IV. PRO LIBERTATE.
IV.
PRO LIBERTATE.
PRO LIBERTATE.
A lengyelországi Bržezán várában 1703 május 12-ikén Rákóczi felszólította a magyarságot, fogjon fegyvert édes hazája, nemzete, szabadsága mellett; s megfogadta, hogy édes hazánkért, nemzetünkért, régi szabadságunkért ő maga a hatalmas Istennek segítségével s hatalmas karjának hadakozó erejével, tökéletes szívvel-lélekkel szenteli életét s egyedül hazánk és nemzetünk szabadságáért kész ontani vérét.* Élete alkonyán nem is félt őszintén kinyilatkoztatni az örök igazság előtt, hogy tetteiben egyedül a szabadság szeretete vezette.* A háborút saját hazája szabadságáért kezdette és azt sohasem akarta cserben hagyni idegen ország koronájáért, vagy a maga hasznáért.* Úgy hitte, a történelemnek minden olvasója könynyen megkülönböztetheti a közönséges lázadástól a szabadság általános jogos és törvényes védelmét. S megmagyarázza, hogy lázadást a zendülő nagy hűbéresek indítottak, szabadságharczot pedig a vármegyék, valahányszor látták a törvény és szabadság országos veszedelmét. Lázadás és fölségsértés az egyes nagyravágyók zavargása; nemzeti háború az ország jogainak a védelme.* Most a nemzet ennek a szabadságnak helyreállításáért, nem egyesekért fogott fegyvert.* Az Úr őt használta eszközül, hogy fölébreszsze a magyarok keblében a szabadság szeretetét, mely a rossznak megszokásától már-már hűlni kezd vala.* Az isteni gondviselés őt küldte a puszta hazába, hogy azt fegyverre és szabadságra szólitsa. «És meghallá ezt a szózatot az ország minden népe. A nemes szívek lángolni kezdtek a szabadság nevére és fegyvert ragadtak annak visszavívására.»* Mint minden nemzedékben, most is akadtak öregek, a kik még emlékeztek a multra; s elbeszélvén a történteket, a fiatalságot a szabadság szeretetére lelkesítették.* Édes ősei példáját követve, a haza régente virágzó szabadságának helyreállítására Rákóczi is koczkáztatni akarta mindenét, föláldozni vérét, hűségét.* Ügyének győzelméért igaz magyar vérét és életét igazságosan fölszentelte s nemzete szabadságát vére omlásával és halálával is kész volt fölváltani,* mivel édes hazája régi szabadságának helyreállításánál egyebet nem viselt maga előtt.* A külföldi követek is tudták, hogy a jelen politikai helyzet fölhasználásával bosszút akar állani nemzete szabadságainak igazságtalan porba taposásáért s fölszabadítani akarja a szolgaság nyomorú igájába hajtott népet.* Ezt a szabadsághoz szokott népet erőszak sohasem bírja reá, hogy nyugodtan maradjon az osztrák kormány alatt; de megnyerhetik engedékenységgel és hű alattvalóvá tehetik, ha visszaadják jogait és szabadságát.* A külföldi hatalmaktól sem várt egyebet, mint a szabadsághoz való jogaik elismerését.
Thaly: A Bercsényi-cs. tört. II. 470.
Rákóczi emlékíratai, 20.
U. o. 58., 180.
U. o. 63–64. Eötvös Károly ezt a képviselőházban (1890 május 28-ikán) úgy mondta, hogy a magyar szent korona tagja csak perduellis (pártütő) és rebellis (forradalmár) lehet, de nem lázadó (seditiosus).
Rákóczi emlékíratai 72., 83.
U. o. 65.
U. o. 79.
Rákóczi emlékíratai, 68.
U. o. 222. Levele Du Héronhoz, 1702 április 7. Thaly, A Bercsényi-cs. tört. II. 448.
Rákóczi Zala vármegyéhez, 1704 április 19. Hornyik id. m, IV. 297.
Rákóczi 1703 augusztus, 29. Arch. Rák. c. 127. 1707. május 31-ikén az ónodi országgyűlés megnyitásán. Rákóczi-Tár I. 8.
Du Héron XIV. Lajosnak, 1702 április 7. Thaly id. III. II. 445.
St. John Palmersnek 1711 januárius 30. Simonyi id. m. III. 478.
II. Rákóczi Ferencz érmei. I.*
II. Rákóczi Ferencz érmei. I–III. Az Erdélyi Nemzeti Múzeum példányairól az Érem- és Régiségtár fotografiai felvétele (dr. Pósta Béla egyetemi tanár szives engedélyéből.)
Kurucz vitéz.*
A Történelmi Képcsarnokban őrzött eredeti festményről. Id. Weinwurm Antal eredeti felvétele.
