IV.
IV.
A MILANOI herczegnővel kötött házasság volt az utolsó bástya, mely Corvin számára fönmaradt az egykor álmodott jövő büszke légváraiból. De e házasságot nem az érzelmek összhangja hozta létre, hanem két hatalmas és számító fejedelem érdekeinek találkozása; ez érdekpolitika hullámzásai eredményezték, hogy Mátyás halála ezt a kérdést befejezetlenű hagyta hátra, s a királyválasztási küzdelem alatt nyilvánvaló volt, hogy Corvin a koronával együtt fogja elnyerni vagy elveszítni arája kezét.
Ha Mátyás nem késlelteti a házasság végrehajtását, s az még életében létre jön, sok minden máskép történhetett volna. A túlhajtott politikai számítás itt is megboszulta magát; Corvin atyja halálakor csak jogilag volt Europa leggazdagabb fejedelmi hölgyének férje, de tényleg nem, s a két stadium között a magyar trón birtokának nagy kérdése állott. Tudták ezt nagyon jól Corvin vetélytársai, s a pártvezérek Miksa és Ulászló oldaláról egyaránt siettek a kisérlettel, hogy a hatalmas Sforza-ház sarjának kezével erősítsék meg jelöltjük trónigényeit. Láttuk a milanói udvar kétszínű politikáját, mely nagy mértékben hozzájárult Corvin ügyének elejtéséhez. S bár egy előre nem látott fordulat Beatrix királyné cselszövényeit juttatta pillanatnyi diadalhoz, Lodovico herczeg nehány hónappal a koronázás után egész komolyan megindította a tárgyalásokat az Ulászló és Blanka Mária közt létesítendő házasság tárgyában.
Corvinnak sejtelme sem volt a dolgok ez állásáról. A királyválasztás alatt a milanoi fejedelmi család tagjaiban kereste legerősebb támaszait, úgy tekintve őket, mint legközelebbi rokonait. A bukás után sem gondolt a helyzet megváltozására. A kudarcz első napjaiban Pécsett, a hazatérő Maffeo tisztelgését fogadva, szóvá tette a menyegző kérdését, s csupán ügyei rendezetlen állapotában látta annak némi akadályát. Reményeiben a milanoi udvar tartózkodó magatartása sem ingatta meg. Az egyház előtt Blanka hites férjének tekintette magát s barátainak kételyeivel szemben nem habozott kijelenteni, hogy neki Blankán kívűl más nő nem kell és hogy soha sem fog beleegyezni a házasság felbontásába, mely köztük az egyház szertartásai szerint megköttetett.* A királyi trón öröksége elveszett reá nézve s a gyönge vállak roskadozni kezdtek az anyagi gondok terhe alatt; de minél ridegebb színt öltött a valóság magára, a királyfi annál szívósabban ragaszkodott az utolsó fonalhoz, mely jelenét a fényes múlttal összekötötte.
Giacomo Trotti 1490 nov. 8-iki jelentése a ferrarai herczeghez.
Reményei itt is csak újabb csalódást hoztak számára, talán a legkeserűbbet, mi ifjú szívét érhette.
Milanóban még mindig Lodovico herczeg tartotta kezében az uralmat és ez a nagyravágyó politikus első sorban koronát keresett unokahuga számára. Mátyás király fia csak atyja koronáinak örököseként bírt számításaiban jelentőséggel. A házasság végrehajtása a bukás első perczétől kezdve el lőn ejtve, s Lodovico még ez év őszén hozzálátott az előkészületekhez, miket az egyházi áldás kánonjogi következményeinek megszüntetése szükségessé tett.
68. BLANKA MÁRIA ARCZKÉPE.
Lombardia jogtudósai a fejedelem felszólítására adott jogi véleményükben a de presenti megkötött, de végre nem hajtott házasságot szentségnek nyilváníták, minek felbontása a pápa kizárólagos hatásköréhez tartozik.* Lodovico nem elégedett meg e kijelentéssel; ő a felbontási eljárást hosszadalmasnak tartotta és azon az alapon, hogy a házasság Corvin János királylyá választatásához, tehát egy tényleg nem teljesített föltételhez volt kötve, egyszerű megsemmisítő ítélettel vélte a kérdést megoldhatni. Ilyen értelemben írt Ascanio bíbornoknak, megküldve a házasságra vonatkozó íratok között Mátyásnak fia trónutódlása felől kiadott oklevelét és kérve a bíbornokot, hogy a római curiánál a «felfüggesztő feltételek» conditio suspensiva) alapján indítsa meg a törvényes eljárást a házasság felbontására.*
Trotti november 16-iki jelentése.
