I. A SZÜLŐI HÁZ.
I.
A SZÜLŐI HÁZ.
A SZÜLŐI HÁZ.
A szülői ház. Rajzolta Richter Aurél.*
A szülői ház. Richter Aurél rajza.
LIPÓT király 1666 julius 30-ikán I. Rákóczi Ferenczet és mind a két ágon való törvényes utódait Sárosvármegye örökös főispánainak nevezte ki.* A várva várt utód és örökös csak 1667 októberében született meg és Zborón november elsején Györgynek keresztelték.* A gyermek azonban már néhány hónap mulva elhúnyt. Sokáig nem teljesedett Báthory Zsófiának az a kívánsága, hogy a fiatal pár az ősök jó emlékezetét s nemzetét «Isten áldásából a házasságbeli kötelesség által terjeszsze;»* sőt a családot csakhamar az a veszedelem fenyegette, hogy «nagyemlékezetű édes eleinek egyetlenegy maradéka és ága»,* a fiatal fejedelem, vérpadon dicstelenűl fejezze be életét. János Kázmért a lengyelek (1668 szeptember 16-ikán) megfosztván koronájától, Zrínyi Péter a vejét, I. Rákóczi Ferenczet akarta trónjára ültetni, miről azonban a francziák hideg magatartása következtében letett. Miközben a lengyelek 1669 tavaszán királyválasztásra gyülekeztek, Zrínyi rávette vejét, hogy visszaadja a protestánsoktól anyja által elkobzott egyházi és világi javakat. Ekként, a protestánsok kibékítése következtében, Rákóczi «egyszerre 20.000 fegyvert nyert». Apósa most már őt is beavatta a tervezett fölkelés titkaiba, sőt segítségkérő levelet is íratott vele XIV. Lajos franczia királyhoz; félesztendő múlva pedig IV. Mohammed szultánt kérte, hogy Apafi helyett Rákóczit tegye Erdély fejedelmévé. Rákóczi a felsőmagyarországi vármegyékkel már 1670 januárius 24-ikén gyűlést tartott a sérelmek orvoslása és – ha kell – a fegyveres ellenállás megbeszélése végett; hasonló czélból Eperjesre újabb, döntő gyűlést hirdetett. Miközben ipa Horvátországban fegyverkezett, ő sárospataki vendégeit, gróf Starhemberg Rüdiger tokaji várnagyot, a későbbi világhírű hadvezért és tisztjeit akarta megnyerni a fölkelés ügyének. Visszautasíttatván, elfogatta és Regécz várába csukatta őket, Tokajt pedig azonnal ostromolni kezdte. Április közepén Ónod, Diósgyőr és Kálló őrsége már hűséget esküdött neki, de Munkács alól saját édes anyja ágyúlövésekkel riasztotta el s így a családi kincseket kézhez nem vehette. Azonban az eperjesi gyűlést előkészítő tállyai értekezleten (május 1.) az urak már keményen kifakadtak ellene, mert a sérelmek orvoslása nem egyesekre tartozik, hanem az egész országra. Értesűlvén pedig a bán elfogatásáról, felszólították, bocsássa el a német rabokat s kérjen kegyelmet magának. Valóban hamar elfelejtkeztek róla azok, «a kik a jó tokajit és tarczalit nyelték e napokban». Beteljesedett, hogy a gyors munka rossz munka és hogy az alap nélkűl emelt épület hamar romlik.* A király április 21-ikén hűtelennek nyilvánította Rákóczit s hűségre intette a vármegyéket; mire ezek, «csak árnyéktól is megijedvén», elbocsátották hadaikat. Pedig Rákóczi el volt szánva, hogy ha a vármegyék el nem szakadnak tőle, még a bán hódolása után is feje-fennálltáig velök megy és úgy szolgál nemzetének; így azonban csak Erdélyben bízhatik. Ha a német nem ad neki kegyelmet, maga is bemegy Erdélybe; azután lássák, mit tehetnek vele.* Két hét múlva már híre járt, hogy kegyelmet kapott.*
Thaly, II. Rákóczi Ferencz ifjúsága, 8. Mihalik, A kassai Rákóczi.kiállítás lajstroma, 108.
