XI. Bethlen halála.
XI. Bethlen halála.
FERDINÁND kibékülését Pozsonyban Bethlennel, követte a kibékülés a törökkel Szőnyben. A tárgyalásokon, természetesen a császár ellenére, a fejedelem követei is jelen voltak. S épen ezen tárgyalások alatt kapta meg Katalin, mint Bethlen megválasztott utódja, a porta megerősítő athnaméját. Fejérvárt roppant ünnepélyekre tették meg az előkészületeket. A fejedelem testvérének, Bethlen Istvánnak idősb fia, István, kit az egykorúak közönségesen «kis gróf» névvel illetnek, eljegyezte az elhúnyt Széchy György leányát, Máriát, s a násznép «magyarországi sok urak és főemberek» 1627 jun. 17-én érkeztek Fejérvárra. Következő napon jött a kapucsi basa s a fejedelem nem az ő, hanem a magyarországi urak kedveért, fogadásában teljes fényt fejtett ki. Kopjás hadait, kék gyalogjait, német zsoldosait kirendelte a borbándi mezőre, hová a magyarországi s erdélyi főurak is kimentek, s a kapucsit a szőnyegekkel feldiszített Gálffy-házhoz kísérték.*
BETHLEN GÁBOR Politikai Levelei. 435. l.
Aztán Szőnyben szept. 13-án a két császár közt megköttetett a béke.
De tartós lesz-e? ez a kérdés izgatta egész Felső-Magyarországot. Szerették, óhajtották volna, de bizonyos fokig rettegtek az ellenkezőtől, mert nem bíztak benne.* «Adja isten – írá Rákóczy – hogy az békesség legyen állandó: de látva hiszem. Kinek fő oka az hitnek persequálása. Bizony nem kellene palatinus uramnak is, sem császár ő felségének azt cselekedni; lám Krisztus senkit nem persequált és erőszak által ő felsége nem terjesztette anyaszentegyházát».*
Reöthy Orbán, Fülek, 1628 márcz. 8-áról írja Rákóczynak: «Ibrányi Mihály uram ha Erdélyből haza érkezik, kérem Ngodat, írjon felőle, mint vagyon oda be az állapat, mert ide teljességgel elhitték, hogy az fejedelem egyáltaljában kijön törökkel-tatárral, ha mostan én el találnék innét menni, annál inkább kétségbe esnének az emberek» – Győrffy Tamás, Pozsony, 1628 ápr. 16-áról írja Rákóczynak: «Mi istennek hála, ide békességben vagyunk, mert nem is félünk onnat feljűl semmi néptűl, csak onnan alúl maradnának békével az emberek, senki őket nem bántaná; de ha mi lészen, bizony nagy gondviselés vagyon reá, húst eleget hoznak oda fel is elegendő marad, csak mi romlunk, veszünk». Orsz. ltár, Rákóczy-ltár.
Rákóczy Györgynek, Zboró, 1628 márcz. 5-én írt levele Reéz Andráshoz. U. o.
A magyarországiak jól sejtették. Csak abban tévedtek, hogy azt hitték, hogy Bethlen már a közel jövőben meg fogja a császárt támadni. A való pedig az volt, hogy ő nem volt hajlandó negyedízben koczkára tenni eddigi vívmányaiból azt a keveset, a mit meg tudott menteni: hanem olyan szövetséges után nézett, kivel egyesűlve kiköszörűhette volna az eddig szenvedett csorbákat, azt a három – mint ő nevezte – «gyalázatos békét», melyeket a viszonyok hatalma ejtett kardján. Azt hitte, hogy meg is találta a szövetségest: sógorát, Gusztáv-Adolfot a svédek hatalmas királyát, ki ez idő szerint még Lengyelországgal volt háborúba bonyolódva. Az első alkudozások sógorával ebben az irányban folytak (1626), de czélra nem vezettek. Csak később határozta rá magát a svéd király, hogy Bethlennel szorosabb összeköttetésbe lép s e czélból Strassburg Pált küldte hozzá,* oly megbízással, hogy nehány ezer huszár toborzására eszközöljön tőle engedélyt. Ez természetesen csak az akkori helyzetnek, a pillanatnyi szükségnek felelt meg, mert a király Kurlandból lejebb, lengyel Poroszországba nyomúlt s a Visztula alsó tája felé igyekezve, közelebb jött az erdélyi területekhez, honnan könnyű lovassággal szerette volna hadait kiegészítni. De Strassburgnak nem az volt feladata, hogy ennél a követelésnél* megálljon, s küldetését Bethlen is úgy fogta fel.
