I. ERDÉLY MÁSODIK ELVESZTÉSE. 1707–1708.
I.
ERDÉLY MÁSODIK ELVESZTÉSE.
1707–1708.
ERDÉLY MÁSODIK ELVESZTÉSE.
1707–1708.
213. ARAD*
Arad (499. l.) Dörre Tivadar rajza.
A FEJEDELEM éles esze, erős ítélete, mindenre kiterjedő figyelme, nagy tanúltsága a nemzeti állam kiépítésének munkájában tűnt ki igazán. Munkájának érdemét növeli, hogy folytonos csatazajban, örökös bizonytalansággal küzdve kellett dolgoznia.
Az akkori Európának egyik legnagyobb hadvezére, Starhemberg, még az ónodi gyűlés ideje alatt kitört a Csallóközből s Vágújhely, Trencsén és Lipótvár közt erős sánczot ásatott. Rákóczi majdnem olyan rossznak tartotta ezt a hírt, mint ha valami csatavesztésről értesűlt volna. Ahogy Bercsényinek mondta, ha Starhemberg megvalósítja elképzelhető tervét, akkor a szabadságharcz három hadjárattal véget ér; s ha diplomácziai működései sem sikerűlnek, akkor erejök végső megfeszítésére kell gondolniok.* Pedig a császáriak helyzete sem volt kedvező. Rákóczit Vetésy Monsból értesítette, hogy a bajor választó Te Deumra megy, mert Berwick franczia hada Spanyolországban Almanzánál (1707 április 25-ikén) megsemmisítette Károly spanyol király hadait;* Valencia megadta magát a francziáknak s a Habsburg-király Barcelonába szorúlt. Vetésy mégis éppen ebben a pillanatban figyelmeztette Rákóczit, hogy semmit sem várhat XIV. Lajostól, ki még unokáját sem segítheti meg a spanyol trónon.* Milano, Mantova, Nápoly a császáriak kezébe kerűlt;* de meghiusúlt a Provence megszállásának, Toulon lerombolásának s vele a francziák földközitengeri hatalma megsemmisítésének a terve. Bercsényi kerűlő úton magától a czártól hallotta,* hogy «Toulonnál megverték a németet»; Jenő herczegnek 6000 (helyesebben 10.000) embere elvesztésével kellett visszavonúlnia Piemontba. Mindenesetre oka volt Rákóczinak, hogy követével külön kihallgatáson üdvözölje XIV. Lajost, az asturiai herczeg (spanyol trónörökös) születése s az almanzai, touloni és németországi győzedelmek alkalmából.* Azonban éppen ezek a sikerek bátorították föl a franczia udvar kitűnőségeit, hogy Fénelon érsek és a burgundi herczeg vezérlete alatt békepártot alakítsanak, mely a császárral és szövetségeseivel a megegyezést keresse. A békepárthoz utóbb Torcy külügyminiszter, sőt némileg Rákóczi is közeledett. A fejedelem ugyanis a háború szerencsés befejezésére múlhatatlanúl szükségesnek tartotta, hogy a svéd királyt a czárral, a franczia király és a bajor választó közbenjárása mellett, kibékítse. A harczias párt, melynek élén maga a dauphin állott, minden kibékűlést meghiusított.
Rákóczi eml. 227.
1707 május 6., 15. Fiedler, I. 53–543
1707 május 23. U. o. 1. 54.
Vetésy 1707 április 19. U.-o. I. 51.
1707 szeptember 7. Arch. R. V. 439
Az 1708 januárius 17-iki kihallgatásról Vetésy jelentése januárius 19-ikén. Fiedler, I. 81.
Az udvar ily körűlmények közt a Rajna vagy a Po mellől nem rendelhetett csapatokat Magyarországba, de az ónodi határozatot sem hagyhatta katonai megtorlás nélkűl. Legczélszerűbb lett volna minden erejét valahol a Tisza mellett összevonnia, hogy döntő csapást mérjen a kuruczokra; de ezzel Erdélyt könnyen kiszolgáltatta volna a törököknek, kikkel a bécsi diplomáczia sehogy sem tudott tisztába jönni. Rabutinnak tehát Erdély, Starhembergnek a Vág-vonallal szemben Ausztria és Pálffynak a Dunántúl ellenében Stájerország védelme jutott feladatúl: támadás helyett védelem.
