V.
V.
A HÁZASSÁGI szerződés megkötése és az esküvő megtartása czéljából már 1486 tavaszán várták Mátyás követeit Milanoba. De a király tevékenységét, figyelmét egyéb fontos külpolitikai események vették igénybe. Bécs elfoglalása s az egész ausztriai hadjárat egy nagyszabású tervnek képezte lánczszemét, melynek végczéljakép nem kisebb törekvés, mint a császári korona megszerzése lebegett szemei előtt. Reményeit váratlanúl tette semmivé a tudósítás, hogy a Frankfurtban összegyűlt választó fejedelmek Miksa főherczeget, III. Frigyes fiát választották római királylyá. Kanczellárja, Filipecz püspök, épen útban volt Milano felé, midőn a február 16-án végbe ment választás híre Budára érkezett. Mátyás kénytelen volt vissza hívni a főpapot, kinek segítségét a választás megsemmisítésére irányuló kisérleteiben nem nélkülözheté. A késedelem kimentésére június 10-én Antal udvari káplánt küldé Sforzához, s október 23-án útnak indított levelében megújítá igéretét, hogy nem fog soká késni az esküvő megtartásával.*
Trotti jelentései, 1486 ápril 10 és július 5. Dipl. Emlékek, III. k. 109. l.
Halogatásának azonban más, nem kevésbbé fontos oka is volt. Beatrix királyné magatartása Mátyást hitvesével és a menyasszony családjával szemközt egyaránt kinos helyzetbe hozta. A házassági terv, a Sforza-házzal létrejött megállapodás nem sokáig maradhatott titokban Beatrix előtt. Lodovico herczeg még a tárgyalások folyama alatt közölte azt a velenczei köztársaság milanói követével, ki által az egész diplomatiai kar tudomást szerezhetett a dolog felől.* A királyné azonfelűl részletes tudósításokat kaphatott az ügy menetéről sógorától, a ferrarai herczegtől, kit szemes ügyvivője, Giacomo Trotti, pontosan értesített a milanoi udvar minden jelentékenyebb eseménye felől.* Mikor pedig a milanói követ Bécs ostroma alatt Mátyás udvarába megérkezett, nyilvánvaló lett az eredmény, melyet addig oly féltékenyen titkoltak Beatrix előtt.
Ennek 1485 márczius 20-án kelt jelentése, Dipl. Emlékek, III. k. 39. 1.
E sokszor idézett jelentések a modenai állami levéltárban őriztetnek. Kivonataikat FRAKNÓI VILMOS lekötelező szívessége bocsátotta e sorok írójának rendelkezésére.
17. GIACOMO TROTTI ÉRME.
A következmények megmutatták, hogy a titoktartás nem volt felesleges Mátyás részéről. A cselszövő nápolyi nő nem nagyon válogatott eszközeiben, s igen jól értette a módját, hogy Milanoban kedvezőtlen híreket terjesszen el a vőlegény trónöröklési kilátásai felől.* Mátyás belátta, hogy nem teheti ki leendő menyét a családi viszályok kellemetlenségéinek; s másrészt épen a trónutódlás felől terjesztett hirekkel szemben szükségesnek tartotta tényleges eredményekkel oszlatni el a milanoi udvar keletkező bizalmatlanságát. Kedvezőbb időre halasztotta az esküvőt, s a viszonyok által szabott haladékot fia emelkedésének előkészítésére igyekezett felhasználni.
Trotti jelentése 1486 ápril 13.
Még mielőtt a trónöröklés kérdése komoly szóba jöhetett volna, Sziléziát, gyermeke anyjának hazáját látta legalkalmasabbnak arra, hogy benne a törvénytelen fiú számára származásának megfelelő, független helyzetet biztosító fejedelemségről gondoskodjék. S mikor a királyné magtalansága a királyi trónt helyezte a fiúnak kilátásba, a trónhoz vezető út legbiztosabb irányát ugyancsak e tartomány apró herczegségeiben ismerte fel.
