III.
III.
Mátyás eljegyzése és házassága Cillei Erzsébettel. Ennek halála.
Mátyás ifjú évei, melyek a komoly tanúlmányoknak voltak szentelve, nem folytak zavartalanúl. Atyja pályájának válságos eseményei nem egyszer mélyen megrendítő hatást gyakoroltak egész családjára. Ilyen eset fordúlt elő 1448 őszén, mikor a törökök ellen vívott rigómezei ütközetben vereséget szenvedett, és hosszú bujdosás után Szendrődbe jutván, Brankovics György szerb fejedelem fogságába kerűlt. Csak súlyos föltételek árán nyerhette vissza szabadságát. Egyebek között idősebbik fiát, Lászlót, Szendrőre kellett hozatnia, és túszul hagyni, egyúttal eljegyezni a fejedelem egyik unokájával, Cillei Ulrik gróf leányával, Erzsébettel.* Ezen házassági frigy biztosítékot volt nyújtandó Brankovicsnak, hogy Hunyadi János a szenvedett sérelemért nem fog boszút állani; és hivatva volt véget vetni azon elkeseredett ellenségeskedésnek, mely a Frigyes császár pártján álló Cillei gróf és Hunyadi János kormányzó között fönnállott.
BONFIN az 1448-ban és 1451-ben történteket összezavarván, úgy adja elő a dolgot, hogy Hunyadi Mátyás jegyeztetett el Cillei Erzsébettel. (L. III. D. VII. 342. 1.) De V. Miklós pápának 1450 april 12-ikén kelt íratából kétségtelenül kitünik, hogy László jegyeztetett el. (RAYNALD: Annales Ecclesiastici. XVIII. Az 1450. évhez.)
Azonban Brankovics és Cillei számításaikban csalódtak. Hunyadi János a kényszerrel kicsikart föltételek teljesítésére nem tartván magát kötelezettnek, seregeit csakhamar Szerbországba vezette, mire a fejedelem békeért esedezett és Lászlót szabadon bocsátotta.*
BONFIN. 342. 1.
A házassági terv ekkor elejtetett. De már két évvel utóbb új alakban merűlt föl. Most Mátyás áldoztatott föl a politikai érdekek követeléseinek.* Az 1451-ik év nyarán Szendrőn tárgyalások folytak, az ország legelőkelőbb főurai és vitéz János püspök közbenjárása mellett, oly czélból, hogy Brankovics és Hunyadi között állandó béke létesíttessék. Ez sikerűlt. Augustus 7-ikén megköttetett a szerződés.
Valószínűleg azért, mert Hunyadi Lászlónak ekkor Garai László nádor leánya jelöltetett ki hitvesűl.
Főpontját a házasság képezte: Hunyadi Mátyás és Cillei Erzsébet között. Megállapíttatott, hogy a tíz éves menyasszony, két esztendő múltával a házasságra alkalmas kort elérvén, jegyesével egybe fog kelni, és ezután is anyja ó-hitű vallását követheti, ó-hitű papokat és udvari hölgyeket tarthat házánál. A menyegző napját is kitűzték: 1453 december 6-ikára.*
A Hunyadi János és Cillei Ulrik között létesűlt szerződés szövege TELEKI-nél. X. 305. 1.
9. CILLEI ULRIK ALÁÍRÁSA.
Ezen házasság a Hunyadi-házra több tekintetben előnyösnek ígérkezett. Cillei Ulrik gróf, Stiria egyik legtekitélyesebb főura, Horvátországban is számos várat és uradalmat bírt. Mivel pedig fúgyermeke nem volt, remélleni lehetett, hogy az örökség tetemes része a leánygyermekre lesz szállítható. Még nagyobb értékkel bírtak Ulrik gróf családi összeköttetései: unokatestvére volt Garai László nádornak; veje Brankovics György szerb fejedelemnek; nagybátyja V. László királynak és testvéreinek, kik közől az egyik Kázmér lengyel királylyal, a másik Vilmos szász herczeggel élt házasságban.
Az eljegyzésre következő esztendőben (1452) még növekedett Cillei állásának fontossága.
Frigyes császár kényszerítve látta magát arra, hogy a magyar, cseh és osztrák rendek erőteljes sürgetésének engedjen és kezeiből V. László királyt kibocsássa. Átadta őt nagybátyjának, Ulrik grófnak, ki ily módon a tizenhárom éves gyermek oldala mellett tényleg a gyám szerepét nyerte, és a főhatalmat kezeibe ragadta. Ezt nem mulasztotta el a Hunyadi-ház javára értékesíteni.