Lodoviconak 1490 deczember 3-án s 4-én Ascaniohez intézett levelei megvannak a M. Tud. Akadémia tört. bizottságának másolatai között. Ascanio bíbornok deczember 23-án tudatta Lodovicoval, hogy a házasságra vonatkozó oklevelek megérkeztek Rómába. U. ott.
69. ASCANIO SFORZA BÍBORNOK ARCZKÉPE.
A curia azonban a beküldött oklevelekből a feltételesség esetét nem látta teljesen beigazolva, a meghatalmazott útján létrejött házasságot érvényesnek tekintette s a végrehajtás elmaradásában látta az egyedüli elfogadható alapot annak felbontására. Az érvényesen megkötött, de végre nem hajtott, tehát nem teljes házasság felbontásához pedig a felek beleegyezése volt szükséges. Ámde Corvin részéről a lemondási nyilatkozat megszerzésére egyelőre gondolni sem lehetett. A kik e tekintetben leginkább gyakorolhattak volna reá befolyást, Ulászló és tanácsosai, a legnagyobb óvatosságra voltak utalva vele szemközt. Míg az ország tekintélyes része a koronázó várossal együtt a római királyt uralta, nem volt szabad elárulniok, minő tervük van Blanka herczegnővel, mert el lehettek reá készülve, hogy ha a milanoi házasság nyilvánosságra jut, Corvinnal együtt a várakozásaiban kijátszott Beatrix királyné is haladéktalanúl Miksa pártjához csatlakozik.
A legnagyobb titokban kellett tehát Ulászló megbizottjának, Bakócz püspöknek a tárgyalásokat folytatni a milanoi udvarral. Sforza nem is küldött külön követet a magyar királyhoz, hanem a pécsváradi apátság kormányzóját, Rafaello della Caude abbét, bízta meg érdekei képviseletével, a ki a magyarországi viszonyokban otthonos Maffeonak küldözgette jelentéseit.*
1491 június 16-án kelt egyik jelentése meg van az Akadémia tört. bizottságának másolatai közt.
A szlavóniai hadjárat eredménye új tápot adott Corvin reményeinek. A zágrábi győzelem után, július első felében, a háború folytatására segítséget kérve a velenczei köztársaságtól, megragadta az alkalmat, hogy a házasság ügyében érintkezésbe lépjen a Velenczében székelő milanoi követtel. A herczeg megbizottja – nevét nem ismerjük – titkos puhatolózások útján igyekezett megtudni, minő álláspontot foglal el a milanoi udvar Corvin férji igényeivel szemközt; magasztaló dícséretekkel halmozta el urának jeles tulajdonságait, hatalmát és gazdagságát, melyben Ulászlót messze felülmúlja, s az elveszett magyar királyság helyett Bosznia királyi koronáját helyezte kilátásba a menyasszony részére. De a milanoi követ, Taddeo Vimercati, bizalmatlan maradt a magasztalásokkal szemben, s kitérőleg válaszolt a tapogatózásokra. S midőn az eset felől értesített Lodovico csupa politikából az öszszeköttetés fentartására utasította őt, Corvin követe már nem volt Velenczében.*
Vimercati 1491 július 11-én kelt jelentése a tört. bizottság másolatai között.
Mikor a herczeg ügyei bonyolódni kezdtek, kétszeres oka lőn sürgetni a fényes és gazdag házasság végrehajtását. De nem maradhatott titok előtte, hogy e kérdésben is szerencsés vetélytársával, Ulászlóval kell megmérkőznie. A tárgyalások Blanka kezéért Ulászló részéről jóformán be voltak fejezve; a hozomány nagyságának kérdése mellett csak egy komoly akadály állott a terv útjába: a Beatrix részére tett kötelező ígéret, melyet az egyház áldásán kívül – a királyné állítása szerint – Ulászló férji jogainak érvényesítése is a bevégzett házasság jellegével ruházott fel. Ismeretes az erkölcstelen játék, melyet Ulászló és első tanácsosa, Bakócz püspök, az egyházi szertartás szentségével űztek Beatrix elámítására.* Ulászló szerepe a legnagyobb mértékben méltatlan volt a magyar korona birtokosához, de megérdemelt büntetését képezte Mátyás özvegyének, az egykor hatalmas királynénak, Corvin Jánossal szemben tanúsított viseletéért. Hasztalan iparkodott az özvegy királyné meghiúsítani az új frigy létesítésére irányuló tárgyalásokat. Hasztalan jelenteté be az, európai udvaroknál atyja követei által a házasság végrehajtását, melyet állítólag 1491 tavaszán, Ulászló esztergomi látogatása alkalmával sikerült a királytól kierőszakolni. Ulászló és az országos rendek határozott visszautasítással válaszoltak lépéseire. S megcsalatott helyzetében Corvin János részéről emelkedett fel az egyedüli védő hang ügye mellett.
