I.
I.
A Hunyadi-család származása. Hunyadi János. A Szilágyi-család. Szilágyi Erzsébet.
Azon két család, mellyből Hunyadi Mátyásnak, Magyarország egyik legdicsőségesebb királyának szülei származtak, csak fél századdal az ő trónralépte előtt emelkedik ismeretlen lét homályából a történeti szereplés világosságába, hogy azután hirtelen ragyogó fényárral sugározza be a hazát és az egész keresztény világot. Épen ez a körűlmény késztette a kortársakat és későbbi nemzedékeket arra, hogy a mesés arányokban emelkedő pálya kiinduló pontját, a nagy uralkodó eredetét, mesés magyarázatok csillámló díszével környezzék. Ennek szüségességét korunk tisztúlt világnézete nem érezi többé. Elfogulatlanúl üdvözli az igazságot, a valót, a mit a történetírás a megnyílt levéltárak rejtekeiből felszínre hoz.
Kétségtelenűl áll az a tény, hogy Mátyás atyjának elei az oláhok elnevezésével összefoglalt albán, rumén és bolgár eredetű pásztornéphez tartoztak, mellyet a Balkán tájairól a legelő elégtelensége, majd a törökök terjeszkedése, a magyar-havasalföldére és tovább éjszak felé szorított. A királyi uradalmak és magán birtokosok örömmel vették igénybe az erőteljes jövevények munkás karját. Főképen a nagykiterjedésű erdőkben telepítették meg őket, hogy ezek rengetegeit írtsák, a ragadozó vadat üldözzék, a legelőket nyájakkal népesítsék be; ekképen a civilisatió művének kezdetleges feladatait oldják meg.
Vállalkozó férfiak, kik a testi erő és ügyesség fölényével tűntek ki, eszközlék a megtelepítést, melynek keresztülvitele után, a telep főnökei és bírái (vajdák, kenézek) lettek; tisztjök a családban apáról fiúra szállván át.
Ezekkel szemben is érvényesült az assimilatió hatalma, melyet a magyar nemzet, kezdettől fogva, kivételes mértékben bírt és feltünő szerencsével gyakorolt; amennyiben fel tudta venni magába a vándorlása útjain vele érintkező, a meghóditott új haza területén talált, és idők folyamán körébe jött idegen fajok legnemesebb elemeit. Nagylelkűségének és példátlanúl álló elfogulatlanságának varázserejével vonzotta, az érdekek solidaritásának kapcsaival csatolta magához; egyszersmind a fensőbb culturai és politikai életképesség színvonalára is emelte.
Mikor az oláhok előkelői részéről, a XIV. század második felében, azon ambitió kezdett nyilvánulni, hogy a magyar nemesség előjogainak részeseivé váljanak: ezt a magyar korona hagyományos politikájának bölcsesége készséggel kielégítette; annál inkább, mert az ős-természet lélek- és izom-edző foglalkozásai közepett élő néptől most már a harczi téren is várt szolgálatokat.
Az oláh vajdák és kenézek, amint hadi érdemek jutalmául a magyar nemesi rendbe fölvétetnek: magyarokká is válnak. Két tényező sietteti ezen processust: a vallás és a nyelv. Elhagyván a görög-keleti szakadást, a római egyház kebelébe lépnek. Elsajátítják a magyar nyelvet.*
Ezen utóbbi tekintetben, igen érdekes, a mit AENEAS SYLVIUS (a későbbi II. Pius pápa) 1457 táján ír, hogy a katonáskodó oláhok között keveset találni, ki nem beszél magyarúl (hungaricae lingvae nescius). Európa czímű munkája II. fejezetében.