Apostoli áldást és védelmet kért XI. Kelemen pápától, hogy kiszabadúlhassunk a sasnak körmei közül, ne küzdjünk tovább, mint a szabadság akarja, a törvény parancsolja; természtesen úgy, hogy visszatérvén az áldott béke biztonsága, az igazság tisztelete, a törvények szentsége és, a mi legnagyobb, a királyi eskü sértetlensége, azokat utódainkra átszállíthassuk.* Már eleve ennek a szabadságnak megszilárdítására kérte a franczia és az angol királyokat is, a kiket felvilágosított, hogy az Aranybulla a fölkelés jogát biztosítja a szabadság ellen cselekvő uralkodókkal szemben.* Az orosz czárt szintén figyelmeztette,* hogy Magyarország nem mondhat le szabadságának egyetlenegy pontjáról sem, mert egy sincs, mely törvényes nem volna és a melynek megoldására az uralkodót saját hite nem kényszerítené. A magyar nemzet el van szánva, hogy inkább fegyverrel nyomják el, mint hogy szabad akaratából, szántszándékkal hajoljon rabigába.* Maga utasította törökországi követét, magyarázza meg a basáknak, hogy hazánk szabad ország és nemzet lévén, nem függ tőle sem, a fejedelemtől; s hála Istennek, még nincs kötél a nyakunkon.*
Rákóczi XI. Kelemenhez 1704. november 19. A vatikáni levéltárban.
Rákóczi önéletrajza, 131.
1708 október 25. Arch. Rák. II. 362.
1708 október 25. Arch. Rák. 11. 362.
1709 junius 24. U. o. II. 490.
II. Rákóczi Ferencz érmei. II.*
II. Rákóczi Ferencz érmei. I–III. Az Erdélyi Nemzeti Múzeum példányairól az Érem- és Régiségtár fotografiai felvétele (dr. Pósta Béla egyetemi tanár szives engedélyéből.)
Mindazáltal «a haza megbecsűlhetetlen arany gyapjának megnyeréseért» nem idegen hadakkal jött be, hanem azért nyúlt fegyverhez, mert a haza törvényeinek, kiváltságainak, szabadságainak és diplomáinak elhatalmasodott letapodását, összeszaggatását és felforgatását a hazafiakkal együtt kimondhatatlanul megsértődve, tovább nem nézhette.* Hiszen a természet úgy rendelte, hogy a magyarok nemes elméje el nem szenvedheti a bosszúságot és a szabadságban született haza szabad tagjai szolgai állapotba vettetvén, nehezebb dolognak tartják azt a keserű halálnál.* Mivel az osztrákok az ország ősi szabadságának mindenkor csalárd és veszedelmes mesterségeket készítettek, «hazánk megsebesűlt szabadságának mostohakézzel enyhített sebhelye … fegyverrel kíván elvágatni.»* De keresztény hazafiúi indulatában nem vérontást szomjazó, hanem békességes szabadságot óhajtott.* Mindvégig vallotta, hogy a békesség örökre össze van kötve a szabadsággal s egész tehetségével ezen az alapon kereste a haza boldogságát és szabadságát.* Azonban ők nem foghatnak fegyvert mindennap; száz év óta ez már a hetedik forradalom s valószínűleg az utolsó erőfeszítés a nemzet szabadságáért.* Különben sincs remény a kívánt sikerre, ha csak akkor alkudozunk a szabadságról, makor az egyik fél már lánczba van verve.* Szívszakadva óhajtotta, hogy a nemzet szabadságait vagy igaz fegyverrel, vagy békével, de mindenesetre elérje.* Nem úgy tudta, mint Montecuccoli, hogy a háborúhoz pénz, pénz és pénz kell; hanem úgy, hogy az is kell; s még «kongó» pénzeit is libertásoknak nevezte. Ilyen libertásokból öntetett harangot a serkei reformátusoknak s Bercsényi latin versét íratta rá:
Károlyi Sándor Pálffyhoz, 1710 deczember 20. Károlyi önéletírása, II. 223–224.
1703 junius 7-iki manifesztum, 25.
U. o. 4–5.
Arch. Rák. I. 454.
1710 deczember 26. Károlyi önélet- írása, II. 227.
1704 október 28. Simonyi i. m. I. 533. (The 7-th Revolution … in a few years: a hetedik forradalom kevés év alatt). Majdnem így mondja Stepney angol követ is már előbb, junius 21-én. U. o. r. 322.
1705 augusztus 17. U. o. II. 499–501.
1711. februárius 20. Szalay: Rákóczi bujdosása, 39.
«Egykoron ércz voltam; későbben mint a szabadság
Pénze, libertás, sok honfit a harczba vivék.
Újra beolvasztatva, harangja lettem az Urnak
S kongatom és kérem: legyen immár béke, szabadság!»*
Pénze, libertás, sok honfit a harczba vivék.