Hunyadi János, ki a kormányzói tisztről lemondott, az ország főkapitányává, a közjövedelmek kezelőjévé, és fia László – bár még csak huszadik évét töltötte be – Horvátország bánjává eveztetett ki. Czímere a hősi bátorság jelvényével, az oroszlán képével, gyarapíttatott. Dús adományokkal halmoztatott el; egyebek között a beszterczei örökös grófságot nyerte melynek czímét László és Mátyás is fölvették, kik ezzel a főrendek, a nagyságos urak, sorába léptek.*
Az 1453 január 30. és február 1-én kelt királyi adománylevelet TELEKINÉL. X. 347. és köv. lapok.
Így szerencsés előjelek között közeledett Hunyadi Mátyás és Cillei Erzsébet egybekelésének határideje.
Hunyadi János és neje a magok és menyök családja helyzetének megfelelő módon, valóban fejedelmi fénynyel készűltek megünnepelni menyegzőt és felszerelni a fiatal házaspár lakóhelyét.
Megbízható udvari embereket küldöttek Velenczébe, melly kelet és nyugat ipara s művészete termékeinek viágpiacza vala.
Azon korban mesés összeget, 8000 ducatot, szántak ékszrek, aranyos szövetek és egyéb fényűzési czikkek bevásárlására. És a megbizattak úgy találták, hogy küldőik igényeinek és ízlésének kielégítésére azon összeg nem elegendő; az előirányzott költséget öt ezer ducáttal lépték túl, melynek erejéig a köztársaság kormánya vállalta el a jótállást a kereskedőknél.*
A velenczei senatusnak 1453 martius 20-kán kelt végzése, melyben Hunyadi János kérésére, az illető kereskedőknél 5000 ducát erejéig jót áll, – a velenczei állami levéltárban. (Deliberationi del Senato a Secreta. 1450–3. p. 189.)
Azonban alig hogy Magyarországba megjöttek a fényes árúczikkek, kitűnt, hogy azokra nincs többé szükség.
A barátság Hunyadi és Cillei között nem volt tartós, Ulrik gróf zsarnoki önkénynyel gyakorolta a hatalmat; nem kímélte Hunyadit sem. Az ekképen keletkező surlódások felújították a nehezen leküzdött gyűlöletet, melyet Cilleinek lelkében készségesen tápláltak a régi magyar oligarchia sarjadékai: a Garaiak és Ujlakiak, kik a saját érdemeinek lépcsőin és a köznemesség vállain emelkedő Hunyadi Jánost dicsőséget és hatalmát irigyelték. Ezek az 1453-ik év nyarán Cilleivel, mint «a királyi úr ügyeinek igazgatójával», szövetségre léptek, melynek éle egyenesen Hunyadi ellen irányúlt.*
Az 1453 september 13-ikán Pozsonyban kiállított szövetség-oklevelet közzétette CHMEL: Fontes rerum Austriacarum. II. 31. 1.
Csakhogy két héttel később, az osztrák nemesség és a bécsi polgárság által támasztott lázadás Cilleit megbuktatta, az udvarból eltávolította.
Ekkor a gyermek király környezetében azon urak emelkedtek hatalomra, kik az udvari párttal szemben, a király jogara alatt álló nemzetek érdekeit és igényeit képviselték, a ösznemesség és a polgári rend bizalmát bírták. Ezek: Hunyadi János és Vitéz János a magyarok részéről; Podjebrád György kormányzó és a Sternbergek a csehek, az Einzingerek az osztrákok részéről, szoros szövetséget kötöttek, hűséget fogadván a király iránt, kölcsönös támogatást biztosítván egymásnak.*
Az 1453 october 27-ikén kelt okírat ugyanott.
Hunyadi a legnagyobb súlyt arra fektette, hogy Podjebráddal való viszonya a tartósság és bensőség biztosítékait elnyerje. Az ő mély belátásával fölismerte a cseh főúr hatalmának és ambitióinak horderejét. Ezért vele az 1454-ik év elején külön confoederatiót kötött, melynek előnyeit fiaira, Lászlóra és Mátyásra, is kiterjesztette.
