XVIII. AZ UTOLSÓ FEJEDELMI BEIKTATÁS ERDÉLYBEN
XVIII.
AZ UTOLSÓ FEJEDELMI BEIKTATÁS ERDÉLYBEN
AZ UTOLSÓ FEJEDELMI BEIKTATÁS ERDÉLYBEN
A FEJEDELEM április 5-ikén, kedden indúlt meg Mezőbándról. Nyulason csatlakozott hozzá Pekri ezrede, mely már harmadnapja állott ottan; továbbá Székely Miklós kopjás, lobogós ezrede és öt század karabélyos. Erre következett tizenkét karabélyos, két udvari strázsamester és párosan az étekfogók; két zöldlobogós étekfogó egy allovászmesterrel; 12 szépen fölszerszámozott mezei vezetékló, s 8 (Teleki szerint 9) drágaköves, aranyos, ezüstös török szerszámú ló, melyet 2-2 (Teleki szerint 1–1) gyalog palotás vezetett. A két főlovászmester után mentek a török síposok, rézdobosok és hat trombitás. A két főlovászmester után párosan bejáró úrfiak jöttek, majd két csuhadár (cubicularius, udvarnok), két fegyverhordozó, három főhadsegéd s párosan Vay udvari kapitány és Ottlyk főudvarmester.
A fejedelem maga szarvasszínű fakólovon ült: «zöld bársony, skófiummal készűlt egyetmás rajta; fejér kolcsag, köves, medailleos süveg a fejében.»
Mindjárt a fejedelem után ment Des Alleurs tábornok, franczia követ, két magyar tábornokkal s a kornyéta (fejedelmi zászló) alatt az udvari népség. A fejedelem 3 s az udvari kapitány és fő. udvarmester 1–1 hintaját öt század karabélyos, 3 század vöröskopjás székely és két század franczia gránátos követte.
)
A marosvásárhelyi országgyűlés articulusai. (1707. ápr. 1.) Az Erdélyi Nemz. Múzeumban őrzött eredeti példányról.
)
Így érkeztek a Maros vásárhelyi hídjához, hol az erdélyi rendek lóháton várakoztak. A hídon átkelve, Pekri Lőrincz az ország nevében üdvözölte. Ekkor jobbról-balról 3–3 pompásan öltöztetett kengyelfutó csatlakozott s közrefogták őt a vörös deliások (ezüst csattos katonák), A követek párosan sorakoztak a kornyéta után. Egyebekben a régi rendet megtartva, a nép örömrivalgása közt mentek a mai Posta-rétre.* Ott a fejedelem számára készített emelvényt, a melyet drága szőnyegek borítottak, Szentiványi János 12 század palotás gyalogja és hat század franczia gránátos, három hadrendben fölállítva, örízte. A díszmenettel érkezők szintén csapatonként arczczal fordúltak az emelvény felé, melynek közelében a bejárók, csuhadárok, fegyverhordozók az udvari kapitánynyal és a főudvarmesterrel együtt leszálltak lovaikról, míg a fejedelem a rendekkel lóháton ment egészen odáig. A rendek nem szálltak le, mert a fejedelem maga figyelmeztette őket, hogy ez az ő beiktatása előtt nem illenék. Bejárók, csuhadárok a fegyverhordozókkal kísérték föl az emelvényre, hová Teleki Mihály (mint gazda), Vay és Ottlyk vezették föl. Fenn, baloldalt állott a négy bevett vallás 24 papja, püspökeikkel, kivéve a katholikus püspököt, a kit a fejedelem udvari főpapja, gróf Zichy Pál képviselt.* Jobbról a regalisták helyezkedtek el. Az emelvény közepén kerekded asztal állott s rajta kereszt; előtte pirosbársony karosszék. Amaz volt az oltár, ez a trón. A fejedelem a kettő közé állott. Jobbról Vay, balról Ottlyk állt mellette; mögötte egy-egy fegyverhordozó tartotta a fejedelmi tollas buzogányt és a gyémántos kardot.
