III. Munács megszerzése. Prépostváry lázadása.
III. Munács megszerzése. Prépostváry lázadása.
A KÉT császár közűl, kiknek elismerését a törvény és régi rendtartás megkívánta, Rákóczy az egyiktől fegyverrel és mérsékelt magatartással vívta ki azt: a másiknak athnaméja útban volt. S rá nézve ez utóbbi volt a fontosabb. Most már tényleg fejedelem volt, nemcsak forgalomban levő pénzei hirdették azt, melyekre felvésette jelszavát: «non est currentis, neque volentis, sed est miserentis Dei». A könyörűlő Isten megadta neki birodalmát, s hogy, bár erős megpróbáltatások közt, de megtartsa azt, sőt akkorára nevelje, mint Bethlen alatt volt, arról gondoskodott ő.
Uralkodói programmjának csak egy részét tette az, a mit eddig művelt. Most következett a második rész, keresztűlvitele annak, mi egy más jelmondatban foglaltatik: «salus reipublicae suprema lex esto». Tulajdonkép egész uralkodásánál ehhez szabta ő magát, csakhogy épen úgy, mint XIV. Lajos, saját érdekét az államéval azonosította. Egy év tapasztalata megmutatta, hogy Erdélyt hatalmassá csak erős uralkodó teheti, s hogy ő erős lehessen, ahhoz akarta az eszközöket minden áron megszerezni.
Bizonynyal sokszor olvasta a «Fejedelmek serkentő órájá»-t, bámulta is Marc Aurét s gyönyörködött a könyv erkölcsi maximáiban. Egy hódoltsági kálvinista pap* egész parainesist küldött hozzá az ország birodalmának megtartásáról, Justus Lipsius nyomdokin haladva. De ha teljesen méltányolta is a fenkölt elveket, az erkölcsi magaslatot, mely ezekben nyilatkozik: de a kivitelben nem szabta magát azokhoz. Ő Bethlen Gábor tanítványa volt. Gyakorlati politikát akart követni, hogy országát hatalmassá tegye, s maga is dynastiát alapítson. S hogy van ereje hozzá, azt megmutatta. Mögötte maradt ugyan e nagy uralkodónak conceptiói emelkedettségét illetőleg; de megtanúlt tőle alkalmazkodni a viszonyokhoz, következetesen haladni előre s kerűlni a gyöngeségnek még látszatát is.
Vetéssi, mezőtúri papnak 1631 nov. 19-én levél alakjában írt terjedelmes operatuma, mely bevezetésnek volt szánva Xenophon fordításához. Orsz. ltár, Rákóczy-osztály.
Az első összetűzés Esterházyval s annak minden peripetiája megmutatták neki, hogy jó úton indúlt: azon haladt mindvégig. Még kicsinyes gyarlóságai, fösvénysége, kíméletlensége, hálátlansága is legtöbbször javára váltak. A következetesség és erős akarat ritka kivételes esetben tévesztik el hatásukat.
Váradot Bethlen István s Székelyhidát Zólyomy kezén hagyva s neje és gyermekei bemeneteléről gondoskodva, távozott Váradról. Első látogatását az öreg Bethlen Istvánnál tette Somlyón, s május közepén Kolozsvártt volt. Itt értesült, hogy főkövet Keresztesy Pál a kapucsi pasával, az athnaméval s a többi jelvényekkel már Brassóba ért. A kapucsi pasa fogadása, az athname átadása mindig a rendek jelenlétében szokott történni s úgy intézkedett, hogy ezek Fejérvárra érkezésével egy időben országgyűlés is tartassék. Minthogy pedig a porta tekintélyes embert küldött, ki «a császárral maga beszél és nem más által, és akkor a mikor akarja», maga is nagy fényt akart kifejteni s Patakról az urakat és hadát behívatta.*
Lorántfy Zs., Várad, máj. 6-án írt levele Reöthy Orbánhoz; ugyanahoz Rákóczynak, Tasnád, máj. 13. Zilah, máj. 14. Kolosvár, máj. 17. és Radnót, máj. 21-én írott levelei. Orsz. ltár.
