VII. RÁKÓCZI HÁZASSÁGA.
VII.
RÁKÓCZI HÁZASSÁGA.
RÁKÓCZI HÁZASSÁGA.
ALIG érkezett Rákóczi Bécsbe, Lipót király őt 1694 márczius 9-ikén nagykorúnak nyilvánította, vagyis a hátralevő idő* elengedésével felruházta mindazon jogokkal, a melyek a nagykorúakat a Hármaskönyv 1. része III. czímének 6. §-a értelmében megilletik. Ezt nemcsak pártfogói (bizonnyal Strattmann, Batthyány, Aspremonte) esedezésére tette, hanem azért is, mert «a fejedelemfi» elméjének elegendő érettsége és mély belátása a teljeskorúságnak eléggé, sőt nagyon is megfelel.* Ez annál nevezetesebb nyilatkozat, mert maga Rákóczi elégedetlen volt önmagával. Megérkezése érdeklődést keltett a császárvárosban. Márczius első felét folytonos vendégeskedéssel, színházlátogatással, köznapi társalgással, éjjeli kártyázásokkal töltötte. A kártyán néha annyit vesztett, hogy adósságot kellett adósságra csinálnia és fecsérelnie vagyonát, mely fölött éppen most nyert szabadkezet. Keserűen jegyezte meg, hogy mindezt ártatlan szórakozásnak, a társasélettel járó felejtkezésnek tartották. Talán szándékosan is elfoglalták, hogy utána ne járjon a jegyese haláláról szállongó hireknek, a melyekről jó félesztendő mulva tudta meg, hogy az egész csak az udvar költeménye. Eleonóra királyné nem akart sógorságba jutni a «rebellisek» ivadékával, a «rebellis» magyarok reménységével; s az ő akaratával hiresztelték Darmstadtban Rákóczi, Bécsben Magdolna herczegnő halálát, hogy a fiatalokat örökre elszakítsa egymástól.* Talán halottnak vélt menyasszonya emlékére szánta azt a kegyes alapítványt, a melyre a nagykorúsítását elrendelő okírat hivatkozik.
Az oklevél szerint három, a valóságban hat év, mert Rákóczi kétségkívül 1676-ban s nem 1673-ban született.
Az oklevél kivonata Thalynál, Rákóczi ifj. 203–4.
Rákóczi önéletrajza, 47–48.
A nagysárosi kastély.*
A képeinket újabb felvételek, rajzok és metszetek után Richter Aurél rajzolta.
Márczius iduszát még Bécsben töltötte; azután kiszakította magát léha környezetéből és sógorával együtt Magyarországba utazott, hogy átvegye és jobbkarba hozza ősi javait. Tizennyolczadik születésenapját már mint nagykorú ünnepelte Szerencsen.* Május végéig sorra járta uradalmait, még a szatmár- és szabolcsvármegyeiket is. Utjának legnagyobb eseménye a sárosvármegyei örökös főispánságába való beiktatása volt. E végből főispáni helytartója, gróf Erdődy György, már május 4-ikén intézkedett, hogy Lipóczi Keczer Sándor alispán Eperjesre gyűlést hirdessen. A vármegye május 14-ikén nagy lelkesedéssel fogadta a meghívást s a beiktatás idejéül június 3-ikát, helyéül a Rákócziak nagysárosi kastélyát fogadta el. A fejedelem a hogy a meghívólevél is nevezte – a rokonság egy részével már június elsején Nagysároson volt, hová harmadnap nagy számban gyülekeztek össze a Rákóczi-családnak kipróbált hívei, hogy lássák, hat év alatt hová fejlődött «kisuruk». A formaságok elintézése és a főispáni hitlevél megállapítása után küldöttség hítta a terembe a főispánt. Kitörő lelkesedéssel fogadták a szép ifjút, ki ragyogó magyar ruhában, kardosan, gyöngyös aranybuzogánynyal jelent meg előttük. Gróf Erdődy letette főispáni helytartóságát, melyet majdnem tíz esztendeig viselt. Mint a vármegye valóságos főispánját mutatta be a fejedelmet, ki a beiktatólevél felolvasása után kezébe vette az ország törvénykönyvét s megesküdött annak és a vármegye statutumainak megtartására.
