I.
I.
28. HORODENKA.
Kolozsvár a XIX. század elején. Az erdélyi nemesi insurrectio. Idősb báró Jósika Miklós és az insurrectio. Miksa főherczeg látogatása a kolozsvári convictusban. Jósika katonai pályára lépése. Felszerelése. A kőhalmi bevonulás. Báró Gabelkovennek Savojai Eugénről nevezett dragonyosezrede. Jósika mint hadapród. Felebbvalói és kadettársai. Szerafin és Biervogel. A nagysinki állomás. Kirándulás a környékbe.
A TIZENKILENCEDIK SZÁZAD elején Európa még mindig lázban égett. Nemzetek s királyok sorsa forgott koczkán, egy ember kezébe letéve. Napoleon még mindig a világérdeklődés középpontjában állott: nemzetek lesték mozdulatait.
Mozgalmasabb időt e vajudó korszaknál el sem képzelhetni, sok tekintetben a mai idők mozgalmasságára és rendkívüliségére emlékeztető. Magyarország és a magyar király és császár sorsa is közelről volt e világforrongásban érdekelve, hiszen a szent korona országait is megcsonkították s döntő ütközetet vívtak területén.
Természetes, hogy ily időben, a mennyire a lomha közlekedés és censura miatt lehetett, a külföldi és a hazai ujságok is ezt az érdeklődést igyekeztek kielégíteni, habár ez időben a hír gyorsabban száguldott a szó szárnyán, mint az ujságok útján. De látni is lehetett sok oly dolgot, a mikből nem volt nehéz kitalálni a történteket és történendőket, Pozsonyban épen úgy mint Kolozsvárott.
Egymást érték a városokban és a falvakban a haza védelmére való felhívások, rendeletek, a toborzás, állatok és élelmiszerek harácsolása. Csapatok vonultak be vagy át rajta, szállásolták ott be magukat vagy közelében ütöttek tábort. A had által megviselt rokkantakat, bénákat, valamint franczia foglyokat is lehetett látni, pl. 1809 július 16-ikán mintegy 600 ilyen franczia, bajor és olasz fogolyt hoztak Kolozsvárra, egy részét annak a 6000 főnyi seregnek, melyet a tiroliak egy napon fogtak el.* A Fellegvárban helyezték el őket. A nép kíváncsian sereglette körül, itatta, vendégelte, megajándékozta, sőt még muzsikusokat is vittek fel, hogy azokat jobb kedvre derítsék, míg gróf Kolowrath parancsnok a látogatást meg nem tiltotta.*
Historia Domus Claudiop. 91. U. ezen forrás említi, hogy a franczia foglyokat szeptember 29-én bocsátották haza.
U. o.
Voltak bevándorolt menekültek is, nem említve a hadviselést megunt s hosszabb-rövidebb időre nálunk letelepedett franczia tiszteket, a kik kifogyhatatlanok voltak a dicsőséges hadiesemények és hőstetteik elbeszélésében.
Említettük, hogy Jósikáék házában is volt egy ilyen nevelő: Lenoir Dubignon, baron d’Armand ezredes, a ki Gérard kapitányhoz hasonló alak lehetett, állítólag sógorság fűzte Napoleonhoz s végigküzdötte az egyiptomi hadjáratot; egy franczia fogoly kertész is volt náluk Szurdukon, Darrigard,* ezek sokat mesélhettek az élénk képzeletű gyermeknek a háborúról, hősi kalandokat, hadi élményeket s rózsás színben tüntethették fel előtte a katonai életet, melynél szebb nem lehet.
Emlékir. I. 127.
De legjobban egy más, szokatlan esemény ragadta meg fiatal deákunk képzeletét, s volt döntő befolyással elhatározására, t. i. az erdélyi felkelősereg szemléje.
