VI.
VI.
Mátyásnak Csehország királyává megválasztatása. Tartózkodása Boroszlóban. Tárgyalásai Frigyes brandenburgi választófejedelemmel. A csehországi hadjárat folytatása. Mátyás látogatása a császárnál Bécsben. Podjebrád halála. Ulászlónak Csehország királyává megválasztatása.
Sternberg Zdenko april 12-én értekezletre hívta egybe az Olmüczben időző cseh, morva és sziléziai rendeket. Előadta, hogy mennyi hálával tartoznak Mátyás iránt; de félő, hogy oltalmazásuk nagy áldozatokat igénylő feladatát elejti; ezen veszély elhárításának egyedüli módja az, hogy őt királyukká válaszszák meg. A jelenlevők mindnyájan helyeselték ezt. És elhatározásukat küldöttség által közölték Mátyással. Ez, miután időt kért, hogy magyar tanácsosaival fontolóra vehesse az ügyet, két nap múlva közölte velök válaszát, mely önuralmának és politikai ügyességének egyik legkiválóbb nyilatkozása.
53. AZ OLMÜCZI VÁROSHÁZ.
«Köszöni – így szólt – jóakaratukat. De mivel attól tart, hogy mihelyt elfoglalja Csehország trónját, a pápa és a császár megvonják tőle a segítséget és egészen rá hárítják a hadjárat terhét, a felajánlott koronát csak azon föltétel alatt fogadhatná el, ha a pápai követek és a csehországi urak kezessége által biztosíttatik arról, hogy a német birodalom tizenkétezer lovast, vagy pedig, amit még szívesebben fogadna, évenkint harmadfélszázezer forintot bocsát rendelkezésére.»
A mikor elhallgatott, szánalmas jelenet következett.
«Legkegyelmesebb király! – így szólal meg, a rémület kifejezésével hangjában, Sternberg Zdenko – méltóztassék valamit leengedni a kívánt összegből, mert az elérhetetlen!»
«Zdenko úr, – válaszolá a király nyugodtan – mi fog történni, ha egyes német fejedelmek hadakat küldenek segítségtekre? Mindegyik azt, amit a maga erejével elfoglalt, bizonyosan meg is tartja. Igy tehát országotok szét fog daraboltatni. Ettől meg akarlak titeket óvni. Értekezzetek tehát a pápai követekkel, és bírjátok őket rá, hogy legalább kétszázezer forintnyi évi segítséget biztosítsanak. Én azután meghódítom az országot, és kiírtom az eretnekséget!»
A cseh urak, elbocsáttatván, a pápai követekhez, Roverella Lőrincz ferrarai püspökhöz és Rüdesheimi Rudolfhoz fordultak. De ezek nem érezték magokat a kívánt biztosítás megadására feljogosítva; általánosságban tartott ígéretekre szorítkoztak.
Három nap telt el ezen tárgyalásokban. Martius 17-én, a csehországi koronához tartozó összes rendek megjelentek Mátyás előtt. Vezérök, Sternberg, hosszú beszédben leírta az ország szomorú állapotát, a melyet újból virágzóvá tenni csak a király képes; kérik tehát, foglalja el trónjukat; ígérik, hogy vagyonukkal és vérökkel fukarkodni nem fognak.
OLMÜCZ LÁTKÉPE.
Dörre Tivadar rajza.
«Az ügy – válaszolá a király – nagy fontosságú, komoly megfontolást igényel. Értekeznünk kell előbb ő szentsége követeivel és tanácsosainkkal. Azután majd kegyelmes elhatározásunkat tudomásotokra adjuk.»
Sternberg könyörögni kezdett. «Ne szomorítsa el híveit újabb halogatással. Ha azonnal felakasztat mindnyájunkat, kegyelmesebben bánik el velünk, mintha óhajtásunknak még tovább is ellenszegűl!»
Mátyás megnyugtatta őket. De végleges elhatározását függőben tartotta.
Előbb végeznie kellett Podjebráddal, ki még mindig várta a béketárgyalások folytatását. Martius 20-án újabb találkozásra kérte föl.
Az érkezeleten nyájas és derűlt volt. Szokása szerint, tréfákkal leplezte gondolatait. Fennen hangoztatta, hogy majd megmutatja, hogy «ostyások és kelyhesek» jó barátokká válnak.
