4. Az 1840 január 12-iki és márczius 17-iki társasági nagygyűlések. – A Mátyás szobor tervrajza és leírása.
4. Az 1840 január 12-iki és márczius 17-iki társasági nagygyűlések. – A Mátyás szobor tervrajza és leírása.
A honi szobrászat ügyében keletkezett társaság fő czélja az volt, hogy Ferenczyt s vele a magyar szobrászatot megmentse; és csak, mint a neki adandó munkák elsejét, tűzte ki Hunyadi Mátyás emlékszobrának fölállítását. A gáncsolók nagy része a társaságnak ép fő czélját ellenezte; a Mátyás szobor eszméjét elfogadták, de azt függetleníteni akarták Ferenczytől. Nem szabad, úgy vélekedtek, a nemzeti nagy ügyet Ferenczy ügyével összekapcsolni, annál kevésbbé azt ennek alárendelni. Sokkal későbben, szobrász barátja fölött tartott emlékbeszédében, Fáy körvonalazta ezzel szemben a társaság fölfogását. «Azok, kik fonáknak, sőt meg nem férhetőnek állíták egy nagy király emlékét egy kezdő honi művész érdekével hozni kapcsolatba, egyik hazafiságot tolták ki helyéből a másik hazafisággal s túlhajtott hazafiúi büszkeségnek áldoztak fel egy közel állott jelentékeny hazai érdeket. Hogy a hazai szobrászat veszélyben forgása idézte elő az indítványt, az való; de fonáknak mondható-e azon eszme, hogy magyar királynak magyar művész – olyan, a milyen létezett a hazában – készítsen emléket? és szentségtörésnek kiáltható-e ki azon buzgó hazafias szándék, hogy ezen emlék a művészetnek egy szép ágát alapítsa meg egyszersmind hazánkban? Kárhoztatható-e bár kisebb, de szent czélt, bár ha csak nyomatékául is a másiknak, kötni össze nagyobbikkal, hogy többszöröztessék érdek és pártfogás?»* A társaság ez álláspontját a hírlapi támadások ellenére nyugodtan megtartotta s nem tágított eredeti czélja mellől. 1840 január 12-ikén megtartották az alakuló gyűlést, melyen Fáy András elnökké választatott. Márczius 15-ikén, a társasági második nagygyűlésen, bemutatták a Mátyás emlék tervrajzát s a gyűlés azt elfogadta.
Budapesti Szemle 1860. IX. k. 61. l.
69. A MÁTYÁS EMLÉK ELSŐ TERVE. FERENCZY RAJZA UTÁN, METSZETTE LEHNHARDT.*
A Mátyás emlék első terve. (273–275. l.) Egy lapon; itt azért kettéválasztva, mert a 70. sz. részletet nem lehetett annyira redukálni, mint a 69. sz. főképet. A metszeten: FERENCZY és Lehnhardt metsz. Pesten – olvasható. A Magyar Történeti Képcsarnok példánya után.
«Fölolvastatott művész Ferenczy István úrnak ugyanazon emlék alakját, helyét s arra kivántató költség felszámítását, egészben s minden részleteiben is kimerítőleg előterjesztő következő tervezete:
«Én jelen alkalommal mind a’ nemzet méltóságát, mind dicsőült nagy királyunk fényét ‘s érdemét figyelembe vevén, gondoltam Mátyás királyt lóháton, alatta a’ földön paizsok, sisakok, ‘s egyéb hadi készületeken keresztül vágtatva, mind a’ mellett lehető nyugalomban ülve, régi szabású öltözetben, olly formán mint József császáré Bécsben, feje körül borostyánnal. A’ lovagló király státuája lenne érczből, és magassága mind e’ mellett is, hogy a’ ló két hátulsó lábán áll, tehát meggörbülve kisebbedik, 16 láb, a’ talapzattal együtt 37, láb, belől a’ mosaik-tértől kezdve pedig a’ talapzattal együtt 42 láb; két oldalán domború munka fehér márványból, egyike-egyike 20–25 figurával, ábrázolván egyike Mátyás király által a’ törvények kiszolgáltatását, ezen felülirással: «A’ TÖRVÉNYEK VÉDŐJÉNEK.» Mátyás itt királyi trónjából felkelve, mutat a’ hozzá folyamodó népnek a’ törvénytáblára; mellette egy oltár, a’ mérő serpenyő, a’ pallos, a’ törvények szentségét, egyenlőségét és szükség esetében keménységét ábrázolván; a’ királylyal általetlenben a’ minden rangú nép közül egy rész helyben hagyja felkiáltó mozdulataival, másik esküvéssel erősíti a’ törvények szent és hű megtartását (69., továbbá 77–79. ábra).