Az országgyűlés határidejét junius 5-ére tűzte ki, s addig Katalinnal bizonyos ügyeket tisztázni akart. Hogy Munkács az erdélyi fejedelem hatósága alatt legyen, az ez országra nézve kiváló fontosságú volt, főként fekvéseért, mert a terűletről, melyet dominált, Erdély biztosságát könnyen meg lehetett támadni. Bethlen Gábor nagy áldozatok árán szerezte meg s István úr gondosan őrízte, hogy Csáky ki legyen belőle zárva. De bármi körűlmények közt is biztosságban volt-e Katalin kezében? Ez a szerencsétlen asszony, ki vallását és kegyenczeit untalan cserélgette, a pénzzel nem tudott bánni, valóban nem volt megbízható őre ennek a fontos várnak. Erdély érdeke kívánta, hogy a kezéből vétessék ki.
Katalinra más csapás is várt. Ő, ki első szavazott Rákóczyra, a juniusi országgyűlésre törvénybe volt idézve doctor Scultetus meggyilkolásáért.*
Erd. Orsz. Eml. IX. k. 165. l.
Ez a Scultetus Bethlen alatt kezdte szolgálatát Erdélyben. Eszéért, becsületességeért szerette a fejedelem. «Incorporatus is vala az országban», mondja Kemény,* tehát csak hazai törvények szerint elítélhető. Mikor Katalin és István úr közt kenyértörésre kerűlt a dolog, ő működött a portán Katalin ellen, s mikor visszatért deczemberben, már Rákóczy meg volt választva. A német asszony nem értette azt, hogy neki joga ne legyen egy hűtelen szolgáját megbüntetni, még ha magyar nemes is, s a mint Scultetus a portáról visszajött, színleg szívesen látta, meg is vendégelte, de azután, a mint elment tőle, megölette s az Oltba lökette. A hír Rákóczyt útban találta s azonnal megírta nejének, hogy a bűnöst ki fogja kerestetni.*
KEMÉNY Önéletírása. 207. l.
«Az kétség az, hogy az fejedelemasszony ölette volna meg. Kin az ország igen megindult. Ki akarom keresni; kinek halála kár.» Erd. Orsz. Eml. X. k. 510. l. Rákóczy 1639 decz. 19-én Bánfi-Hunyadon nejéhez írt levele.
Hogy van-e összefüggés Bethlen özvegyének megidézése s Munkács megszerzésére tett első lépések közt, s nem akart-e azzal nyomást gyakorolni a fejedelem a volt fejedelemasszonyra, erre semmi adat sem maradt fenn. Még azt sem tudjuk, hogy véletlen volt-e vagy számítás, hogy ez a két dolog összeesett. De tény, hogy mind a kettő a fejedelem Váradon tartózkodása alatt történt. A megidézést a főbenjáró perben vallatás szokta megelőzni: ez a közügyigazgató dolga. S mialatt ez hivatalában kötelességszerűen eljárt, Katalin Fogarast 1631 apr. 13-án – tíz nappal a béke megkötése után – arra kötelezte magát, hogy a munkácsi várat Rákóczyn kívűl másnak nem adja el, s ha ez ügyben már tárgyalt volna is valakivel, azt érvénytelennek jelenti ki.*
TABÓDY: Munkács múltja és jelene. 162. l.
Ez a valaki pedig, a kivel tárgyalt, Csáky volt. S épen ezért volt Rákóczynak igaza; mert Munkács Csáky kezében rettenetes fegyver lett volna.
