III.
III.
Velenczei követ Budán. Miksa római király mint közbenjáró a császár és a magyar irály között. A linczi összejövetel terve. Tárgyalások a pápai követtel Dsem herczeg ügyében. A király betegsége. Elutazása Budáról. János herczeg érdekében kifejtett tevékenysége. Tárgyalások Miksával. A királyt szélhűdés éri. Halála. Temetése. Híveinek háládatlansága. A váradi püspöknek kolostorba elvonulása.
A PÁPA fellhívására, a velencezi senatus az 1489-ik év april elején elhatározta, hogy a magyar királyi udvarral, a melynél hét esztendő óta nem tartott követet, a közvetlen diplomatiai összeköttetést megújítja. Bollani Domonkos tudort küldötte követűl Magyarországba. Ez május közepetáján érkezett Budára. ünnepélyes kihallgatása alkalmával, áradozó kifejezésekkel szólott azon régi barátság felől, melyet a köztársaság a király iránt táplál. Küldetésének legfőbb indító okáúl azt helyezte előtérbe: hogy ezen baráti érzelmeket az egész világ előtt kifejezésre juttassa, és a signoria határtalan örömét tolmácsolja János herczeg házassága fölött, a kinek midennemű boldogságot és remelkedést kíván. Végűl a királyt buzdította, hogy a császárral fennálló ellenséges viszonynak vessen véget, és e czélból Velencze közbenjárását ajánlotta föl.*
A velenczei követ előterjesztését a részére april 7-ikén kiállított utasításból (D. E. IV. 33-5.) és a királyi válaszból ismerjük.
Bizonyára nem kevéssé volt meglepetve azon váratlanúl szíves fogadtatás által, melyben részesűlt; még inkább pedig azon készség által, melylyel ajánlatát a király megragadta, tétovázás nélkűl leplezvén le az áldozat nagyságát, melyet a béke oltárára hozni hajlandó.
Betegeskedése miatt titkárát, Erdődi Bakócz Tamás győri püspököt bízta meg, hogy megadja a követ előterjesztésére az érdemleges választ. Ez hosszú beszédét a császár ellen hangoztatott súlyos vádakkal, mondhatnók szitkozódásokkal kezdette meg, de a követkeő nyilatkozattal zárta be:
«Ő felsége, mivel csakis a békesség biztosítása végett indított volt a császár ellen háborút, ő szentsége és a velenczei senatus buzdítására, kész mindent visszaadni a császárnak, amit tőle elfoglalt; ha viszont a császár az utolsó békekötés föltételeit pontosan végrehajtja, és a hadiköltségeket megtéríti. Azután békességben kíván élni vele, és atyja gyanánt fogja tisztelni. Mert királyunk ő felsége, a szenvedett sérelmeknél és károknál még inkább az fájlalja, hogy megfosztatott a kedvező alkalomtól, mely a törökök ellen intézendő háborúra nyílt. Amint a császárt legyőzte, a törökök fölött is diadalmaskodott volna. Bocsása meg Isten a császárnak, hogy míg önmagát megsemmisítette, a királyi felségnek, dicsőségét irígyelvén, mintegy kezeiből ragadta ki a diadalt a kereszténység ellensége fölött!»*
A pápai legátus 1489 junius 1-én kelt jelentésbe befoglalja a győri püspök hosszú előadását.
Ugyanekkor a velenczei köztársaságnál hivatottabb más közbenjáró is kínálkozott Mátyásnak, hogy viszonyát a császárhoz mely két év óta az ideiglenesség állapotában lebegett, véglegesen rendezze; a császár saját fia és örököse, MIKSA római király.
Őt is, csakúgy mint atyját, a politikai érdekek ellentéte szembe állítá a magyar királylyal. De egyéniségöket közel hozta egymáshoz jellemvonásaik rokonsága. Miksát lovagias szelleme, eszményi világnézete és magas czélokért hevülő szíve képesség tette arra, hogy elfogúltság nélkűl, csodálattal tekintsen házának félelmes ellenségére, s viszont rokonszenvet ébreszszen maga iránt Mátyásban, a ki nyiltan vallotta, hogy a császárt gyűlöli, de fia iránt a szeretet érzelmeit táplálja.*
A pápai követ 1489 junius 25-iki jelentése. THEINER II. 528.
A római király büszke lelke nehezebben tűrte, mint atyja a megalázó helyzetet, a mit örökös tartományaik elvesztése teremtett. Ellenben nem remélehetvén, hogy azokat fegyver hatalmával hódítják vissza, könnyebben szánta el magát, mint atyja, arra, hogy békés úton visszaszerzésök érdekében áldozatokat hozzon; annál inkább mert a németalföldi bonyodalmak és a franczia király ellenséges magatartása egész figyelmét és erejét leköttöte. Attól sem idegenkedett, hogy benső szövetségre lép Magyarország uralkodójával; sőt rajongó lelkesedéssel táplálta azt a gondolaot, hogy vele együtt, közös erőfeszítéssel indít háborút a törökök ellen, és megszabadítja a kereszténységet a szűntelenűl fenyegető veszélytől.*
Miksa egyéniségének legalaposabb ismertetését adja ULMANN H. «Kaiser Maximilian.» (Stuttgart. 1884.)