Ugyanott, hol gránitobeliszk jelzi Töröknek, Horváthnak és Gálfinak a szabadságért 1854 márczius 10-ikén történt kivégzését. Emléket érdemelne ott az erdélyi utolsó fejedelmi iktatás megtörténte is.
Mivel csak négy katholikus székely esperes jelent meg, két jezsuitának kellett volna az egyes felekezeteknek fenntartott hatos szám kiegészítése végett az emelvényre fölmenni; de ők a kolozsvári diadalív óta történt zaklatásokra s egyéb nyomós okokra hivatkozva kimentették magukat (Historia missionis M.- Vásárhelyiensis Soc. Jesu [kézírat a marosvásárhelyi plébánián], 60. 1.)
A fejedelem a rendek szónokának, gróf Pekri Lőrincznek üdvözlő beszédére «gyönyörűséges peroratioban» válaszolt. Megmagyarázta, a régi fejedelmek miért kívánták, hogy a szabad ég alatt, mindenkitől látható emelvényen iktassák be őket. Azért tették ezt, – úgymond – mert ők az égnek kiterjesztett erőssége alá, a földnek színénél feljebb hivattatván, ne felfuvalkodásból, hanem a világot igazgató Isten hívásából merészeljenek föllépni. «És ottan is gondolják meg: a népeken való birodalom ámbár szintén felemelkedett legyen is, de az isteni őrállás és kormányzás által erősíttetik meg.» Elmondta aztán, gyermekségétől fogva mennyiszer tapasztalta Isten gondviselését. Ártatlanul megfogták, rágalmazták: egyedül Isten keze szabadította meg. Majd bujdosott, de idegen országból az angyal behozta a hazába, hogy kezére vegye megromlott szabadságunkat. Ezek voltak a lánczszemek, a melyek őt a fejedelmi méltóság fölvételére vezették. Végül kifejtette, miként kívánja az országot igazgatni, a szegényeket, árvákat, özvegyeket oltalmazni. Hathatós beszédét könynyezve azzal fejezte be, hogy sok jót kívánt az ország minden rendeinek.
Pekri Lőrincz zászlója, I. (Az Erdélyi Nemzeti Múzeumban.)*
Pekri Lőrincz zászlója I. II. Az Erdélyi Nemzeti Múzeumban őrzik. Az Érem- és Régiségtani Intézet felvétele. A zászló felirata egyik oldalon: OPTABILIVS HONES- | TE MORI QVAM TVR- | PITER VIVERE | COMES LAVRENTIVS PEKRI [Pekri-czimer] PAX PAX CLAMATVR | SED PAX PER BEL- | LA PARATVR. || a másik oldalon: ET PATI ET FACERE | FORTIA STRENVI DU- | CIS ET MILITIS EST | [Rákóczi czímer] || PARCERE SUBJECTIS ET | DEBELLARE SUPERBOS.
Ekkor megint Pekri szólt; az ország nevében eléje terjesztette a beiktatás föltételeit, kérte azok felolvastatását s hogy rájok a régi fejedelmek szokása szerint hitet tegyen. Egyúttal megkérte, fogadja el a felséges czímet, a melylyel az országgyűlés felruházta.* A fejedelem azt felelte (s később meg is írta), hogy sohasem vágyódott erre a czímre. Ha a rendek a maguk dicsőségére mégis illendőnek tartják czíme növelését, ő semmiben sem akar ellenkezni; sőt teljes ügyekezetével rajta lesz, hogy ezen nemes haza hírét, nevét, szabadságát az egész világ előtt tündököltesse. Tegye őt Isten olyan szerencséssé, hogy a felséges czímmel mind az országnak, mind a hazafiaknak annyit szolgálhasson és kedveskedhessék, a mennyit eddigi méltóságos czímével ügyekezett és kívánt szolgálni.*
Az erdélyi fejedelmeket a XVII században kegyelmeseknek és nagyságosoknak (néha méltóságosoknak), latinul illustrissimusoknak és celsissimusoknak szólították. Serenissimus czímet rendesen csak a királyoknak adtak s a német-római császárok a francziák közül először XIV. Lajost szólították maiestasnak serenitas helyett. Hasonlót a spanyol, angol és dán királyok s az orosz czár hiában követeltek a maguk részére. Érthető zavart keltett tehát az udvarnál, a mikor Rákóczi 1706 június 17-ikén mint serenissimus princeps küldött követeket a nagyszombati béketárgyalásokhoz; de 1710 szeptember 8-ikán már büszkén hivatkozott rá, hogy a serenissimus czímmel őt a muszka czáron kívül más királyok is megbecsűlik. XIV. Lajos franczia, V. Fülöp spanyol, Anna angol királyok és I. Frigyes porosz királyok őt cousinjoknak szólították. Rákóczi ügyelt is Európa egyes részeiben elismert czímére. Mencsikoff orosz hadvezért s a konstantinápolyi franczia követet figyelmeztette, hogy ne czímezzék őt celsissimusnak, ha uraik serenissimusnak czímezik. A bécsi udvar eleinte csak Rákóczi úrnak, később is legfeljebb illustrisnak nevezte; de teljesen ő sem adta meg a császárnak a követelt czímet. Az utolsó napokban (1711 februárius 18-ikán) bosszúsan jegyezte meg, hogy inkább tárgyal a czárral, mintsem árról vetekedjék, clementissimus-e vagy benignissimus?
