II.
II.
Báthory Zsigmondnak a német szövetségbe vonatása. – A török- és németpárt küzdelme Erdélyben. – Zajos országgyűlések. – Geszti Ferencz szónoklata Kovacsóczyék ellen a gyula-fejérvári (1594. jul.) orszgágyűlésen.
1593-ban megkezdődött Magyarországon a török ellen a tizenötéves háború. A keresztyén fegyverek diadallal kezdték a mérkőzést a pogány hanyatló hatalmával. Pálfi dunántúli, Forgách Simon és vezértársai füleki és hatvani győzelmei felvillanyozták Erdélyt is. «Nagy örömmel értettök e napokban mind egyebektől, s mint főképen a kegyelmed leveléből (írja Kovacsóczy Farkas Forgách Simonnak 1594 maj. 20-án), minemű győzedelemmel látogatta meg Isten kegyelmeteket, ki az jó Istennek nagy kegyelmessége az övéin; jele is annak, hogy ő felsége jam non in perpetuum irascitur nobis, horgot akar vetni a levél és felfuvalkodott ellenségnek orrában, el akarja őket vetni rúlunk, ha keváltképpen hálaadással tudjuk venni tőle ilyen nagy kegyelmességet.»*
Eredetije N. Múz. Forgách-ltr.
28. III. AMURAT SZULTÁN ARCZKÉPE.*
III. Amurat szultán arczképét és Szinán basa arczképét egykorú aczélmetszetek után közöljük.
Báthory Zsigmond, a kinek udvarában egymást váltogatták a császár és pápa követei, elérkezettnek látta az időt, szakítani a törökkel. Már az 1593-iki táborozásnál maga ellen ingerelte a fényes portát kétes magatartásával. A konstantinápolyi követ az Erdély ellen ott uralkodó hangúlatot jellemzően rajzolja Kovacsóczynak 1594 marc. 24-én írott levelében ilyeténkép: «Elég megbódúlt dühödt népek mostan ezek; minden dolgokban, rendtartásokban megváltoztanak; reák való nagy agyarkodás, szidalmazás igen nagy vagyon, ki ennek előtte soha nem volt».*
Óváry István levele Kovacsóczyhoz Konstantinápolyból. 1594 mart. 28. (Ered. Múz. gr. Kemény F. Appartus Epist. II. k. 409. l.)
Carillo Alfonz 1594 tavaszán a császári udvarból messzemenő igéretekkel érkezett vissza Erdélybe, a szövetség megkötésére. A fejedelem máj. 12-ére országgyűlést hirdetett Tordára. Az előterjesztéseket KOVACSÓCZY korlátnok s Iffjú János tanácsúr vitték a rendek elé s tiszténél fogva a kanczellár terjesztette elő.
29. SZINÁN BASA ARCZKÉPE.
Kovacsóczy, ki abban az időben, úgy látszik, nem idegenkedett a fejedelem föltett szándékától, bölcseségének és ékesszólásának* teljes erejével harczolt Magyarország megsegélése s a keresztyénekkel való szövetkezés eszméje mellett. A magyar testvérek veszélyben forogván, a rokonoknak védelmére sietni – úgymond – int a kegyelet, becsület és saját érdekünk. A két testvérországnak közös és elválaszthatatlan az érdeke; Magyarország bukása, egyszersmind Erdély végveszedelme. Ha Magyarország a föld színéről eltöröltetik, Erdélynek nincs többé védője, menedéke, reménye. Nyilvánvaló, hogy a szultán Szinán nagyvezér által Erdélynek végromlására tör, elhatározott szándéka, hogy a nemességet és a magyarságot kiírtván, az országot elfoglalja. Ki volna oly balga, hogy be akarná várni, míg a török az egész Magyarországot tűzzel vassal elpusztítja s midőn Erdélyre kerűlne a sor, akkor akarnák, hogy megsegíttessenek azok által, a kiknek a veszélyben nem nyujtottak segédkezet. Vagy tán a németektől várunk majd segítséget, a kik még idegenebbek tőlünk lelkükben, mint a mily távol fekszik országuk; a kiknek inkább az képezné törekvésüket, hogy Magyarország megmaradt részeit magokhoz kapcsolják, mintsem az, hogy Erdélyt megsegítsék.*
«Vir prudentia et facundia maximus» mondja róla Bethlen F. III. 206.