Az országgyűlés összeűlése s ezzel kapcsolatban a főbenjáró per megkezdése előtt tíz nappal (máj. 26-án) Rákóczy Meggyesen összejött Katalinnal és a munkácsi tisztekkel. Katalin még mindig örvény szélén állott; viszonya Csákyval már eddig is végzetes volt rá nézve, de jövőre még nagyobb veszély fenyegette: most már nem Bethlen Istvánnal állott szemben. Rákóczy pedig, ha sokat is köszönhetett Katalinnak, de nem akart miatta mindent koczkára tenni. Nem tudom, hogy úgy volt-e az özvegy fejelemnő előtt feállítva a kérdés, hogy válaszszon a nóta-per és Csáky közt; de tény, hogy e napon kiállított térítvényével kötelezte magát, hogy teljesen, végleg, örökre szakít Csákyval, minden nála levő javait visszaveszi tőle, «nála nélkűl el lesz», még Tokajt is kiveszi kezéből, s ez ügyben választott bíróvá az erdélyi fejedelmet ő kegyelmét nevezte ki.* Balling pedig és a többi munkácsi tisztek letették az esküt, hogy Munkácsot ugyan Katalinnak tartják, de az apr. 13-án és május 26-án Rákóczyval kötött szerződést is megtartják.*
Csáky István DEÁK FARKAStól. 259. l. közölve az oklevél.
Ugyanott 257. l. közölve az oklevél, mely azonban kelet nélküli, de úgy látszik, nem sokkal utóbb költ. V. ö. LEHOCZKY közlésével. Tört. Tár. 1878.
Ballingh János aláirása.*
1640. máj. 18.
Az országgyűlés a kitűzött határidőben (jun. 5.) összeűlt, de semmi nyoma, hogy a Schulitz-féle ügyben megindított nóta-per azon felvétetett volna.
A kapucsi basa fogadása közvetlenűl a pünkösdi ünnep után (jun. 10.) ment véghez a Fehérvár előtti téren; a keleti és az erdélyi pompa vegyülése kápráztató képet nyújtott a szemlélőknek. Azt követte a bevonulás, az athname átadása a fejedelemnek s a lakomák hosszú sora; ez volt első szereplése a háziasszonynak, mint fejedelemnőnek. Az athname szabályozta a viszonyt a porta és fejedelem közt azon az alapon, mint az még Nagy Szolimánnal megállapíttatott; s a székfoglalásnak az eskü után ez volt a második kiválóan fontos momentuma. Ettől fogva az ő megtámadtatása a császár által egyenes hadüzenet lett volna.* De a gyűlés egész lefolyása – julius 1-ig tartott – mutatta, hogy erős kéz tartja a gyeplőt kezében. Sok csorbát ütöttek a közelebbi gyűlések a fejedelmi tekintélyen, most megtették az első lépést azok kiköszörülésére, erős korlátokat állítván fel azok ellen, kik a császári terűletre akarnák lakásukat áttenni. Ez a törvény Haller István ellen volt irányozva, ki, mint nádorhoz küldött követ, mindent elkövetett, hogy Rákóczy jelöltségét megbuktassa s megválasztatását meghiúsítsa. Mikor azután a nádor válaszával vissza akart Erdélybe térni, az útak el voltak zárva. A kassai béke megnyitotta ugyan neki az útat Erdélybe: de Rákóczy feleletre akarta vonatni, s csak a rendek közbevetésére nyugodott bele a fejedelem abba, hogy Haller valamelyik közelebbi országgyűlésen mutassa be védelmét.
Közölve Erd. Orsz. Emlékek. IX. k. 304. s köv. ll. Érdekes részletek Gró János levelében Sadelerhez. Tört. Tár. 1892. évf. 453. l.
