III. PRO PATRIA!
III.
PRO PATRIA!
PRO PATRIA!
Rákóczi nyíltan hirdette, hogy első és főczélja a hazának idegen járom alól való felszabadítása.* «Megérdemeltük, uram – szólt a vitézlő magyar nép számára írt imádságban, – hogy a mi nemzetünk dicsősége idegenekre szálljon és a mi fiaink idegen nemzetek igája alá vettessenek. Méltók vagyunk, hogy eltöröltetett magvunkkal veszszen el a mi nemzetünk neve, mert tetőled: istenünktől, királyunktól és urunktól eltávoztunk. Mindazáltal, oh kegyelmes urunk, tekintsd meg e nyomorúságunknak tengerében síránkozó népedet… És mivel hogy elménket szabadúlásunknak igyekezetére méltóztattál megmozdítani: cselekedeteinket igazgassad, karjainkat erősítsed, fegyvereinket élesítsed, hogy akaratodat teljes erővel követhessük. Adj, uram, azoknak, a kiket vezéreinkké akartál tenni, rendelésökben bölcsességet, az ellenkező dolgokban erősséget, a szerencsés állapotban tartózkodást, a hadakozásban bátorságot, az álomban vigyázatot, hogy a te akaratod útján járjanak. Környékezd meg, Uram-Isten, táborainkat és azokat a te irgalmasságodnak palástjával körülvevén, a mi ellenségeinknek leselkedésétől, oltalmazzad; kergesd el strázsálóinknak álmait, hogy készületlen ne találtassunk. Legyen a te angyalod őrízőnk és kalaúzunk a harczolásban, ki az ágyúknak és puskáknak golyóbisait elszéleszsze… Engedd meg, édes urunk és kegyelmes atyánk, hogy visszafogadván kebeledbe népedet: a te parancsolataidnak útjaitól el ne tévelyedjünk, hanem a te igazságodat megőrízvén, csendességben és békességben a mi útaink igazgattassanak.»
Rákóczi emlékíratai, 17.
Guttwirtt Rákóczinak ajánlott műve czímlapja.
S a fejedelem nemcsak imádkozott, hanem – ajkain Jézus kiáltással* – harczba is ment a hazáért. Ezt, ahogy maga megvallotta,* az okosság minden szabálya ellen s egy fiatal ember hevességével, de hazaszeretettől lelkesítve tette. Hazaszeretete, esküje sarkalta fegyverfogásra; fiatalos hév tüzelte, de nem uralomra, hanem a nemzet szolgálatára.* Már első kiáltványában figyelmeztette a nemzetet,* hogy igaz hazaszeretetért gerjedező magyar nemzetünknek Isten útat és alkalmatosságot mutat a kívánt szabadításra. Tudta, hogy «a hazaszeretet, mely természetesen mindenkiben megvan, gyanússá teszi azt a dícséretet, a melylyel valaki hazáját és nemzetét magasztalja;» de úgy találta, hogy a nemzet vitézségét és nagylelkűségét mutatják még azok a tulajdonságok is, a mikkel azt rágalmazni hiszik; s tapasztalta, hogy a nemzet nem tűri a szolgaságot.*
Archívum Rákóczianum, I. 119.
Rákóczi emlékíratai, 28.
Önéletrajz, 164.
1703 május 12. Thaly: A Bercsényi-cs. tört, II. 469–470.
Rákóczi önéletrajza, 63.
