IX. EGYHÁZPOLITIKÁJA.
IX. EGYHÁZPOLITIKÁJA.
HORVÁTH MIHÁLY nem nagyravágyásból lett miniszter. Ha mégis arról vádolták, azzal védhette magát, a mivel tíz év mulva Fráter György váradi püspököt,* hogy a nagyravágyás kitünőbb tulajdonaink érzetéből származik, mely erénynyé válik, ha forrása a közjó, a haza boldogításának vágya. A haza nagy szerencsétlenségei őt is, mint valaha a másik püspök-minisztert, cselekvésre ösztönözvén, munkás hazafi lett, a ki magának nagy, nemes czélokat tűzött ki, s lelke minden erejét megfeszítette azok valósítására. Maga is főpap lévén, úgy hitte,* hogy az egyházpolitikai reformokat, egyházi állásánál fogva, bármely világi egyénnél könnyebben előkészítheti. Pedig már akkor is tért hódított az a felfogás,* hogy a felekezeti jelleg nélkül való parlamentáris minisztérium elé egyházi ügyek nem tartozhatnak.
Horváth, Fráter György, 15., 60.
Függetl. harcz tört. III. 114.
Wlassics vkminiszter emlékirata a kath. autonómiáról 1898 januárius 11.
Az 1848:XX. t.-c. után nem lehetett ugyan többé államvallásról beszélni s a vallást a kormányhatalom olyan eszközévé tenni, mint azt legélesebben éppen Horváth Mihály kifejtette,* de mind az első, mind ezen második minisztériumnál ügyeltek reá, a mit azután a gyakorlat szentesített, hogy a kultuszminiszter katholikus legyen. Azonban ha a kormányzó és a kormány református templomban ugyan, de parlamenti szertartás szerint esküdött fel, a minisztérium és a parlament felváltva Te Deumok és requiemek tartását rendelte el, a sereg az ország czímerével és Szűz Mária képével ékesített zászlók alatt harczolt, s nemsokára elkövetkezett az országos böjtök és a keresztesháborúk kihirdetésének ideje is. Egyébiránt Horváth nemcsak most, hanem a szenvedések és tapasztalatok iskoláján átmenve, egynegyed század mulva is a szabad államban a szabad egyház elvének híve volt s minden egyház, első sorban a kath. egyház igazgatásába demokrata eszméket akart bevinni. Jogbitorlásnak tartotta volna, hogy az állam akarjon irányt szabni az egyháznak, «miként vezesse híveit a lelki üdvösség pusztán szellemi ügyeiben»; de középkorias tévedésnek és nevetséges kevélységnek állította,* hogy az egyház, míg az államtól teljesen el nem választják, mint a polgároknak az államban levő társulata: külszerkezete, kormánya, ellátása s egyéb világi, lényegtelen és változékony viszonyaira nézve független lehetne az államhatalomtól. A szétválasztással – most a hatalom eszközeivel, később irodalmi úton* – ezt a függetlenséget és szabadságot akarta megszerezni az egyháznak a katholikus autonómia megalapításával s más egyházak önkormányzatának biztosításával.
Függetl. harcz, III. 110–1.
U. o. 112. l.
Leghatározottabban Williams Rogerről 1868-ban kiadott életrajzában.
