V.
V.
A nagyváradi értekezletek. Mátyás elhatározza magát a csehországi hadjáratra. Hadüzenete és manifestuma. A hadjárat kezdete. A császár magatartása. Mátyás békealkudozásai Podjebráddal. Az olmüczi értekezletek.
Mialatt a magyar király az erdélyi lázadás leküzdésével és a moldvai hadjárattal volt elfoglalva, a csehországi helyzetben beállott a válság. A szent-szék, egyetértőleg a csehországi kath. rendekkel, a trónvesztettnek nyilvánított Podjebrád György koronáját a lengyel királynak ajánlotta föl. II. Pál pápa három küldötte: Rüdesheimi Rudolf boroszlói püspök, Ercleus Péter aacheni kanonok és Veronai Gábor szent-ferencz-rendi szerzetes, jelent meg nála, hogy őt Csehország elfoglalására késztesse. Azonban igyekezeteik eredménytelenek maradtak. Kázmér a veszélyes vállalatra nem volt rábírható. Csehországra – mint V. Lászó nővérének férje – örökösödési jogigényeket támasztott ugyan; de érvényesítésöket Podjebrád György halálának időpontjára halasztotta, mikor azután áldozatok és koczkázat nélkül remélt czélt érni.
Ennélfogva a hozzá intézett felszólításokra (augustus végén) kitérő választ adott; hogy t. i. A jövő évben tartandó lengyel országgyűlésig függőben kell tartania elhatározását. Ezen nyilatkozatot a szent-szék és a csehországi katholikusok követei visszautasításnak tekintették. Abban állapodtak meg tehát, hogy máshol keresnek segítséget. Veronai Gábor atya, ki tizenkét esztendő előtt Capistránói János kíséretében, Magyarországon működött, és mind Mátyás egyéniségének, mind a nemzet hadi erejének értékét jól ismerte, arra figyelmeztette társait, hogy a föladat megoldására, a magyar királyban legbiztosabban találhatnák föl a készséget és képességet. Javalata közhelyesléssel fogadtatott. És abban történt megállapodás, hogy Rómában és a csehországi kath. rendeknél ez irányban megteszik az előterjesztéseket.
A pápa most igénybe vette Mátyásnak két esztendő előtt tett ajánlatát. Lelkesítő leveleivel Veronai Gábor atya és Ercleus Péter Váradra siettek. Velök jött Boskovicz Protáz olmüczi püspök, kit a csehországi kath. rendek december végén tartott boroszlói gyűlésökből küldöttek a magyar királyhoz azon kérelemmel, hogy a «cseh korona alatt élő katholikusokat védnöksége alá fogadván, a szent hit ellenségeinek leküzdésére fegyvert ragadjon».*
Ezen eseményeket két későbbi emlék világítja meg; a csehországi kath. rendek 1468 augustus 22-iki oklevele. (Scriptores Rerum Silesicarum. IX. 293. 1.) És Rüdesheimi Rudolf legatusnak 1471-ben a lengyel követek előterjesztésére adott válasza. Közölve ESCHENLOERNÉL. II. 237. 1.)
A nándorfehérvári emlékek dicsfényével övedzett Gábor atyának rajongó vallásos lelkesedése és a magas műveltségű olmüczi püspöknek, egykor Ferrarában Janus Pannonius iskolatársának, humanista ékesszólása kétségkívül alkalmas volt arra, hogy megragadja Mátyás fenkölt szellemét.
Míg ezek az ég jutalmával és a történelmi név dicsőségével kecsegtették, – más oldalról fényes politikai előnyök kilátásával csábították.
Ugyanis Podjebrád, minden bajért, ami őt érte és fenyegette, a császárt okozván, az 1468-ik év első napjaiban háborút üzent neki, és fiát, Viktorin herczget, utasította, hogy seregével nyomúljon Ausztriába. Ezen rá nézve végzetes ténynyel arra kényszerítette Frigyest, ki az ellenállásra képtelen volt, és gyors segítséget a német birodalomból nem várhatott, hogy a magyar királyhoz forduljon.
