V.
V.
A vajdaság első évei. Maylád és a szebeniek. Tunis bég. Fels Leonárd táborozása. Maylád viszonya Frater Györgyhöz. A nagyváradi béke. Raresh Péter moldvai vajda.
Nehéz és ellenséges viszonyok között lépett Maylád az erdélyi vajdaságra. Mert a mint a szállongó hír szárnyra vette János ügyeinek rosszra fordúlt állapotát a fényes kapunál, hívei közül egész sereg főúr készűlt elhagyni táborát. Ferdinánd megmarkolta a kinálkozó helyzetet János pártjának lehető csonkítására. Reichensdorfer titkára e czélból már december havában útra indúlt, hogy Péter moldvai vajdát, s által az erdélyi urakat, de kivált Mayládot czéljainak megnyerje. A moldvai vajda a hűségi nyilatkozatot Reichensdorfernek már 1535. évi január havában kiadta, a miért neki a titkár Ferdinánd nevében Csicsó, Küküllő, Bálványos várak és Besztercze birtokát megígérte. A moldvai vajda nem kevéssé befolyásolta Mayládot, annál is inkább, mert a később kinevezett vajda társa is, Balassa Imre, titokban Ferdinándhoz szított. Maylád csakugyan Ferdinánd híve maradt, s működésével Ferdinánd eleinte meg is volt elégedve, minthogy befolyásával az erdélyi nemesség hűségét János iránt megingatná és Mária királynét egész kérkedve értesíté Mayláddal való megelégedéséről.*
BUCHHOLZ: Gesch. Ferd. I. IV. köt. 142. l.
29. BALASSA IMRE ALÁIRÁSA.*
Balassa Imre Nádasdy Tamáshoz. 1540, nov. 14.
Ellenséges volt azon körülmény a vajdára nézve, hogy Frater György ellenében, ki János legbensőbb embere volt, védekeznie kellett. Védekeznie az ellen, ki semmiképen sem akarta megengedni kinevezését vajdává. György barátnak Maylád elleni rossz indulata ismeretes vala Oláh Miklós előtt is, ki barátja lévén,* Zalay János főispán által 1534-ik évi augustus 11-én kelt levelében óvakodásra inteté s kéreté, őrizkedjék a fehér csuhásoktól.*
SCHMIDT: Episc. Agrien. III. köt. 5. l.; KATONA: i. m. XX. köt. 1037. l.
Oláh Miklós levelezései. 530. l.
Gyanakodással kísérte minden léptét János, mert ámbár Frater György ellenzése daczára nevezte ki Erdély vajdájává, de ezt mégis azon kényszerhelyzet következtében tette, melybe őt az ország kívánalma s a tordai gyűlés sodorta. Bizalmatlan vala irányában Ferdinánd is, noha alaptalanúl, mert Maylád daczára annak, hogy mint vajda Jánosnak esküdött hűséget a Bánffyak és Balassákkal együtt,* kéz alatt Ferdinándhoz hajlott. Igaz, hogy az erdélyi részeket Szebennel együtt János hűségére bírta,* de Ferdinánd félszeg intézkedése, határozatlansága pártja nagyobbodására nézve, a vajda titkos közreműködése nélkül még azon eredményeket sem mutathatta volna fel, melyekkel az 1535-ik év elején Mária királynéhoz írt levelében dicsekedett.* Ferdinánd különben már akkor sem hitt Mayládnak, midőn ez Medgyes ostromakor, még mint az ő híve, színleg az ő érdekében harczolt Gritti ellen. Kétzsínűnek tartá őt Wese János lundeni érsek is, ki V. Károly császárnak megírá a király abbeli félelmét, hogy Maylád Erdélyt a maga számára akarja megszerezni.* Ezen indokból Ferdinánd nem látta szívesen vajdává neveztetését; de a félsikereket mégis csak magának róvhatta fel, mert ha Gritti halála után – írja Oláh Miklós Gerendi Miklós erdélyi püspöknek – Ferdinánd mindjárt csak háromezer harczost küld Erdélybe, meghódíthatta volna ezt, és sem Maylád nem lett volna erdélyi vajdává, sem János Erdélyt meg nem szállhatja vala.* Erdély hűsége annál bizonyosabb leendett, mivel kéz alatt Maylád vajdatársával Ferdinánd érdekeit ápolták.* Biztos reményt keltettek benne, hogy ha János király Erdélybe jönne, fölkelnek ellene, s ha Ferdinánd sereget küld, Zápolya hívei is hozzá csatlakoznak.* Erről a vajda még biztosítékot is szolgáltatott Ferdinándnak.* Tetézte mindezt a szultán haragja a vajda ellen, kiben Gritti halálának okozóját látta.* János király Szolimán kiengeszteléseűl Laszky Jeromost a Czibak idejében névleges vajdát elfogatá, s magát védelmezendő a szultán előtt, Gritti megöletését egyenesen és egészen Mayládra hárítá; Ferdinánd pedig Zápolyának tulajdonítván Gritti halálát, a vajdát mint eszközt tűntette fel Szolimánnál.*
SZERÉMY: i. m. 279. l.