Bethlen Gábor és a svéd diplomáczia. 13. l.
Azzal is meg volt bízva, hogy eszközölje ki Bethlennél, hogy a rézkivitelt országából tiltsa el és Svédországgal egyetértve csináljon abból egyedárút. Ily módon ők ketten szabnák meg Európában a réz árát. U. o. 13. l.
A nélkül, hogy közvetlen támadásra gondolt volna, még tavaszszal megtette a portán a lépéseket, hogy esetleges támadás vagy megtámadtatás esetére biztosítsa magának a török segélyt, s portai követe Tholdalaghy (jun. 14-én 1628) sikerrel járt el: a magyarországi s európai törökországi basákhoz fermánok küldettek, hogy Bethlennek a korábbi utasítások értelmében segélyére legyenek. Nem valószínűtlen, hogy ezekről a tárgyalásokrók szivárogtak ki hírek, s adtak okot aggodalomra a felső-magyarországiaknak. S hogy Bethlen nem gondolt fölkelésre, arra mutat az is, hogy Cserényit, nehány nemes fajú ló felajánlása kíséretében, Bécsbe küldte Ferdinándhoz, kieszközölni nála, hogy Tokaj neki örök birtokúl engedtessék át. Cserényit jul. 6-án fogadta a császár s kedvező válaszszal bocsátá haza.
A beigtatás még ez év őszén véghez is ment, Rákóczynak nem kis aggodalmára, ki egy pár faluhoz (Zombor, Megyasszó) jogot formált.* Azonnal kérdést intézett testvérénél Pálnál, hogy ha ezek a falvak is az elajándékozottak közt volnának, hol és miféle lépéseket tegyen? Pál igyekezett megnyugtatni: «bizonynyal elhittem, hogy a mi kegyelmes urunk ő felsége oly keresztyén és istenfélő fejedelem, hogy senki igazságát s jussát másnak nem adja, s az kit szent és boldogemlékezetű elei ő felségének másnak érdemes szolgálatjáért eladta, abban sem maga meg nem háborgatja, sem másnak eladott egyszer igazságokat nem conferálja». Különben jó lesz ügyelni: azt még az erdélyi fejedelem sem fogná rossz néven vehetni.* Mind a mellett Chernelt a szükséges törvényes lépések megtétele végett* Pozsonyba küldte.
Rákóczy Pál, Zboró, 1628 november 28-iki levele Györgyhöz: «hogy az mi kegyelmes urunk Tokajt minden jószágival, mint mostaniakkal s mind ezelőtt hozzávalókkal együtt az erdélyi fejedelemnek ő felségének adta legyen, melyekben miután statuáltatja ő felsége magát, a többi között Zombor és Alsó-Megyasszóval együtt, az Klmed leveléből, melyet ezen órában vöttem, értem, mely adomány vagy statutio ellen hol kellessék contradicálni… kicsin tetszésemet érteni kívánja Kegyelmed». Orsz. ltár. Rákóczy-ltár.
Rákóczy Pál idézett levele.
Chernel György 1628 aug. 30-ki levele Pozsonyból: «az több procuratorokat is mind elfoglaltuk: Bendét, Meskót, Horváth Pált, Labodát, Vásárhelyi Andrást, ezek, ha Ngodnak pöri leszen is, nem lesznek contrák, hanem Ngod mellett, mert féltem, hogyha Segnei Sándor valamit kezd, ne lépjünk két felé». Ugyanő decz. 1-ről Pozsonyból írja: «itt most sok főprocurator vagyon, de mind azok felett Emődy Hadricius kiváltképpen fő. Palatinus urammal tegnap nem voltunk szemben, nem lehet. Ma hajnalban vold audientiánk. Nappal itt kevés dolgot vihet ember privatumot véghez.» Orsz. ltár. U. o.