A császár most, hogy Mátyást a megtámadott Ausztria segítségére bírhassa, a legnagyobb ígéretekkel igyekezett súlyt kölcsönözni kéréseinek. Nemcsak pénzbeli támogatást ajánlott; hanem késznek nyilatkozott arra is, hogy leteszi a magyar király cízmét, átadja a Magyarország területén birtokában maradt várakat és városokat; sőt ezenfelűl kilátást nyújtott, hogy Mátyásnak római királylyá választatását ki fogja eszközölni.*
Sajnos, a levelek, melyeket 1468 elején Frigyes és Mátyás váltottak egymással, nem maradtak fenn. A tárgyalások folyamáról csak későbbi diplomatiai iratok nyújtanak felvilágosítást. (V. ö. PALACKY, IV. B. 505. 1.) Hogy jutalmúl a római királyság is ígértetett Mátyásnak, kétségtelenné teszi Albrecht brandenburgi őrgrófnak (alább idézendő 1469 martius 23-iki) levele.
És úgy látszott, mintha tervszerűen nemcsak minden tényező találkoznék, hogy Mátyást a csehországi vállalatra késztesse; hanem még mintha magasabb hatalom keze minden akadályt, mely visszatarthatná, elhárítana útjából.
Fényes török követség járúlt eléje Váradon, hogy a szultán készségét hosszabb fegyverszünet kötésére bejelentse. Ami azon megnyugtató biztosítást nyújtotta, hogy mikor nyugat felé fordúl, nem fogja veszély fenyegetni keletről.*
Milánó velenczei követének 1468 martius 27-iki jelentése. Diplom. Eml. II. 79. 1. (Megfoghatatlan, mikép jöhetett PALACZKY azon gondolatra, hogy Mátyás török ruhába öltöztetett magyarok által tévútra vezette a magyar rendeket!)
És István, moldvai vajda, Mátyás készületeiről értesűlvén, azon volt, hogy a támadást elhárítsa magától. Lengyelországba fordúlt közbenjárásért, és ennek sikerében nem bízván, követekek küldött Mátyáshoz, kit hódolatának bejelentésével megkérlelt.
És megjelent Váradon a magyarországi elégületlenek vezére: Zápolyai Imre is, hogy kudarczot szenvedett merényletéért kegyelmet eszközöljön ki, mit főrendek közben járása mellett megnyert.*
BONFIN előadása, amit megerősítenek más kútforrások. Egyebek között a lengyel rendeknek idézett levelére Mátyás által írt válasz. Epistolae. P. III. E. XXVIII. (V. ö. CARO. 289. 1.)
Ilyen előzmények után, Mátyás nem habozott a pápa, a császár és a csehországi katholikus rendek követeinek ígéretet tenni, hogy a háborút Podjebrád György ellen megindítja.*
A király említi ezt 1468 február 10-ikén Zápolyai Imre egyik híve, Varju Pál javára kiállított kegyelemlevelében. KATONA. XV. 254. 1.
Hogy pedig tervét ő előtte minél tovább titokban tartsa; őt azon hitben, mintha a magyarországi hadikészületek Moldva ellen írányulnának, megerősítse, – nem sietett vissza fővárosába. Lassú menetben tette meg az útat. – Egy egész hónapot töltött Várad és Eger között. Ezen utóbbi városban tanácskozást tartott.*
BONFIN a váradi értekezletekről semmit sem szól. Szerinte Egerben történtek volna a döntő megállapodások. De az ő megbízhatatlan előadásával szemben kétségtelen hitelességű emlékek szólnak arról, hogy Mátyás Váradra hívta meg a főrendeket, ott fogadta a török követeket, ott békült ki Zápolyaival. Nem is hihető, hogy a decemberben tartott boroszlói gyűlés követe a január 8-ikán hadizenettel meglepett császár küldöttei csak martiusban Egerben keresték föl Mátyást. Lehetetlen is, hogy ha csak Egerben jött volna létre a megállapodás, két hét alatt Mátyás seregeivel támadásra készen állott volna.
Itt ellenzéki hangok is emelkedtek. De a király bizalmas embereinek, különösen a prímásnak ékesszólása kieszközölte, hogy a főrendek a csehországi hadjárat megindításához egyhangúlag hozzájárultak.*
Mátyástól február 10-ikén Nádudvaron, martius 7- és 9-ikén Egerben kelt okleveleket bírunk.
Ezalatt Mátyás páratlanúl álló gyorsasággal fejezte be a készületeket. Még nem múlt el két hónap a váradi értekezletek óta, és martius végső napjaiban, már Nagyszombatban volt, készen a háború megindítására.