VERANCHICH: i. m. I. köt. 61. l.
BUCHHOLZ: i. m. IV. köt. 142. l.
HATVANI MIHÁLY: i. m. I. köt. 228. l.
Oláh Miklós levelezései, 539. l.
ISTVÁNFFY: i. m. XII. könyv, 134. l.
GÉVAY: i. m. II. köt. 154. l.
HATVANI: Brüsseli Okmánytár. 103. okirat.
BRUTUS MIH.: i. m. III. köt. 99. l.; HATVANI: i. m. I. köt. 310. l.
HORVÁTH MIH.: i. m. III. köt. 99. l.; HATVANI: i. m. I, köt. 310. l.
30. OLÁH MIKLÓS ARCZKÉPE.*
Oláh Miklós arczképét Rugendas metszette, megjelent Péterffy Concilia-iban.
31. NAGY-SZEBEN: A VÁROSHÁZ UDVARA.
32. GERENDI MIKLÓS ALÁIRÁSA.*
Gherendy Miklós. Pozsony, 1538. maj. 10. Nádasdy Tamáshoz.
Bekövetkezett az 1535-ik év. Alig vette a hír szárnyaira, hogy V. Károly császár a franczia háború miatt Ferdinándot nem segélyezheti, a szultán haragja pedig János ellen lecsillapúlt: Ferdinándot hívei kezdették elhagyogatni, Maylád erélyesebben vitte Zápolya ügyeit, s a szebenieket mind jobban kezdé szorongatni.* Nem volt azonban János király sem biztos, tartott úgy párthívei ingatagságától, mint Szulejmánnak bár csillapodó, de Ferdinánd által még mindig felébreszthető haragjától.* Ezen helyzetben János király hajlandóságot mutatott Ferdinánddal a békét tárgyalni; a mely ügyben Broderich István püspököt martius havában Bécsbe küldötte, a békealkudozások megkezdésére. A tárgyalás János király részéről csak időnyerés czéljából történt; de nem volt szándéka a békét megkötni, míg a körülmények meg nem változnak. E közben Maylád Szebent folytonosan zaklatá, míg végre a György napja után megkezdett békealkudozásoksokat megelőzőleg elhatároztatott: hogy a vajda, akár megköttetik a békeszerződés akár nem, Szebent ne vívhassa.* A bécsi békealkudozások augustus 21-ig húzódtak, mi közben János Mayládot szorosabban óhajtván magához fűzni, Talmácsot a szászoktól elvette, s azt a vajdának 2000 frtig zálogba adta.*
SZERÉMY: i. m. I. köt. 350. l.
HORVÁTH MIH.: i. m. III. köt. 107. l.
MILES: Siebenbürgens Würgengel, pag. 25.; EDER: Simigianus, I. köt. 137. l.; PRAY: Annales Reg. Hung. V. köt. 279. l.; KATONA: i. m. XX. köt. 934. l.
EDER: Simigianus, I. könyv, 13. l. 14. jegyzet.
SZOLIMÁN SZULTÁN.*
Az országos arczképcsarnokban levő 1535-iki rézmetszet után.
Szolimán szultán egykorú rézmetszet az orsz. képtárban. Egy nagy lap, melyet úgy látszik ily alakban árusítottak. Készítette Agostoni de Musi az úgynevezett Agostino Venezian nagyhirű metsző a XVI-ik század első feléből, kinek e munka utolsó művei közé tartozik.