Még jóformán meg sem száradt a tinta a két szerződésen, melyet az özvegy fejedelemasszony Rákóczyval kötött s Katalin már is azon törte fejét, hogy játszsza ki azt? Régóta nem látta Csákyt s mindenre kész volt, hogy ezzel találkozzék. Nemcsak szíve vonzotta, hanem azt is elhitette magával, hogy a császár birodalmában Csákynak s a nádornak sikerűlni fog megsemmisítni ezt a két szerződést. Mindenre ráállt azon egyetlen feltétel mellett, hogy kimehessen Magyarországra.* S visszamenve Fogarasba, meg is tette erre az előkészűleteket. De nem indulhatott, mert Rákóczytól nem kapott leveleire választ. Végre mégis útra kelt,* de Fejérvártt meg kellett állapodnia.
Testvéréhez írt levelében is panaszkodik s kérte ezt, hogy küldjön követet hozzá. Esterházynak írja, hogy azért akar kimenni Magyarországra, mert Erdélyben sem lelke üdvösségére, sem e világi életben becsületére, nyugodalmára nem élhetne. Erd. Orsz. Emlék. IX. k. 167. l.
Katalin, Porumbák, 1631 jan. 22-én írt levele a fejedelemhez: «én mindazonáltal, hogy Klmed fejedelmi fogadásáról megemlékezvén, engem tovább nem fog tartóztatni, protestálok is az mire én ajánlottam magamat, azt mind beszédemmel s irásommal is meg akarom tartani és cselekedni. Most azért immár oda megyek és ha Kegyelmedtől elkéredezhetem, nem akarok ismég visszajőni Fogarasra» Orsz. ltár.
Ez a két szerződés még nem tette Rákóczyt Munkács urává, csak jogot adott neki az uradalomhoz. Az pedig még kevés volt, szemben azzal, hogy ha Katalin künn lesz, ő már nem ura a helyzetnek. Mikor Katalin Fejérvárra ért, a gyűlés még együtt volt s Rákóczy új tárgyalást kezdett vele. A kibocsátás ára Munkács volt, de nem Rákóczy- hanem középső fia, Zsigmond számára, kit Katalin fiává fogadott, 150 ezer forint inscriptionalis összegben, úgy hogy 20 jobbágytelket azonnal kezébe bocsát s erről a leleszi káptalan előtt vallomást is tesz. Katalin jun. 28-án írta alá a kötelezvényt.* Csak egyszer künn legyen, gondolá s találkozzék Csákyval, majd megfordítja a dolgot.
Közölve STRASSBURG PÁL Okirattárában, 31. l. Egy más példánya megvan Orsz. ltár, N. R. A. Fasc. 766. nro 55 magyarúl és németűl.
Végre hát elindúlhatott Erdélyből! A fejedelem díszőrséget rendelt mellé, részint azért, mert ez őt, mint fejedelmi személyt, megillette, részint hogy az útakon kóborló hajdúktól megvédje, részint hogy elvállalt kötelezettsége megállására szorítsa. A díszőrséget Ibrányi Mihály vezette, kitől Rákóczy utasítást küldött Ballingnak.* De lassan útaztak. Három napot töltött Beregszászon, s ez alatt talált módot Csákyval érintkezésbe tenni magát. Azon, hogy az erdélyi díszőrség magyarországi területen sem vált el a fejedelemasszonytól, a magyarországi urak megbotránkoztak s Lónyay Zsigmond ki is jelenté, hogy «császár ő Felsége semmiképpen meg nem engedi, hogy az ő atyja-fiát, úgymint az fejedelemasszonyt, az ő birodalmában rabúl tartsák» s hogy a conditio, mely Csákytól eltiltja, semmis.*
Balling, Munkács, jul. 10-én írt levele Rákóczyhoz. Orsz. ltár.
Ibrányi Mihálynak, Sároskis-Patak, jul. 24-én Rákóczyhoz írt levele. U. o.