Az országrész feldarabolt állapota s herczegeinek egymással folytatott folytonos versengése úgy szólván kész tervet tártak Mátyás elé. Szilézia, mely a XIV. század közepétől kezdve a cseh koronához tartozott s ennek sorsát osztá, területének jelentékeny részében hűbéres fejedelmeket uralt, s csak részben képezte a cseh király közvetlen birtokát. Mikor Mátyás 1469-ben Csehország királyává választatott s Boroszlóban a sziléziai rendek hódolatát fogadta, még számos ily kis fejedelemmel volt kénytelen megosztani a területi fenségjogokat. De a régi herczegi családok, a Piastok ivadékai, egymás után közeledtek a kihalás felé s Mátyás sietett felhasználni az alkalmat, hogy örökségüket lehetőleg a maga részére biztosítsa. Így szerezte meg az 1471-ben elhunyt Fekete-Konrád ölsi herczeg hagyatékából a koseli és beutheni herczegségeket s az örökösödési jogot az utolsó ölsi Piastnak, Fehér-Konrádnak tartományaira. Az utolsó glogaui herczegnek, az 1476-ban meghalt XI. Henriknek glogaui, freistadti, herrnstadti és trübeni birtokaira fegyverrel támogatva János sagani herczeg igényeit, pártfogását 1481-ben örökségi szerződéssel fizettette meg, mely őt a sagani herczeg öszszes tartományainak örökösévé tette. Majd Jägerndorfot és Loslaut szerezte meg, s 1485 május havában, Bécs falai alatt kötötte meg Viktorin herczeggel, Podiebrád György fiával, a szerződést a troppaui herczegség felől, melyért Viktorin a hűtlen zagorjei grófok elkobzott szlavóniai uradalmait kapta kárpótlásúl. Mindezek a foglalások lassanként készítették elő az összes sziléziai tartományok egyesítését, s egy-egy újabb lépéssel vitték előre Mátyásnak fiával szándékolt terveit. S most, midőn a házasság eszméje a közel megvalósulás állapotába jutott, a király Corvin Jánost már hat kisebb sziléziai herczegség ura és kettőnek várományos örököse gyanánt szerepeltethette a milanoi udvar előtt.*
GRÜNHAGEN, Geschichte Schlesiens, I. k. 344. s köv. ll.
1486 őszén János herczeg elkísérte Mátyást és Beatrixet Iglauba s jelen volt a tizenkét napig tartó ünnepélyeken, melyek alkalmat adtak Ulászló cseh királynak, hogy a magyar korona hatalmával és fényével megismerkedjék. Onnan Mátyással együtt Recz alá vonúlt, melynek ostromát maga a király vezette, s deczember 20-án a királyi párral Bécsbe ment a karácsonyi ünnepek megülésére.
Az 1487-ik év elejét a királyi család a Habsburgok császári városában töltötte. Mátyás Bécsujhely ostromára készült, mielőtt azonban táborba szállott volna, idején valónak látta véglegesen intézkedni a házasság megkötése iránt. Kanczellárját, a váradi püspököt, szemelte ki, hogy a házassági szerződést maga és fia teljes vagyoni szavatossága mellett megkösse s az esküvő szertartásánál Corvin János herczeget mint teljhatalmú megbizottja képviselje.*
Mátyás és Corvin János megbízólevelei (ez utóbbi Corvin legelső ismert kiadványa) 1487 január 13-áról keltezve a Dipl. Emlékekben, III. k. 248–249. ll.
Filipecz január közepén ura hatalmához méltó fényes kísérettel indúlt útjára. Háromszáz lovas vitézt s ugyanannyi nemes ifjút vitt magával; amazok a király fegyveres erejéről tettek tanúságot, ezek, bibor öltözetben, hosszú fürtökkel, kortársuk, az ifjú vőlegény részéről voltak hivatva a követség fényének emelésére. Utjukat azonban majdnem megzavarta egy sajnálatos esemény, melynek előidézője maga a királyné volt. Hasztalan levén minden eddigi kísérlet az eljegyzés meghiúsítására, Beatrix a döntő pillanatban olyan eszközhöz nyúlt, mely neméhez és koronájához egyaránt méltatlan volt. Hogy időt nyerjen férjét szándéka megmásítására bírhatni, titkára Sanzio d’Aversa által hamisított királyi levelet küldött a követség után; a levél rögtöni visszatérést parancsolt a püspöknek. Ámde a csel nem sikerült; a királyné lovas hirnökét Mátyás emberei várták az úton s elvették tőle a hamis rendeletet, mialatt a követség gyanútlanúl folytatta útját az adriai tengerpart felé.*
Ez esetet Maffeo beszéli el, 1489 augusztus 15-én kelt levelében. Dipl. Emlékek, IV. k. 251. l., hol a levél kelte hibásan van 1490-re téve.
