8. Ferenczy ez időbeli társasága. – Brunszvik Teréz. – Döbrentei és köre. – A Conversations-Lexicon. – Kapcsolat a régibb írói ne…

Teljes szövegű keresés

8. Ferenczy ez időbeli társasága. – Brunszvik Teréz. – Döbrentei és köre. – A Conversations-Lexicon. – Kapcsolat a régibb írói nemzedék és Ferenczy föladatai között.

45. KRISZTUS APOSTOLAI KÖZT. RÉSZLET A TISZOLCZI OLTÁRRÓL. GIPSZ.*
Krisztus apostolai közt. Részlet a tiszolczi oltárról. (197. l.) Andrási László rimaszombati fényképész fölvétele.
Néhány év alatt – ezen időnek nagyobb része is a márványbányákban telt el – öt nagyobb szobormű, nyolcz mellszobor, számos kisebb munka és vázlat – valóban tekintélyes mennyiség. Nemcsak a művész szorgalmáról, hanem a pártolás fokáról is tanuskodik. A lelkes fogadtatás nem volt múló szalmaláng; az ország legelső emberei látták el munkával és fogadták körükbe az első magyar szobrászt. Rudnay Sándor, a nemes gondolkozású és művészetpártoló herczegprimás nemcsak a Sz. István oltárát készíttette vele, nemcsak újabb munkákról tárgyalt, még mielőtt az első elkészült volna, hanem hathatósan segítette a márványkeresésben, s előlegeivel hozzájárult annak tetemes költségéhez. Vay Ábrahám, az áldozatkész főúr mintaképe, a megigért 3000 forint római segélyt itthon is kifizette neki, s e kettős segítség tette a vagyontalan Ferenczy számára lehetővé a hazai márvány fölkutatását. Ürményi József és Brunszvik József országbírák, Marczibányi Márton munkát adtak neki, de egyúttal házi körükben is szívesen látták. A Brunszvik házban találkozott a nagybátyjánál tartózkodó Brunszvik Terézzel (1775–1861) kit Budán görög leánynak hívtak, «férfi kemény characterjáért és a görög letteraturába jártas voltáért».* E művészetkedvelő nő, Pestalozzi híve s személyes ismerője, főként a gyermeknevelésnek szentelte gondjait s megnyitotta 1828 június 1-én az első magyar kisdedóvót, az «Angyalkert»-et. Ferenczyt nagyra tartotta s élénk figyelemmel kísérte terveit. Midőn ez 1825 tavaszán elindúl márványt keresni, a görög leány büszke szóval bocsátja el: reméli, hogy nyilt homlokkal fog elébe visszatérni.
Öcscsének, 1825 június 12-ikén.

46. FAUNFEJ. MÁRVÁNY. SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM. *
Faunfej. (198. l.) Weinwurm A. fölvétele.

