I. FÜGGELÉK. A «CSÁK» NÉVRŐL.

Teljes szövegű keresés

I. FÜGGELÉK.
A «CSÁK» NÉVRŐL.
A Csákok nevét latin okmányainkban rendesen ily alakban találjuk: de genere Chaak, Chak, Chac, Caachk, melyet mai ortografiánk szerint, hogy helyesen olvasunk és mondunk Csák-nak, arról Csákvár, Csák-Berény, Csák-Néma, Csák-Tornya, Csák (puszta), Csák-Falva maig is használatos helységnevek tanúskodnak. – Egyébiránt a csák szó eredeti magyar. Gyöke kifelé görbedést jelent; származékai: csákó, csáklya, csákány hasonló jelentőséggel bírnak. Csákó, csákósüveg régi szabású föveg, mely nevét két oldalra fityegő finta szárnyaitól vette; csáklya kifelé fordított gajmós vas hosszú póznán; csákány ugyanolyan gajmós bot; csákánykapa ugyanolyan eszköz; csákó ökör kifelé fordúlt szarvval. (L. Czuzor-Fogarasi, A magyar nyelv szótára, I. 882.) Jelenthetett tehát a csák szó kajsza lábú, sánta embert is, és úgy lehet, a Csák nemzetség ilyentől vette nevét. Nem ritka eset különben sem a középkorban; hogy nemzetségi vagy családi neveket nem a legszebb tulajdonságtól kölcsönözték. Emlékezzünk csak a Czudar és Darabos főnemesi családokra, az Orrosokra, Ravaszokra, Ördögökre, Fejesekre, a Botos, Vesszős, Tövises, Tar, Mokány, Öklelő, Paraszt nevekre, mely utóbbit épen a Csák nemzetség egyik ága viselte, míg egy másik tagját Nagylábúnak hívták. – Meglehet azonban, és én inkább hajlom e véleményhez, hogy a Csák név eredetileg keresztnév, és a Claudius névnek jó, rossz magyar forditása. E nézetem nem fogja idegenkedéssel eltölteni azokat, kik középkori okmányainkat szorgalmasan forgatván, töméntelen példát találhattak, hogy mennyire törekvék a magyar nép (még inkább a szláv és német) már akkor arra, a mit purismusnak nevezünk. Nemcsak, hogy a fölismerhetetlenségig idomították át az idegen neveket, teszem: Achillesből Ehellőst, Coelestinusból Szelestyént, Kuztzból Gönczölt, Oĺmüzből Alamóczot, Bdynból Bodont készítettek; hanem magyarra is fordították azokat: Gallusból, Lupusból, Tristanusból, Silvanusból vagy Walterból , Margaritából csináltak Kakast, Farkast, Búst, Erdőst és Gyöngyöt stb. Így lett Claudiusból Csák. Rávitt pedig e fölvétre Miklós szentmártoni . apátnak a nyitrai káptalannál 1317-ben beadott tiltakozása «contra insanam tyrannidem Mathaei Claudii de Trentsinio» (Katona, Hist. Crit. VIII, 329.), mely tétel, ha fölvétem helyes, így fordítandó: «Trencsényi Csák. Máté esztelen zsarnoksága ellen», Tévedett tehát Botka (Chák Máté és kortársai 19. l.) és vele én is (Gentilis bíbornok magyarországi követségének Okiratai. Bevezetés C lap), midőn a föntebbi tételben Mátyus daliás termetének hiányát, a sántaságot véltük fölfedezni. Erre nézve egyébiránt nem vagyok teljesen tisztában, minthogy Czimár Mór (Monasterologia I, 86. l. a jegyzetben) Claudius helyett Claudust olvasott. Az azonban kétségtelen, hogy a Csák nevet keresztnévül a XIV. században és már előbb is váltig használták nemcsak a Csák nemzetség tagjai, hanem mások is. Például: a Csák nemzetségbeli b. Móricznak öcscsét az ugodi ágból, keresztnevén Csáknak hívták, ugyanígy Csák Máté testvérét; a Buzád nemzetség egyik tagját szintén Csáknak nevezték, a Haholt nemzetségben is előfordul a Csák keresztnév, Zavari nemes Saulnak is van Csák nevű fia, sőt egy bérest is találtam Csák nevűt. (Hazai Okmt. IV, 108. 109. VII, 23. – Anjoukori Okmt. II, 48.) Es már most szabadjon kérdenem: hogyan hívták magyarul a XIV. században, mikoron a vezetéknevek használata már sűrűbben dívott, az imént érintett Csák nemzetségbeli Csákokat, kiket a latin oklevelek tudós szerkesztői így neveztek: «Magister Chak de generatione Chak?» Vajjon Csák Csáknak-e, vagy Csáki Csáknak? En ez utóbbit hiszem annál is inkább, minthogy a «de genere Koplon» Kaplonyiaknak, «de genere Nadasd» Nádasdiaknak, «de genere Jak» Jákiaknak, «de genere Osl» Osliaknak, «de genere Balog-Semjén», Semjénieknek stb., habár elvétve szintén előfordúlnak latin okleveleinkben. Sőt van egy classicus tanúja állításomnak a Margit legendában, mely Toldy Ferencz szerint (A magy. nemz. irodalom tört. 19. l.) a XIV. században szerkesztetett, hol a huszonkettődik tanuúl előfordul «soror Alexandria, es vala Caaky Alexander urnak leanya». (Pray kiadása 368. l.) Ezek után bátorkodom azt állítani, hogy hősünket, kinek életrajzát adjuk, voltaképen Trencsényi Csáki (nem is Máténak, hanem) Mátyusnak hívták, ha magyarul beszéltek róla. Mert noha a Matheus keresztnevet a XIII. és XIV. században kétféle alakban: Máténak is, Mátyusnak is használták, hogy Trencsényi Csáki ez utóbbival élt, azt a róla elnevezett, ma is használatos «Mátyusföld» elvitázhatatlanná teszi.
Ha én mégis meliora videns probansque deteriora sequor és Csák Máté-t használok, szolgáljon mentségeműl, hogy a nagy közönség ez utóbbi névhez már hozzászokott, és magam is nem régen (Századok, 1888. 252. lap) azon elvet vallám, hogy az efféle változásokat, ha nem okvetetlenűl szükségesek, ne tegyünk. Noha e helyütt az eltérés oly csekély, s előttem már mások is Budai Ferencz, Lexicon, Knauz, Monum. eccl. Strigon.) használták, hogy az értelmes olvasó se zavarba nem jönne; se a mostani keresztszegi Csákyakat a régiekkel össze nem elegyítené.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem