VIII. A MINISZTER.
VIII. A MINISZTER.
HORVÁTH MIHÁLY, az ellene később felségsértés miatt emelt vád szerint,* «az 1849 április 14-i felsőházi ülésen Magyarország függetlenségi nyilatkozata tárgyában helyeslőleg résztvett; április 17-én a magyarországi kath. püspököknek a királyhoz való hűségre serkentő pásztorlevele ellenében egy igen lázító s a felséges uralkodóház irányában sértő tartalmú ellennyilatkozatot tett közzé;* s május 2-án a kormányzóvá kikiáltott Kossuth Lajostól kultuszminiszterré kineveztetését elfogadta». Kossuth valóban már április 15-én gondolt Horváthra, mint vallás- és közoktatásügyi miniszterre s ennek híre a közönség közé is kiszivárgott;* de aznap Horváth mint csanádi püspök még csak mint kérelmező fordult a vallás- és közoktatásügyi minisztériumhoz, voltaképpen a honvédelmi bizottság kultus-osztályához, hogy Szegedre áttett szemináriuma 16 papnövendékének ellátásáról gondoskodjék, mert «a lelkészekben különben támadható hiány, kivált a bánságban volna igen sérelmes nemcsak az egyházra, hanem nemzeti ügyünkre nézve is, miután ott a kath. vallást nemzeti ügyünkkel azonosnak méltán tekinthetni.»* Kossuth csak másnap szólította fel Szemerét a miniszterelnökség elvállalására* s ettől fogva élénken tárgyalt «a szabad Magyarország első minisztériumának» megalakítása iránt.* Ennek nehézségeire a még vonakodó Szemere is figyelmeztette. «Hazafi – úgymond* – van elég, bátor ember kevesebb, munkás és belátó férfiú ritka. A forradalom nem hozott elő új embereket, a régiek legkitünőbbjei elnémultak vagy elporlottak.» Aznap Kubinyi Ferencz már megtette indítványát a képviselőházban, hogy a kormányzó s a kinevezendő miniszterek esküt tegyenek az alkotmányra; de Kossuth 22-én ugyanott kijelentette, hogy Verbőczy törvényeinek korlátai közt nem menthetik meg a hazát, hanem tekintetbe kell venni a forradalmi időket; s a Ház valóban elégnek tartotta, ha csak az ország függetlenségének s épségben tartására esketik meg őket. Azonban időbe került, míg a kijelölt miniszterek: Szemere Miskolczról, Vukovics Léváról, Csányi Erdélyből stb. Debreczenbe érkeztek; és sok időbe került, míg Kossuth és Szemere a kultusztárcza dolgában megállapodhattak. Maga Horváth írja,* hogy ezt már 1848 márcziusában gróf Teleki Lászlónak szánták azok, kik Eötvösnél népszerűbb embert óhajtottak a nevelés ügyének vezetésére; most pedig Horváth helyett sokan inkább báró Perényi Zsigmondot, báró Jósika Miklóst vagy Bezerédj Istvánt szerették volna látni azon a helyen;* de mint végleges jelölt, maga Horváth ismertethette* azokat a nehézségeket, a mikkel a minisztérium megalakítása nem annyira a személyek megválasztása, mint inkább a kormányzó és a minisztérium közti viszony s a felelősség megállapítása miatt járt. Mikor a zárt értekezlet arra a nézetre jutott, hogy ezt a viszonyt az országgyűlésen szabályozni nem kell, Szemere lemondott a megbizatásról, szekeret fogadott, hogy hazamenjen Miskolczra, s báró Kemény Zsigmond és Kazinczy Gábor szerint* «a többi designált miniszterek használván a jó alkalmat a menekülésre, Horváthon kívül készülődni kezdtek a privát élethez». Annak azonban, hogy Horváth Mihály nem őrízte volna meg az együvétartozást társaival, ellene mond az a tény, hogy április 28-án a felsőháztól a távozásra néhány napi szabadságot kért és kapott.* Kossuth különben a jelölteket maradásra bírta azzal a kijelentésével, hogy a minisztériumnak szabad kormányzatot biztosít, saját rendeletei csak az illető miniszter ellenjegyzésével érvényesek, s ő mint kormányzó, a parlament tanácskozásain többé nem jelenik meg. Másnap zárt ülésen el is búcsúzott a képviselőháztól.*
Közli Pesti Napló 1851 szeptember 24.
Ezt, megvallom, nem ismerem. Talán a januáriusi nyilatkozatot érti.
Hentaller, Kossuth és kora, 248. l., azt állítja, hogy Kossuth aznap már ki is nevezte a minisztériumot.
VKM. 462/M. Duschek pénzügyminiszter május 7-ikén 14 papnövendék ellátására 5303. p. ü. sz. a. 1680 pforintot ki is utalt. (Orsz. Lt.)
Szemere válasza Miskolcról április 20. Szemere Munkái, V. 11–12.
Levele Vukovicshoz április 18. Hazánk, III. 333.
Április 20. levelében. Munkái, V. 12.
Huszonötév Tört. III. 415.
Kiss Ernő szerint (Szemere Bertalan élete, 143.) maga Kossuth is, de egyik sem vállalkozott.