U. o. 6. A testament politique et moral du prince Rakoczi bevezetése szerint (r. 3.) Ferencznek hítták, de már csecsemő korában meghalt.
Történelmi Tár, 1881. 585.
A Litta-féle híres munka (Famiglie celebri italiane, 188. füzet) a Stragazziakat I. Rákóczi Ferencznek egy Angelo nevű fiától származtatja. Angelo 1670-ben Eperjesen született volna. Bátyjával (!), Ferenczczel, beutazván Olaszországot, megszerette a hajdani beneventoi langobárd herczegek ivadékának, Zottoni Zotto grófnak leányát Katalint s hogy Károly császár (!) ne üldözhesse, a méltóságát jelentő S. T. (Suprema Transsylvania) betűket ősi Ragozzi nevével egyberántva, Stragozzi név alatt új életet kezdett. Ő maga 1738 januárius 17-ikén, felesége 1743 julius 31-ikén halt meg. A házasságukból 9 gyermek származott. Ezt a leszármazást Thaly Kálmán képtelen humbugnak nevezte és Antonides a «Talmi-Rákócziak» czímű czikkében (Turul, 1903. 40–42.) mesének bizonyította. Mindamellett a nápolyi Mattino 1906 végén fölelevenitette a mesét s azzal toldotta meg, hogy Rákóczinak Vilmos nevű testvére is volt, s hogy Angelo egyik ivadékának, Napoleone Benedettonak a confraternito dei pellegrini kápolnájában levő sírfeliratán ez a felírat áll: «D. O. M., Benedictus Stragozzi olim Ragozzi e Transilvaniae regibus(!) sibi suisque fecit A. R. S. 1775.»; és hogy a Rákócziaknak San Giorgio La Molarában és Nápolyban még ma is élnek utódaik. (Budapesti Hírlap, 1907. 2. sz.)
Chernel Pál levele 1670 május 4. Tört. Tár, 1891. 241–2.
Ispán Ferencz Teleki Mihálynak május 16. U. o. 248.
Chernel levele május 30. U. o. 250.
Zrínyi Péter és Katalin a szerencse kerekének forgandóságát szemlélik.*
Zírnyi Péter és Katalin a szerencse kerekének forgandóságát szemlélik. Zrinyi Katalin sorsvetőkönyvéből, melyet Ivančan Lajos a M. Könyvszemle 1906. évfolyama 232 s köv. lapjain ismertetett. Az eredeti Alsólukaveczi Mixich Miklós birtokában van.
Anyját a bécsi kormány valóban felhatalmazta, hogy a király nevében kegyelemmel kecsegtesse, ha megtér. A nagyasszony, ki már előbb fegyvert fogott egyetlen fia ellen, saját szavai szerint* megalázta őt. Még Sporck János tábornok* hadtestének megérkezése előtt fegyvere letételére bírta és «a király legalázatosabb szolgájává tetten. Ecsed és Sárospatak várait önként adta át a németeknek, a miért nyiltan hazaárulónak szidták. De bár ekként sok vérontástól és sok százezer tallér hadiköltségtől kímélte meg a királyt, a két millióra becsült hadiköltségek megtérítését fián követelték. Fölháborodva kérdezte a királytól: ezek után kinek legyen kedve a hűség megtartására s ki hiteti el fiával, hogy saját édes anyja nem csalta meg? Hiszen fia már Sárospatakon sem lakhatik, mert a németek, a megállapodással nem törődve, a belső várat is megszállották.*
Életrajza Rosenkranztól: Graf Johann von Sporck. (Paderborn, 1854.)
Életrajza Rosenkranztól: Graf Johann von Sporck. (Paderborn, 1854.)