Minisztériumában Horváth a különböző vallásfelekezetek ügyeit, ha nem is külön felekezeti osztályok felállításával, de legalább a felekezetek arányos képviseletével akarta intézni. A román nem egyesült egyház volt az első, mely a nemzeti kormánynál a kultuszminisztrériumban külön osztály felállítását, más minisztériumokban pedig megfelelő román nem egyesültek alkalmazását követelte s ezt az újjáalakulás küszöbén a kormányzó meg is igérte.* Ehhezképest, az egyenlőség elvénél fogva, Erdélyi Vazul nagyváradi görög kath. püspök Horváthtól egy román görög kath. osztály szervezését is kérte.* Horváth kijelentette,* hogy a két szertartású kath. vallás ügyeinek figyelembe vételével egy közös osztályt fog alakítani; felhítta őt s utóbb a munkácsi, eperjesi és fogarasi görög kath. püspököket,* hogy a tanácsosi és titkári állásokra alkalmas egyéneket hozzanak javaslatba; sőt a legszívesebben fogadta azt a kívánságot is, hogy a görög kath. románok számára egy metropolitai szék és két új püspökség felállítását eszközölje. Erdélyi örömmel fogadta igéretét s megjegyezte,* hogy a külön osztályt csak azért sürgette, mert ha a görög keletiek ilyet kapnak, ez az előny sok hívét átállásra csábította volna; hiszen idáig is izgattak köztük. A munkácsi szentszék azonban megmaradt a külön osztály kérése mellett, a melyet már 1848 május 9-én közölt báró Eötvös József volt miniszterrel, most pedig Kossuth kormányzóval is, mert egyedül az öt püspökség alatt másfélmillióra menő görög katholikusoknak nincs külön osztályuk, holott ezt az annyira óhajtott vallási béke és szabadság is megköveteli.* Horváth azonban, mivel a görög katholikusok a rómaiakkal hitben tökéletesen egyeznek, ezen egyhitűek külön osztályozását feleslegesnek és szükségtelennek tartotta annyival inkább, mert minisztériumának osztályai egyedül a valláskülönbség szerint voltak rendezve. De megigérte,* hogy a mennyiben a görög szertatásúak a rómaiaktól nyelvben, szokásokban és szertartásokban különböznek, külön görög kath. tanácsost és titkárt fog alkalmazni. Másfél hét mulva* a római és görög kath. egyesített osztály főnökévé a kormányzóhoz már fel is terjesztette kinevezés végett Lévay Sándor egri nagyprépostot és főkáptalani helyettest, a ki a szabadságharczban lelkes szónoklataival és intézkedéseivel tűnt ki.*
1849 április 26., 6219. sz. a. Az Országos Levéltárban.
Május 9., 220. sz. Orsz. Lt.
Május 13., VKM. 668/M. Orsz. Lt.
Május 16. VKM. 695/M. és június 10. VKM. 962/M. Orsz. Lt.
Május 16., 242. sz., VKM. 741. sz.-hoz, u. o.
Május 19-iki fölterjesztése a VKM. 877/M., május 29-iki hátiratával. Orsz. Lt.
Május 31. VKM. 886/M. Orsz. Lt.
Június 9. VKM. 959/M. Orsz. Lt.
Élete (1808–1873.) Szinnyeinél, VII. 1156–8.
A protestáns osztály élén álló Lónyay Gábor azonban május 13-án lemondott,* egyrészt betegsége, másrészt a miatt, mert belátta, hogy nem könnyű feladat a protestáns egyháznak az államhoz való viszonyát szabályozni; bár dicsőségének tartotta volna, ha törekvéseit ilyen főnök és miniszter vezetése alatt folytathatja. Horváth s mások is, az osztály élére Szoboszlai Pap István debreczeni ref. püspököt szerették volna megnyerni, kivel a miniszter jó barátságban élt s tanácsait protestáns egyházi ügyekben szívesen fogadta. A püspöknek mindössze 700 frt évi jövedelem lévén,* anyagi tekintetben nyert volna a 3500 forintos állás elfogadásával; azonban, úgymond,* Isten és lelkiösmerete előtt nem bírta elvállalni a felelősséget, hogy vénségére (63 éves korában), mikor a természet rendje már az örök nyugalomra való készületet teszi kötelességévé, új, magasabb, nem ösmert pályatérre lépjen. De megfogadta Horváthnak, sőt Kossuthnak is, hogy mindenben támogatja őket s mindjárt mellékelte is a minisztériumban a protestánsokkal 1848 szeptember 1-én tartott értekezlet jegyzőkönyvét, melynek alapján a visszalépett Lónyay a protestáns ügyek rendezését nem remélte.
Május 13. Deregnyő. VKM. 739/M. sz.-hoz. Orsz. Lt.
Szinnyei, X. 295.
Június 8. VKM. 1070/M. sz-hoz. Orsz. Lt.