33. NAGYSZEBENI VÁROSHÁZ.
Mialatt a társadalmi, a kormányzati és politikai ziláltság rohanva haladt a sülyedés örvénye felé, a két ellenkirály nem szűnt meg kölcsönös vádaskodással a portánál egymás romlására, a haza vesztére Szulejmán kegyeit hajhászván. Zápolya csakugyan nem csalódott, ha Gritti halála miatt a szultán haragjától még mindig tartott. Mert habár kiváló gondja volt arra, hogy György barát tanácsára Mayládot állítsa bűnbakúl előtérbe, s a szultán csakugyan a vajdát tekinté főbűnösűl: de ez mégis hogy Gritti kivégeztetésének körülményeit megtudja, annak bűnrészeseit kikutassa, Junis béget Magyarországba küldötte.
Junis bég Grittinek nem volt nagy barátja és Scepper Kornél előtt Konstantinápolyban csodálkozását fejezte ki a fölött, hogy még nem találkozott magyar ember, a ki e gaz szajhafit megölje,* tehát a lanyha vizsgálat megnyugtató lehetett Zápolyára nézve. De Junis bég, hivatalos működésében, nem feladatának igazságos megoldását tekinté czélúl, hanem az önhaszon lebegett szemei előtt, Scepper Kornél Ferdinánd nevében ezer arany évdíjat ajánlott fel neki, mit Nagyváradon fel is említett.* János és Frater György nem legyezgetvén a bég haszonlesését, gyűlölettel viseltetett irántuk és sehogy sem bírták őt kiengesztelni. Ebből veszedelem származhatott Zápolyára nézve, mert Junis bég a Ferdinánd által hozzá kűldött Nogarola gróffal szemben igen közlékeny volt,* János király iránti gyűlöletének szabad folyást engedett, nyiltan hirdetvén, hogy a szultán megvonta tőle barátságát, és támogatni nem fogja többé.* Szulejmán Gritti megöletésével csakugyan Mayládot gyanusította.*
HORVÁTH: i. m. III. köt. 100. l.
HATVANI: i. m. I. köt. 280. l.
U. o. 298. l.
GÉVAY: i. m. II. köt. 3, 69. ll.
Kitetszik ez azon tudósításból, melyet Nogarola Junis béggel 1535. oct. 13-iki Esztergomban történt beszélgetéséről írt, kiderül továbbá a bajor herczeg által Zápolya udvarába küldött ügynökének Eckhel Márknak – ki Roggendorf és Hoffmann, Ferdinánd miniszterei által elfogadtatott – kihallgatása alkalmával tett vallomásából. HATVANI: i. m. I. köt. 293. l. 123. okm.
Ferdinánd ekkor már végképp elveszté bizalmát Mayládban, mert habár Szeben ostromával fel kellett hagynia, mégis annak környékén tartózkodott, zaklatá a szebenieket, s nem sokat törődött a Bécsben kötött előzményes pontokkal. Megnehezíté Frater György feladatát is, ki János nevében a békealkudozásokba befolyván, Ferdinándnak a béke helyreállítására nézve kész közreműködését megígéré. Erre Ferdinánd válaszolva János király kincstárnokának, kéri: vigyáztasson Mayládra, hogy a szebenieket ne zaklassa, s a béke tekintetéből zavargások ne történjenek.*
Történ. Tár. 1878.évf. II. füz. 210. l.
I. FERDINÁND.*
Az országos arczképcsarnokban levő egykorú rézmetszet után.
I. Ferdinánd egykorú rézmetszet az orsz. képtában. Rajz. Fontona, metsz. Dominicus Custos. Kiadta Jacobus Schenkius a Notzingen 1608.
Maylád hiú nagyravágyásának áldozott, midőn 1536-ik évi junius 24-én Székelyvásárhelytt, a moldvai vajda ellen teljes népfölkelést indítva, attól Bálványos várát elfoglalta,* s Lázár Ferencz előkelő székelyt lefejeztette.*
BETHLEN FARKAS: i. m. I. köt. 234. l.