Ezek a részletek Báthory Zsófiának 1670 szeptember 9-ikén a királyhoz intézett folyamodásában. Tört. Tár, 1901. 340–3.
A nagyasszony azonban csak 1671 április 27-ikén örülhetett fia «ujjászületésének», mert ekkor tudta meg, hogy kegyelmet kapott.* Negyednapra Ferencz apósának, Zrínyi Péternek s a fölkelés több más vezérének fejét a hóhér csapta le. Rákóczinak 400.000 tallért kellett fizetnie feje váltságáúl. Készpénze nem lévén, ötvenezer forintot trencséni jószágára tábláztatott be, 150.000-et élelmi szerekben és járulékokban kívánt törleszteni, a többit pedig anyjától vette kölcsön, kinek ezért a borsi kastélyt s a munkácsi és az ecsedi várak uradalmait kötötte le.* Wolckra gróf azonban még évek múlva is végrehajtással zaklatta a fejedelmet.*
Levele Lobkowitzhoz 1671 április 27. Tört. Tár, 1901. 343–4.
Rákóczi nyilatkozata a leleszi konvent küldöttei előtt 1671 május 27. Századok, 1896. 440–1.
Báthory Zsófia levelei 1672 augusztus 12.–1673. julius 16. Tört. Tár, 1901. 345–7.
I. Rákóczi Ferencz.*
I. Rákóczi Ferencz. Kupeczki János festménye után metszette Westermeyer.
A fiatalok tapasztalták már, hogy nincs boldogság csapások nélkűl; de azt is, hogy nincs szerencsétlenség vigasz nélkül.* 1672-ben leánygyermekök született, Juliánna Borbála. Isten végre »könyörűlt és meghallgatta kérésöket: mert miután több esztendeig fiúgyermek nélkűl majdnem árván éltek«, fiúgyermekkel vígasztalta meg őket.
II. Rákóczi Ferencz levele 1714. május 18. Simonyi, Londoni Okmánytár, 281.
II. Rákóczi Ferencz bölcsője. (Az Erdélyi Nemzeti Múzeumban.)*
II. Rákóczi Ferencz bölcsője. Az Erdélyi Nemz. Múzeum Régiségtárában őrzött bölcsőről dr. Pósa Béla igazgató úr szíves engedélyével a Régiségtár phot. műintézete készített számunkra új felvételt.
A zemplénvármegyei Borsiban, a Bodrog partján 1882 június 11-ike óta emléktábla jelöli azt az emeletes régi kastélyt, a melynek egyik tágas termében II. Rákóczi Ferencz 1676 márczius 27-ikén pénteken született.* E világra búra bár ne született volna; vagy a halál – jobb lett volna – koporsóba zárta volna: szíve kínját, nagy fájdalmát hogy ne kóstolhatta volna – mondja félszázad múlva egy neki tulajdonított költemény.* S harminczkét esztendős korában a sárospataki országgyűlésen törvényt hozatott, hogy a nemzet minden pénteket bőjttel és bűnbánattal üljön meg: amivel Isten ő szent felségének bűneinkért fölgerjedett sok haragját sok kázusokban (a mik közé talán saját születésnapját is számította) pénteken leginkább tapasztaltuk.»* Születésnapjának védőszentje egy vértanú volt; az a Szent Sándor, a ki a vallásszabadság nevében szembeszállt magával a római császárral is, bujdosnia, halnia kellelt meggyőződéséért s a magyarországi avarok még sírja nyugalmában is megzavarták.* Véletlen-e, ha a Rákóczinak tulajdonított Officiumban* ott találjuk Rákóczi kortársának, VIII. Sándor pápának imádságát, a melyben kész magára venni minden szenvedést, a mit Isten keze küld reá?
Rákóczi Önéletrajza, 4. Születésnapját ennek és egyéb adatoknak alapján Thaly (Rákóczi ifjúsága, 3–5.) teljesen tisztázta, de szóra sem méltatta Lipót királynak 1694 márczius 9-ikén kelt oklevelét, mely szerint Rákóczi három év mulva lett volna nagykorú, azaz 24 éves (u. o. 204.) s így 1673-ban született volna.