FRAKNÓI, Erdődi Bakócz Tamás élete, 40. l.
Az 1492 tavaszán tartott országgyűlés volt hivatva végleg dönteni Beatrix igényei felett. Természetes kifolyása volt ez a Miksával kötött béke tárgyalásának, mely Ulászló magtalansága esetén a Habsburg-háznak igérte oda a magyar koronát. A békekötés e pontja valóságos vihart támasztott Ulászló tanácsadóinak feje fölé, de az áldozat Beatrix ügye lőn. A Habsburgok uralmától idegenkedő országos rendek most már e békeszerződésből is új érvet merítettek, hogy a magtalan Beatrix királynéval kötendő házasságot megakadályozzák.
Az összefüggés Beatrix igényei és Corvin házassága között teszi érthetővé János herczegnek az ügygyel szemközt elfoglalt álláspontját. Ulászló és Beatrix házassága hatalmas vetélytárstól szabadította volna meg a herczeget, míg ha Ulászló felszabadúl Beatrixnak tett ígérete alól, a milanoi herczegnő elveszett Corvin János számára. A kalocsai érsek már az országgyűlés kezdetén felszólalt Beatrix jogai védelmére, s Corvin márczius közepén Báthory Istvánnal és Kinizsi Pállal egyetértve felszólította az özvegy királynét, hogy személyesen vegyen részt az országos rendek tanácskozásaiban.
Beatrix elhagyta esztergomi házát és Budára sietett. De a rendek által elébe menesztett küldöttség Ó-Budát jelölte ki tartózkodási helyéűl; a király mindössze egyszer tett nála a hideg udvariasság által előírt látogatást, s a tanácskozás folyamán az országgyűlés nyiltan kimondta, hogy nem ismeri el Ulászló hitveséűl. A kijátszott özvegy ápril elején kétségbeesve s a magyarok álnokságát átkozva tért vissza esztergomi magányába.*
Egy Zenggből 1492 ápril 2-án kelt levél, Maffeo ugyan e napról kelt levele, Jakab forlii apát ápril 7-iki és Tranchedino milanói ügyvivő ápril 16-iki jelentései a tört. bizottság másolatai között.
A pápai fölmentés ügye ezalatt hosszú időközökben bár, de a rendes útakon haladt előre. Az 1492 márczius 19-én adott újabb jogi vélemény Corvin házasságát érvényesnek jelenté ki s felbontására a szent atyát ismerte el egyedül illetékes forumul.* A milanói herczeg e vélemény alapján sietett a pápához benyújtani folyamodását. De a szentszék ismételten kimondta annak szükségét, hogy Corvin János kétségtelen alakban nyilvánítsa ki Blanka kezéről való lemondását.
A történelmi bizottság másolatgyűjteményében.
A lemondási nyilatkozat megszerzését a milanoi udvar Maffeo útján sürgette Ulászlónál. Tudva, hogy ez a herczeg részéről ellenzésre fog találni, Ascanio bíbornok azt a tanácsot adta, hogy kössék meg a házasságot Ulászló és Blanka között; a bevégzett tény, úgy vélte, elegendő lesz Corvint meggyőzni a további ellenkezés czéltalan voltáról.*
Maffeo 1492 ápril 2-án kelt levele a forlii apáthoz, a tört. bizottság másolatai között.
A bíbornok taktikáját Milanoban is, a magyar udvarnál is elfogadhatónak találták. Ulászló május havában elhatározta, hogy Sánkfalvi Antal nyitrai püspököt Rómába küldi, a részéről fenforgó kettős házassági akadály megszüntetése végett. E küldetés titkos czéljává tétetett egyúttal a milanoi ügy végleges elintézése, melynél a milanoi udvar Maffeo di Nasot küldte ki képviselőjéűl. A követek találkozási helyéűl Ancona lőn kiszemelve s Blanka herczegnő május 18-án állította ki nyilatkozatát, melyben Ulászló magyar királyt házastársúl elfogadja s meghatalmazza Maffeot, hogy a házasságot nevében a királylyal vagy annak képviselőjével jogérvényesen megköthesse.*
Hasonló meghatalmazást adtak Gian-Galeazzo és Lodovico herczegek a házassági szerződés megkötése tárgyában. Mindkettőnek másolata megvan a tört. bizottság gyűjteményében.
