VI. A FŐPAP.
VI. A FŐPAP.
INVENI PORTUM, SPES ET FORTUNA VALETE! – írta Horváth Mihály, mikor hatvani plébánossá nevezték ki.* Remélte, hogy a király hatvani préposttá is mielőbb kinevezi, mivel kanonikus hibát csak nem találnak benne. A pesti egyetem pályázói hatalmas vágytárstól szabadultak meg benne,* de ő most mindent elkövetett, hogy legjobb barátjának, Toldynak biztosítsa a kathedrát; ügyében június 27-én járt is gróf Teleki Ferencz titkos tanácsosnál a kanczelláriában, a ki azonban kijelentette, hogy barátja a könyvtárnokság mellett csak úgy lehetne egyetemi tanár is, ha egyik tisztének fizetését csökkentenék.* Így Toldy csak 1861-ben érte el czélját.
1847. június 20. idézett levele 298. sz.
Czuczor Guzmicshoz július 12., id. h.
Horváth Toldyhoz június 28. Akad. TLT. LXX, 299.
Horváth, az iskola év éppen végződvén, elbúcsúzott theresianumi tanítványaitól s bécsi barátaitól, különösen Jászaytól, Gondol Dánieltől s július 8–10. közt Pesten át lemenvén Hatvanba, felesküdött plébánosnak,* s megkezdte működését a hatvani esperességben, a melynek élén Vavróczy Márton czímzetes kanonok és versegi plébános állott.* Két káplánja volt: a nála csak egy évvel ifjabb Horner József és a csak harmadéve fölszentelt Rády Ferencz.* A plébánia Szent Adalbert és Szent Márton püspökök tiszteletére volt fölszentelve s a plébános mind a két szent történetét megírta. Szent Mártonét, vagy inkább a Szent Márton hegye multját, mindjárt odaköltözése első napjaiban,* a mi mutatja, hogy hivatalos gondjai sem vonták el a történelemtől; Szent Adalbertét azonban csak olaszországi számüzetésében,* a mikor már tizenkét esztendő sűrű köde fedte el előle a hatvani plébánia oltárképét.
Czuczor idézett levele, július 12.
Váczi Schematismus 1847-re, 10., 56. l.
U. o. 63. l.
Toldynak egy ívre kibővítve már 1847 október 7-ikén beküldte «A magyar hajdan és jelen» czímű album számára (Akad. TLT. LXX. 299a.), hol még azon évben meg is jelent.
Megjelent az Egyetemes Magyar Encyclopaedia I. kötetében, 1859.
Az első hetek Hatvanban elég kellemetlenül teltek. Lakása annyira el volt hanyagolva, hogy egészen rendbe kellett hozatnia, újra festetnie szobákat, ajtókat, ablakokat. Az első emeleten levő nagy termet művészies magyar történelmi falfestményekkel látta el, a miket azonban utóda az osztrák abszolutizmus idejében bemázoltatott.* A festés ideje alatt Horváth a földszinten egy két-négyszögöles szobácskában lakott s onnan csak október 6-án jött fel egyik elkészült szobájába. Október 17-ére azonban, a szüret idejére, már mindennel rendbe jött s a szüretre barátját, Toldyt is meghítta.* Időközben maga is be-berándult Pestre s már augusztus 16-án résztvett az Akadémia ülésében, hol Gyurikovics György a pozsonymegyei műemlékekről értekezvén, pótlásul figyelmeztette a felolvasót, hogy a fraknói várban Hunyadi Jánosnak egy zászlaját is őrzik.* Az Akadémia a történelmi pályamunka bírálatát reá bízván, Toldy titkárnak azt azzal a megjegyzéssel küldte vissza, hogy a stilust és modort tekintve, az kétségtelenül a Lányi Károlyé.* «Török uralkodás Magyarföldön» czímmel valóban ő nyerte el az Akadémia jutalmát, de műve kéziratban maradt.*
Farkas Sándor szíves közlése.
Toldyhoz október 7-iki idézett lev. Akad. TLT. LXX. 299a.
M. Akad. Értesítő, 1847. VII. 238.
Kelet nélkül az Akadémiában, TLT. LXX. 299b.
4r. 315 levél, rajzokkal. Szinnyei, VII. 782.
A király Horváthot deczember 27-én végre kinevezte hatvani prépostnak; a kihirdetés is megtörtént, de legfelsőbb aláírásra collationalisát csak 1848 januárius 26-án vitték föl. A király februárius 18-án aláírván, az irat leérkezése után Budára kellett mennie, hogy a jószág birtokába való beiktatását a kamara elrendelje.* Ez meg is történt s Horváth most már infulás prépost volt.*
Toldynak 1848 február 2. Akad. TLT. LXX. 300. Pesti Hírlap 1848. 23. sz., Wurzbach IX. 321. A pénzt 1848 január 29. küldte el a bécsi ágensnek. Levele Jászay Pálhoz, Irodalomtört. Közl. 1899. 111. l.