A mint beértek Munkácsra, Chernel megintette Csákyt, hogy a mi Katalin kincséből kezénél van, adja ki: «de azmint eszünkbe veszszük, nincs annyi fürjező vizsla, az ki elő tudná azokat keresni». Mire eljött az idő (julius 22.), hogy Leleszre menjenek, már informálva volt a dologról Csáky. Ugyanazzal a kísérettel, melylyel jött, elindúlt a fejedelemasszony. Útközben Boczkónál készen várta a Kovács Péter hada. A battyáni erdő szélében találkozott Katalinnal s kezet fogván vele, kérdé, hogy az erdélyi fejedelem hadai-e ezek, mert ha igen, egyátalán meg nem engedi, «hogy a császár birodalmában járjanak az erdélyi fejedelem hadai zászlóstól». De hát mégis kénytelen volt megengedni. Leleszre Csáky is eljött. «Két egész óráig csak ketten tanácskoztak egy házban, s azután osztán beküldöttek az konventben, az prépostot, Sennyey Sándort, Melith Györgyöt kihítták a fejedelemasszony szállására, azokkal is tartott két egész óráig a tanácskozás.» Bementek ugyan a konventbe, de «Sennyey prohibeálta az fejedelemasszonyt a fassiótól a császár nevében». «Nincs itt félelem, kegyelmes asszonyom» – biztatá – «senkitől, úgy ne féljen itt senkitől, mint amaz háta megett járó ebtől». Kovács Péter kijelentette, hogy neki megparancsolta Bornemisza János, hogy a «fejedelem szolgáit ne szenvedje Magyarországban hadastól járni».* Ily módon kiszabadult a tiszteletőrség kezéből; de azzal nem ért el semmit. A szerződések meg voltak szegve s ez által Balling fel volt jogosítva, hogy Katalint kizárja Munkácsból. Másnap, mikor Katalin visszatért Munkács alá, Balling kijelenté, hogy csak őt magát bocsátja be, Csáky nélkűl, s midőn Katalin erre nem állott rá, a várnagy három ágyúlövést tétetett, a fejedelemasszony híveit a várban elzáratta s kijelenté neki, hogy miután megszegte a szerződést, ő jövőre Rákóczyt fogja uralni.
Kovács Péter jelentése Bornemisza Jánoshoz, Rákos, 1634 jul. 24-ről. Jászay-Coll. 108/b. Chernel György, Patak, 1631 aug. 19. Rákóczyhoz írt jelentése. Orsz. ltár. Rákóczy-oszt. – Rákóczy jelentése a portára. Levelek és Okiratok I. Rákóczy Gy. összeköttetései tört. 19. l.
Ez naptól fogva Rákóczy volt birtokon belől, a mi annyit tett, hogy ő volt Munkács ura: még csak az inscriptionalis summa lefizetése volt hátra. De Munkács eredetileg Csákynak volt szánva, Bethlen Istvánnal is azért veszett össze Katalin. Most már annak kezére játszásáról szó sem lehetett. De Csákyt mégis ki akarta engesztelni a meggyesi szerződésért s kárpótolni Munkácsért. A mint Leleszről alájöttek, Tarczalt százezer forintban neki inscribálta.* Így vesztette el Katalin pár nap alatt két uradalmát, vigyázatlansága miatt az egyiket, jószántából a másikat; de e tényével teljesen igazolta Rákóczy eljárását. Próbálta ugyan Esterházy megfordítani a dolgot, de Pázmány itt is higgadtabb álláspontot foglalt el, s ellene volt a komolyabb összeütközésnek Rákóczyval.*
Chernel György, Patak. 1631 aug. 1-ei levele Rákóczyhoz. u. o.
Pázmány, Turócz, aug. 4-én kelt előterjesztése a császárhoz: «principio igitur fatendum est bonam principissam vehementer errasse cum aliis in rebus vel maxime quod Munkacsiensem capitaneum devinxerit ad illos articulos, quos ipsa cum principe Tranniae concluserit». Jászay-Coll. 109/b.