A kis Erdély erejét meghaladó módon, nem megvetendő számú, mintegy 12–15.000 emberrel vett részt a Napoleon ellen folytatott hadjáratokban.* A két székely ezred katonái sokszor kitüntették magukat a különböző ütközetekben. Már 1805-ben, Bécs ostroma hírére felmerült egy erdélyi felkelősereg szervezésének terve, de a pozsonyi béke megkötése az előkészületeket megakasztotta. 1808-ban a terv újra felmerült* s Ferencz király rendeletére gróf Bánffy György nagy buzgósággal tette meg az arra vonatkozó előkészületeket. A tervet általában kedvezően fogadták, ha itt-ott ellenszegültek is. Különösen br. Wesselényi Miklós karolta fel lelkesen s mikor mások még csak az előkészületeknél tartottak, ő már gyakorlatokat is tartott a vármegyéjében gyűjtött csákós, bokrétás insurgensekkel. Az előkészítő szervezés az 1809-iki június 19-iki kolozsvári országgyűlésen az alkotmányos szentesítést is megnyerte. A hadi események is arra sarkalták az intézőket, hogy gyorsítsák a szervezést, ha elkésni nem akarnak. Három gyalog- és lovasezred alakíttatott több összpontosítási főhelylyel.* Az egész felkelősereg 12,056 embert számlált.* Id. Jósika Miklós is lelkesedéssel és buzgósággal vett részt a szervezésben, felhasználván a tapasztalt katona, Lenoir Dubignon tanácsait is, a kit, úgy látszik, kevéssé bántott az a dolog, hogy épen a francziák ellen alakítják ez ezredet. Jórészt az ő buzgólkodásuknak volt eredménye, hogy az első lovasezredet tartották a felkelősereg legjobban felszerelt és legrendesebb ezredének.* A felkelősereg főparancsnoka Miksa főherczeg volt;* az első gyalogezredhez Récsey Ádám alezredest, az első lovasezredhez báró Wesselényi Istvánt nevezte ki a király ezredessé. Mindkettő sorezredi tiszt volt s törvényellenes kinevezésük szervezésbeli gyakorlottságukban találta volna magyarázatát.* Az első lovasezredben, melynek összpontosítási helyül Dés, székhelyül Besztercze jelöltetett ki, az első zászlóalj parancsnoka báró Jósika Miklós,* a másodiké báró Bornemisza Lipót, a harmadiké Balogh Ádám lett.
Jakab E. Az erdélyi 1809-ki insurrectio története. Hadtört. Közl. 1889. 50. l.
A terv a magyar insurrectióval kapcsolatban merült föl. L. erről R. Kiss István: Az utolsó nemesi felkelés. I. II. köt. Bp. 1909. és Gömöry G. értekezését Hadtört. Közl, 1889. évf. Wesselényiről l. Hadtört. Közl. 1889. 257. l.
Hadtört. Közl. 1892. 707–8. l.: Az erdélyi magyar nemesi fölkelés 1809-ben. Jakab E. szerint Marosvásárhely, később Dés, Nagyenyed, Besztercze és Talmács voltak az összpontosítási főhelyek. Id. ért. 628. l.
U. m. 9109 gyalogost és 2947 lovast. Hadtört. Közl. 1892. 708. l. A «Hist. Domus» (93. l.) 11,235-re teszi számukat (8637 gyalog és 2598 lovas). Az első lovas ezred létszámát Jakab nagyobbra teszi, mint ez a közlemény 1015–957.
Jakab E. id. h. 632. l. Ugyanitt az ezred létszámát is közli az 1810 április 10-iki feloszlatáskor: I. A törzs létszáma, 4 osztály, 8 század: 1 ezredes, 4 őrnagy, 1 ezredorvos, 1 hadbíró, 1 számtiszt, 1 hadsegéd, 3 főorvos, 2 alorvos, 1 fő- s 2 alszámvivő (fourir), 4 zászlótartó, 1 szíjgyártó, 1 nyerges, a kovács, 1 szabó, 1 profósz, 5 alszámvivö (fourirschütz), 3 tiszti szolga, együtt 33 egyén, 16 ló; II. a századok létszáma: elsőkapitány 8, alkapitány 8, főhadnagy 15, alhadnagy 16, őrmester 17, trombitás 8, kovács 4, nyerges 1, káplár 95, alszámvivő 8, közember 796, tiszti szolga 39, együtt 1015. az egész ezred 1098 ember, 981 ló.