A görög nem egyesültek osztályfőnöke 1849 márczius elsejéig Athanačkovich Pál Plato bácsi püspök volt* s most többnyire Nyisztor József tett előterjesztéseket az osztályban, melyet román és szerb részre elkülöníteni Horváth nem akart. Legalább is addig nem, míg a görög nem egyesült egyház ügyeit nem rendezik, a mi azonban már május 11-i nyilatkozata szerint «küszöbön volt».* Mivel ezt a rendezést zavarná és nehezítené a lelkészek amúgy is nagy számának szaporítása, ettől és új papok fölszentelésétől Rácz Gerazsim aradi püspököt eltiltotta,* később pedig nyomatékosan figyelmeztette,* hogy az egyházmegyei zsinatok határozatai az ő jóváhagyása előtt érvénytelenek és végre nem hajthatók. A nagyváradi görög nem egyesült szentszéket viszont maga Kirileszku János püspökhelyettes függesztette fel s törvényesnek el nem ismerte mindaddig, míg azt Horváth miniszter meg nem erősíti.* Ez ellen a szentszék, mely 1793 óta működik, a miniszterhez felebbezett s a helyettest rendelete visszavonására utasítani kérte, tudván, hogy bárhonnan érné azt a lerontás szándéka, benne találják a legerősebb támaszt. A szentszék hatáskörébe tartozó 300-nál több parochia és 180,000 lélek egy pillanatig sem nélkülözheti a rendes vezetést s tekintetbe kell venni, hogy a lefolyt év viharos eseményeiben a bihari román népet éppen ez a szentszék óvta meg, hogy olyan veszedelmes lépést tegyenek, mint a milyet a szomszéd megyékben levő atyafiak tettek. «Ha valaha, – szólt a szentszék* – most valóban szükséges minden állásban a tisztaértelmű és rendszeres működés, a fegyelmezett intézkedés; főképen az egyházban, hol az idők mostohasága miatt nemcsak népök, de klérusuk is az értelmesség tekintetében nagyon hátramaradt; éppen azért, magukra hagyatva, könnyen megeshetik az eltévedés, a minek gyászos szüleményei lehetnek; különben is egy testületnek, minő a szentszék, megfontolt tanácskozásai biztosabb eredményre vezethetnek.» A miniszter a szentszéket arról értesítette,* hogy a zsinat határozatait már megerősítette s így a szentszéknek nincs oka aggodalomra.
VKM. 990/M. június 14. Orsz. Lt.
VKM. 641/M. Orsz. Lt.
U. o.
Május 31. VKM. 924/M. Az Orsz. Levéltárban.
Június 14-én, a VKM. március 31-én 924/M. sz. rendeletére hivatkozva.
Június 21/július 3-án. VMK. 1216. számhoz. Orsz. Lt.
Július 9. VKM. 1216. sz. Orsz. Lt.
41. Szoboszlai Pap István.*
Szoboszlai Pap István arczképe. (117. l.) Az eredeti olajfestmény a debreczeni ref. kollégiumban.
Kirileszkut az ellene most tiltakozó szentszék választotta meg püspökhelyettesnek, ellenben Vuja Ignácz oraviczai görög nem egyesült esperestet a verseczi és Petrovics (Stojescu) Demeter lippai görög nem egyesült esperestet a temesvári egyházmegyében ideiglenesen Horváth bízta meg a püspök helyettesítésével.* Azonban – kijelentése szerint* – távol állott attól, hogy az óhitűek egyházi ügyeinek elintézését és igazgatását legkevésbbé is gátolni akarná, mert az óhitűek egyházi jogait épségben tartani kívánja; a temesvári helyettest pedig egyenesen utasította, hogy Torontálban kevés lévén a görög keleti pap, rajta legyen, hogy a népségek «saját fajú lelkészeket nyerjenek»; s nyilatkozzék, czélszerű-e mostan kihirdetni a tervezett egyházmegyei zsinatot, hová ezek az ügyek tartoznak.* A verseczi új püspökhelyettes Horváth előtt* nagynak és magasztosnak mondta azt a reményt, mely a görög keleti egyház részéről Magyarország új korszakához csatlakozik. A nem egyesültek megtestesülve látják azt a közóhajtást, hogy a honban levő keresztény felekezetek, mint üdvözítőnk egyenlő hívei, a testvéri szeretet szent kötelékével fűződjenek egymáshoz s e testvéri szeretet fölött a közös jog, egyenlőség és szabadság virrasztván, egyik se legyen kedvencze vagy mostohája az államnak. Rossu János plébános már kész tervezettel állt Horváth miniszter elé a görög nem egyesült egyházi megyék s egyházi rend szervezetének javítására nézve* s eléje terjesztette a legégetőbb reformpontokat, miket a zsinatnak kellene megvitatnia. A püspököket simoniáról vádolta s ebben látta az egyházi rend akkori sülyedtségének okát; emelkedését pedig a lelkészképzés rendezésétől, a papok állami ellátásától, s a Királyhágón innen és túl egy-egy állami szeminárium felállításától várta, hogy «a hazának ezen polgári osztálya is megfeleljen rendeltetésének, a melyet eddigelé nem is ösmert». A görög keleti papnövendékek hazafias nevelését éppen akkor sürgette, mikor gróf Bethlen Gábor fogarasvidéki főkapitány is kívánta,* hogy az Oláhországba kiszökött fogarasi papok helyett másokat küldjön, hogy a népre hazafias irányban hassanak s azt a kormány jó szándékairól és a függetlenségi nyilatkozat helyességéről felvilágosítsák. Erre a hazaszeretetre hivatkozott maga Horváth is, mikor valamennyi felekezet papjait felszólította, hogy híveiket a betörő oroszok ellen vezessék, mire 75 beregi orosz katholikus pap ki is jelentette,* hogy «forró hazafiúi lelkesedéssel írott parancsát lángérzésű hazafias kebellel fogadják». Kiállanak a muszka ellen. «Az evangéliumi ige csontvelőket átható és Horváth által felidézett fegyverével állnak ki.»
