X. Rákóczy családi körében.
X. Rákóczy családi körében.
A FELSŐ-VADÁSZI kastély egy századig sem szolgált állandó lakhelyűl a család azon ágának, amely előnevét attól vette.* Még Zsigmond fejedelem is ott látta meg először a napvilágot s ma is mutogatják a szobát, melyben született.* De már ő Szerencset tette uradalmai központjává s özvegye sokáig legszívesebben Makoviczán tartózkodott. Három fiai közűl a két idősebb nem sokkal azután, hogy a Lorántfy-lányokkal léptek házasságra, Sáros-Patakra költözött, míg a harmadik, Pál, Gráczból hazajötte után Zborón telepedett meg.
Első Zsigmond szerezte meg 1517-ben. NAGY IVÁN, Magyarország Családai, IX. 604. l.
Gróf Vay Tihamér, e kastély mostani tulajdonosa szíves közlése szerint.
A középső testvérnek, Zsigmondnak, s nejének váratlan halála György birtokát aránytalanúl megnevelte. De néhány év múlva a legifjabb, Pál, meglehetősen helyreállítá az egyensúlyt: nőűl vette Hetesi Pethe László és Kapy Anna leányát, Annát, kivel a kistapolcsányi gazdag uradalmat kapta.* Állandó lakása azonban még akkor is, több éven át, a zborói kastélyban volt. Ezzel a két testvérrel vált szét a felső-vadászi Rákóczyak Zsigmondtól leszármazó ága két, egy katholikus és egy protestans, ágra, a nélkűl azonban, hogy megszűnt volna György a család feje maradni. Pedig a két testvér a közszolgálati pályán is szemben állt egymással: György Bethlent szolgálta, Pál Ferdinándot s ez utóbbi 1622-ben a felső-magyarországi királyi tábla birájává, 1625-ben a nádor mellé a fellebbezési törvényszék tagjává választatott.*
BOTKA TIVADAR értekezése a Rákóczyak ifjabb ágáról Győri Füzetek, III. k. 4. l. Orsz. ltár. N. R. A. 106. nro 24.: említi, hogy az elhalt Pethe László és neje, Kapy Annától, született Pethe Anna. A nro 24. pedig, hogy Rákóczy Pál és neje Pethe Anna 1630-ban gyámjai Pethe István gyermekeinek, Ádámnak és Évának.
Lásd az 1622. XLIII. 1625. LI. t.-czikket. Ugyanez évben a nyugati határok megállapítására kiküldött bizottság tagjává választotta az országgyűlés.
Sem a valláskülönbség, sem egyes jószágrészeknek közös birtoklása nem adott alkalmat komolyabb villongásokra vagy élesebb szakadásra. Pedig mind a kettő elég nyakas ember volt, s jogait és igazát féltékenyen őrző. Épen ezért lehetetlen volt kikerűlni as apróbb összezördüléseket. Egykor Pálnak egyik adósa megtagadta tartozása lefizetését. A törvény ezt elítélte s Pál elfogatta. Az adós nem akarta elismerni tartozását s Györgyhöz folyamodott, ki érdekében testvérénél közbevetette magát. «Nem lehetett volna oly ember, kinek törekedésére elbocsátottam volna» – írá Pál Györgynek – de azért még is szabad lábra helyezte.* Máskor Melith Péter állott elé valami régi követeléssel egy szőllőbirtokot illetőleg, mely a korán elhalt Kendy Sándorról szállott vissza rájok. Melith Györgynek jó embere volt, s részéről oda ígérte neki «vagy az pénzt, vagy a szőllőket». De Melith joga nagyon kétséges volt s az ez ügyben elrendelt vallatás sem tisztázta a kérdést, s bár kelletlenűl, Pál is beleegyezett.* Mikor pedig sógora, Pethe György, a Pethe-jog révén Szádvárért csak őt magát akarta perrel megtámadni, bár ő kár nélkűl kiegyezhetett volna, azonnal értesítette Györgyöt, mint idősebb testvért, hogy jogai megóvásáról ő is jó eleve gondoskodjék.*
Rákóczy Pál, Sáros, 1620 május 20-ról írja Györgynek: «Az Kegyelmed levelét ezen órában adák meg, melyből az Kegyelmed kévánságát Váczy Pál felől megértettem és noha az jámbor az Kegyelmednek írott supplicatiójában is nem láttatik bűnösnek és adósnak ismerni magát és ugyan az előbbeni propositumjában perseverál, kire az teljes szent háromság istenre is megesküdött, hogy én nekem egy pénzzel is nem adós, most immár olyan főarbiter uraimnak itéletit is láttatik pungálni és mind számvevő szolgámat velem együtt carpál, felette nehezemre esik»… az ő közbevetésére elbocsátja. Orsz. ltár, Rákóczy-ltár.
