III.
III.
Kovacsóczy mint író és irodalompártoló. – Viszonya az erdélyi, lengyel és magyarországi tudósokkal, írókkal. – Barátsága a Forgáchokkal.
Kovacsóczy mint író és irodalompártoló is kiváló szerepet játszott és előkelő helyet foglalt el, nemcsak Erdélyben, de Magyar- és Lengyelországban, sőt a nyugoti nemzetek humanistái között is. Minden nagyítás nélkűl mondhatjuk, hogy kortársai között Erdélyben ő volt a legtudományosabban képzett emberek egyike, a kit honfitársai e tekintetben vezérökűl ismertek el.
Már ifjú korában, midőn a külföldön jár: tudósok és írók között forgolódik legszívesebben; az olasz humanisták között «nagyon jó hírnevet hagyott hátra»;* egyik-másik olasz tudóssal később is fentartotta ismeretségét. Első szereplését hazánk történetében a tudománynak tett szolgálatával kapcsolatosan találjuk följegyezve. Mint Forgách Ferencznek, a tudós történetírónak, bizalmas meghitt embere, ő a közbenjáró Brutus János Mihálynak a hírneves olasz történetírónak Erdélybe édesgetésében. 1572 martius 21-én írt Kovacsóczy Páduából a Párisban tartózkodó Brutusnak és felvette az előbbi alkudozás elejtett fonalát. Brutus apr. 14-iki válaszára ismételve írt neki Kovacsóczy Lyonba, a melynek következtében Brutus elhatározta, hogy Erdélybe megy s elfogadja a felajánlott udvari történetírói állást.* Utazása viszontagságos volt, Bécsben nem találta a Forgách emberét, bejött Magyarországba Semptére, majd visszatért ismét Bécsbe, hogy ott várja meg az Erdélyből elibe küldendő úti költséget.
Bethlen F. III. 464. l.
Levelezésük ki van adva Forgách F. Historiájának a Bevezetésében. (Akad. kiadvány.)
Midőn Kovacsóczy külföldi utazásaiból hazatért, már Erdélyben találta Brutust s vele baráti viszonyba lépett, a mely még bensőbbé vált, midőn mindketten a lengyel király udvarában tartózkodtak s fenmaradt akkor is, miután Kovacsóczy Erdélybe visszatérvén, többé csak szellemileg érintkezhettek.
A lengyelországi humanisták közűl baráti kötelék fűzte őt a tudós DUDITH András volt pécsi püspökhöz, ki a tridenti zsinaton tartott fényes szónoklata által európai hírnévre tett szert. Bár Dudith később a politika terén Kovacsóczyval ellenkező táborban működik (a császárnak lengyel királylyá választását ő készíti elő Lengyelországban s Báthorynak egyik legerősebb ellenfele): a baráti viszony és a tudományos kötelék közte és Kovacsóczy közt ennek daczára sem szakad szét.*
Kovacsóczy F. levelei Dudithnak a bécsi áll. ltárban, Polonica.
Lengyelországban többek közt még TIDEMANNUS Gesius, dr. levelez vele tudományos dolgokban. 1577 jun. 21-én egy fiatal orvost ajánl neki, a ki a páduai egyetem híres doctorának, MERCURIALISnak segédje volt s ettől könyveket és levelet hozott Kovacsóczynak, mint a nagyhírű doctor régi ismerősének. Tidemann maga is kikéri Kovacsóczy tanácsát és kritikája tudományos munkái felett. Igy a porosz történetekről írott munkájából előbb mutatványt ad neki, midőn még együtt vannak a királyi udvarban, később megküldi neki az egészet és kéri bírálatát.* A lengyel királyi udvarban élő tudósok és orvosok általában sokat adtak Kovacsóczy itéletére. Midőn Báthory István meghal s két udvari orvosa között kitör az a nevezetes, egész egy évtizedig tartott tollharcz, melyben mindkettő tudatlansággal vádolja a másikat s a király halálát kölcsönösen egymásnak tulajdonítják: ebben a legelső munka, mely a polemiát megindítja, Kovacsóczyhoz intézett levél alakjában van írva.*
Tidemannus Gesius dr. «gen. et. doctissimo dno W. Covacciocio R. Mattis rerum Transylvanarum secretario». Tom 1577 jun. 21. és jul. 20. (A bp. egyet. kvtár eredeti kézíratai közt.)
Epistola dni Georgii Chiakor secretarii ungari: De morbo et obitu ser. magni. Stephani regis Poloniae. Ad. magn. Wolfg. Kowaciouium supremum regni Trans. cancellarium. Nyomtat. megjelent Kolozsvárt 1578. Megvan a bp. egyet. és múz. kvtárban.