1809 május 28-án neveztetett ki s kinevezését a főhadparancsnok 1809 szeptember 25-ikén tudatta a kormányzóval. Jakab id. h. 629, 635. l.
T. i. a főtisztek választása a vármegyék és székek joga volt, azért a kormányzó e sérelmet szóvá is tette. Jakab id. ért. 627. l.
Jakabnál: az I. osztály nagy divisio őrnagya. U. o. 629. l.
29. A KOLOZSVÁRI FELLEGVÁR.
1809 szeptember végén vagy október elején* volt Kolozsváron a kolozsvármegyei gyalog és lovas felkelősereg két zászlójának ünnepélyes felszentelése Mártonfi József püspök által Miksa főherczeg jelenlétében. A piacz-utczai Szent Mihály templom előtt volt felállítva a két zászlóalj, ekkor mutatta be és adta át a maga lovas zászlóalját br. Jósika őrnagy ezredesének, br. Wesselényi Istvánnak.* Ott volt az ünnepélyen az ekkor tizenhatodik évében járó ifjú Jósika is, a ki a convictus udvarán maga is sokszor gyűjtötte össze katonásdira társait,* s büszkeséggel szemlélte apját, a mint festői kék huszáröltözetében, csákósan végignyargalt «Bolha» nevű mogyorópej lován tisztelgő katonái sorfala előtt.* Annyira fellelkesült e látványosságon, hogy ha lehetett volna, akkor mindjárt beállott volna ő is insurgensnek; sőt még a tanítványa mellett álló Gullra is annyira hatott az, hogy önfeledten felkiáltott: «Bene! praestanter!»*
Az időt pontosan meghatározni nem tudom, október 4-én a kormányzó már arról intézkedik, hogy a felkelősereg elvonulván, az otthoniakból is alakítsanak századokat, Jakab id. h. 630. A főherczeg szeptember 14-én testvére Károly Ambrus herczegprimás temetésére ment s onnan visszatérve vett részt a díszszemlén. Hist. Domus Claud. 92. l.
Hist. Dom. Claudiop. 92–93. l.
Ez évben tett javaslatot a kormányszék a királynak, hogy a kolozsvári convictusban és seminariumban s más iskolákban játékok helyett a régebben fönnállott szokás szerint hozzák be a katonai gyakorlatokat. Jakab id. h. 635. l.
Ebben az öltözetben örökítette meg őt a szurduki festmény, melyet itt közlünk (64. l.).
Jól, kitűnően (t. i. sikerült). Emlékir. 11.41–2. l.
30. KOLOZSVÁRI UTCARÉSZLET.
A két zászlóalj azután tovább vonult Désre s onnan az ezred székhelyére, a Jósika-birtokhoz közeleső Beszterczére.
A kolozsvári közönség az insurrectiót kezdettől fogva élénk érdeklődéssel kísérte s ezt ez az ünnepélyes díszszemle még inkább fokozta. Az érdeklődésből a kolozsvári lyceum tanárai és növendékei is kivették részüket, sőt Elekes János piarista atya, a ki már előbb is magyar versben ünnepelte a franczia háborúba Kolozsváron keresztülvonuló székely vitézeket, most ismét üdvözlő verset írt a felkelő nemességhez s ódát az insurgensek főparancsnoka nevenapjára.* De olyan feledhetetlen és kitörölhetetlen benyomást senkire se tett, mint az ifjú Jósikára, kinek lelkében ekkor érlelődött meg az elhatározás, hogy katonai pályára lép, melyre eddig is hivatást érzett magában.
Hist. Dom. Claud. 89. l.