A lakoma is víg hangulatban folyt. Ekkor Sternbergnek azt a dévaj ötlete támadt, hogy a fennforgó vitás ügyet a két uralkodó udvari bolondjai párviadallal intézzék el. Az indítvány közhelyesléssel fogadtatott.
A vendégek színe előtt, a két bohócz birokra kelt. A mérkőzés soká folyt. A kaczagó társaság biztatta a bajnokokat. De mikor a magyar fölemelte ellenfelét, hogy földhöz vágja, egyik cseh udvarnok karjával föltartóztatta. A hivatlanúl beavatkozót Sternberg dühében arczúlcsapta. Mire Podjebrád kísérői nagy haragra lobbantak. Mindenfelől egyszerre kardhoz nyúltak. Nem sok hiányzott hogy véres küzdelem kövesse a tréfát. Az uralkodóknak nehezen sikerűlt lecsillapítani híveiket.*
BONFIN körűlményesen beszéli el az esetet.
Mátyás a jelentéktelen incidens által fölidézett ingerűltséget arra használta, hogy a tárgyalásoknak véget vessen.
Búcsút vett Podjebrádtól. És többé nem találkozott vele.
54. RÉSZLETEK AZ OLMÜCZI VÁROSHÁZRÓL.
Mindazáltal ezután is még két hétig habozott a csehországi királyválasztás ügyében kimondani a döntő szót; óvatosan várva, vajjon más oldalról nem ígérkeznek-e nagyobb előnyök. Végtére május 3-án felhagyott a halogatással. Ezen napon, a csehországi kath. rendek az olmüczi székesegyházban gyűltek egybe. A Szentlélek segítségűl hívása után, Sternberg beszédet tartott, melyben «egy igaz keresztény király» megválasztásának szükségét fejtegette, és a jelenlevőket fölhívta, hogy a választást haladéktalanúl hajtsák végre, mindegyik adja be szavazatát. Ez megtörtént. Mire ünnepélyesen kihirdette, hogy egyhangúlag Mátyás választatott meg Csehország királyává.
Ekkor, a pápai követek vezetése mellett, Mátyás elé járultak, és őt a székesegyházba vezették, hol Sternberg tudomására adta megválasztatását.
«Alázatos kérdésteket – így hangzott válasza – meghallgatván, a Mindenható dicsőségére, a keresztény hit megszilárdítására, a szent-szék javára és a dicső cseh birodalom hasznára, készek vagyunk királyotok és uratok lenni!»
Sternberg köszönetet mondott, és három ízben intézte az egybegyűltekhez a kérdést: akarják-e, hogy Mátyás Csehország királya legyen?
Háromszor hangzott föl lelkesen az: «Akarjuk». Mátyás, az esztergomi érsek és a boroszlói püspök kezeibe esküt tett le. A rendek bemutatták hódolatukat. Hála-isteni-tisztelet zárta be az ünnepélyes cselekményt.
A város vigalmak színhelye lett. A főpiaczon egy kút három csövéből egész napon át magyar és osztrák bor, meg sör folyt a nép számra. A rendeket, négyszáz személyt, Mátyás saját lakában vendégelte meg. A cseh urak bámulttal szemlélték az arany és eszüst edények gazdag készletét, minek értéke kétszázezer forintra becsűltetett.
A katholikus lakosság mindenfelé élénk örömmel fogadta a hírt Mátyás megválasztatásáról, s «új korszak hajnala gyanánt» üdvözölte.*
PALACKY. 586–9 11. HÖFLER. 200. 1.
Olmüczből Mátyás a cseh koronához tartozó Szilézia fővárosába vonult, hol majus utolsó napjaiban a rendek hódolatát fogadta. Itt is szakadatlanúl követték egymást lakomák, tánczvigalmak és lovagi játékok.
De ezeknek zajában nem feledkezett meg nagy politikai czéljairól.
Most, mint Csehország és Szilézia uralkodója, fokozott Mértékben érezte a brandenburgi dynastia szövetségének és támogatásának szükségességét. De többé nem gondolt arra, hogy zarándok öltönyében, titkon keresse föl a választófejedelmet. Az egész világ színe előtt kívánt vele találkozni, és pedig saját udvaránál. Boroszlóba hívta meg őt.
