IV.
IV.
Gritti Alajos nemesise. Czibak megöletése. János király magatartása. Maylád a mozgalom élén. Megyes ostroma. Gritti megöletése. Maylád kineveztetése erdélyi vajdává.
Még nem volt kihirdetve a Ferdinánd és a törökök között kötött béke, midőn a király magyar tanácsosaiban nagy aggodalom támadt a béke azon pontja fölött, mely az országot két részre volt osztandó. Az elégületlenség igen érthető nyilatkozatait Ferdinánd német tanácsosai, nehezen bár, de mégis le tudták csillapítani azzal, hogy a fényes portára követséget indítottak, oly megbízással: eszközölnék ki a Grittinek adandó utasításban legalább azt, hogy a Zápolya János által a békealkudozások folyama alatt a Ferdinánd-pártbeliektől elharácsolt jószágokat visszaadja; Ferdinánd János királylyal újabb egyességre lépjen, az ország integritásának fentartása czéljából adja át az egészet Ferdinándnak s azt Szolimán is ratificálja. A legkevesebb pedig, a mivel a magyar tanácsurakat megnyugtatni vélték, ez vala: ha mind ez sikerhez nem vezetne, a porta adjon kezességet arra, hogy János halála után az egész ország Ferdinánd kormánya alá jut, a miért Ferdinánd a császár útján Korfut a törököknek ismét visszajuttatni igérte. Az elégedetlenek közé tartozott Maylád is, kinek birtokai nagyobb része János király hatalma alá tartozott.
Scepper Kornél volt a portára küldendő követül kinevezve; de mert elindulása késedelmet szenvedett, ezt megelőzőleg ismét Záray Vespaziánt indította Ferdinánd Konstantinápolyba, hogy addig is Ibrahim nagyvezérnek köszönetet mondjon, utasításul kapván, Grittit Ferdinándhoz hívni. A békét Ferdinánd octoberben kihirdettetvén, Záray már novemberben a magas portánál volt. Azonban nem talált barátságos fogadtatásra a portánál, nem pedig kivált azért, mert Gritti érdekeinek jobban megfelelt a Ferdinánd és János közötti viszály, mint a béke, s a szultánt nézeteinek meg tudta nyerni. Záray sikertelen eljárását még lehangolóbb válasz kísérte, midőn 1534 tavaszán, a Ferdinánd és Károly csázár nevében megjelent Scepper Kornélt a szultán kicsinylőleg fogadta, s kijelenté, hogy ő Magyarországot Jánosnak adta; arról János nem rendelkezhetik. Utóbb mégis megigérte, hogy Grittit az országba küldi s az közben járand a két király közötti egyezetlenség megszüntetésének.*
GÉVAY: II. 31, 37. ll.
A politikai helyzet így alakulván, a két ellenkirály táborában ismét elkezdődött a lélekvásárlás. János király Grittire támaszkodva toborzotta híveit, Ferdinánd pedig junius 9-én kibocsátott rendelete által tudatta az országgal, hogy a ki János pártjáról hozzá áll, bocsánatot nyer; s megbízó Thurzá Elek helytartót, Szalaházy Tamás cancellárt és Nogarola Lénártot nevében az áttérőknek pártfogást biztosítani, s más egyéb igéreteket is tenni.*
PRAY: Epist. Porc. pars. II. pag. 48.