1694 márczius 28-ikán kelt egy levele. Thaly, Rákóczi ifj. 207.
«A főispánság ugyan – szólt hozzá Usz Gábor megyei főjegyző – magában véve nagy tiszt és nagy méltóság, mindazonáltal nem valami egyeduralom és határtalan hatalom, melyből valaki magának korlátlan törvénykezést követelhetne, hanem csak a meddig országunk törvénye engedi és bocsátja; holott másként is minden hatalom Istentől származik, de nem az alárendeltek elnyomására, hanem a közönséges osztó igazságnak gyakorlására.» A fiatal főispán mennyire megértette ezt az intelmet, egy emberöltő mulva tett politikai végrendelete is mutatja, mely szerint a mikor a látható hatalmak (a fejedelmek és hatóságok) a törvények ellenére működnek, elsősorban ők maguk állanak ellene az isteni törvények és a józanész uralmának.* A főjegyző figyelmeztette Rákóczit, hogy fejedelmi vére és méltósága nem mai eredetű, hanem olyan dicsőséges ősöktől származik, a kik a római szentbirodalmi herczegséget már 1645-ben megnyerték; s ez az ő mostani méltóságos hivatala csak első zsengéje és lépcsője legyen más nagyobb méltóságok elérésére és gyakorlására.
Testament politique et moral du prince Rákoczi. I. 26.
Rákóczi válaszát nem ösmerjük; de ösmerjük az első határozatot, a melyet mint elnök kimondott és a melyben először kél a nemzeti érdekek védelmére. Kimondta, hogy a vármegye nem ad előfogatokat a cs. kir. katonaságnak, míg ez jóvá nem teszi a lakosságnak okozott károkat; a mire különben gróf Corbelli eperjesi parancsnok újabb erőszakkal felelt, mert karhatalommal szedette össze a kívánt előfogatokat.*
Sárosvármegye gyűlésének leírása Thalynál: Rákóczi ifj. 208–217.
A nagysárosi templom.*
A képeinket újabb felvételek, rajzok és metszetek után Richter Aurél rajzolta.
A nagysárosi ünnepségek után Rákóczi több látogatást tett; pl. Kassán, hol gróf Nigrelli Oktáv táborszernagy, Felsőmagyarország főparancsnoka már csak azért is szivesen látta, mert olaszul beszélgethetett vele. Ott és Munkácson, Dobóruszkán, Sárospatakon, többnyire uradalmi ügyekkel foglalkozott. A nép egész Felsőmagyarországban nagy, de – a németektől tartva – titkolt lelkesedéssel fogadta. Ez a lelkesedés azonban – a hogy Rákóczi maga írja* – nagyon megcsappant, mikor tapasztalták, hogy anyanyelvét jóformán elfeledte, idegen módra ruházkodik, viselkedik. Mindezt olybá vették, hogy nemzetét megtagadta. Viszont a bécsi udvar is bizalmatlan és nyugtalan volt már negyedik hónapja tartó körútja miatt, mert tudta, házának mekkora tekintete és hitele van a hazafiak előtt. Kész veszedelemnek hitte hosszasabb ott tartózkodását, a mire pedig szükség lett volna, mert Rákóczi elpusztúlva, elnéptelenedve találta uradalmait. Sógora már útközben többször figyelmeztette, hogy azok jókarba állítása és a nemzet bizalmának visszaszerzése végett Magyarországban kell megtelepednie; de ezt csak úgy teheti, ha megházasodik. Az uralkodóház gyűlöli családját, a melynek ő az utolsó sarja s a míg legény marad, mindig azt fogja hinni, hogy izgat és bujtogat ellene. Az udvar bizonyára legjobban szeretné, ha rangján alúl házasodnék, mert ezzel «elugratná a fejedelemséget»; de az is megtörténhetik, hogy maga a király választ számára menyasszonyt, a kit visszautasítani vagy elfogadni egyaránt bajos lesz. Legjobb volna tehát, ha rangjához méltó menyasszonyt már most ő maga keresne. S mikor Rákóczi Althan grófkisasszonyt, Aspremonte unokahúga nevét említette, sógora felvilágosította, hogy ez a házasság voltakép csak nénje, özvegy Althan grófné hiúságának hízelegne. Az Althanok egyik őse már 954-ben harczolt a magyarok ellen. Egy másik (Kristóf) 1578-ban magyar hazafi lett s ennek fia mint tábornagy hősiesen küzdött a magyarok érdekében; de a családnak mégis csak grófi rangja van. Grófok a Bethlenek is, Bethlen Gergely most éppen Erdély főgenerálisa; mégis trónjába kerűlhet II. Apafinak, ha csak ugyan elveszi a főgenerális leányát, Bethlen Katát, a kivel pedig éppen e napokban jegyezte el magát, hogy ne a király válaszszon neki menyasszonyt. Apafinak is, Rákóczinak is fejedelmi családból kellene nősűlnie.