Közli Thaly, Adalékok a Thököly- és Rákóczi-kor irodalomtörténetéhez, II. 408.
1708 deczember 15-iki végzés. Thaly, Rákóczi-Tár, I. 176.
Zalka-Zsihovics, Szentek Élete, II. 273.
Officium Rákóczianum (Nagyszombat, 1749.), 428.
Reá mérhetetlen bajokat, szenvedéseket küldött; mert az «Úr nem azért adta édes anyjának, hogy prófétát, tudóst vagy újítót neveljen belőle, hanem hogy példája legyen igazságának megaláztatásában és az ő könyörűletében. Különben nem engedte volna, hogy fölemelje szavát a pusztaságban s majdan bujdosása sötét barlangjában.»* Két vértanúnak volt az unokája, haláltól drágán megváltott apának a fia.* Szüleinek első csókja oltotta bele azt az érzést, a mi végzete lett, hogy «minden egyébnél jobban szeresse hazáját; és hogy ne tartsa sérelemnek, ha mindene elvész is: csak a haza kincse, a szabadság maradjon meg». Azt a függő bölcsőt, melyben valaha édesen szendergett* szabadságharcza kétszázadik évfordulóján ereklyéinek látogatói naponkint azért szórták tele rózsákkal, azért borították pálmaággal, mert úgy hitték, a nemzetnek olyan szabadítója pihent benne, mint az emberiségnek a betlehemi jászolban. Küldetése végén maga Rákóczi zavarba jött s pirúlt, a midőn Krisztus születését s annak körülményeit a magáéhoz hasonlította.* Isten, a ki őt és a világot teremtette, istállóban született: ő palotában. Krisztust ökrök és szamarak, szegény pásztorok vették körűl: őt az udvari emberek nagy csapata; Krisztus szülői szegények voltak: az övéi fejedelmek; Krisztus szegénységben jött a világra: ő pedig gazdagságban. S azzal folytathatta volna, hogy Krisztus is útközben született, mint ő* s előtte Mátyás király, Bocskay István. De teljes alázat fogta el a körülmények egybevetésekor. Érezte semmiségét Isten színe előtt, lelke nyomorúságát földi boldogságában; s hálát adott Istennek, ki a keresztségben megtisztította a bűntől, melyben fogantatott.
Testament politique et moral du prince Rákóczi, I.1.
Malagola (Il Secolo XX. 1907. 23. l) megjegyzése szerint «discendente da una progenie di eroi e di martiri per la nobile causa.»
Rákóczi függő rézbölcsője, erősen fejlett barokk-ízlésben, alkalmasint I. Rákóczi Ferencz első fia, Lipót György számára, 1667. táján készűlt. Ezt a GG. névjegy gyaníttatja; a VM (Virgo Maria) névjegy pedig azt, hogy Szűz Mária ájtatos tisztelőjének, Báthory Zsófiának, nagyanyjuknak ajándéka. A kassai ereklye kiállításon (1903.) a látogatók mindennap tele szórták virágokkal; s a fejedelem kassai temetése napján (1906 október 29.) e könyv írója a kolozsvári egyetem aulájában a trón előtt kurucz zászlók és díszőrség közt álló bölcső felett tartotta meg emlékbeszédét. A bölcső leírása Thalynál, Rákóczi ifj. 14–15. és Pósta Béla szíves adatai nyomán.
Önéletrajz, 3.
Szülei felváltva Makoviczán, Zborón és Sárospatakon laktak. Épen Munkácsra akartak menni anyjukhoz, Báthory Zsófiához, mikor családi örömük Borsiban marasztotta őket.