U. o.
E közben nagyot változtak a viszonyok a két ellenkirály ügyeiben. Mert míg Junis bég magyarországi küldetéséből Konstantinápolyba vissza nem tért, János Frater György véleményére hajolva, a békealkudozásokat csak szóval tartotta, most azonban midőn Frater György belátta, hogy Junis bég Zápolya ellen a szultánt még jobban fellovalhatja, s midőn tapasztalá, hogy Erdélyben őt magát sem fogadnák rokonszenvesen, sőt be sem akarják bocsátani, s végre mert kivihetetlennek tartá az ország egyesülését János koronája alatt: hajlandó volt Brodarics és Frangepán nézeteihez hajolva, a békét Ferdinánddal megkötni. Ámde Ferdinánd német tanácsosai javaslatára és császári bátyja V. Károly óvó intései daczára, a békekísérletek meddősége közben, azon föltevésből indúlva ki, hogy a harcz szerencséje kedvezend neki, és ez által Zápolyát előnyös békefeltételekre kényszerítheti: a háborúskodás megkezdését elhatározá. Nem kevésbbé hízelgett magának azzal, hogy míg János királyt Felső-Magyarországban foglalkoztatja, az alatt Erdélyt is megtámadva, kierőszakolja tőle mindazt, mit a lundeni érsek eddigelé békealkudozási kísérleteivel el nem érhetett.
Ferdinánd számításain azonban sajátságos optimismusa, félszeg intézkedései, párthíveinek megbízhatatlansága keresztvonást húzott. Mert habár a fegyverszünetet a béke eredménye nélkül a lundeni érsek, mielőtt Nagyváradról eltávozott, János királylyal meghosszabbította; időközben a szultán haragja Zápolya ellen lecsillapúlván, ez Szebent Maylád által ismét szorongatni kezdé. Mire csakhamar elpártoltak Ferdinándtól Török Bálint, Bebek Ferencz és többen. De a mit leginkább fájlalhatott, az a hű Kassa elvesztése vala, mely János király iránt rokonszenvet nem táplált. Zápolya december 4-én Serédy Gáspár főkapitány távol létében,* tisztei árulása folytán,* Csécsey Lénárt tályai kapitány és Kállay János által a fegyverszünet daczára csellel megvétette.*
ISTVÁNFFY: i. m. 133. l.
WAGNER: Analecta Scepusii, II. köt. 184. l.; FESSLER: i. m. VI. köt. 511. l.; SCHANDTNER: i. m. II. köt. 407. l.; KOVACHICH: Script. min. II. köt. pag. 50.; ENGEL: i. m. IV. köt. 50. l.; SZALAY: i. m. IV. köt. 167.
HORVÁTH MIHÁLY: Frater György élete, 144. l.; KÁROLYI ÁRPÁD: A nagyváradi béke tört., Századokban 1878. évfolyam 615. l.
Minthogy Kassa, a felső-magyarországi hadállás kulcsa és góczpontja bukása által Lőcse, Bártfa, Eperjes és Kis-Szeben is veszélynek valának kitéve, e városok Ferdinándtól segélyt sürgettek, s ő 1537-ben elhatározá e városokat megvédni s a hadjáratot Ebensdorf és Serédy vezérlete alatt megindítá. Veszélyeztetve lett volna azonban annak eredménye seregének elégtelensége miatt, de azért is, mert Perényi Péter és Bebek Ferencz János mellett foglaltak pártállást. Megszaporította tehát Ferdinánd harczosai számát, s tízezerre növelvén azt, Fels Lénárdot is Ebensdorf táborába küldötte. Ennek következtében János kénytelen volt, hogy Ferdinándnak ellentállhasson, s főkép hogy Perényi Pétert és Bebek Ferenczet sikeresen megvédhesse, hadait megerősíteni. Amint azonban Fels Lénárd a táborba szállt s vele egyesűlt Pekry Lajos, Nyáry Ferencz, Bánffy Boldizsár és Bakics Pál, seregeikkel Sárost, Perényi várát a nyár folytán megszállották, és hosszabb ostrom után be is vették. Ezen közelség Kassához veszélyes vala, pedig Kassát Zápolyának minden áron meg kellett tartania. Ezen okból és Csécsey kassai főkapitány sürgetéseire Erdélyből tizennyolczezer embert rendelt ki Maylád Istvánnal, kivel maga Frater György is táborba szállott.* Seregével oly czélból közeledett Tokaj felé, hogy ott Perényi és Bebek hadaival egyesűljon. Először lépett föl ekkor a pálos barát hadvezéri szerepben, de most sem katonai bátorságában, sem hadvezéri tehetségében nem bíztak, rendelkezéseit nem teljesíték sem Perényi sem Bebek, s Frater György kudarczot vallott Fels Lénárd hadmíveletei ellenében. Ekkor Kassa alá vonúlt, hol közte és Maylád között az ellenségeskedés nyiltan kitört. A vajda ugyanis e gúnyos szavakat intézte hozzá: «nem illik te neked itt velünk hadakozni, mert kezedet papi fogadalmad lekötve tartja, nehogy kezed emberi vértől ázzék, s inkább ártatlan maradjon.»*
VERANCHICH: i. m. II. köt. 39. l.; ISTVÁNFFY: i. m. 134. l.; FESSLER: i. m. VI. köt. 514. l.; ENGEL: i. m. IV. köt. 171. l.
