XIX. HAZATÉRÉS MAGYARORSZÁGBA. (1707.)
XIX.
HAZATÉRÉS MAGYARORSZÁGBA.
(1707.)
HAZATÉRÉS MAGYARORSZÁGBA.
(1707.)
A FEJEDELEM április 21-ikén délután hagyta oda Marosvásárhelyt. Útközben megszemlélt egy 3000 főnyi székely gyalogságot, a melynek nagyobb része csak botokkal volt fölfegyverezve. Hogy a székelyeket kissé föllelkesítse, az ifjú Cserey Jánost megbízta, gyüjtsön össze egy ezredre való székely kopjást. Cserey megfelelt a várakozásnak s a székely kopjások utóbb, az udvari hadakhoz csatolva, kitűnő szolgálatokat tettek.* Az éjszakát a fejedelem a kiesen fekvő radnóti várkastélyban töltötte, a melyet dédapja, I. György idejében Serena Ágoston velenczei építőmester emelt.* Másnap; nagypénteken, ott végezte ájtatosságait. «Ezen szent napokban – szólt* – nem hiában olvastaték a passióban: convenerunt principes sacerdotum et seniores populi in unum», mert itt értesűlt az ágostai hitvallásúak revőczei gyűléséről, mely különösen az egyházi fegyelem helyreállításával, de, a fejedelem gyanítása szerint, politikai kérdésekkel is foglalkozott. Templomozás után megszemlélte a radnóti malmokat s éjszakára átment a tordaaranyosi Egerbegyre. Nagyszombat napján (április 23.) innen vonúlt be Kolozsvárra, hol a húsvéti ünnepeket töltötte.* Innen üdvözölté féléségét, a ki akkor Berlinben tartózkodott, hogy megtudakolja, a porosz király elfogadná-e a magyar koronát fia számára, a kinek azonban előbb át kellene térnie a katholikus vallásra.* Innen köszöntötté Bercsényit is abból az alkalomból, hogy a marosvásárhelyi országgyűlés a IX. törvényczikkben visszafogadta erdélyi hazafinak s megengedte; hogy a fejedelemnek az ónodi országgyűlésre küldendő erdélyi követség előtt tegye le a hűségesküt.* Ünnep másodnapján, 25-ikén* Kolozsvárt nagy ünnepségek közt avatta föl a Nemesi Társaságot, vagyis a száz* nemes úrfiból álló századot, melynek ezredese ő maga lett. Kemény Simon, a fejedelem unokája, mint alezredes vezette szállása elé a délczeg lovasokat, a kik azután gyalog járúltak eléje az elfogadó teremben. Alapszabályaik felolvastatván, megeskette őket, hogy háborúban egymást sohasem hagyják el és nemességökhöz illetlen dolgokat egyáltalán nem követnek el.* Ezt a nemesi társaságot a fejedelem azért állította fel, hogy «az ausztriai kegyetlen birodalom által eltaposott régi dicsőséges magyar nemzetnek és sok úri és nemesi mellőzött családoknak hajdani boldog állapotát helyreállítsa s a mostani igaz nemes vérből származott ifjak szerencséjét előmozdítsa». Azt akarta, hogy «a jóságos cselekedetekben gyakorolván magukat és minden feslett erkölcsöt számkivetésbe küldvén, szüntelenül szeme előtt forogjanak s mint valami fiatal -fák; a miket országunkba ültetett, jó és tökéletes felnövekedésök következtében hasznos gyümölcsöt teremjenek édes hazánk szolgálatára … Igaz nemes vérhez nem illő cselekedetekkel meg ne mocskolják magukat, hanem tökéletesítsék magukat az ország hasznára, leginkább pedig a hadi dolgokban, melynek gyakorlását, az ifjúságnak ezt a drága kincsét, az ellenség a nemes vértől elvette. Legyenek rajta, hogy más hadi tisztek helyébe érdemesen léphessenek.»