A szép sereg azonban sohase ment harczba. Az események gyorsabban haladtak mint a sereg szervezése és felszerelése. Ferencz Napoleon elől Budára, onnan Váradra menekült s előkészületeket tett a Kolozsvárra menekülésre is,* de a wagrami csata és az ezt követő bécsi béke miatt (október 14.) arra már nem került a sor, hogy az erdélyi felkelő magyar hazáját védve áldozza fel életét királyáért. A következő év tavaszán az erdélyi insurrectiót is feloszlatták.* De még ezután is jó ideig beszéd és érdeklődés tárgya maradt.*
1809 június 16. Jakab id. h. 621. l.
Hadtört. Közl. 1892. 707. V. ö. 1889. 632. l. eszerint április 10-én kelt a jelentés az első lovas zászlóalj feloszlatásáról.
Az öreg Gál Mózes a Napoleon és Mária Lujza házasságára írt alkalmi versezetét, 1810 július 31-én id. Jósika Miklósnak, mint a kolozsvármegyei nemes felkelősereg őrnagyának ajánlotta. A költői szempontból teljesen értéktelen curiositás czíme: «Illuftrissimo Domino Domino Lib. Baroni | NICOLAO JOSIKA | De Bra nyitska | Sacratiffimć Coefareo-Regiae et Apoftolicć | Majestatis Camerario | Inclytć item Turmć Insurrectionalis | Nobilium Inclyti Comitatus Colos &c. Supr. Vigiliarum | Prćfecto Actuali, Digniffimo, Patrono fuo Gratiofissimo | et per Eum | Aliis etiam Lectoribus Meritiffimis Patronis, et respecti- | ve Fautoribus Suis in thefseram Gratitudinis Sux Offert, | dicat, et dedicat humilime Claudiopoli 31 Julii | 1810. | Author infrascriptus. | Anno aetatis Suae Sexagefimo Sexto. | Scilicet: | Minimus Omnium Servus, Electus Sedis Generalis Aranyos Legatus m. p. [=Gál Mózes. [Vignetta.] | CLAUDIOPOLI, Typis Licei Regii 1810. || ívrét. Applausus Epithalamicus. Pro Parte Auguftissimi Gallorum Imperatoris De Bona Parte, seu Invictissimi Regis & Coefaris [így] Fortissimi Napoleonis, quasi Leonis, Nec non Auguftissimae Neo-Imperatricis Triumphantis Mariae Ludovicae Auftriacć Reginae. Chronostichon: Rex Bonaparte, Bona frVItVr JaM Parte VenVsta, | RegIa pro Voto CVI LVDOVICa SVbest. Rex et Coefar [így] BONAPARTE, | Potens tam Arte, quam Marte, | Sinon Marte, Saltem Arte Victus est a BONA PARTE, | Sed tamen ex omni parte; | Ter faelix [így] eft BonaPARTE; | Nam mira Veneris Arte | Jam fruitur BONA PARTE. | Imperator NAPOLEO, | Fortissimus quasi Leo, | Educatus in Mufeo, | Unctus Virtutum oleo | Victor factus est ideo, | Quod fpem locavit in DEO. | (összesen=192 sor; többek közt azt fejtegeti benne, hogy egy Gallussal miért társult a német szülött, szójáték a gallus (kakas) és germana (est Soror quali Germana) más jelentéseire stb. utolsó 4 sora: … ez más az 5-ik lapon: Fac Deus, ut tuum Nomen, | Sit optatae Pacis omen, | Da Deus Cunctis Solamen, | Et Sis Clemens Amen Amen. | His ita prćmissis, dicendum jam mihi reftat: Gloria Summa DEO, Gratia larga reo. Item | Jó Réfzt Válafztott | a’ midőn Bonaparte Válafztott | Angyali Párt Bétsben, Kit méltó tartani Betsben | Mária sem vefztett a’ midőn Bonapartére fzert tett, | Mert Bona Parte Jó Réfz, még pedig ép és egéfz, | Éllyen hát ez áldott Pár, mellyet örökre meg-áldott | Az Ur, és ezt Szível minden ohajtsa hivel. | Irta ezeket egy kurta Zekés Vitéz, | Hetedfél Kerefztet, ki éppen moft tetéz. Miles Sago m. p. | Omne Simile Difsimile Ausus et Applausus ligatus in fequentibus Continuatus. | Omnia jam fient, fieri quae poffe negabat | Non Europa folum fola, fed omne folum, | Omnia Vincit Amor, Nemo mirabitur Ergo | Vicerit Invictum quod LUDOVICA Virum || [=50 sor.] Alatta: Atque Hćc funt quae aufus eft Cantare in vago | Claudiopoli quidam Nomine Miles Sago mp, Anno Die Locoque Supra notatis | az az: | Irta ezeket az, a’ki már rég fzólgál | Mellyeknél moft többet nem ír, nem-is fzóll Gál m. p. ||