Még a beigtatás előtt, egyszerre egész váratlanúl, mint a villám a felhőtlen égből, csapott le a hír, hogy Bethlen már fel is készűlt s hadai élén nyomúlt ki az Erdélyhez csatolt terűletre. A császár is, a lengyel király is már juniusban tudni akarták, hogy Bethlen valamin töri a fejét, mert gyűjti hadait. De nem tudtak utána járni, hogy ki ellen? a császár ellen? vagy talán a lengyel királyon akarja megboszúlni, hogy a császárnak segélyére volt ellenséges törekvései meghiusításában?*
A lengyel király 1628 jun. 11-iki levele a császárhoz. Erd. Országgyűlési Emlékek, IX. k. 14. l. a jegyzetben.
Valójában egyik ellen sem. A török basák a porta által csak annyira voltak felhatalmazva, hogy támogatásukra a császár ellen indítandó háborúban számíthatott. A császár megtámadására pedig szövetséges hiányában nem gondolt. Híre járt, hogy a moldvai vajda s még a tatár khán is rabló hadjáratot terveznek Erdély ellen. Nem valószínű, hogy Bethlen ettől tartott volna, de még is minden eshetőségre készen akart lenni. Meg volt győződve, hogy egy katonai demonstratióval a bármelyik oldalról jöhető katonai demonstratiónak elejét fogja vehetni, s e czélból erdélyi hadait felültette. Tízezer ember élén jött ki Erdélyből Debreczen felé, de hadai napontként szaporodtak hajdúcsapatokkal.*
Strassburg Pál jelentése Gusztáv-Adolfhoz. Történelmi Tár. 1889. évfolyam, 266 l.
Vele volt neje is, kivel aug. 26-án érkezett Debreczenbe. Már akkor ott várta a felső-magyarországi urakkal együtt Rákóczy György. Ott csak egy napot akart késni: a vasárnapot, hogy az isteni tiszteleten jelen lehessen, már hétfőn meg akart indúlni, hogy aug. 29-re Tokajban legyen. Rákóczy meghívta, hogy innen rándúljon át Patakra s azonnal írt nejének: «azért édesem, mennél hamarébb lehet, jőjj alá, hogy asszonyunkat látogathassad meg és vagy Szerencsre vagy Patakra híhassuk be ő felségeket».* Innen aztán a fejedelem Munkácsra ment, hol a tizenöt év előtt meggyilkolt fejedelemnek, Báthory Gábornak, halála évfordulója alkalmából a legnagyobb katonai pompa kifejtésével nagyszerű gyászünnepélyt tartott.* S a mint az ünnepélyeknek vége volt, Bethlen haza utazott Erdélybe, hogy Strassburggal a közelebbi évek nagyszabású műveleteinek, a Gusztáv-Adolffal együttesen folytatandó actiónak, esetlegesen a lengyel korona megszerzésének, a kozákok s Cyrill konstantinapolyi patriarcha megnyerésének terveit előkészítse. Aegri somnia! már lappangott benne a betegség, mely lehetetlenné tette mind e szép álmok megvalósítását.
Rákóczy, Debreczen 1628 aug. 26-án kelt levele nejéhez. Orsz. ltár, Rákóczy-levéltár.
Strassburg fennidézett jelentése. U. o.
S hazautazott Rákóczy is, hogy személyes felügyelete alatt folytathassa a megkezdett pereket. Ezeknek legalább gyakorlati hasznuk volt. Egyik legnagyobb perét szerencsésen bevégezte.
Sárospatak. Perényi építése.