Thaly, Kalászok, 232.
Pekri Lőrncz zászlója, II. (Az Erdélyi Nemzeti Múzeumban.)*
Pekri Lőrincz zászlója I. II. Az Erdélyi Nemzeti Múzeumban őrzik. Az Érem- és Régiségtani Intézet felvétele. A zászló felirata egyik oldalon: OPTABILIVS HONES- | TE MORI QVAM TVR- | PITER VIVERE | COMES LAVRENTIVS PEKRI [Pekri-czimer] PAX PAX CLAMATVR | SED PAX PER BEL- | LA PARATVR. || a másik oldalon: ET PATI ET FACERE | FORTIA STRENVI DU- | CIS ET MILITIS EST | [Rákóczi czímer] || PARCERE SUBJECTIS ET | DEBELLARE SUPERBOS.
Engedelmével azután Bartha András ítélőmester felolvasta a föltételeket* s kérte, tegyen hitet reájok. A fejedelem tehát az oltárhoz közeledett. Gróf Zichy Pál, az udvari főpap, eléje tartotta az evangéliumot, a törvényben megállapított esküformával együtt. Jobbkezét Rákóczi az ezüst feszületre téve, baljával pedig az ország törvénykönyveire (az Approbatákra és a Compillatákra) támaszkodva, hangosan felolvasta az eskümintát és letette a hitet, mire Pekri megcsókoltatta vele az evangéliumot. Most az emelvény közepére tették trónját s a fejedelem föltett süveggel leült.
Közli Thaly a Tört. Tárban, 1897. 583–4.
Bartha András az ország nevében szép, de hosszas beszédben üdvözölte őt. Azt fejtegette, hogy Isten adja a jó és a rossz fejedelmeket a szerint, a mint megáldani vagy büntetni akarja az alájuk vetett népeket. A mennyivel nagy öröme lehet annak, – szólt* – a ki a fölháborodott tengernek szélvészei után csendes partra jut; annyival nagyobb és teljesebb örvendezésünket tapasztaljuk országostul mi is, hogy mindjárt eleintén az Ausztriai Háznak kegyetlen birodalmától elszakadván,... reménytelen boldogulásunknak fényét kiderülni láthattuk akkor, a midőn felséged... az egész magyar nemzet ügyét karjára vévén, mindekkoráig úgy igyekezte e hazának is dolgait szerencsés fegyverének előmenetelével kormányozni, hogy mindazokban szíves atyai gondviselését minden privatum, haszon és dicsőségkeresés nélkül bizonyítván, egész szabadságunk helyreállítását kimunkálódhassa. Őseire, saját megbecsülhetetlen érdemei és a nemzeti ügy szabados folytatása iránt való tekintetből őt, ki a hatalmat más úton is megszerezhette volna, önként és szabadon választották s most szívök nagy örvendezésével be is iktatták fejedelmöknek. Sőt nemcsak az őseit megillető felséges czímet ruházták reá vissza, hanem teljes indulatuk kinyilatkoztatása végett, hogy tapasztalt nagy érdemeit, a mennyire lehet, az egész magyar nemzet képében megjutalmazhassák, őt jó atyjuknak, pro patre patriae vallják, ösmerik, nyilvánítják s magukat országostul, három nemzetestül fejedelmi kegyelmességébe ajánlják.