10. PODJEBRAD ALÁÍRÁSA.
«Mi – igy nyilatkozik Podjebrád – igaz lélekkel és buzgó szívvel óhajtván és kívánván, nagyságos Hunyadi Jánossal, beszterczei örökös gróffal teljes, állandó, örök barátságot és testvéri viszonyt kötni: ígérjük, hogy Hunyadi János úrnak és fiainak örök időkre erős szeretettel, szilárd hűséggel, barátsággal és testvéri érzéssel, fenséges László királyi urunk és tanácsosai előtt, minden nemű ellenségeikkel szemben, jó és balszerencsében tanácscsal és segítséggel szolgálunk, őket minden erőnkkel támogatjuk; fenséges királyunk, valamint Hunyadi János úr és fiainak érdekeit, mint a magunk és fiaink érdekeit, előmozdítjuk… És sohasem engedjük, hogy János úr és fiainak személye és javai ellen bármiféle merénylet elkövettessék, sőt ilyennek elhárítására őszinte barátsággal és testvéri érzülettel közre fogunk működni!»*
A Podjebrád György által 1454 február 14-ikén kiállított oklevél eredeti példánya müncheni állami levéltárban.
Hunyadi János ugyanekkor Brankovics Györgygyel is föntartani igyekezett a barátságos viszonyt, melyet külsőképen legalább, a Cilleivel támadott viszályok nem szakítottak volt meg. Az 1454-ik év nyarán, mikor a szultán Szerbországba tört és a fővárost ostrom alá vette, Hunyadi segítségűl sietett, és a krussováczi ütközetben egy harminczezernyi török ereget megsemmisítvén, Pirotig és Viddining nyomúlt elő.
Amikor visszatértében diadalmasan nándorfehérvárra bevonúlt, itt – a hagyomány szerint – fiát, Mátyást, ki ekkor már tizenötödik évéhez közeledett, ünnepélyesen lovaggá ütötte, azzal a karddal, melylyel egy századdal előbb Laszkfi András, Nagy Lajos kapitánya, a nápolyi hadjáratokban dicsőséges tetteket vitt véghez.*
FESSLER: Geschichte der Ungern. IV. 804. 1. TELEKI: II. 345. 1.
A következő év tavaszán Hunyadi János ismét válságos helyzetbe jutott. Cillei Ulriknak sikerült útat találnia a király szívéhez. Visszatért az udvarhoz, – és a mint régi hatalmát visszanyerte, Garaival és Újlakival megújította szövetségét. Hogy Hunyadit egészen elszigeteljék, Podjebrádot is megnyerni igyekeztek, azzal hogy egyik fiának Ujlaki leányával eljegyzését vitték keresztűl.
Erre megkezdették ismét az ármány aknamunkáját. Elhitették a királylyal, hogy Hunyadi a koronára vágyik, és ha másként nem sikerül, a törökök segítségével ejti hatalmába a trónt; sőt a királyt, ha Magyarországba megy, fegyverrel vagy méreggel láb alól elteszi. Ilyen fenyegetések nyomásával, rávették a királyt, hogy közügyek tárgyalásának ürügye alatt hívja őt Bécsbe, és a mint megjelenik, fogassa el és végeztesse ki; mert csak így ígérhet magának békés uralkodást.
Hunyadi, barátai által a veszedelemről értesíttetvén, erős csapat oltalma alatt indúlt útnak, és vonakodott Bécsbe bemenni. A tárgyalások folyamán, nyílt mezőn találkozott Cilleivel. Ez csekély számú kísérettel jött, Hunyadi ellenben módot talált csapatát a közelben elrejteni. De az alkalmat nem használta föl a visszatorlásra.
«Tőrt vetettél nekem, – így szólott hozzá – és ime, magad estél a verembe, melyet nekem ástál. Gonosz tetteid jutalmául megölethetnélek. A tisztelet, melyet királyom irányában érzek, megmenti életedet. De óvakodjál még egyszer szemem elé kerülni!»*
Ezen ármányokról és jelenetekről a Frigyes császár udvaránál tartózkodó AENEAS SYLVIUS munkáiban részletes elbeszéléseket közöl, melyek az iró helyzetét tekintve, a hitelesség minden kellékét bírják.
Ez május havában történt. Azt kellett várni ilyen előzmények után, hogy az őrvény, mely a ét ellenség között támadott meg, soha többé nem lesz áthidalható.
Azonban alig múlt el ét hónap, már ismét mint szövetségesek, barátok, rokonok nyújtják egymásnak a kezet.
11. CILLEI ULRIK PECSÉTJE
Hunyadi János, a törökök fenyegető magatartásával szemben, hogy zavartalanúl szentelhesse erejét az ország és a kereszténység otalmának: kész volt feledni a múltat. Az 1455-ik év augustus első napján ünnepélyesen kibékült Cilleivel. Az ezen alkalommal kiállított szövetségi okiratban fogadják, hogy egymást mindenben, mi kölcsönösen javokra és előmenetelökre szolgál, tettel és tanácscsal támogatni, oltalmazni fogják.