Rabutin Bécsből 1707 augusztus 6-án indúlt le; eleinte a Dunántúl harczolt a kuruczokkal, de a hónap végén rászánta magát, hogy hétezer emberével Erdély felé nyomúljon. Szentkereszti András Bécsből mindjárt meg is bíztatta gróf Teleki Sándort, ki Havasalföldre akart kimenekűlni, hogy ha a segítség szerencsésen bemehet, «jobb leszen maga édes hazájában kinekkinek lenni, mintsem azon kívűl mások grácziájától függni».* Kétséges volt, Rabutin Zarándon át a Kaján útján, vagy a Maros völgyén fölfelé akar-e bejutni. Most már ez utóbbi út is szabad volt, mert Károlyi július 25-ikén abbahagyta Aradnak három hétre tartó ostromát s a hónap végén már Nagykárolyban várta a fejedelem parancsait. Rákóczi őt eleinte a Vág oltalmára rendelte, míg Esterházy Antal Sléziára üt.* Azt hitte, hogy Erdélyt Vay Ádám és Pekri megőrizhetik Rabutin ellen, ki gyalogságával nem repűlhet.* Károlyinak és Esterházy Antalnak Buda alatt kellett volna meggátolniok Rabutin átkelését, de ebben a fejedelem nem-igen bízott, mert saját gyalogságát Érsekújvár és a bányavárosok kötötték le. Ha tehát átkelhet is az ellenség, a Tiszántúlt sorsára akarta hagyni és csak a Részekben fölvenni a derekas kűzdelmet. Ott kellett – de Szeben ostromzárának fölszabadítása nélkűl – Pekrinek az erdélyi és Vaynak az udvari hadakkal várakoznia Rabutinra. Tudta, sok fecsegés lesz a miatt, hogy ő maga nem megy Erdély védelmére; de akkor az orosz-svéd-franczia kiegyezés kedvéért az északi határok közelében kellett maradnia.*
1707 szeptember 12. Teleki-lt. 3489a.
A nándorfehérvári basa szerint három nap alatt bevehette volna Aradot, ha komolyan akarja. Ezen vád ellen Rákóczi követei megvédték Károlyit (Márki, Arad, II. 290.), azonban maga Rákóczi (Eml. 233.) hibáztatta, hogy nem hallgatott a melléje rendelt hadmérnökökre és idegen tisztekre, holott önmaga még sohasem látott ostromot.
Augusztus 24. Arch. II. 90. Károlyi a fejedelemnek azt válaszolta (Károlyi-Okl. 648.), hogy van ott elég had; «ha szalonna volna az ellenség, talán nem is jutna némelyiknek». Azonban «reflexióval lesz Antal úrra is.»
Augusztus 28. Arch. R. II. 90. KárolyiOkl. v. 672. Rabutinnak – a fejedelem sajátkezű jegyzéke szerint – 5 lovas és 3 gyalogezrede s 1 gy. zászlóalja volt. Arch. R. II. 93
1707 augusztus 28. U.-o. II. 91–92.
214. FÉNELON.*
Féneleon arczképe (501. l.) régi metszet után.
215. SZENTKERESZTI ANDRÁS NÉVALÁÍRÁSA.*
Szentkereszti András (517. l.) névaláírásai az Erd. N. Múz. levéltárában, Károlyi levéltérban, Teleki-levéltárban és Orsz. Levéltárban őrzött eredeti oklevelekről vétettek.