A nagyszámú Zeleméri rokonsággal folytatott per véget ért. Annak tárgyát Sárospatak és Lednicze bírása képezte. Ez a két uradalom Dobó-örökség volt, s Dobó Ferenczről szállt Dobó Miklós leányára, Borbálára, Loránfty Mihálynéra. De a többi Dobó-örökösök – Forgács, Perényi, Balassa, Bossányi, Baranyay több ízben megújították a pert Lorántfy Mihály örököse ellen s több ízben jött (egy 1619-ben), természetesen jelentékeny fizetésekkel, egyesség létre, míg végre 1629-ben legalább jó hosszú időre a rokonok véglegesen kiegyeztek.* A Zeleméri rokonok, a két Forgács és Bossányi s a többek «szent Mátyás napján» megjelentek Puchon s azonnal tudatták Usz Istávnnal, hogy ők megérkeztek.* Usz sem késett s a kiegyezés végrehajtatott. Ez ügyben jó szolgálatot tett Esterházy Rákóczynak: de ajánlotta is, hogy «jó akaratjában olthassa be magát ő felségének, ki nélkűl csaknem olyannak tarthatjuk magunkat, mint az hal az víz kívűl».*
Az egyik kiegyezés, Puchó, 1629 febr. 27., aláírva. Forgács László, Bossányi Mihály, Szent-Lászlói Gábor, Baranyay Gáspár, Bossányi János által, megvan eredetiben Orsz. ltár. N. R. A. Fasc. 93. nro 90. A másik, Datum in possesione Olaszio feria tertia post dominicam Cantate 1629, Alaghy Menyhért előtt, u. o. 1650-iki átiratában N. R. A. Fasc. 93. nro 90. Ugyanebben megvan az 1619-iki transactio is, melyre vonatkozólag Réz András 1619 máj. 14-én írja Rákóczynak: «az mi illeti az Zeleméry familiával ott alatt tött Ngtok transactióját, annak tegnap, u. m. 13. die Maji véget szakasztottunk, az jószágot transactio szerint kezekhez is adtuk, az mely hat falut penig Ngod odaintézett vot, annak az ötiből is kitelik, a 40 ház jobbágy és 60 zsellér Ngodnak épen maradott». Csak Bossányi Mihály nem volt megelégedve. Orsz. ltár. A pénz megszerzésére vonatkozólag 1629 febr. 6-ról bőven ír Rákóczy Chernelnek. U. o.
Forgács Péter és László s Bossányi levele Uszhoz, Puchó febr. 24-ről: «Kegyelmednek azért csak azt akarjuk tudtára adni, hogy mi eljöttünk ide Puchóra, az végezés szerént készek lévén végben vinni az végezéseket». Még egy napot várnak, de ha el nem jön, «mi itten nem költünk». Orsz. ltár, Rákóczy-ltár.
Esterházy nádor, Kis-Marton, 1629 jan. 10-iki levele Rákóczyhoz. U. o.
Esterházy előzékenységének Rákóczy iránt részben az volt az oka, mert a fejedelem egészségi állapotáról már ez időben nyugtalanító hírek jártak. Sokszor volt fejfájása, nehezen vette a lélegzetet, éjjelenkint köhögött, a lépcsőn nehezen járt, de környezői, mint Rákóczyt tudósítá Bethlen István, kinek leányával, Katalinnal ezekben a napokban esküdött meg Zólyomi Dávid, közvetlen veszélytől nem tartottak.* De márczius derekán már súlyosodott állapota, úgy hogy Bethlen Istvánt is az udvarhoz hívták. Most dr. Scultheti vette át kezelését, ez teljes nyugalmat rendelt s még a levél-olvasástól is eltiltotta. Azóta javulás állott be, «fuladozás azóta nem volt» rajta,* s üdülni május végén a száldobosi fürdőbe ment.
Bethlen István 1629 febr. 16-iki levele Piskótról: «ha ágyban fekünni való betegsége lenne ő felségének (kitől isten oltalmazzon), tudom, mindjárt megírnák… Hogy leányomnak mostani ő szent felségétől mutatott szerencséjét ily szive szerint való áldásokkal és szerencsés véggel megáldatni kívánja» köszöni. U. o.
