V.
V.
A FEJEDELEMSÉG terhétől megszabadulva, Corvin először jutott alkalomhoz, hogy magyarországi birtokait meglátogassa és azok ügyeinek rendezésével foglalkozzék. 1493 elején hosszabb útra indúlt, melynek végpontját munkácsi uradalma képezte.* Visszatérve, Budán telepedett le, hol a Mindszent-utczában, a királyi palotától nem messze emelkedő házában, rangjának megfelelő udvartartást rendezett be magának.* Gyakran fölkereste a székváros közelében fekvő birtokait, Zsámbékot, Perbált, s a solymári vadaskertben sűrűn hódolt a magyarok szokásos kedvtelésének, a vadászat gondűző örömeinek. Résztvett a királyi udvar ünnepélyeiben, jelenlétével nem kis mértékben emelve Ulászló udvartartásának tekintélyét. Ő maga is egész kis udvarral volt körűlvéve. A Hunyadiak öröksége, megrongált állapotában is, az érdektársak egész csoportját vonzotta magához, s az ifjú örökös veleszületett bőkezűsége, az ajándékok, mikkel az őt környező urakat elhalmozta,* fokozták a személye iránt tanúsított figyelmet. Az országos ügyekbe nem folyt ugyan be, de mint Mátyás fia és mint a szlavóniai fejedelmi czím viselője, a nádor után az első helyet foglalta el a főurak között, s közjogi fontosságú államoklevelek, minő a sziléziai váltságdíj felett és a korona őrzése ügyében kiadott nagy oklevél, nem nélkülözhették az ő pecsétjét.* A diplomatia is állandóan foglalkozott személyével s a külső államok követségei ritkán mulasztották el nála tisztelgésüket. Így a raguzai köztársaság 1493 tavaszán Magyarországba küldött követeinek külön utasításba adta, hogy tegyenek látogatást a herczegnél s az atyjának tett szolgálatokra hívatkozva, kérjék ki városuk részére jóindulatát és pártfogását.*
1493 január 27-én már Munkácson van, s február 6-án ugyanitt egy nevezetes ügyben, a Koriatovics-féle oklevél hitelességének kérdésében mond itéletet. BASILOVITS, Brevis notitia fundationis Theodori Koriathovics. II. k. 44. 1.
Corvin János budai házának fekvését II. Ulászló 1501 június 28-iki oklevele írja le. (Batthyány-levéltár, Körmenden). E ház a Mindszent- és Olasz-utczákra nézett s mind a két utczára volt kijárása. Corvin birtokába a Garai Jób-féle hagyatékkal került.
E bőkezűségére érdekes világot vet 1492 deczember 15-iki levele Török Imréhez, melyben – bizonyára a közelgő karácsonyi ünnepek alkalmából, – meghagyja, hogy a nála levő kincsekből küldjön Korotnai János somogyi főispánnak két, bizonyos István mesternek egy kupát, Poki Antalnak és Kanizsai Györgynek egy-egy gyűrűt. Török Imrét ugyanekkor czobolyprémes mentével ajándékozta meg. Kismartoni hg Esterházy-levéltár, CSÁNKY DEZSŐ szíves közlése.
Az 1493 október 17-én kiadott oklevelen, melynek eredetije a bécsi udvari levéltárban őriztetik, Corvin János neve mindjárt a nádor után következik.
1493 ápril 13. GELCICH-THALLÓCZY, Raguzai oklevéltár, 645. 1.
A nyugalmas napokat kellemetlen esemény zavarta meg, mely az ország leghatalmasabb főurával, a nádorral hozta összeütközésbe. Szapolyai István azokért a kiadásokért, miket Mátyás halála után Ausztria megvédésére tett, Corvintól követelt kárpótlást, s ezen a czímen záloglevelet eszközölt ki Árva, Likava és Szklabina várakra. Majd ezzel meg nem elégedve, bajmóczi várát s más javait, Poki Péter bajmóczi várnagy árulása folytán, csellel és erőszakkal hatalmába kerítette.* Ez az 1493-iki tél kezdetén történhetett. Corvin nem tudta megakadályozni az erőszakot. A királyhoz fordult segítségért, s Ulászló még az ostrom folyamata alatt követeket küldött Szapolyaihoz, s erélyes hangon figyelmeztette a nádort törvénysértő fellépésének következményeire. A királyi szó azonban sikertelenűl hangzott el s Corvin tehetetlenűl nézte legtekintélyesebb felvidéki uradalmai elvesztését.