Rákóczy Pál, 1624 jul. 24-én Zbórón kelt levele, Györgyhöz: «én valamint ezelőtt Klmednek megmondottam, semmi közönséges dologban ellent nem tartok, eddig is nem tartottam, noha bizony ez az fassio oly homályos és csodaképen való, hogy ugyan majd nem tudom, jó lelkiismerettel szólván, illeti-e vagy nem ő kegyelmeket». Szerette volna előbb törvénytudókkal közölni a dolgot, «úgy osztán, ha mit kellett volna is cselekedni, szabad lett volna ember vele. Mindazonáltal, mivel Kegyelmed megígérte vagy az pénzt vagy a szőllőket, immár én is kételen vagyok, a mi igazságom több volna is, cedálni». U. o.
Rákóczy Pál, Zboró, 1628 jan. 27-iki levele Györgyhöz: «viselem szemem előtt az Kegyelmeddel való jó igazságomat s azért adom Kegyelmednek tudtára, hogy Kegyelmed tamquam major natu, cui bonorum defensio incumbit communibus fratrum sumptibus értse, miben legyen az dolog». U. o.
A felső-vadászi Rákóczy-kastély s Rákóczy Zsigmond születési szobája.
De bármennyire érezte és tisztelte is Pál az idősb testvér jogait, nehezebben volt engedékenységre birható, mihelyt papi illetményekről volt szó. Magának a vallásnak, a hitbeli meggyőződésnek kérdésében még csak szóváltás sem fordúlt elő köztük: pedig abban az időben, Pázmány térítéseinek aranykorában, a hit-különbség sok család békéjét felforgatta. És surlódásra is lett volna elég alkalom: az 1617-iki osztozás a testvérek közt kikötötte, hogy minden jószágban a praedicatorok is, a plebánusok is háborítatlanúl élvezzék azokat az illetményeket, melyekben őket az osztozás találta.
Volt Szerencsen Györgynek egy kedves papja: Prágay András. Irodalmilag is képzett, mívelt ember, kire ő sokat adott. Történt egyszer, hogy ő is visszatartotta a Prágay Andrást megillető dézma egy részét. György azonnal felkérte testvérét, hogy a szerencsi papot elégítse ki. Pál azzal felelt, hogy felsorolta, hogy miket vont ő meg plebanusától: «ám isten neki, annyi mint az, arrúl is megelégítettem ez egy úttal, de én protestálok, hogy ha Kegyelmed is ennekutána az régi mód, szokás és rendelés szerint az itt valót nem contentálja, bizony én is Prágay uramat nem contentálom».*
Rákóczy Pál, Zboró, 1624 ápr. 12-iki levele Györgyhöz: «én nekem is mind conscientiámban s mind böcsületemben jár, hogy az régi makoviczai uraméktúl és szegény istenben elnyugodott urunk atyánktúl rendeltetett és megtartatott fundatióban az itt való plébánust megtartsam és gondját viseljem». U. o.