Nem sokára ezután Erdődy Simon zágrábi püspök és Bebek Ferencz odahagyván Jánost, Ferdinánd táborában találjuk őket. Most látta elérkezettnek az időt Nádasdy Tamás is szerepet cserélni, annál is inkább, mert már mindenütt híre terjedt Gritti jövetelének, kinek bosszúja elől csak Ferdinánd udvarában érezhetné magát biztosan.* Gritti jövetelének híre nagy hullámokat vert mindenütt, kivált Erdélyben, mert a zsarnok tervei Mehemet szendrei szandzsákbég által elárulva* közhírré lettek, mi nem állott másból, mint hogy Dóczy János kincstartóból nádort csinál, Batthyányi Orbánt temesi gróffá teszi, a hol pedig Petrovich Péter, János király rokona, volt a gróf; Laszkó Jeromost Erdély valóságos vajdájává emeli. Eme vészes hírek hallatára az erdélyi urak kedélye felháborodott és széltében-hosszában nyilatkozott a hajlam a dölyfös zsarnoknak fegyveres kézzel ellentállani.* A förgeteg mind zivatarosabb lett, a mint Gritti közeledett Erdély széleihez. János király megbízott emberei: Batthyányi Orbán, Dóczy János és Perusich Gáspár mintegy 800 lovassal várták Gritti Alajost a határszéleken. Ferdinánd a maga részéről Kun Kocsárdot és Maylád Istvánt küldötte eleibe, ez utóbbi még külön megbízással is ment, feladatává tétetvén Grittit Ferdinándhoz hívni s reá bírni őt a látogatásra. Maylád azonban a közbe jött események miatt eme feladatának nem felelhetett meg. De a ki a Grittit váró főurak között meg nem jelent, az Czibak Imre, erdélyi alvajda volt. Volt is reá oka, hogy megérkeztét távolról nézze, mert míg Gritti Konstantinápolyban volt, Hunyad várát János királytól adományul nyervén, elfoglalta.* Ezen tette miatt Ferdinánd panaszt emelt a szultánnál, minthogy a vár a Brandenburgi őrgróf tulajdonát képezé, s Ferdinánd azt az uralma alá tartozó országterülethez sorolta.
PRAY: Epist. Proc. II. köt, 54. l.; KOVACHICH: Script. minor. I. köt. 133. l.
HORVÁTH MIH.: Magy. orsz. tört. III. köt. 91. l.
PRAY: u. o. II. köt. 47. l.
SZERÉMY: 323. l.
22. LÁSZKÓ JEROMOS ALÁIRÁSA.*
Lasko Jeromos. Linz, 1541. oct. 27.
23. BATTHYÁNYI ORBÁN ALÁIRÁSA.*
Batthyány Orbán. Athyna, 1532. jul. 15. Nádasdy Tamáshoz.
24. GRITTI ALAJOS ALÁIRÁSA.*
Gritti Lajos. Thorgovista, 1532. ápr. 16. Nádasdy Tamáshoz.
25. GRITTI ALAJOS ARCZKÉPE.*
Gritti Alajos arczképét egykorú fametszet után adjuk, mely Bubics Zsigmond tulajdona.
Erdély kormányozója, Gritti, julius vége felé már Oláhországban volt, s augustus 1-én a havasokon átkelve, átlépte az ország határait és Brassó körűl tábort ütött. Batthyányi Orbán 200 lovassal még Oláhországban találkozott vele, s onnan kíséré Erdélybe. Aranytól ragyogó ruhában, drága kövekkel kirakott buzogányt tartva kezében, 900 gyalog, 1000 lovas által kísérve, 98 megterhelt tevével s az oláhországi vajda kiséretével, mintegy 3000 főnyi sereggel, érkezett meg.* Vele volt mindkét fia, a 18 éves egri püspök: Antal és a gyermek Péter. Czibak Imre, Paksy Ferencz által figyelmeztetve levén Gritti szándékairól, a Maros jobb partján csekély számú embereivel tábort ütött. Ezalatt Kun Kocsárd és Maylád Gritinnél időzvén, midőn augustus 13-án korán a reggeli órákban a kormányzóval sátorában beszélgettek, Dóczy János berohan és Czibak Imre fejét Gritti lábaihoz dobja.* Gritti színből sajnálkozott Czibak Imre megöletésén; Maylád és Kun Kocsárd azonban nyugtalansággal lelkükben, Gritti táborából azonnal távoznak.
Magy. Tört. Tár. III. köt. 66. l.
KATONA: i. m. IX. köt. 922. l.; BETHLEN FARKAS: i. m. I. köt. II. könyv, 211. l.; SZALAY: i. m. IV. köt. 154. l.; FESSLER: i. m. VI. köte. 494. l.; HORVÁTH MIH.: i. m. III. köt. 93. l.; Magy. Tört. Tár. III. köt. 67. l.