1707 augusztus 30-ikán reggel* Rabutin valóban átkelt a Dunán, s Esterházyt visszarendelte a Vág mellé. Mikor híre futott, hogy a svéd király Sléziára tört, hajlandó volt elhinni, hogy Rabutint e miatt Kecskemét alól visszahítták; hiszen Szered alól Starhemberg is Nagyszombathoz szállt és három ezredet küldött Morvaországba, a sléziai események szemmeltartására. Ha mindez igaznak bizonyúlna, Károlyi egész hadtestével átmehet a Tiszán, hogy a rácz határőröknek a császáriakhoz csatlakozását megakaszsza.* Pekri is abbahagyhatja most már Szeben megszállását; mert ha Isten győzedelmet ad Rabutinon: ha marczipánja lesz is a német helyőrségnek, könynyebben föladja a várat, a mennyiben segítséget többé nem remélhet. A szebenvidéki falvak oltalmazásáért tehát nem méltó elhagyni ily nagy reménységű jót, melytől az ország állandó boldogsága függ. Egy újabb zsibói veszedelemtől nincs mit tartani; mert az ellenség most nem olyan erős, mint akkor, hogy győzedelme esetén a két országot eláraszsza.*
Esterházy Károlyihoz augusztus 30-ikán Aszódról, egyúttal az ellenség nyugtalanítására vonatkozó javaslatokkal, Károlyi-Okl. V. 674–7. Károlyi naplója szerint 31-én kelt át. Károlyi önéletírása, I. 197.
Szeptember II. Károlyi-Okl V. 686–7. és Arch. R. II. 94–8.
Rákóczi Pekrihez szeptember II. Arch. R. II. 101–3.
216. II. APAFI MIHÁLY ARCZKÉPE.
(Szendrei után.)
Kellemetlenűl érintette a fejedelmet, hogy az ellenségnek kétfelől való megtámadására tett intézkedéseit nem hajthatták végre; de Károlyinak minden intézkedését helybenhagyta. Vayval udvari hadait rendelte Pekri mellé, hogy derekas mozdulatot tehessen, ha Rabutin Aradnál késlekednék, vagy a Körösökre visszafordúlna.* Károlyi mindenesetre folytassa útját, ha az ellenség Nagyváradon át akarna nyomúlni; ha azonban Solymos és Tótváradja felé menne, jobb, ha visszatér és a Vág védelmére Esterházy Antalhoz csatlakozik.* Ilyképp olyan bizonytalanságban hagyta Károlyit, mint maga a király Starhemberget;* de egy tarsoly éléssel nem is küldhette a tiszai pusztaságra, hová ezelőtt néhány száz szekér élés nélkűl nem mehetett. Híre ment annak is, hogy Rabutin magával viszi II. Apafi Mihályt s a császár hűbéres fejedelmévé teszi. Ezt «csak azok hirdetik, – mondta* – a kik kívánják; de csodálnám, ha azok elhinnék, a kik a bécsi udvart ösmerik».
Szeptember 18. U.-o. II. 104. és az Erd. N. Múzeumban.
Szeptember 18. U. o. II. 104–5.
Ezt maga is elösmeri szeptember 22-én U.-o. II. 105.
U.-o. II. 106.
Károlyit a fejedelem maga intette, hogy ne hirtelenkedjék a bemenetellel s a sarkadi hajdúkat mindenesetre megsegítse, ha sánczukat az ellenség megszállaná. Leveléhez azonban egy udvari ember – a fejedelem tudta nélkűl – czédulát ragasztott,* a mely olyasmit tartalmazott, hogy Pekri, a ki még szeptember 26-ikán is Huszton volt, Erdélyt nemannyira Rabutin, mint inkább Károlyi bemenetelétől félti. Azt mondta, ha be is megy, nem jön ki békével Erdélyből. A két vezér Nagyenyeden éppen aznap, a fejedelem nevenapján, találkozott egymással,* a mely napon Rabutin a kajáni hágón át Erdélybe nyomúlt.* Ez a hágó a Fehér-Körös völgyéből Borosjenő, Halmágy, Körösbánya és Brád felől az Erdélyi-Érczhegységen át vezet le Kőfalunál a Kajánpatak völgyébe, a mely Marosnémetinél ömlik a Marosba. Károlyi már augusztusban bíztatta a fejedelmet, hogy ha Pekri megteszi, a mit megírt neki, itten is helyt állhat.* Isten jó alkalmatosságot mutatott az ellenség meggyalázására, – felelte a fejedelem;* – itt az idő: legyen rajta minden erejével és tehetségével, hogy az ellenség zavarba hozásával édes nemzetünknek vígasztalást nyerhessünk. «Ellenségünk megzavarásával mindakét hazára vígasztalás terjed – írta nemsokára.* – Nemzetünknek szép hírét s emlékezetét előtte viselvén, azt az ellenségen való győzedelmeskedéssel terjeszsze.»