A főrendek soraiból többen önkényt ajánlkoztak, hogy csapataikkal a királyi dandárhoz csatlakoznak. Az áldozatkészség és ragaszkodás ezen nyilatkozataiban a király állandó híveivel versenyeztek: a Szentgyörgyi grófok és Zápolyai Imre, kik ily módon hűtlenségük emlékezetét akarták elfeledtetni.*
Mindkettő részt vett a hadjáratban. A Szentgyörgyi grófoknak ez ügyben tanúsított áldozatkészségét a király már 1468 april 14-iki oklevélben magasztalásokkal halmozza el. (Országos Levéltár.)
És most felajánlotta szolgálatait Mátyásnak a csehországi katholikus rendek vezére, a hatalmas Sternberg Zdenko, ki több honfitársával hozzá csatlakozott.*
Sternbergnek 1468 martius 29-, 31-, april 15-, 16-ikán kelt levelei. Fontes. Diplom. XX. 522-5. 11.
Ezek, a katholikus rendek nevében, hűséget és engedelmességet fogadtak neki. Felajánlották a cseh királyi czímet is, a mellyet azonban elhárított magától; «Csehország és a hozzá csatolt tartományok védnökének» czímével elégedvén meg.*
Hogy a királyi czímet felajánlották neki, tudjuk a pécsi püspök idézett leveléből. – Mátyás királynak oklevele, mellyel a védnöki tisztet átveszi, és a cseh rendek nevében az olmüczi püspök által kiállított hódolati okiratra, mindkettő 1468 april 8-ikáról: Scriptores Rerum Silesicarum, IX. 262-3. 11.
Szándéka volt ezzel kímélni a lengyel királyt, kinek megnyerésére súlyt helyezett és reményt táplált. Ugyanis az osztrák-magyar-lengyel szövetség gondolatát karolta föl. Ennek alapjául kettős házasság szolgálna, melyet a lengyel király idősebbik leányával Mátyás, az ifjabbikkal Miksa főherczeg, a császár kilencz esztendős fia, kötne meg. Ezen ajánlat előterjesztése végett, az olmüczi püspököt april elején Krakkóba küldötte.* De a hadjárat megindítását nem tette függővé a választól.
DLUGOSS elbeszélése. De téved, mikor azt írja, hogy az olmüczi püspök april 8-ikán érkezett Krakkóba. April 9-ikén Pozsonyból levelet ír, és említi, hogy Krakkóba készül. Fontes, XX. 523. 1.
Martius végén a cseh király fiához, Viktorinhoz, mint az Ausztriába nyomúlt hadak fővezéréhez, hadüzenő iratot intézett.
«Tapasztaljuk – így szól egyebek között, – hogy Ti nem kívánván a békesség útjain haladni,… háborút háborúra halmoztok, békés szomszédaitok országába üszköt dobtok, s azt lángra lobbantjátok. Láttuk az iratot, melyben, fenséges atyánknak, a római császárnak… háborút üzentetek, bár jól tudjátok, hogy a császárral szerződésünk van, mely segélynyujtásra kötelez… És azonfölül, hogy elégséges ok nélkül barátainkra támadtatok, minket is már régebben sokféle kártételekkel, sérelmekkel ingereltetek, mit ekkorig békeszeretetünk türelemmel viselt…Most azonban, mivel a béke biztosítékot szavaitokban és jellemetekben nem találhatjuk föl, hanem fegyvereinkben kell keresnünk; ezennel értésetekre adjuk, hogy Ausztriában a római császár hű alattvalóit, kötelességünkhöz képest, tettel és tanácscsal támogatni fogjuk ellenetek; az általatok és híveitek által nekünk igazságtalanúl okozott károkért fegyverrel szerezünk elégtételt … Végűl kijelentjük, hogy országaitok katholikus lakóit, a Ti igazságtalan eljárástokkal szemben, oltalmazni fogjuk, amint katholikus uralkodóhoz illik, és az apostoli szent-szék különös felszólítása kötelességünkké teszi. A hadak legfőbb ura, az igaz ügy pártfogója legyen segítségünkre!»*
A Nagyszombatban, 1468 martius 31-ikén kelt irat Epistolae. P. III. E. VIII.
Podjebrád, ki időközben azon volt, hogy Mátyással a régi szives viszonyt helyre állítsa,* most felhagyott ezen reménynyel. Levelet intézett hozzá, melyen az elkeseredés és csüggedés hangulata vonúl végig.