Az is nagy hatással lehetett a gyermekifjú kedélyére, midőn Miksa főherczeg a felkelősereg főparancsnoka 1809 június 18-ikán meglátogatta a convictust. Előbb a rektor lakására ment, azután Jeszenovszky János kegyesrendi atya pénzgyűjteményét tekintette meg, a ki fel is ajánlotta neki gyűjteménye néhány ritka darabját; ő tőle Gull Jánoshoz ment a convictusba és ott hosszasan elbeszélgetett vele az iskolákról és a convictusról.* A növendékek s ezek között Jósika érdeklődését e magasrangú katona látogatása élénken foglalkoztatta.
«Historia Domus Claud.»-ban 89. l. maga Gull részletesen leírja a látogatást. Néhol, mint pl. a közkatonából altábornagygyá lett Stipsits József 1811 ápr. 4-iki látogatása alkalmából, életrajzát is közli. Az egykorú világtörténeti eseményekkel is bőven foglalkozik e háztörténet, elárulva ezzel írója szaktárgyát. Különben a Hist. Domus külön is felemlíti, hogy «Ab a[nn]o 1800 usque 1811 ultimum Octobris Historiam Domus continuavit R. P. Joannes Gul Historiae Universalis professor, postea Szegedinum pro Rectore promotus. «Midőn Szegedre távozott házfőnöknek (1811 őszén), természetesen más vette át e feladatot, de visszatérte után (1814/5 tanévben) ismét «Supplementum»-okat ír a ház történeti naplójába.
Ilyen hatások, a hajlam és hivatásérzet lassanként megérlelték lelkében az elhatározást, hogy katonai pályára lép. Midőn ezt a vágyát apjával közölte, az nem is próbálta lebeszélni, mert titokban maga is annak szánta.
A kis családban nagy felfordulást okozott ez az elhatározás. Nemcsak azért, mert a szeretett testvér végleg elhagyja a szülei házat s kilép az élet egy koczkázatos és viszontagságos pályájára, hanem azért is, mert a családfő a leányaira és Echard Charlotte nevelőnőre bízta az ifjú teljes felszerelése gondját. A megbízás után Mihálczfalván, hol ekkor a család lakott, megindult a nagy sürgés-forgás, szabás és varrás. A házi munkának volt egy nagy előnye, nagyon lassan haladt, s így tovább időzhetett a kedves családi körben s már az 1811. évben jól bent voltak, mire elkészültek a neki szánt «kikészítéssel» azaz öt inggel, melyet jó bőre szabtak, hogy hálóingnek is használhassa, azután két diákkori, vadgalambszínű és sötétszürke nadrág átalakításával, t. i. erről lefejtették az ezüst paszomántot s kék zsinórt varrtak helyette s ezzel kész is volt a felszerelés; barna frakkján, a már egyszer átalakított spenczerjén valamint felleghajtó köpenyén nem is kellett változtatni semmit. Az összes holmija az ágyneművel együtt belefért egy kofferbe. Szegényes felszerelés! Főhadnagya, mikor megmutatta neki, meg is jegyezte rá: «Na, hallja, atyja ura nem nagyon erőltette meg magát.» Magával vitte klarinetjét és fuvoláját is. Zsebpénzét apja havi 150 forintban szabta meg, csekély összeg ez időben, mikor a pénz a devalvatio miatt értékének ötödére szállt alá. De az ifjú jó kedvét ez nem befolyásolta.*
Emlékir. I. 150. l.