Május 29-én 835. és 31-én 895. sz. Orsz. Lt.
Május 29. 835/M.
Május 31. 895/M. Orsz. Lt. Az egyik rendelet Hertelendi Miklós torontáli kormánybiztosnak, a másik Stojescu esperesnek szól.
Július 2. Fejértemplom VKM. 1299/M. sz.-hoz. Orsz. Lt.
Június 22. VKM. 1080. sz. a. iktatva. Orsz. Lt.
Június 25., 2087/belügym. és 1079. VKM. sz. Orsz. Lt.
Május 25. Munkács. 887/M. sz.-hoz. Orsz. Lt.
Az oroszok beavatkozásának első hírére ugyanis, május 18-án, a minisztertanács elhatározta s a kormányzó jóváhagyta, hogy szervezni kell a nép fölkelését s rendelete végrehajtásával, a világtörténelemben példátlan módon, a belügyi és a kultuszminisztert abban a meggyőződésben bízta meg, hogy «a nemzet e rendelet felhívásának vallásos ihletséggel fog megfelelni».* Horváth Mihály még aznap felhívást intézett a haza minden felekezetű lelkészeihez,* és figyelmükbe ajánlta, miként bánt a muszka az övétől különböző vallásfelekezetekkel mindenütt, a hol csak győzött. Meghagyta, hogy május 27-étől három héten át minden vasárnap s az első és a második hét csütörtökein a népet beszédeikben a szabadságharcz ernyedetlen folytatására, áldozatkészségre s annak idejében fölkelésre buzdítsák; a római és görög katholikusok egyházi körmeneteket tartsanak s Istenhez könyörögjenek igazságos fegyvereink győzelméért, ellenségeink megszégyenítéséért, a nép vallási és polgári szabadságának fenntartásáért és azért, hogy a népnek erőt, buzgóságot, kitartást, áldozatra való készséget adjon szabadsága megvédésére. Június 6-án felekezeti különbség nélkül országosan nemzeti böjtöt kell tartani, «hogy Isten hatalmas segedelmét szent ügyünk gyámolítására ez által is kiérdemeljük». Azt az imádságot, a mit ő maga írt, mindennap, a katholikusoknak mise és vecsernye után az oltári szentség kitétele mellett kell felolvasni. Utána a templomok összes harangjait húzzák meg. A fölkelés kihirdetése esetében pedig a főpásztorok és papok «ünnepi öltözeteikben álljanak a nép élére s a vallás mindenható szózatával buzdítsák a népet a vallási és polgári szabadságnak megoltalmazására, hogy a béke napjai, Isten dicsőségére, minél hamarább bekövetkezzenek».
Közli Gracza, Szabadságharcz tört. V. 899–902. Gelich, Függetl. harcz, III. 386–9.
U. o. 904. Közlöny, 1849. 111. sz. Szilágyi S. A forradalom tört. 380–3. Rendeletét több nyelvre lefordították. Román nyelven 3000 példányban való kinyomatásáról ő maga gondoskodott. Május 24. VKM. 20. eln. sz., május 31. VKM. 1103. sz. Orsz. Lt.