Nem kanonok, mint Wurzbach írja, IX. 321.
A templomban Istennek, íróasztalánál a tudománynak naponkint bemutatván áldozatát: a mennyire lehetett, visszavonultan élt. Hatvanban, a hogy Jászaynak, a bécsi kedves napokra emlékezve, írta,* maga áll, «mint az árva veréb a födélen». Senkije sincs, a kivel szíve szerint csak egy szót is válthatna; s Pestre kell utaznia, ha oldalát a beszédvágy fúrja. Az első félesztendőben csak baj, még pedig sok baj és igen kevés öröm jutott számára. «Isten tudja, hogy lesz-e több a jövőben is?» sóhajtott, mintha igazán belátott volna a jövőbe. Azonban egyik nővére, Terka, a ki úgy látszik berendezkedését és háztartását vezette, gondoskodott róla, hogy mint prépost, nyilt házat tartson. A szüreti ünnep után, 1848 februárius 14-én egy kis farsangi esti mulatságot adott, melyre Toldyt is meghívta.* Ugyanakkor egy programmot is küldött valamely ügyben, hogy azt báró Eötvös-sel beszélje meg s tudósította, hogy most az Árpádokkal rokon Crouy-család okirataival és nemzedékrendjével foglalkozik.*
1848 januárius 29. Irodalomtört. Közl. 1899. 111.
1848 februárius 2. id. l.
Az eredményt röviden MO. Tört. (új dolg. 2. kiadás) 135–8. lapján ismertette s az okmányokat álműveknek nyilvánította.
29. Horváth Mihály névaláirása.*
Horváth Mihály névaláírását (83. l.) egyik leveléről vettük. Olv. Horváth Mihály.
Csöndes munkássága közben érték a párisi, bécsi, pesti forradalmak hírei. A bécsieket a lapok tudósításain kívül Gondol Dániel terjedelmes leveléből,* a pestieket szintén barátai, ösmerősei elbeszéléséből és saját tapasztalataiból ismerhette. Mikor a «forradalmat» az új törvények szentesítése követte, saját vallomása szerint,* ő is azt hitte, hogy minden nyerve van; szíve repeső örömében «merő rózsás utakon látta eleve is haladni hazánkat egy még soha nem élvezett jólét, erő, gazdagság, műveltség felé». Megint a fővárosba vágyott, az események középpontjába s az első magyar vallás- és közoktatásügyi miniszternél, Eötvösnél, késznek mutatkozott prépostságát a múzeum őrségével fölcserélni,* a mi maga is mutatja, hogy a nemzet átalakulásában nem politikai, hanem tudományos téren akarta kivenni a részét. Az egyházpolitikai mozgalmaktól azonban nem zárkózott el.
G(ondol) Dániel levele 1848 márczius 18. Dr. Pekár Dezsőnél.
Horváth, Kossuth leveleire, 11.
Wurzbach, IX. 321.
Úgy érezte,* hogy a politikai forradalom következtében az egyház is egészen más viszonyba került a politikai állammal és kormánynyal; s a dolgok ezen forrongásában minden papnak rajta kell lennie, hogy a római katholikus egyháznak és a hitnek használhasson s azt a közdolgok felfordult állapotában valami veszedelem ne érje. Mivel a váczi egyházmegyének akkor sem püspöke,* sem püspöki helynöke nem volt s így a dolgok nehéz helyzetében a megyei papságnak irányt egyik sem adhatott, egyházi ügyeik megbeszélése végett Jeszeniczi Jankovich Mihály, az egyházjog doktora, Nógrád, Hont, Gömör és Heves vármegyék táblabírája és turai (pestmegyei) plébános* a szomszéd plébánosokat Turára, május 25-ére, értekezletre hítta össze; s a megjelent 22 pap közt volt Horváth Mihály is, kit elnöknek választottak meg. Elhatározták, hogy 1. az egyházmegye kormánya az alapítványok állapotáról s az egyházmegyei vagyonról a papságot ezentúl évenkint tájékoztassa; 2. a kerületi alespereseket kinevezésre ezentúl a megyei papság jelölje a püspöknek; 3. a netán megtévedt kerületi testvéreket, az evangélium tanácsa szerint, a testvérek tanácsa (concilium) elé állítsák, a mely buzdításaival testvéri szeretettel vezesse vissza őket, a javíthatatlanokat pedig megbüntetés végett adja át az egyházmegyei kormánynak; 4. a kerületi papságról adandó alperesi minősítéseket beterjesztés előtt a kerület két papja vizsgálja meg és láttamozza; 5. a káplánokat, kik többnyire csak 24 forint évi fizetést kapnak, ok nélkül egyik helyről a másikra ne helyezzék át; 6. a szemináriumi tanulmányokról és a papnövendékek siralmas tanításáról jobban gondoskodjanak; 7. a világi alkalmazásban levő papok, mint Ausztriában, Német- és Francziaorszában, sőt Rómában is szokás, polgári, de paphoz illő szerény ruhában járhassanak; végre 8. nemzeti zsinatot tartsanak, hol az egyház javáról és szabadságáról, az egyháznak az államhoz való viszonyáról a magyar püspökök közösen tanácskozzanak.* A határozatokat Horváth nemcsak helyeselte, hanem mint elnök ki is hirdette s a káptalani helynök elé terjesztette; de a fiatalabb papok heveskedő indítványainak elfogadását megakadályozta. Az említett nyolcz pontot utóbb dr. Szarvas Ferencz kanonok, tenyői prépost, káptalani helynök elnöklete alatt tartott váczegyházmegyei gyűlés is egyhangulag elfogadta; a «szabadelvű plébánosok» azonban a multkor leszavazott pontok megbeszélése végett dr. Bobory Károly czeglédi plébános elnöklete alatt Czegléden június 21-én, Horváth részvétele nélkül, újabb gyűlést tartottak és «emanczipálták magukat a káptalan alól.»*
Levele gróf Montani Sándorhoz, az apostoli nunciatura auditorához, 1848 aug. 21. után keltezés nélkül. Fogalmazvány (Nemzeti Múzeum, Horváth-iratok, 16).