Miután atyja fölhatalmazását a Mátyással indítandó tárgyalásokra kieszközölte, 1489 tavaszán két követet küldött Budára, titkos megbízással, mely azon reménységet kelté föl Mátyásban, hogy annyi meghiúsúlt kísérlet után, most végre létesítheti a Habsburg-házzal való szoros szövetséget, és ezzel egyszersmind biztosíthatja fiának a trónöröklést.
Titkos értekezletekben megbeszéltettek az «örök béke» körvonalai és biztosítékai. Ezek iránt a diplomatiai körökben eltérő hírek szárnyaltak.
A pápai követ úgy udta, hogy a római király János herczeget Ausztria herczegének és Magyarország trónörökésének elismeri, Mátyás halála után a trón elnyerésében támogatja; viszont János herczeg, mihelyt meg lesz koronázva, Miksának átadja váltságdíj nélkűl, Ausztriát, sőt ehhez még Poszony városát is hozzácsatolja.*
A pápai követ 1489 october 15-iki jelentése.
A milánói udvar értesülései szerint arról lett volna szó, hogy Miksa mihelyt a császári trónt elfoglalja, Triest, Fiume ,Portoré kikötöhelyeket átengedi Mátyásnak; ki viszont azonnal visszaadja az elfoglalt örökös tartományokat, Bécs kivételével, amit élethossziglan megtart.*
A ferrarai ügyviselőknek a milánói udvarból 1489 augustus 11-, 13- és 18-án kelt jelentéseik a modenai levéltárban.
A politikai frigyet kettős házasság volt szorosabbá és biztosabbá teendő. Miksa felajánlotta egyetlen leánya Margit főherczegnő (VIII. Károly franczia király jegyese) kezét János herczegnek.*
A pápai követ junius 25-iki jelentése. ULMANN állítása (I. 79.), hogy Miksa saját törvénytelen leányát akarta a magyar trónra emelni (!), a pápai követ oct. 15-iki jelentésének megmagyarázhatatlan félreértésén alapszik.
Beatrix részéről pedig az a javaslat tétettet, hogy az ő legifjabb nővérét Johanna herczegnőt maga a hét év óta özvegy Miksa, vagy pedig ennek kis fia Fülöp főherczeg vegye nőűl.*
A magyar udvarnál levő milánói követ nevet nem említ, csak infansnőről szól. ULMANN véleménye az (I. 80.), hogy Johannáról van szó.
BEATRIX KIRÁLYNÉ DOMBORMŰVŰ ARCZKÉPE.
MÁTYÁS KIRÁLY DOMBORMŰVŰ ARCZKÉPE.
Mindezen ügyek bizalmas tárgyalása és elintézése végett, abban történt megállapodás, hogy Mátyás és Miksa, september 8-ikán, Lincz városában személyesen találkozni fognak. Egyelőre a fegyverszűnet újabb hat hónapra meghosszabbíttatott.
Mátyás nem titkolta örömét e fölött. Rendeletére, junius 18-án Úrnapján, Budavára főegyházának szószékéről, a győri püspök ünnepélyes módon hozta köztudomásra a fegyverszűnet meghosszabbítását és a tervezett congressust. Hangsúlyozta, hogy főképen a pápa és a római király személye iránti tekintet késztette ő felségét a békeajánlatok figyelembevételére. Végűl kihirdette, hogy a mihelyt a béke a császárral megköttetett, megindúl a török ellen a háború.*
A pápai követ idézett junius 25-iki jelentése.
Hogy a csásszárral tervezett szövetség megkötésében és a török elleni háborúban Cseh- s Lengyelország részéről akadályok föl ne merűljenek: Mátyás arra határozta el magát, hogy Kázmér lengyel királyhoz követet küld. Ezen elhatározásánál nem kevésbbé volt meglepő eljárása a követ kijelölésénél. Választása Thuz Osvát zágrábi püspökre esett, ki tizenöt esztendő előtt Kázmér királylyal conspirált, és hét esztendő előtt újabb hűtlenségeért fogságba kerűlt!*
A zágrábi püspök küldetése azonnal a junius 18-iki hirdetmény után határoztatott el. Már augustus 7-ikén a velenczei doge tudósítja németországi követét a magyar követ útnak indítása felől. D. E. IV. 73.
Most ismét nagy súlyt kellett arra, helyeznie, hogy Dsem török herczeg Magyarországba kerűljön. És mivel ezt római követe, Drágfi Tamás nem bírta kieszközölni, a pressio legkülönfélébb eszközeit alkalmazta.
A «szelíd bárány» újból «dühöngő orszoszlán»-ná alakúlt át. Fenyegető nyilatkozatokkal döbbentette meg a szent-szék követét. Teljes határozottsággal emelte a pápa ellen azt a vádat, hogy az egyiptomi szultánnak akarja eladni Dsem herczeget.
Egy alkalommal ezen hírre utalva, indulatosan így szólott: «Krisztus keresztfájára fogadom, hogy ha a tengeren túl szállítják Dsem hercezget, én Olaszországba vezetem a török császárt!»