György úr, azután hogy Lorántfy Zsuzsánnával összekelt, még egy ideig Szerencsen tartózkodott,* s csak később tette át lakását Patakra.* Az első nagyobb csapás, mely őt itt érte, testvérének és sógorasszonyának halála volt, egészen hasonló ahhoz, mely 30 év múlva fiának, Zsigmondnak, s ennek nejének halálával érte a családot. Pár év után másik csapás következett. 1622-ik év nyarán kiütött a ragály Felső-Magyarországon. A kis Samuka, a legnagyobb a testvérek közt, ki már 1621-ben is sokat betegeskedett, 1622-ben meghalt.* E veszteségért kárpótolta a szülőket egy 1624 nyarán született kis fiú,* ki a keresztségben Ferencz nevet nyert. Ekkor az anya is betegeskedett, úgy hogy György úr Lőcsére orvosért küldött, de neje szerencsésen kiheverte baját.
Innen keltek levelei a házasság utáni első időből.
Nem valószínűtlen, hogy azután, hogy a mostohaanya férjhez ment Héderváry Istvánhoz.
Tassi Pál Rákóczynak 1622 október 6-iki levelében, «az istenben kimúlt kisúr temetéséről» beszél. L. Lorántfy Zsuzsánna, 6. l. jegyzet.
Czeglédi János orvosnak 1624 jul. 17-én kelt levele. «Hogy az úristen aszszonyomat ő nagyságát új és kedves vendéggel látogatta, szívem szerint hallom Nagyságos uram, kívánom is ő szent felségétől, hogy ő Nagyságát több édes magzatinak és Nagyságoddal egyetemben tartsa meg és mostani ágyából gyógyítsa. Értem azt is, miben legyen ő nagysága állapota, melyre nézve kívánná is azt Ngod tűlem, hogy mennél hamarább ilyen nagy szükségében mennék el». Menti magát, hogy betegsége miatt nem mehet. Orsz. ltár, Rákóczy-ltár.
Lorántfy Mihály özvegyének s Rákóczy Györgyné mostohaanyjának, Andrássy Katának második férje, Héderváry István, 1624 körűl meghalt. György úr a hagyatékhoz tartozó újhelyi jószághoz, melyet Lorántfy Mihály vett zálogban, jogot formált s Andrássy Kata hajlandónak mutatkozott azt a zálogösszeg letétele mellett kiadni.* Pár év mulva meghalt az özvegy is: Lorántfy Katán kívűl második férjétől két árvát hagyva maga után, kiknek nevelését az özvegy testvére, Andrássy Mátyás, vállalta magára, míg «Kata asszony» gondviselése Rákóczy Györgyre hárult, ki a tutorságot 1626 junius 13-án vette át, s utóbb, midőn úgy találta, hogy nem minden adatott kezéhez, megtette a lépéseket, hogy a Katát megillető «marhák» (felkelhető jószágok, ékszerek) kiadassanak.*
Andrássy Kata 1624 nov. 23-iki levele R. Györgyhöz. «Nagyságod írt volt én nekem az mi újfalvi jószágunk felől, hogy Nagyságod kiváltja. Nagyságod tudhatja, hogy ez a jószág nem Nagyságodé volt, hanem Alaghi uramé és ő nga vetette volt zálogban az én szegény istenben elnyugodt első uramnak. Ha ő nga Alaghi uram ellentartó nem lészen az jószág kiváltásában én nekem mi ellenem benne». Orsz. ltár, Rákóczy-ltár. Rákóczy György térítvénye a Lorántfy Katát megillető marhák átvételéről. Patak, 1626 jun. 12. Báró RADVÁNSZKY BÉLA, Magyar Családélet és Háztartás. II. k. 242. l.
Andrássy Mátyás 1628 ápr. 8-án Krasznahorkáról írt levele R. Györgyhöz: «vöttem az Kegyelmed levelét, melybűl megértettem, hogy Ngod én tőlem az Lorántfy Kata asszony húgomra nézendő jószágot kéri; azért az mint Ngodnak ennekelőtte is megmondottam, én nálam Lorántfy Kata asszony húgomnak semmije nem maradott, a mie én nálam volt, azt kiadtam, az mint a szegény üdvözült asszonyom néném is meghagyta… az mi én nálam vagyon, az nem Lorántfy Kata asszony hugomé, hanem az másik két árváé, kiket itt nálam tartok». Orsz. ltár. U. o.