A kanczellár ápril 11-én érkezett meg Milanoba, hol Lodovico herczeg megbizottai kellő figyelemmel fogadták és kiséretével együtt a Corte vecchiában szállásolták el. Két hetet töltött itt, s ez idő alatt fényes ünnepélyek válták fel a komoly tanácskozásokat. De a követségnek a házasság létrehozása mellett egyéb fontos politikai czélja is volt; a püspöknek Francziaországba kellett menni, hogy Dsem kiszolgáltatása ügyében a királyt engedékenységre bírja. Ápril 27-én tehát tovább folytatta útját, megegyezvén előzőleg a herczegi családdal az iránt, hogy az esküvőt visszatérte után azonnal meg fogják tartani. A megállapodás hírét a milanoi herczeg Maffeo di Naso által tudatta Mátyás királylyal, kit Fontana is elkísért második magyarországi útjára. Mátyás a bécsujhelyi táborban fogadta a követséget, s Maffeo a király által ajándékokkal halmozva el, meggyőződést szerezhetett a magyar király fegyvereinek hatalmáról és kincseinek bőségéről.*
BONFINI, i. m. és Trotti jelentései 1484 márcz. 26, 28, ápril 11 és 24.
18. SANZIO D’AVERSA ALÁIRÁSA.
Dsem ügye a kanczellárt késő őszig Francziaországban tartotta. November elején vett búcsút a franczia udvartól, a nélkül, hogy küldetését eredmény kísérte volna. Milanoban már ekkor nagyban folytak az előkészületek az esküvőre; Lodovico herczeg körlevelekben hivta meg a Sforza ház összes tagjait, a főpapságot s a herczegség legelőkelőbb főurait, s a Pallaviciniak, a San-Vitale, Lando, Scotto, Anguisola, Beccaria grófok, a Somagliák s a többi főnemesek már november 9-én megkapták a felszólítást, hogy jelenlétükkel emeljék a nevezetes családi ünnep fényét.*
Dipl. Eml. III. k. 355. l.
19. A MILANOI HERCZEGI PALOTA.
BLANKA MÁRIA KÉPE AMBROGIO DE PREDISTŐL.
A hozomány felől a tárgyalások Fontana és a herczegek megbizottjai közt már előbb be lettek fejezve.* A menyasszony hozománya 100,000 arany forintnyi készpénzben, 40,000 aranyat érő ékszerekben és 10,000 arany értékű ruhákban és ezüst asztali készletben állapíttatott meg, a mit Gian-Galeazzo herczeg a menyasszonynyal együtt tartozik a vőlegény kezébe szolgáltatni. Mátyás és Corvin János ez összeget 50,000 arany forintnyi jegyadománynyal fogják kiegészíteni. A hozomány biztosítására a milanói herczeg összes vagyonát felajánlotta, míg a vőlegény részéről mind azok a herczegségek és uradalmak szolgáltak biztosíték gyanánt, melyeket atyjától már eddig kapott és ezután fog kapni, úgymint az ausztriai herczegség, a hunyadi grófság, a munkácsi, debreczeni, gyulai, maróthi, siklósi uradalmak, Gara vára Csereviczczel és Futakkal, Bajmócz vára, az egész Árva, Liptó és Turócz vármegyék, Szklabina, Árva és Likava várakkal, és Sziléziában az ölsi és sagani herczegségeknek reája szállandó örökségén kívűl a már tényleg tulajdonát képező troppaui, leobschützi, loslaui, tosti, beutheni és ratibori herczegségek, miknek összes évi jövedelme a terményeken kívűl 200,000 arany forintra lett becsülve.*
Trotti jelentései: 1487 aug. 28, 30, nov. 3, 20 és 22.