47. VIRÁG BENEDEK EMLÉKE. MÁRVÁNY. NEMZETI MÚZEUM.*
Virág Benedek emléke. (199. l.) Weinwurm A. fölvétele.
Gróf Teleki József referendarius, Szilassy József főispán «különösen megkülönböztette», s a mi kevés salon ezidőben Pestbudán nyitva volt, már az első télen «társasági köreibe» vette őt. Ámde e társaságok feszesebb hangja, egyoldalú műveltsége nem feledtették a római esték szabad vidámságát, heves vitatkozásait, dalos giróit. «Nékem a legkellemetesebb napjaim vagynak itt Budán, – írja szüleinek – igen alkalmatos szállásom a gróf Sándor házánál, sok esmeretségim az hazánk első embereivel, és a legelső mulatságokba hivatalos vagyok, és szerencséjeknek tartják, ha olykor megjelenek, de efféle eleségek nem a mi ételünk, mi egy fainabb levegőt szíván.»*
1825 február 9-ikén.
Kellemetlenebbé vált helyzete, midőn a márványkeresés többszörös sikertelensége s az ő ismételt csalódása kitudódott. Ekkor bizonyára sok terhes kérdezősködésben s bántó szánakozásban volt része. «Sok kedves és kedvetlen tapasztalásokat tettem – úgymond – ezen itt Budai mulatásomba, a melyek engem nem kevésbé gyönyörködtettek is és engemet a világ, a nemzet, de különösen az itt levő emberek esméretibe elébb vittek. Mert keveseket kivévén, az én a mult nyári kevéssé szerencsés, de mindenkor lépésim vagy fogásimat az én tulajdon hibámnak tulajdonítják és az ő szemekkel nézve mintha én nem a volnék, a ki ezen hazába egy kis mezővárosba kifejtőztem, a művészséget tanulni Bécsbe, az idő viszontagságit s rossz levegőt szenvedni a tengerre, az emberek gorombaságát s baboságát (!) szokni Neápolba és a hallgatást tanulni Rómába és Olaszország más nevezetesebb vidékére mentem, a nemzetnek négy monumentot emeltem, hivatlan közikbe visszajöttem, közöttök uj munkák által figyelmetességet érdemlettem, melynek ők bámutanui voltak.»*
Öcscsének, 1826 február 25-ikén.
Ama kevesek közé, kik nem kételkedtek benne, tartozott a magyar írók társasága. Az írók ekkor már, ha nem is nyiltan vagy ellenséges értelemben, de tényleg két körre szakadtak: az Aurora köré csoportosuló ifjabbakra és a régibb gárdára.
Ferenczy az öregebbekkel tartott. Pártfogója és barátja Döbrentei Gábor 1825-ben a budai kerületben vidéki királyi biztosnak neveztetett, lakását Bécsből ide tette át, s a saját baráti körébe vezette be Ferenczyt. Kulcsár István, Thaisz András, Helmeczy Mihály, Nagy Benedek, Szattmáry, Fiáth, Kubinyi voltak e társaság főbb tagjai. Az Aurora körét Ferenczy ekkor még alig ismerte; sőt nem tudjuk, hogy Kisfaludy Károlyt később is látta-e valaha? Döbrenteivel való viszonya mind szorosabbá vált; későbbi leveleiben csak per Gábris beszél róla; beavatja saját és öcscse ügyeibe. Döbrentei személye tartja őt távol az ifjabbak társaságától, minthogy az az Aurorával hovatovább mind ellenségesebb viszonyba jutott. Neki köszönhette a Virág Benedek emlék megrendelését, s ugyancsak az vette őt a Közhasznu esmeretek tára (Conversations Lexicon) munkatársai közé.
A híres Conversations-Lexicon pör épen Döbrenteinek és az Aurora körnek nyilt mérkőzése volt. Ferenczy öcscséhez írt levelében emlékszik róla: «Tudtodra kell azt is adnom, hogy itt egy társaság adta öszve magát a magyar Conversations Lexicon németből való fordítására, Magyarországra alkalmaztatva; a titulusával talám még most sincsenek megegyezve, hanem talám mégis így lesz: Tudományok és mesterségek tára. Ezen már előre nagy czivódások támadtak, elég illetlenül, és később mind e mellett is iró tagjává lettem. A mi a képfaragást, festést, rézmetszést, ércz és kő metszést illeti, az ezekhez járuló biografiákkal magamra vállaltam. Nagyon nagy hasznát veszem azon négy kis franczia könyvnek, melyet Bécsből küldöttél: Sur les Vies et sur les Ouvrages des Plus excellents peintres anciens et modernes, mivel nincs az ember a fordításba lekötve és valami originalitást nyer általa. »*