Az elsőkhöz, kik ily átalakuláson keresztül mentek, tartoznak a Hunyadvára királyi uradalmában megtelepített oláhok főnökének, Serbának fiai. Az egyik az oláh Radul nevet, melyet a keresztségben nyert, a László névvel cserélte föl.* A másik, Vojk, Zsigmond király szolgálatába lépett és «a királyi udvar katonái» (mintegy nemes testőrök) csapatába vétetett föl. Hadi tetteivel sikerűlt magára vonnia uralkodója figyelmét. És 1409-ben a hunyadvári birtokra egy korábbi adomány megerősítését eszközölhette ki a maga és egész családja javára. Az ezen ügyben kiállított okírat, melynek eredeti példánya ránk maradt, a Hunyadi-ház legrégibb ismert emléke.*
Az erdélyi káptalan 1419 február 12-iki okíratában említtetik: «Ladislaus alio nomine Radul, germanus Woyk militis.» (A müncheni állami levéltárban.)
Az 1409 october 18-án kelt királyi adománylevél az országos levéltárban. Az erdélyi káptalanhoz ugyanazon napon intézett királyi beiktatási rendelet, és a káptalannak october 31-ikén kelt jelentése a müncheni állami levéltárban. – Minthogy korábbi adományozás megújításáról van szó, következtetni lehet, hogy az első adományt nem Vojk, hanem már atyja nyerte. A királyi oklevélben említtetnek Vojk mellett, fia János, két testvére: Magas és Radul, végre atyja testvérének fia: szintén Radul.
3. ZSIGMOND KIRÁLY OKLEVELE 1409 OKT. 19.*
propria commissio domini regis
1. Nos Sigismundus dei gratia rex Hungarie, Dalmacie, Croacie etc. marchioque Brandenburgenis etc. sacri Romani imperii vicarius generalis et regni Bohemie gubernator. Memorie commendantes
2. tenore presentium significamus, quibus expedit universis, quod nos consideratis fidelitatibus et fidelium servitiorum preclaris meritis Woyk filii Serbe aule nostre militis per ipsum nostre Maiestati.
3. locis et temporibus oportunis exhibitis et impensis, volentes sibi pro hujusmodi fidelibus obsequiis regali occurrere cum favore ut deinceps ferventius in nostris servitiis
4. Animetur dulcedine regalis remunerationis pregustata, quandam possessionem nostram regalem Hvnyadvar vocatam in comitatu Albensi partium nostrarum Transsiluanarum habitam, simulcum
5. eiusdem universis utilitatibus ac quibuslibet euisdem utilitatum integritatibus sub ipsarum veris metis et antiquis limitibus quocunque nominis vocabulo vocitatis ex certa nostra scientia prelatorumque
6 et baronum nostrorum consilio ac nove nostre donationis titulo et omni eo jure, quo eadem ad nostram spectant, memorato Wo(y)k militi et per eum Magas et Radol
7. carnalibus ac Radol patrueli fratribus, necnon Johanni filio suis ipsorumque heredibus et posteritatibus universis dedimus, donavimus et contulimus, ymno damus donamus
8 et ferimus perpetuo et irrevocabiliter tenendam possidendam pariter et habendam, salvo jure alieno, peresentium nostrarum testimonio litterarum, quas dum nobis in specie fuerint reportate
9. in formam nostri privilegii redigi faciems. Datum in Visegrad in festo beati Luce evangeliste (october 18.) anno domini Millesimo quadringentesimo nono.
Vojk nemcsak a király kegyét küdötte ki vitézségével, hanem előkelő hölgy kezét is.*
BONFIN (Dec. III. L. IV.) Hunyadi János anyjáról följegyzi. hogy a görög császárok házából származott. – KAPRINAI (Historia Diplomatica. II. 559-69.) Hunyadi János és Mátyás okleveleit közli, melyekben a Marnavicsokat «Albánia és Thesszália fejedelmeit» az ő «kedves vérrokonaiknak», czímezik. De ezen authenticitása nem áll kétségen fölül.