Önéletrajz, 43.
Rákóczi megköszönte, megfogadta a jótanácsot s július 12-ikén már sógorával együtt Bécsben volt. A Himmelpfort-utczában, a hol Savoyai Jenő herczeg is lakott, megvette sógorának 952.* (most 13, számú) palotáját s háztartását most már magyarosabban szervezte. Kevéssel ezután történt, hogy Gauden, a mainzi érsek és választófejedelem ügyvivője, egy hessenrheinfelsi herczegnőre figyelmeztette öt. Ez a herczegnő Mária Amália Sarolta, bájos, szőkehajú, kékszemű, rózsásarczú leányka volt, Károly hessen-rheinfelsi uralkodóherczeg gyermeke, 1679 márczius 8-ikán született* s így csak mostan múlt tizenötéves. Rákóczinak tetszett a kora is, az alakja is. Talán hasonlatosságot is talált közte és megsiratott menyasszonya, Magdolna közt; hiszen anyjuk egy volt, Leiningen-Westerburg Alexandra Juliánna grófnő, előbb a darmstadti s most a hesseni herczeg felesége.* Családja már a XIII század végén került Hessen élére. A hesseni uralkodókban magyar vér csörgedezett, mert e családból Hessen első herczege, I. Henrik, Lajos thüringeni és hesseni tartománygrófnak s feleségének, magyarországi Szent Erzsébetnek volt az unokája.* Sarolta herczegnő e szerint tizennegyedik ízbeli egyenes leszármazottja Szent Erzsébetnek. Ha tehát Eleonóra királynénak nem tetszett, hogy Magdolna herczegnő rokonságba hozza őt Rákóczival, még kevésbbé tetszhetett, hogy az ifjú magyar herczeg most az Árpádoknak egyik ivadékát vegye el; legkevésbbé pedig az tetszhetett, hogy a herczegnő nagynénje, a szép Liselotte (Erzsébet Sarolta) útján XIV. Lajos franczia királynak, a Habsburgok legnagyobb ellenségének legyen a sógora. Ki gondolta volna, hogy egy hessen-rheinfelsi herczeget utóbb mint kérlelhetetlen jakobinust tiltsanak ki Francziaországból* s hogy egy Leiningent mint a Habsburgok kérlelhetetlen ellenségét végezzenek ki Magyarországban?* De Bécsben könnyen jöhettek arra a gondolatra, hogy ilyen házasság Rákócziban mindenesetre növelni fogja a forradalomra való hajlandóságot. A siker első föltétele tehát a titoktartás volt.
Arneth, Prinz Eugen, I. 469.
Turul, 1884 91.