Ármány, árulás és gyáva orvtámadás szövetkezett Czibak ellen. Dóczy János volt tervezője. Batthyányi Orbán végrehajtója, Ghiczy István eszköze.* Míg Czibak tétovázott, vajjon Gritti hívására megjelenjen-e vagy sem? 200 lovasával Felmérig ment Brassó felé, Horváth Péter házi káplánját előre küldvén ajándékaival Grittihez, s biztonsága miatt menedéklevelet kéretvén tőle. Dóczy, Horváth Pétert megnyervén, ez küldetéséből visszatérve, biztosítá Czibakot Gritti jó indulatáról. A kétely és gyanakodás egyaránt dúlt kebelében: Paksy Ferencz üzenetének, vagy házi káplánja szavainak adjon-e hitelt? Mi alatt Czibak elhatározásában ingadozott, Dóczy reá vette Grittit az elfogatási rendelet kiadására, s Batthyányi Orbánnak, kit serege főkapitányává tett, megparancsolá, hogy Czibakot elfogván a táborba hozza. Batthyányi nem késett a rendeletet rögtön foganatosítani, Dóczy utasítása szerint cselekedvén. Szekerekre rakott jancsáraival és egy lovas csapattal a gyanutlan Czibak sátorát éjnek idején körük kerítve, a mély álomban elszenderűlt Czibakot saját sátorában meglepte, s midőn hosszú tusa után a nagyerejű emberre a sátor ponyváit reá rántották, Ghiczy István, Batthyányi hadnagya, fejét levágta; fegyvereseit elfogták, megsebesítették vagy meggyilkolták
Magy. Tört. Tár. III. köt. 37. s köv. l.; SZERÉMY: 327. s köv. l.; SCHWANDTNER: tom. II. pag. 403.; ISTVÁNFFY: lib. XII. 196.l.
Czibak meggyilkoltatása János királyt megrémítette. Most már tisztán látta Gritti terveit, melyeknek keresztülvitelét ez elhatározta, ha kell vassal, ha kell vérrel. A megütközés kedélyhullámzása közt határozatlanúl állott még egy ideig s nem tudá ily körülmények között mit cselekedjék? Verbőczy Istvánnak sikerűlt csak reá bírnia, hogy szemben azon már előbb hírül hozott tervekkel, melyek Grittiről szárnyra keltek, hogy ez őt is el akarja fogatni, saját személye biztosítása czéljából, ha titokban is, Gritti ellen munkálkodjék. János király, Verbőczy tanácsát követve, Szulejmanhoz levelet írt, s abban Gritti visszahívatását kérte, mert a egész országot felháborítja, s a királyi hatalom után vágyakozik. Zápolya augustus 29-én a török hadat Budán hagyva, mintegy 1000 emberével Váradra ment. Itt értesűlt Statileo püspök és Kun Kocsárad által az erdélyiek nagy ingerűltségéről Gritti és saját személye ellen, őt okozván azért, hogy a kalandor olasz oly nagy hatalomra vergődött.
Patócsy Miklós meghurczoltatta a véres kardot Erdély határai között, s a meztelen szablya delejes erővel villanyozá fel a kart, a főt, a sziveket. Felzúdolt méhrajként hullámzott a nép. A boszú, a zsákmány, mely Gritti táborában prédával kecsegtetett, alig 10 nap alatt 15,000 harczost állított fegyverbe.