Amint később a hadi pályáról lelépett, és hunyadi birtokára – melytől nevét kölcsönzé* – elvonúlt, itt is tekintéyles állást foglalt el. Egyik leányát az oláh fejedelem fiával házasítja össze; a másik kettőt előkelő erdélyi nemesek: Dengelegi Pongrácz és Székely János, veszik nőűl;* mi annak jele, hogy bár őseinek hazájával nem szakította meg összeköttetéseit, családjában új hazájának nyelve és szelleme emelkedett uralomra.
Zsigmond király 1434 január 17-iki okíratában áll: «Condam Woyk de Hunyad». (Az országos levéltárban.)
Gróf TELEKI JÓZSEF: Hunyadiak kora. II. 63. 1.
Három fia közől a legifjabb Vojk, úgy látszik, korán elhúnyt. A másik kettő a katonai pályán dicsőségre és magas állásokra tett szert. Mindketten a János nevet viselték.*
Az erdélyi káptalan 1419 február 12-iki oklevelében áll e hely: «Johannis, Johan et Woyk. filiorum dicti Woyk, nobilium de Hunyad.» (A mücheni állami levéltárban.) Minthogy a harmadik fiúnak ezentúl nem találjuk nyomát, azt következtetjük, hogy gyermekéveiben húnyt el. A második fiú 1438-ban bátyjának a szörényi bánságban társa lesz, és 1442-ben, a szentimrei csatában hősi halállal múlt ki.
Az elsőszülött, a későbbi ország-kormányzó, atyjának nyomdokaiba lépvén, kora ifjúságában Zsigmond király szolgálatában állott. Híven kísérte uralkodóját nyughatlan élete útjain. Már 1414-ben körűlötte volt Aachenben, mikor a császári koronát fejére tették; majd oldala mellett harczolt a csehországi hadjáratban (1420).*
Ezt a két körülményt különösen kiemeli V. László 1453 január 30-iki adománylevelében. TELEKI; X. 349. 1.
Egész lelkesedéssel szentelte magát a katonai hivatásnak, melyre a testi és lelki szervezet minden előnye meg volt benne. Tudományos műveltsége fogyatékos volt ugyan, mert még a latin nyelvet sem sajátította el;* de pótolta ezen hiányt nyílt elméje, egészséges ítélete, éles megfigyelő tehetsége és fogékonysága a szellemi világ legmagasabb érdekeinek méltatására.
Az ország főrendei 1450 april 16-án kelt oklevélben kiemelik, hogy Hunyadi János bizonyos oklevél kiállításához «illiteratus existens» tévedésből adta beleegyezését. TELEKI: X. 253. 1.
Zsigmond király udvaránál, a keresztény népek nagy mozgalmainak góczpontján, – bár az intéző köröktől távol tartotta szerény állása – bőven nyílt alkalma megszereznie a széles látkör és az emelkedett felfogás előnyeit. Az ó- és középkori művészetek nagy alkotásai sem vonúltak el hatás nélkül lelke előtt; megnemesítették ízlését.
És bár a három pápa között megoszlott egyház kínos vergődéseinek, a vallás szakadással járó aggasztó kórtüneteknek az emberek gyarlóságától megtudván különböztetni, mély vallásossága, melyet Erdély bérczei közől magával hozott, nemcsak érintetlen maradt, hanem rajongásig fokozódott.
Bajtársai, kik vele együtt szolgáltak a királyi udvarnál, csodálattal eltelve beszélték, hogy gyakorta éjnek idején elhagyta fekhelyét, és templomba sietett, hol a Megváltó feszülete előtt térdre borúlva, áhitatos imába merűlve, hajnal hasadtáig időzött.*
ANDREAS PANNONIUS karthauzi szerzetes, ki előbb öt esztendeig Hunyadi János zászlaja alatt szolgált, jegyzi föl ezt, több hasonló részlettel. Mint forrásra Francslaki Jakabra, Hunyadi Jánosnak ifjúkori bajtársára utal. (Mátyás királyhoz intézett munkájában, melyet e sorok írója bocsátott közre. Irodalomtörténeti Emlékek. I. 36. 1.)