Frigyes készséggel megjelent, és örökösét, – öcsének, Albrechtnek fiát, – János őrgrófot is magával hozta. Majus utolsó napján érkeztek meg. Másnap, junius elsején, Úrnapját ünnepelte az egyház.
55. FRIGYES VÁLASZTÓ FEJEDELEM PECSÉTJE.
A város, mint krónikásai följegyzik, soha sem látott olyan fényt és pompát, mint ezen napon a körmeneten.
Öt sziléziai herczeg és János brandenburgi őrgróf, tartották a menyezetet, mely alatt Boroszló főpapja az Oltári-szentséget vitte. Utána haladott a király, ki jobb oldalán Roverella Lőrincz pápai legátusnak, baloldalán a Hohenzollern-ház fejének jelölvén ki helyet, mintegy a császári méltóság díszét előlegezte magának.
Egyébiránt azon volt, hogy személyes szeretetreméltóságának és királyi nagylelkűségének varázsával meghódítsa fejedelmi vendégét. Ez testvéréhez intézett leveleiben az elragadtatás hangján beszéli el, mily kitüntetésekben részesítette őt a király, és mint teljesítette minden óhajtását.
)
Mátyás értésére adta, hogy örök szövetséget kíván vele kötni, és újból megkérte leánya kezét; «nincs a világon hölgy – mondá – kit inkább óhajtana nőűl;» de hozzátevé, hogy a háborúk miatt, melyek igénybe veszik, csak két esztendő múlva tarthatná meg a menyegzőt.
Frigyes kitérő választ adott. Bár másnak ígérte leányát, nincs még lekötve, és szívesen odaadja; de mivel a király két esztendő alatt könnyen változtathatja szándékát, idő előtt dolog volna most határozni. A mi pedig a szövetségest illeti, ilyen nagyfontosságú ügyben előbb testvéröccse tanácsát kell kikérnie.
Mátyásnak nem volt ínyére a halogatás. A szövetség haladéktalan megkötését sürgette, mind közvetlenűl, mind a pápai legátus útján is. A választófejedelem állhatatos maradt. «Látják – mondogatá – én beteges, öreg ember vagyok, pályám végén állok; fiam nincs; öcsém gyermekeire száll országom; az ő meghallgatása nélkül nem határozhatok!»
Mátyásnak meg kellett nyugodnia. De nem éreztette vendégével neheztelését. Sőt még nyájasabb és lekötelezőbb módon viselte magát iránta.
Értésére adta, hogy «barátsága és jóindulata zálogául» kétezer foirntnyi évdíjt utalványoz részére; de csak tanácsát kívánja igénybe venni, és nem gondol rá, hogy szolgálatába fogadja vagy segítségét várja; sőt inkább kész, amikor kívánja, akár húszezer fegyverest küldeni az ő segítségére.
A választófejedelem szabadkozott ugyan, és hangsúlyozta, hogy tanácscsal mindig szívesen szolgál, de mivel nem zsoldos, évdíjt el nem fogadhat; mindazáltal Mátyás éles szeme fölismerte, hogy vendégének lelkében a büszkeség érzete és a bírvágy kemény küzdelmet vívnak.
Mikor tehát Frigyes, szíves búcsúzás után, gazdagon megajándékozva, Boroszlóból eltávozott, néhány óra múlva Mátyás egy lovas futárt küldött utána, a ki a kétezer forintnyi évdíjról kiállított oklevelet és az évdíj első félévi részletét készpénzben átnyújtotta a választófejedelemnek. És ez nem utasította vissza sem az egyiket, sem a másikat. Amiről testvérét, a legszigorúbb titoktartás kikötése mellett, tudósítván, őt és magát is azzal a német közmondással nyugtatta meg levelében, hogy «Einem geschenkten Gaul schaut man nicht ins Maul». «Ajándék lónak ne nézd a fogát.»*
A választófejedelemnek 1469 junius 17-ikén kelt kimerítő levele és ehhez mellékelve Mátyásnak junius 8-ikán kelt utalvány-okirata HÖFLERnél. 191-4. 11.
56. GÖRLITZ VÁROS CZÍMERE ÉS A VÁROSHÁZ KAPUJA.
Alighogy ő a boroszlói udvarból távozotott, II. Frigyes szász választófejedelem özvegye, Margit főherczegnő, a császár nővére által küldött követ jelent meg Mátyásnál, tőle mint a cseh királytól, a szász herczegek által bírt csehországi hűbérek megerősítését kérvén.