Mindez ingerelte a nádort. Egy félév óta fejedelme Erdélynek Rákóczy s már is akkora eredményeket ért el, mint a nagy fejedelem hosszabb idő alatt. Nemcsak biztosan űlt székében, hanem övé volt Munkács is, az egykori Mágocsy-birtok. Esterházynak politikai conceptiói közt nem a legkisebb volt, – a mit ő mindig tagadott, de a mivel mégis állandóan vádolták, – hogy a nádorságot szerette volna a fejedelemséggel egyesíteni. A dolog eddig a kísérlet stadiumáig sem jutott, s talán épen ez bántotta őtet. Szerette volna Rákóczyt megalázni vagy legalább éreztetni vele hatalmát. A hitletétel kérdése még függőben volt, s most azt a Haller Györgyöt szemelte ki követűl, kiről tudta, hogy Rákóczyval feszűlt viszonyban van. A miről csak gondolta, hogy kellemetlenséget okozhat Rákóczynak, az benne volt az utasításokban, de a legnagyobb mégis a személy kérdése volt: az előtt tegye le az esküt, kit nemrég az országgyűlésen el akart ítéltetni. Haller maga is meg volt küldetése eredménytelenségéről győződve, de azért siettette útját,* mert az is meg volt neki hagyva, hogy «nagy titokban disponálja az embereket, hogy ő kegyelmét (t. i. a nádort) válaszszák fejedelemmé».*
A Rákóczyak Kora. I. k. 319. s köv. ll., a kismartoni ltárból közölt okmányok: Esterházynak, Lakompak, jul. 26-iki utasítása Hallernek, az aug. 8-iki s aug. 22-iki pótutasítások, Haller, Tokaj, aug. 10-én írt levele a nádorhoz s Esterházy jelentése a császárhoz.
FRAKNÓI: Pázmány, II. k. 353. l. Pázmány emlékirata Jakusithhoz: «azt kérdém, mint van tehát, hogy palatinus annyira esküszik, hogy fel nem venné a fejedelemséget? Nem venné bezzeg úgy, hogy a palatinusságot és az itt kinn való jószágát elhagyná, de úgy: hogy ezzel együtt amaz is lenne».
Prépostváry Zsigmond aláirása.*
Bethlen 1631 oct. 29. Serédynek.
Hát ki disponálhatta volna jobban, mint Prépostváry? s valóban Haller ő vele lépett érintkezésbe. Még az is kedvezett ennek a megindítandó mozgalomnak, hogy a tiszamelléki megyékben hajdúcsapatok kóboroltak, rabolva a kastélyokat s kifosztva a szegény népet. Katalin védelmének ürügye alatt Kovács Péter is szertejáratta hadait. Végre a mindenéből kifosztott nép is fegyvert fogott. Mialatt hát Haller bement Erdélybe, Prépostváry, ennek a mozgalomnak felhasználásával, véletlen támadást akart előkészíteni Rákóczy ellen, hogy «a pápások segélyével» kiforgassa őt a fejedelemségből.* De a szegény öreg úr nem értett ilyesmihez: most is ügyetlenűl fogott a dologhoz. Hallván, hogy Zólyomy neheztel Rákóczyra, mert csekélylette a tőle kapott ajándékot, biztatni kezdte, hogy «az ki nagy vízben halász, nagyobb halakat fog», ne búsuljon, jobbat fog «isten neki annál adni», többet nem mondhat, mert hite kötve tartja.* Zólyomy beküldte a leveleket Rákóczynak,* ki már előbb (szept. 25.) «értesülvén külső szolgáitól, hogy ellene valamit akarnak kezdeni», hadfölkelést hirdetett.*
Okirattár Strassburg Pál követsége Történetéhez, 38. l. Strassburg jelentése febr. 12. 1632: «Sigismundus Praepostvári Ungariae procerum nulli secundus, ex mandato caesaris authore palatino subornatus est, ut corruptis ministrorum fidelissimis, et adjuncta pontificorum factione inopinato eum principatu exturbaret. Series et autographa prodicionis hic asservantur, paria cum protestatione Viennam missa».