Gr. Nádasdy Ferencz kalocsai érsek lett.
Czíme a váczi 1847. évi Schematismusban, 69.
Horváth id. levele Montanihoz.
Szeremlei, MO. Krónikája, II. 23.
Ilyen előzmény után meglepetésszámba ment, hogy V. Ferdinánd király báró Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter előterjesztésére Innsbruckban június 25-én az egri érsekké kinevezett Lonovics József helyébe Horváth Mihályt csanádi megyés püspökké nevezte ki.* Erről a miniszter a kinevezettet július elsején* azzal értesítette, hogy «a haza iránti érdemei legjobb reményekre jogosítják a nemzetet»; július 6-án pedig a csanádi káptalannal is örvendetes «tudomás és miheztartás végett» közölte a királyi kézirat másolatát.*
A királyi rendelet másolata mellékelve Eötvösnek a csanádi káptalanhoz július 6-ikán 2530. sz./c. e. rendeletéhez. (Országos Levéltár).
2428. sz. a. Orsz. Lt. fogalmazványban. Eredetije a Nemz. Múzeumban, 440. Oct. Hung. 14. sz. a.
2530. sz./c. e. fogalmazványa ugyanott.
Pázmány Péter óta talán Csanád 83. püspökével* történt először, hogy kizárólag irodalmi érdemek emeltek ifjú lelkészt a főpapok sorába.* Vele egyidőben lett Hám János esztergomi, Lonovics József pedig egri érsek; továbbá Jekelfalusy Vincze szepesi, Karner Antal székesfejérvári és – a még június 20-án kinevezett – Athanaczkovics Plátó bácsi püspök.* A csanádi káptalan július 11-én tartott üléséből sietett paptársainak tudtára adni érdemekben dús és halhatatlan nevű főpásztorának nagyobb polczra felemeltetését és a veszteségük ily gyors és legjobb reményekkel teljes kipótlása által kétszeresen örvendetes eseményt. Szívesen üdvözölte az új püspököt is, és hálával fogadta a király kegyelmét, hogy az egyházmegyét nem hagyta elárvulni és korunk viharai közt biztos és erélyes kormányzó után búsongani. Örömmel és hódoló tisztelettel köszöntötte Horváth Mihályt fényes, nagy pályájának nyiltán. Országszerte ismert dicső erényeit, szent hitünk iránti buzgóságát, munkás és érdemteljes hivataloskodását az iránta nyilvánult közbizalom legméltóbb s legszilárdabb alapjául tekintette s erre az alapra bízvást építette minden reményét, egész bizodalmát, a megye virágzását, köz- és egyéni érdekeik boldogulását. «Azon viszony és kapcsolat szentesítésére, mely által vezérök, oltalmuk és atyjok lesz, ők pedig fiai, hívei és öröme, dicsősége lenni óhajtanak», Isten mielőbb hozza őt körükbe.*
Ezeknek sorában (Schem. cleri dioec. Csanadiensis pro MDCCCC., 52. l.) ő csak mint «benigne nominatus» szerepel, mert sohasem foglalta el püspöki székét s nélkülözte az apostoli megerősítést és fölszentelést. 1850–1867. közt egyáltalán föl sem említették.
Fraknói, Horváth M. emlékezete, 25. és Századok, 1879. 259.
Mindnyájan 2428. VKM. sz. a. Orsz. levéltár.
A csanádi székeskáptalan jegyzőkönyvének V. kötetében a 212–3. lapon, Rech K. Géza kápt. jegyző hiteles kiadványában.