SZERÉMY: im. m. IV. köt. 171. l.
Mayládnak katonai és hadi tekintélye kortársai között jó hírben állott. Ferdinánd ismerte tehetségeit. Tudta, hogy Erdélyben a vajda népszerűsége uralkodik a politikai viszonyok felett, s midőn ez Erdélyt seregével elhagyva, Kassa körül táborozott, Ferdinánd a lundeni érsek által, ki a moldvai vajdával barátságos viszonyban állott, igyekezett a moldvait reá bírni, hogy azalatt, míg Mayládot Felső-Magyarországon hadmüveleteivel lekötve tartja, seregeivel Erdélybe törjön.* E czélból Laszky megbízást kapott a moldvai vajdának Krakkóban levő követével alkudozásokba bocsátkozni, s ennek Laszky által igéretet tétetett, ha keresztűl viszi a moldvainál Erdélybe való betörését, az erdélyi javak nagy részét neki adományozandja.* A moldvai Ferdinándnak e terv keresztűl vitelére igéreteket tett, s a szép szavakba burkolt ámítás elkábítá a lundeni érseket is, Ferdinándot is: Péter vajda már ekkor ténylegesen segíti Zápolyát, midőn ez az erdélyi vajdát Eperjes felé küldötte Kassa alól, s a moldvai Maylád hadait 500 oláh lovassal növelte.*
KÁROLYI ÁRPÁD: Századok, 1878. évf. 694. l.
U. a. u. o.
VERANCHICH: i. m. II. köt.
Az erdélyi vajda csakugyan fölötte megnehezíté Ferdinándnak felső-magyarországi hadviselését. Fels Lénárdot Eperjes vidékén már annyira szorongatá, hogy ez egészen reménytelenül ír a lundeni érseknek kétséges helyzetéről. Értesiti őt ugyanis arról, hogy nyílt csatát seregének elégtelensége miatt elfogadni nem bátorkodik, s kémei által megtudta, hogy Maylád Kassáról Eperjes felé viszi hadait, Kis-Szebent ostromolja. Erre azonban egy nehány nap múlva, a megkönnyebbűlés érzetével tudósítja a lundeni érseket a vajda visszavonúlásáról, s elhatározásáról Erdélybe menni.*
KÁROLYI ÁRPÁD: i. m. 800. l.
János táborában a hadvezérlet miatti egyenetlenség, s a moldvai vajdának mozgolódásáról érkezett hírek bomlást idéztek elő. Maylád egyrészt Frater Györgygyel történt perpatvarkodása, másrészt a moldvai betörés hírének következtében hadaival csakugyan Erdélybe készűlt. Erről ad értesítést a lundeni érseknek Ferdinánd, írván: «hogy már lóháton volt az egész had, midőn egyszere Frater György bőbeszéddel megindítá Maylád Istvánt, rávette hogy a lóról leszálljon, s a többinek is ugyan azt parancsolta.*
U. a. u. o.
Hogy ez idő szerint Maylád Zápolya tanácsában és sugalmazásában minő szerepet vitt, ennek magyarázatát adja versengése Frater Gyögygyel. Politikai szempontból is befolyásolta Zápolyát, és minden valószínűség szerint akadályozta is a béke megkötését a két ellenkirály között. Ez világosan kiderül Ferdinándnak a lundeni érsekhez írott leveléből, melyben azon reményének ad kifejezést, hogy ha Maylád csakugyan távozik Kassáról, és Erdélybe veszi útját, akkor Zápolya talán elfogadhatóbb föltételekre lesz bírható.* Erre mutat Laszkynak és Serédynak levelezése is a vajdával.* Kellő jelentőségre emeli Mayládnak társadalmi állását, Zápolyára való befolyását, katonai ügyességét és hadi képzettségét azon körülmény, hogy tőle minden áron szabadúlni, óhajtottak. E bűnös szándék kivitelére Balassa Imre és Keserű Mihály vállalkoztak. A lundeni érsek megbízta őket, hogy a vajdát fogják el; de ez nem sikerülhetett, mert már ekkor Maylád Zápolya hadainak fővezére volt; s ezen körűlményről a poroszló szerepre vállalkozók a lundeni érseket nagy szomorúan értesítik.*
Történ. Tár, 1878. évf. 754. l.