U. ott. 206–208. l.
A kanczellár szónoklata nagy hatást tett a rendekre és a fiatalabbak, a harczra vágyók tüstént készek lettek volna a török szövetség fölbontását és Magyarország megsegélését elhatározni. De az idősebbek s a tanácsurak nagyobb része azon a nézeten volt, hogy a törökkel szemben nyílt ellenségűl föllépni, nagyobb veszélylyel jár, mint a mennyi előnyt igér a Rudolf császár-királylyal való szövetkezés.Kendy Sándor az ősz, tapasztalt államférfi, Kovacsóczy apósa, óva intette a rendeket minden elhamarkadott lépéstől s a háború veszélyeinek fölidézésétől.
A vélemények annyira megoszlottak, hogy a tordai gyűlés ebben a főkérdésben semmit sem határozott. Hiába törekedett a fejedelem személyesen is Kendy megnyerésére; ez meggyőződéséhez szilárdan ragaszkodott. Kovacsóczy Farkas apósát, a török-párti ellenzék elismert vezérét, Tordáról a fejedelem parancsára magával vitte Gyulafehérvárra, azon reményben, hogy ott az udvar közelében könnyebben megpuhúl. De, úgy látszik, inkbáb Kendy győzte meg s vonta a török-pártra Kovacsóczyt.*
Bethlen F. III. 215.
Az országgyűlés után nemsokára újabb követei érkeztek a pápának és Mátyás főherczegnek, kik megbízatásukat egy e czélra külön összehívott tanácskozmány előtt adták elő, melyen a tanácsurakon kívűl csupán a főispánok és a nemesség előbbkelői voltak jelen. A követek fényes oratioban biztosították az erdélyieket a császár és a pápa segítségéről; Kovacsóczy pedig a fejedelem nevében három pontot terjesztett elő tanácskozás tárgyáúl. Az első az ország állapotáról s az azt fenyegető veszélyről szólott; a második Szinán basának az ország elfoglalására irányzott terveiről; a harmadik arról, hogy mit kíván a pápa, a császár s Magyarország az erdélyiektől.* De ez tanácskozmány is eredmény nélkűl oszlott szét: a döntő elhatározást az arra egyedűl illetékes országgyűlésre hárítván.
Jun.10.-én hívták össze az országgyűlést Gyulafehérvárra. A fejedelem, hogy nyomást gyakoroljon a rendekre, a nagy templom helyett a fejedelmi palota nagy-termét tűzte ki a gyűlés színhelyéűl. Az ellenzéki tanácsurak azonban, Kendy Sándorral és Ferenczczel az élükön, élükön tiltakoztak a fegyerek közt való tanácskozás ellen, (mert az udvar és a folyosó drabantokkal volt megrakva) s odahagyták a termet s a fejedelmi palotát. Másnap a fejedelem Kovacsóczy által két határozati javaslatot terjesztetett elő: a török szövetség fölbontásáról és a ráczok megsegéléséről, kik az Al-Dunánál már harczban állottak a török ellen és segítségkéréssel ostromolták a fejedelemmel. Alig végezte be beszédét Kovacsóczy, midőn a fejedelem egészen váratlanúl, az eddigi szokás ellenére, maga is megjelent a tanácsteremben; vagy azért, mintha már nem bízott volna kanczellárjában, – mert már Kovacsóczy is elkezdett habozni s a török-pártiak véleménye felé hajlott – vagy pedig azért, hogy személyes jelenléte és fölszólalása által adjon nagyobb nyomatékot kívánalma teljesítésének.*
Jun.10.-én hívták össze az országgyűlést Gyulafehérvárra. A fejedelem, hogy nyomást gyakoroljon a rendekre, a nagy templom helyett a fejedelmi palota nagy-termét tűzte ki a gyűlés színhelyéűl. Az ellenzéki tanácsurak azonban, Kendy Sándorral és Ferenczczel az élükön, élükön tiltakoztak a fegyerek közt való tanácskozás ellen, (mert az udvar és a folyosó drabantokkal volt megrakva) s odahagyták a termet s a fejedelmi palotát. Másnap a fejedelem Kovacsóczy által két határozati javaslatot terjesztetett elő: a török szövetség fölbontásáról és a ráczok megsegéléséről, kik az Al-Dunánál már harczban állottak a török ellen és segítségkéréssel ostromolták a fejedelemmel. Alig végezte be beszédét Kovacsóczy, midőn a fejedelem egészen váratlanúl, az eddigi szokás ellenére, maga is megjelent a tanácsteremben; vagy azért, mintha már nem bízott volna kanczellárjában, – mert már Kovacsóczy is elkezdett habozni s a török-pártiak véleménye felé hajlott – vagy pedig azért, hogy személyes jelenléte és fölszólalása által adjon nagyobb nyomatékot kívánalma teljesítésének.*
Baronyai Decsy Sámuel Magyar Historiája 121. l. Illis … per W. Kovaciocium, hominem prudentem, pariter ac sapientia, facundiaque singulariter excellentem, tria potissimum deliberationis capita proponit stb.