Horváth Mihály szerényen válaszolt.* Váratlanul, nem is sejdítve lepte meg a nem keresett királyi kegyelem, mely a papjai műveltségéről ismeretes csanádi egyházmegye kormányát gyönge vállaira tette. Ha keblében rég szilárd meggyőződéssé nem ért volna annak hite, hogy életviszonyai minden újabb alakulásában Isten ujja nyilatkozik s a gondviselés kinyomozhatatlan végzetei intézik élete útjait, ereje és tehetségei gyöngeségének érzetében visszariadna a fényes hivatástól, mely a feleletnek oly súlyos terhével jár; kivált miután tudja, mily nehéz a közvárakozásnak megfelelni oly körben, melyet előbb egy országszerte ünnepelt egyéniség töltött be lángesze fényével.* Azonban megszokván, hogy alázattal vesse alá magát az isteni gondviselés rendeleteinek, azon erős bizalommal veszi vállaira a nehéz hivatalt, hogy Isten a szent pályán, melyre vezérelte, a szent vallás és egyház javára futnia is engedi. A káptalan testvéries indulatában, szíves vonzalmában, atyafiságos közremunkálásában bízva, minden erejét és tehetségét a szent vallás és egyház, valamint a kormányára bízott megye javára és felvirágoztatására fordítja.
Kelet nélkül való fogalmazvány a Nemz. Múzeum Horváth-iratai közt, 11. sz.
Kőnyomatos eredetije Nemz. Múzeum, 441. Oct. Hung.
Erre szükség is volt, mert volt püspöke, gróf Nádasdy Ferencz kalocsai érsek, az esztergomi és egri kinevezett, de kánonilag még meg nem erősített érsekeket a metropolitai méltóságban megelőzvén, a meglazult egyházi kormányzat, fegyelem és a nép megromlott erkölcse dolgában augusztus elsején Esztergomba szeptember 24-re nemzeti értekezletre s annak végével nemzeti zsinatra hívta meg a főpapokat. Horváth Mihály, a ki, hogy a főrendiház tárgyalásain részt vehessen, Pestre költözött be,* a Bécsben székelő római nunciaturánál lépéseket tett mielőbb való kánoni megerősítése iránt s káptalanát kérte,* hogy az egyházmegye és a székesegyház jelen állapotjáról jelentését melléklés végett küldje fel hozzá, mire nézve a káptalan augusztus 17-én intézkedett is. A mint a nunciatura ügyésze, Montani gróf pár nap mulva írta neki,* nagyon érdekében áll az apostoli szentszéknek, hogy a kiket a püspöki méltóságra előmozdítnak, igazán vélekedjenek a katholikus egyházról, a reájok bízott nyájat az egyházi jogban, zsinatokban, szent iratokban, hagyományokban és az egyház tekintélyében foglalt, meghatározott, szentesített és megállapított jogokra s tételekre tanítsák s a pápa, valamint más főpapok iránt az egyházban előírt módon engedelmesek legyenek. Kérdezte tehát, igaz-e, mint neki jelentették, hogy a turai gyűlésen* hozott három pontot helybenhagyta és elfogadta? Ezt nem hihette, mert tudta, – úgymond – hogy mindig helyesen viselkedett, idáig a katholikus hit tisztaságában megmaradt, felebbvalóinak a köteles engedelmességet megadta és a trienti zsinaton megállapított s különösen a papok életéről, tisztességéről és hűtlenségéről szóló egyházfegyelmi törvényekhez szigorúan alkalmazkodott. Horváth Mihály azt válaszolta, hogy nem három, hanem nyolcz pontot fogadott el és helyeselt s történetírói higgadtsággal és papi lelkiismerete szerint beszélte el a gyűlés lefolyását.* Ha a nunciaturát másképp értesítették, akkor igazságtalanok voltak és hazudtak. Mert ő mindezideig megmaradt igaz hitében, alkalmazkodott az egyházi fegyelemhez, elüljáróinak engedelmeskedett s Isten kegyelméből – fogadta – mindezt a jövőben is megteszi, mert tudja, hogy püspöki méltóságával fényt kell árasztania s a kormánya alá rendelt egész papság előtt világítania. A gróf – úgymond – ismeri Olaszország s az európai országok helyzetét, talán Magyarországét is. Tudhatja tehát, hogy új idők szükségleteiről új módon kell gondoskodni. Ha a parochiák élén álló komoly egyházi férfiaknak bűnül tudják be, hogy a katholikus egyház javára irányuló tanácsokat mertek adni, ez az egyház szabadsága ellen történnék.
A Weisz-házban, Nagyhíd-utca 678. sz. a. lakott.
Augusztus 13. kelt levele a csanádi székeskáptalan jegyzőkönyvében, V. kötet, 219. l.
1848. augusztus 21. Bécs. Nemz. Múzeum, Horváth-iratok, 15. sz., a nunciaturában 248. számmal jelezve.
Az auditor május 25-iki congregatiónak nevezte.
Latin fogalmazványa kelet és aláírás nélkül u. o. 16. sz.