Máskor pedig – junius 25-ikén – nyugodtabban, de az elkeseredés hangján így szólott: «Követ úr, ne beszéljünk többé a török hercezgről. Hisz ő szentsége már eladta őt kétszázezer aranyért az egyiptomi szultánnak. Tudom, hogy ő szentsége ügynöke Rodosz szigetére ment, azon ürügy alatt, mintha a lovagrend ügyében járna, de onnan az egyiptomi szultánhoz vitorláz át, az alku megkötése végett. Elhiszem, hogy a szultán háborút indít a császár ellen; de ő szentsége fontolja meg jól, hogy Dsem herczeg, ha az ő segítségével jut trónra, még kegyetlenebb és félelmesebb ellenségünk lesz mint bátjya. Hallottam azt is, hogy ő szentsége egy másik követe, szintén álruhában, a török császárhoz küldetett. Maga ő szentsége döntse el, vajjon eljárása illik-e az egyház fejéhez, és hogy mit szólnak majd ahhoz a keresztény uralkodók!»
A legátus ezen híreket alaptalanoknak nyilvánítá. És – úgymond – ha a pápa a török herczeget mégis átengedné az egyiptomi szultánnak, csak azért tenné, hogy a kétszázezer aranyat a török hadjárat czéljára fordítsa.
«Ne higyje, követ úr, – jegyzé meg Mátyás, – hogy a török háború czéljaira fordítaná a pénzt ő szentésgge; a nápolyi király ellen használná föl, akit pedig becsületem tilt elhagynom. Higyje el, követ úr, ennek az ügynek hosszabb a vége, mint hiszi. Ő szentsége olyan nagy tüzet gerjeszt, hogy azután nem bírja eloltani!»*
A pápai követ 1489 junius 25-iki jelentése.
És Mátyás nem szorítkozott fenyegető szavakra. Tényekkel is súlyt kölcsönözött azoknak. Nemcsak az anconai szövetség felbontását halogatta; hanem most a szentszék más hűbéreseivel, egyebek közt az Umbria szomszédságában levő Camerino urával, Varanus Julius Caesar híres condottierivel szerződési viszonyba lépett, és több olasz fejdelemmel tárgyalt, hogy támogatásukat a nápolyi királynak biztosítsa.*
Ezen tárgyalásokról a pápai legátus imént idézett jelentésén kívül, sok érdekes részletet találunk a ferrarai herczeg milánói ügyviselőjének 1489 majus 19-, 25-, junius 2-, 6-, 9-, 20-iki jelentéseiben.
September közepetáján levél érkezett Budára a pápától, azon ígérettel, hogy a török herczeget, mihelyt a franczia király és a ródoszi nagymester beleegyezését kieszközölte, Magyarországba küldi.
Mátyás örömmel fogadta ezen tudósítást, és csak azt kérte, hogy ő szentsége nem késsék ígérete teljesítésével, mert a török herczeg kétségbeesett hangulatban van, és félő, hogy öngyilkosságot követ el. «A magam költségén – mondá – olyan nagy sereget állítok ki, amilyent a keresztény világ még nem látott. Igazolni fogom, hogy valóban a kereszténység érdekében kérem a török herczeget!»*
A legatus 1489 september 18-iki jelentése.
Időközben Mátyás az olaszországi bonyodalmak kötelékeiből kibontakozni iparkodott. Rómába küldött követe, Fontana Ferencz, átlal bejelenté az anconai szövetség felbontását. A nápolyi kérdésekben pedig a pápai követ előtt megnyugtató nyilatkozatokat tett, melyek annál értékesebben voltak most, mert a viszály ekkor érte el tetőpontját azzal, hogy Ferdinánd király a pápa ítéletétől az egyetemes zsinathoz fölebbezett.
Mátyás a legnagyobb határozottsággal visszautasítá a föltevést, mintha apósának ezen lépését helyeselné. «Esküvel erősíthetem, – így szólott egy ízben, – hogy szándékáról előre semmit sem tudtam, és mikor elhatározása felől értesűltem, sajnálatomat fejeztem ki afölött…»
És egy más alkalommal így szólott:
«Követ úr, jelentse ő szentségének, hogy kora gyermekségemtől megszoktam tisztelni a szent-széket, hódolatot tanúsítani a pápa iránt. Most az aggkor határszélén állva, ugyanazon érzelmek által vezéreltetem. Ne higyje ő szentsége, hogy a nápolyi királynak, ha ő szentsége ellen háborút viselne, segítséget nyújtanék. De viszont azt sem látnám szívesen, ha ő szentsége indítana háborút a nápolyi király ellen; a becsület nem engedné, hogy apósomat, és szövetségesemet elhagyjam. Az Istenre kérem ő szentségét, hagyja békében a királyt, a ki úgyis vén ember már… Ha ő szentsége kívánja, magamra veszem a fáradságot és kiegyeztetem vele. Jó pápához illő, hogy a háborúnál előbbre tegye a tisztességes békét!»*
A pápai legátus 1489 november 27-, december 26- és 1490 január 6-iki jelentései.
A pápai követnek ily körűlmények között már csak a török béke alku ügye szolgáltatott aggodalomra okot.