BONFINI (557. 1.) részletesen elbeszéli a módot, melylyel a nádor Corvinnak Sombor várát elfoglalta. Ily nevű vár azonban Corvin birtokai között nem fordul elő, s aligha tévedünk, ha az esetet azonosnak tartjuk Bajmócz elfoglalásával, melyről maga Corvin alább idézendő okleveleiben, mint a nádorral keletkezett viszály főokáról emlékezik meg.
72. BAJMÓCZ VÁRA. DÖRRE TIVADAR EREDETI RAJZA.
A veszteség annál érzékenyebb volt, mert a herczegnek ekkor már az örökségét megtámadó perek egész sorával kellett megküzdenie. Az általános törvényszünet után, melyet Ulászló trónraléptének első évében a belháborúk előidéztek, egyszerre megindult a támadás Mátyás hagyatékának örököse ellen. A Hunyadi-örökség ügye a korszak legnagyobb perhalmazatává vált, melynél az egymás kapcsán keletkező keresetek lánczolatában Corvin alperes és felperes volt egyszerre, s egyidejűleg volt kénytelen felvenni a harczot uradalmainak régebbi birtokosai ellen tulajdonjoga védelmében, s ez uradalmak zálogtartói és elharácsolói ellen azok tényleges birtokának visszaszerzéseért.
A támadók között az ország legelőkelőbb főurai szerepeltek. Bánfi Miklós főajtónálló mester Solymost és Lippát fenyegette perrel, a Thúzok Medvevárt, Rakolnokot és Lukaveczet, Vitovecz János fiai zagorjei grófságukat akarták bírói úton visszaszerezni. Tulajdon rokonai, a Gerébek is felléptek ellene a munkácsi uradalom birtokáért, melyre a Szilágyi-rokonság révén tartottak igényt. A felperesek helyzete annyival könnyebb volt, mert Mátyás királynak az egyes jószágokról kiállított adománylevelei a csontmezei ütközetben nagyrészt elvesztek vagy idegen kézre kerültek, s így a herczeg meg volt fosztva a lehetőségtől, hogy okleveles bizonyítás esetén azok felmutatásával védje meg törvényes jogait.
A Thúz-féle birtokok perében az első tárgyalás még 1492-ben, Szent-Mihály napjának nyolczados törvényszékén lett megtartva, s ugyanakkor kerültek tárgyalás alá a Gerébek és a Bánfi Miklós által a munkácsi uradalom és Solymos s Lippa felett megindított perek. A herczeg ügyvédei a bíróság előtt hivatkoztak az adománylevelekre, de a bírák azok előmutatását követelték s egy évi haladékot adtak Corvinnak, hogy a Csontmezőnél odaveszett okleveleket felkutassa.*
A Thúz-örökösök ellen a budai káptalan Ulászló 1492 szeptember 18-án kelt meghagyására szeptember 21-én Tolnán idézte törvénybe; a káptalannak október 1-én kelt jelentését a király Szent-Mihály nyolczadának 36-ik napján adatta ki Corvin ügyvédjének, Szegedi Mátyás deáknak. Müncheni királyi levéltár, Brand. CCIX. 41/15. sz. November 22-éről van keltezve Báthory István országbírónak a Bánfiak ügyében az oklevelek felkutatása végett adott perhalasztó levele, u. ott, Ung. Doc. 102. sz. a.
A vizsgálat az elveszett iratok ügyében nem sok eredményre vezetett. Corvin úgy értesült, hogy ezek nagy része egykori párthívénél, Zádorlaki Dóczi Imrénél lappang, s 1493 őszén királyi parancsot eszközölt ki Dóczi ellen azok visszaszolgáltatása felől.* De a parancs eredmény nélkűl hangzott el, s Ulászló 1493 október 27-én felszólította Tolna vármegye hatóságát, hogy a vármegyei nemeseket, első sorban Szabaton falu és a Csontmező birtokosait eskü alatt hallgassa ki az ütközet lefolyása s különösen az oklevelek elvesztésének ténye és körűlményei felől.* S még előzőleg kiderülvén, hogy az 1492 őszén ez ügyben kiadott bírói halasztást az ítélőmester, Hassági István, János herczeg hátrányára foglalta írásba, a bácsi káptalanhoz kiadott idézési parancscsal rendelte el, hogy a Corvin-birtokok ügyében új ítéletlevél kiadása végett Szent-Mihály nyolczadán a királyi személynök előtt új tárgyalás tartassék.*
Az 1493 szeptember 5-én kelt királyi parancs a müncheni kir. ltárban, Brand. CCIX. 41/17. sz. a.