Örömmel és reménynyel telve indult el ősz felé* Kőhalomra (Nagy-Küküllö m.), hogy bemutatkozzék báró Gabelkoven* ezredesnek s kérje felvételét a vezérlete alatt álló, Szavojai Eugénről nevezett dragonyosezredbe. Az ezredes, apjának jó barátja, örömmel teljesítette kérését s Schalhardt százados keze alá osztotta be, egy szigorú, pedáns katonához, a ki a legkisebb rendellenességért megrótta s ha mentegetőzni próbált, mindig azt felelte reá: «Az nem mentség».
Mikor állott be a katonasághoz, pontosan meghatározni nem tudjuk. Katonai elbocsátó levele az 1819 február 14-iki nyugdijazással kapcsolatban 7 és 4/12 évi szolgálatot említ. E szerint 1811 októbertől számították szolgálati évét. Az Emlékir. II. köt. 79. l. szerint 1813 márczius elején «másfél évnél több» hogy kadétoskodott, (v. ö. II. 178), visszaszámítva innen másfél évet, 1811 szeptember eleje jő ki, tehát ekkortájban léphetett szolgálatba. Az 1811. év eleje (Emlékir. I. 149. l.) s annak említése, hogy még nem töltötte be egészen a 17. évet (tehát 1811 április 28. előtt) csak az atyai beleegyezés kinyerésére vonatkozhatik.
Jósika Emlékiratában hol Gabelkofent, hol Gabelkovent (II. 131, 135.) ír, mi a név írásában Wurzbachot követjük.
A kis hadapród vagy «hadfi»,* karcsú termetű, gömbölyű leányosarczú gyermek volt még ekkor, barna, sűrű selyem hajfürtökkel s bajtársai, századosa és főhadnagya csakugyan mint gyermekkel bántak vele, sőt még, a mi leginkább bosszantotta, a leányok sem akarták komolyan venni. A katonai élethez hamar hozzászokott, a minek egyik főoka volt hajlamán s a változásba könnyen beletörődő természetén kívül az is, hogy csakhamar jó barátságot kötött három kadéttársával, a szász Szerafinnal, Zsombory Sándorral és Siménynyel s katona szolgája: az öreg Biervogel is, olyan Bencze-féle alak cseh-német kiadásban, türelemmel és szeretettel, sőt atyáskodva vezette be a katonai élet aprólékos formaságaiba.
Emlékir. I. 151.
Századának állomása Nagy-Sink (Nagy-Küküllö m.) szász község volt. Itt kezdte meg pályafutását, melyet eleinte úgy tekintett, mintha gyermekkori játékainak folytatása lett volna. Ha vége volt a szolgálatnak, Daru nevű tizenhat markos sötétszürke paripáját idomítgatta a műlovaglásra, vagy fuvolázott és klarinétozott. Az élet a többi állomáshelyeken: Vidombákon, Folyfalván, Etéden is hasonló volt, legfeljebb itt és ott a szállás volt nyomorúságosabb; olykor némi változatosságot az hozott az egyhanguságba, hogy nagyobb városba: Brassóba, Fogarasba és Nagyszebenbe rándulhatott be, vagy hogy Zsombory barátját valami csekélységért párbajra hívta ki éjfélre a közeli erdőbe, de kibékült vele, mielőtt megverekedtek volna; vagy hogy jelentés nélkül három napra látogatóba ment egy szomszéd faluba, a minek 12 napi szobafogság lett volna a büntetése, ha századosa háromnegyedét el nem engedi stb. Mint tüzes és bohó katona udvarolgatni is próbált, de bosszankodva tapasztalta, hogy a leányok is gyermekként bántak vele, nem akarták férfinak tekinteni; sőt egy nagyszebeni apácza elkövette vele azt a csúfságot, hogy tüzes szerelmi vallomására válaszul három darab süteményt dobott le neki.
Így teltek gondtalanul a kadét napjai, míg 1812 februárban parancsot nem kapott az ezred, hogy induljon Galicziába.