Függetlenségi harcz története II. 480–2.
Beksics, Kemény, a forradalom és a kiegyezés. 137. Kazinczy, Szerepem a forradalomban. Hazánk, I. 203.
Közlöny, 1849. 341–2. l. Papp D. A parlament, II. 144.
Beksics, 138, Kiss Ernő, 143.
39. Csányi László névaláírása.*
Csányi László névaláírása. (110. l.) Olv. Csányi László.
Május elsején a kormányzó a nemzetgyűléstől reá ruházott hatalomnál fogva kinevezte a minisztériumot. A minisztertanács elnöke és belügyminiszter Szemere Bertalan lett; a külügy és ideiglenesen a kereskedelem gr. Batthyány Kázmérnak, a pénzügyi Duschek Ferencznek, a közlekedés Csányi Lászlónak, a vallás- és közoktatás Horváth Mihálynak, az igazságügy Vukovics Sebőnek jutott.* Hadügyminiszterré Görgey Arthurt csak egy hét mulva, május 8-án nevezhette ki. Ezt ugyanazon napon kelt izenetében közölte a törvényhozással és helybenhagyás végett tudatta vele azon pontokat, melyekben a kormányzat alkotmányos biztosítékaira nézve a miniszterekkel eleve megállapodott.*
A képviselőházban felolvasott jegyzék (Papp, A parlament, II. 150. és Kossuth Irataim, XI. 513.) szerint VKM. Vukovics lett, Horváth neve és Vukovics, mint igazságügyminiszter kimaradt, a mi elég elsietettség jele.
Közlöny 95. sz., 350–1. Papp D. II. 150–2. Horváth, Függetl. II. 483–5.
Másnap a képviselőház meghallgatta az elnök üzenetét s annak elveit a maga elveinek nyilvánította. A miniszterek nem voltak mind jelen, mikor Szemere elnök kijelentette, hogy a minisztérium forradalmi, köztársasági és demokratikus irányú kormány. A felsőházban még aznap Vukovics igazságügyminiszter ismételte ezt a kijelentést.* Mind a két ház ellenmondás nélkül, sőt lelkesedéssel fogadta a bemutatkozást; pedig a miniszterelnök s vele kétségkívül az egész minisztérium kedvetlenül, csupán kötelességérzetből foglalta el a helyét. «A minisztériumot – szólt Szemere három hét mulva* – odarántottam a reszpublika és a demokráczia szélére, valamint a nemzetgyűlést is; és ez nekem elég.» Horváth Mihály szerint* Szemere (és – hozzátehette volna – Vukovics) beszéde «magát a kormányzót s a többi minisztereket is meglepte; nem, mintha azzal, elvileg, egyező véleményben nem lettek volna; hanem mivel az előleg senkivel sem közlött programmban oly dolgok mondattak, melyekről szintúgy, sőt még inkább kétségbe vonható vala, mint a függetlenségi nyilatkozatról, vajjon alkalmas-e az idő azokat most elmondani?» «A meglepett miniszterek* a kisebbséggel óhajtották, bár ne lett légyen kimondva a reszpublika szó, minek a fennforgó körülmények közt nem várhatták kedvező eredményét.» A szó azonban ki volt mondva s Horváth e naptól fogva egy forradalmi és demokratikus irányú kormány tagja volt, a mit különösen feltűnőnek találtak nála, a magyar Talleyrandnál. A feltűnést növelte, hogy május 14-én a ref. nagytemplomban tartott 3. vegyes ülésben a kormányzóval és minisztertársaival püspöki díszben esküdött fel «a nemzet függetlenségi nyilatkozatának minden következményeiben való fenntartására s engedelmességre a nemzetgyűlés törvényei és határozatai iránt és hogy azoknak foganatot szerez.»* A kath. klérusból rajta kívül még Bémer váradi püspök és egy kanonok volt jelen. «Ezen áhitatos urak jelenlétében – írta Mészáros Lázár, a volt hadügyminiszter* – a protestáns püspök valóban buzgó, hazafias és vallásos ihletű szép imát mondott el, a melyet az egész országgyűlés buzgó figyelemmel kísért.»
Mind a két beszéd Papp Dénesnél, II. 153–156.
Levele május 22. Perczel Mórhoz Mészáros emlékirataiban, 114.
Függetl. harcz tört. II. 491. és 493.
A kik közé azonban Vukovicsot aligha számíthatta, mert bár Vukovics későbbi emlékiratai (II. 485.) szerint Szemere programmját a minisztertanács előre nem ösmerte, ő már délután a felsőházban annak szellemében beszélt.
Közlöny, 1849., 106. sz., 395. l. Horváth haditörvényszéki ítélete 1851. szeptember 22. id. h. Papp, A parlament, II. 190–2.
Emlékiratai, II. 181.
40. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium pecsétje.*
A vallás- és közoktatásügyi minisztérium 1849-iki pecsétje (117. l.) a Márki Sándor birtokában levő pecsétlenyomat után. Körirata: A VALLÁS ÉS KÖZOKT. MINISTER PECSÉTJE 1849.