VIII. Incze pápának 1492 július 25-én közbe jött halála meghiúsította Sánkfalvi küldetését, s ezzel az egész terv abba maradt. De az új pápa, VI. Sándor, megválasztatása kedvezőbbé tette Rómában a helyzetet a milanoi udvar érdekei számára. Az olasz államok versengésében, melyben Milano és a velenczei köztársaság féltékeny szemmel kísérték Nápoly és Firenze egyetértését, Sándor pápa a Sforzák felé hajolt rokonszenvével. Elismeréssel tartozott Ascanio bíbornoknak, a ki melegen támogatta a pápaság elnyerésére irányuló törekvésében. A nápolyi befolyás, mely teljesen Beatrix érdekeit szolgálta, jelentékenyen gyöngült a curiában, s remélni lehetett, hogy a többszörös házassági ügyek Ulászló és a Sforza-ház óhajtása szerint fognak megoldatni.
70. VI. SÁNDOR PÁPA ÓLOMPECSÉTJE.
Lodovico 1493 elején Maffeot küldte Rómába Blanka fölmentésének szorgalmazására.* Egyidejűleg Bakóczhoz írt levelében szorgalmazta Corvin lemondási okíratának megküldését. A herczegben már ekkor erősen megingott a bizalom ügyének sikerében. 1492 tavaszán még erélyesen sürgette a házasság végrehajtását, a budai káptalan korlátó levelével téve tanúságot serdültsége felől.* De egy év alatt a helyzet nagyot fordúlt. A szlavóniai herczegségről lemondva, anyagi helyzetének növekvő bajaival elfoglalva, éreznie kellett, hogy minden tekintetben megszűnt elfogadható férjnek lenni a dúsgazdag fejedelemleány szemében.
Trotti 1493 január 8. és 14-iki jelentései.
Az 1492 ápril 14-én kelt oklevélnek 1507 augusztus 15-én Szentgyörgyi Péter országbiró által kiadott átirata az Orsz. ltárban. Dipl. 19828. sz. a. Szövegét közli SPIESS, i. m. 283. 1.
De még most is Bakócz közbenjárására, erélyes föllépésére volt szükség, hogy ez újabb veszteségbe bele nyugodjék.* Nyár derekán állította ki a hiteles oklevelet lemondása felől, mit rövid idő múlva követett Blanka lemondási nyilatkozata. Szeptember utolsó napjaiban, Ulászló és Borbála brandenburgi őrgrófnő házassági pöre megindításával egyszerre lett a két okírat a szentszék előtt bemutatva, mire a megsemmisítési eljárás a kanczellária útján rendes útjára bocsáttatott.*
Bakócz fáradozásait e házasság felbontása s Blanka és Ulászló összeházasítása érdekében 1. FRAKNÓInál: Erdődi Bakócz Tamás élete, 41 s köv. 11.
Ascanio bíbornok levele Lodovicohoz, a történelmi bizottság másolata között.
A házasság felbontásának okáúl mindkét fél azt a körülményt hozta fel, hogy János herczeg anyagi helyzetének rosszabbodása folytán képtelenné vált nejének az őt megillető fejedelmi fényt biztosíthatni, s ha a frigy végrehajtatnék, az a kénytelen házasságokkal járó ellenségeskedések és viszályok kútforrásává válhatnék. Ezt az okadatolást tette magáévá Sándor pápának az 1493 október 18-iki consistoriumból kibocsátott bullája is, mely János herczeg és Blanka herczegnő házasságát felbontottnak nyilvánította.*
A bulla szövegét közli THEINER, Monumenta hist. Hungariam sacram illustrantia; II. k. 540. 1. A milanoi herczeghez intézett apostoli levél nov. 10-ről van keltezve; másolata megvan a tört. bizottság ltárában.
71. BLANKA MÁRIA ARCKÉPE.
Blanka herczegnő keze tehát szabaddá lőn, de a kinek közbelépése sietteté a frigy felbontását, Ulászló király számításai meghiúsultak. A milanoi udvar visszariadt a nehézségektől, melyek a magyar király előbbi kötelezettségeiből előállottak, s a 21 éves herczegnőt egy másik régi kérőjével, Miksa római királylyal jegyezte el. Miksa három hónap múlva elhúnyt atyja örökébe lépett, s Corvin egykori menyasszonyából római császárné lett. János herczeg meg lett kímélve a kínos helyzettől, hogy a neki szánt hölgyet vetélytársa oldalán lássa a magyar királyi trónon.