Ugyanannak Fejérvár, márcz. 22-iki levele Rákóczyhoz: «nagy biztatással vagyon Scultethi, hogy az úristen az ő munkáját meg fogja áldani». Addig nem adja át levelét.
Zólyomi Dávid aláirása.*
Székelyhid 1630 julius 26.
Gróf Esterházy Miklós aláirása.*
Ujvár 1623 szept. 25.
Csak úgy, mint Erdélyben, a magyarországi részekben is nagy érdeklődést keltett ez a betegeskedés. Az «igaz magyar» megdöbbenéssel gondolt a lehető rossz fordulatra, «holott még azok is, kik ő felsége halálát kívánják, érhetnek oly időt, hogyha lehetne, azt körmükkel is kivájnák még».* Ettől fogva mind Esterházynak, mind Bethlen Istvánnak sűrűbbé vált levelezése Rákóczyval, az első mindig talált valami alkalmat jó indulatát iránta kimutatni s a császár kegyelmességével biztatni:* az utóbbi híreket közölt vele a fejedelem hogylétéről. Rákóczy megpendítette az eszmét, hogy «az isten tisztességének promoveálására» néző dolgokat jó volna rendezni, «mivel az emberek halandók» – de erre most az időt István úr nem találta alkalmasnak, szeretné, ha saját nézeteit tüzetesebben kifejtené s legjobbnak gondolná, «ha csak postaképpen is ő felsége látogatására bejőne egyheti mulatságra», annyival inkább, mert «a gyógyi bányából (t. i. fürdőből) megjövén, fenjárdogál».*
Bethlen István, Fejérvár, máj. 9-én Rákóczyhoz. U. o.
Esterházy Miklós márcz. 29., jun. 1., jun. 27-iki levelei Rákóczyhoz. Az utóbbiban a pataki papi jószágokat illetőleg írja: «de mivel ő felsége igen cautus az papi jószágok dolgában…» vizsgálatot rendel el. Különben érsekkel is beszélgetvén, «kész ő flge minden kegyelmességét mutatni Klmedhez». U. o.
Bethlen István, Fejérvár, 1629 máj. 9-iki levele Rákóczyhoz. U. o.
Rákóczy megfogadta a tanácsot s junius végén bement Erdélybe,* honnan julius elején visszatért,* azzal a benyomással, hogy a fejedelem «állapotjától jót aligha remélhet». S épen azért, «mert ő felsége állapotja mind tovább-tovább félelmesebb leszen», elhatározta Erdélyhez közel tartózkodni.* De attól fogva is, hogy ő eljött Fejérvárról, napról-napra rosszabb hírek érkeztek; julius utolsó napjaiban a fulladás annyira erőt vett rajta, hogy senkisem remélte «csak egy óráig való életét is,* immár székben is nem hordozhatja magát úgy, mint ennek előtte; mikor nyugszik is, fennűlve a mit nyughatik».
A kassai tanács 1629 jun. (a nap nincs kitéve) levele Rákóczyhoz: «alázatosan könyörgünk, értvén Ngodnak ő felségéhez a mi klmes urunkhoz való bemenetelét Ngodnak, hogy ex innata sua pietate» a város ügyét ajánlja.
Alvinczy Péter julius 14-iki levele Rákóczyhoz. U. o.
Rákóczy, Patak, 1629 jul. 22. levele nejéhez. U. o.
1629 jul. 29-én egy aláirás nélküli levél «26 Julii írt egy jó akaró uram, ő felsége felűl azt írja, hogy az elmúlt szerdán nem reménylette senki egy óráig való életit ő felségének, az fakadás annyira ment rajta». U. o.
Maga Bethlen is érezte végét közeledni. Előkészítette a messze jövőre kiható tervek útját; a mikor életének feladatát már-már maga előtt csaknem megvalósítva szemlélhette, mikor megtalálta az embert, Gusztáv-Adolfot, kivel együtt fogja a lelkiismereti és politikai szabadság diadalát kivívni: akkor utolsó erejének összeszedésével azért kelle küzdenie, hogy eddigi alkotásaiból a mit lehet megmenthessen! S ehez járult a családi dráma: Katalinnak titkos áttérése a katholikus vallás kebelébe. Hát mit tehetett akkor az a szegény beteg ember, a régi nagyságnak romja? Szeliden megdorgálta, s minthogy a kétszínű nő javulást ígért és térítvényt is adott magáról (jul. 31-én), másnap, augusztus első napján, hozzáfogott végrendelete megírásához.