* Az eskü letétele után az ifjak térdre borúltak; a fejedelem egyenkint fölemelte és megcsókolta őket: mint társhíveit.* Magának és a hazának jó szolgákat akart nevelni belőlük.* Mint később Mária Terézia, a testőrző nemes ifjakat ő is a külföldi finomabb műveltség megszerzésére biztatta s azt akarta; hogy udvarában a franczia társalgáshoz szokjanak. Bercsényinek nem kellett neheztelnie, hogy «rossz fia» mostan már tudni fogja: comment c’est repas?* Mert a rossz fiúból később Francziaország tábornagya lett, az egyetlen idegen, a ki a franczia hadseregben annyira vitte.* Az önálló magyar hadsereg vezéreinek idővel ebből a társaságból kellett volna kikerűlnie. «Azt az ifjúságot – írta utóbb a fejedelem* – formális és reguláris hadakozásra kívánván tanítani: kevesenként kommandirozni csak azért is nem szokta, hogy az ellenkezéstől és volatilis (gyors, heves) Rajta Miska hadakozástól elszoktassa őket.»* De nemcsak katonai, hanem keresztényi erényeket is követelt tőlük; és «mivel minden jóságos cselekedet kútfeje az isteni félelem», mindennap elmondatta velök azt az imádságot, a mit ő maga írt számukra s azután misére küldte őket.* A «gavallérok» társaságát a Szentháromság oltalmába ajánlotta* s idővel ebből akarta kifejleszteni az «Isteni Gondviselés» czímü vitézi rendet.* Saját nyilatkozata szerint ez az intézmény nemes versenyre ösztönözte az egész magyar- és erdélyországi nemességet s egykoron bizonyára megfelelt volna várakozásainak: «Ha Istennek, kinek neve minden tetteiben dícsértessék, nem tetszett volna máskép rendelkezni.»*
Rákóczi emlékíratai, 213. Levele Bercsényihez április 24. Arch. R. II. 69: Teleki naplója április 21.
Kővári, Erdély régiségei, 213–4.
Teleki naplója április 24–25.
Rákóczi Bercsényihez, április 24. Arch. R. II. 68.
Századok, 1870. 73.
Arch. R. II. 69. és V. 416. Tört. Tár, 1897. 592.
Teleki naplója, április 15., (Thaly szerint, Rákóczi emlékíratai, 214.) 26-ikán.
A szám változott. 1710-ben már csak 80–90 volt. Tört. Tár, 1883. 391–3. V. ö. Arch. R. III. 479
Rákóczi eml. 213.
Ráday Pál beszéde 1707. november 13. a nemes ifjak felavatásán. Beniczky naplója a Rákóczi-Tárban, I. 62–63. 1708 április 21. a fejedelem újból előadta a társaság czélját. U. o., 117.
Rákóczi eml. 214. Arch. R. VIII. 389.
Bercsényi Rákóczihoz 1709 július 13. Arch. R. VI. 207.
U.-o. 1708 október 2. U. o. VI. 116.
Rákóczi 1708 június 3. Egerben vette föl a társaságba az alig 19 éves Bercsényi Lászlót; 1709 deczember 18. Hrabóczon kornétássá tette. 1712-ben XIV. Lajos testőr gránátosa, 1738. tábornok, 1742. altábornagy, 1758 márczius 19-ikén tábornagy lett.
Esterházy Antalhoz, 1710 május 5. Arch. R. III. 255.
Talán ezért nevezte ki ugyanaznap a tanult Bagosi Pált brigadérosnak. (Eredetije a gr. Bánffyak levéltárában, Erdélyi N. Múzeum.)
Beniczky naplója. Rákóczi-tár, I. 63.
Arch. R. III. 504.
Rákóczi eml. 213.
U. o. 214.
A radnóti várkastély.*
A radnóti várkastély, eredeti fényképről készűlt.