Az 1467-ik év december 4-ikén segitséget ajánlott néki az erdélyi lázadók leküzdésére; 1468 február 9-ikén szerencsekívánatait fejezi ki a fölött, hogy a moldvaországi csatában nyert sebeiből kigyógyult. TELEKI. XI. 289-,m 305. 11.
«Régen értésedre adtam, – úgymond – a sérelmeket miket a császártól szenvedtünk, és arról, amit ellene tervezünk. Te pedig a nélkül, hogy előbb közbenjárásodat ajánlottad volna föl, azonnal ellenség gyanánt viseled magadat. Ki tehát a szerződésszegő? És mind ezzel nem elégedvén meg, indokolatlanúl vádolsz, mintha az örök gyülölet lángját akarnád szítani! Ha már el vagy határozva rá, hogy háborút indítasz ellenünk, megkímélhettél volna minket a sértésektől, mik a győzedelmet nem mozdítják elő, csak a kibékülést teszik nehezebbé!»*
TELEKInél. XI. 466. 1.
Mátyás nem vette ezt figyelembe. Nagyszombatból Pozsonyba vonúlt, és innen april 8-án kibocsátott manifestumában, köztudomásra hozta elhatározását és indító okait.
«Elszántuk magunkat – írja – hogy mi vállalkozunk arra, a mit mások elhárítottak magoktól. Az súlyos tehernek látszik ugyan, de a legmagasztosabb égi jutalmat és a legnagyobb földi dicsőséget ígéri. Ezt a háborút nem kevésbé szentnek tartjuk, mint azt, amit régtől fogva a törökök ellen viselünk. Biztosan számítunk a Mindenható támogatására, mert az ő ügyéért fogunk harczolni. Sem becsvágy, sem más földi előny kilátása nem vezérel. Egyedűl szánakozásunk az elnyomottakon, hódolatunk az apostoli szék iránt, buzgalmunk az igaz hit érdekeiért ösztönöz. Egyetlen jutalom, amit várunk: a béke, mely a háborúk szülötte, és azok háladatossága, kiket jótéteményeinkben részesítünk!»*
Epistolae. P. III. E. XLV.
Mátyás ezalatt már april első napjaiban, ötezer fegyveresből álló hadosztályt bocsátott Ausztriába, melyet rövid idő alatt fölszabadított. A cseh sereg egy része kivonúlt, másik része, melyet Viktorin herczeg vezényelt, Stockerau mellett körülzáratott.*
PALACKY. Geschichte Böhmens. IV. köt. II. rész. 515. 1.
April 14-én maga Mátyás is megindúlt Pozsonyból. Serege tizenhatezer jól felszerelt harczosból állott; nagy részben cseh és lengyel zsoldosokból; ezer rácz lovas is volt vele. Ötven nagy ágyú és kétezer kocsi kísérte.
50. MÁTYÁS KIRÁLY PAJZSA.
A főpapok és főurak fényes társasága környezte. Ott voltak: a két érsek, a pécsi és egri püspökök, a Szentgyörgyi grófok, Zápolyai Imre, Csupor Miklós, Podmaniczky László, az osztrák Grafeneck Ulrik és a cseh Sternberg Zdenko. Ez utóbbi, fiaihoz intézett leveleiben, elragadtatással szól a «páratlan» seregről, melyet kísér. «Ha a saját szemeimmel nem látnám – úgymond – mások leírásában nem adnék hitelt.» Azon reménységét fejezi ki, hogy diadalmasan fognak Prágáig nyomúlni.*
Sternbergnek 1468 april 15- és 16-dikán kelt levelei. FONTES. XX. 512., 4
Mátyás az indulását követő napon osztrák terűleten, negyed napra Morvaországban, Iglaunál táborozott.
Időközben Podjebrád, a váratlan támadás és fiának veszélyes helyzete felől értesűlvén, bátor lélekkel állott seregének élére, hogy a magyar király ellen vezesse. Znaim vidékén közvetlen közelében állott egymással szemben a ét ellenfél, kik alig egy évtized előtt kölcsönösen segítették volt egymást a trónra.
Mátyás nem látta czélirányosnak most még nyílt csatára bízni az eldöntést. Laa város közelében megerősített táborba helyezte el seregét. Csak az előhadak között folytak naponként véres csatározások.
Így tartott ez majus elejéig, a mikor Podjebrád Csehország felé vonúlt vissza. Mátyás távolból követte. De a mint a cseh király megfordúlt, hogy csatára kényszerítse, ő Znaimnál állapodott meg és elsánczolta magát. Mire Podjebrád csakugyan Csehországba vezette seregét, és Ausztriából kiszabadúlt fiára, Viktorin herczegre bízta Morvaország védelmét.