Mátyásnak a portára küldött követe november közepén visszaérkezett, a török császár küldöttével, aki nagyértékű ajándékot hozott: Alamizsnás szent János, a híres alexandirai pártriarka tetemét.
A király, neje és udvara kíséretében a város határánál fogadta az ereklyét, és ünnepélyesen kísérte palotájának kápolnájába.*
A ferrarai herczeg budai ügyvisőjének 1489 november 17-iki jelentése. D. E. IV. 396.
A mikor a következő napokban a pápai legátus kérdést tett a tárgyalások állása iránt, a király közölte vele a részleteket, és egyúttal azt is, hogy öt esztendőre megköti a fegyverszűnetet.
És azon fájdalmas megjegyzésre, hogy így a török herczeg kiszolgáltatásához csatolt remények meghiúsulnak, Mátyás így válaszolt: «Ha régebben kiszolgáltatják nékem a herczeget, minden áldozatot szívesen meghoztam volna. De a hosszú halogatás kétségbeejtett. És azóta változott a helyzet. Az egyiptomi szultán és a török császár viszonyában fordulat állott be. Nem vagyok elég erős, hogy ilyen két hatalom ellen háborút kezdjek. Most már ő szentsége ám tartsa meg a herczeget, vagy adja át a kinek tetszik!»*
A pápai követ idézett jelentései.
Mindazonáltal a fegyverszűnet megkötésével nem sietett.* És december 15-ikén Kassa városához intézett levelében is hangoztatja, hogy a római királylyal kötendő béke az egész keresztény világra hasznos lesz, mert lehetővé teszi, hogy erejét azután a kereszténység ellenségére fordítsa.*
A király udvaránál levő milánói követ 1490 april 2-ikán kelt jelentéséből tudjuk, hogy a török követ akkor is az udvarnál volt, és akkorig csak egyszer fogadtatott a király által. D. E. IV. 160.
Magyar Sion. 1864. évf. 65.
Ezalatt a budavári udvarnál serényen folytak az előkészületek a linczi összejövetelre. Mátyás a magyar urakat fölszolította, hogy fényesen fölszerelt bandériumokkal kísérjék. A vele barátságos viszonyban álló hatalmakat követek küldésére kérte föl. És drága ajándékokat halmozott össze, a római király és a német urak részére.*
A velenczei dogénak augustus 6-ikán németországi követéhez írt jegyzéke. A ferrarai herczeg milánói ügyviselőjének aug. 13-, 18- és october 2-iki jelentése. Mátyásnak julius elején a szent-györgyi grófokhoz intézett rendelete. (Az utóbbi az országos levéltárban.)
Miksa csak néhány héttel a kitűzött határidő eltelte után érkezhetvén Linczbe, october elején követet küldött Mátyáshoz, hogy oda meghívja.*
A pápai követ october 15-iki jelentése.
Azonban mikor a diplomatia minden akadályt elhárított, vészjóslón lépett előtérbe a kór hatalma.
Mátyás, ki az 1487-ik év folyamán egészsége és ereje teljességében viselhette a hadvezéri tisztet az ausztriai hadjáratban, kevéssel utóbb a köszvény heves támadásainak kezdett kitéve lenni. Ezek annyira súlyosbodtak, hogy az 1489 martius havától kezdve nem volt képes lábain járni, és hordszéket kényszerűlt használni.* Bécsből Budára hajón jött le.
Ezt a ferrarai herczeg magyarországi ügyviselője írja 1489 november 26-iki jelentésében. D. E. IV. 394.
A nyáron állapota jobbra fordúlt. És augustus második felében ismételve tett kirándulásokat távolabb fekvő kastélyaiba.* De amint az ősz beköszöntött, aggasztó kórtűnetek jelentkeztek. Térdei és lábai kezdettek dagadni, egyszersmind lázak gyötörték. Lehetetlenné vált útra kelnie. A podgyász szekerekre volt rakva, hogy mihelyt egészsége engedi, útra kelhessen. De míg a saját baja nem szűnt meg, november második felében Beatrix is megbetegedett.* Emellett az udvari csillagjósok óvták őt a november és december hónapoktól, melyek vészt hozhatnának, ha útra kel.*
Ugyanennek 1489 september 2-iki jelentése. D. E. IV. 401.
A pápai követ october 15-iki jelentése. A ferrarai herczeg magyarországi ügyviselőjének november 26-iki jelentése. D. E. IV. 394.
BONFIN előadása.
Mátyás ezalatt october közepén cancellárját a váradi püspököt, több tanácsos kíséretében, Linczbe küldötte, a tárgyalások megkezdése végett. Miksa pedig négy ízben küldötte egy hónap lefolyása alatt követeit Budára. A részleteket szigorúan titokban tartották. A ferrarai herczeg magyaroszági ügyviselője panaszkodik jelentésében, hogy semmit sem bír megtudni.*
November 16-ikán. D. E. IV. 398.
A titkolódzást komoly nehézségek felmerűlése vonta maga után. Ezeket Frigyes császár támasztotta. Ő ugyanis attól félvén, hogy fia az engedményekben messzibbre fog menni, mintsem ő kívánatosnak tartota, maga is Linczbe ment, hogy Miksát ellenőrízze. Itt azután saját kezeibe ragadta a tárgyalások vezetését, s azokat a meghiúsulás veszedelmével fenyegette. Mert míg az ő engesztelethetlen szellemét szűntelenűl éleszté azon tudat, hogy Mátyás a császári korona megszerzésére törekszik:* ugyanakkor ellenállási képessége új táplálékot nyert a csillagászok jövendöléseiben, melyek Mátyás közeli halálát biztosnak hirdették.* Apa és fiú között heves jelenetek fordultak elő. Az utóbbi azzal fenyegetődzött, hogy Flandriába vonúl vissza, és a császárt többé látni sem akarja. De habár vele tartott a jelenlevő német fejedelmek és urak nagy része, nem voltak képesek Frigyest megingatni.*
A császár 1489 december 10-ikén írja a szász herczeghez intézett levelében, hogy veszély fenyegeti. «Das heilig Reich und Deutsch Nation nach denen desselben Königs von Hungarn Herz und Gemuet steet». (A drezdai levéltárban.)
BONFIN előadása.
A ferrarai herczeg budai ügyviselőjének december 20-iki, és a pápai követnek 1490 januar 6-iki jelentése. – V. ö. ULMANN 83.
Így történt, hogy mikor december 7-ikén Ottó bajor herczeg, a császár megbízásából, Budára jött, a nagy politikai tervek kisszerű pénzügyi alkura zsugorodtak össze. Az ajánlat, amit hozott, abban állott, hogy a császár az 1477 óta fennálló tartozást kiegyenlíti, és a magyar király által elfoglalt tartományok visszabocsátása után ötvenezer forintot fizet kárpótlásúl! Mikor pedig Mátyás megjegyzé hogy neki a háború százszor annyiba, öt millió forintnál többe kerűlt, a követ a kárpótlási összeget százezer forintra emelte föl!
Miksa késznek nyilatkozott ugyan, atyja mellőzésével, külön egyességre lépni; de ebben Mátyás nem találta meg a kielégítő biztosságot.
A tárgyalások mindazáltal nem szakíttattak meg. Sőt a fegyverszűnet a követező év september 8-ig meghosszabbíttatott, és a személyes összejövetel terve is fönntartatott.*
Ezen alkudozások felől csak hézagos és ellenmondó tudósításokat bírunk a ferrarai herczeg budai ügyviselőjének december 20-iki, s a pápai követnek december 26- és január 6-iki jelentéseikben.
Végre 1490 januar első napjaiban a királyi pár egészségi állapota, az orvosok és a csillagászok tanácsa, megengedte az elutazást. A király, nejével és fiával, januar 8-dikán hagyta el Budavárát. Beatrix kövzetlenűl elutazása előtt Miksához levelet intézett, melyben biztosítá, hogy ezentúl is, mint ekkorig cselekedte, az egyesség létrehozása érdekében fogja befolyását érvényesíteni.*
A levél a bécsi, titkos levéltárban.
A királyi udvarnál tartózkodó milánói diplomata jelentésében kiemeli, hogy nem a Miksával tervezett találkozás vonzotta Ausztriába Mátyást, hanem vágya Bécsbe visszatérni, és hogy szándéka volt útközben felkeresni mindazon helyeket, melyeknek fényét építkezéseivel emelte volt.*
1490 január 12-ikén. «Non tanto perche la speranza de la Dieta lo tiri, quanto per proprio desiderio d' andarli… Divertira a tutti li luoghi ove ha fatto edificare.» D. E. IV. 127.
Mintha az a sejtelem vezérlete volna, hogy sietnie kell, a tél zordonságától sem szabad visszariadnia, ha még egyszer ki akarja elégíteni ambitióját, hogy a Habsburgok várpalotájából oszsza parancsait; ha még egyszer gyönyörködni kíván fényűző műízlése alkotásaiban.
Első állomása: Visegrád volt, melynek a természet ragyogó keretében foglalt palotái és kertei olyan igéző hatást tettek a pápai követre (1483), hogy «a földi paradicsomból» keltezte onnan Rómába írt leveleit.*
«Ex Visegrado paradiso terrestri.» KATONA. XVI. 522.
Egy egész hetet töltött ott Mátyás fontos politikai feladattal foglakozva.
Miután János herczegnek trónörökössé nyilvánítását későbbi időre halasztotta, szükségesnek látta mégis gondoskodni azon eshetőségről, ha szándékának valósítása előtt elragadná a halál, melynek közeledését időnként érezte.* Biztosítani óhajtotta fiát, hogy magára hagyatva is képes legyen a trónt elfoglalni. Ezen czél elérésére legalkalmasabb eszköznek tartotta azt, hogy a főpapok, főurak és királyi városok esküvel kötelezzék magokat arra, hogy halála után utódjává fiát választják meg.* Egyúttal arra határozta el magát, hogy Magyarország legfontosabb várait neki adja át, és parancsnokaikat szintén esküvel kötelezi arra, hogy halála után másnak, mint fiának a gondjaikra bízott várakat át nem adják.*
Ezt Mátyás bizalmas embereinek elbeszélése nyomán BONFIN állítja.
Mátyás ezen tervét a Nápolyba küldött követ részére (1488) adott útasításban jelezi. (KOVACHICH. Scriptores. I. 350.) A kiállított kötelező-iratok közül kettőt ismerünk. Segesvár városáét kiadta TELEKI XII. 456. Medgyes városáé a müncheni kir. levéltárban van. Mindkettő 1489 junius 23-ikáról van keltezve.
Két ilyen kötelező irat, melyet Bajnai Bót András és Zöld István 1489 május 8-, illetőleg 23-ikán állítottak ki, a müncheni levéltárban.
Mielőtt székvárosából távoznék, Budavárát, a királyi kincs-, levél- és könyvtárral, szolgáltatta kezeibe. És most a trónörökösre névze még fontosabb visegrádi várat, az ott őrzött szent koronával együtt, szintén rendelkezése alá helyezte.*
A Mátyás által Corvin János részére tényleg átadott várak hosszú sorozata benfoglaltatik az 1490 julius 31-iki farkashidai egyesség okiratában.
Majd Esztergomban három napon át a gyermek-prímásnak vendége volt.* Innen útját Komáromon, Tatán és Pozsonyon keresztűl folytatta. Ezen várakat szintén János herczeg kezeire bocsátotta, a komáromi és pozsonyi főispánság tisztével együtt.*
Constabili Bernát 1490 februar 22-iki levele. D. E. IV. 421.
Ezt szintén a farkashidai egyesség szövegéből tudjuk.
Pozsonyból Németújhelyre készűlt; de értesűlvén, hogy Miksa közelebb követeket küld Bécsbe, egyenesen az osztrák fővárosba ment.*
Constabili idézett levele.
Itt ünnepelte már februar 24-ikén névnapját, amely alkalommal neje iránti gyöngéd figyelmét dús ajándékkal tűntette ki. Nyolczezer arany forint értékű ékszerekkel kedveskedett néki, melyek között egy gyémánt kereszt kíváló szépsége által vonta magára a figyelmet.*
A milánói követ 1490 martius II-iki jelentése. D. E. 150.
A következő hónapban a tárgyalások Mátyás és Miksa között tovább folytak. A római király időközben elmellőzte ugyan Beatrix házassági javaslatát, és arra határozta el magát, hogy Anna bretagnei herczegnőt veszi nőűl; de még mindig föntartotta azt az ajánlatát, hogy a saját leányát adja János herczegnek házastársúl.*
Ugyanannak idézett martius II-iki és april 1-én kelt jelentései. D. E. IV. 146., 152.
Ennek következtében a milánói követ eredménytelenűl sürgette most Bianca herczegnőnek Magyarországba utazásához a szükséges intézkedések megtételét. Folytonosan kitérő választ kapott a királytól; amely eljárásban megerősítve látta azon mindinkább terjedő híreket, hogy Mátyás a milánói házasságkötés felbontására gondol, és fiát az osztrák főherczegnővel fogja összeházasítani.*
Treviglioi Maffeo 1490 martius 11- és april 1-én kelt jelentései. Diplom. E. 146-161. Téves a történetírók azon állítása, hogy a milánói udvar halogatta volna Bianca Magyarországba jövetelét, és az egybekelést János herczeg királylyá választatásától tette volna függővé. Erről soha szó nem volt.
Időközben Mátyás folytatta János herczeg érdekében megkezdett azon tevékenységét, hogy halála esetére a meghódított tartományok legfontosabb helyei az ő kezei között legyenek. Ausztriában: Németújhely, Recz, Wolkersdorf; Stiriában: Pettau, Radkersburg várakat; Morvában: Grod városát, számos egyéb krajnai, karinthiai és sziléziai erősséggel adatta neki át.*
Ezt az idézett farkashidai egyesség szövegéből tudjuk.
Egyúttal most már végre akarta hajtani azon tervét is, hogy a cseh koronának az ő jogara alatt álló tartományai által utódjává, Csehország királyává nyilváníttassa őt. Ennek előkészítése végett ama tartományokban titkos megbizottai voltak.* Martius második felében pedig Proszniczi János váradi püspököt Morvaországba küldötte, és maga is el volt határozva rá, hogy azonnal husvét után, Boroszlóba megy, s ott Morvaország, Szilézia, Laustiz rendeinek gyűlekezetében, ezen tartományok kormányát ünnepélyesen fiára ruházza.*
Prágában 1490 majus 10-ikén kivégeztetett Podjebrad Henrik herczeg két udvari embere, Alexander és Podwinsky, kik ellen az a vád emeltetett, hogy Mátyás által Ulászló meggyilkolására béreltettek föl. PALACZKY (329) periratok alapos tanulmányozása után azon meggyőződésre jut, hogy ezen vád alaptalan volt; és a kivégezettek Mátyásnak politikai és hadi szolgálatokra kötelezték le magokat. – Boroszlóban 1490 julius 5-ikén kivégeztetett Dömpnig Henrik boroszlói kapitány, ki Mátyásnak évek óta hű embere volt, János herczeg irányában is hűségi esküvel kötelezte magát, és arra ajánlkozott, hogy Boroszló városát az ő hatalmába juttatja. V. ö. MARKGRAF érdekes tanulmányát a «Zeitschrift für Alterthum und Geschichte Schlesiens». XX. (1885.) 157-196.