Gróf Bercsényi László, Franciaország maréchallja.*
Gróf Bercsényi László, Franciaország maréchallja († 1762), a Történelmi Képcsarnokban levő Latik-féle másolatról. id. Weinwurm Antal eredeti felvétele
A fejedelem Kolozsvárt más állami ügyekkel is foglalkozott s a főbbekkel tanácskozást tartott. «Keserves a lelkemnek, mondta volna ez alkalommal – hogy az eleim erdélyi fejedelmek voltak s én semmi örökös jószágaikat nem bírom.» Gróf Mikes Mihály megjegyezte, hogy kicsiny munkával juthatna hozzá: csak egy előterjesztésébe kerűlne. Az ország azonnal visszaadná.* A fejedelem azonban ezt az előterjesztést sohasem tette meg; pedig élt az adományozás jogával, mert a számkivetett Bánffy György kolozsvári házát Mikes Mihálynak, Apor István kolozsvári házait pedig Vay Ádámnak adományozta.*
Teleki naplója április 25.
Teleki naplója április 25.
«Eleve jól tudván, hogy minden dolgoknak a rend légyen a lelke», április 27-ikén nyomtatott nyilt parancsban tette közzé az imént lefolyt országgyűlésnek a katonaságra vonatkozó határozatait addig is, míg a teljes hadiszabályzatokat kinyomathatná.* Ugyanaznap intézkedett a szász mesteremberek összeírásáról* s gondoskodott Kun István kárának megtérítéséről.* Még aznap* odahagyta Kolozsvárt, melynek tanácsa a hóstátban (külvárosban) búcsuzott el tőle. Mit érezhetett, mikor áthaladt a fenesi csatatéren, hol nagyapja a fejedelemséget elvesztette. Gyalún, Vistán, Magyarsárdon és a szentkirályi hágón át ment 28-ikán Szentmarjára* s onnan 29-ikén a Szilágyságba. Zsibó mellett alaposabban szemügyre vette multkor elvesztett csatája helyét. A mint mondja,* csak akkor látta, mennyit tehetett volna Károlyi s mennyi mulasztást követett el azon a szerencsétlen napon. Különben április 30-ikán személyesen udvarolt neki Károlyi Szilágysomlyón,* a hol május elsején megpihentek. Május 2-ikán a fejedelem Margitta felé folytatta útját «éhhel haldokló és bágyadt marháival»;* 3-ikán átment Székelyhídra Károlyi Sándorral együtt, ki a várról tervrajzot készített.* Hogy Ónodhoz hamarabb érkezhessen; útját egy állomással megrövidítette. Már 4-ikén Debreczenbe érkezett s kissé megvigasztalta a ráczok érkezésének hírére újból megfutni akarókat. Hiszen belátta; hogy Debreczen megmaradásának nincsen jobb módja a futásnál; ugyanis ha az ellenség a lakosokat otthon találja s a templom körül magát besánczolja, megfizetik otthonmaradásuk árát, mert a kuruczok nem szenvedhetik ott az ellenséget s porráteszik városukat; ha azonban a császáriak nem találják otthon a népet; feléjök sem néznek.* A fejedelem maga hozta hírül,, hogy a marosvásárhelyi országgyűlés április 21-ikén a XXIV. törvényczikkben a hű és hazafias Debreczent a maga részéről is fölvette a szabad királyi városok sorába. Másnap, május 6-ikán, éppen a kálvinista Rómából küldte követségbe Brenner Domokos szepesi prépostot Rómába,* talán hogy megnyugtassa XI. Kelement. A pápa ugyanis Keresztély Ágost esztergomi érsekhez április 2-ikán intézett levelében* megrótta az «új dolgok indítóit», a kik nemcsak törvényes királyuk ellen keltek föl, hanem az egyház kegyúri és egyéb jogait is érinteni és bitorolni merészlik. A fejedelem május 6-ikán vett örökre búcsut a puszták városától, a mely azontúl is híve maradt, csak egyszer gondolt semlegességre. «Ha abban bízik a bírájuk, Dobozy, – szólt akkor a fejedelem* – hogy nem megyek tovább haragommal a praedestinatiónál, én is azt mondom; de ha az Isten is azt méltóztatott praedestinálni, a mit én gondolok: csak eszköze leszek szent akaratának, – úgy is beérik vele!» A város azonban megint inkább elszaladt a császáriak elől vagy a hó hátán épített új várost, de a fejedelem mindvégig, változó sorsban is tapasztalta a hazájához való igaz hajlandóságát.*
Teleki-levéltár, T. S. O. 1538. Közli Magyar Könyvszemle, 1879. IV. 296. Említi Thaly, Tőrt. Tár, 1879. 808.