Mátyás ekkor Trebicset szállotta meg, mely a lakosság száma és vagyonossága tekintetében, a morvaországi városok között előkelő helyet foglalt el, most azonban úgyszólván egészen lángok martaléka lett.
Viktorin herczeg, a város közelben emelkedő magaslaton, egy nagy kolostor-épületben, tétlen tanúja volt Trebics pusztulásának; sőt ismét körűlzáratni engedte magát.
Testvére, Henrik herczeg, ki fölmentésére jött, súlyos veszteséggel visszaveretett. Az ütközetben Mátyás személyesen részt vett, megsebesűlt, és élete nagy veszélyben forgott.
Néhány nappal utóbb, a junius 5-ét követő éjszaka, Viktorin herczeg, kinek serege az éhség és szomjúság kínjait szenvedte, kétségbeesett tettre határozta el magát. Három csapatba osztva vitézeit, kitörést kísérlett meg. Kettő, az ő vezérlete alatt, szerencsésen elmenekült. Csak a harmadik veretett vissza.
51. BRÜNN LÁTHÁZA.
Mátyás, ki biztosra vette, hogy a cseh herczeg az ő kezeibe jut, szigorúan fenyítette meg hanyagságukért azon csapatokat, melyeket Viktorin elmeneküléseért felelősség terhelt. És most nem látván többé annak szükségét, hogy Trebics alatt időzzön, főhadiszállását Brünnbe tette át, melynek lakossága, mint szabadítót, lelkesedéssel fogadta. Innen – a város mellett, magas bércz tetején emelkedő Spielberg erősség ostromát Podmaniczkyra bízván, – Olmücz felé sietett, és július 4-én ünnepélyesen bevonúlt Morvaország fővárosába. Míg azután seregének egy részét Hradisch ostromára küldötte, ő maga Magyar-Brod alá indúlt, és azt megvívta. Azután Olmüczben a cseh- és morvaországi kath. rendekkel gyűlést tartott és az elfoglalt tartomány igazgatásáról intézkedett. Itt megjelentek nála a lengyel király követei, közbenjárásukat ajánlván Podjebráddal való kibékítésére. De hidegen utasította el őket. Fordúljanak – válaszolá – a pápához és a császárhoz, kiknek megbízásából ragadott ő fegyvert.
Majd september első napjaiban morvaországi hadainak fővezérletét Sternberg Zdenkóra bízta, ő pedig Magyarországba tért vissza.*
PALACKY. 523-547. 11 CARO- 299. 1.
September havát Pozsonyban töltötte.
52. A BRÜNNI VÁROSHÁZ KAPUJA.
Itt országgyűlést tartott, a melyen sikerűlt rendkívüli adót eszközölnie ki. Ezen eredményben csehországi vállalatának javallása és szentesítése is benfoglaltatott.*
A törvénykönyv KOVACHICH.nál. Supplementum. II. 196-208. 11.
Ugyanakkor, meghiusúlván reménysége, hogy a lengyel királylyal szövetségi és rokonsági viszonyt köthet, – mivel onnan kitérő választ hozott volt az olmüczi püspök* – oda irányozta igyekezeteit, hogy egy másik szomszéd fejedelemmel léphessen ilyen összeköttetésbe. Újból visszatért a szász herczegnővel kötendő házassági frigy tervéhez. A tárgyalások megindítása végett Schonberg pozsonyi prépostot küldötte Szászországba, és azután Bajorországba is, hol a Wittelsbach-ház herczegeivel kellett szövetség megkötése végett lépéseket tenni.*
CARO. 296. 1.
Az 1468 october 8-ikán kelt királyi megbízó levél a drezdai állami levéltárban. És PALACKY. 557. 1.
Ily módon a római királyság elnyerésére czélzó terveit is előmozdíthatni vélte. E tekintetben a császártól ismételten kapott biztatásokat, és olyan értesítéseket, hogy a mainzi, trieri és szász választófejedelmek szavazatát már megszerezte részére.*
Heimburg György, Podjebrad bizalmas tanácsosa, úgy adja elő a dogokat, hogy a császár Mátyást ezzel és még nagyobb ígéretekkel rá akarta szedni. Szerinte azzal is hitegette volna, hogy pap akar lenni, és fiát Mátyás gyámságára fogja bízni. «Sollich List kann er erdenken, iund der Unger glaubt im fein alles". (1468 december 27-ikén kelt levele, HÖFLERnél. Das Kaiserliche Buch, 218. 1. Itt 1469-re téve. PALACKY szerint azonban 1468-ban iratott.)