István király udvara tudományos körének egyik kimagasló alakja volt BERZEVICZY Márton, az erdélyi ügyek kanczellárja, a kinek oldala mellett Kovacsóczy titkári és alkanczellári állást viselt, a kivel Erdélyből is mindig fentartotta szoros baráti összeköttetését, s a kinek mint láttuk, Kovacsóczyt munkája Erdély kormányzásáról, a kiadó által ajánltatott. E tudományos körhöz tartozott még GYULAI Pál, aki Kovacsóczyt a királyi titkárságban követte, s a ki neki nászajándékúl ama nagybecsű történeti munkát írta az 1580-diki orosz hadjáratról a kivel később Erdélyben ismét együtt működtek mindaddig, míg Gyulai oly szerencsétlen véget nem ért.*
Báthory Boldizsár boszújának esett áldozatúl, a ki drabantjai által Gyulait abafáji udvarházában felkonczoltatta.
Kovacsóczy Erdélyből is fentartotta érintkezését a lengyelországi tudósokkal és írókkal. HERMANN Dániel, porosz költő is megküldi neki «De rana et lacerta» czímű költeményét, majd «Stephaneis Moschovitica» czímű történeti munkáját, István király hadjáratairól az oroszok ellen, mely Danczkában 1582-ben jelent meg.*
Ld. Történelmi Tár 1881. évf. 481. l.
20. KASSAI ZSIGMOND DÁVID ALÁIRÁSA.*
Irta: Kovacsóczy Farkasnak. Kelte: Coronae pridie papistici natalis Christi. (Év nélkül, Egyetemi Könyvtár.)
Erdélyekben az irodalmi életnek az ő korában Kovacsóczy volt a központja. A tudósok, tanárok, írók hozzá folyamodnak ügyes bajos dolgaikban, neki küldik munkáikat bírálat végett szívesen ajánlják neki műveiket, őt tartván a legműértőbb Maecenasnak. Kassai Zsigmond Dávid a fehérvári gymnasium igazgatójának és másoknak fenmaradt levelei tanúsítják, mennyire érdeklődött ő az irodalmi viszonyok és írók iránt.* Irodalom-szeretetéről élénken tanúskodik a neki ajánlott művek nagy száma is. A már említett lakodalmi és gyászverseken kívűl egész sereg munka viseli homlokán az ő nevét, mint Maecenasét. Nevezetesebbek ezek közűl: Sqiarcialupus Marcellus, a fejedelem olasz orvosának (a kivel Kovacsóczy baráti viszonyban állott) munkája, «Simonis Simonii Lucensis primus triumphus»-a (Kolozsvár, 1584);* ugyanarról a Simonius doctorról, a ki István királyt halálos ágyán oly szomorú eredménynyel gyógyította, mint annak udvari orvosa. Ilyen Beregszászy Péter, váradi lelkésztől: A ref. egyházak apologiája;* melyet ez a három kormányzónak ajánlott, nyilvános bizonyságáúl annak, a mit az ajánlásban a szerző is kifejez, hogy a ref. egyháznak voltak hívei. Az ő költségén látott napvilágot GYULAI Pál említett történelmi munkája: «István király 1550-iki orosz hadjáratának leírása», és CSAKOR György, lengyelországi magyar titkár «Levele a felséges nagy István lengyel király betegségéről és haláláról, nagyságos Kovacsóczy Farkashoz, Erdély főkanczellárjához», – Kolozsvárt a Heltai Gáspár nyomdájában (1581, 1587). Neki ajánlotta DEIDRICH György: «Theses ethice de causa effliciente virtutum moralium» – és BASILIUS LÉNÁRD: «Theses theologicae: De veris ecclesiae visibilis notis» czímű munkáját, melyek Szebenben 1592–1594-ben jelentek meg. A szepesi PILC Bálint, fejérvári diák, ódát írt hozzá stb.*
Magyar tudósok levelei. Történelmi Tár 1881. évf. 483. l.
Ld. Szabó Károly: Régi Magyar Könyvtár. II. k. 49. l.
Megvan a bp. egyet. kvtárban.
Szabó Kár: Régi Magyar Könyvtár. II. 49.
21. BEREGSZÁSZY P. «APOLOGIÁ»-JÁNAK ELSŐ LAPJA. (AZ AJÁNLÁS.)*
Első lapját a Váradon, 1585. évben, Hoffhalter által kiadott példányból, a Csakor György «Epistolá»-jának czímlapját pedig egy, a Kolozsváron, 1587-ben kiadott példányból közöljük. E két utóbbi a m. kir. egyetemi könyvtár tulajdonát képezi.