Tört. Tár, 1882. 559
Teleki-levéltár, Földváry-osztály, LXXI 215. sz.
Teleki naplója szerint április 26-ikán, de ezt a 27-ikén Kolozsvárt kelt okíratok tévedésnek bizonyítják.
Arch. R. II. 71. Ráth, 312.
Rákóczi eml. 215.
Károlyi önéletírása, I. 100. Arch. R. II. 72.
Arch. II. 72.
Károlyi; I: 190. Vára Rákóczi szerint (Eml. 168.) a Kraszna ingoványai, közt feküdt. (Összetévesztette az Érrel.) Kevéssel látogatása után augusztus 29-ikétől 1709 október 25-ig maradtak fenn székélyhídi uradalmának jegyzőkönyvei. Arch. R. II. 651–6.
Rákóczi-Bercsényihez május 5: Arch: R. II. 72. és 1709 februárius 23. U. o. II. 445.
Levele XI. Kelemen pápához a vatikáni levéltárban. Dr. Veress Endre szíves közlése.
A dési gimnázium Urbáriumában, 168–170.
Rákóczi Károlyihoz 1708 április 11. Arch. R. II. 238.
Rákóczi levelei 1709 augusztus 10:, 1710 szeptember 9., deczember 12. Arch. R. II. 215.; III. 205., 533–4.
Apor István névaláírása.*
Apor István névaláírása, 1688. máj. 3-ikán kelt eredeti oklevélről. A marosvásárhelyi Teleki-levéltárban. Olv. Apor Istvan m. p.
Kun István névaláírása.*
Kun István névaláírása, a marosvásárhelyi Teleki-levéltár okleveléről. Olv. Kun Istvan.
Május 6-ikán este a fejedelem Böszörménybe ment a hajdúk közé.* Egy időben nagyon elégedetlen volt velök, mert be nem váló személyeket állítottak maguk helyett, némelyek pedig éppenséggel otthon maradtak. «Nem ezt kívánja a haza szolgálatja s kivált mostani szüksége», korholta őket akkoron.* Egyébként is tapasztalta a talpasoknak csúfolt* hajdúk «sokszori gyengeségét»* és «a haza szolgálata érdekében» csak imént* intézkedett, hogy a hajdúvárosok engedelmeskedjenek Biharvármegyének. Úgy gondolkozott,* hogy ha a hajdúvárosok első alapítóinak szándékát mindenkor híven követték volna és lakóikat czélszerű katonai fegyelem alá vetik, elejét vehették volna annak a rossznak, hogy csalják az országot és a nemességet, a mennyiben egyik helyről a másikra vándorolnak, hogy földjeik után ne kelljen adózniok az uraknak. Ő maga csak nem régen* tette Gönczöt hajdúvárossá, de meghagyta Abaúj-vármegye hatósága alatt és a közterhek alól nem mentette föl. A tíz hajdúváros katonasága szervezését már a háború kezdetén főkapitányukra, Buday István tábornokra bízta* s a hadjárat vége felé megható nyilatkozatokat tett hűségökről, kitartásukról. «A hajdú nyomorék, – szólt* – mert egész télen az utczákon vájt lyukakban, szalma s fa nélkül lakott. Az avart szaggatják s azt égetik. A tisztek töltöznek a kvártélypénzzel, hajdúnak, katonának semmit sem adnak.» Saját vallomása szerint* örökös hajdúvárosaiból álló ezrede végül annyira megfogyatkozott, hogy némely zászlója alatt csak 10–15 szolgált. De eleik által kiadott s általa is megerősített kiváltságaikra hivatkozva, őket az ezred kiegészítésére szólította fel. Azt akarta, hogy a hajdúvárosok személyesen táborozzanak és a haza szolgálatában fegyverekkel foglalatoskodjanak.* De kijelentette, hogy a szabad hajdúkat valamely őrségben vagy ezredben lekötni nem lehet: «más lévén az ő hivataljok».*
Rákóczi Bercsényihez, május 6. Arch. R. II. 73.