A hazaszeretet oly jellemző tulajdonsága a magyarnak, hogy azt még Lipót király is ennek nevében hítta hűségre;* Rákóczit tehát fölösleges volt intenie Szirmaynak* vagy bárkinek: hitesse el nemcsak velök, magyarokkal, de azokkal is, a kik balvélekedésben vannak, hogy az egész haza boldogulásából s nem azzal ellentétben munkálja és várja a maga személye boldogulását és hogy több jót kíván hazájának, mint a francziának, kiben szegény nemzetünk többször is csalódott. Nem virágos beszéd, hanem történeti igazság, hogy Rákóczi éjjel-nappal a haza boldogságán munkálkodott,* s hogy a hazájához való igaz szeretet vezérelte.* Mindenkor megmutatta nemzetének, hogy semmi sincs, a mit érte megtenni vonakodnék.* Nincs más czélja, mint hogy boldognak lássa; s hitte, hogy Isten megadja a teljes boldogságot, ha megmarad szívökben az egyesség és az őszinteség.* Hitte, hogy a ki csöndes elmével megtekinti hazánk ügye folyását, általlátja, mire kötelezi őt a hazaszeretet.* S azoknak, a kik kötelességük teljesítésétől vonakodtak, szemökbe mondta, hogy a haza szolgálata nem mentségekkel, hanem közvégzések végrehajtásával, mindenkinek a maga határozatához való tökéletes ragaszkodásával vehet hasznot, előmenetelt.* Hazaszeretete, szoros kötelessége olyan útakat mutatott neki, a miken járnia kellett.* Például: Erdélyre a magyar haza szabadsága és biztonsága érdekében lévén szükség, fejedelemségéről nem hogy egyenlő értékű területért nem mondhatna le, de még akkor sem, ha másutt tízszerte többet adnának; mert hazájához való igaz szeretete nem engedné, hogy ebben módot találjon.* A világ előtt mindenkor úgy kívánt feltűnni, mint a ki hazafiságból hajlandó a békére.* Anna angol királyné jól ismerte, mikor utóbb azt mondta, hogy Rákóczi jobban szereti hazáját, mint hogy a békét hosszú időre késleltetné.* De, a hogy maga a fejedelem írta,* a haza szeretetétől őt nem választhatja el sem félelem, sem erősség, sem szegénység. A mikor látta, hogy nem köthet olyan békét, a mely hazája függetlenségét, szabadságát biztosítja, hazaszeretetből sokat könnyezett.* Hiszen ha elfogadja a személyének, házának tett kedvező ajánlatokat, távoznia kell a hazából s megtagadnia a nemzetet, a mely iránta a szeretetből fakadó ragaszkodás és bizalom annyi tanúságát adta.* S ő, a ki utóbb azért utasította vissza a lengyel koronát, mert a hazaszeretet, vagy inkább «az önző szeretet» dicsőségének tartotta, hogy lengyel királysága ügyeit össze ne zavarja a haza iránt való kötelességeivel,* kezében még a vándorbottal is kész volt magát a haza javáért feláldozni.* A fejedelem egy alkalommal dicsősége tetőpontján szemrehányást tett a hazának, hogy méltatlanúl bánik vele, ki bújdosást szenvedett s életét, vérét, mindenét koczkáztatta érte.* Száműzetésének egy pillanatában a keserűség azt mondatta vele, hogy «nincs más hazánk, a mely felé törekednünk kell, mint az égi haza.»* De hazája térképét akkor is bizonyára azzal a kimondhatatlan érzéssel nézte, mint, első száműzetésében, gyermekkorában, a mikor szülővárosa nevének megpillantásakor zokogva mondta, hogy a hazát nem lehet oly könnyen felejteni.* Volt idő, mikor őt mint törvényes királya és a haza nyilvános ellenségét, mint árúlót és az igaz szabadság felforgatóját bélyegezték meg;* de nem bánthatta ez azt a nagy embert, ki úgy érezte, hogy belső érzelmeit tekintve, megilleti őt a haza atyja czíme, melylyel az erdélyi rendek felruházták.* S a nemzet úgy tisztelte mindenkor, mint szabadítót, a hogy a nép már a fölkelés kezdetén és Bercsényi az ónodi országgyűlésen nevezte.*
1703 augusztus 13. Századok, 1874. 407.
1704. junius 29. (A dési gymn. könyv. levéltárában. Urbarium Tyrnaviense, 117.)
1705 augusztus 17. Széchényi Pálhoz. Arch. Rák. I. 391.
U. o. t. 451.
Rákóczi emlékíratai, 292.
Rákóczi beszéde az ónodi országgyűlésen 1707 junius 22-ikén. Századok, 1895. 931.
1708 márczius 18-ikán Károlyihoz. Arch. Rák. 11. 190.
1710. augusztus 5-ikén a borsodiakhoz. U. o. III. 485.
1710 julius 6. U. o. III. 275.
1708. október 25. U. o. II. 362.
Stepney Harleyhoz. 1704 szeptember 29. Simonyi id. III. I. 458.
1707 januárius 12-ikén Rákóczihoz. U. o. III. 302.
1708 deczember 17-ikén a sárospataki országgyűlésen. Rákóczi-Tár, I. 176–177.
Önéletrajz, 195.
U. a. 196.
U. o. 176.
1711 július 29. Szalay; Rákóczi bujdosása, 88.
Rákóczi emlékíratai, 222.
Önéletrajza, 19.
Thököly naplói, 11. 323. (Monum. Hung. Hist. II. oszt. XXIV.)
1715: 49. tvczikk. Eltörölte az 1906: 20. tvczikk.
Rákóczi emlékíratai, 208.
U. o. 222.
Zrínyi Ilona.*
Zrínyi Ilona arczképe a Történelmi Képcsarnokban lévő festményről dr. Kammerer Ernő és dr. Térey Gábor szíves engedélyével id. Weinwurm Antal eredeti felvétele.
Guttwirtt Rákóczinak ajánlott műve díszcímlapja.