***
Egy régi főúrra nézve életbevágó feladat volt ügyelni pereinek folytatására. A mellett gondjának kellett lenni jószágai rendben tartására, melyek legtöbb esetben az ország legkülönbözőbb részeiben voltak szétszórva. Nem kis feladat volt azok értékesítése – mert ettől függött jövedelmezőségök. A mészárszék s kocsmáltatási jog adta a készpénz jövedelem egy tekintélyes részét s György úrnak gondja volt rá, hogy mindkettő jól jövedelmezzen; igaz, hogy e részben nagy segítségre volt neje, kinél inkább hozzáillő nőt aligha találhatott volna. Sok szép szőlleje volt, s a bort, mit azokból nyert, vagy maga árultatta el saját kocsmáin,* vagy Lengyelországban adta el. A szürethez szükséges edényeket Makoviczán csináltatta s midőn egyszer odavaló tiszttartója, Rozgonyi Mihály deák, a szüreti eszközöket, «a kádnak való falt és puttonokat» nem küldötte el,* volt mit hallgatnia, hogy a «putton, kádfal, abroncs, cseber» nem készűlt el. «Éjjel-nappal érette légy, ha tisztességedet szereted».* Az ő borai jól jövedelmeztek: egy hordót 59 forinton adott el. Állandó pénzforrást képeztek a mészárszékek is. Megalkudott dologhoz értő mészárosokkal s összevásároltatta a marhákat. Azután húsvágó mészárosokat fogadott s azokkal mérette ki: de mindezek hittel voltak kötelesek neki.* A különböző forrásokból begyűlt pénzzel aztán zálogos jószágot szerzett: ez volt a legbiztosabb s aránylag legjövedelmezőbb elhelyezés.
Ónodról írja Chernelnek 1623 jan. 11-én: «jó volna Klmednek megtudni (a számtartónak) az kocsmákon bár megválogatnák az pénzt s olyan roszat, mineműt nekem némely nap adott, el ne venné». Orsz. ltár. U. o.
Rákóczynak, Telki-Bánya, 1623 szept. 14-én írt levele, Rozgonyi Mihály makoviczai tiszttartóhoz. U. o. 1624 márcz. 11-én írja neki: «és ha száz bor alá való szekeret találsz is, megfogadjad és mennél hamarább küldjed alá». Egy fuvarért hat forintot kellett fizetni. Jul. 21-én másfélszáz hordó bor alá való szekeret rendelt. U. o. Egy hordó bor ára, tallérral fizetve 59 forint volt. Junius 16-iki levele.
Ugyan annak ugyan ahhoz, Patak. 1623 szept. 20-án írt levele. Ugyan ott.
Chernel György, 1623 jul. 21., Patak, írt levele R. Györgyhöz. Barbély Györgygyel nagy nehezen megalkudott. Küldi a reversalist «barom vásárlani két hű, mesterséghez tudó embert, választ, azok is Ngodnak erős hittel lesznek kötelesek, hogy az vásárlásban igazán cselekesznek». Húsvágó mészárosokat fogad «s ha az húsvágás» hasznosnak bizonyúl, folytatják. Makoviczáról 31 barom érkezett, azok közűl kettőt levágatott. U. o. Lorántfy Zsuzsánnának 1620 okt. 17-iki levele: «ez az Kegyelmed parancsolatja szerint az pénzt kiadom zálogra».
Mint igazi, magára sokat adó főúrnak nagy gondja volt istállójára, ménesére, s oly időben, midőn a «lóval való kedveskedés» az ajándékozás egyik legszokottabb formája volt, ennek már azért is jó karban kellett lennie. Szenvedélyes vadász lévén, kitünő vadászkutyákat tartott s nem sajnálta költségét, hogy ilyeneket Lengyelországból is hozasson.* Egy-egy jó madarász megszerzésére is szívesen áldozott. «Egynehányszor parancsoltam már, írta a makoviczai számtartónak, hogy apró madarakat fogó hálót, igen jó szólló madárkákkal együtt megvevén, alá küldjetek, de még semmi sem telik benne. Azért, ha tisztességedet szereted, parancsolom, igen jó ahhoz való új hálót és fő hívó madárkákat vévén, az madarászt is valamint s valahogy reá bírván az alájövetelre, késedelem nélkűl aláküldjed, ebben semmi lött okon egyebet ne cselekedjél». Nehány nap mulva újra megsürgeti, hogy «az apró madarakat, ahoz való új hálót és madarászt» küldje most, mert mennél tovább szenvedi ily vakmerőségét, «az büntetés annyival öregbedni fog».*
Thomas de Zamoscio Zamose, 1624 ápr. 15-én írt levele Rákóczyhoz. U. o. Jun. 16-iki, Rozgonyinak megparancsolja, hogy az agarakat emberűl tartsa s emberűl bánjon velek. U. o.