És mivel Frigyes – régibb fogadalom beváltása végett – akkor Rómába készűlt zarándokolni, az osztrák tartományok megoltalmazását Mátyásra bízta, és azok jövedelmeit egy esztendő tartamára átengedte neki.*
Mátyásnak ez ügyben 1468 november 3- és a császárnak november 13-ikán kelt okiratai KURZnál. Geschichte Kaiser Fridrichs. – II. 244. 1.
Mátyás megnyugtatva tért vissza 1469 elején Morvaországba, és miután a spielbergi erősség is megvívatott, most már Csehország lett a hadi munkálatok színhelye. Prága elfoglalása volt a büszke jelszó.
Február 13-án tízezer fegyveres élén indúlt ki Brünnből. Hat nappal később Chrudim városa előtt állott. Itt merészsége nagy veszélybe ejtette. Cseh szolgának öltözve, a város falait kémlelte ki, de az őrség kitörő csapata által elfogatott. Szerencséjére, a cseh nyelvet tökéletesen bírta, a színlelésben mesteri ügyességgel dicsekedett, és lélekjelenlétét a legnehezebb helyzetekben sem vesztette el. Így tehát azokkal, kik kézrekerítették, el tudta hitetni, hogy jelentéktelen szolgaszemélylyel van dolguk, és szabadon bocsáttatott.*
ESCHENLOER jegyzi föl ezenesetet. II. 147. 1.
Ezalatt Podjebrád György is megindúlt, és jól átgondolt hadi tervvel a Willimow közelében táborozó magyar sereg közlekedési vonalait elzárta. Kemény téli időben, mikor hótömegek különben is nehézzé tették a közlekedést, Mátyás egyszerre válságos viszonyok közé jutott.
Ekkor arra határozta el magát, hogy békeajánlatokkal fordúl a cseh királyhoz.
A stratégiai viszonyokon kívül más okok is késztették erre.
A birodalmi gyűlésen, mely ekkor Regensburgban együtt volt, a római király-választás ügye nem kerűlt napirendre. Rómából pedig a császár cselszövényei felől aggodalmat keltő tudósítások érkeztek; hogy a választófejedelmi méltóságának Csehországról Ausztriára átruházását, a Habsburg-ház jogigényeinek a magyar trónra megerősítését igyekszik kieszközölni a pápánál; sőt, hogy a római királyságra jelöltjéűl nem Mátyást, hanem a bajor fejedelmi ház által pártolt burgundi uralkodót tekinti.*
Frigyes római működése felől hivatalos adatok nem maradtak fönn. Az elterjedt híreket az egykorú DLUGOSS registrálja. Azt, hogy a császár ekkor a burgundi fejedelmet karolja föl, Mátyásnak Podjebrád előtt tett nyilatkozatai alapján, Albrecht őrgróf írja, idézett levelében bátyjának.
Ily körűlmények között Mátyás fölmentve tekintette magát is az elvállalt kötelezettségektől, és a császárhoz csatolt reményeinek meghiúsulásáért kárpótlást a cseh királynál keresett. Ez előzékenyen fogadta ellenfelének azon felhívását, hogy személyesen találkozzanak.
Február 27-én, Anhrow közelben jöttek össze. Félig leégett viskóban értekeztek, tanúk nélkül, több órán át.
Megállapodásaik felől köztudomásra csak annyit hoztak, hogy fegyverszünetet kötöttek, melynek tartama alatt, állandó békekötés létesítése végett Olmüczben fognak alkudozások folytattatni.
De tárgyalásaik lényeges részét szoros titok leplébe burkolták. Mátyás ajánlatot tett, hogy a háborút abbanhagyja, és Podjebrádnak a tőle elfoglalt terűletet visszaadja, őt a szent-székkel is kibékíti; azon föltétel alatt, ha viszont őt a császári trónra segíti.
Erre a cseh király többféle eszközzel rendelkezett. Mint választófejedelem szavazattal bírt a választásnál. Továbbá benső viszonyban állott a brandenburgi és szász választófejedelmekkel, kik azon antagonismusnál fogva, mely Németország éjszaki és déli részének fejedelmeit elválasztá, hajlandók lehettek, a Wittelsbach-ház jelöltje, a burgundi uralkodó ellen foglalni állást. Végre a franczia király útján is képes volt ezen jelöltség meghiúsítására hatni.