1830 október 23-ikán.
Ferenczy czikkeiben, melyeket eleinte F. a’ M. (Fer. a Művész), F. J. és J betüvel, később egyáltalán nem jegyzett, rendszerint híven ragaszkodott a német szöveghez, s eredetiségre nem igen törekedett. Még a hol személyes oka is volt volna reá, ritkán tért el a Conversations Lexicon közleményétől. Canova életrajzát csak néhány adattal bővíti; művészete méltatásán nem változtat. Mindössze ezt az egy mondatot toldja be, Fernowra czélozva: «Sanyarubb műbírák az antik és természet mélyebb studiumának híját lelik benne ‘s azt hiszik, hogy a’ nagy és fenséges ábrázolása szelleme körén túl feküdt». Thorwaldsenről a Lexicon ezt írja: «Sokan műveit, főkép, az erő s a hősi eszmény szempontjából, a hires Canova munkáinak is fölébe helyezik. A szerény dán e dicséretet szinte fölháborodással utasítja vissza, maga a nemes Canova teljes igazságot szolgáltatott neki s a két nagy mester szép viszonyát nem zavarta irigység». Ferenczy jobb tudomása ellenére ilyet nem írhatott, azért a fordításban e helyet egyszerűen kihagyta. Fordításait szabatosság, csin, fordulatos mondatkötés jellemzi, s ezek kedvéért gyakran változtat az eredeti szöveg terjengős mondatfüzésén. Írói természetes tehetsége leveleinek kedves zamatjából, sajátos kifejező erejéből is kitünik, ha a kényes Kazinczy még olyan lakatosiaknak találta is azokat.
A véletlenen, Döbrentei és Kazinczy személyén kívül még valami kapcsolta Ferenczyt az írók korábbi nemzedékéhez: a föladat rokonsága. Mint azoknak az irodaloméit, úgy kellett neki a művészet eszközeit megteremtenie. Hazai hat évének munkáját áttekintve látjuk, hogy ideje és ereje nagy részét az anyag keresése foglalta el, s hogy művészete idegen formák átültetésében és személyek ábrázolásában merült ki. A mit az 1772-től 1822-ig fejlődött irodalomban láttunk, ugyanaz áll az ő művészetére is. A Kulcsár és a Virág emlék Canova typusok meghonosítása, az Idvezült lélek Thorwaldsen gondolat áttétele; a Kazanczy, Rudnay, Ürményi képmások pedig azon ódáknak felelnek meg, melyekkel költők a haza nagyjait ünnepelték. «Hirdesd a régi dicsőült s mostani férfiakat» volt Ferenczy eszménye is. Már Rómában a Csokonai szobrot e gondolat sugallta; már onnét jelezte, mint láttuk, élete czélját: «Mellyre nézve gyenge igyekezetem, a’ képfaragóságban magamat valamennyire kipallérozni, a’ Hazámnak szolgálni, derék embreinek egy szériest faragni».* Itthon az első márványból Bölcs Pannonia hermáját faragja, melyet, mint anyát a legfőbb helyen, a Nemzeti Múzeumnak azon szálájába szánt, a hová a magyar derék emberek fognak jönni.* S különös, hogy mig nagyobb munkái nem sikerülnek, s azokat tán kevesebb gonddal és szeretettel készítette is, – addig eredeti czélja, a derék emberek képmásainak sora, értékes és tehetségre valló. Művészetének határai egyelőre a képmásszobrokkal zárulnak, s szinte hajlandó volna az ember föltenni, hogy a fejlődés törvényszerűsége, a környező viszonyok azonossága kivánta a személyi irodalomnak megfelelően a személyi művészetet is.* S ez enyhíti tán a történetíró itéletét, kinek Ferenczy e korbeli működését nem egy sikerületlen Idvezült lélek, Virág emlék vagy keveset mondó István vértanu alapján kell méltányolnia, hanem ép az anyag keresésének s a mellszobrok készítésének időszerű és megoldott föladatai szerint. Az általánosabb érvényű alkotások, a nagy compositiók, a nemzeti művészet kora még nem következett el, s ennek külső jeleként magyarázhatjuk, hogy Ferenczy még személyes érintkezésében sem csatlakozott egyívású társaihoz, az uj irodalom munkásainak köréhez.
L. a 167-ik lapon.
L. a 183-ik lapon.
Kazinczy is erre biztatta: «Ha nagy munkákat nem kapsz e pénzetlen földön, e pénzetlen időben, szeretném, ha nevezetesbb embereink’ büsztjöket dolgoznád.» L. a 159-ik lapon.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT