III. Özvegy Rákóczyné és mostoha fiai.
III. Özvegy Rákóczyné és mostoha fiai.
EZ A PÁR ÉV Zsigmond halála óta sokat változtatott a család viszonyán. A mit Mágocsy mondott, hogy idegenek töltöznek az ő javaikkal, mélyen sértette Györgyöt. Szívósabbá, daczosabbá tette s edzette elhatározását, hogy csak azért is megvédi jogait. Pedig már nem volt messze, hogy a viszály magában a családban is kitörjön.
Pál, a legifjabb testvér, hamar elvált a családtól. Ő az érsek udvarába vitetett fel anyja akaratából, s úgy látszik, Makoviczán kezdett tanulását Nagy-Szombatban folytatta. Onnan Gráczba ment (1610–11-ben) a jezsuita collegiumban folytatni tanulmányait, hol «a tudománynak hasznáért» sokszor megszakasztá álmait, hogy «annak hasznával» mind testvéreinek, «mind pedig országunknak» szolgálhatna.* Még csak egy lépés volt hátra – ha ugyan már meg nem történt – hogy áttérjen a katholikus vallásra.
Történelmi Tár 1887. évf. 250. l. Rákóczy Pál 1611 jul. 1-sei levele.
De a tulajdonképeni viszályt Kendy hozta be a családba. A nemrég vagyonos, hatalmas ember szökve, birtokait elvesztve futott ki Erdélyből. A kegydíj, mit a szepesi kamarától húzott, csekély kárpótlás volt veszteségeiért* s a nyugtalan ember leste az alkalmat, hogy újra politikai szerepléshez juthasson. De ez sokba kerülő mulatság volt, s bizonynyal nagy része volt ennek abban, hogy az özvegy mostoha fiaival szemben követelésekkel állott elő. Elköltözött Makoviczáról s a kis-parnói curián, leánya birtokán, vonta meg magát.* Innen sürgette fiait, hogy jőjjenek össze Sároson «bizonyos rendet szabni dolgaikban».* «Bizony gyalázatnak tartom – írá nehány nappal később, midőn a találkozás húzódott – hogyha csak Parnón zsugorgok, holott immár az úristen Parnónak aszszonyát felnevelte, és ő nekik is kellene szegényeknek. Tudjátok azt édes fiaim, hogy azt az nevet meg is változtattam volt én, ki után Parnót birtam, hanem lássátok, gondolkodjatok, hogy csendesedjék meg immár az én szívem is».*
Erd. Orsz. Emlékek, VI. k. 318. l. a jegyzetben.
Onnan keltezi 1611-dik évi levelét. Orsz. ltár.
Parnón «ma pénteken» (máj. végén) költ levele. «Azt édes fiaim meg se gondoljátok, ne adja Isten nekem is penig csak meg is gondolnom, hogy én ezt (t. i. a találkozást) az végre kívánom és cselekenném és hogy én ennek utána is szinte azon anyai szeretettel és hálaadással nem lennék hozzátok, hanem édes fiaim meglátjátok, hogy ugyan azon anyai tökéletes szeretetemet látjátok magatokhoz mindenkor és se költségemet, se fáradságomat édes fiaim, én tőletek nem szánom, sőt valamit isten édes fiaim én nekem adott, szinte úgy tietek leszen, mint magam gyermekimé.» Orsz. ltár N. R. A. fasc. 784. nro 4.
Parnó, 1612 jun. 6-án és 23-án írt levelei. U. o. N. R. A. fasc. 784. nro 4.
Ez év végén megtörtént a köteles résznek kiadása: okt. 15-én Ónodban, nov. 7-én Felső-Vadászon, nov. 30-án Sároson s decz. 4-én Makoviczán az összes instructiókból s gabonaneműekből.* De Sároson volt az özvegynek még olyan követelése, melyet nem kapott kézhez, s melynek kiadását sürgette: de voltak ott biztosság okáért elhelyezett ékszerei is. Amazok kiadását György megtagadta: s a bosszus özvegy perrel fenyegette mostoha fiait. «Istennek légyen hála, még oly országban lakunk, melyben nem nyomatik el senki igazsága.»*
A leltár ugyanott fasc. 740. nro 10.
Telegdi Borbála, Sáros, 1613 febr. 7-iki levele György és Zsigmondhoz. «Hogyha az czégéremnek levetésivel országunknak is gyűlése alatt ez veletek való végezetünknek napja előtt ilyen gyalázattal és bosszúval illettek, nekem Szerencsre menni egyességre nem is szükség, és nem is megyek». N. R. A. nro 784. nro 5. Orsz. ltár.
Bizony sajnos dolog, hogy a ki addig nagy és hatalmas várak közt tetszése szerint válogathatott, most egy nyomorúlt udvarházban kelle meghúznia magát, leányánál és vejénél. Szeretet és ragaszkodás kötötte ezekhez, mely hatalmasabb volt a mostoha fiai iránt érzett vonzalmánál, s ez érzés még fokozódott, midőn unokája született, kit nagy nevű és tisztelt emlékű nagyatyja nevéről Sándornak kereszteltek. De szemben Kendyvel, mostoha fiai helyzete kényes volt. Egy maga Bora asszony akármelyik várban lakhatott volna: de ő unokájával akart lakni, s a Rákóczyak hogyan bízhatták volna akármelyik várokat ennek a megbízhatatlan embernek kezére, ki azon felűl még más politikai párthoz is tartozott, mint ők.
Kendy harmadévi kudarcza óta is folyton izgatott Báthory és Erdély ellen. Thurzó, a nádor, a két Forgács támogatták; de a Rákóczyaknak nem állott érdekében megengedni, hogy a conspiratio szálai az ő váraikban folyjanak össze. Az ő óvatosságuk erre a körűlményre vezethető vissza, s az épen nem volt alaptalan.
Az 1613-iki pozsonyi országgyűlésre Rákóczy György is felment. Ezt az alkalmat felhasználták Bora asszony és veje, hogy a nádorhoz folyamodjanak, hogy a mostoha fiaival való megosztozásában mutassa hozzá jó akaratát, mert «mindenütt való javakból úgy kirekesztettek az jó fiaim, hogy sehun egy jobbágygyal is nem birok és teljességgel mindentől megfosztatván vagyok, mintha soha szemekkel sem láttak volna».* A nádor a panasz-levelet azonnal a márcz. 31-iki tanácsülésből közölte válaszolás végett Rákóczy Györgygyel:* de a végzés nem egészen volt kedvező. Mátyás király 1613 ápr. 23-án kelt patenslevelével elrendelte, hogy özvegy Rákóczy Zsigmondnét jószágaiban, különösen a sárosi jószágban ne engedjék megháboríttatni.* A mint Forgács bíbornok a patenst megkapta, rögtön intézkedett, hogy a testamentomos urak azonnal «limitáljanak el mindeneket asszonyom és az úrfiak között.»* A Rákóczy testvéreket pedig felhívta, hogy jun. 20-án Kassán jelenjenek meg.*
Hasonló hangon ír Kendy István is. «Rákóczy Zsigmond halála utánra – írja – az testamentumosoknak plenariam disponendi facultatem dedit asszonyom között és fiai közt; valamely órában akarják ezek az plenipotentiarius testamentumosok, ő felségével együtt disponáljanak az két pár között, mert az sem törvénynyel, sem evocatiókkal nem jár, holott executores tantum sunt, non judices testamenti». N. R. A. Fasc. 784. nro 9.
Magnificus dnus comes Georgius Rakocy respondeat et informet illmum d. com. palatinum praesenti etiam supplicatione remissa sine mora. Ex commissaria ejusdem dni comitis palatini die 21 Martii Ao. 1613 hangzott a válasz. U. o.
Eredetije Orsz. ltár N. R. A. Fasc. 784. nro 13.
A prímás, Nagy-Szombat, május 14-én kelt levele a testamentomos urakhoz: Daróczy Ferencz, Rákóczy János, Szuhay Gáspár, Monaki Miklós, Szentiványi Zsigmond, Bornemisza Zsigmond urakhoz: simul et divisiom Daróczy jun. 11-én bontotta fel. U. o. N. R. A. Fasc. 784. nro 6.
A prímás jun. 13-iki levele a testvérekhez. «Ez okon Klmeteket azon kérjük, hogy ezten csütörtökön, mely leszen 20. Junii jőjjön be ide Kassára». U. o. N. R. A. Fasc. 784. nro 7.