Szeptember 27. Károlyi-Okl. V 704.
Károlyi önéletírása, I. 199.
Rákóczi eml. 233.) tévedésből s utána Kővári is (Erdély tört. V. 79.) Vaskapunak írja; gr. Barkóczy 1707 október 21-én Károlyi tudósítása nyomán a kajáni passust említi. Károlyi-Okl. V. 713. Különben szeptember 16-ikán a fejedelem már el&re jelezte, hogy mivel az ellenség a makói útat választotta, könnyű feltenni, hogy Arad felé, vagy a Kajánon át akar be menni. U.-o. 694.
Károlyi-okl. V. 648.
Szeptember 16. U.-o. V. 694.
Szeptember 22. U.-o. V. 698.
Annál érthetőbb felindulással értesűlt róla a fejedelem és az ország, hogy október 4-ikén a kajáni csata «egy embernek rosszasága miatt», csúfosan elveszett. Saját szavai szerint talán egy szerencsétlen harcznak elvesztése sem eshetett súlyosabban szívének a sok vérontáson kívűl, mint «az ilyen gyalázatos gazembernek» vigyázatlansága. Haragja Esze Tamást érte, a kit már régen megbüntetett volna, ha a nemzet ügye iránt kezdetben mutatott hűségét és a sok szegény legény helytelen mondásait, morgásait nem tekintette volna. «Tagadhatatlan, – úgymond* – hogy hadakozásunk kezdetétől fogva ily csekély ellenség ellen nagyobb gyalázattal magunkat nem viseltük. Mert legalább kilőtte a puskáját, ha szaladott is a had; de itt bálvány módjára nézte s talán fává változott az Ovidius metamorphosusai szerint». Károlyi haditervét ezúttal is helyeselte, de nem hitte, hogy Rabutin Szeben megsegítésén kívűl egyébre vállalkozzék. A hadakozás rendje-módja szerint a jónak még remélésére sem volt joga s az ellenség bebocsátásánál is nagyobb gyalázatnak tartotta a két vezér: Károlyi és Pekri torzsalkodását, melyet bosszankodó csodálkozással értett.* Károlyit és Vayt magához rendelte tanácskozásra s Károlyi seregét ez idő alatt Pekri, az udvari hadakat pedig Budai tábornok gondviselésére bízta.* Mivel «Pekri uram maga partjain kívül kiterjedett elméjének árvize kezdett megtérni»,* Károlyi október 20-ikán odahagyta Erdélyt és Szerencsen pár napot (október 24–28.) töltött a fejedelemmel,* a ki csakhamar újból panaszkodott az Erdélyből jövő rossz hírek miatt.
1707 okt. 7. Arch. R. II. 110–111. és Károlyi-Okl. V. 706–7. a szemtanú futár értesítése alapján. Helybenhagyta, hogy Pekri ezekért Esze Tamást elfogassa. U.-o. V. 708.
Rákóczi Vayhoz október 14. Arch. R. II. 113.
Október 13., 14. Károlyi-okl. V. 708–710.
Október 15. U.-o. V. 711. Arch. R. II. 115.
Károlyi önéletírása, I. 200–1.