Ugyanott, Ung. Doc. 94. sz. a.
1493 június 16-iki kelettel, ugyanott, Ung. Doc. 90. sz. a. A bácsi káptalan jelentése az idézésről u. ott, Ung. Doc. 93. sz. a.
Időközben a birtok-perek újakkal szaporodtak. 1493 vízkeresztjének nyolczadán idéztették perbe a herczeget az Ernusztok: Zsigmond püspök és János királyi fölovászmester; keresetük tárgyát a beszterczebányai rézbányák képezték, melyeket állításuk szerint Mátyás király erőszakkal foglalt el atyjuktól.*
Az országbíró idézési parancsa 1493 január 28-áról kelt; az idézést a budai káptalan február 9-én a herczeg zsámbéki jószágán teljesítette; február 15-én kelt jelentését az országbiró 1494 február 15-én adatta ki a herczeg ügyvédjének, bogkai Kesas Péternek. Müncheni kir ltár, Ung. Doc 100. sz.
Ugyanekkor kezdte meg a pert Tomori István, a troppaui volt kapitány, 400 frtnyi tartozásaért.* S két hónappal később a Parlagiak: Pál fiai Albert, György és Lestár, s László fiai Menyhért és György három fehérmegyei birtokukért s a debreczeni uradalomhoz foglalt Vidmonostor és Pord falvakért indítottak ellene keresetet.* Hunyad városára, a hunyadi rézbányákra és az ezekhez tartozó oláh falvakra 1493 augusztus 28-án, nem tudjuk, minő alapon, özvegy Rapolti Györgyné kapott királyi beigtatási rendeletet, s a beigtatás megakadályozása új pert kerített Corvin nyakába.* Csáki Ferencz a gyulai várhoz foglalt belsoki erdőért s rétekért pörölte a herczeget és gyulai várnagyait.* A firenzei kereskedők is megunták a hosszú várakozást és a törvény útján sürgették régi követelésük kiegyenlítését.* Az év utolsó napjaiban pedig Deési Péter indított keresetet Corvin ellen a Hunyad várához tartozó vizesmonostori terület birtokáért.*
Az idézési parancsot a budai káptalan Zsámbéken, 1493 február 19-én hajtotta végre. Müncheni kir. ltár, Ung. Doc. 98. sz.
Az országbíró idézési parancsa 1493 márczius 28-án kelt. A váradi káptalan ápril 21-kén kelt jelentéséből. Kállay család ltára a M. Nemz. Múzeumban.
Orsz. ltár, Dipl, 29875. sz.
Az 1493 szeptember 10-iki királyi idéző parancs és az aradi káptalan szept. 24-én kelt jelentése a müncheni kir. ltárban, Ung. Doc. 92. sz. a.
A budai káptalan a király 1493 november 23-án kelt meghagyására deczember 3-án Perbálon idézte meg a herczeget; decz. 6-án kelt jelentését Ulászló 1494 február 17-én adatta ki Corvin ügyvédjének. Müncheni kir. ltár, Ung. Doc. 96. sz. Az ügyet már Lubóczy Zsuzsánna is említi « Mátyás király trónszőnyegei» czímű dolgozatában, Arch. Ért. 1887. 414. 1.
Az 1493 deczember 26-án kelt királyi idéző levél és a budai káptalan jelentése a müncheni kir. ltárban, Ung. Doc. 95. sz. a.