Beszédének ez a része – úgy látszik – belekerűlt az 1707:I. tvczikkbe. U. o. 578–9. A beszédért Bartha a fejedelemtől utóbb, április 21-ikén, száz arany tiszteletdíjat kapott. Századok, 1888. 48.
A nép erre háromszoros vivátot kiáltott, a fejedelem pedig szép beszédben válaszolt. Salamon király szavaival kezdte, bölcsességet kérvén az Istentől; végül pedig atyai szeretetéről biztosította népet, amelyet Isten a rendek kívánsága szerint hatalma alá helyezett. Beszéde végén a katonaság sortüzet adott, mire a lelkesült, fényes menet az előírt rendben a jezsuiták szerény kápolnájához indúlt.*
Ez a kápolna egy szerény társházzal a mai Széchenyi-téren állt, az 1728 után épűlt kath. templom helyén. Tekintettel a hely szűk voltára, annak idejében sokan a várbeli ev. ref. templomban akarták megtartani a beiktatás egyházi részét, de a vásárhelyi jezsuiták bejegyzései szerint (Hist. missionis M. S., 60.) – Rákóczi azt mondta volna, hogy készebb Erdély határáról visszafordúlni Magyarországba, mint kálvinista templomban tartani beiktatását; s inkább választotta a jezsuiták kis kápolnáját.
A kápolnában gróf Zichy Pál apát négy székely prépost segítségével tartotta meg a hálaadó istentiszteletet. Ennek végeztével a fejedelem a katonaság üdvlövései közt átment a szállásul kijelölt Szabó Ferencz-féle palotába* Antalffi János főesperes (a későbbi erdélyi püspök) latin egyházi szónoklatának meghallgatására; de utóbb a kápolnában is meghallgatta Mocsonoky Pál magyar szentbeszédét. A jezsuiták később hálásan ösmerték el, hogy a fejedelem a római katholikus egyháznak dicséretes, valódi és igaz fia volt, mert megakadályozta a máshitűek kívánságát, hogy ezt a kápolnájukat elvegyék, a rendet pedig – a magyarországiak módjára – Erdélyből kiűzzék.
Ezt feltünteti Tóth-Mikolai István kincstári irnok 1821. évi rajza (Prospectus fori lib. reg. civ. M.-Vásárhelyiensis versus occidentem. (Teleki-lt.) Lásd mását a 606. lapon. Mások szerint a fejedelem a Makariás-ház földszintjén szállt volna meg, mint utóbb II. József császár is. A nagy tanácskozó (?) termet a kaputól balra mutogatják.
A fejedelem azután kihallgatást adott Szabó Ferencz házában, hová a kápolnából gyalog ment át. Először a rendek üdvözölték szép szónoklattal s ő mindenkivel kezet szorított. Szépen üdvözölték őt a katholikus, majd sorban a református, evangélikus és unitárius papok, kikkel szintén kezet fogott. Nyilvános kihallgatáson fogadta Des Alleurs marquist is, a ki trónfoglalása alkalmával XIV. Lajos üdvözlő-levelét nyujtotta át; a magyarországi szövetséges rendek szintén külön követség útján kívántak neki szerencsét. Az egész napi ünneplésben a fejedelem kifáradt s estebédjét egymagában költötte el.*
A beiktatás ünnepségeinek leírása Rákóczinál, Emlékíratok, 207–210. Teleki Mihály kézírati naplója április 5-ikről. Aszalay Ferencz szenátusi titkár levele 1707 április 6-ikról. (Rákóczi emlékíratai, 208–9.) Egy névtelen füljegyzés az Erd. N. Múzeumban. (Kemény J. gyüjt. Collectio maior, 19. kötet. Ism. Kelemen Lajos, Erdélyi Hirlap, 1907. 80. sz.) Historia missionis M.-Vásárh. societatis Jesu (kézirat a m.-vásárhelyi plébánián, 59–61. l.). A sok ellenmondás ezek nyomán egyeztetve. V. ö. Szádeczky ll. Rákóczi Ferencz Erdélyben, 13–18.