«Az első oldalon ezen felülírás: «MÁTYÁS KIRÁLYNAK. » A’ másik oldali féldomború munka ábrázolja Mátyást házi köreiben a’ tudósok, művészek köztt ezen felülírással: «A’ SZÉP ÉS JÓ TUDOMÁNYOK ÁPOLÓJÁNAK.» Itt látni Mátyást a’ királynéval, Beatrixxel ülni, körültte több tudós: mint astronomusok; mathematikusok, orvosok; látni a’ képző művészek osztályait, planumaikat, ‘s rajz-terveiket; látni zenészeket; látni egy vers-szerzőt, ki munkáját éppen felolvassa a’ király és királyné előtt, de a’ királyné annyira elérzékenyül a’ nagy hatású munkán, hogy Mátyás kénytelen hirtelen inteni: szünne-meg egy kevéssé az olvasással; a’ körülállók nagy részvétet mutatnak 70., továbbá 74–76. ábra).
«A’ hátulsó oldalon hasonlag hadi tropaeumok Traján oszlopa formájára, ezen felülírással: «A’ legjobb király emlékezetének háladatos utódai. »
«Az előhomlokon levő erős vasajtó megnyilván, vezet egy föld alatti üregbe. Ezen üreg az, mellyet az emlékek szentek szentének lehet nevezni, ‘s mellyet a’ régiek meg is tartottak, de a’ mostani külsőségeken kapó nép elhanyagol; ez az, mellyben a’ vizsgálódó utazó a’ külső világ lármájától elrekesztve, örömmel mulatozik, ‘s az ott bent előhozott képek látása ‘s irások olvasása ujabb meg ujabb eszmét gerjesztenek benne; ez a’ hely az, hol minden órájában a’ napnak (felülről levén világítva) a’ tárgyakat egyenlő szépségben és kényelemmel láthatni; mert kivülről reggel vakító világosságban van az, mi- délután árnyékkal van takarva; kivülről jó és szép egy colossalis statuának felhalmozott kő-talpzaton, vagy nagy oszlopon állni, hogy így közelről, messzünnen láthassuk azokat, kik minekünk kedvesek voltak; de kedves, beszorított kis teremben egy természet-nagyságú képet látni, szelid ‘s bölcsességet sugárzó homlokán mulatozni annak, ki tiszteletünk tárgya; kivülről jó és szép egy rövid, laconicus felülírás; mert az emlék előtti elmentünkben is hirtelen elolvashatjuk; de jól áll bent a’ teremben egy kevéssé szélesebb életírás, ‘s láthatni az utánunk jövő századok ‘s ezredeknek elmultával, ki volt az, kit mi olly hiven tiszteltünk; szép és örvendetes a’ világ előtt külsőképpen megmutatni, mennyire tiszteljük eldődink ‘s királyink érdemét; de kedves azon nyugalomban élni, hogy az, mit tettünk, nagy időkre megmarad. Átaljában el lehet az emlékekről mondani, mit közelebb egy jeles hazánkfia monda a’ kardról: bár milly gyémántos, aranyos legyen is az kivülről, de a’ kardnak igaz értéke belül van, vasa; ugy itt is, bármilly zürzavar érje is kivülről, bármelly elementum, történet, mint özönvíz, hegytűz-kirohanások Pompei’s Herculanum példájára külsejét megrongálhatják, vagy elemészthetik, vagy egy barbarus világ erőszakosan el is pusztíthatja, de megmarad annak belseje, mint Hadrianus, Augustus, Cecilia Metella, Cajus Cestius, ‘s más számtalanok; bár kivülről elpusztultak a’ sok szobrok ‘s páva színű korinthi oszlopok, és nagy terjedésöknél fogva várak ‘s napi theatrumokká váltak is; eljött az idő ősz hajjal és szakállal, ‘s hideg szárnyával a’ sirokat kisepré; eljött a’ felvilágosodás, tudomány, ‘s művészet kora, a’ hibás részeket kijavítá, és általadta a’ jövő kornak, ‘s így győzik-le ezen sirok az évek ezredének hallgatását.