Ennek a valóban komoly egyházi férfiúhoz illő nyilatkozatnak súlyát növelte, hogy midőn őszszel a hatvani plébániától s prépostságtól és vele a váczi egyházmegyétől elbúcsúzott,* egykori tanára és főnöke, dr. Szarvas Ferencz káptalani helynök, távozásában nem egyedül saját veszteségét, hanem és főképpen szeretett megyéje fényének fogyatkozását is látta. A vigasztalást csak abban vélte rejleni, hogy díszes előléptetése a jeles váczi megye történetében tündöklő pontot foglal el s Horváth Mihály a távolban is övék marad.*
A hatvani história domusból ki vannak tépve a Horváth Mihály prépost-plébánosságára vonatkozó adatok. (Odray Celesztin hatvani prépost szíves közlése Farkas Sándorhoz.) Egy könyvét és iratszekrényét Hatvanban barátja Harmos Albert, takarékpénztári pénztáros, egy másik orvosi könyvét, a melybe atyjának neve volt beírva, a hatvani egyházfi, hatvani tartózkodása idejéből pedig több emléktárgyát Havas Pál volt hatvani tanító, utóbb gyöngyösi állami elemi isk. igazgató őrízte meg. (Farkas Sándor szíves közlése.)
Levele 1848 október 5. Nemz. Múzeum, Horváth-iratok, 8. sz.
Időközben, szeptember 26-án, megtörtént Horváth Mihálynak a csanádi megyés püspökségbe való ünnepélyes beiktatása.* Csanád vármegye küldöttsége Makón tisztelkedett az új püspöknél.* Ugyanaz nap hasonló módon iktatták be a kalocsai érsekségbe az eddigi csanádi püspököt, Lonovics Józsefet. Horváth ezzel csak a világi javadalmakat nyerte el, mivel a lelki hatalmat csupán a pápai megerősítés és püspökké szentelése következtében gyakorolhatta volna, mi azonban – nem kánoni aggodalmak, hanem a miatt nem történt meg, mert a király és nemzet közt csakhamar történt szakítás következtében a bécsi nunciatura a nemzeti ügyhöz csatlakozó püspök megerősítését nem szorgalmazta. Ez okból nem nyert pápai megerősítést, tehát jogot az egyházi hatóság gyakorlatára az a többi három főpap sem, a ki vele egyidőben kineveztetve, a nemzeti ügyhöz csatlakozott; így maga a szentéletű prímás, Hám János, kit halála (1857) után hívei boldoggá avatni óhajtottak; Lonovics egri érsek, az egyházi archaeologia nagytudományú művelője, a kinek lángeszét utóda, Horváth,* mély tisztelettel ösmerte el, de az erkölcsi bátorságot, a valódi nagyság alapját, nem találta fényes szellemi tulajdonságai közt; végre pedig Jekelfalusy Vincze szepesi püspök.
1848 október 8. 16759 PM/932. g. c. sz. a. értesítés a VKM-hoz (Orsz. Lt.) és Horváth püspökhöz (Nemz. Múzeum 440. Oct. Hung. 12. sz.). A VKM 5513/1089. c. e. további intézkedése Orsz. Lt.
A küldöttséget állítólag borotválkozás közben fogadta.
Huszonötév Tört. I. 334–7., II. 119.
30. Hám János esztergomi érsek.*
Hám János esztergomi érsek arczképe. (90. l.) Divald K. színes fénynyomata után.
Horváth Mihálynak Szentleányi József temesvári állami kincstári igazgatósági ülnök, mint miniszteri biztos, az egyházmegyei uradalmakat október 13-án oly időben adta át,* mikor a király az országgyűlést – melynek a felsőházban ő is tagja volt – feloszlatta, a parlamenti kormányt megszüntette, az országot haditörvények alá vetette; a parlament ellenben honvédelmi bizottságot alakított s folytatta működését. A csanádi szentszék az új magyar kormányt már október 12-én elösmerte s így a leirat ellen foglalt állást.* Mindamellett báró Rukavina altábornagy és temesvári várparancsnok 28-án mindössze három órai határidőt adott neki annak kijelentésére, elösmeri-e a mostani magyar kormányt, vagy hódolattal fogadja a királyi leiratot s aláveti magát a temesvári haditanácsnak.* A szentszék, Róka József püspöki helynök elnöklete alatt, még aznap kijelentette, hogy a szentszék minden világi hatalomtól független hatóság, mely az egyházi és hazai törvények értelmében egyedül a megyés püspöktől függ, a haditanács rendelkezéseit tehát el nem fogadja; a többire nézve pedig már nyilatkozott. Egyúttal elhatározta, hogy a püspöki hivatalt, szabadságának megőrzése végett, Makóra költözteti át;* s határozatáról csak akkor értesítette a várparancsnokságot, mikor ez október 31-én a legnagyobb sietséggel megtörtént.* A káptalan nagyobb része ugyan Temesvárt rekedt s dr. Fábry József czímzetes püspök (majd egyideig Oltványi István kanonok) mint püspöki helynök Gábriel József és Konrad Frigyes kanonokok, valamint a két temesvári plébános és a szemináriumi igazgató bevonásával szentszéki üléseket is tartott; azonban a törvényes püspöki helynök, Róka József, a teljes ülésben hozott határozathoz képest, Makón a szegedi, makói és csanádpalotai plébánosok és a theológiai tanárok behívásával szintén szervezte a szentszéket s november 2-án hazafias körlevélben értesítette a papságot a székhely áttételéről. A szeminárium tanárai szívesen támogatták munkájában, mert előadásokat úgy sem tarthattak, a mennyiben mind a hatvanhat papnövendék beállott honvédnek s a papok közül is sokan fegyvert fogtak.*
Az id. p.-ü.-min. rendelet értelmében.