Viszont Corvin sem maradt közönyös a birtokjogait ért sérelmekkel szemben. Bánczai András deákkal már hosszabb ideje folytatott pert a békési kastély visszaszerzéseért. Az országbíró az 1492. évi Szent-Mihály nyolczadán Corvin ügyvédei távollétében Bánczai András javára hozott ítéletet, de a herczeg perújításban keresett orvoslást és Ulászló az 1493. évi Szent-György nyolczadára tűzött ki ez ügyben új tárgyalást.* S ugyanez év első napján indította meg Corvin Báthory István országbíró előtt a pert Czeczei Kis Máté örökösei ellen, Mossócz birtokáért, kijelentve, hogy a tőle e felől kicsikart záloglevélben szereplő 8000 forintot tényleg soha sem kapta meg az egykori liptói főispántól.*
A bácsi káptalan csonkán, kelet nélkűl megmaradt idézési jelentés a müncheni kir. levéltárban, Ung. Doc. 86. sz.
Magyar Tört. Tár, XI. k. 129. 1.
A törvényszékek eddigi magatartásában félreismerhetetlen volt a jóindulat Corvin irányában, mely a király kedvező hangulatában bírta kútforrását. Ezt főleg a szlavóniai kérdés sikeres megoldásával magyarázhatjuk meg, mely Ulászló újabb diadalát jelentette a hajdani vetélytárs felett. De a hangulat nem volt tartós irányában. A királyi udvarban mindinkább Bakócz Tamás és érdektársai ragadták magukhoz a vezetést; ez utóbbiakhoz tartozott Ernuszt Zsigmond is, 1494 óta az ország kincstartója. Ernuszt a beszterczebányai pör óta ellenséges viszonyban állott a herczeggel, sőt talán előbbről is, hiszen láttuk, mily kevés oka volt Corvinnak bizalommal viseltetni egykori pártvezére iránt, ki a nagy napok alatt oly mohósággal aknázta ki engedékenységét. Az általa akkoriban lefoglalt drágaságok ügye is éleszthette a viszályt; Mátyás kincstárának e becses maradványait a püspök 1494 elején 8000 frtért Ulászlónak engedte át, ki társzekerekkel vitette át azokat Szent-György várából Budára.* A kincstartó befolyásának kell tulajdonítanunk a kedvezőtlen ítéleteket, miket az ez évi vízkereszt nyolczadán megtartott országos törvényszék Corvin legfontosabb pereiben hozott. A Thúz-örökösök ügyében a királyi curia a döntést a szlavóniai báni ítélőszékre bízta, tehát oly forumra, mely igen nehezen szabadíthatta ki magát a felperes főurak befolyása alól.* A Solymos és Lippa felett folyt perben azonban meghozta a döntést, s az a Bánfiaknak ítélte oda a várak birtokát. Corvinnak sikerült a kedvezőtlen ítélet ellen királyi halasztási parancsot kieszközölni, de Ulászló nehány héttel később, márczius 12-én, a pécsi püspök egyenes előterjesztésére visszavonta a halasztást és szabad folyást engedett az ítélet végrehajtásának.*
Az 1494/95-iki országos számadások, ENGEL-nél, (Gesch. des Ungr. Reichsund seiner Nebenländer, I. k. 43., 75. és 158. 1.) e vásár felől több érdekes adatot tartalmaznak.
Ezt egy későbbi, 1495 márczius 10-én kelt kiadványból tudjuk meg.
Orsz. ltár, Dipl. 20184. sz. a.
Némi kárpótlásáúl szolgált ezzel szemben az egyezkedés, mely a zagorjei grófság ügyében Székely Jakabbal 1494 február 27-én Budán létre jött.* Ámde a herczegnek itt is nagy engedményekre kellett magát elszánni, hogy várai birtokába juthasson. Kénytelen volt Székely követeléséből 16,000 frtot elismerni, s ennek fejében két értékes nyaklánczán kívűl Vinicza és Trakostyán várakat s a kameniczai kerületet kezei között hagyni.
Orsz. ltár, Dipl. 33898. sz. a.