De nem volt nyugta. A mint egy kicsit jobban érezte magát, augusztus 2-án elindúlt Somborra az ott (t. i. Jegenyén) levő forráshoz, melyről azt hallotta, «hogy sok dagadozott ember gyógyúlt meg abban az vízben».* Pár hetet felette nagy udvarral töltött ottan.* Itt, Somboron, tette meg a lépéseket, hogy eddigi alkotásaiból, a mit lehetett megmentsen s legalább a hét vármegyének Erdélyhez tartozását biztosítsa. Még julius végén megbízta Alvinczy Pétert és Bornemisza Pált, hogy Rákóczyval ez ügyben kezdjenek tárgyalást s elutazása előtt Somborról magának Rákóczynak is írt.* Eredménytelenűl jártak. «Ezek – írá Rákóczy Bethlen levelének hátlapjára – rossz és káros dolgokra akarnak vala venni, kívánván, hogy Erdélyhez kössük magunkat, melynél többeket is beszélgettünk, végben nem vihetvén». A hajdúságnak augusztus 25-ére hirdetett gyűlést Debreczenbe, hol testvére, Bornemisza János s Csomaközy András terjesztették elő kívánatait,* de Felső-Magyarországtól elszakadva, ezek ígérete nem bírt nyomatékkal. Ez volt terveinek második hajótörése!
Bornemisza Pál jul. 31-iki levele Fejérvárról Rákóczyhoz. U. o. A julius 29-iki levele szerént már előbb megvizsgáltatta. Ez volt a jegenyei «hideg kút», Somba mellett, melyről a Notitia Parochia Jegenensisben olvassuk, hogy Pázmány kocsisa is ott gyógyította magát.
Usz István aug. 15-iki levele. Ugyanezen levelében közli Katalin áttérésének hírét is: «úgy vagyon, hogy asszonyunkkal az pápisták practicálnak és immár teljességgel övékévé is tették, kinyilatkozott». U. o.
BETHLEN GÁBOR Politikai Levelei, 466. l. Bethlen aug. 17-iki levele.
Ibrányi Mihály aug. 23-iki levele Rákóczy Jánoshoz. Orsz. ltár, Rákóczy-ltár. Tört. Tár, 1887. évf. 47. l.
Nagy-Várad látképe. Bubics Zsigmond püspök birtokában lévő rézmetszetről.
Rákóczy följegyzése Bethlen levelére.
Oh, ha ő még felgyógyúlhatna! Gondolni is alig mert rá, pedig óhajtotta volna. Sem a gyógyszer, sem a jegenyei bányák (azaz fürdők) nem használtak. Még egy próbát akart tenni. Elhatározta, hogy augusztus 20-án hazamegy Fejérvárra, ott megvárja a doktort, kit külföldről rendelt meg, s «ha valami kicsinyt könnyebbedik, kihozatja magát az váradi hévízben, ezt is megpróbálja ő felsége, de igen reménytelen dolog, ha jöhet-e ő felsége ideki vagy nem»? S csakugyan némi javulás állott be: a fuladás nem bántotta, a daganat valamit apadt. Aug. 24-én visszaindúlt Fejérvárra, hová szept. 2-ára összehívta a főrendeket. Aztán megcsinálta úti programmját: szeptember 14-én indúl el, Solymosig vízen jő, onnan kocsin, onnan Lunkára, Csúcsra, az Kohóra, Belényesre, Hidas-Telekre, onnan az «Bányába», onnan Váradra: előre intézkedvén, hogy az útakat mindenütt jó karba helyhezzék.*
Kornis Gáspár, Feketetó, aug. 23-ki levele Csomaközyhez. U. o. Tört. Tár, 1887. évf. 47. l.