A csanád-egyházmegyei szentszék 1675. sz. határozata.
Rukavina október 28. sz. átirata 40. sz. a.
A szentszék október 28-iki ülésének 1759. sz. határozata.
Ambrus, Paphonvédek albuma, I. 18–19., 264. l.
Ambrus u. o. I. 5., 261–2.
Horváth egyházmegyéje tehát kettészakadt, egy osztrák és egy magyar területre; külön püspöki helynökökkel, külön szentszékekkel. Ezeknek hatósága a szerint módosúlt, a mint a fegyverek szerencséje változott. A Fekete-Köröstől az Al-Dunáig, a Tiszától Erdélyig imént még egységes egyházmegyében ez a most következő időkben gyakran történt, s a föllázadt szerbek és oláhok is csatlakozván a császáriakhoz, a dioecesis néha majdnem teljesen elveszett a magyarságra nézve; Csanád, Csongrád, Torontál, Temes, Krassó és Arad vármegyék azonban, a melyeknek közel másfél millió lakosából 410,000-nél több római katholikus 173 plébániában tartozott Horváth Mihály püspöksége alá,* a makói vikáriussal és szentszékkel közlekedtek csupán s ezt ösmerték el törvényes egyházi hatóságnak; ezt ösmerte el maga a püspök is, a ki – a mikor tehette – ismételten tartózkodott Makón. Ő tiltotta meg Róka kanonoknak, hogy Fábry cz. püspök sürgetéseinek engedve, a szentszékkel az ostromlott Temesvárba visszamenjen.* A lelki ügyek intézését teljesen reábízta s ő maga, a mikor tehette, még a viharos időkben is csöndesen dolgozgatott az 1826 óta álló kastélyban, misézett a mellette levő díszes kápolnában, vagy sétálgatott a tizenegyholdas kertben.* Alkalmasint ő fogalmazta a püspöki kar október 25-i pásztorlevelét, mely hihetetlennek tartván, hogy az ámítás és izgatás szabad alkotmányunkat megtámadja s a nemzetiségeket a magyarok ellen lázítsa, híveit a haza védelmére irányzott felsőbb rendeletek teljesítésére s a békéért gyakori imádkozásra buzdította.*
Az Universalis Schematismus Ecclesiasticus 1843. évi adatai szerint, 271–316. hasáb. Az 1900. évi csanádi Schematismus szerint (83–85. l.) Horváth kineveztetéséig 161 plébánia és curiatia volt az egyházmegyében; az ő idejében kettő keletkezett (a dézsánfalvi káplánság és a nagykomlósi plébánia) s az ő életében még – 1850–1878. közt – 28.
Ambrus, T. 264. Ez a könyv különben (261–272. l.) megtisztítja dr. Fábry emlékét a hazaárulás vádjától.
V. ö. Borovszky, Csanád vm. Tört. II. 372. Az öreg János püspöki huszár 1849 januáriusában Makón őt is hűségesen kiszolgálta. Ambrus, Paphonvédek albuma, 269.
Kiadva a hiv. Közlöny 155. és a Pesti Hírlap 213. számában.
31. Makói utczarészlet.*
Makói utczarészlet (92. l.) a Képes Folyóirat 1901. évfolyamában megjelent kép után.