Természetesen örömmel ragadta meg az alkalmat, hogy a szász herczegi házat is lekötelezze, és teljesítvén a herczegnő kívánságát, az erről kiadott oklevélben, őt, mint a császár fogadott fia, «szeretett nagynénjének és barátnéjának», fiait «bátyáinak» czímezte.*
Mátyásnak 1469 junius 25-ikén kelt oklevele a drezdai királyi levéltárban.
Hasonlóképpen magok közeledtek Mátyáshoz a Wittelsbach-ház tagjai: Frigyes rajnai pfalzi választófejedelem, Lajos és Albrecht bajor herczegek, kik követeket küldöttek hozzá, és nemcsak elismerték Csehország királyának, hanem (1469 september 2-án) véd- és daczszövetséget kötöttek vele. Sőt a herczegek egyike, Albrecht, az érdeksolidaritás szoros kapcsolatát is akarta létesíteni. Bizalmas úton azt az ajánlatot intézte hozzá, hogy szívesen fogadja el tőle Csehországban a helytartói tisztet, és biztosította mind a maga, mind a vele rokonságban álló kölni, rajnai és szász választófejdelmek támogatásáról, a mi által «jövőben dísz és haszon káromolnék rá». :Ezen nyilatkozat, félreértést kizáró módon, a római királyság megszerzésének ígéretét tartalmazta.*
A Mátyáshoz küldött bajor követe részére 1469 julis 21én xxkiállítot utasítás; – Mátyásnak 1469 september 2-ikán Pozsonyban kelt szövetség-oklevele; – doctor Mayer Mártonnak, Albrecht herczeg bizalmas tanácsosának, Mátyáshoz küldött titkos ügynöke részére adott (kelet nélküli) utasitása a müncheni állami levéltárban.
Mátyás diplomatiájának ezen vívmányai, melyek barátságos összeköttetésbe hozták őt az éjszaki és déli Németország leghatalmasabb dynastiáival, kétes értékűek valának; mert tényleges támogatásukra nem számíthatott, őszinteségökben sem bízhatott.
Ellenben komoly természetűek valának a veszélyek, melyek Lengyelország felől fenyegették.
Ezeket előrelátván, nem mulasztotta el, hogy elhárításukra kísérletet tegyen. Boroszlóból két cseh urat küldött Krakkóba. Ezek kifejtették az okokat, melyek az olmüczi gyűlésen a királyválasztást szükségessé tették. És előadták, hogy Mátyás, mihelyt a pápa kívánja, kész Csehország trónjáról, Kázmér király és fiai javára, lemondani. Egyúttal felelevenítették azon régibb tervet, hogy Kázmér adja egyik leányát Mátyásnak nőűl.
Azonban kitérő választ kaptak.*
ESCHENLOER. II. 169. 1. És Heimburg György 1469 julius 10-iki levele HÖFLERnél. 203. 1.
Ugyanis Podjebrád nagyobb és biztosabbaknak látszó előnyöket nyújtott. A junius havában Prágába egybehívott országgyűlésen, a lengyel király első szülött fiát, Ulászló herczeget, a csehországi trón örökösévé választotta meg.* És ez csak egyik alkatrésze volt azon szétágazó tevékenységnek, melyet ő kifejtett, hogy az olmüczi tárgyalások megszakításáért és a királyválasztásért Mátyáson bosszút álljon. Ügynökei bejárták a franczia király, a burgundi herczeg, és a német fejdelmek udvarait, mindenütt szövetségeseket keresve.
PALACKY. 595. 1.
Összeköttetésbe lépett a magyarországi elégületlen urakkal is, és azokat lázadásra izgatta királyuk ellen; uralkodóul ajánlván nekik fiát, Henrik herczeget, ki a magyar nyelvet elsajátította volt, s ezen czímen is népszerűségre számított.*
Heimburg Györgynek 1469 julius 28-, augustus 20-ikán Albrecht őrgrófhoz és augustus 22-ikén sórorához írt levelei. HÖFLERnél. 210-215. 11.