Rákóczynak 1623 szept. 13. és 20-iki levelei Rozgonyihoz, a makoviczai tiszttartóhoz. U. o.
***
A Rákóczy-uradalmak az ország legkülönbözőbb részeiben voltak szétszórva: északon Makovicza, Lengyelország határában, nyugoton Rovna, Morvaország mellett s Ónod délen, Erdély és a hajdúság szomszédságában. Ezek közt terűlt el aztán a többi: Sáros vára, Szerencs, Lednicze, Felső-Vadász, Telkibánya, Ormosd, egy csomó rész-jószág, zálogos birtok s mindnyájának gyöngye és központja, Sáros-Patak.
Az a háromszög, melyet a három határszéli uradalom képezett, politikai fontossággal is bírt. Ez uradalmak fekvése adja meg sokszor a kulcsot Rákóczy magatartásához az egymást felváltó viszonyok közt. Kettő, Makovicza és Rovna, magyar királyi, Ónod Erdélyhez csatolt terűleten feküdtek. Így voltak megosztva a többi uradalmak is: Sáros királyi s Szerencs és Sáros-Patak erdélyi vármegyékhez tartoztak. Két ellenségesen szemben álló uralkodó alattvalója lévén, ezek ellentétes érdekei közt a saját személyes és családi érdekeinek megóvására irányzott törekvése jellemzi magatartását.
Töredék Réz András leveléből Rákóczyhoz.
Ebből a szempontból birt kiváló fontossággal Rovna, mint a mely közvetítő volt közte, Morvaország és Bécs között. Ottani megbízottja, Reéz András,* nemcsak a gazdasági ügyeket, építkezést, erődítést a várban, a bécsi és pozsonyi vásárlásokat s a legkülönbözőbb természetű megbízásokat vezette, hanem ő adta meg a pozsonyi kamaránál, a törvényszéken a szükséges informatiókat a perekben, közvetítette az ügyeket a nádornál, a magyar tanácsnál, a cancellárnál, s a Bécsbe felküldött ágensekkel is ő tartotta fenn az összeköttetést. Politikai fontosság tekintetében, kivált Rákóczyra nézve, felért ezekkel, hogy a bécsi, morva és cseh eseményekről, a harmincz éves háború mozzanatairól jelentéseket küldött, még pedig mondhatni hétről-hétre, napról-napra, ha a szükség úgy hozta magával. Reéznek, mint a dispaccik mintájára készített jelentései igazolják, kitünő összeköttetései voltak, főként Magyarországban, de magában Bécsben is, hová postái rendesen jártak, úgy hogy Rákóczy az eseményekről mindig gyorsan és jól volt értesítve.* Fontos dolog volt ez Rákóczyra nézve, épen azokban a mozgalmas napokban.
«Egregio Andreae Reez familiari nostro», czímezi hozzá írt levelében.
Jelentései, legalább részben, megvannak az Orsz. ltár, Rákóczy-ltár s ezek valóban történelmi forrás becsével bírnak.
A makoviczai uradalomban Szalay volt a megbízottja. Közelről érintették a lengyel események is: de itt inkább gazdasági érdekei voltak. Az ottani erdőségből fedezte uradalmainak faszükségletét s még mindig maradt eladásra elegendő deszka, zsindely, gerenda. Onnan vezetett az egyik kereskedelmi út Lengyelországba.