A mellékelt imában* arra kérte Istent, hogy valamint a szívtelen, hitszegő király öldöklő, pusztító hadainak megverésében és kiűzésében megsegítette, segítse meg őket a muszka ellen is, kit az áruló fejedelmi család akar behozni leigázásukra. Vad ellenség készül megrohanni az országot, mely butaságot, babonát terjeszt s minden felvilágosodást, műveltséget eltörölni akar. A szentegyházakat feldúlja, az oltárokat lerontja; a szabad ember számára rablánczokat s a réginél elviselhetetlenebb szolgaságot hoz; kiirtja a szabadságot, egyenlőséget, testvériséget; behozza ismét a dézsmát, robotot, s a lealacsonyító jobbágyság minden egyéb szolgálatait; boldogtalanná teszi a népet családi otthonában, meggyalázza az asszonyokat, leányokat, leöli az öregeket, kisdedeket, elrabolja vagyonunkat s rablánczra fűzve viszi el a foglyokat. Mentse meg az Isten hazánkat ettől a vad ellenségtől s áldja meg fegyvereinket győzelemmel…
Közli a Közlöny, 111. sz. Papp Dénes, Okmánytár, II. 457. Gracza, V. 905–6. Reizner, A régi Szeged, 292–3. Szabados József néhány sornyi bevezetésével Szegeden 8000 példányban külön és más városokban szintén újra meg újra kinyomatták. Román nyelven 5000 péld. maga Horváth nyomatta ki (VKM. május 24., 20. eln. sz.) Az ima a hadakat inkább lehangolta, mert a honvédek diadalába vetett hit megingását látták benne. Hegyesi, A 3. honvédzászlóalj tört. 222.
A távollakó beregmegyei orosz katholikus papok az elsők közé tartoztak, a kik megírták Horváth miniszternek, hogy harczolni fognak a muszka vandalizmus ellen. Az ima pedig, a milliók imája az egek egéhez fog hatni. Csak arra kérték, tegyen valamit, hogy ugyanakkor a honvédek hajmeresztő, ég- és földrendítő módon ne káromkodjanak s büntetés terhe alatt tiltsa meg a káromkodást.* Horváth azt felelte,* hogy a harczosok szitkozódásait «mint a míveletlen kebel parlag kinövéseit, melyek ez esetben csak a hazánk zsarnokai ellen kitörő bosszús elkeseredésnek lehetnek nyilatkozványai, fokonkint a nevelés jótékony melege fogja elfonnyasztani»; de a kormány is igyekezni fog a rossz szokás kiirtására.
Május 25., VKM. 887/M. sz.-hoz. Orsz. Lt.
Május 31. VKM. 887/M. sz. Orsz. Lt.
Június 27-én a kormányzó és valamennyi miniszter aláírásával csakugyan megjelent az a felhívás,* melyben, mivel a hazát rendes eszközökkel megmenteni már lehetetlen, «a hazánkba betört muszkák s az azokat behívó istentelen ausztriai császár ellen az általános keresztes népháborút» kihirdette, vagy inkább meghagyta, hogy a templomokban a lelkészek, a község piaczán az előljárók harangzúgás közt hirdessék ki. A lelkészek, mint illik, ragadjanak keresztet s vezessék a népet a vallás és szabadság oltalmára. Ugyanakkor Horváth miniszter külön felhívást intézett az ország összes vallásfelekezeteinek lelkészeihez.* Figyelmeztette őket, hogy a vad muszkák és pogány kozákok már betörtek hazánk polgári és vallásszabadságának legyilkolására. Európa népei magunkra hagytak bennünket, de nem kell csüggedni; mert bátor és elszánt népet legyőzni nem lehet. A lelkészeket és a tanítókat újból felhítta, lelkesítsék a népet az önvédelem végső harczára; harangzúgással, imádkozással intsék azt kötelességére; ha pedig az ellenség a határra lép, álljanak híveik élére, legyenek a hazának Kapisztrán Jánosai s vezessék őket az élet-halál szent harczára, a diadalra.
Ezt, egy egykorú hirdetményről, mint tanuló, éppen ötven esztendeje másoltam le. Megjelent különben a Közlöny 143. s a Respublica 11. számában.
Kelet nélkül jelent meg a Respublica 13. számában július elsején. (Kossuth Szózata június 25. kelt.)