Ugyanekkor újból felkaroltatott Hunyadi Mátyás és Cillei Erzsébet házasságának terve. Hunyadi János ez irányban önzetlenségének bizonyítékát adta, kinyilatkoztatván, hogy a jegyajándék meghatározását egészen Ulrik grófra bízza, és e czímen sem ő, sem fia igényt támasztani nem fog.*
Az 1455 augustus 1-én kiállított oklevelet közli CHMEL: Materialien. II. 83. 1. A tárgyalásokat Hunyadi János Cillei grófnak megbízott embereivel folytatta, mert Cillei ekkor Bécsben és Pozsonyban tartózkodott. Azon állást, melyet a király és Cillei ez időtájt Hunyadi János irányában elfoglaltak, érdekesen világítja meg a brassói plébánosnak 1455 augustus 10-én írt levele. Marienburg. Kleine Siebenbürgische Geschichte. (Pest 1806.) 218-22.
A házasság ekkor az egyház áldásában részesűlt, de az egybekelés, tekinttel a házas felek fiatal korára, elhalasztatott. Míg tehát Cillei Erzsébet azonnal férje családjához Hunyad várába költözött,* Mátyás a budai udvarnál maradt, hol a király tartotta vissza, benső kamarásai sorába nevezvén ki őt.*
Hunyadi János és Erzsébet alább idézendő leveleiből látjuk, hogy leányuknak, menyöknek nevezik Cillei Erzsébetet. A Cillei grófok családi krónikája pedig följegyzi, hogy Erzsébet a házasság consumálása előtt (vor dem Beylager) húnyt el.
BONFIN világosan írja (L. III: D. VIII. 349. 1.), hogy ez Hunyadi és Cillei kibékülése idején történt.
A fejedelmi kegy külszíne alatt azon szándék lappangott, hogy az ifjú gróf túszul szolgáljon, és Ulrik grófnak a Hunyadiakkal szemben biztosítékot nyújtson; neje viszont a kezes szerepére volt hivatva a Hunyadiaknál.
Azonban a frigy, melynek létesülésében nem a szívek szava érvényesűlt, hanem a politika hét esztendei fáradozás után űlte diadalát, laza kötelékeivel rövid ideig csatolta egymáshoz a két hatalmas család sarjait.
Cillei Erzsébet alig hogy jövendő lakóhelyének fejedelmi fényét, a nyári pompában díszlő, erdő borította vidék szépségét, és új családja tisztúlt légkörét élvezni megkezdette: súlyos betegségbe esett.
Kelevények fejlődtek testén, s annyira megtámadták életrejét, hogy september első napjaiban utolsó óráját vélte elérkezettnek környezete. Ekkor némi javulás állott be.*
Hunyadi János 1455 september 8-án írja: «Filia nostra, videlicet neptis Domini Despoti habuit duas apostemas, ita ut ferme fuit transmigrata. Nunc Deo permittente aliqualiter convaluit». (HERMANN: Capistranus Triumphans. 508. 1.)
De csakhamar sorvasztó lázak jelentkeztek. Ezek hatalmának megtörését, az ifjú élet megmentését, a kórágyánál virrasztó férj és szülei nem várták sem az orvosi tudomány, sem az önfeláldozó ápolás erőfeszítéseitől. Reményöket már csak az Ég segítségébe, és Isten egyik szolgájának csodatévő közbenjárásába helyezték.
Épen ezen (1455) esztendőnek tavaszán jött Magyarországba, keresztes hadjárat hirdetése végett, Capistránói János, szent-ferencz-rendű szerzetes, kit az általa Olasz-, Német-, Cseh- és Lengyelországban véghez vitt csodás tettek híre, lángbuzgalmának kisugárzó heve, a nyelvét nem értő közönséget is elragadó ékesszólása már életében a szent apostol dicsfényével környezett.
Hunyadi János türelmetlenűl várta, hogy találkozhassék vele. Majus közepén értesűlvén, hogy átlépte az ország határait, levelet intézett hozzá – valószínűleg Mátyás tollával; örömét fejezi ki jövetele fölött; kéri, siessen mielőbb hozzá. «Atyaságodat – úgy mond – egész családommal együtt a legbuzgóbban és lángoló sóvárgással várom».*
Cum tota nostra familia ferventissime et ardentissime exspectamus.» Hunyadinak 1455 majus 17-ikén Budán írt levele, a capistranoi szent-ferenczrendü zárdában. (Dr. Petkó Béla úr másolta le az ott őrzött íratotokat, melyeket szíves előzékenységgel bocsátott e sorok írójának rendelkezésére.)