Rabutin szívesen fogadta a bejövetelén örvendező labancz urakat s már október 8-ikán biztosította őket, hogy küldetésének egyetlen czélja a hűségesek megoltalmazása és ennek a hazának java.* Mindenütt maga előtt hajtotta Pekrit, ki gyaloghadak vezetéséhez nem értett. Rákóczi már megbízatásakor kérte Pekrit, hallgasson Szentiványi János palotásezredesre, a ki legalább olvasgatott hadtudományi könyveket, alezredese pedig, Limprecht János, valóban értette a maga dolgát. Azonban a vezetés nagyon kapkodó volt. Alig választottak egy hadállást, a másikba mentek át minden terv nélkűl. Ez a határozatlanság és tudatlanság döntötte el a hadjárat sorsát.* Rabutin Enyeden még a kollégium gyűjteményeit és könyvtárát is fölverette, Abrudbánya vidékét a kuruczoktól megtisztította, október 27-ikén bevonúlt Kolozsvárra, majd Bethlenvárát vette be. A Székelyföldről a császáriak elől gróf Mikes Mihály hadastúl kiszorúlt Moldvába.* Tarczali Zsigmond Bécsből dicsekedve írta, hogy a merre csak fordúl a császár hada, a kurucz már hírétől is szalad. Erdélyt úgy elpusztították, hogy a mi értünkre nehezen áll előbbi lábára. Pekri uram intézkedése miatt Rabutin talán fel is megy a télen az udvarhoz.*
Rabutin Teleki Pál és Sándor grófokhoz. Teleki-It.
Rákóczi-eml. 233–4.
Cserei, Hist. 386–390. Kővári, Erdély Tört. V. 79–80. Moldvában gr. Mikes vezetése alatt még 1711-ben is körülbelül 2000 bujdosó élt. Rákóczi eml., 296. jegyzet.
1707 november 19. Teleki-It. 3491. 9–1/116.
A fejedelem szerint «nincs, a mit magában föl ne tegyen ezen ellenség, ha csak valamely oly csapást rajta nem teszünk». Újra beküldte tehát Károlyit, hogy az ellenséget «meg is csípje, ne csak csípdessük».* Hiszen az még nem tartja teljességgel magáénak Erdélyt s így a mieinktől nem is félti a föld pusztítását.* A Szamos mellékén levő karabélyos- és palotáshadak nagyon várták már Károlyit. «Ne csak az öt árpakenyeret hozza, – tréfálkozott vele Szentiványi János, a palotások ezredese,* – hanem (ez a had nagyobbára kálvinista lévén, de a pápista sem mond mást) a két hal helyett az Izrael népe idejében a pusztában repülő fűrjhúst, akár pedig a Tiszán innen termett szarvashúst.» Mert a nép nagyon morog s bekövetkezhetik az apostolok oszlása. Elkedvetlenedve, kifáradva, éhezve, dideregve várják.
November 1. Károlyi-Okl. V. 718.
November 2. U. o. 719.
November 2. U.-o. V. 720–1.
)
Erdély térképe (507. l.) Bouttats metszete Gualdo Galeazzo Priorato «Historia di Leopoldo Cesare» cz. művéből.
A czímeres posta Pekrinek e közben levelet hozott; még nem tudták, mi van benne, de «igen zöng az ég: félnek a mennykőütéstől».* A fejedelem valóban megrótta a vezért, hogy rendeletét nem hajtotta végre. Azért küldi be Károlyit, hogy a hajdúságot a menekűlt urak és nemesek oltalma végett a Lápos vidékére szállítsa, a magyarországi s részekbeli magtárakból ellássa és lovasaival az ellenséget egymástól elvágja. Károlyira bízta a magyarországi hadakat, reá az erdélyieket; de Károlyi, ha Pekri nem jár kezére, önállóan fog eljárni. Hallotta, hogy szegedi találkozásuk után reá is megjegyzéseket tett; de nem hirtelen beszédéért, hanem csak akkor számoltatja meg maga és a haza előtt, ha egyenetlenkedéséből fogyatkozások származnak. Egyikök sincs a másik fölé rendelve. Ha egyetértve működnek, majd belátja, milyen haszontalan volt az a beszéde, hogy Erdély nem kell a fejedelemnek; hiszen ki panaszkodnék a fejedelemre a miatt, hogy mások nem teszik meg kötelességöket? Ha csakugyan urat akar cserélni és kimegy Moldvába, hadait adja át gr. Mikesnek. Ő azonban bízik hűségében s kéri, ne hirtelenkedje el a dolgot. Ha sértve érzi magát, ne másokhoz fordúljon, hanem hozzá, a kiről az országban nem szabad balvélekedéseket támasztania. Fogadja meg atyai intését, s ezentúl növelje hírét, nevét, hogy jutalmát vehesse tőle és a hazától.* Pár nap múlva megint figyelmeztette, hogy ellene csak a saját nyelve áskál s ha a fejedelmet ösmerné, nem kellene bizonyos dolgoktól tartani. Ha D’Absacot Náprádnál odahagyta is ezrede, neki sem kellett volna egészen a középszolnoki Bükk-Tótfaluig kijönnie; hiszen azt sem tudhatta, az egész német tábor üldözi-e, vagy csak egy portyázó csapatja. Ne a tisztjei után indúljon, hanem tábornokhoz illően tegyen; s hogy úgy tehessen, részletes tanácsokkal látta el.* Bosszantotta, hogy alig 2000 német úgy kiszoríthatta; de mivel úgy értesűlt, hogy Rabutin hada téli szállásokra ment, saját hadának is pihenést engedett. Tudta, hogy ezek s egyebek miatt megrójják. De ha minden ember tudná szíve titkait, miért kell sok dolognak úgy lennie, a hogy van, talán sokat nem találna rossznak, a mi annak látszik.*
U.-o.