70. A MÁTYÁS EMLÉK ELSŐ TERVE. RÉSZLET. METSZETTE LEHNHARDT.
«Igy gondolám én is, hogy a’ lépcsőn lemenvén, melly az üregbe vezet, szemköztt lenne Mátyás király természeti nagyságú mellképe (95. ábra és IX. melléklet); háta megett egy nagy fehér márványtábla, mellyre Mátyás király rövid életírása, de elégded kimerítőleg volna bemetszve; jobbra balra két historiai kép fehér márványból; egyik ábrázolná Mátyást atyja sirjánál; itt látni Hunyady Jánost, a’ nagy hőst, pánczélba öltözve a’ siron feküdni, valamint fia is itt idöszerűleg pánczélban és sisakban jelenik-meg (83. ábra). Balra hasonlag Mátyás király a’ szilágyi táborban, midőn nagy bátyjával kibékél (84. ábra). – Kiváltképp’ figyelembe van véve, hogy kivülről a’ talapzaton MINT HŐS, TÖRVÉNYSZOLGÁLTATÓ, TUDOMÁNYOK ‘S MŰVÉSZRETEK BARÁTJA jelenjék-meg; ezek mind olly dolgok, mellyek istenség szikrájának jelei, belől pedig a’ teremben, ugy MINT EMBER, MÉG PEDIG A’ SORS SÚLYOS KEZE ALATT SZENVEDŐ EMBER TÜNJÉK ELŐNKBE.
«Ezen terem negyedik oldalát teszi a’ bejövő ajtó; felette egy nagy karos székben az ősz szakálas idő szobra, melly láttatik mintegy örökké való nyugalomban, nagy embereink emléke felett őrt állani; lábánál ezen statuának a’ 12 égi jel, és Saturnus az esztendőket, Jupiter az örök végzéseket határzó istenség égi jelei (85. ábra).
«Ezen itt elbeszéltt négy kép felett az első zsinórzatban hadi tropaeumok, ezek felett a’ hármas koszorú, e’ felett a’ párkányzat, ennél feljebb a’ kis terem, mindig szükebb alakba összevonul, mig végre egy két lábnyi nyilású ablakban végződik, hol az egész terem, mint feljebb mondaték, világosságát kapja.
«A’ helyet, hol ezen emlék felállíttatnék, gondolám Pesten a’ nagy piacz (ma Erzsébet tér) közepén; mert ezen kivül ez ideig más nem létezik. – Hallásomra esett az, hogy sokaknak kedves ideájok volna a’ budai vár egyik terére, nevezetesen a’ György térre; de ez sok reminiscentiával levén összekötve, mik a’ szelid művészi ideával össze nem férhetnek, csak ez egyet veszem-fel: hogy ő ott álljon ünnepélyes triumphussal, hol a’ testvérnek vére folyt? az emlék-fundamentom letételekor olly göröngyökre találhatnánk, mellyek testvér-vérrel festve ‘s beitatva vannak. A’ művész, nem tudom, micsoda charactert adhatna azon Mátyásnak, hogy itt ünnepélyesen megjelenhetnék? sokkal kedvesebb egy virágzó város, mint hazánk kedvencze, Pest középterén.
«Mi a’ költséget illeti, igen kedvező azon körülmény, hogy hazánk bár elszórtt különböző helyein, igen jeles és idegen látogatóink előtt méltán csudálkozást gerjesztett kőbányáink vannak; ezért a’ nagy munkák kivitele olcsóbba kerül. Nevezetes kiváltképp’ a’ zöld bazaltnak egy neme, mellyből csak az Egyiptusiak dolgoztak; itt minálunk Ó-Budán kivül Szent-Endre határában találtatik. Még magam ugyan helyszinén nem láttam, ha nagy darabokban találtatik-e? Ha ez mondom létesülne, milly szerencse volna olly közel, ugy szóllván a’ Duna partján, illyes mit vehetni, és Pestre szállítani; én ezt azonban előre is kétségbe sem akarom hozni, hogy ne találtatnék.
«Igy kerülne az egész emlék a’ bemutatott rajzolati terv szerint circa 100.000 ezüst forintba, még pedig ily arányban
A’ piedestal vagy talapzat külseje, fehér márvány
| figurákkal, tropaeumokkal | 28,000 |
| A’ sanctuarium belseje, mind finom márvány | 30,000 |
| A’ 16 lábas ércz lovas statua tropaeumokkal | 42,000 |
| Summa | 100,000 |
irtam Budán Martius 15-ik napján
1840. esztendőben. Ferenczy István m. k.»
A gyűlés elhatározta, hogy Ferenczy rajzát megkisebbítve rézre metszeti s a tagoknak megküldi. A nyár folyamán ez meg is történt, sőt julius 19-iki számában a Honművész is közölte Lehnhardt metszetét (69. és 70. ábra) Ferenczy leírásával együtt.