Ragotski Sigismond
Prince de Transilvanie
A Rákóczy-fiúk, úgy látszik, meg se jelentek: tény az, hogy alku ekkor nem jött létre. Hanem e helyett többször megintették a fiúk mostoha anyjukat, ki Sáros várában és a városban levő kőudvarházban és a tized felében bírt részét követelte, hogy a Sároson levő ékszereket s más ingóságokat, minthogy azok a tűzveszélynek ki vannak téve, vitesse el s midőn ez intéseket «mind az özvegy, mind veje, Kendy, hallgatással mellőzték», szept. 24-én Zemplén vármegye gyűlésén ünnepélyesen kijelentették, hogy mindazokat kocsikra rakatva, Parnóra küldik.* Voltak ebben ékszerek, ruhák, szőnyegek, tükrök, egy hordó könyv, olvasók, övek, ládák, étel- és italneműek, összesen hét terhes szekér, mindennel tele rakva, melyeket Sáros vármegye hivatalos kiküldöttei előtt útnak indítottak szept. 24-én.*
A vármegye kiadványa 1613 szept. 24. N. R. A. Fasc. 789. nro 8.
Az ingóságok jegyzéke két példányban Orsz. ltár. N. R. A. Fasc. 784. nro 8.
Épen ezekben a napokban Erdély nagy változások elé nézett: Báthory Gábor fejedelem megbukott s helyét Bethlen Gábor foglalta el.
Volt nagy riadalom Magyarországon.* Itt a zsitvatoroki s bécsi béke által teremtett állapotokat nem egészen fogadták el. Jó volt Rudolf uralmát megbuktatni, de Erdély függetlensége nem illett be terveikbe. A jogfentartás expediense volt, a fejedelemmel kötött frigyet titkos pontokkal toldani meg, mi a viszonyok által teremtett helyzetnek negatiója volt. A párt, mely eddig is intézte az actiót Erdély ellen: Forgács, Dóczy, Balassa, Homonnay, örömmel látta Báthory bukását, mert benne csalatkozott, de nem örűlt Bethlen felemelkedésének, mert nem hitte, hogy ezt czéljaira felhasználhassa. Az első, a mit tett, az volt, hogy fegyverkezett.
L. Thurzó nádornak 1613 szept. 18-án írt levelét Rákóczyhoz. Orsz. ltár. Rákóczy-ltár.
Rákóczy szemben ezzel a mozgalommal semleges akart maradni. Panaszolkodott az ellen, hogy a tábor Szerencs alá szállott. De Forgács nem engedett: «ez az nem jó dolog, hogy a privatumot inkább sajnáljuk, mint a publicumot: ha Tarczalhoz szállunk, ott is káros Kegyelmednek, ha Zomborhoz, ott is».* S tíz nap múlva már az ő táborba szállását sürgette, mert úgy hallotta, «hogy valami török-tatár készűl rablani». Hallgasson – rendelé – a szendrői kapitányra s a polgári hajdúkat is tartsa készen.* Még akkor nem akartak többet, mint hogy Erdélytől a Részeket visszafoglalják s csatolják Magyarországhoz.
Forgács, Kassa, 1613 okt. 8-iki levele Rákóczy Györgyhöz. Érti panaszolkodását, hogy a tábor Szerencshez szállott: ne tulajdonítsa vétkűl neki, «mert az olyan hely, a hová minden időben az ország oltalmára való tábor szállott és onnan vigyázott». Az utóiratban kéri, hogy az erdélyi állapotokról tudósítsa. Orsz. ltár, Rákóczy-ltár.
Forgács, okt. 18-iki levele u. annak, u. onnan. Orsz. ltár, Rákóczy-ltár.
De a török-tatár hadak pusztítása ezúttal nem következett be, s Bethlen Gábor nagy óvatossággal és mérséklettel, de erős kézzel fogott a felkavart viszonyok lecsendesítéséhez. Egyfelől minden kísérletet meghiusított, mely a Részek visszacsatolására czélzott, másfelől az országban helyreállította a nyugalmat. Az első országgyűlésen, melyet beiktatása után Medgyesen (1614 febr. 25.) tartott, eltöröltette az «illegitime proscriptusok» ellen hozott ítéleteket s «megtekintvén Kendy István régi böcsületes nemzetének s magának és ez országnak való szolgálatját» visszafogadását s minden lefoglalt jószágainak visszaadását törvénybe igtatták.*
Erdélyi Orsz. Emlékek, VI. k. 422. s köv. ll.