A szlavóniai várak ügyében nehány hónappal utóbb a felperesek erőszakos közbelépése idézett elé újabb bonyodalmat. Thúz Osvát zágrábi püspök és testvére Alfonz, előre bizakodva a báni törvényszékhez utasított pör sikerében, 1494 május havának első napjaiban megtámadták Rakolnok várát és ostrommal megvették Derencsényi Imre özvegyétől. A herczeg kára meghaladta a 25,000 frtot s a dolog annál kellemetlenebb volt, mert a vár az ubdinei csatában elesett vitéz Derencsényi Imre bán özvegyének és fiának volt lekötve 3000 frtnyi zálogos tartozás fejében. Corvin ezúttal szakított szokásos engedékenységével. A nádor esetéből okulva, nem fordult a király tekintélyéhez oltalomért, hanem Kinisi Pált és a délvidék tekintélyes főurait, Ujlakit, Kis-Horváthot és a Beriszlókat hívta segítségűl az erőszak ellen, ezek csapataival egyesülve visszafoglalta Rakolnokot s megtorlás fejében elpusztította a zágrábi püspökség Körös vármegyében fekvő birtokait. A bánnak, Kanizsai Lászlónak kellett közbelépnie, hogy az országrész nyugalma helyreálljon.*
BONFINI, 560. l.
PESTI NAGY-BOLDOGASSZONY-TEMPLOM.
(Dörre Tivadar eredeti rajza.)
A rögtönzött hadi vállalat azonban jelentékeny kiadásokkal járt s Corvin pénzügyei már ekkor képtelenek voltak újabb terhek elviselésére. Az eddigi elidegenítések által alapjában megtámadva, a birtokperek költségei által sulyosbítva, a herczeg vagyoni helyzete rohamos hanyatlásnak indúlt, s a catastrophát csak felűlről jövő segítség háríthatta el fejéről.* Korának tapasztalatlanságából, elszigetelt helyzetéből folyó szerencsétlensége volt, hogy a segítséget épen azoknál kereste, kiktől legtöbb oka lett volna óvakodnia. Kinizsiben, a Mátyás által magasra emelt agg katonában, atyai jó barátot vélt feltalálni, s a közeli érintkezést, mi a legutóbbi időben létesűlt köztük, felhasználta, hogy feltárja előtte helyzetét, s támogatását kérje annak javításához. Az országbírótól indúlt ki a tanács, hogy pénzáldozatok árán igyekezzék magának a kormány vezetői jóindulatát biztosítani, s ő nyújtá az első reményt arra nézve, hogy az országos méltóságok egyik legfőbbjének, a horvát bánságnak elnyerése által szerezheti vissza helyzetének szilárdságát, A húsz éves ifjú tettvágyának hevességével kapott a gondolaton, hogy részesévé válhatik a kormánynak és más alakban bár, de vissza nyerheti egykori tartományai felett az imént elvesztett fejedelmi hatalmat. Nem gondolva a következményekre, a legmesszebb menő bőkezűséggel igyekezett az országnagyokat maga részére megnyerni. Temesváron, május 30-án, az országbíró előtt tett örökvallásában Bakócz Tamásnak örökös tulajdonúl engedte át azokat az óriási értékű kincseket, mik 5200 frtban voltak a püspöknél elzálogosítva.* Kinizsi vállalta magára Szapolyai István megnyerését is, a kivel Corvin a bajmóczi ügy óta még mindig ellenséges viszonyban állott. A kibékülés árát a herczeg drágán fizette meg. Július 10-én kelt oklevelében Bajmóczot, Árvát, Likavát és Szklabinát tartozékaikkal együtt a nádornak adományozta, úgy, hogy Likavát és Szklabinát a nádor a zálogtartó Poki testvérektől a maga pénzén váltsa ki, Árva vára kiváltása iránt pedig Haraszti Ferenczczel a herczeg terhére egyezkedhessék.* A közbenjáró szerepét Somi Józsa vitte, kinek szolgálatait szintén jelentékeny adománynyal kellett megjutalmaznia. Az oroszlánrészt azonban az országbíró vette ki magának. Mindenekelőtt 10,000 forintnyi hadi követelését sietett biztosítani, magára a hunyadi várra erőszakolva ki a herczeg zálogbevallását. A Derencsényiek kielégítésére szükséges 3000 frtot is ő adta a herczegnek; ezért Debreczen városára kapott záloglevelet; s végűl annyira ment a helyzet kiaknázásában, hogy 10,000 forintnyi követelését a gyulai várra és tartozékaira is ráiratta.*
Jellemző e vagyoni helyzetre, hogy az ENGELnél közölt országos számadásokban 1494. évi adóhátraléka 4834 forintot tett ki.
Az oklevél és a Gyulán július 30-án kelt megerősítés közölve van a Magyar Sionban, 1865. 63–64. ll.