Újra beolvasztatva, harangja lettem az Urnak
S kongatom és kérem: legyen immár béke, szabadság!»*
Tört. Tár, 1882. 575. Az utolsó sor az eredetiben is hexameter.
«Ugy látom – írta Rákóczinak Bercsényi* – azon szegény kongó maga magában mutatott példát pro libertate! Addig nem fogtok adózni, míg őt becsűlitek: azt tette az. Dum non vultis mecum esse liberi ab onere, assummite maius!»
1707 november 13. Arch. Rák. v. 491.
Pénzt a magáéból Rákóczi mindenkinél többet költött a szabadságra: de nem azért, mert neki többet adott az Isten, ki az erdélyi fejedelemséggel kárpótolhatja. A maga személyére nézve nem kívánt több szabadságot nyerni másnál. Nem panaszkodott volna, ha mindene odavesz is, csak megmaradjon hazája kincse, a szabadság… * Volt idő, mikor hihette, hogy nemzeti szabadságunk, melyet őseink sok időtől fogva repeső szíves óhajtással vártak s mely az egész világ előtt nagy emlékezetben forgott, újabban lábra kapott és mintegy porából megelevenedve, édes hazánkban állandó megmaradását mutogatta.* Volt idő, mikor szemökre hányta egyeseknek, hogy azért fogtak fegyvert, mert a németek idejében maguk nem tehették azt, a mit a németek tettek; s nem azért harczolnak, hogy mindenkinek szabadsága legyen.* Máskor ismét azokat korholta, kiknek, az ellenség csalárd hitegetésében bízva, eszökbe sem jut, mi a hajdani szabadság: csak jószáguk legyen s megigérjék életök biztonságát.* Volt idő, mikor azt követelték tőle, hogy bolond tanácstól indúlt véteknek ösmerje el a szabadságért odáig folytatott háborúját. Felindúlva kérdezte: minden kötelességének ellene mondván, nála ki lehetne hazájának és szabadságának nagyobb gyilkosa?* «Jobb azért – úgymond* – hitünket, lelkünket Istenünknek, – becsületünket a világnak s azzal életünket hazánknak megtartanunk, és mint a hóval födött vesszőszál várnunk újulásunkat tavaszunkon… »
1708 márczius 28. U. o. II. 215.
1707 februárius 15. U. o. II. 22.
Rákóczi 1707 márczius 27. Arch. Rák. II. 61-
1711 április 9. U. o. III. 617.
1711 április 18. Károlyi önéletírása, II. 378.
U. o. 379–380.
II. Rákóczi Ferencz érmei III.*
II. Rákóczi Ferencz érmei. I–III. Az Erdélyi Nemzeti Múzeum példányairól az Érem- és Régiségtár fotografiai felvétele (dr. Pósta Béla egyetemi tanár szives engedélyéből.)
Könnyű a pokolba leszállni – szólt szabadságharcza kezdetén,* – de nagy munka, nagy feladat valakit megmenteni tőle. Ezt azok bizonyíthatnák, kik a mult időkben a béke édességében bizakodva s a leszállás könnyűségében megnyugodva, a szolgaságba, a poklokba szállítottak bennünket, utódaikat; a honnan milyen nehéz felvilágra hozni a szabadságot, a mindennapi tapasztalat tanítja. Mégis annyira hevítette «a szikrából élesztett tűz», a mint szabadságharczát nevezte,* hogy sokszoros csalódása után még száműzetése sivár éveiben is Isten karjának erejét hívta segítségűl: szabadítsa fel azt a népet, melynek élére egykor őt állította. «Tekints siralmaira – fohászkodott Istenhez*; – tekints a szegények és özvegyek sóhajaira; hallgasd meg a nemzet kiáltásait, oszlasd el vakságát és engedd, hogy a földön a te aklodba vezessem… » Még akkor is hinni tudott benne, hogy Isten eszközöket nyújt neki hazája, jobbágyai, gyermekei fölszabadítására s annyi ezer léleknek a nemzetek fogságából való megmentésére.*
1704 május 18. Dési gymn. könyvtár, (Urbarium, 1714.)
Önéletr. 165.