Bethlen F. III. k. 247.
Hosszú beszédet tartott, mely a töröktől elszakadás, a magyarokkal és németekkel szövetkezés és a ráczoknak adandó segély sürgetésében tetőzött. Nem annyira ajánlotta ezt, mint inkább parancsolta s szavaiból nem hiányzott a fenyegetőzés. Beszédje annál mélyebb hatást tett a rendekre, mert most hallottak tőle először nyilvános oratiót s mindenkit kellemesen lepett meg ékesszólása, a mi többeknek örömkönnyeket csalt a szemébe.*
Decsy Sám. Historiája 124.
Annál hevesebben indúlt meg erre a tanácskozás és vitatkozás, a melyben ismét csak az nyilvánúlt, hogy a tanácsurak és rendek többsége állhatatosan ellene van a török frigy felbontásának Végleges határozatot azonban most sem hoztak, hanem júl. 1-ére újabb és pedig fegyveres országgyűlést hirdettek Fehérvárra.
Ezen időközben érkezett vissza Carillo Prágából az «arany-gyapjú» igéretével, a mi Zsigmondot annyira megerősíté szándékában, hogy most már megesküdött a török barátság fölbontására s a németekkel való szövetkezésre.
A mint a tábori országgyűlés ideje elérkezett. Zsigmond megijedt a fölfegyverkezett rendek maga körűl gyülekezésének gondolatától, attól tartván, hogy esetleg ellene fordúlhatnának. Kiadta tehát a rendeletet, hogy csak a tanácsurak, főispánok és főnemesek gyűljenek Fehérvárra, a többi rendek azonban (azt adván okúl, hogy a város nem képes annyi embert befogadni) Tordán gyülekezzenek.
Úgy is történt. A főrendek külön tanácskoztak a fehérvári fejedelmi palotában, a közrendek a tordai táborban.
A viszonyokat semmi sem jellemezheti jobban, mint ez a fehérvári, azt lehet mondani főrendi-házi ülés. A fejedelem ugyanis – belátván, hogy régi tanácsosaival a német szövetség megkötésének kérdésében nem boldogúlhat – a vezérszerepet kivette az ő kezökből s az államférfiak helyett a katonákat tolta előtérbe.
Kovacsóczy életében is fordúló pontot képez ez az országgyűlés; mert a fejedelem, midőn látta, hogy kanczellárja is elfordul az ő politikájától s a török-párt felé hajlik, éreztetni kezdte vele neheztelését, s nemcsak hogy mellőzte őt kanczellári jogai gyakorlatában, hanem még ki is szolgáltatta ellenfelei gúnyjának.