Dóczy András aláírása.*
Kassa 1608 ápr. 24. Rákóczy Zsigmondhoz.
Kendy meg is ragadta az alkalmat s visszament Erdélybe. De nem azért, hogy őszintén csatlakozzék Bethlenhez, ki azonnal visszahelyeztette tanácsosi méltóságába, hanem hogy ott is magyarországi barátainak szolgálatokat tehessen. A medgyesi országgyűlésen Bethlen a török követség tiszteletére nagy ebédet adott s a kapucsi basa társalgás közben szemrehányást tett Kendynek, hogy miért nem fordultak inkább a portához, mint a német császárhoz, kinek ugyancsak meg fog gyűlni a baja, ha a várakat nem adja vissza.* Bethlen jó lábon akart állani Dóczyval s e czélra épen Kendyt szemelte ki, kit a gyűlés után hozzá küldött bizalmas megbízással.* S a mint kiért Kendy és beszélt Dóczyval, azonnal elpártolt Bethlentől s ezzel, valamint Homonnayval és Radullal együtt kezdte a követ fúni Bethlen megbuktatására. Ez év végén már Bécsben volt, mint ennek a pártnak ügynöke:* tényleg pedig ott volt, hol az év elején – napára és nyugdíjára szorúlva.* Az 1615 májusi nagyszombati béke megszerezte ugyan Kendynek az amnestiát,* de annak ő nem vette hasznát.
Erdélyi Orsz. Emlékek, VI. k. 436., egy névtelennek jelentése Melithhez.
Megbízó-levelét l. u. o. 427. l.
Erdélyi Orsz. Emlékek, VII. k. 196. lap. Kendy decz. 10-iki levele. SEPSEY LACZKÓ (144) 1615 febr. 8 tájára teszi kiszökését Erdélyből. Akkor Bécsből jöhetett le.
U. o. VI. k. 337. l.
A szerződés XXI-ik pontja. KATONA, XXIX. 590. l.
Ez az egész mozgalom, melyet Kendy és Dóczy tápláltak, nem volt népszerű Felső-Magyarországon s a híren, hogy «Kendy Homonnay uramat akarná bevinni, a vármegyék – mint maga Forgács írta, ki okulva csalódásain, már ezzel a mozgalommal szemben ellenséges állást foglalt el – igen megháborodtak vót:»* s a két Rákóczy-testvér is azok közé tartozott, kik azt nem jó szemmel nézték. Bizonynyal ez a körűlmény is nevelte az idegenséget köztük, sógoruk és mostoha anyjuk közt, mely napról-napra élesebbé vált.* A sárosi erőszakos tény olajat öntött a tűzre s az özvegy törvény elé idéztette mostoha fiait, hogy ezzel mintegy hatezer forint árú kárt okoztak neki.* Ebből megint hosszú perre volt kilátás. Az özvegy, mint mindig, hangoztatta, hogy ő nem idegen a «jó módjával való kiegyezéstől»;* tényleg azonban folytatta a pert s egy forumon meg is nyerte.* Ennek hatása alatt Kassán jul. 13-án kiegyeztek oly módon, hogy a két testvér neki vagy unokájának, Kendy Sándornak, ötezer forintot fizetnek,* s az első 2500 frtnyi részletet Szerencsen, Márton napján ki is fizették.*
Pál testvérük még mindig Gráczban élt s az ottani collegiumban folytatta tanulmányait. Zsigmond 1614 elején ki akart menni látogatására, hogy együtt tegyenek útat Velenczébe. (Pál levele Zsigmondhoz, Tört. Tár. 1887. 262. l.) s már Forgács bíbornok (1614 márcz. 14.) az útlevelet is kiállította (Orsz. ltár, N. R. A. Fasc. 769. nro 32.), de az utazás elmaradt. (Tört. Tár. u. o. 265. l.)
Forgács febr. 23-iki levele. Orsz. ltár, Acta Thurzóiana fasc. 50. nro. 39.
Sáros vármegye kiadványa s 1614 febr. 14-iki értesítés a fiúknak, hogy 1614 ápr. 7–9. törvényre jelenjenek meg. N. R. A. fasc. 784. nro. 10.