A püspöki kar októberi tanácskozásain Pesten szóba jött, hogy meg kellene kísérteni a nemzet és a király kibékítését. A herczegprímás és az egri püspök hajlandók is voltak, hogy e végből Olmützbe menjenek. Ezzel szemben a honvédelmi bizottság a püspökökkel értekezletet tartott, melyben Szemere Bertalan a főpapokat arra buzdította, hogy tegyenek úgy, mint rossz irányban a lázadó Rajasics szerb patriarcha teszi: híveiket a legelszántabb ellenállásra lelkesítsék; de a püspökök ezt nem vállalták, mert az ő apostoli hivatásuk a béke és szeretet hirdetése. Ezután tartott tanácskozásaikban Horváth Mihály azt indítványozta, hogy mivel a királyi manifesztumban pártütőnek mondott Kossuth nincs a fővárosban, az érsekek halasszák el utazásukat addig, míg visszatérve, a dolgot vele megbeszélhetik, addig pedig a püspöki karnak egy feliratát küldjék Olmützbe a királyhoz. Ezt a feliratot nem Lonovics érsek, mint a császáriak gyanították, hanem elejétől végig Horváth fogalmazta* és pedig nemcsak magyarul, hanem németül is.* A kar Horváth művét több kihagyással s az erősebb helyek enyhítésével,* de egyhangúlag fogadta el október 28-án s a prímás Lonovicshoz, ez pedig Horváthhoz az összes jelenlevő püspökök aláírásával ellátva küldte vissza.*
Ezt Horváth is mondja, Függetl. harcz tört., II. 28. jegyz., de bizonyítja a Nemz. Múzeum «441. Oct. Hung.» alatt fennmaradt eredeti fogalmazvány is, mely egészen Horváth kezeírása.
A múzeumi példányhoz van mellékelve a német fordítás fogalmazványa is, mely szintén Horváth kezeírása.
A gyűlésben tett módosításokat hevenyészve czeruzával szintén Horváth jegyezte föl, a törléseket is ő tette s ezek szerint öntötte a szöveget abba a végleges alakba, a melyben a Függetl. harcz tört. II. 28–32. lapján közli.
Lonovics levele Horváthhoz október 30-án. (A Nemz. Múzeumban a Horváth-iratok közt 13. sz. a. levő eredeti a «Pest 10/30 848» keletjelzést tévedésből magyarázza 1848 deczember 10-re.)
A felirat lehetetlennnek tartván, hogy a királyt híven értesítették volna árva hazánk szomorú állapotáról, föltárja ezt előtte a maga valóságában, hogy királyi hatalmával közbelépve, megelőzze a hazát és trónját fenyegető még nagyobb veszedelmeket. A püspöki kar az elfogadott feliratban nem akarta a királyt a borzasztó jelenetek és csapások hosszú, részletes elsorolásával terhelni; de ezek a részletek megvannak Horváth javaslatában s első összefoglalásai azoknak az eseményeknek, a mikről tizenkét esztendő mulva egy háromkötetes munkában számolt be. Különösen megdöbbentő az a kép, a melyet mindjárt a bevezetésben a délvidéknek, tulajdonképen saját egyházmegyéjének siralmas állapotáról festett.* «Fölséges Úr! – mondta Horváth az eredeti szövegben* – mi ismerjük ezen lelkipásztorságunkra bízott nép érzelmeit és kezeskedünk érte, hogy, mit a történet is világosan tanusít, Fölségednek tágas birodalmában nincs hívebb népe a magyarnál. Kezeskedünk érte, hogy e nemzet, mely most törvényes kormányától megfosztva is oly ösztönszerűleg hódol a rendnek és törvénynek polgári életében, azonnal hálatelten boruland le királyának trónja előtt, mihelyt Fölséged királyi hatalma s erélyes parancsai által ellenségeitől megszabadíttatván, békében éldelheti a Fölséged által szentesített törvényes szabadságot.» Mert különben «ki fogja a tövényes rend ösvényére visszavezetni a megvakított, a végtelen rablásig s kegyetlen öldöklésig fanatizált nép őrjöngő dühét, melyet a gonoszlelkű izgatók alávaló czéljaikra Földséged tudta nélkül kizsákmányoltak? Ki szerzi vissza szentségét a királyi szónak és eskünek, melylyel a bujtogatók oly gonoszul visszaélnek? Ki fog felelni a mindenható igaz Isten bírószéke előtt azon ezereknek ártatlan véréért, kik e gyászos belháborúnak estek áldozatául?»
Összehasonlításul a Függetl. harcz tört. II. 29. lapján a felülről számított 9. sortól az alulról számított 14. sorig terjedő szöveggel, mutatóban közlöm a Horváth püspöksége területére jellemző eredeti fogalmazványt: «A Bánságban és Bácsmegyében a rácz nép gonosz izgatók által elámítva, felbujtva, már hónapok óta minden ok nélkül iszonyú lázadásban áll; mint nyilván látszik, elhatározva lévén, kiirtani onnan Fölséged trónjának egyedül erős támaszát, a magyar- és németajkú népet. S fájdalom, már több ezernyi ártatlan magyar és német polgár esett a gonosz bujtogatók által csaknem vadállati bőszültségig felizgatott ráczok dühének áldozatává. Számos virágzó város és helység elhamvasztatott, magyar és német lakosaik földönfutókká tétettek, vagy a legborzasztóbb kegyetlenséggel meggyilkoltattak. S mi e kebellázító jeleneteket még fájdalmasabbá teszi, ezen embertelen rablócsoportok némely katonai határőrvidéki hatóságtól nemcsak mindennemű hadiszerekkel segíttettek, hanem maga a határőri katonaság is, tisztjeitől vezérelve, a rablókhoz csatlakozott; sőt még az idegen hatalom alatt levő Szerbországból is hozott be számos czinkosokat, a magyarok és németek kiirtására s mint hiresztelik, egy rácz birodalom alkotására. Legsajnosabban esett pedig hallanunk, mert a királyi trón iránti kegyeletünket sértette, hogy mindezen iszonyú pusztítások s kegyetlen vérengzések, mintegy gúnyolva a királyi trón és személy szentségét, Fölséged legmagasabb nevében hajtatnak végre a minden emberiségből kivetkezett rablók által.» Törölték a más lázadásokra vonatkozó részleteket is, mégis magukra zúdították a császáriakat.