Hogy maga Kovacsóczy is a legkiválóbb írók közé tartozott, a ki ismereteinek széles köre, gondolatainak mélysége, ítéleteinek tiszta világossága, irályának szépsége által felűlmúlta legtöbb kortársát: arról élénken tanúskodnak kormányzósága idején István királynak írt szép magyar jelentései; Erdélyi kormányzásáról írt munkája; az 1587-iki varsói királyválasztási országgyűlésen tartott szónoklata; s Báthory Zsigmond idejében a kanczellária nagyfontosságú munkálatai. Nemcsak anyanyelvén s az akkori tudományos nyelven, latinúl, tudott remekelni tollával; de kitűnően írt olaszúl; németűl meg épen verseket írt, melyek 1584-ben nyomtatásban is megjelentek.*
Horányi Memoria Hung. Zwittinger Bibliographiájára (35) hívatkozva.
22. CSAKOR GYÖRGY «EPISTOLÁ»-JA CZÍMLAPJA.
Magyarországi tudósok, államférfiak, hadvezérek, a kikkel összeköttetésben állott, szintén nagyra becsülték Kovacsóczyt. A Forgáchok akkor élő tagjai, történelmünk kimagasló alakjai, Simon, Imre és Zsigmond, mindvégig fentartották vele azt a baráti viszonyt, melyben ő korán elhunyt testvérökkel a történetíró Forgách Ferenczczel állott.
Forgách Imre, Trencsénmegye főispánja, 1586-ban, midőn Szidonia szász-lauenburgi herczegnőt oltárhoz vezetni készűl, lakodalmára Báthory Zsigmond fejedelemmel együtt meghívta Kovacsóczyt, «kinek igen szép felelő levele – írja Budai – még ma is megvan, melyet ő hozzá írt vissza Tordamegyében Régenből 11. január a mondott esztendőben».* – Ugyancsak Forgách Imre 1588 april 13-án trencsén-hévvizi fürdőjéből szeretettől áradozó levélben keresi fel őt, melyben biztosítja, hogy szívében a régi szeretet tüzét sem az idő és távolság, sem az öregség bajai ki nem olthatják; küldi neki Forgách Ferencznek épen akkor kinyomtatott munkáit: Despot életrajzát, Szigetvár ostromát s a híres magyar költők epigrammáit. Írja, hogy Forgách Ferencz nagy történeti munkáit is szándékozik kinyomatni; említ egy most már ismeretlen, úgy látszik elveszett történeti munkát Péchy Gáspártól.* Ő is megkapta s nagy gyönyörűséggel olvasta Kovacsóczy nyomtatásban megjelent munkáit. «Szívemből örvendek (úgymond), hogy Magyarország benned oly férfiúval dicsekedhetik, a milyennel az elmúlt századokban alig dicsekedhetett; segéljen Isten, hogy hazádnak díszét továbbra is előmozdíthasd, s dicső fejedelmedet, Erdély gyönyörűségét, még sokáig segíthesd tanácsoddal, munkáddal s nemes törekvéseiddel.»*
Polgári Lexicon II. 47.
Péchy Gáspár Ferdinánd királynak volt udvari híve, s követe Rómába a pápához, Martinuzzi megöletése után.
Forgách Imre Kovacsóczy Farkasnak. Datum in thermis meis 1588 apr. 13. (Eredetije a bp. egyet. kvtárban.)
23. FORGÁCH IMRE ARCZKÉPE.*
Megjegyzendő, hogy halálának éve e később készűlt képen tévesen van 1586-ra téve, mert ő 1589-ben halt meg. (Ld. Forgách Imre naplóját az Orsz. Levéltárban ism. Komáromy András a Turul 1889. évr. 70–78. l.)
Forgách Imre arczképét, gr. Forgách Istvánnak szalánczi várában őrzött eredeti festményéről vett fényképe után rajzolta Cserna K.
Forgách Imre arczképét, gr. Forgách Istvánnak szalánczi várában őrzött eredeti festményéről vett fényképe után rajzolta Cserna K.
Így vélekedett Forgách Imre Kovacsóczyról; hasonlóképen Forgách Simon is, a kiváló hadvezér, a ki még felűlmúlja öcscsét a Kovacsóczy iránt érzett szeretet és nagyrabecsülés tekintetében.
24. FORGÁCH IMRE ALÁIRÁSA.*
Irva: Kovacsóczy Farkasnak. Datum in thermis meis 13 die mensis Aprilis anno domini 1588. (Egyetemi Könyvtár.)