Rákóczi marosvásárhelyi szállásának rajza.*
Rákóczi marosvásárhelyi szállásának rajza. Tóth-Mikola István kincstári irnoknak a Teleki-levéltárban őrzött 1821. évi rajza után készült.
Udvari hadait másnap azonnal a Szebent ostromló hadak erősítésére küldte, hogy senkise vádolhassa afféléről, mintha katonai nyomás alatt akarná megtartani az országgyűlést.* A rendek még aznap magában az országgyűlésben esküdtek meg, hogy hűségesek lesznek iránta,* mire a fejedelem 7-ikén hét különböző palotában vendégelte meg az urakat s a piaczon a népet. «Álmélkodtak is rajta az erdélyi urak», a kik vederszámra ihatták a legfinomabb tokaji borokat; s a nép is annyit meríthetett a boroskádakból, hordókból, a mennyit csak akart.*
Rákóczi emlékíratai, 210.
Teleki naplója, április 6-ikán. Lásd 1707: IV. tvcz.
Ottlyk önéletírása, 101–2. Az erdélyi névtelen, id. h.
A szebeni várkapu.*
A szebeni várkaput régi festmény után Székely Árpád rajzolta.
Április 8-ikán nyílt meg a várbeli református templomban a tulajdonképeni országgyűlés. «A kinek – szólt előterjesztéseiben a fejedelem* – csak az elmult saeculumban is dicsőséges szabadságaiban frissen illatozó virágzását (ámbár a kies szellő lengedezésének színe alatt) az ausztriai szélvész háborúja szomorúan elhervasztotta vala: annak mindazáltal szép törvényes igazságában és rendben fundáltatott s kiterjedett gyökerét a nagy Istennek jó gondviselő kegyelme oly móddal takargatta, a honnan újólag azon drága szabadsági jusnak bimbója kinővén, mind kicsírázhasson, mind pedig idejében feljövő délszínnek alkalmatosságával, annak előddedi virágának teljességét, a mint reméljük, végre mindnyájan szemlélhessük». Teleki szerint* az erre következő kemény javaslatok jobb s állandóbb időkre haladhattak volna. Három olyan urat is látott, a ki a fejedelem háta mögé tétette volna az ország törvényét, csak javukra váljék. Rákóczi beiktatásából önként következett, hogy a rendek örökre ellene mondtak II. Apafi Mihály és az Ausztriai Ház erdélyi fejedelemségének.* De a többi törvényjavaslat is keménynek látszott, a mit az erdélyiek arra magyaráztak, hogy a Rákóczival jött magyar, főkép katholikus urak, otthonosan akarnak berendezkedni Erdélyben.*
Propositio seren. principis Dni Fr. II. Rákóczi ad inclytos trium nationum regni Transylvaniae et partium Hungariae eidem annexarum universos status et ordines … facta. Folio. 12 oldal. Egy-egy példánya az Erdélyi N. Muzeumban és a Teleki-levéltárban. Teleki naplója szerint a propozicziókat 12-ikén kezdték tárgyalni.
Teleki naplója április 12-ikén.
1707: II. és III. tvcz. Tört. Tár, 1897. 584–6.
«Vajha az Isten nem azért büntet-e minket most sokféle ítéletivel – kérdi Teleki az idézett helyen, – hogy a magyarországi némely telhetetlenek száz jobbágygyal be nem érik vala; olyak pedig itt Magyarországban húsz ház jobbágygyal is alig bírnak. Sőt némelyikünk Radnóttal s a többi Apafi-jószágokkal álmodozik vala. Osztjuk vala magunknak ezt s amazt. A Teleki-familia jószágai is már őket illeti vala. Ez ilyen zavaros vízben való halászásnak adjuk nemzetestül az árát. Erdélyi hív szolga úr bizony feloszthatta volna, a mit neki adtak volna. Incorporálák is sokan magukat.»