II. Rákóczi Ferencz szülőháza Borsiban.*
II. Rákóczi Ferencz szülőháza Borsiban. Háry Gyulának a Történelmi Képcsarnokban őrzött eredeti tusrajzáról.
A római kath. hit szertartásai szerint keresztelték atyjáról Ferencznek, a királyról Lipótnak; azonban a keresztelés helyét, idejét és körülményeit nem ösmerjük. A családnak ezt a kedves ünnepét csakhamar mélységes gyász követte. I. Rákóczi Ferencz néhány napig Borsiban maradt,* azután azonban átment Zboróra, hol 1676 július 8-ikán élete 31-ik, házassága 11-ik esztendejében megtért őseihez.* Utolsó levelében árváit Lipót király oltalmába és kegyelmébe ajánlotta.*
1676 márczius 30-ikán Zborón újból megteszi Mihályt az ónodi czigányok vajdájának. Gazdaságtört. Szemle, 1895. 121.
Rákóczi annyira nem emlékezett reá, hogy vallomásaiban (Önéletrajz, 5.) apját még nem egészen negyven évesnek, magát pedig hat hónaposnak mondja.
Thaly, Rákóczi ifjúsága, 7.
Zrínyi Ilona gyorsan fölszárította könnyeit, hogy – mint gyermekeinek természetes gyámja,* – az árvák jogait, érdekeit és vagyonát mindenkivel szemben megoltalmazza. A mint tehát ideiglenesen eltemették a fejedelmet, azonnal megbízta Kazinczy Péter királyi táblabírót, hogy Sárosvármegye július 20-iki közgyűlésén a csecsemő Ferencz örökös főispán nevében elnököljön.* A kis fejedelem még négy hónapos sem volt egészen, még bölcsője selyem bojtjaival sem tudott játszani, a mikor a közélet már feladatot rótt rá. Feladatoktól sohasem kímélvén meg, 59 esztendő múlva méltán írhatták róla, hogy csak az Úrban találta föl a nyugodalmat, melyet életében sohasem ösmert.* Édes anyja törvényes, bátor föllépésének érdemét növeli, hogy az oly időben történt, mikor Magyarország már negyedik éve állott Ampringen Gáspár kivételes, tehát törvénytelen kormánya alatt. Ennek a kormánynak kevés oka lehetett a Rákócziak óriási vagyona kezelésével megbízni azt az asszonyt, kinek atyját kivégezték, urát pedig roppant pénzbüntetésre ítélték fölségárulás czímén. Hiszen sohasem tudhatták, nem fog-e kedvezni a bujdosó kuruczoknak, kik atyja és ura megbosszúlását, mutatkozó sikereik támogatását várták tőle.
A Hármaskönyv I. r. 113. czíme szerint ha az atya meghal, de az anya életben marad s az apai házban nem törvényes korú a fiú vagy leány, akkor e fiú és leány gyámságát az anyának mindaddig szabad viselnie és gyakorolnia, míg előbb elhalt férjének czímét és nevét megtartja és második házasságra nem lép.
Századok, 1873. 664.
Rákóczi konstantinápolyi sírírata.
Báthory Zsófia, Rákóczi nagyanyja.*
Báthori Zsófia, Rákóczi nagyanyja. A munkácsi várban őrzött egykorú olajfestmény után kiadta Tabody József «Munkács multja és jelene. Ungvár 1872» cz. művében.
Azonban igazsága volt Kazinczy Péternek*: «világos törvényünk és megrögzött szokásunk» ellen tenni nem lehetett. A király már augusztus 12-ikén megerősítette Zrínyi Ilonát a gyámságban s egyúttal kijelentette, hogy, a fejedelem végső akaratához képest, az árvákat különös pártfogása alá veszi.* Gróf Pálffy Tamás magyar kir. udv. főkanczellár meg is írta az özvegynek, hogy a törvény és természet szerint való gyámsághoz tartván magát, immár Isten hírével nevelheti árváit.* Nevelte is olyképp, hogy Rákóczi abban – saját vallomása szerint* – fogyatkozást egyáltalán nem szenvedett.