Maylád István élére állott a mozgalomnak, szítva a lelkesedést, jobbjában meztelen karddal, baljában a harczi kürttel, csakhamar negyvenezerre szaporítá harczosainak számát* a hívására hozzá csatlakozott magyarok, szélyelyek, oláhok és szászok soraiból; s midőn a félelmes had egybegyűlt, a csapatok főemberei, Maylád bajtársai: Patóczy Miklós, Kendy Ferencz, Balassa Imre, Kun Kocsárd, Bethlen Farkas, Losonczy Bánffy Mihály, Bernády Tamás, Kornis Miklós és Andrássy Márton tanácskozást tartván, közös akarattal fővezérré Maylád Istvánt válaszották.* Zápolya a Gritti ellen kitörni készülű forrongást, az erdélyiek megkezdett boszú művét, nemcsak hogy nem akadályozá, mert Czibak Imrében, saját vallomása szerint, a becsületes tevékeny embert, a jó hazafit, és jobb kezét vesztette el, sőt inkább előmozdítá azt, s Mayládhoz és Kun Kocsárdhoz intézett levelében bátorítá ezeket a Gritti Alajos ellen megindított boszú gyors végrehajtására; s ő volt az, a ki kimondá említett levelében: «Ez a gonosz ember haljon meg». A felháborodott nemzeti érzület a fejedelem ösztönzése következtében még nagyobb táplálékot nyert Czibak haláláért az orgyilkosokon boszút állani.*
VERANCHICH ANTAL: Történt. dolgoz. II. köt. 36. l.; BETHLEN FARKAS: i. m. I. köt. II. könyv, 213. l.; PAULUS JOVIUS: Opera omnia histor.; Liber XXXII. pag. 241.; ORTELIUS HYERON.: Cronologie. 1615. pag. 63.; ISTVÁNFFY: i. m. XII. könyv, 131. l.; ENGEL: i. m. III. köt. IV. rész 43. l.; FESSLER: i. m. VI. köt. 495. l.; SZALAY LÁSZLÓ: i. m. IV. köt. 155. l.
BETHLEN FARKAS: i. m. I. köt. II. könyv 213. l; FESSLER: i. m. VI. köt. 495. l; KATONA: i. m. XX. köt. 923. l.
VERANCHICH: i. m. III. köt. 37. l.
Ez alatt Gritti harmadnapra fölszedte sátorait és táborával Medgyes felé indúlt Czibak táborhelyén keresztül, melyet még harmadnapon is romjaiban füstölögve talált. Augustus 20-án Medgyes alá érkezett hadaival, s a városon kívül a szabadban táborozott, minthogy a medgyesiek a kapukat egynek kivételével mind elzárták, s azokat kívül-belől fegyveres őrökkel megrakták, s mert a városba nem akarták beereszteni, mind sűrűbben kezdett Gritti fülei körül szállingózni az ellene történendők híre; s midőn küldönczei azzal jöttek vissza sátorába, hogy nehányan az erdélyi urak közül hadat indítanak ellene, Dóczy János tanácsára elhatározá Medgyes falai közé vonúlni. Nem volt azonban könnyű dolog a városba juthatni, s ezt csak úgy vihette ki, hogy a város előljáróságát őriztetvén, addig el sem bocsáttatá, míglen a város kapuit előtte meg nem nyitották. Másnap reggel Gritti hadaival bevonúlt a városba. A lakosság üresen hagyva lakóházait, a várba vonúlt.
Érezte Gritti, hogy a vár Damocles kardjaként van feje fölött, s esetleg onnan érheti az első baj; de Dóczy Medgyes falai közé zárkózott, minden fajú fegyveresek tömegei mutatkoztak a város környékén, s tábort ütének a Brassó felé vezető úton míntegy 2000-en. Gritti most már komolyan észlelte az ellene irányzott táborozás mérveit, s bár tudta, hogy a nemezis első sorban is őt fogja sújtani, már nem gondolkozott a Moldván keresztül való menekülésről. Medgyes falai között elsánczolta magát, bevárandó ott a szendrei, budai és nándorfehérvári pasák segélyét.