De leginkább számított Podjebrád a császárra; jól tudván, hogy ez Mátyás iránt bizalmatlanságot és ellenszenvet táplál, amit azon gyanú élesztett, hogy a stiriai uraknak, Paumkircher vezérlete alatt támadott lázadását a magyar király titkon támogatásban részesíti. Ezért a cseh király közeledését előzékenyen fogadta; és egy osztrák-lengyel-cseh szövetség létesítésére hajlandóságot mutatott.*
Acsászári udvarnál levő milánói követnek 1470 január 21-ikén kelt jelentése, melyben múlt évi jelentéseit resumálja.
Ezalatt Podjebrád, míg azon tervvel foglalkozott, hogy egy lengyel sereg Moldván keresztűl, egy cseh hadtest pedig Henrik herczeg vezérlete alatt Morvaországból törjön* Magyarországba, a morvaországi harcztéren, Viktorin herczeg vezérlete alatt, nagy erélylyel indíttatta meg a hadi munkálatokat.
Heimburgnak 1469 augustus 22-i idézett levele.
Mátyás julius első napjaiban Boroszlót elhagyván, Magyarorszgba készűlt visszatérni; de Viktorin herczeg terveit meghiusítandó, Morvaországban maradt. Itt kiválóan kedvezett neki kezdetben a szerencse.
A cseh királyfi julius 27-én csekély számú csapat élén, a Hradisch közelben fekvő Weszeli városkát szállotta meg; de alighogy bevonúlt, magyar csapatok által körűlkeríttetett, és mikor menekülni igyekezett, Madács László és Jánosi Gáspár által utoléretvén, elfogatott.
Mátyás nemes gönygédséggel bánt sógorával, kit egykor igen kedvelt. Trencsint, majd Visegrádot jelölte ki tartózkodási helyéűl, hol szigorú őrízet alatt tartatott, de minden kedvezésében részesűlt.
Az örvendetes eseményt külön levélben tudatta Magyarország összes hatóságaival; a két vitézt pedig jószágadománynyal jutalmazta.*
Mátyás király levele és adománylevele TELEKInél. XI. 388., 428. 11.
Az ősz folyamán mindazáltal fordulat állott be. Henrik herczegnek sikerűlt a Mátyás hadai által körűltáborolt Hradisch várába élelmi szereket vinni; majd november 1-én az ostromló sereggel megütközvén, győzelmet vívott ki, és Magyarországba törvén, a Vág völgyét dúlta föl.*
PALACKY. 611 1.
Ily körülmények között Mátyásra nézve életkérdés volt: a császárt visszatartani az ellenségeihez való csatlakozástól, és helyreállítani vele jó viszonyát.
És hogy ennek úgy állandósága, mint őszintesége iránt biztosítékot szerezzen, arra szánta el magát, hogy a császár egyetlen leányának, Kunigund főherczegnőnek kezét fogja megkérni, bár ez még csak öt éves volt; a mely házassági frigy a legnagyobb áldozat lett volna rá nézve, mert család alapítására való kilátását bizonytalan jövendőre napolja el.
Sokat várván a személyes érintkezés hatásától is, bejelenté a császárnak, hogy Bécsben látogatást kíván tenni nála.
Mindazáltal nem mint alázatos kérő akart megjelenni, hanem úgy, hogy ő szabja meg az egyesség föltételeit. Az 1469-ik év utolsó napjaiban az esztergomi érseket Bécsbe küldvén, általa sokféle követeléseket terjesztett elő, melyeknek teljesítésétől függesztette föl személyes jövetelét. Egyebek között bizalmatlanságát a császár iránt úgyszólván sértő módon éreztette, azon kívánsággal, hogy bécsi tartózkodása alatt a város két kapuja magyarok őrizetére bízassék.*
Ezen tárgyalásokról nagyérdekű részleteket tartalmaz a császári udvarnál levő milánói követnek 1470 január 21-iki jelentése.
És mikor hosszas alkudozások után, 1470 február elején útra kelt, a császár által biztosító okiratot állíttatott ki a felől, hogy «őt és kísérőit bántalom» nem éri. Mire viszont ő is kötelezte magát, hogy «barátságosan és szívesen» fogja magát viselni.*
Az 1470 február 9-én Bruckban kiállított oklevél KURZnál. 246. 1.