A marosvásárhelyi vártemplom.*
A marosvásárhelyi vártemplom. Fametszet Kubinyi és Vahot: «Magyarország és Erdély képekben (Pest 1853)» cz. mű II. kötete 67. lapján.
)
II. Rákóczi Ferencz levele Pekri Lőrinczhez. (Kelet nélkül.) Eredetije a kolozsvári ereklyemúzeum Dániel-család levéltárában. Kiadta Thaly «Történelmi Kalászok. Pest, 1862» cz. művében.
Olv.:
II. RÁKÓCZI FERENCZ LEVELE GR. PEKRI LŐRINCZHEZ.
(Kelet nélkül.)
Isten minden jokkal aldgja meg Kegyelmedet Szivbül kivánom. Az Kegyelmed levelébül értvén az orszag irantam tet vegezését, aztat igenis masnak nem tulaidonithatom hanem az Kegelmetek hozzam valo szives indulatinak, mert ugyanis talám senki sem mondhattja hogy valaha csak emliteniis halotta volna tülem ez irant valo vagyodasomat, hogy ha mind azon által az Statusok magok dicsösegekre illendö dolognak tartjak ezen titulusom öregbülését, en semmibe ellenkezö lenni nem akarok, söt tellyes igyekezetem az, hogy ezen Nemes Hazanak hirit, nevét, s-szabadságát az egész keresztény világ elöt tündököltessem, köszönöm mind azon által Kegelmeteknekis az meg mutatot szives igyekezetet, kivanván hogy tegyen Isten oly szerencséssé hogy az Felséges titulussal mind az országnak mind annak igaz fiainak annyit szolgalhassak, és kedveskedhessek, az mennyit az mostani Méltosagos titulussal igyekezek, s-kivánok maradvan
Kegelmeteknek
mind Jot kiváno Attyafia
F. Rakoczi mpp.
Rákóczi erdélyi fejedelmi előterjesztésének czímlapja.
A fejedelem mindjárt a megnyitáskor kormánytanácsosokat nevezett ki, hogy erdélyi ügyekben akkor is legyenek tanácsosai, mikor a rendek nincsenek együtt. Azonban Toroczkay István elnöklete alatt most csak nyolcz szenátort nevezett ki* s négy helyet fönntartott a Szeben fölszabadítása után hűségére térni akaró urak számára.* Az egyik tanácsost, Kemény Simont, személynöknek s a tizenkéttagú fejedelmi tábla elnökének nevezte ki.* Ítélőmesterekké Bartha Andrást és Samarjay Pétert tette. Április 03-ikán többnyire katholikusokkal töltötte be az erdélyi s a részekbeli főispánságokat.*A fejedelemség kincstárát 11-kén Barcsay Ábrahám tanácsosra, mint kincstartóra, de saját fejedelmi kamarai jószágainak és bányáinak és jövedelmeinek kezelését régi módon külön igazgatóra, Kismarjay Albertre bízta. Hogy jóakaratát megmutassa s a nép sorsán enyhítsen, odacsatolta (a XXIII. t.-cz.-ben) az iránta hűtelenektől lefoglalt javakat is.* Különben maga mondta, hogy ezen a gyűlésen nem voltak különös czéljai s nem kívánt egyebet, mint eszközöket a háború folytatására.
Ezek az 1707: VIII. tvcz. szerint: gr. Pekri Lőrincz, Barcsay Mihály és Ábrahám, Kemény László, gr. Mikes Mihály, Vay Ádám, gr. Teleki Mihály, Arelt János. Esküjök u. o. és Tört. Tár, 1897. 589–590.
Rákóczi eml. 210.
«A tábla fiainak» feladatát 8 maga ismerteti u. o.
Teleki naplója április 13-ikán a főispánok felsorolásával.
Rákóczi eml. 210–1.
Thoroczkai István névaláírása.*
Thoroczkai István, az erdélyi hadak főkapitányságának névaláírása, 1704. febr. 10-ikén kelt oklevélről. A marosvásárhelyi Teleki-levéltárban. Olv. Thoroczkai Istvan m. p.