Már ekkor megfogamzott lelkében az elhatározás, hogy Istennek szenteli fegyverét, áldozza életét. Karját megedzette, bátorságát élesztette azon tudat, hogy mikor a hitetlen törökök és az eretnek husszíták ellen harczol: nemcsak földi jutalmat és múló dicsőséget érdemel ki, hanem az örök boldogság biztosítékait is kiküzdi.
A fegyveres foglalkozás és az áhitat gyakorlatai között megoszlott élete el nem némította szívében az emberi érzések szavát. A keresztény lovag eszménye testesűlt meg benne. És ezen eszmény egyik jellemző vonása: a hódolás női erények és bájak előtt.
A szerencse kedvezése útjába hozta azon hölgyet, ki az ő nemes lelkének hódolatára méltó vala, és kezét nyújthatta neki.
Az 1428-ik év nyarán Zsigmond király az alsó Dunánál harczolt a törökök ellen; az őszi és téli hónapokat Temesvár vidékén töltötte. Ezen alkalommal eshetett meg, hogy Hunyadi János, ekkor még csak «a királyi udvar katonája»,* a temesmegyei Horogszeg uradalmát birtokoló SZILÁGYI LÁSZLÓ-val megismerkedett, és egyik leányát nőül nyerte.
«Aule nostre miles» nevezi őt Zsigmond még 1434 január 17-ikén is.
A Szilágyiak szintén a magyar nemzet törzsébe nem rég oltott idegen ágat képeztek. Bosnyákországból eredtek, a Garázda-nemzetségből, melynek ősi fészke, Gorázda, a Drina partján máig fönnáll.
A XV. század első éveiben Garázda Miklós és Szilágyi László, közel rokonok* és bajtársak, vitéz tetteikkel nagy hírnevet szereztek magoknak. A törökök és a pártütő Hervoja bosnyák bán ellen harczoltak. Négy esztendeig hősi elszántsággal oltalmazták Zrebernik várát, melynek parancsnoki tisztét közösen viselték. Nemcsak az ostromokat verték vissza, hanem több ízben sikeres kitöréseket is intéztek az ellenségre. Utóbb hatalmukba ejtették Branics várát. Harczaikban több súlyos seb ékességét szerezték meg. És az önfeláldozás tényeire nem egyedűl hűségök Zsigmond iránt lelkesítette őket. A magyar államhoz való ragaszkodás és ennek egyik jellemző vonása, a kegyelet és nemzeti múlt nagy alakjai iránt, mély gyökereket vert a családban, melynek mindkét ágán, férfiak és nők, úgyszólván mindnyájan, magyar szentek: István, László, Imre, Erzsébet nevét viselik.
A középkorban gyakran fordúl elő azon eset, hogy közel vérrokonok, még testvérek is, két különböző vezeték nevet viseltek. Miképen történt, hogy László a Szilágyi nevet vette föl, nem tudom megmagyarázni.
Hűségökért és szolgálataikért dús jutalomban részesültek. A közösen kiküzdött babérokhoz közösen nyert kitüntetések és jószágadományok fűződtek. Doboka és Alsó-Fehér-, Nógrád-, Heves- és Temesmegyékben terjedelmes birtokokat kaptak. (1407-8.) A nagyságos urak, a főrendek sorába léptek.*
Az 1407 december 9- és 1408 december 21-ikén kelt királyi adománylevelek (az utóbbiban már «Magnifici» czímet viselnek) FEJÉR-nél: Codex Diplom. Tom. X. vol. IV 654 és kk. 11.
Szilágyi László harczias szelleme és vitézsége örökségképen szállott át fiaira, Mihályra és Lászlóra, kik mindketten életöket áldozzák föl a törökök elleni küzdelemben. Az elszántság és áldozatkészség szellemének örökségében velök leánytestvérök, ERZSÉBET, is osztozott.