Ónodot a hajdúk szomszédsága tette fontossá: az ottani főhadnagynak volt a feladata ezekkel fentartani a jó szomszédságot. Rákóczy mint tulajdonosa az uradalomnak, melynek jövedelme fedezte a vár fentartásának költségeit, szigorú felügyeletet tartott s személyesen gyakran ellátogatott oda. Egy ízben – épen az 1620-iki táborozás alatt – egész véletlenűl meglepte Bethlen ónodi kapitányát, Kátay Jánost, kit azzal vádoltak, hogy az egri törökkel barátságot tart s a pasát magában Ónodban is megvendégelte. Hát az ilyen szomszédságos barátkozás a törökkel tiltott dolog volt s Rákóczy nem is késett figyelmébe ajánlani, vigyázzon, hogy «maradna meg az Kegyelmed becsületi s az miénk is».*
Rákóczy, Sárospatak, 1620 jul. 10-iki levele Kátay J. ónodi kapitányhoz: «Ha Kglmed Ónodban bennt volna, lett volna beszédem Kegyelmeddel. Most az időnek állapotja s az helynek is foghegyenléte azt kívánja, Klmed ott benn lenne. Én Kegyelmed felűl csuda híreket hallok, kik ha úgy vadnak, nem dicsérhetem Klmedben, mert mikor Klmedet ő flségének commendáltuk, úgy commendáltuk, hogy meg tud Klmed annak az tisztnek felelni. Beszélték, hogy az elmúlt napokban az egri pasa kijővén, Kglmed ebédre hivatta volna, sőt Klmed is ki akart volna menni hozzája, ha más el nem verte volna Klmedet». Orsz. ltár, Rákóczy-ltár, 1621 márcz. 11. Oszorván Mihály lett főhadnagygyá. Lásd esküjét u. o.
Az összes uradalmak központja Sárospatak volt, melynek várát, az ő és családja székhelyét, mindig, minden eshetőségre elkészűlve, hadilag teljesen felszerelve tartották, hogy nem várt meglepetés esetében is ostrom kiállására alkalmas állapotban legyen.* Itt lakott Chernel György is, egyik legbizalmasabb embere s összes uradalmainak főigazgatója, kinek a gazdasági tisztviselőkön kívűl a katonai személyzet is alá volt rendelve. Ez időben Rákóczy komornyikja, Görgey Jób, a gyalogok hadnagya Nagy Illés, a város fő és vice porkolábjai Ábrahámfy Gáspár, Deli Mihály, Lengyel Balázs voltak,* s ezek hatósága alá rendelve nagy számból álló gazdasági s katonai személyzet. Ez utóbbiak szegődtetésében különben nem volt nagyon válogatós: egy-egy jó lovasnak, még ha rablásért el is ítélte, természetesen nagy gonddal körűl írt térítvény mellett, megkegyelmezett és zsoldjába fogadta.*
1623 jan. 11-én Ónodról írja Rákóczy Chernelnek: «ha az falkont hazavitték, irjon Klmed felőle, ha jó vastagsága vagyon-e, az juka annyi öreg-e, az minémű az golyóbis, kit nem régen verettem s egyéb módon is vagyon-e szép és jó öntése; az ágyút Klmed mennél hamarébb parancsolja megcsinálni». U. o.
Orsz. levéltár, Rákóczy-ltár, Tárnok Péter térítvénye, Sárospatak, 1622 decz. 22-én.
Neszte István 1626-ban több czimborájával kirabolta Christián Augustinus késmárki doctort. De megfogatott s Rákóczyhoz vitetett. Megkegyelmezett neki, azon feltétel alatt, hogy «ő nagysága jószágában telepedik le s lova hátán szolgálja ő nagyságát teljes életében». Maga írta meg Neszte uram reversalisát, de úgy körűl írva, hogy az alól csakugyan ki nem bújhatott. Ha szerződését meg nem állaná, írja: «engem a teljes szentháromság isten mind testemben, lelkemben megverjen, soha ez világon jó szerencsémet ne adja, sőt mind falun, mező és kerített szabad és szabadtalan várasokban, urak s fejedelmek várokban, zászlójuk alatt, hátuk megett, vámokon, harminczadokon, réveken, úton, mezőn, sőt még az fejedelmek kék gyalogi között megfogathassanak». De még a ki pártját fogná is, legyen tisztessége vesztett. Sőt még ha megnemesítné magát, az se használjon semmit «ez kötés levelének megrontásában». U. o.