Levele 1676 augusztus 1-éről. Századok, 1873. 664.
Thaly, Rákóczi ifj. 10.
Levele augusztus 20-ikáról. Századok, 1873. 665–6.
Önéletrajz, 5.
Gyermekeivel az özvegy Munkácsra költözött át, hol az unokákat nagyanyjuk, Báthory Zsófia, senkiben, még saját anyjukban sem bízva, szerette volna nevelni. Igaz, hogy menye gyámi jogainak elösmertetésében ő maga is közreműködött; de a Rákócziak utolsó aranyos ágacskáját (ahogy az utolsó Árpádot nevezték) féltette még az anyai csók forró lehelletétől is. Menyének kis fia helyett Sáros vármegyében olyan politikai, katonai és közigazgatási ügyeket kellett intéznie, a mik könnyen ellenmondásokba és gyanúba keverhették oly időben, mikor a kormány föltétlen engedelmességet követelt, a bujdosó kuruczok pedig egyszer-másszor már Munkács és Kassa alá is elkalandoztak. A fejedelem ünnepies temetése is azért húzódott egy esztendőnél tovább, mert báró Schmidt tábornok, a kassai főparancsnok, attól tartott, hogy zavargás, vagy éppen lázadás tör ki, mikor a holttestet Zboróról Kassára hozzák.* Zrínyi Ilona azonban kis fia, mint örökös főispán nevében, elrendelte Sáros vármegye nemességének fölkelését s ennek védelme alatt 1677 augusztus 18-ikán Kassán a jezsuiták (most a prémontreiek) templomában valódi fejedelmi díszszel tétette nyugalomra Erdély választott fejedelmét.* «Adja az ég – fohászkodott ravatalánál Kereskényi István jezsuita atya, – hogy ez a mindnyájunkat ért súlyos csapás jóra fordúljon s Ferenczedben, a te utódodban, egykor fényesen ragyogjanak föl lelked ékességei.»*
Levele 1677 julius 24. Századok, 1873. 672–4.
Thaly, I. Rákóczi Ferencz halála és temetése. Századok, 1873. 661–687.
Panegyris luctuosa. Qua funebras exequias Transylvaniae principis Francisci Rákóczy … prosecutum est.» (Kézírata a budapesti egyetem könyvtárában.)
A kuruczok nem zavarták a temetést, de mostantól fogva még gyakrabban pusztították az árvák jószágait, hogy így álljanak bosszút nagyanyjukon, ki a protestánsokat, főkép pedig papjaikat minden módon zaklatta és üldözte. A nagyasszonyt erre saját türelmetlenségén kívül főkép nővére, Hedvig apácza (a lengyel gróf Luptovszkij özvegye) és gyóntatója, Kiss Imre jezsuita ösztönözte volna. Ilona már csak árvái érdekében is kíméletre, türelemre kérte őket; de ekkor azután vallástalannak, kurucznak, sőt önzőnek tartották, a ki szabadon akar gazdálkodni gyermekei jószágában.* A családi békességet felforgatni nem akarván, elbúcsúzott anyósától s télvíz idején, 1677 deczember 15-ikén, gyermekeivel és egész udvarával odahagyta Munkács várát. A húszhónapos Ferkó (ahogy nagyanyja hívta) másnap már a maga lábacskáin ment fel a borsii kastélyba, a hol szüle tett. A karácsonyi és az újesztendei ünnepeket édes anyjával és kis nénjével a sárospataki várban töltötte.*
Maga a nagyasszony bizonyára épen unokái kedvéért törekedett annyira ősi javainak visszaszerzésére. Lásd a szilágysomlyói jószág ügyében írt leveleit 1676. november 22. és 1679. október 4. Mike-gyüjt. Érd. N. Múzeum.
Részletek Horváth Mihálynak Zrínyi Ilonáról és Thaly Kálmánnak Rákóczi ifjúságáról irt szép könyveiben.