Eredetije a M. Tud. Akadémia könyvtárának okirat-gyűjteményében. Corvin 1494 július 11. és 13-iki levelei ez ügyben a Pokiakhoz WENZEL GUSZTÁV másolatai közt, a M. Nemzeti Múzeum kézirattárában.
A Hunyadról 1494 május 31-én adott záloglevél az Orsz. ltárban, Dipl. 30934. sz. a. Debreczen és Gyula elzálogosításáról a későbbi oklevelekből értesülünk.
73. TRAKOSTYÁN VÁRA.
A politikai helyzet elősegítette Corvin óhajtásának megvalósulását. Ulászló oldala mellett két hatalmas ember küzdött a vezérszerepért: Bakócz, a mindenható kanczellár, és Szapolyai István, az ország legdölyfösebb olygarchája, ki 1492-ben a nádori méltóság elnyerésével tetőzte be emelkedését. A harczban eddig Bakócz Tamás volt a győztes, az ő befolyása lőn irányadó Ulászló kormányzási politikájában; de viszont e politika összes hibáiért neki kellett a felelősséget elviselni. Ulászló erélytelen kormánya s főleg a Habsburgok örökösödési igényeivel szemben tanúsított gyöngesége már a legutóbbi két év országgyűlésein szigorú és kíméletlen bírálat tárgyát képezte az országos rendek többsége részéről. A mindinkább növekvő ellenzéki hangulat kedvező alkalommal kecsegtette a nádort vetélytársa hatalmának megtörésére. Csatlakozott az újonnan támadt ellenzékhez és magával vitte Ujlaki Lőrinczet, kivel kölcsönös védelmi és örökösödési szerződés fűzte össze érdekeit. A szövetségbe más főurak is beléptek, köztük a délvidék legelső birtokosai: Kis-Horváth János, Székely Jakab, Szécsi Miklós, Elderbach János, Pankircher Vilmos; ugyanazok, kik Ulászló megválasztatása után Miksához való elpártolásukkal adták jelét az új rendszerrel való elégületlenségüknek. A nádor maga óvatosan viselte ugyan magát, de a déli részeken az ellenzéki mozgalom már is jelentékeny mérveket kezdett ölteni. Ujlaki és társai, vérszemet kapva a toborzás sikerétől, túlmentek a törvényes határon s nyílt lázadás tüzét szították Ulászló ellen. A király 1494 húsvét táján személyes találkozáson kért segítséget testvérétől, János Alberttől, s az év nyarán Erdélybe ment, hogy az adó miatt forrongó országrészt kibékítse s ez oldalról biztosítva, annál erélyesebben léphessen fel a többi elégületlenek ellen. Követte őt ide Corvin is, az ősi fészekben, Hunyadon folytatva actioját a bánság elnyeréseért. Itt találkozott augusztus havában Geréb Péterrel, kit a munkácsi uradalom átengedésével nyert meg terveinek.* A bizonytalan helyzetben meglepően tapintatos politikát folytatva, így biztosított magának mindkét részen barátokat, a nélkül, hogy bármelyik fél mellett is nyiltan állást foglalt volna.
Geréb hunyadi tartózkodásáról az 1494/95. országos számadások értesítnek, hol az 1494 augusztus 28-án Hunyadra Gerébhez küldött Kamarcsai János királyi futár úti költségei 3 frttal szerepelnek. ENGEL, i. h. 48. 1.
Szeptemberben a törökök beütése növelte a helyzet bonyodalmait, kik Nándorfejérvárt ostrom alá fogták, s a vár alól Kinizsi által elüzetve, végig pusztították a Szerémséget és a szlavóniai vármegyéket. Ujlaki tétlensége, melylyel a berohanást nézte, a kimélet, mit a török csapatok Lőrincz herczeg várai iránt tanúsítottak, azt a gyanút keltették föl a kormányban, hogy a hatalmas úr öszszejátszik az ország legveszélyesebb ellenségeivel. A király környezetében tartózkodó főurak, Bakócz, Ernuszt Zsigmond, Drágfi Bertalan, az új erdélyi vajda, erélyes föllépést sürgettek.