Podjebrád előzékenyen karolta föl Mátyás előterjesztését. Haladék nélkül útnak indította egyik bizalmas tanácsosát, Barnsteini Span János lovagot, hogy a brandenburgi őrgrófoknál és a franczia udvarnál, a magyar király érdekében az actiót megindítsa.*
Barnsteini Span Jánosnak Albrecht őrgórfhoz intézett előterjesztése Albrecht őrgrófnak Frigyes választófejedelemhez 1469 martius 23-ikán írt idézett levele. (Amaz Fontes. XLII. 485. 1. Ez Fontes. XX. 68. 1.)
Ugyanekkor Mátyás közvetlenűl is érintkezésbe kívánt lépni Frigyes brandenburgi választófejedelemmel. Bizalmas úton, az egri püspök testvére, Beckensloer Jeromos, boroszlói kanonok által, azon óhajtását fejezte ki, hogy titkon találkozni óhajt vele, és ha ő is beléegyezik, az általa kitűzendő helyen, zarándoknak öltözve, fogná őt felkeresni, hogy szoros szövetséget kössön vele, minthogy a német fejedelmek között a legnagyobb súlyt az ő támogatására helyezi".*
Beckensloer Jeromosnak 1469 martius 15-én a választófejedelemhez írt levele a berlini titkos levéltárban. Ugyanott egy boroszlói papnak szintén Frigyeshez april 5-ikén írt levele, melyből kitünik, hogy Frigyes Beckensloerhez intézett válaszát hozzá küldte. Fontes Diplomataria. XLII. 465., 6. 11. Frigyes a teendők iránt tanácsot kért öccsétől. Albrecht őrgróftól. Ennek april 3-ikán kelt válaszirata HÖFLERnél. 187. 1.
Mátyás a választ az ő kívánatára és a cseh király előterjesztésére, Brünnben várta be. Ide siettek a pápa és császár követei, kiket az anhrowi találkozás és fegyverszünet híre mélyen megdöbbentett. Mindent megtettek, hogy az újabb találkozást és a kibékülést megakadályozzák. Azon hír volt elterjedve, hogy a pápai követek egyházi átokkal fenyegetődztek.
Mátyás tartózkodó, titkolódzó volt. Senki sem tudta, merre fog ő hajolni. De a cseh királylyal való találkozástól nem volt visszatartható. A római és német diplomaták magyar és cseh főurak kíséretében april 6-án ért a találkozás helyére, Olmüczbe.
A következő napon, szabad ég alatt, találkozott a két uralkodó. soká tanácskoztak négyszem között. A cseh király nem közölhetett kedvező híreket a brandenburgi udvarnál tett lépések eredménye felől. Követe azt a választ kapta, hogy sem a császártól azt, hogy a trónról lemond, sem a választófejedelmektől azt, hogy idegen fejedelmet fognak uralkodójukká választani, – nem lehet várni.*
Albrecht őrgróf idézett levele.
Ezen közlés kétségkívül döntő befolyást gyakorolt Mátyás további terveire. De nem árulta el. Podjebrád fiaival és tanácsosaival – kiket Olmüczbe magával vitt, – oly kitüntető módon bánt, hogy a cseh katholikusok soraiban a felháborodás nyilatkozatai voltak hallhatók. A pápai legátusok pedig nemcsak vonakodtak az eretnekekkel értekezni, hanem a városban, mig azok ott tartózkodnak, a misézést és a szentségek kiszolgáltatását is eltiltották.
Azonban a tárgyalások nem vezettek eredményre. Mátyás bizonyára csak azt akarta elérni, hogy magatartásával a pápai és császári követekre, valamint a csehországi kath. urakra nyomást gyakoroljon. Bizalmas emberei ismételten hangoztatták ezek előtt, hogy «szorosabb kötelékkel kellene magokhoz csatolniok» a magyar királyt. Ezen szavaknak világosan az volt értelme, hogy Mátyás Csehország királyává óhajtja magát megválasztatni; azon utógondolattal, hogy ily módon a választófejedelmek sorába lépvén, végső czéljának elérésére biztosabb kilátása fog nyílni.
És számítása most is helyesnek bizonyúlt.