A fejedelem ugyanis ezen a gyűlésen a szokásos előterjesztést nem Kovacsóczy által – a kit ez kanczellári állásánál fova illetett volna – hanem Geszti Ferencz által adatta elő. Geszti anyjáról rokona volt a Báthoryaknak, jó katona, bőbeszédű, nagy olvasottságú, de excentrikus godolkozású tanácsúr. Lelkéből gyűlölte a tudományos államférfiakat, Kovacsóczyt, Kendyt, a kik által eddig háttérbe szoríttatva érezte magát, s általában lenézte a tudományt. Most hogy felülkerekedett: szabad folyást engedett gyűlöletének s bőbeszédű szónoklatában, melyet az előterjesztés kapcsán a német szövetség mellett tartott, oktalanúl végiggázol nemcsak az erdélyi tudományos államférfiakon, (a török szövetség védelmezőin), hanem a világtörténet összes bölcsein és tudósain.
30. GESZTI FERENCZ ALÁIRÁSA.*
Irva: Verebélyi Jánosnak. Déva 1591. oct. 6. (Országos Levéltár.)
Ezek a tudósok – úgymond Geszti uram – az ő bölcsészeti elveikkel, (melyeket a külföldön vándorolva, homályba és tétlenségbe sülyedt gyáva mestereiktől sajátítottak el s melyek szerint az államot eddig kormányozták) az országot a végveszélybe sodorták s a török ragadozásának tették áldoaztává. Ezek az emberek – így folytatja tovább – a kik a bölcsészeti tudományok haszontalan tanaival szívták tele elméjüket, a scholasticus bölcsesség esztelensége által annyira kiforgattattak minden józaneszükből, hogy az állam kormányzására merőben alkalmatlanokká és képtelenekké váltak. Kétségbe vonja továbbá, hogy a tudomány valaha hasznára vált volna az államoknak, sőt inkább az erkölcsöket ellágyítja, a férfiakat elasszonyosítja, kislelkűvé, sőt ostobává és gyávává teszi az embert. Így pl. Socratesnél, a ki a halandók legbölcsebbikének tarttatik, ki lehetett ostobább és együgyűbb? a ki az ő Xantippéjenek aljasságait vagy nem ismerte, vagy nem volt képes megakadályozni és megbüntetni. Avagy Plátó, a mesteréhez méltó tanítvány, a ki azt jósolta, hogy akkor lesznek az államok boldogok, midőn a bölcsek fognak uralkodni, vagy az uralkodók fognak bölcselkedni; a mely mondásnál mi tehet ostobább és esztelenebb? Kísértse meg csak Socrates, vagy Plátó az ő homályos bölcselkedésük által kiengesztelni a bizanczi Cerberusokat és a pasákat, hogy határainktól őket távol tartsák. Nem nyer kegyelmet Geszti uramtól sem Homér és Orpheus, sem Aristoteles, Demosthenes és Cicero, nem a hét görög bölcs egyike sem; szerinte mindannyian nagyon haszontalan és kevés józan észszel bíró emberek voltak. A peripatheticus Phormiot, a ki egyszer a fejedelmek kötelességéről néhány óra hosszáig tartott élőszóval értekezést, egyik hallgatója, Hannibál a nagy hadvezér által itélteti el, a ki azt mondotta volna rá: sok hóbortos öreg embert ismertem életemben, de a ki őrültebb dolgokat beszélt volna össze-vissza, még soha sem láttam; már pedig Hannibál – teszi hozzá – ugyancsak értett mind az uralkodáshoz, mind a hadakozáshoz.
Nehogy pedig ezeket a kézzelfogható czélzásokat valaki megérteni ne akarja, hozzá teszi, hogy Phormiohoz hasonlók a mi bölcselkedőink is (t. i. Kovacsóczy, Kendy Sándor és a többi, üres nézeteik által felfujt emberek, a kik midőn a török fenyegetőzik, máskép nem mernek vele harczra kelni, mint arany és ezüst fegyverekkel. Mert hisz ők csak a bölcselmi speculatiókban vitézek, egyébre alkalmatlanok. Pedig úgy szeretnék feltűntetni, mintha Erdély kormányzását a vállukon tartanák, miként Atlas az egét; jóllehet lelkök tunyasága miatt egy csapat katonát sem volnának képesek vezényelni. Számtalan fejedelem, csaknem mind, a ki dicsőségesen uralkodott, a gyáva tudomány nélkűl csupán isteni adománynyal és erénynyel volt felruházva. Hector, Ajax, Achilles s a többi trójai hősök semmit sem törődtek a tudománynyal. A mi bölcs őseink sem bízták tudósokra, nem főkép philosophusokra az ország kormányzását; hanem azokat, mint haszontalan mestereket az iskola porába, a tunya papságra és a parasztok tanítására utasították. Egy közönséges lovász, ha a fegyverforgatáshoz ért, többet ér, mint valamennyi pedagogus, összes kötelességükkel, könyvvel tele zsebeikkel. A legnagyobb igazságtalanság egy ily scholasticusnak közhivatalt adni, vagy a fejedelmek titkos tanácsában nekik helyet engedni. A török ezeknek a doctoroknak esztelensége és habozása következtében áradt el annyira féktelenségében, hogy mindnyájunkat hűbéreseinek tart s tetszése szerint bánik a mi gyávaságunkkal.