Rákóczi Károlyihoz, 1705 augusztus 29. Arch. R. I. 400.
Rákóczi Károlyihoz 1708 június 17. Arch. R. u. 280.
Rákóczi Bercsényihez 1706 április 11. U. o. I 521.
Rákóczi Galamboshoz 1707 márczius 14. U. o. II. 51.
Rákóczi emlékríratai, 70.
1707 márczius 14. Arch. R. II 54.
Arch. R. I. 73., 308.
1710 márczius 12. U. o. III. 65.
1710 márczius 12., augusztus 8., szeptember 24. Arch. R. III. 65., 490., 507.
1710 május 9. U. o. III. 422.
1710 április 1. U. o. III. 386.
Keresztély Ágost szász herczeg, esztergomi érsek.*
Keresztély Ágost szász herczeg, esztergomi érsek, Weigel bársonymodoros rézmetszete a Történelmi képcsarnok grafikai gyűjteményében. Id. Weinwurm Antal új eredeti felvétele. (V. ö. Mill. tört. VIII. köt. 57. l.)
Göncz.*
Göncz. Cserna Károly rajza.
A hajdúvárosok lelkesedéssel fogadták a fejedelmet, ki egynapi pihenés után, május 8-ikán érkezett kedves kastélyába, Szerencsre.* Odajött hozzá 14-ikén Károlyi Sándor, 20-ikán pedig Bercsényi.* 16-ikán már az ónodi országgyűlésen kellett volna lenniök, de mivel az árvizek miatt a vármegyei urak csak lassan gyülekeztek, tanácskozásokkal és vadászatokkal töltötték az időt. Május 23-ikán mind a hárman átmentek Ónodra,* vagy inkább a körömi mezőre, a hová az árvizek miatt az országgyűlés táborát áttette. Ide nagy és fényes kíséretével május 24-ikén, kedden délután öt órakor vonúlt be.* Elül, vörös lobogók alatt, két székely sereg s a karabélyos ezred; utána a fejedelem aranyos szerszámú vezetékjei Giczey Zsigmond főlovászmester felügyelete alatt. Majd Ottlyk György udvarmester, Vay Ádám udvari kapitány, a szenátorok s Bercsényi és Károlyi vezérek. A fejedelem pompás török pej-paripán, királyszínű bársony köntösben, a nemes ifjaktól körülvéve jött. Nyomában az úri és a főrendek, vármegyei urak, kornyéta alatt a párduczos udvari nép s a mezei hadak következtek. A fejedelem leszállt a sátor előtt, a melyet székely karabélyosok és franczia gránátosok vettek körül. Odabenn elbúcsúzott a tábornokoktól, szenátoroktól, főuraktól és pihenőre tért.*
Rákóczi Bercsényihez. U. o. II. 75. A Századok (1895. 627.) tévesen 12-re teszi érkezését.
Károlyi önéletírása, I. 191.
Károlyi, u. o. A bártfai követek naplója. MHH. XXVII. 123.
Ez ünnepély leírásával kezdődik Beniczky Gáspár 1707–10 évi becses naplója. Közli Thaly a Rákóczi-tárban, I., 5–232. l.
U. o. 5–6. 1.
Záróvignette.*
Záróvignette. Dörre Tivadar rajza.