És a daróczruhába öltözött kolduló barátot, amint Budára jött, hódoló tisztelettel fogadta, melynek nyilatkozásaiban neje és fiai vetélkedtek vele.
Különösen mély hatást gyakorolt János atya megjelenése Mátyásra, ki a rendkívüli egyéniségben az őskereszténység hagyományainak felélesztőjét, az ég küldöttét, természetfölötti hatalom letéteményesét szemlélte; amint hogy később elhúnyta után, imádságaival fordúlt hozzá, szabadulását a börtönből, felmagasztalását a trónra az ő közbenjárásának tulajdonította.*
Ujlaki Miklós 1460.ban írja: «Audivimus Regem coram multis Baronibus et Nobilibus dixisse, ipsum fuisse liberum de carceribus et electum in Regem, emisso vot ad beatumipsum Patrem». (KAPRINAI: 1. 351. 1.) Ezen nyilatkozat hitelességéhez nem férhet kétség.
Most tehát, mikor hitvese a halállal vívódott, szülei a szentéletű szerzeteshez fordúltak. Imádságaiba ajánlották a beteget. Ismételten kérték, hogy személyesen jőjjön kórágyához. Különösen az anyának leveleiben megható módon nyilatkozik egyrészről a kínos részvét, másrészről a rendületlen bizalom érzése. Azon meggyőződését fejezi ki, hogy János atya, habár halva és eltemetve találná menyét, képes lesz sírjából is életre támasztani.*
Hunyadi János idézett september 8-iki levelében kéri Capistrant, hogy mielőbb jőjjön Hunyadvárába. – September 14-én innen tudósítja Hunyadi Capistránt, hogy három nap múlva Brassó felé indúl (Ezen levél is a capistránói zárdában őriztetik.) HERMANN «Capistranus Triumphans» czímű munkájában írja, hogy Hunyadi Erzsébet «urgentissimis litteris multiplicatisque nuntiis» kérte Capistránt «ut in Hunyad se conferret, nurum, Comitis Ciliae filiam, speciosissimam adolescentulam a pestifera curaturus febri; in eo namque se spem habere affirmabat tantam, quod etsi nurus more etur et terrae commendaretur, eam sibi posse et potuisse ex tumulo restituere vivam». (511. 1.) A levél, melyben ezt Hunyadi Erzsébet írja, nem maradt ránk. De megőrizte a capistránói zárda 1455 october 2-ikán kelt következő levelét: «Jesus. Orationes in dulcissimo Jesu Christo domino nostro et in eius genitrice Maria virgine. Pater noster in Christo Jesu dilecte. Notificamus Vestre Paternitati, quod nurus noster adeo magnis detinetur infirmitatibus, ut nec potest vivere nec mori. Ideo petimus Vestram Paternitatem affectanter et diligenter, quatenus in Vestris devotis orationibus commendetis eam Deo, et oretis pro ea, ut Deus liberet eam ab infirmitate sua presenti, ut Deo plus possit servire. Et etiam cum aliis fratribus vestris faciatis orare pro ea. Valete in Domino Jesu Christo. Ex Hunyad feria quinta proxima ante festum beati Demetrii martiris anno dmini M. etc. LV. Eiusdem Vestre Paternitatis filia devota Elisabeth conthoralis magnifici Johannis de Hwnyad.» HERMANN azt írja, hogy Capistrán nem mehetett Hunyadvárába, mert Budára hívattatott a király és Hunyadi levelei által. Ez tévedés. A Budára hívó levelek korábban, az év tavaszán, és késöbben a jövő év elején intéztettek hozzá. Capistrán az 1455-ik év september és october havát Csanád és Lippa vidékén töltötte. (Ez kitűnik a HERMANN által közlött levelekből. (510., 511. 11.) October 30-ikán Karánsebesen volt. (PESTY: Szörénymegye. III. 70. 1.) Azután a következő év január haváig Hunyadvára vidékén a görög szakadáshoz szító oláhok megtérítésén fáradozott, a miben Hunyadi János is hathatósan közreműködött. (Ez kitűnik a HERMANN által közlött levelekből. 512-7. 11.)
A buzgó imádságok nem hosszabbíthatták meg Cillei Erzsébet életét. Az ő kora kimúlása mindkét családjára súlyos vészt hozott, melynek elhárítására volt hivatva az ő házassága. De épen ezen vésznek következményei a trónra vezették azt, kit három hónapon át férjének nevezhetett.