Mindezeket az alább idézendő házassági szerződés sorolja fel.
A váradi püspök november derekán érkezett vissza Milanóba s november 25-én, vasárnap ment végbe a milanoi herczegi palotában, a Porta Giova-ban, a fejedelmi házasságok szokásos szertartása, a meghatalmazott útján való házasságkötés. Az egyházat a szertartásnál maga a menyasszony nagybátyja, Ascanio bibornok képviselte. Lodovico herczeg nagy betegségből lábbadozva, csak az ünnepély elején vehetett részt. Ő vezette fényes kiséretével a menyasszonyt a Sala dei Scaglioni-nak nevezett díszteremben felállított menyezetes emelvényhez, melyen Bona herczegné, Gian-Galeazzo herczeg s a Sforza ház többi tagjai foglaltak helyet. Fontana s a nápolyi és ferrarai követek a tanácsosokkal, udvarnokokkal és a milanoi nemesség legelőkelőbb tagjaival az emelvény körűl csoportosultak. S e fényes gyülekezet előtt fogadta a váradi püspök a 16 éves Blanka Mária herczegnőt törvényes hitvesül Corvin János liptói és troppaui herczeg, Hunyad grófja részére.
20. ASCANIO SFORZA BIBORNOK ÉRME.
Az egyházi szertartást megelőzőleg Gian-Francesco Marliani herczegi tanácsos ünnepi beszédet tartott, mely a házasság jelentőségének fejtegetését a humanisták szokott modorában kapcsolta össze Magyarország s a jegyesek családjainak dicsőítésével. Ezután a menyasszony Marliani kérdésére kijelentette, hogy Corvin Jánost önként elfogadja törvényes jegyeseűl és férjeűl s vele per verba de presenti házasságra lép. Hasonló nyilatkozatot tett a vőlegény nevében Filipecz János, mire a gyűrűk kicseréltettek, s a házasság alakszerűleg megköttetett. A szertartást a herczegi palota egy másik termében a házassági szerződés felolvasása követte, mely a megállapított föltételeket mindkét szerződő fél teljes vagyoni szavatosságával foglalta irásba, s Gian-Galeazzo herczeg a szent-irásra, a váradi püspök pedig mellére tett kézzel esküdtek meg, hogy az abban foglaltakat meg fogják tartani.*
Trotti jelentése 1489 nov. 26. A szertartás lefolyásáról Giovanni Antonio Girardi közjegyző hivatalos jegyzőkönyvet vett fel, melynek tanúiul Ascanio bíbornok, a magyar, nápolyi és ferrarai követek, Antonio Trotti tanácsos és Bartolomeo Chalco udv. titkár szerepeltek. A házassági feltételek pedig külön szerződési okiratba foglaltattak; ennek tanúi Ascanio bíbornok, Fontana, Giovanni Borromeo gróf, három Pallavicini őrgróf, Marliani és Chalco voltak. Dipl. Emlékek, III. k. 356–365. ll.
A VOLTERRAI CORVIN-CODEX ELSŐ LAPJA.
21. MARLIANI ORATIOJÁNAK CZÍMLAPJA.
A diplomatia szétvitte a jelentést az európai udvarokba a megkötött házasság felől, s rövid idő alatt minden oldalról érkeztek Mátyáshoz és a milanói herczeghez a szerencsekívánatok.* Az esküvőnél tartott üdvözlő beszédet pedig szerzője, Marliani, az örvendetes esemény maradandó emlékeűl Mátyás király budai könyvtára számára fényes kiállítású codexben örökítve meg, czímlapján a Hunyadiak és Sforzák egyesített czímere alatt a két család örökös szövetsége gyanánt dicsőítette a Corvin János és Blanka között létrejött házasságot.
A ferrarai herczeg deczember 19-én gratulál a Sforzáknak. (Modenai levéltár.) Velencze üdvözlő irata említve van a Dipl. Emlékekben, IV. k. 33. 1.
22. A HUNYADI- ÉS SFORZA-HÁZAK CZÍMEREI.*
Az első könyv záróképét, mely a Hunyadi- és Sforza-házak czímereit ábrázolja, tervezte és rajzolta Cserna Károly.