A N. Múzeum idézett kézirata szerint. Végleges szövege Horváthnál, Függetl. H. T. II. 31–32.
A felirat felküldésének módozatait Lonovics érsek* és báró Perényi Zsigmond, a felsőház alelnöke, megbeszélvén Horváthtal, abban állapodtak meg, hogy azt Fogarassy Mihály nagyváradi kanonok és czímzetes püspök titkára, Santhó vigye Olmützbe; november elsején mégis maga Fogarassy indult el vele. A király 10-én fogadta ugyan, de nem mint a püspökök küldöttét s nem is látta a feliratot, mely őt esküjére és felelősségére emlékeztette. Hazatérte után Hám és Lonovics érsekek, Kossuthtal megbeszélve a dolgot, feleslegesnek és czéltalannak tartották, hogy személyesen menjenek Olmützbe, hol a püspöki kar kívánságát nem lehet a király elé terjeszteni.*
Lonovics október 30. levele. N. Múz. Horváth-iratok, 13.
Horváth, Függetl. harcz története II. 33–34.
Megbízás következtében november 15-én Horváth a püspöki kart 1849 januárius 9-re újabb tanácskozásra hívta össze, ezúttal az egyházi birtokok arányosításának ügyében,* mert a saecularisatio gyakori emlegetése következtében ezzel a kérdéssel is kellett foglalkozni. Időközben azonban V. Ferdinánd I. Ferencz József javára lemondott a trónról, az országgyűlés és a kormány pedig Debreczenbe menekült Windischgrätz császári fővezér hadai elől, melyek azután a fővárost ellenállás nélkül megszállották. Horváth tehát s a nemzeti ügyhöz csatlakozó püspökök nem vehettek részt a püspökök tanácskozásán, melyet azonban a simulékonyabbak a hirdetett időben mégis megtartottak s pásztorlevélben intették a papokat és híveket, hogy hódoljanak meg törvényes királyuknak, Ferencz Józsefnek s engedelmeskedjenek fővezérének, Windischgrätz herczegnek. Horváth Mihály a hivatalos lapban sietett kijelenteni,* hogy ez a pásztorlevél kétségtelenül koholt, mert teljesen ellenkezik a püspökök október 25-iki pásztorlevelével. Ezzel a nyilatkozattal az imént még egységes püspöki kar három részre szakadt. Horváth csanádi, Bémer nagyváradi és Rudnyánszky beszterczebányai püspökök kuruczok, Scitovszky pécsi, Zichy veszprémi, Karner fejérvári, Haulik zágrábi püspökök a labanczok közé álltak, a többiek pedig, az érsekekkel együtt, a mennyire lehetett, visszavonultak a politikai ügyektől.
Lintzy József szatmári nagyprépost és püspöki helynök levele Horváthhoz 1848 december 23. N. Múzeum, Horváth-iratok, 9. sz.
Közlöny, 1849., 7. sz.
A Horváth Mihályt csanádi püspökké kinevező okirat 1. lapja.
)
Eredetije a Szentesi Múzeumban. Olv.:
MI | ELSŐ | FERDINÁND | ISTEN | kedvező kegyelméből | AUSZTRIAI | CSÁSZÁR; | MAGYAR || … [3. lap:] hogy mi azon gondunk és gondoskodásunknál fogva | mellyel Isten szentegyházainak helyes kormányoztatá- | sa iránt viseltetünk, Magyarországnak vallás és oktatás-beli ministere előterjesztése folytán kegyes tekintetbe vévén | azon fényes erényeket, dícséretes és ajanlatos erkölcsét, gya- | korlott tudományt, műveltséget, s példás közkedvességű | társalgást, mellyekkel a mi kedvelt hivünk | tiszteletes | HORVÁTH MIHÁLY | a szent Mihályról nevezett hatvani prépost | Hatvan mezővárosi plébános, szép művészeti és bölcselete ta- | nár s a magyar tudós társaság rendes tagja diszlik, figyel- | vén ezen felül azon bokros érdemeire is, mellyeket ő ezer nyolcz | száz harmincz kettedik évben áldozó pappá lett felszentelése u- | tán, hét évig mint segéd lelkész a nép és ifjuság nevelése kö- | rül, aztán három évig a bécsi teréziai lovag akadémiában ||