Telegdy Bora, Parnó, 1615 febr. 9. felszólítja fiait, hogy miután mind a ketten együtt vannak, ne halogassák a jó békességet, hanem egyezzenek ki. Orsz. ltár, Rákóczy-ltár. Febr. 22-éről levelökre válaszolva írja: «én jó fiaim azon anyai szeretettel inkább készebb leszek az jó csendes igazság szerént való alkuváshoz, hogy sem valamely gyűlölséges törvényhez». U. o.
Náprági Demeter, Győr, máj. 22-én kelt levele a Rákóczy-fiúkhoz. U. o.
A kiegyezési okmány 1615. jul. 14. Orsz. ltár, neo regestrata. Fasc. 825. nro 6. R. Gy. sajátkezűleg jegyezte rá: «az mostoha anyánkkal Forgács Sigmond uram előtt tett fassiónk».
Orsz. ltár, N. R. A. Fasc. 784. nro. 12. A második részletből Kendy Bora asszony halála után felvett 1800 frtot, de az ügynek lebonyolítását minden módon hátráltatta. Orsz. ltár. N. R. A. 1617 úrnapja utáni 8-adon Forgács Zs. tiltakozó levele.
Hát ennek a sok aggódásnak, sok küzdelemnek, sok pernek, mely Györgynek bizonynyal sok keserű órát, de sok tapasztalatot is szerzett, egy volt a czélja: hogy Bora asszony unokájának, Kendy Sándornak, jövőjét biztosítsa. Családjánál fogva is tekintélyes vagyonnal rendelkezett: s azt ő még szaporította is. Végóráját érezvén közeledni, megkészítette végrendeletét (1616 febr. 2.) s azt az országbíró által meg is erősíttette. Leánya, Kendyné, már előbb meghalván, az árvát ő magáénak fogadta s átalános örökösévé nevezte ki. Az ő «szerelmes kis fiát» Isten után a római császár kegyelmébe ajánlotta: minden árvák tutorának, hogy ő legyen minden ellenkezők között való ótalma, igazságában megtartója. S Forgácson kezdve egy egész sereg főurat kért fel gyámokúl: köztük a Rákóczy-fiúkat.*
A végrendelet Orsz. ltár, N. R. A. Fasc. 769. nro 40. «Mivelhogy nilván vagyon, hogy az én szerelmes leányomnak az ngs Kendy Istvánnénak, Csapi Zsuzsánnának az egyetlen fia maradt, kinél énnekem több nincsen, kinek noha az édes anyja ott benn született a jószágban, mint ő maga, és így őstől maradott jószágok volt, mikor az én első szerelmes uramat, az nemzetes Csapi Kristóf uramat az úristen ez világból kivötte volna és én özvegységre maradtam volna és így kezdtem volna háborgattatni az Bocskay, Polyánkay, Csapy, Szűrtey és Soos nemzettségektől, de én rajtam törvénynyel semmit sem vettek volna, mikor az úristennek gondviseléséből a másik uramnak az tekintetes és ngos Rákóczy Zsigmondot birtam volna, mikoron haza állt volna és immáron Szerencsen laktam volna, vötte eszében az ő flge kamarája, hogy ez jószágon kapdosnak».
Nem sokkal utóbb: márcz. 21. előtt meghalt – mert a végrendeletet e napon bontotta fel Homonnay. E végrendelet értelmében a mostoha fiúknak első törekvése volt Kendy Istvánnal tisztázni a birtokjogi viszonyokat. Szerencsen, aug. 26-án, megkötötték vele, mint a kiskorú Kendy Sándor természetes gyámjával, a kiegyezést: Zemplén megyében Zomboron Nagy-Királyszőllő a Rákóczyaké maradt, de a Mandolás-szőllő, Rákos-szőllő, Köves-szőllő, Bajusz-szőllő ezerhatszáz forintban, az ónodi hegyen Tót-Boldizsár-szőllő, Zomboron Kulcsár-szőllő, Mádon Kecseg-szőllő a Kendy-fiúé lett.*
Kendy nyilatkozata Orsz. ltár, Fasc. 794. nro 37. 1617 május 13-án az országbíró megerősítette. U. o. Ezeket a szőllőket 1609. aug. 10-én engedték át Zbórón mostoha anyjoknak. N. R. A. Fasc. 796. nro 30.
Kendy István aláirása.*
Szerencs 1616 aug. 26. kiállított térítvényről N. R. A. Fasc. 799 nro 37.