Hogy meg fogja-e ezt az úti tervet tarthatni? Abban udvara kételkedett, mert ő tényleg a régi állapotban volt, sőt néha nehezebben. «Azért bizony sokan lehetetlen dolognak tartják oda békével menetelét» a hosszú útért ilyen beteg állapotában s az út nehéz voltáért.* De azért mégis elindúlt, mert mégis bízott abban, hogy Váradon rendezhetni fogja a hét vármegye megtarthatásának kérdését, Rákóczy a késmárki orvost ajánlotta, mint ügyes, tapasztalt orvost s a fejedelem az eddigi gyógykezelés iránt elvesztve bizalmát, jó néven vette. Meg is tétette a szükséges intézkedéseket, hogy ez az orvosságokkal Váradra jöhessen.* Pedig valóban gyengén volt a fulladás miatt, «habár a daganások igen szűntenek s apadtanak ő felségén». Szerencsésen megérkezett Váradra s azonnal, szept. 20-án, odahivatta Rákóczyt tanácskozásra.*
Mikó, Fejérvár, szept. 4-iki levele Rákóczyhoz.
Bethlen István szept. 3-iki levele Rákóczyhoz, Fejérvárról: «én doctor uramnak bizony nem érkeztem minden írására választ tenni, mindazáltal a miről rövideden neki írhattam, kérem Klmedet, küldje meg ő klmének».
BETHLEN GÁBOR Politikai Levelei, 467. l.
Rákóczy csakugyan megjelent. Okt. 4-én tanácskozott vele; de terveinek nem tudta megnyerni. Megtagadta közreműködését abban, hogy a szerződés a fejedelem halála után utolsó betűig végre ne hajtassék. Nem bírt Bethlen szélesebb politikai látkörével s a törvény betűjéhez ragaszkodott. Semmi sem tudta őtet ettől eltántorítni, s daczára ezen correct magatartásának, épen ezen két útja keverte gyanúba a bécsi udvarnál. Olyan nyomorúlt árulónak, mint Bornemisza János, elhitték, hogy ő, Rákóczy a mozgalom feje, melyhez Bethlen a török segélyt sürgeti, nagy hadakat toborz, hogy legalább a Tiszáig eső terűlet visszacsatlását meggátolhassa.* Pedig a dolognak épen ellenkezője volt igaz.
Jelentés a bécsi kormányhoz. Tört. Tár, 1887. évf. 47. és 48. ll.
Bethlen még azután is Váradon maradt. Murteza budai pasára várt, de ez nagy megnyugvására nem jött el.* Nov. 3-án haza indúlt,* látszólag jobbra fordúlt egészséggel. Már saját erején is, segítség nélkűl tudott nehány lépést tenni, s a körülötte levők ismét reményleni kezdtek.* De ez utolsó fellobbanása volt erejének. Hosszú és kínos útazás után, nov. 14-én érkezett meg Fejérvárra,* egészen megtörve, kimerűlten.
Bethlen István, Szék, 1629 nov. 6. írt levele Rákóczyhoz: «im mi immár az nagy úristennek kegyelmességébűl beindultunk uram, mivel az úristen oly kegyelmesen cselekedék, hogy az követeknek megcserélése miatt az budai vezér el nem jöhetett, kit ő felsége nem akart tovább várni, nem kevés örömére levén ő flgének, hogy elmúlik az szembenlétel». Orsz. ltár, Rákóczy-ltár.
Bornemisza Pál, Várad, 1629 nov. 3-iki levele Rákóczyhoz. U. o.
Bethlen István nov. 6-iki levele. U. o.
KRAUSZ Schaesburger Chronik, I. k. 83. l.
Másnap, nov. 15-én, d. e. 10 órakor, egy csütörtöki napon, 51 éves korában, örök nyugalomra hajtá fejét, a nagy időknek ezen nagy embere, kit korának diplomatái közűl csak Richelieu, s kit a harcztéren csak Gusztáv-Adolf szárnyaltak túl.