Maylád mint fővezér társaival Medgyest körülvéve, ostrom alá fogta. Felhivást intézett a benlevők főbbjeihez, hogy a ki négy nap alatt Grittit elhagyja, kegyelmet nyer.* Perusich Gáspár az elsők között volt, ki Medgyesből távozván, Maylád táborába jött. Raresch Péter moldvai vajda, bárha Gritti menekülését lehetőleg elősegíteni igérkezett,* Mayláddal titkon egyetértett. Az ostromzárolás spetember 28-ig tartott, mely idő alatt az ostromló sereg 35,000 emberre szaporodott. Szent Mihály nap előestéjén kimozdúlt állásából a had, s a városig előbbre vonúltak, a lőszereket éjjel elhelyezvén, a falak azon oldala felé irányozták, a melyek leggyengébbek voltak. A város bírája s a többiek, kik Gritti mellett maradtak, éjjel a várba húzódtak, s a várbelieket föleskették, hogy soha Gritti és övéi ellen fegyvert nem fognak. Szent Mihály napján kora reggel Maylád a város falait lövetni kezdé. Gritti a falakon járt-kelt, rendelkezéseket tett, de nagyednapos láza visszakényszeríté lakásába. Egyszerre a toronyból zászlót lobotatnak, a harangok zúgnak, a várbeliek lármája megharsan, az ostromlók a városba tódúlnak. Dobó Ferencz Grittivel lábra kelve, intézkednek itt is, amott is, míg végre kimerűlve, a városnak egyik bezúzott kapujáig érnek, s ott szomjúságtól gyötörtetve, Gritti vizet kér. Ekkor érkezett oda Batthyányi Orbán egy török lovon, s kérdé Grittitől, mit tévők legyenek? «Ha kell, halálig harczolni», válaszolt Gritti. Dóczy eltávozott. Ezután Gritti mindkét fiát magához rendelve, Antalnak kézbesíté kincseinek egy részét, Péternek pedig kezébe adta a moldvai vajda levelét, s megparancsolta nekik, hogy a városba betörő moldvaiak közé vegyűljenek. Kiment a város falai közül Gritti is, de egy moldvai által azonnal elfogatott, és Kendy Ferencz alvajda kezébe adatott át.* Maylád ostromló seregeivel Medgyest bevette; elfogatott Dóczy János is. A felettök lebegő nemezis leszállott fejökre. Maylád ajkairól várták az ítéletet, mely a nemzet felzaklatott boszújának, Czibak Imre védtelen legyilkolásának volt eleget teendő. S bárha igazságos vala is a kimondott halálos ítélet: annak végrehajtásában* nem csak Maylád egyéniségének szenvedélye nyilatkozott, de igen is vele együtt azoké is, kik a bakók kegyetlensége által a nemezist kiengesztelni vélték.
FESSLER: i. m. VI. köt. 496. l.; ISTVÁNFFY: i. m. XII. könyv 196. l.; SZALAY: i. m. IV. köt. 155. l.
RÉVAY PÉTER: De monarchia et sacra corona. 75. l.; KATONA: i. m. XX. köt. 924. l.
PAULUS JOVIUS: i. m. lib. XXXII. pag. 241.; ENGEL: i. m. IV. köt. 43. l.
VERANCHICH: i. m. II. köt. 36. l.; ENGEL: i. m. IV. köt. 43. l.; BETHLEN FARKAS: i. m. I. köt. 213. l.; RÉVAY: i. m. 76. l.; ISTVÁNFFY: i. m. XII. könyv 132. l.; KATONA: i. m. XX. köt. 926. l.; SCHWANDTNER: i. m. III. köt. 379. l.; EDER: Simigianus, XXII. fej. 127. l.
26. MEDGYESI TORONY.
27. RÉSZLET GRITTI LAKHÁZÁBÓL.
Gritti Alajost, Dóczy Jánost kivégezték. Zápolya János mondá: «ez a gonosz ember haljon meg», s az meghalt!
A siker, melylyel Maylád a vérig sértett nemzeti érzületet Medgyes bevétele, Gritti és Dóczy kivégeztetése által megboszúlta, fokozta népszerűségét Erdélyben. Az erdélyiek érdemeinek nem csekély nyomatékáúl tekintették Jánoshoz való hajlamának jeleit, mert ennek folytán az általános közvélemény óhaja lett: őt vajdájokúl tekinthetni. Befolyásolta hiúságát János titkos utasítása Gritti elvesztését illetőleg, s a fejedelemnek azon mindenféle ürügy alatt késlekedő hadmozdulata, melylyel Gritti felszabadítását Medgyesen meghiusítá.