Február 11-én tartotta bevonulását az osztrák fővárosba, melynek falai között tizenkét év előtt mint fogoly tartózkodott. Másfélezer gazdagon fölszerelt lovas élén lovagolt. Három főpap: az esztergomi érsek, Beckensloer János, ekkor már egri püspök, a pécsi püspök, nagy számú magyar és cseh főurakkal, környezték.
Jól tudván, hogy a külső látványosságok gyakran mély hatást gyakorolnak az események fejlődésére, megjelenésének fényével, a viszonylag szegényes császári udvart elhomáyosítani akarta. Ezen tekintet vezérelhette őt abban is, hogy ott fogadta Olaszorszgból visszaérkező követét, ki a florenczi köztársaság részéről oroszlánokat hozott néki ajándékul.*
Bevonulásáról részletesen szólanak az alább idézendő jelentések. Az oroszlánok küldését Mátyás 1470 febr. 17-ikén köszöni meg. Epistolae. P. III. E. XLVII.
De ugyanakkor mindent megtett, hogy tiszteletteljes előzékenységgel, fiúi gyöngédséggel és játszi derűltséggel a császár szívét megnyerje.
Lovagi játékokban mutatva be daliás ügyességét, magyar tánczokat lejtve előtte, együtt szánkázva Bécs hófedte utczáin, iparkodott őt mulattatni. És azok, kik körülöttök megfordúlván, magokviseletét megfigyelték, nem bírták legküzdeni a gúnymosolyt, annak láttára, miképen ölelkeznek és csókolóznak folytonosan; «akárcsak – jegyzi meg egyik szemtanú – egy szerelmes pár lett volna».
A tárgyalásoknak látszólag kedvező lefolyása volt.
A császár késznek nyilatkozott leányát nőűl adni Mátyásnak; kikötvén, hogy az egybekelés csak tíz esztendő múlva történjék meg; sőt azon eshetőségre, ha egyetlen fia, Miksa, fiörökös nélkül talál elhalni, biztosította Mátyást, hogy rá fognak szállani összes tartományai.
Megállapodás jött létre az iránt, hogy junius havában, ketten együtt jelenjenek meg a német birodalom gyűlésén, hogy a római-királyválasztás, a csehországi és török hadjáratok ügyben kellő intézkedéseket tegyenek.
Minden tisztába volt hozva. Mátyás nem titkolta örömét. A milánói követ előtt úgy nyilatkozott, hogy «immár a császárral egy test és egy lélek». A velenczei követ pedig utasítást is kapott, hogy az eljegyzés alkalmával a signoria szerencsekívánatait tolmácsolja.
De mindez, mint a délibáb ragyogó képe, szétfoszlott. Frigyes császár napról-napra halogatta a végzések szentesítését és ünnepélyes közzétételét. Mátyás ismételten elvesztette türelmét. Egy ízben már el volt határozva arra, hogy megszakítja a tárgyalásokat, és búcsúzni ment a császárhoz. De az nem akarta elbocsátani, mindenképen kérlelte; rá is vette, hogy együtt az esztergomi érsekhez menjenek, ki békebíró legyen közöttök. És Vitéz János közbenjárásának megnyugtató eredménye lett.
De Mátyás martius 11-én, miután bécsi tartózkodásnak egész hónapja letelt, és egy bécsi polgár elhitette vele, hogy élete ellen merénylet terveztetik, a császári tanácsosok gyülekezetébe ment, ott kijelentette, hogy nem enged többé játékot űzetni magával és elutazik. Csakugyan, anélkül, hogy a császártól búcsút venne, a készen álló hajóra szállot és Pozsony felé evezett.
A császár, amint ezt meghallotta, lóra kapott, hogy őt visszatérésre bírja, azonban a magas vízállás mellett gyorsan haladó hajót utolérni nem bírta.*
A bécsi összejövetelről bő részleteket tartalmaznak Milano bécsi követének 1470 martius 16-iki jelentése (Diplom. Eml. I. 73; tévesen 1460-ra), Grafeneck Ulriknak ugyanazon napon a szász herczegekhez írt levele, és egy ahhoz mellékelt kimerítő tudósítás a drezedai levéltárban. Az eljegyzés esetéről a velenczei doge 1470 martius 9-iki jegyzékében szól. Az állítólag tervezett merényletről BONFIN tesz említést. A pápai legátus 1471 junius 3-án említi, hogy a király elutazását «malorum hominum» cselszövényei idézték elő.