PALACZKY és MARKGRAF az i. h., BONFIN is szól készületeiről Sziléziába.
Ugyanakorra a magyarországi rendeket is egybehívta Budára, hová királyi biztosokat készűlt küldeni előterjesztéseinek közlése végett.*
Az 1490 martius 29-ikén kelt megbizó-irat. TELEKInél XII. 485.
Egész figyelmét János herczeg trónöröklésének érdekei kötvén le, a külső politika függő kérdéseivel alig foglalkozhatott. A szent-szék, a nápolyi király, a milánói herczeg, a svajczi köztársaság és a török császár követei tétlenűl vesztegeltek udvaránál. Csak Velencze követének tette lehetővé, hogy viszatérhesen, mert nem szívesen látta őt magánál, és még martius utolsó napjaiban is felháborodással szólott a köztársaság «szemtelenségéről».* Mindazáltal az udvariasság külső formáit megtartotta vele szemben, és a búcsú-audientián közlé vele, hogy lovaggá akarja avatni. Ezen szertartás végrehajtására april 4-ikét, virágvasárnapját tűzte ki.
A milánói követ april 1-én kelt jelentése. D. E. IV. 159.
Ezen ünnep megülésére nem kívánt szent István domjába menni. A megelőző napon elrendelte, hogy a várlak udvarán fából kápolnát állítsanak, melyet hirtelen kellő díszszel szereltek föl.
Az ünnep reggelén neje és fia kíséretében jelent meg ott. Az udvar, a Bécsben időző főpapok, főurak és külföldi követek fényes gyűlekezete környezte. Az isteni tisztelet a pálmák szentelésének szertartásával kezdődött. Ezt követte az Üdvözitő jeruzsálemi bevonulására emlékeztető körmenet és az ünnepélyes szent mise. Mindennek végeztével a trónon ülő király maga elé szólította Bollani Domonkost a velenczei követet, és a szokásos szertartással lovaggá avatta föl.
Az órákig elhúzódó kettős ünnepély után fáradtan tért vissza termeibe. És mivel a királyné, ki a város több templomában kívánt ájtatoskodni, az ebéd idejét későre tűzte ki, hogy jelentkező éhségét lecsillapítsa, fügét rendelt. De mikor az első darabot megízlelte, s romlottnak találta, e miatt nagy haragra lobbant. Az eközben megjelent királyné azon volt, hogy megnyugtassa, és különböző eledelekkel kínálta. De mindent viszautasított. Csakhamar szédűlés és szemei elhomályosulása miatt panaszkodva, hálószobájába vitette magát. Itt esti hat óra tájban szélhűdés tünetei jelentkeztek. Eszméletét veszté, és e mellett heves fájdalmak kezdették gyötörni. «Jaj, Jaj» és «Jézus» kiáltások törtek elő görcsösen öszeszorúlt ajkairól. Izgatott nyugtalanság vett erőt egész testén.
Az egybesereglett urak és udvari emberek rémülten, az orvosok fejöket vesztve, tétlenűl állották körűl fekvőhelyét. Csak a királyné tett mindenféle kétségbeesett kísérletet, hogy férjén segítsen: erőszakkal felnyitott szájába gyógyfolyadékot öntött, lecsukódó szemeit nyitogatta, füleibe bátorító szavakat kiáltot; majd az orvosokat biztatta, hogy nyújtsanak segedelmet.
Ezalatt az éj beálltával a király kínjai annyira fokozódtak, hogy egész erővel ordított; hangjának erejét az oroszlánéhoz hasonlították a jelenlevők. Hajnal hasadtával néhány órára elaludt. A fájdalom megújulása ismét felriasztotta ugyan; de ekkor beállott az erők hanyatlása. Az egész napot félaléltan töltötte. Időnként felocsúdva, tekintetét a körülállókra szegezte. Erőfeszítesseket tett, hogy szólhasson. Beatrix esdeklő szavakkal kérte: közölje parancsait; kérdésekkel ostromolta: ezt kívánja-e vagy amazt. De ajkai nem nyíltak meg többé.
A halálküzdelem harmadnap reggelig tartott. April 6-ikán, a nagy hét keddjén, reggeli hét és nyolc óra között adta ki lelkét.*
Az utolsó betegség tüzetes leírását adja BONFIN, kitől a hitelességet megtagadni nincs okunk. A milánói követ april 6-iki jelentésben csak röviden szól a bekövetkezett szélhüdés és halál felől. Már néhány héttel, utóbb Olaszországban elterjedett hírek mérgezésről beszéltek, melylyel Beatrixot vádolták. (Dipl. Eml. IV. 175.) Későbbi, XVI. századbeli törénetírók (FORGÁCH FERENCZ ÉS ZSÁMBOKI) osztoztak ezen gyanúban. – E sorok írója orvosi tekintély illetékes ítéletére óhajtván támaszkodni, dr. Korányi Frigyeshez fordult, a ki lekötelező szívességgel közöte, a történeti adatok beható tanulmányozása után, véleményét, mely szerint feljegyzett részletekben a mérgezés tünetei nem fordulnak elő. «Az egész kórkép – írja egyebek között – súlyos agy-megbetegedésre mutat, melyet rögtöni kezdete miatt gyuladásnak tekinteni nem lehet, hanem agy gutaütésnek. Ennél tartós rángások ritkán fordulnak ugyan elő, de előfordulnak mégis oly esetekben, mikor a vér vagy az agy-gyomrocsokba, vagy pedig az agy-felületre, az agy-hártyák alá ömlik. Az ilyen bajra való hajlandóság Mátyás királynál már a megelőző évben előforduló ájulásokban mutatkozik: míg a baj bekövetkezését előkészíti: a királynak nehezen indokolható indulatrohama a rossz füge miatt, a rákövetkezett szédülés és káprázati érzés… Ha áll az, a mi valószínű, hogy Mátyás király köszvényben szenvedett: akkor az is valószínű, hogy – mint köszvényeseknél többször történik – szívtúltengés fejlődött ki, az agy-véredényeknek törékenységre vezető megbetegedésével, amelyek a gutaütést értehetővé teszik.»