Századok, 1878. évf. 816. l.
U. a. u. o.
Mialatt a polgárháború, a koronáért vesenyző felek véres harczai Felső-Magyarországgal érezteték a dúló pusztítások borzalmait, hírek kezdének szállingózni a moldvai vajdának Erdélybe töréséről. Ez reménységet keltett Ferdinándban és Fels Lénárdban Felső-Magyarországon Mayládtól szabadúlhatni.* S ha súlyt fektetett Ferdinánd a vajda ártalmatlanná tételére, nem kevésbbé érdekében állónak látta az ingadozó Perényi Péter megnyerését. De ekkor már elhiresztelték, hogy Zápolya örökös nélküli halála esetére a magyar korona igéretével részére hódította volna a gazdag felvidéki oligarchát,* s hogy erre Perényinek Frater György és Maylád István meg is esküvének.*
U. o. 803. l.
U. o. 807. l.
U. o. 810. l.
A mohácsi vész után bekövetkezett pártvillongások meglazíták az erkölcsöket. A többi közt Petky Antal köznemes birtokos a nyilvános lopás bűntényét követte el, melynek következtében birtokaitól a vajda megfosztotta s azokat testvérének, Maylád Demeternek, ajándékozta.*
Orsz. Levéltár Gyulafejérvári osztály. Miscell. Cista I. fasc. 5. nro. 17.
Közmorál szempontjából azon tényét a vajdának, hogy az elkobzott birtokkal saját nemzetségét gazdagítá, hatalommal való visszaélésnek bélyegezheté a közvélemény; de akkor a jogos vagy jogtalan vagyonszerzés, a birtoklás, az országnak zilált belviszonyai között, a nyilvános szereplés főfeltétele volt. S ha tekintjük a főurak magánérdekeit, haszonlesését, a versengő ellenkirályok rendszeres vesztegetését, midőn egy Thurzó, Szalaházy, Nogarola bizottságilag működtek a lélekvásár útján: Mayládnak azon birtok viszonya, mit Veráncz az erdélyieknek szemére vetett hozzájuk intézett levelében,* hogy tudnak oly vezéreket követni, a kik sajátjukból még csak 200 lovast sem bírnak tartani: inkább dicséretnek illik, mint az akkori megromlott viszonyok között egy vezér szerepet játszott férfiú hibájának, vagy szereplési elégtelenségnek.
VERANCHICH: i. m. VI. köt. 166. l.
A Bálványoshoz tartozó javadalmak inscriptióját a vajda részére, Frater György bitorlásnak tekintette, s két okból botránkozott meg azon. Az egyik ok személyes hiúságát sértette a váradi püspöknek, a mindenható kincstárnoknak, mert az inscriptio által Maylád befolyása öregbedett Zápolyára, s ez nem lehetett kedvére György barátnak. De Zápolyának ekkor már nagyon is érdekében feküdt a vajdát föltétlen híveül megnyerni, mert a porta készülődése a moldvai vajda ellen fölötte nyugtalanítá, s félt attól, hogy Moldvából Erdélybe betörhet, s megtámadtatás esetén egészen magáénak akarta tudni Mayládot. Ez elég indok volt a vajda hűségét a bálványosi uradalommal biztosítani. Frater Györgynek második és nyomós oka: a nagyváradi püspökség javadalmainak megcsappanása volt, minthogy Bálványosvára a hozzátartozó uradalmakkal a váradi püspökséget illette.
Ezen körűlmény élesebbé tette az ellenséges viszonyt a vajda és Frater György között.
Maylád mint erdélyi vajda, Zápolya felső-magyarországi hadainak vezére, népszerűségében öregbedve tért vissza a felső-magyarországi hadjáratból Erdély bérczei közé, s 1537-ik évi november 27-én már Bálványos várában volt.*
Minthogy onnét keletkezve adta ki azon oklevelet, melylyel Prépostfalvi Györgynek Királyhalma birtokát, törvénytelen gyermekének legyilkolása miatt, elkobozta, s azt testvére Maylad Demeternek adományozta. Orsz. Levtár Gyulafejérvári osztály. Centur. A. nro. 47.