Ezzel megszakadtak a házassági és örökösödési tárgyalások. Többféle kísérlet a megszakadt fonál újból összekötésére meghiúsult.
A császár előrelátván, hogy Mátyás boszúja súlyosan fog rá nehezedni, azon volt, hogy ellene hatalmas coalitiót létesítsen. A lengyel királylyal szövetkezett. A burgundi fejdelemnek a római királyságot helyezte kilátásba. A német fejedelmek megnyerésén fáradozott. És julius végén, az ő elnöklete alatt Villachban tartott congressuson megállapodás jött létre aziránt, hogy Mátyás hatalmi törekvéseinek meghiúsítsa végett, Podjebrád csehországi uralmának fönntartása érdekébe is fognak működni.*
PALACKY 645. CARO 327.
Ugyanekkor a morvaországi harcztéren a két vetélytárs között tovább folyt a háború, és Brünn táján szemben állott egymással táboruk.
Podjebrád, a megoldás siettetése végett, kalandos gondolatot karolt föl. Azt az ajánlatot tette Mátyásnak, hogy a mennyiben nem hajlandó az országot elhagyni és meghódításáról lemondani: ők ketten párviadalban mérkőzzenek meg, és a győző szabadon rendelkezzék a legyőzöttnek sorsa fölött.
A cseh követeknek, kik az üzenetet hozták, Mátyás írsban válaszolt. «Csodálkozunk, – írja – uratok vakmerőségén, hogy az ország elhagyására és az elfoglalt terűlet átadására merészel minket fölhívni. Törvényesen választattunk meg Csehország királyává, a szent-atya és a császár hozzájárulásával; az egész keresztény világ elismert. Bízunk Istenben, hogy a királyi méltóságot személyünkben jogban meg fogjuk óvni, mint uralkodótok. Ha azonban a béke bíróságot közöttünk hajlandó a pápára és császárra bízni, kötelezvén magát, hogy ítéletök előtt meghajol: mi készséggel leteszszük a fegyvert, és úgy viseljük magunat iránta, hogy háladatos lesz itt a földön és még a túlvilágon is. Ami pedig a párbajra való kihívást illeti, azt is örömmel elfogadjuk, … és ha Isten is úgy akarja, lovagias módon, keresztény fejedelemhez illőn megvívunk!»*
1470 julius 24-iki levele. PALACKY 637
Azonban a párbaj nem jött létre. Mátyás Csehországba nyomúlt; de augusuts végén kénytelen volt Morvaországba vezetni vissza hadait. September havát Znaimban töltötte. A következő hónapba pedig, seregét a morvaországi várak és városokba szétosztván, Magyarországba tért vissza.
Időközben tudomást nyert a Villachban történtek felől. Az osztrák-lengyel-cseh coalitió létesülése tejesen elszigetelte őt. És még azon veszélylyel is fenyegette, hogy meg fosztja utolsó támasztól: a szent-szék pártfogásától.
A lengyel udvar ugyanis, kétségkívül a császár jóváhagyásával, Rómában lépéseket szándékozott tenni Podjebrádnak a pápával kibékítése érdekében; és kilátásba helyezte, hogy a bázeli zsinatnak a hussziták javára hozott végzéseitől most már Rómában nem fogják megtagadni a szentesítést.
Mindez alkalmas volt arra, hogy komoly aggodalmakat keltsen Mátyás lelkében.
Ezért újabb kísérletet tett, hogy ellenségeitől a császárt elvonja. October közepén Rozgonyi János tárnokmestert, teljes hatalommal felruházva, küldötte hozzá.*
Az 1470 october 14-én kelt megbízó levél az Országos Levéltárban.
És Rómába is küldött követeket, hogy ellenségeinek törekvéseit ellensúlyozzák.
A pápa mindent megtett, hogy őt megnyugtassa. Kemény kifejezésekkel elítélte azoknak eljárását, kik Podjebrádot hitegetik, hogy követelései Rómában kedvező fogadtatásra számíthatnak. Biztosította Mátyást állandó jóakarata felől. És miután a múlt években is jelentékeny segélyösszegeket küldött volt, most ismét 18.000 aranyat utalványozott részére. Egyidőben a császárt is fölhívta, hogy lépjen egyességre a magyar királylyal, és részesítse őt támogatásban.*
A pápának 1471 január 14-én Mátyáshoz, a császárhoz és magyarországi legátushoz írt levelei. THEINER-NÉL II. 594-6. A pápa már korábban (1469 őszén) 15.000 aranyat küldött és átengedte neki a harczegovinai herczeg által egyházi czélokra hagyományozott 10.000 aranyat küldött. (Az erre vonatkozó iratok a vatikáni levéltárban.)