A főrendek megrendűlve állottak a nagy király teteme mellett. János herczeg pedig, kin erőt vett a gyermeki szív sajgó fájdalma, Beatrix lábaihoz borúlt, és zokogva kérte, ne hagyja el őt az árvát, részesítse anyai szeretetében, a miként ő is fiúi ragaszkodást fog tanúsítani iránta. A királyné keblére ölelte az ifjút. Mire az urak hűséget fogadtak mindkettőnek.
Mátyás hűlt teteme a bécsi várpalota egyik termében, fényes ravatalon közszemlére tétetett ki. Majd szent István egyházába vitetett, hol gyász isteni-tisztelet tartatott. Ekkor azután fekete posztóval terített hajón Budára, innen pedig kocsin Székesfehérvárra szállíttatott.
Szent István ősi szentegyházában, a magyar királyok temetkezési helyén, kívánt ő is nyugodni. Családi sírboltul külön kápolnát kezdett építtetni.
«Oly nagyszerű művet tervezett, – írja Bonfin, aki ismételten láthatta, – hogy ezen egygyel is felülmúlta elődeinek valamennyi építményét.» De halálakor befejezetlenűl állott.*
Mátyás kápolnájáról tüzetesen értekezik HENSZLMANN IMRE «A nagyszebeni és székesfehérvári régi templom» czímű akadémiai kiadványban. (Budapest. 183.) 60-65.
A temetésre kitűzött napon, János herczeg vezetése alatt, a külföldi követek, nagyszámú főrendek és nemesek gyülekeztek a bazilika udvarába, hol a nyitott koporsó bíboros ravatalon volt elhelyezve; azután a város utczáin keresztűl, az ellenségtől zsákmányolt zászlókat lobogtató lovasvitézektől körűlvéve, mintegy utolsó diadalmenetet tartottak vele.
A templomba visszaérve, a koporsót a szentélyben letették, a zászlókat és a királyi kardot tüntető robajjal az oltár lépcsőihez vetették. Zokogás hangzott föl a templomot betöltő sűrű tömegből, mintha azon sejtelem szállotta volna meg, hogy a királylyal a hódítások és győzelmek kora is sírba száll.
A székesfehérvári prépost mondotta a gyászmisét. A nápolyi király ékesszólásáról híres követe, Ranzán püspök, tartotta az emlékbeszédet, melylyel az elhúnytat dicsőitette.*
BONFIN elbeszélése.
Azonban alig hogy a sírbolt kapuja bezáródott és a gyászoló tömeg szétoszlott, a kegyelet érzelmei is eltűntek.
Az özvegy királyné megkezdette igyekezeteit, hogy új férjet szerezzen, kivel a trónt megosztaná. A főurak megfeledkezve igéreteikről és esküjökről, idegen trónkövetelőknek ajánlották fölszolgálataikat. És közűlök éppen az, kire legbőségesebben áradtak az elhúnyt király kegyeinek kedvezései és dicsőségének sugarai: Zápolyai István, Ausztria helytartója, Bécs parancsnoka, nem átallotta, két héttel ura halála után, ilyenforma felhívásokat küldeni szét az országba: «Immár elmélkedjünk arról, hogy Magyarországot a szorongattatástól és elnyomástól, mit ekkorig szenvedett, megszabadítván, régi szabadságába helyezzük vissza!»*
1490 april 21-ikén Bártfa városához írt levele. Analecta Scepusiensia. IV. 22.
Szilézia fővárosában pedig néhány héttel utóbb vérpad emelkedett, melyen, Mátyás politikájának buzgó támogatásáért kapitánya, Dömpnig Henrik fővesztéssel bűnhődött.*
MARKGRAF értekezése a «Zeitschrift des Vereines für Alterthum und Geschichte Schlesiens.» XX. 157–96.
Valóban nem lehet meglepőnek tartanunk, hogy a megrendítő fordulat hatása alatt, Mátyás utolsó cancellárja és végső éveiben legbefolyásosabbb tanácsosa: Várad püspöke, az udvar fényétől és főpapi székének gazdagságairól lemondva, szent Ferencz szőrruháját öltötte föl, és kolostorba vonult, hogy ott a földi nagyság buborékhoz hasonló mulandóságáról elmélkedjék!