Ulászló Temesváron keresztül a szlavóniai határszélre ment, s mialatt a szélütött Kinizsi a törökök megfékezésére utolsó győzelmes hadjáratába indult, a hazaárulás gyanújával terhelt herczeget királyi színe elé Bácsra idéztette. Ujlaki nem jött el; anyját küldé ugyan a király kiengesztelésére, de ő maga családját Németújváron helyezte biztonságba s várai erősítésével tett bizonyságot rossz lelkiismeretéről. Bakócz Tamás még egy utolsó erőfeszítést tett a háboru elkerülésére; de ekkor jött a hír, hogy Ujlaki Szlavonia belsejébe menekült. A király türelme véget ért. Deczember elején Drágfi Bertalant fegyveres erővel küldé ki a lázadássá fajult mozgalom elnyomására.*
BONFINI, 564. s köv. ll.
A zavaros helyzetben, a belháború küszöbén lépett föl Corvin a király előtt a bánság elnyerésére irányuló óhajával. Ulászló sietett megragadni az alkalmat, hogy ily jelentékeny egyéniséggel növelje híveinek számát s egyúttal kipróbált hűségű főurat állítson a nyugtalankodó országrészek kormányának élére. A báni méltóság adományozásában csupán a czím kérdése okozhatott komolyabb nehézséget. Corvin a lemondás után is Szlavónia fejedelmének nevezte magát, s ez a czím a tartományok bánjának birtokában közjogi félreértésekre adhatott volna alkalmat. Ulászló külömben is régóta szerette volna megszüntetni e czímet, melyet elejétől fogva felségjogai ellen irányuló sérelemnek tekintett. A tárgyalások a herczeggel ez ügyben már 1494 végén megindúltak. Mialatt Ulászló a déli részeken tartózkodott, Corvin is e vidékre jött és a követek sűrűn jártak közte és a királyi udvar között.*
Lásd az ENGELnél közölt országos számadások idevágó tételeit.
Az adományok által megnyert tanácsosok magatartása megkönnyítette az alkudozások menetét. Az egyetlen befolyásos ember, ki még nehézséget támaszthatott volna, Ernuszt pécsi püspök volt. A herczeg vele szemben is megtalálta a módot az ellenségeskedés megszüntetésére. Viszályuk tárgyát, a beszterczebányai bányabirtokot, 1494 deczember 2-én a bácsi káptalan előtt visszaadta az Ernusztoknak.* Jelentékeny áldozat volt ez tőle, mert a bányák felől csak nemrég, szeptember 20-án kötötte meg Hunyadon Thurzó Jánossal a bérleti szerződést, s ez évenként 1400 frt jövedelmet biztosított számára.*
Orsz. ltár, Dipl, 20233. sz. a.
Tört. Tár, 1882, 622 és 626. ll. Ernuszték a bányákat a következő év elején 3000 frtért adták bérbe a Thurzóknak. U. ott, 628. l.
1495 januar végén a király Verőczére ment és összehívta a kapcsolt részek rendeit. A gyűlésben, melyre Corvin is küldött követeket, a báni méltóság kérdése a herczeg javára dőlt el. A rendek hajlandóknak nyilatkoztak Corvin Jánost bánjukúl elfogadni; azt az intézkedést, hogy a bánságot nem életfogytiglan, hanem csak a király tetszéseig bírja, a herczeg fiatal kora tette sok tekintetben szükségessé, de más oldalról gondoskodtak a felől, hogy a jövedelem megfeleljen az állás terheinek s 10,000 aranyban állapították meg az új bán tiszteletdíját.
Márczius 2-án már Pécsett találjuk a királyt, a hol egy hónapig volt a püspök vendége. Itt adta ki oklevelét, melyben Kanizsai Lászlót a báni méltóságtól fölmentette, a szlavóniai fejedelmi czímről lemondott Corvin Jánost nevezvén ki utódjává.*
Hogy a kinevezés Pécsen történt meg, azt Ulászló mondja a második, 1498 október 10-én kelt báni kinevezési okiratban. Corvin már 1495 márczius 4-én viseli a báni czímet.
Corvin Gyulán várta be a kinevezés hírét, s ügyeit rendbehozva, márczius utolsó felében Pécsre ment, hogy a hivatalos esküt Ulászló kezébe letegye. Innen indult hű emberei társaságában új méltósága elfoglalására.
74. II. ULÁSZLÓ ALÁIRÁSA.*
II. Ulászló aláirása a farkashidai, fentebb ismertetett oklevélről vétetett.