Azonban Mátyás nem várta be Római követségének eredményét. Merész szelleme, mely gyakran a legmeglepőbb fordulatokat adta politikájának, most is ilyennel tett kísérletet, hogy válságos helyzetéből a kibontakozást megtalálja.
Meggyőződvén arról, Rozgonyi János visszatérte után, hogy a császárt ép oly kevésé, mint a lengyel királyt, nem lesz képes Podjebrádtól elvonni; … azzal a reménységgel kecsegtette magát, hogy Podjebrádot szakíthatja el tőle; oly módon, hogy még jelentékenyebb előnyöket biztosít neki, mint azok.
A következő ajánlatot intézte hozzá. Élethossziglan uralkodjék Csehországon; elsőszülött fia, Viktorin herczeg pedig kit váltságdíj nélkül bocsát szabadon, Morvaország és Szilézia fejedelme legyen; Podjebrád halála után a cseh korona Mátyásra szálljon; ha pedig ő fiúörökös nélkül hal el, Podjebrád fiaira száll vissza a cseh korona.
Az 1471-ik év elején Polnán, Sternberg Zdenko házánál, folytak a tárgyalások a két fél biztosai között. Úgy látszott, mintha Podjebrád haboznék.* Azonban ha kétségesnek látszott is előtte, hogy a politikai érdekek mit javasolnak, a gyűlölet sugallata Mátyás ellenségeihez vonzotta őt. Immár nem elégedett meg azzal, hogy a csehországi koronára czélzó törekvéseit meghiusítsa, hő vágya volt Magyarországba vezetni hadait, Mátyás megbuktatására. És egyik bizalmas levelében azon reményét fejezi ki, hogy «amint ő velünk – úgymond – cseh sört ivott, Isten segítségével, majd mi is magyar bort iszunk vele»*
PALACKY 655. CARO 333.
Az 1471 martius 9-én Albrecht brandenburgi őrgrófhoz írt levél. Fontes XLII. 511.
Martius 9-én írta e tréfás sorokat. Azonban már két héttel utóbb hült teteme ravatalon feküdt!
Mátyás, amint Podjebrád halálának hírét vette, Morvaországba sietett. April 10-én már Brünnben volt. Innen a Kuttenbergbe egybehívott királyválasztó országgyűlésre Beckensloer János egri püspököt, Csupor Miklós erdélyi vajdát és Sternberg Zdenkót küldötte biztosai gyanánt, kiknek a választási föltételek elfogadása tárgyában a legszélesebb körű fölhatalmazást adta. Egyszersmind Viktorin herczeget szabadon bocsátván, rábírta, hogy Csehországban az ő javára érvényesítse befolyását. Azonban a csehországi husszita rendek vallási érdekeiket féltették Mátyástól; a hatalmas urak pedig erőteljes kezétől rettegtek. Ellenben a lengyel király követei nagy ígéretekkel nyerték meg őket. Így történt, hogy a magyar király követei csakhamar meggyőződtek igyekezeteik reménytelensége felől. És május 25-én eltávoztak az országgyűlésről, a csehországi kath. urak többsége által kísérve. Két nappal utóbb a tizenöt éves Ulászló lengyel herczeg Csehország királyává egyhangúag megválasztatott.
57. MÁTYÁS KIRÁLY ÉRME.
Ezalatt Mátyás Iglauban időzött. És a mint Kuttenbergből visszatérő követei a helyzet felől tájékozták, el lévén határozva, hogy igényeit a cseh koronára fönntartja: a választó országgyűlés végzése ellenében a szent-szék tekintélyének súlyát kívánta a mérlegbe vetni. Sürgető felszólítására, ugyancsak majus 27-én, Roverella Lőrincz, legátus, II. Pál pápa nevében, Csehország királyává Olmüczben történt megválasztatását megerősítette. És ezt másnap, a templomban, ünnepélyes egyházi szertartással kihirdette.