Általában a Forgáchoknak, a kik a Báthory-házzal rokonságban voltak, bármi ügyes-bajos dolguk volt Erdélyben, Kovacsóczyhoz fordúlnak, hogy kérésüket a fejedelemnél támogassa. A kolosmonostori jószághoz jogot formálván, midőn a jezsuiták onnan kitiltattak, kérik a fejedelemtől e birtok kezükbe bocsátását s Kovacsóczytól, kérésük támogatását.* Kovacsóczyhoz fordúlt pártfogásért Forgách Simon akkor is (1592 dec. 25.), midőn nővére, özv. Segnyei Zsigmondné, fiának a török rabságból kiszabadítása érdekében az erdélyi fejedelmet arra kéri, hogy járjon közbe Zrínyinél: cseréltetné ki az ifjú Segnyei Miklóst valamely nála lévő török rabért, a mennyiben ez néhány év előtt az ő udvarában szolgált s az ő közelében Szigetvárnál került fogságba; a török rab váltságdíját a Forgách-testvérek ajánlkoznak megfizetni. Viszont-szolgálat fejében fölajánlja Forgách Simon az akkor özvegy Kovacsóczynak, hogy ha nősűlni óhajtana, találnának neki Magyarországon olyan, az ő sorsához illő feleséget, a ki jobban megbecsülné őt, mint «amaz erdélyi hölgy».* A «Transilvanica illa» alatt bizonyára Kovacsóczy első feleségét érti, a kivel nem volt valami boldog házas élete, nempedig Kendy Sándor leányát, a kivel épen ez idő tájban készűlő házassága két hónap múlva történt meg.
Kovacsóczy Forgách Simonnak, Gy. Fejérvár 1589 mart. 4. Báthory Zsigmondé u. akkor és Forgách Imre lemondása a monostori jusról Simon javára. Trencsén 1829 apr. 13-áról, eredetiben megvannak a gr. Forgáchok Nem. Múz. deponált ltárában.
Forgách Simon Kovacsóczynak Herknecht 1592 ec. 25. (Eredetije a bp. egyet. kvtárban.)
FORGÁCH ZSIGMOND.*
Forgách Zsigmond arczképét, gr. Forgách István szalánczi várában őrzött eredeti festményről vett fényképe után rajzolta Cserna K.
Forgách Simon, az ősz hadvezér, 1594 folyamán fényes győzelmeket vív a török felett. Diadalairól siet értesíteni barátját, Kovacsóczyt, a hatvani táborból; szintúgy fia, Zsigmond, Esztergom alól. Kovacsóczy 1594 maj. 20-án és 27-én örömtől áradozva gratulál a fényes győzedelemhez; annak örűl főként – úgymond – hogy Forgách Simon volt a fővezér abban az ütközetben, a melylyel oly dicsően pecsételte meg előbbi diadalit, «kinek memoriája, quamdiu sol et luna erunt, mindenkor megmarad.»*
Kovacsóczy F. sajátkezű levelei Forgách Simonhoz Tordáról, 1594 maj. 20., Gy.-Fejérvárról 1594 maj. 27. Nemz. Múz. Forgách-levéltár.
Az a viszony, a mely Kovacsóczy és a Forgáchok között fennállott, fényesen tanúsítja, mely nagyra becsülték ők tehetségeit, a hazának és a Báthory-háznak tett szolgálatait. A büszke régi dinasta család, melynek tagjai több százados történeti múltra hivatkozhattak, mintegy magok fölé emelik a méltóságban «homo novus» – szellemi aristokratát.
A legszebb dicshimnust Forgách Simon zengte Kovacsóczyról, ama szép szavaival, melyeket egyik erdélyi barátjához intézett leveléből Bethlen Farkas jegyzett föl; «Elvesztettük (úgymond Dudithot, Európa díszét, nemzetünk koronáját, lelkem felét; de bácsak a mi Magyarországunk legalább három, a ti Erdélyetek pedig két Kovacsóczyval dicsekedhetnék: nemzetünk sorsa mindjárt jobban intéztetnék.»*
«Emericus vero Forgach baro in Hungaria degens, de eodem (t. i. Kovacsóczyról) litteras ad quendam Magnatem Transylvaniae exarant (ut formalibus ejus utamur): Amisimus Dudicum, decus Europae, coronam gentis nostrae, dimidium certe animae meae; sed utinam nostra Hungaria tres, vestra vero Dacia duos salten Kovácsoczios haberet, aequabilius certe res gentis nostrae administrarentur.» (Bethlen F. Hist. III. 464.)
25. FORGÁCH SIMON ALÁIRÁSA.*
Irva: Deák Benedek újvári provisornak. Datum ex Leva 7 die Martii anno 1573. (Országos Levéltár.)
26. BÁTHORY ISTVÁN SAJÁTKEZŰ HITVALLÁSA.