A sárospataki collegium régi látképe.*
A sárospataki collegium látképének eredeti rajza a sárospataki főiskola könyvtárában őriztetik.
A Rákóczy-fiúk aláirása.*
A két Rákóczy fiú (Zboró 1627 augusztus 16.).
Az uradalommal szorosan összefüggött, sőt annak kiegészítését képezte a collegium, melyet eleinte testvérével Zsigmonddal,* s ennek halála után maga tartott fenn: nemcsak fedezte a fentartás összes költségeit, hanem a tanügy rendezésébe is befolyt. Fokozatosan fejlesztette, úgy hogy az «iskola» rövid idő alatt collegiummá nőtte ki magát. A mint nőttek fiai, maga is ez iskolába járatta azokat, s példája más főurakat is vonzott, hogy oda küldjék gyermekeiket,* tanulás s az udvarral való érintkezés kedvéért. S ő egyforma gonddal és lelkiismeretességgel kormányozta uradalmait, a collegiumot, s vezette gyermekei nevelését. S e tekintetben figyelme kiterjedt nemcsak azok tanulására, hanem szellemi fejlődésükre is: még az étrendet is ő szabta meg nekik.* A tanulást illetőleg: előmenetelökkel atyjok meg lehetett elégedve. 1628 nyarán a nyári szűnidőkben a három fiútestvér Zboróra ment nyaralni. Onnan augusztus 16-áról írták első latin levelöket atyjoknak: a nagyobbik kilencz, a kisebbik nyolcz éves volt. Ez a meglehetős hosszú levél correct latinsággal, és a mi fő: hibátlanúl van írva. Föltehetjük, hogy az irály nem az övék, arra vallanak a keresett szavak, melylyel atyjuk utazásához szerencsét kívánnak, de mindenesetre nagy fegyelmezettségre s előmenetelre mutat, hogy György, as idősebb, annyi kézbiztossággal s oly szépen tudta leírni és a kisebbik, Zsigmond is, oly szépen írta nevét alá. Az új pataki iskola már rég túlszárnyalta azt a szerencsi iskolát, melyben az öreg György szerezte első ismereteit s fiainak határozottan jobb írása volt, mint neki. Ő csak egy esetben írt olvasható betűkkel, ha nejével levelezett, kinek teljesen sajátkezű levelét csak 1629-től kezdve, láttam: ez ideig fenmaradt leveleit kivétel nélkűl mind a titkárnak mondta tollba.*
Rákóczy Györgynek 1620 szept. 16. testvéréhez, Zsigmondhoz, írott levele: «az pataki deákoknak Lévay urammal minémü dolgok legyen, tudom, Kegyelmed érti, ki felől engem is találtanak vala meg az elmúlt napokban, kit Szitniből jöttünkbe említettem vala is Kegyelmednek. Akarná Lévay uram, addig is ez a dolog igazíttatnék el, míg én itt alatt leszek». Kéri, hogy jőjjön el hozzá Patakra. Orsz. ltár, Rákóczy-ltár.
Károlyi Mihály, Károly, 1626 május 16-án írja Rákóczy Györgynek: «mivelhogy az öcsém, Bánffy Zsigmond uram megyen az öcscse látogatni Patakra, és onnat Bécsbe újabb tanuságaiért, nem akarám elhallgatnom, hogy Kglmedhez levelem nélkűl bocsássam, akarván Klmedet ezáltal látogatnom». U. o.
«Nos hic (Zborón) Deo volente, cum Franciscello nostro suavi bene valemus musulis interim nostris, ac par est, incumbentes et in ceteris dietam ab illustri ac magn. dominatione vestra praescriptam nobis, stricte observantes». A két nagyobb fiú levele atyjához, 1628 aug. 16. U. o.