A hesseni család történetére I. Vehse, Gesch. der deutschen Höfe (Hamburg, 1853.), XXVII. kötet s ugyan őtőle Gesch. der Höfe der Häuser Baiern, Württemberg, Baden und Hessen, v. kötet. Türckheim, Hist. généalogique de la maison de Hesse. 2 kötet (1819–20.) és Rommel tizkötetes műve (Gesch. von Hessen.) A Leiningenekre nézve 1. Brinckmeier, Geneal. Gesch. des … Hauses Leiningen und Leiningen-Westerburg. (Braunschweig, 1890–1.) Két kötet.
Ezt először Thaly mutatta ki. (A Rákóczi-ház és Árpád vére. Századok, 1882. 239–242.)
Chuquet, Un prince jacobin: Charles de Hesse, ou le général Marat. Páris, 1906.
Marczali említi (Gróf Leiningen levelei és naplója, XVI.), hogy Lujza porosz királyné nagyanyja Leiningen-leány és Viktória angol királyné anyja egy Leiningen özvegye volt; de a magyar vértanúra talán jellemzőbb, hogy Rákócziné anyja is Leiningen leány.
Erzsébet Sarolta orleansi herczegnő.*
Erzsébet Sarolta orleansi herczegnő egykorú metszet, ismeretlen szerzőtől.
Lajos Vilmos badeni herczeg.*
Lajos Vilmos badeni herczeg régi metszet után Richter Aurél rajza.
Még mindig folyt az a háború, melyet XIV. Lajos 1688-ban, éppen Liselotte öröksége miatt izent a német birodalomnak s melyre I. Lipót egy európai szövetség megalakításával felelt. 1694-ben a küzdelem már lankadt. A szövetség egyik tagja, Orániai Vilmos angol király és németalföldi helytartó Flandriában 120.000 emberrel is kevésre ment Luxembourg 90.000 francziája ellen. I. Lajos Vilmos badeni herczeg és császári vezér a Rajna mentén De Lorges ellen már második esztendeje keményen oltalmazta heilbronni hadállását. Rákóczi engedelmet kért Lipót királytól, hogy hadi tapasztalatok szerzése végett sógora, Aspremonte cs. altábornagy kiséretében Lajos herczeg, majd Vilmos angol király főhadiszállására utazhassék. A király nemcsak megadta az engedelmet, hanem meg is dicsérte és ajánlólevelekkel látta el.
1694 augusztus 10-ikén után tehát útra keltek és Szent István napja táján már a heilbronni táborban voltak. Lajos herczeg szivesen és tisztelettel látta a fiatal fejedelmet* Aspremonte gróffal együtt, a ki anyja (Carignan Lujza Krisztina) családjáról rokona volt. Tizenöt tanulságos napot töltvén táborában, szeptember elején átmentek Kölnbe, hol – előre megbeszélt terv szerint – Károly hessen-rheinfelsi herczeg és felesége fogadta őket. Pár nap mulva odaérkezett Sarolta herczegnő is, ki néhány évet betegeskedve töltött a thorni apáczáknál s most is gyöngélkedett. Nagynénje (Liselotte, az orléansi herczeg félesége) szerint* gyakran látott kisérteteket s álmában előre feltünt előtte az a szoba, melyben húsz év mulva meg fog halni s hol orvosa, Helvetius kezéből fogja ajkaihoz emelni az eleusisi csészét. Ideges volt, de sokkal szebb, mint a milyennek Rákóczi képzelte; a mellett oly művelt és kedves, hogy Rákóczit teljesen elbájolta. Néhány nap mulva meg is kérte öt s örűlt, hogy politikai okokból – Lipót király és császár közbelépésétől tartva – a herczeg maga is helyeselte a házasság mielőbbi megkötését. Alig maradt annyi idő, hogy Wannfriedből, a hessen-rotenburgi herczegek székvárosából, a kelengyét elhozassák. 1694 szeptember 25-ikén megkötötték a házassági szerződést, melynek értelmében Károly herczeg 20.000 hesseni kamara-forintot adott leányával,* Rákóczi pedig százötvenezer német forint jegyajándékot kötött le menyasszonyának, 15.000 rajnai frt értékű ékszereken kivül. A herczegnő udvartartását (30 személylyel és 20 lóval) Rákóczi a maga költségén szervezte. Másnap (szeptember 26-ikán vasárnap) a kölni székegyház fölséges ívei alatt a még csak 23 éves József Kelemen bajor herczeg és érsek a főoltárnál eskette össze a 18 1/2 éves Rákóczit a 15 1/2 éves Sarolta herczegnővel. Rákóczi utóbb őszintén megvallotta,* hogy a házasság szentségéről alig volt fogalma. Lelkesedett felesége szépségén, de házasságra mégis inkább politikai okokból, mint szerelemből lépett.