Október 227. Arch. R. II. 117–9.
November 1. U.-o. II. 121–4.
November 8. Károlyi Okl. V. 727.
218. KISVÁRDA ROMJAI.*
Kisvárda romjai (509. l.) Kubinyi M. «Gr. Thurzó Imre» cz. monographiájából.
A gubernium Erdély lakosait hűségre intette a koronás király iránt,* a fejedelem pedig Kisvárdára hítta az erdélyi tanácsurakat.* Károlyi megszemlélvén Pekri hadait, november 6-ikán másodszor is odahagyta Erdélyt;* mert az erdélyiek nem állanak el előbbi megrögzött, feslett, gonosz szokásaiktól és előre megfontolt szándékuktól, hacsak maga a fejedelem jobb rendbe nem hozza őket s elragadott erkölcsüket meg nem zabolázza. «Nem hiába nevezik Erdélyt tündérországnak: magával hordozza a maga qualitását».* A mikor a fejedelem Olcsván meglátogatta Károlyit,* Kisvárdán pedig Pekri s az erdélyi menekűltek hódolatát fogadta,* nem kételkedhetett többé, hogy Erdélyt másodszor is elvesztette.* Ezen nem változtatott a Pekri ellen rendelt szigorú vizsgálat.* Igaz, hogy Rabutin győzelme szomorú volt. A nemesség színe-java kivándorolt, s a falvak pusztán maradtak, mert a nép az erdőkben bujdosott. És felhangzott a bujdosók éneke:*
November 10. U.-o. 728.
November 12. U.-o. 732.
Károlyi önéletírása I. 201.
Esterházy Antal Károlyihoz 1707 november 22. Károlyi-Okl. V. 738.
November 24. Beniczky naplója. Rákóczi-tár, I. 66.
November 26. U.-o. I. 67.
Tarczali Zsigmond szerint (1708 januárius 4.) Erdély annyira megtisztúlt a kuruczoktól, hogy – a mint Bécsben beszélték – a labanczok Munkácsig portyáznak. Teleki-lt. 3491. sz. Gróf Lanthieri alezredest Rabutin is azzal a jelentéssel küldte Bécsbe, hogy az ellenséget teljesen kiűztes Erdélyt a császár hűségére visszatérítette. (Die eur. Fama, 1708. 73. füzet, 15. 1.)
Rákóczi eml. 234. A vizsgáló bizottságot (Teleki Mihály, Kemény Simon, Csáki László, Dániel Ferencz, Jósika Dániel, Thordai István és a beszterczei Schoppel András személyében) a fejedelem csak 1708 februárius 23-ikán nevezte ki. Teleki csak kénytelen-kelletlen vállalta a «mocskos munkát». Hírül sem hallott – úgymond Naplójában, 194. I. – annyi inkvizícziót. «Ez is arra való volt, meghasonoljunk erdélyi elsőbb rendek.»
Vikár, Budapesti Hirlap, 1907. 60. sz.
Sirassatok engem ti, apró madarak,
Szánjatok meg engem, erdőn lakó vadak!
Szánjatok meg engem, erdőn lakó vadak!