Szétküldötte azt a szent éneket is, a melyet önmaga írt, hogy a templomokban a «Jertek keresztény lelkek» dallamára énekeljék.*
A négy versszakra terjedő éneket leírta 1910-ben Kalmár János nyug. plébános és volt honvéd Farkas Sándor számára.
«Isten, ki annyi vész közt megtartád hazánkat,
Jer most is oltalmunkra s vezéreld csatánkat.
Az élet- és halálnak sorsát te intézed,
Csak tőled vár szerencsét s áldást magyar néped.
Uram, segíts meg!»
Jer most is oltalmunkra s vezéreld csatánkat.
Az élet- és halálnak sorsát te intézed,
Csak tőled vár szerencsét s áldást magyar néped.
Uram, segíts meg!»
«Derék historikus, püspök in partibus infidelium – írta róla Levitschnigg Henrik német költő és hírlapíró;* – csak látszólag egyházi czopf; aféle Amiensi Péter – az íróasztal mellett és Kapisztrán – a békében. Önkéntelen élő előszó egy soha el nem kezdődött keresztesháború történetéhez. Szerepe a kapuczinusé Wallenstein táborában – forradalmi csuklyában. Jelszava: Nil mali loqui de domino Kossuth, officia sua praestare taliter qualiter et omnia sinere vadere, sicuti vadunt.»
Kossuth und seine Bannerschaft. II. 38.
Petőfi gúnyolta a keresztesháborút,* de maga is szent háborúra lelkesített az utolsó nagy próbán; Görgey környezetében sem dicsérték a keresztesháborút és a böjti prédikácziókat,* de a honvédek hősiesen harczoltak s akaratlanul is böjtöltek. A kath. püspökök rossz néven vették, hogy nem hozzájuk, hanem egyenesen a papsághoz fordult; Bartakovics Béla rozsnyói püspök pedig megmondta, hogy az ő vallása békét hirdet és nem háborút; Szoboszlai Pap István debreczeni református püspök is figyelmeztette, hogy a reformátusok fennakadtak azon, hogyan ragadjanak keresztet* stb. Keresztes had Rákos mezején nem is gyülekezett,* de mikor a kormánynak Szegedről is menekülnie kellett, Csanád püspöke, a kultuszminiszter, az 1514. évi keresztesháború történetírója, mellén vöröskereszttel jelent meg a táborban azon a vidéken, hol elődjét, Csáky püspököt, a keresztesek karóba húzták. Mind a három minőségében jól tudhatta, milyen felelősséget vállalt magára nemzetével és a történelemmel szemben, mikor a világ utolsó keresztesháborújának egyik legfőbb szervezője lett. Püspökök és történetírók hajdanában is viselték a keresztesháborúk vöröskeresztjét; de Horváth az első és utolsó kultuszminiszter, ki azt viselte. Elhatározását valóban nem lehet beilleszteni tárczája keretébe. Bírái, a kik utóbb – mint püspök elődei közül más győztesek Szent Gellértet és Csáky Györgyöt – halálra ítélték, fanatikusnak nevezték; de hasonló tettért ugyanakkor Rajasics görög keleti szerb érseket kitüntetésekkel halmozták el. Ezt a modern keresztesháborút Horváth maga is a kétségbeesés szabályának tartotta; sikere csak úgy lehetett volna, ha egyetemesen, mindenütt egyszerre történik; ha emitt százezernyi tömegek állnak az ellenség útjába, amott a szomszédos helységek egyesült csapatai nyomják el a kisebb csapatokban szétoszlott ellenséget s elfogják, megsemmisítik élelmi szállítmányait. Hibáztatta a kormányt, hogy százezrek várható fölkelésének szervezéséről nem gondoskodott s helyeselte, hogy ily szervezet hiányában a nép föl nem kelt.* És ő, a ki műveiben s tetteiben a vallásszabadságot hirdette, könnyen belenyugodhatott, hogy a nemzet azt, a mit az utolsó nagy napokban még tehetett, nem izzó vallásgyűlöletből, hanem forró hazaszeretetből tette.
Marczali, Budapesti Szemle, 1910., 398. sz. 169.
Görgey, Életem és működésem, II. 334.
Marczali id. h. 169.
A kormány június 27.-i rendelete értelmében itt kellett volna gyülekezni.
Függetl. harcz. tört. III. 183.