U. o. 103.
U. o. 165.
Szerette volna megváltoztatni Európa egész rendszerét s olyan új alapra fektetni, melyen minden európai nép szabadsága megállhasson;* pedig – éppen az oroszokkal tárgyalván tudta, hogy zsarnoki uralom későn értheti meg, mit jelent a hadakozás egy szabad országban.* De hazája szabadságát még foszlányaiban is jobban szerette, mint máshol bíborba takarva. Bercsényi elmagyarázta a lengyeleknek, Rákóczi milyen rajongóan szereti hazáját és dicsőséges szabadságát; s a lengyelek végig gondolták, hogy az az ember, a ki dicsőségét a szabadságért való munkájával szerezte s Isten áldását is abban kereste: Lengyelország szabadságának romlására sem törekednék s mind a két haza megbántott szabadságát egyforma lelkesedéssel védné.* De neki csak az az élet és az a vér kellett, a melyet a magyar országgyűlés ajánlott az édes haza szabadságáért.* Nem hiában intette nemzetét a portugálok, svájcziak, hollandok szabadságharczainak példájára;* de hiában várta külső nemzetektől a magyar szabadság biztosítását. Egyik követe meg is mondta a hollandoknak, hogy az a borostyán, a melyet, Európa szabadságáért küzdve, a hollandok fegyverei arattak, nem arra való, hogy diadaluk emlékét a – magyar nemzet megsirassa.* A küzdelem végén, az európai konferencziákon, Rákóczi tapasztalhatta, hogy a diplomaták jobban lelkesednek a tokaji borért, mint a magyar szabadságért; mert egyáltalán nem lelkesednek igazán semmiféle szabadságért és semmiféle vallásért.* Nem értették meg Rákóczi egyik emlékérmének fölíratát, hogy szabadságtól lelkesítve a vallásfelekezetek egyetértenek; nem értették azt a másikat sem, a melyiken Themis és Legalitas leoldják a Libertas bilincseit s a haza törvénykönyvére tekintenek.* De mostantól fogva minden magyar megértette Rákóczi erős hitét, hogy «mindent megád az Isten a szabadsággal, a nélkűl pedig semmink sem leszen.» Úgy tekintette Rákóczit, Bercsényit, mint régi szabadsága igaz őreit, Istentől küldött vezéreit. És a nemzetért velök együtt fohászkodott a Mindenhatóhoz:
1708. október 18. Századok, 1870.85.
1708. junius 23. Arch. Rák. II. 393
1707 szeptember 7. Arch. Rák. V. 444.
1708 deczember 4. Rákóczi-Tár, I. 171.
1707. junius I. Századok, 1895. 634. 636.
Klement 1712 januárius 15. Szalay: Rákóczi bujdosása, 277.
U. o. 265–6.
Az érmek leírása: Tört. Tár, 1893. 719–720.
«Isteni erőddel add meg szabadságát,
Emeld föl még egyszer tündöklő zászlóját....»*
Emeld föl még egyszer tündöklő zászlóját....»*
Rákóczinak tulajdonított vers. Thaly: Adalékok, II. 17.
Utoljára 1848-ban emelte föl.
És ennél az évszámnál önkéntelenül is eszünkbe jut megkérdezni: csakugyan oly könnyen változnak-e hazánkban a jelszavak? Van-e bennünk olyan állhatatosság, a milyet Rákóczi kívánt győzni akaró nemzetének?
Istennel! Másfél századdal Rákóczi után újabb nagy megpróbáltatások közt Kossuth szerint «Isten minket választott ki, hogy győzedelmünk által a népeket megváltsuk a testi szolgaságtól, miként Krisztus megváltotta a lelki szolgaságtól.»
A hazáért! Kossuth mondta az oroszok betörésekor: «Ha győzünk, lesz hazánk és az elpusztúlt falvak felvirágzanak; ha pedig legyőzetünk, úgyis minden elpusztúl.» «Erőnk kevés, de egészen a hazáé.»
A szabadságért! Hiszen Kossuth szerint a népszabadság fölszentelt bajnokai vagyunk. Akaratunk ereje menti meg a hazát gyermekeinknek; az menti meg a szabadság élőfáját, mely seholsem ver gyökeret, ha gyávaságunk következtében kidől.
Ezekért a jelszavakért a nemzet amott nyolcz, emitt másfél esztendeig harczolt, A sikertelen küzdelmek után is szól a Rákóczi-, meg a Kossuth-nóta. Nem is hallgathat el soha, mert hangjaiban kiirthatatlan vágyak csendűlnek meg. Vágyak, a miket nagyon erős meggyőződésű vezérek neve fejez ki. Boldognak érezem magamat, hogy megírhattam az ezen vágyak valósítására való törekvések történetét: előbb az utolsó szabadságharczét, most a II. Rákóczi Ferencz életét. Mert csakugyan hiszem, hogy igaz hazaszeretetért gerjedező magyarságunknak maga az Isten mutat útat és alkalmat a kívánt szabadúlásra. Veszszen oda mindenünk, csak hazánk kincse, a szabadság maradjon meg!
II. Rákóczi Ferencz névaláírása.*
II. Rákóczi Ferencz névaláírása a marosvásárhelyi Teleki-levéltárban lévő «Recrudescunt» latin példánya alatt. Olv. F. Rakoci m. p.