Sáros, 1629 jan. 8-án férjéhez, Rákóczy Györgyhöz. U. o.
Lorántfy Zsuzsánna aláirása.*
Sáros 1629 január 28.
A sárospataki hajdan református, ma katholikus templom.
Mindazokban az uradalmakban, melyek Rákóczy György alatt állottak, védelmezte, fentartotta s felvirágoztatta a protestantismust. Fentartotta, a hol voltak, az iskolákat, patronusa volt az egyházaknak s nagy részben ő fizette a papokat is,* de mint uradalmainak, az egyházi életnek is központja Sárospatak volt, melynek iskoláját s templomát virágzásra emelte. Útját állta, a hol csak tehette, a térítésnek, de türelmetlenségre soha sem vetemedett. S mint protestáns patronushoz illett és mint abban az időben szokásban is volt, hozzájárult a magyar irodalom gyarapításához a maga módja szerint bőkezűen: amaz idők egyik legnagyobb és legolvasottabb munkájának kiadásával.
Az ónodi katonák 1628 ápril 7-ről írják neki: «megértettük, hogy Ngod sok rendbeli dolgai között ónodi eklezsiájáról el nem feledkezett, hanem praedicatorrúl úri méltóságából provideált». U. o.
Ez volt a «Fejedelmeknek Serkentő Órája» Gvedvara Antal spanyol püspöktől s V. Károly császár tanácsosától. Eredetileg spanyolúl írva, azután lefordítva latinra, Marc Aurélnak, mint az uralkodók mintaképének életrajzához fűzve a keresztyén erkölcs-bölcsészet maximáit. Philosophico-didactico-historiai regény, költött és történeti tárgyaknak csodálatos vegyüléke, «melybe szép és gyönyörűséges históriák és ennek fölötte jeles tanuságai, ékes intései foglaltatnak». A második részt, melynek tárgyát teszi, hogy «miképen kellessék a fejedelmeknek és főuraknak az szent házasságban és magzatjuk felnevelésében magukat viselniek», még 1610-ben lefordította Draskovics János és kiadta Gráczban.
Rákóczynak valószínűleg ez a második könyv adta meg a buzdítást, hogy az egész munkát teljesen elkészíttesse s a fordítással Prágay Andrást, szerencsi udvari papját bízta meg. A kiadást Rákóczy Bártfán eszközölte, 1628-ban. Több száz ívre terjedő ívrét munka, három részben: melyek közűl az első a keresztyén erényekről, a második a családéletről, s a harmadik a fejedelmi erényekről szól. A Rákóczyhoz intézett ajánló-levelet követi az előszó, s két epigramm latin és magyar nyelven a Rákóczy és Lorántfy czímerekről, Prágay terjedelmes előszava egy csomó történeti példával s helylyel-közzel párhuzammal a catholicismus és protestantismus közt. Csak most kerűl sor Gvevara Antal előszavaira s végre magára a munkára.
«Fejedelmeknek serkentő órá»-jának czímlapja.*
A «Fejedelmeknek Serkentő Órá»-jának példánya Nemzeti Muzeum.
Sok költségbe és nagy áldozatba kerülő munka volt ez – de sem egyik, sem másik nem veszett kárba, mert korának egyik legolvasottabb könyve volt. A példányok legnagyobb részét Rákóczy sajátkezű aláírásával ellátva, szétküldötte barátainak, ismerőseinek, főuraknak, egyházi férfiaknak. Küldött a fejedelemnek s Bethlen Istvánnak, kik midőn a nekik felajánlott példányokat kezökhöz kapták, kijelenték készségöket, hogy a kiadás költségeihez hozzá járulnak; de Rákóczy ezt máskorra tartá fenn.*
Bethlen István 1629 máj. 9-iki levele: «hogy Kegyelmed az Horologium után más könyvből is annak megfordítása után részt ígér Klmednek, mint uramnak atyámfiának megszolgálom. Ő flgének penig, miért nem vehetett most elsőben abban részt, megjelentettem». U. o.