A Ferdinánd és Zápolya közötti versenygés a magyar koronáért, mely tíz év óta annyi vészt, inséget, annyi nyomort, polgárháborút szűlt e hazában, végéhez közeledett. A felvidéken viselt háborúja az ellen királyoknak a béke alkudozások gyorsabb haladását akadályozta ugyan, de azt végképen még sem szakította meg; s most be lévén fejezve a hadviselés, az alkudozás fonalszálait a siker kilátásaival újból kezükbe vették, János király részéről Frangepán és Brodarich, Ferdinánd részéről a lundeni érsek és Fels Lénárd. Ferdinándot Katzianer veresége engedékenyebbé tette követeléseiben, Zápolya pedig Frater György tanácsára túlságos kívánalmait szállította le. Ehhez még azon körűlmény is járúlt, hogy Zápolya Zsigmond lengyel király leányát Izabellát nőűl óhajtván venni, kezét csak oly föltétel alatt igéré meg Zsigmond, ha Zápolya a császár és római király által is elismertetik magyar királynak. Ezen körűlmények indokolták a béke alkudozások gyorsítását, és keresztülvitelét, a mely kilencz havi alkudozás után 1538-ik évi február 24-én Nagy-Váradon megköttetett.
A békekötés első eredménye súlyosan nehezedett Zápolyára, s indokolt aggodalmat keltett benne a szultán haragja miatt, a mitől méltán kellett tartania, minthogy a fényes porta a czivakodó királyok kibékűlését már csak azért sem nézhette jó szemmel, mert a törökök elleni kölcsönös működését és egymásnak viszonylagos támogatását a békeokirat pontjai közé foglalták. S ha mindjárt a béke megkötésének egyideig titokbantartása stipuláltatott is: valószínűvé vált minden palástolás daczára, hogy az egyezkedés a szultán tudomására juthat a meghatározott időpont letelte előtt, s ez hadaival ismét Erdélybe törhet, bárha ez esetben most Zápolya a keresztyén fejedelmek támogatására számot tarthatott. S csakugyan röviddel a nagyváradi béke megkötése után, a török hadak mozdúlatairól hírek szállingóztak, hogy a szultán nagy sereggel készűl az aldunai tartományokba Raresch Péter moldvai vajda ellen. Zápolya is hírül vette, hogy a szultán minden leplezgetés daczára megtudta a nagyváradi békekötést s haragjában könnyen megeshetik, hogy hadaival Moldvából Erdélybe fog törni. Ezen aggodalom általánosan elterjedt. Veranchich levelet ír Mayládnak,* melyben ettől egy jó lovat kér, hogy az ilyen vészterhes időben a törökök netaláni becsapása esetén életét megmenthesse. Fölötte érdekes e levélnek azon része, melyből kitűnik az általános aggodalom, mert mindenki saját menekűlésére gondolván, Veráncznak ugyanezen kérését barátai mind megtagadták. Panaszképen mondja ezt el Mayládnak, s azon reményének ad kifejezést, hogy Maylád kérelmét teljesíteni fogja.
VERANCHICH: i. m. VI. köt. 9. l.; KATONA: i. m. XX. köt. 1140. l.
A szultán Raresch Péter moldvai vajda ellen, kit Gritti legyilkolásának egyik okozójának tartott, s ki a dunai török kalmárokat folyton zaklatá, háborgatá, s ki ellen Zsigmond lengyel király is hadat viselt: a készülődéseket megindította. A moldvai vajda kevéssel előbb, hogy a szultán ellene a hadjáratot megkezdé, Perényi Pétertől s Maylád Istvántól álútakon ágyukat s hadiszereket kerített kezére.*
ISTVÁNFFY: i. m. 145. l.
A mint az 1538-ik év tavaszán Szulejmán hadkészületeinek hírét a tények igazolták, Zápolya, hivatkozva a nagyváradi béke pontjaira, felmutatta a veszélyt, mely Erdélyt érheti vala. Ez okból Ferdinándnál a segélycsapatok kiállítását sürgeté, s a nyár szakán személyesen Erdélybe menvén, Kolosvárra gyűlést hirdetett, a melyre mint legelőkelőbbeket megivá Perényi Pétert, Török Bálintot, Bebek Ferenczet, Eszéki Jánost, Statilius Jánost, Verancsich Antalt, Maylád Istvánt, Balassa Imrét és Kendy Ferenczet,* kiknek tanácsaival ez idő szerint Zápolya leginkább élt vala.* Gyors intézkedés tétetett a várak kiigazítására, s azok eleséggel, lőszerekkel, őrséggel kellő védelmi állapotba helyeztettek. Maylád nemrégen kinevezett vajda társával, Balassa Imrével, intézkedett Zápolya rendelkezéseinek keresztűlviteléről, a nemességet fegyverbe szólították, a szászok megbízhatatlansága miatt Brassóba és Szebenbe magyar őrséget vetettek.