Két dolgot azonban semmiképen sem ért el. Április 14-ikén ugyanis a vallásszabadság elve nevében az erdélyi katholikus püspökség helyreállítását javasolta. Az erre támadt heves vitában a rendeket őmaga akarta meggyőzni a javaslat szükségességéről; rendre czáfolgatta okaikat s még Pekrit is elhallgattatta; de az evangélikus református és evangélikus rendek előterjesztése következtében a kérdést 17-ikén végre is levette napirendről. Teleki – saját vallomása szerint – megadta az árát a pápista püspök nem akczeptálásának, de azzal vígasztalódott, hogy az erdélyi református egyházkerület őt választotta meg gondnokának.* Másik veresége végzetesebb volt, mert egészen tönkretette erdélyi hadait. Abban ugyan téved a fejedelem,* mintha törvényben mondták volna ki, hogy t. i. a megegyezése nélkül katonáskodó jobbágyot minden földesúr visszakövetelheti; de bizonyos, hogy a vármegyék követei ilyen utasításokat hoztak magukkal.* Például a belső-szolnokiak tiltakoztak az ellen, mintha a fejedelemnek édes nemzetünk és hazánk nagy javára czélzó fegyverét kevesíteni vagy fogyasztani ügyekeznének; de nagy fájdalommal látják, hogy a hadakba többnyire minden tekintetben alkalmatlan parasztemberek is beállanak, kiknek nincs jó fegyverök, lovuk. Csupán a földesurak szolgálata elől menekülnek oda, de jobbadán megvesztegetvén a hadi tiszteket, rövid katonáskodás után hazatérnek, otthon laknak, a falusiakat zaklatják, ingyen élősködnek, a fejedelem s az ország parancsaival nem törődnek. Atyjuk és más hozzátartozóik; még külön kenyéren élő atyjokfiai számára is az adó felének elengedését követelik s a törvényhez ragaszkodó bírákat halállal fenyegetik, verik, károsítják.
Teleki naplója április 14., 16., 17-ikén. Rákóczi eml. 206–7. Rákóczi Bercsényihez április 13-ikán, Arch. R. II. 66.
Emlékíratai, 211.
Pl. Belső-Szolnok vármegye követei, Fosztó Zsigmond és Prónai István. Teleki lt., T. S. oszt. 1537. k.
A törvénybe csak annyi jutott be (1707: XV. t.-cz.), hogy «felséges urunk, a militia intertentiója, ruházása és fegyverkezése iránt való felséged propositióját alázatosan értvén, mindenikről egész dispositiót töttünk, a naturálékat répartiáltuk.» A fejedelem úgy vélte, hogy bármily képtelen is ez a törvény, oly természetű háborúban, a milyet ők viseltek, teljesen föllázította volna a kedélyeket, ha visszaveti, mert azt hitték volna, hogy a jobbágyok fölfegyverzésével korlátlan uruk akar lenni. A magukat politikusoknak tartók azt rebesgették ugyan, hogy róla ilyesmit nem tesznek föl; de egy rosszakaratú fejedelem megtehetné. «Még a józanabbak sem látták be; hogy jelenleg olyan háborúról van szó; a mely által szabadságunkat akarjuk visszavíni; szabadságunkat, a melyet ők már is élvezni óhajtanak.» Igen rosszul esett a fejedelemnek, hogy mindazok után, a miket szabadságszeretetből tett, gyanakodtak reá. «De – úgymond – az a választott fejedelmek sorsa, hogy folyton gyanakodnak rájuk s ha tulajdon lelkiösmeretök meg nem nyugtatná őket, mindig szerencsétlenek volnának.» Már csak azért is beleegyezett abba a törvénybe, mert azt hitte, hogy Erdély birodalma Magyarország fölszabadulásától függ. Ha ez sikerűl, azt is megnyeri; de ha a császár fegyverei meghódítják Magyarországot; saját erejéből Erdélyben sem sokáig tarthatja magát; mert «ha a várost bevették, a fellegvár sem daczolhat sokáig.»* Idejárúlt, hogy a székelyeket saját tisztjeik vetették szolgaságra, mert, a törvényekkel daczolva, minden katonai szolgálat alól kivonták, hogy földjeiket míveljék. Mostanától fogva pedig az erdélyi urak általában véve úgy bántak katonáskodó jobbágyaikkal, hogy a fejedelem szíve valóban megesett rajtok. Erdélyben többé nem is volt nagyobbszámú hada* s voltaképen Erdélyben is a magyar szövetség erejére kellett támaszkodnia.
Rákóczi emlékíratai, 211–2.
U. o. 212.
Április 16-ikán Pethes András püspök és Galambos Ferencz magyar szenátorok előbb a fejedelem és a tanács előtt, azután pedig magában az országgyűlésben javasolták, hogy a magyarországi szövetkezett rendekkel Huszton kötött szövetséget megerősítsék. A rendek a X. törvényczikkben nemcsak ezt tették, hanem gróf Mikes Mihályt, Kemény Simont, Lázár Ferenczet és Kolozsvári Mártont követeknek választották az ónodi országgyűlésre, hogy ott a huszti országgyűlésnek minden czikkelyét ne csak törvényczikkelyben ratifikáIják, hanem azt ünnepélyes okíratba foglalva, Erdélyország levéltárába is behozzák.* A fejedelem hintón, két sereg karabélyossal, pompásan öltöztetett lovakkal és némely udvari szolgákkal maga is megjelent az országgyűlésen s helybenhagyta a javaslat törvénybeiktatását.*
Tört. Tár, 1897. 592–3.
Teleki naplója, április 16-ikán.
)
Teleki Mihály naplójának egy lapja a beiktatásból, a marosvásárhelyi Teleki-levéltárban őrzött eredeti kéziratról.
Olv.:
TELEKI MIHÁLY NAPLÓJÁNAK EGY LAPJA A BEIKTATÁSRÓL.
170? Aprilís 4
jo Puska lövesnyire allottanak; mig az Fejedelem az Teatromra fell ment bal felölt az clerusj rend. Catolica. Reformata, Evangelica es Unitaria recepta Religiokon levők állottanak s- ott vártak az Fejedelmet. Az Teatrum hata meget jo messze 12. Palotass gyalog Compania ess 6. Compania gyalog granateusok 3 lineaban allottanak Sz. Ivanyi Janos leven az obestere az Palotasoknak ess igy az Fejedelem le szalvan az lovarul elötte En mint gazda, 3 Generall adjutant Es Otlik az Hoppmester ess Vai Adam helt kesziteni mentünk fell ess az Fejedelem dragonyosi az köziben egy asztalt teven jobb felölt mellette barsony veres szek az asztall mellet mint felyolis iram bal felölt az clerus Jobb felölt az erdelyi elsöbb urak allottak maga is fen allot az Fejedelem köszönte Groff Pekri Uram ess agratulalt tisztessegessen tellyes aldasokat kivanvan az orszag reszirüll kire az Fejedelem tisztessegessen resolvalt ess könyves szemekkel expectoralá magat ess resolvala az Fejedelemsegre ugyan ekkor advan fell az orszag nevevell az Felseges titulust G. Pekri Vram kitis acceptala.
A mennyire lehetett, sürgette az ügyeket, hogy bevégezvén ezt az országgyűlést, az ónodinak megnyitására siethessen.* Így azután a rendek testületileg jelenvén meg előtte, «Isten kegyelméből» csütörtökön, április 21-ikén mind a huszonhat törvényczikkelyt szentesíthette.* A trónon föltett süveggel ülve írta alá az articulusokat. «Hej, articulus, bár más időre maradtál volna! – sóhajtott Teleki Mihály.* – Azelőtt fennállva és süvegemelítve tettek választ az országnak, akczeptálván az szerint is az articulusokat. Itt is mondhatta volna az érsek:*
Rákóczi emlékíratai, 212.
Rákóczi Bercsényihez április 24-ikén. Arch. R. II. 69.
Teleki naplója, április 21-ikén.
Lippay György. L. Erd. Országgy. Eml. X. 410.
A királynak olyak adnak tanácsot,
Kik nem ették az alföldi kalácsot.»
Kik nem ették az alföldi kalácsot.»
){kind=link}