérdését.
Az általa alapított község ma is virágzik. S talán lesz idő, a mikor szorgalmas, törekvő lakosai megemlékezve egykori nemeslelkű földesuruk úttörő érdemeiről, a mégis csak szürke Szedres nevet felcserélik a Bezerédjfalva – örök hálájukat jobban kifejező – elnevezéssel.