Mindkét levél közölve van Rákóczy és Pázmány függelékében, 81. s köv. ll. Hogy Prépostváry felkelésében Esterházynak benne volt a keze, Rákóczy szemébe mondta Kérynek. Erd. Orsz. Eml. X. k. 523. l.
KEMÉNY JÁNOS szerént (237) «nyavalyás Zólyomy indítván valami fejedelemség felűl színes tractát vele s más felől prodálván az dolgot a fejedelemnél»…
Erd. Orsz. Eml. IX. k. 273. l.
Mire Haller Erdélybe ért, már minden elő volt készítve, hogy ez a tervezett mozgalom csírájában elfojtassék, s ő csakugyan, mint megjósolta, úgy tért vissza, mint jött: «a fejedelem holmi haszontalan mentségekkel mentvén magát», megtagadta az esküt.* Ez a «haszontalan mentség» pedig az volt, hogy neki is vannak követei Bécsben: Kovacsóczy István korlátnoka és Kékedy Zsigmond, s be akarja várni, hogy a függő kérdéseket ezek intézzék el: adja ki a császár a kassai béke pontjait olyan diploma alakjában, mint hajdan Bethlennek, erősítse meg családját a beregi örökös főispánságban, rendezzék Munkács ügyét, valamint követeléseit Mád, Regécz és Szádvár iránt, melyek egy részéhez neki a nyáron elhúnyt Alaghy után van követelése.* Hosszas tárgyalás és biztatás után, szép szóval, de eredmény nélkűl jöttek vissza ezek a követek is, csak úgy, mint Haller a nádorhoz.
Rákóczyak Kora. I. k, 326. l.
Jászay-Coll. 1631 aug. végéről: Kovacsóczy és Kékedy első előterjesztése: a III/b. l. A második előterjesztés szept. 15-ről u. o. 118. l. A harmadik előterjesztés okt. 27-ről u. o. 121/b. l. Szept. 9-ről, Patakról, írja Chernel Rákóczynak, hogy a követek felérkeztek Bécsbe. Orsz. ltár, Rákóczy-oszt. Alaghy halálát illetőleg l. a császár aug. 23-iki leiratát. Tört. Tár, 1887. évf. 632. l. defuncto nuper… c. Melchiore Alaghy tam generalatus istarum partium prout et judicium judicis curiae pro tempore vacat.
Akkorra már a Prépostváry ügye is el volt intézve. Azzal a kíméletlen, erős, de igazságos kézzel intézte el, mely utóbb is minden eljárását jellemzi. Mire Prépostváry észrevette volna magát, már nyakába volt akasztva a nóta-per. Kitörés előtt világosságra jövén a tervezett fölkelés, táborba szállásra nem volt többé szükség, hanem bírói vizsgálatra. Az okt. 13-ára hirdetett országgyűlésre megidéztetett, s minthogy azon nem jelent meg, erdélyi jószágai elvesztésére ítéltetett. A megréműlt ember Bécsbe szaladt, hogy ott a császárt kérje meg ügyének felkarolására;* de semmit sem ért el, mert e percz nem volt alkalmas, hogy Rákóczyval hadat kezdjenek. A császár minden erejét Németországban Gusztáv Adolf vette igénybe, benn pedig készűletlenek voltak. Sennyey Sándor, a szathmári kapitány, ijesztő részleteket tárt fel az ottani viszonyokról: fennen hirdették, hogy ott Rákóczy egyetlen szavára fölkelnek s rövid idő alatt az egész Tiszavidék övé lesz. Az őrségben épen nem lehet bízni, a vár a legelhanyagoltabb állapotban van.*
KEMÉNY JÁNOS 237. l. Maga a nótaper még lappang.
Sennyey Sándor okt. 13-iki levele, bátyjához. Ezenkívül írja: «illa verissima sunt quod a domino Kornis officium suppremi comitis ademerit, Zolyomium generalatu privaverit, atque Stephano Bethlen contulerit». Jászay-Coll. 121. l.