Végűl még egy kirohanást tesz a hét görög bölcs ellen; aztán elmondja, hogy Antiochus király és a messinabeliek a pestises bölcsességnek összes professorait, mint a zsarnokság bűnszerzőit, számkivetéssel sujtották. A mi őseink sem ilyen bölcsességgel – mit ezek a scholastikusok óvatosságnak és eszélyességnek neveznek – (így folytatja) kormányozták Erdélyt. Mecset bég,* Ali bég, Mehmed basa és mások, a kik nagy készűlettel és bátorsággal támadtak ez országra: saját kárukon és vesztőkön tanúlták meg, hogy nem oly könnyű Erdélyből ép bőrrel kijutni mint ide bejönni. Hát mi, gyalázatunkra, annyira elcsenevésztünk volna, hogy nem tudnók magunkat fegyverrel megvédelmezni s a hüvelyébe rejtett kardot még a végső veszedelemben se mernők kivonni? A vérrel szerzett hazát veszedelemben se mernők kivonni? A vérrel szerzett hazát vérrel kell megtartani. A török kegyetlensége ellen nincs más védelem, mint a fegyver. Rajta tehát, fegyverezzük föl sergeinket, vezessük az ellenség elé s harczoljunk hősiesen!*
T. i. Mezid bég (a szentimrei és szebeni csatában 1442-ben.)
Bethlen F. III. 303–313. l.
A fejedelem csekély pártja mohón élvezte Geszti harczias szavait; a tanácsurak és a rendek józanabb része (az ú. n. török párt) megbotránkozott a hóbortos szónoklaton. A gúny tárgyáúl választott tudósok, főkép Kovacsóczy kanczellár és a nem annyira tudós, mint katonás lelkűletű, merész és bátor vállalkozású Báthory Boldizsár (Kendy két vejének) csatlakozása nagyban növelte a párt erkölcsi erejét.
A dolog annyira élére volt állítva, hogy a békés megoldás lehetőségében magok a tanácsurak is kezdettek már kételkedni. Az ellenzék fejei – ismervén a fejedelem erőszakosságát – jól tudták, hogy fejökkel játszanak; Kendy Sándor ekkor mondotta, hogy életét szívesen föláldozza, csak a hazáról hárítsa el a fenyegető veszedelmet. Viszont a fejedelem is el volt szánva a legvégsőgre, hogy szándékát végrehajtsa. Már a juliusi országgyűlésen el akarta fogatni a török-párt fejeit és vérbe fojtani az ellenzéket; hogy nem tette, nem rajta múlt. «Az összes tanácsurakat le akarta vágatni – így szól egy egykorú följegyzés – és véghez is vitte volna, ha az udvari drabantok kapitányát, Lázár Istvánt reá vehette volna, hogy a megölésre reá álljon.*
Kulcsár István krónikája 73. l. egykorú följegyzések alapján.
A gordiusi csomót immár karddal akarta ketté vágni.
31. KENDY SÁNDOR ALÁÍRÁSA.*
Irva: Kovacsóczy Farkasnak. Datum in thermis meis 13 die mensis. Aprilis anno domini 1588. (Egyetemi Könyvtár.)
)
Arczképét Sadeler Egyed egykorú rézmetszete után rajzolta Cserna K.