Illő házastárs oly férfiúnak, ki élete nagy részét távol a családi tűzhelytől, folytonos veszélyek közepett tölti; mi alatt a hitvesnek, szíve sovárgását és aggodalmait leküzdve, a gyermekek nevelésének, a ház és az uradalmak ügyei intézésének súlyos terheit kell viselnie. Minderre Szilágyi Erzsébet elegendő erőt meríthetett lelkéből. «Hős asszonynak» nevezték kortársai.* És ezen kitűntető czímre válságos helyzetek viszontagságai között szerezte meg a jogosúltságot.
«Mater….heroica mulier fuit» mondja a Mátyás fölött Raguzában tartott emlékbeszéd szerzője.
Nagy ambitióval lépett férje oldala mellé. Senki sem volt inkább mint ő áthatva Hunyadi János jelentőségnek tudatától, jövendő nagyságának előérzetétől. Ezért fokozott buzgalommal teljesíté állása és hivatása kötelességeit. Minden helyzetben egyaránt fel tudta magát találni. Takarékos háziasszony a pálya kezdetén, ki lehetővé teszi férjének, hogy vitéz karja mellett erszényét is Zsigmond király rendelkezésére bocsássa;* utóbb fejedelmi fénynyel környezi családját, mint az ország kormányzójának neje; végűl valóságos «anya-királyné» szerepét játszsza. Egyúttal alkalma nyílt szeretetét férje és gyermekei iránt azzal bizonyítani be, hogy becsületökért és jövőjükért kész volt vagyonát feláldozni, életét is koczkára tenni. Mi sem jellemzi hívebben, mint a spártai hősök anyáira emlékeztető mondása, melyet a felháborodás adott ajkaira, mikor fiát kevéssel királylyá választatása után már trónjától akarták megfosztani: «Inkább halva lássam fiamat, mint korona nélkül!»*
Zsigmond 1434 január 17- és 1435 junius 2-án kelt okleveleiből tudjuk, hogy Hunyadi János első izben 1200, azután 300 forintot kölcsönözött a királynak. (Országos levéltár.)
A mantuai őrgróf követének a császári udvarból 1459 martius 28-án írt jelentése. (Mantuai állami lvtár.)
Azok, kik közel állottak hozzá, vallásos buzgóságáért, – melyről több egyházi alapítvány tanúskodik – és bölcseségeért is magasztalásokkal halmozzák el.*
III. Calixtus pápa 1458 majus 16-án kelt levelében.
Nem nélkülözte a fensőbb műveltséget sem, melynek virágai bőven díszletek az ő családja egyik ágán. A Garázdák vele egykor sarjadékai között hárman ékeskedtek a költészet borostyánával; élükön Csezmiczei János, ki Janus Pannonius név alatt világhírrel dicsekedett.*
A pápai követ 1463-ban írja Mátyásról: «Magnam ei adauget aestimationem mater, quae cum sit sanctissima et sapientissima mulier, apud omnes est in reverentia et amore.» KOVACHICH: Scriptores minores. II. 30. 1. AURELIUS BRANDOLINUS a következő nyilatkozatot adja egy általa írt párbeszédben RANZÁN ajkaira: «Propone tibi rex…Elisabeth matris tuae prudentiam, severitatem, constantiam, animi magnitudinem…Qua providentia non modo domum, sed magna ex parte etiam regnum viro absente…administravit…»
És a Garázda-Szilágyi czímernek lángokból kiemelkedő zergéje, mely büszkén társul a Hunyadiak gyűrűs hollójához monumentális épületek boltívein;* nem kevésbbé dicsőséges helyet talál azon fényes hártyakéziratokon, melyekkel Janus Pannonius bőkezű műízlése gazdagította a pécsi, esztergomi és budai könyvtárakat.*
Egyik Garázdának sírírata emlékezik meg a család három költő tagjáról.
A bécsi udvari és a müncheni királyi könyvtára több codexében találkozunk a Garázda-czímerrel.