Sok küzdéstől és megpróbáltatástól mentette meg Rákóczyt az, hogy Pázmánynak sikerűlt ellensúlyozni Esterházy harczias törekvéseit, ki a fejedelemmel szemben a legerélyesebb rendszabályok életbe léptetését sürgette. De még nagyobb veszélytől mentette meg a császárt. Igaza van Fraknóinak: ha Esterházy harczias tanácsai elfogadtatnak, a szultánt és Rákóczyt nyílt támadásra kényszerítik, II. Ferdinánd nem leendett képes ellentállani nyugot és kelet támadásainak.*
FRAKNÓI: Pázmány és Kora, II. k. 364. l. Hogy a porta egészen meg volt nyerve, azt világosan írja Chernel (szept. 9.): «az török dolgát akárki elhiheti, melyet én immár nehány pápistás úrnak s fő embernek és magunk vallására valóknak is intimáltam, hogyha Ngod az keresztyénséget és édes hazáját nem tekintené, miben volna módja».
Rákóczy Pál országbiró aláirása.*
Rákóczy Pál országbiró aláirása a testvéréhez Zboró 1632 jan. 9. irt levélről. Orsz. ltár.
Ez éles ellentétek kiegyenlítését, a félreértések elsimítását sokfélekép megkönnyítette az, hogy épen e válságos időben országbíróvá a császár az elhalt Alaghy Menyhért helyett Rákóczy Pált, a György testvérét nevezte ki. Megelégedéssel értesűlt róla s főpohárnokát, Pap Mártont, azonnal hozzá küldé «egészségének látogatására és új tisztében való salutálására.»* A bizalmas érintkezés, a folytonos levelezés ezzel a két emberrel – testvérével és Pázmánynyal – válságos perczekben mérséklőleg hatott elhatározásaira. Nem gyakorolhattak befolyást politikájára, de óvatossá tették az eszközök megválogatásában.
Rákóczynak 1631 okt. 17-én Gyula-Fejérvárt Reöthy Orbánhoz írt levele. Orsz. ltár.
Szerencséjének csillaga fenragyogott. S ha ily gyors emelkedés és ennyi siker sok irígyet, ellenséget is szerzett neki, de sokkal több volt az, ki annak örűlt.*
«Hogy Nagyságodat – irá Chernel szept. 9. – emez amaz méltatlanságokkal vádolják az kik Nagyságodnak nem jó akarói, azokat az irígység viseli; soha míg az isten Nagyságodat élteti, nem is lesznek attól üresek: csak a jók szeressék Nagyságodat. Adja az úristen, gonosz akarói mindenkor inkább is irigykedhessenek, hogy sem szánakodhassanak Nagyságodon. Mindenféle véteknek láttatik, valami haszna és gyönyörűsége lenne az gonoszoknál: az paráznák testeket gyönyörködtetik, az lopók, tolvajok haszonra néznek abbúl és az többi effélék – csak az egy irígységnek hogy nincs haszna és az kire irigykednek, annak nem árt, hanem magát az irigy fogyatja és macerálja vele, annyi kára benne, ám irigykedjenek. Azt minden okos ember tudja, látja kiváltképpen a ki jó lelkiismerettel bír és az irígység nem bántja, hogy valamit Nagyságod cselekszik, azt nem magától, hanem az egész ország egyező akaratjából cselekszi. Az isten is bánná azt, ha annak a német fejedelemasszonynak vesztegetési az ország kárára helyben maradnának». Orsz. ltár.
A Bethlen Gábor halálát követő két év tűrhetetlen állapotokat teremtett. Nemcsak aláásta a fejedelmi tkeintélyt, hanem az országot anarchia örvényébe sodorta, melyből csak erős kéz mentheti ki. A lefolyt év megmutatta, hogy Rákóczy erős keze szilárdúl tartja a kormány gyeplőjét: a teljes kibontakozáshoz az első lépések már megtörténtek.