Kölcsönös egyengetése az átpártolás útjának, melyet Maylád és Nádasdy egymás között tervszerűleg űztek, még a medgyesi ostrom után sem ért véget, bárha a leendő vajda már ekkor János hívének mutatkozott. Nem szakított még ekkor Maylád nyilvánosan Ferdinánddal, ki őt Bernát trienti püspökhöz írt levelében még hívének nevezi.* Nádasdy is még, – noha már tudta Zápolya, hogy őt el készül hagyni, – a fejedelem hívei sorában időzött, daczára annak, hogy Szalaházy Tamás és Thurzó Elek országbíró Ferdinánd nevében Nádasdyval megkötötték a szerződést átpártolására vonatkozólag.* Ez azonban titok maradt a fejedelem előtt, s csak három hó letelte után szállta meg a gyanú, hogy Nádasdy és Ferdinánd között egyezség történhetett. Az 1534-ik évi Márton napján felszólítja, hogy jelenjék meg az udvarában.* Nádasdy ezen felszólításra levéllel válaszolt, utasítást kérvén Zápolyától, ha vajjon seregével menjen-e hozzá, vagy csak néhány lovassal? Erre újabb rendeletet ír neki a fejedelem,* s a mielőbbi megjelenést parancsolja. Nádasdy azonban most már minden áron szabadúlni akart János királytól, ez ellenben nagy áldozatokkal is kívánta a jeles államférfiút megtartani. De hasztalan, a pártcserének meg kellett történnie, s midőn ez látta, hogy János király elbocsátási kérelmét nem intézi el, maga jelenté ki neki a viszonyt, melybe Ferdinánddal lépett, s többé János király udvarában nem jelent meg. De mielőtt még elhagyta volna Zápolya Jánost Nádasdy Tamás, sógora Maylád István mind több jelét adta szándékának, hogy Ferdinándtól búcsút vegyen, Gritti halála után elérkezvén az alkalom a politikai elvváltoztatást nyiltan is keresztül vinni. Nádasdy adta Zápolyának sógorát Mayládot, ez Ferdinándhoz átvezette Nádasdyt.
VERANCHICH: i. m. II. köt. 37. l.
WAGNER: Collect. Genealog. Dac. I. pag. III.
HORVÁTH MIH.: Nádasdy Tamás élete. 63. l.
Tudományos Gyűjtemény 1834. év folyam, VIII. köt. 42. l.
A medgyesi katastropha következményeiben nagy változást hozott létre a közügyekben. Változást a politikai irányban, változást a szereplők egyéniségében. Ferdinánd udvarában vérmes reményeket tápláltak. János király felocsúdott tespedéséből; Frater György hatalma tetőpontjához közeledik, Maylád István a nyilvános szereplés terére lép.
Frater György, kit Czibak Imre halála után János kincstartójává tett és váradi püspökké emelt, legfőbb tanácsosává lett. Ismerte Maylád megbízhatatlanságát, szivós kitartását terveinek kivitelében, éles eszét, katonai tehetségét és bátorságát; s nem csak a kettő között már előbb kifejlett személyes gyűlölség, de politikai személyes és állami okoknál fogva is, határozottan s minden módon ellenzé Mayládnak vajdává kineveztetését.* Politikai személyes okai azon föltevésben gyökereztek, ha Maylád, ki népszerűségénél fogva Erdélyben már most is főember volt, a hatalmat magához ragadja, a pálos barátot befolyásától fosztja meg a királynál; állami indokai pedig azon alapúltak, hogy Maylád, ki eddig Ferdinánd híve vala, titokban ezentúl is Ferdinánd pártját segítendi, s Erdélyt Jánostól elidegeníti. Zápolya látta ugyan a György barát által eleibe festett sötét képnek megvalósúlhatását; de mert Gritti kivégeztetése miatt egyrészt a szultán haragjától tartott, másrészt pedig Maylád mellőzése által az erdélyiek óhaját sérteni nem merte, s végre minthogy az ő segélye által Erdélyt szorosabban vélte magához fűzni: Frater György előre látó tanácsát nem fogadta el. Mellőzte ezen tanácsot annál is inkább, mert az erdélyiek mindig hangosabban nyilvánuló kívánsága már-már követeléssé vált; míg végre Gritti halála után négy hétre, az october 28-ára Tordára összehívott országgyűlésen Mayládot, Ferdinánd eddigi helytartóját, a medgyesi hőst, Czibak megboszúlóját, Erdély vajdájává nevezte ki.*
HORVÁTH MIH.: Nádasdy Tamás élete. 63. l.
BETHLEN FARKAS: i. m. I. köt. 221. l.; BRUTUS J. MIH.: Magy. Hist. II. köt. IX. könyv 29. l.; SZERÉMY: i. m. I. köt. pag. 339.
28. FRATER GYÖRGY ALÁIRÁSA.