FRAKNÓI VILMOS: Magy. országgyűlési emlékek, II. köt. 143. l.
VERANCHICH: i. m. II. köt. 106. l.
Zápolya eme nagymérvű hadkészületei folytán Maylád tevékenységének nagyobb szerepkör jutott, s még az országgyűlés tartama alatt kiküldetett Balassa Imre vajda társával Moldva és Havasalföld felől az ojtozi szorosokat megerősíteni, és a betörés elleni védelem szempontjából serege egy részével szállani.* A vajda a határszéli hágókat, átjárókat s szorosokat kellő védelmi állapotba helyezé. Az ojtozi szorosok őrizetére kirendelt hadsereg élelmezése iránt rendelkezvén, meghagyta a brassaiaknak, hogy a táborba szállt sereg számára a bort és élelmi szereket Kézdi-Vásárhelyre küldjék.*
U. a. u. o. VI. köt. 23. l.; ENGEL: i. m. IV. köt. 57. l.; VERANCHICH: i. m. Ii. köt. 95. l.; KATONA: i. m. XX. köt. 1143. l.; SZALAY: i. m. IV. köt. 181. l.
Székely oklevéltár, II. köt. 51. l. CCXXII. okirat.
Ezalatt Szulejmán Péter moldvai vajda székhelye Szucsava felé irányozta hadseregét. Péter, a ki nem igen bízott bojárjai hűségében, s saját erejét sem tartotta elégségesnek: jónak tartotta a szultán haragja elől futásban keresni menekvést, kincseit zsákmányúl hagyva a török hadaknak; sietve sietett Erdélybe, hogy a birokában levő Csicsó várát elérhesse, hol már előbb nejét és gyermekeit kellő biztosságba helyezte.
Maylád moldvai kémeitől és az ojtozi szoros megerősítésén dolgozó munkásaitól megtudta, hogy Raresch Péter a vajdaságból kiűzetvén, Moldvát elhagyva az erdélyi határszéleken ődöng, kóborol. A két vajda közötti viszony már előbbeni időktől fogva szivélyes épen nem volt, s a személyes ellenségeskedés határozott jeleit tanúsíták egymás iránt, midőn amaz Mayládot többféle katonai vállalatában, emez pedig Péter moldvai vajdát Erdély elleni műveleteiben föltartóztatván, betöréseit maghiúsította. Az egymás elleni ellenséges érzület tápot keresett és talált. Mayládnak legfőbb kívánsága volt őt élve kezei közzé keríteni, s a mint bizonyossá lett a felől, hogy trónjáról elűzetve, hazátlanúl bolyong, mindenfelé kiadta parancsait elfogatására, szigorúan elrendelvén őt élve elébe hozni. Röviddel a parancs kiadása után egy székely a határszéli erdőkben talált egy embert fedetlen fővel, elnyúzott sarukban, roskadozó lábakkal, a ki négy napi éhség miatt, a kimerüléstől aléltan már-már elveszendő vala.
A székely Mayládhoz akarta vezetni emberét, de Péter vajda, mert ő volt az, félvén a boszútól, esdve kérte, hogy a vajdához ne vezesse, de inkább Csicsó várába kísérje. A nagy és gazdag ajándékok igéretének a székely ellenállani nem bírván, a moldvai vajdát Csicsó várába kalauzolta.*
VERANCHICH: i. m. 95, 96. ll.
DÉVA VÁRA ROMJAI.
Cserna Károly eredeti felvétele.
Zápolya hadi készületei, védelmi előintézkedései fölöslegessé váltak, minthogy a török szultán megelégedve azzal, hogy a megfutamodott Péter helyett annak István testvérét ültette a moldvai vajdák székébe, hadseregét bár nem minden neheztelés nélkül visszafordította. Zápolya, hogy a szultán haragját némileg csillapítsa, Frater György által Csicsó várát ostromoltatá, Péter vajdát foglyúl tartván meg.