Hist. des révolutions de Hongrie, II. 18.
Szalay a Századokban, 1870. 5.
Officium Rákóczianum 309.
A házassági szerződés szövege Thalynál, Rákóczi ifj. 239–241.
Erzsébet Sarolta (Liselotte) orléansi herczegnő.*
Erzsébet Sarolta (Liselotte) orléansi herczegnő arczképe Hyacinthe Rigaud festményéről (Szépművészeti Múzeum) id. Weinwurm Antal eredeti fényképfelvétele.
Szeptember 27-ikén ő a magyar urakat és vármegyéket, apósa pedig a német fejedelmeket értesítette az esküvőről; mire az ifjú pár Bécs felé indúlt. A Rajna és Majna völgyében lassan haladtak; október 10-ikén még csak Frankfurtban voltak. Itt kapta Magdolna darmstadti herczegnő levelét, melyből már nagyon későn értesűlt, a bécsi udvar s különösen Eleonóra császárné milyen szívtelen játékot űzött velök, mikor egybekelésök megakadályozására mindakettöjök halálhírét költötte. Mindenesetre jellemző, hogy több mint félesztendő alatt egyik fél sem járt utána, mi történhetett a másikkal. Szívében ezzel a titkolt szilánkkal még öreg napjaiban is énekelgette Mária Magdolna himnuszát: hogy a mikor a mennyei világosság atyja Magdolnára tekint, a szeretet lángjára gyúlaszsza, sóhajtozni ne engedje Életének ezt a regényét talán sohasem tudta meg a felesége, a kit most Aschaffenburgba vitt Anzelm Ferencz mainzi érsékhez és választófejedelemhez, ki házasságuk útját egyengette. A választó nagy örömmel fogadta a fiatalokat s harmadfél hónap mulva (deczember 21-ikén) újabb szívességet tett velök, mikor, mint a birodalom kanczellára, Rákóczi szentrómai birodalmi fejedelemségét sürgette. Az ifjak azután Bajorországon át Regensburgba értek, hol a hintókat és társzekereket hajókra rakták s a Duna hátán lassan haladva, csak november végén kötöttek ki Bécsben. Nagyon barátságtalan fogadtatás várt reájuk. Már harmadnap szobafogságot kaptak, a miért Rákóczi a király engedelme nélkül lépett házasságra, holott a király már ki is szemelte gyámfia menyasszonyát.* Aspremonte azonban, kinek mézesheteit az udvar egykor szintén ilyen módon keserítette meg, fölmutatta a nagykorúsításról szóló királyi oklevelet, mire a fiatalok visszanyerték szabadságukat.*
Hist. des révolutions de Hongrie, II. 18–19.
Önéletrajz, 48.
II. Rákóczi Ferencz neje, Sarolta Amália herczegnő.*
II. Rákóczi Ferencz neje, Sarolta Amália herczegnő. Az Eperjes város birtokában lévő eredeti festményről. Újabban tárgyalások folynak arról, hogy a város az eredeti festményt letétképen a Szépművészeti Múzeumban helyezze el.
József Kelemen kölni érsek és választófejedelem.*
József Kelemen kölni érsek és választófejedelem Heckenauer Lénárt egykorú metszetéről.
II. Rákóczi Ferencz czímere.*
II. Rákóczi Ferencz czímere Richter Aurél rajza.
