II.
II.
M. Kis Miklós jövőre vonatkozó tervei. Pápai Páriz tanácsa. Felvállalja a tervezett bibliakiadás nyomdai javítását. A könyvnyomtatás külföldön. Hollandia. Kis útra kél. Amsterdam. Leyden. Utrecht. Amsterdam. A Blaeu-nyomda. Berendezése. Kis fölkeresi. Tanulónak szegődik. A betűöntés. Haladása. Levele Párizhoz. Páriz válasza.
Fentebb már érintettük, hogy Misztótfalusi Kis jó szónok volt, de azért a papi pálya iránt nem érzett különösebb vonzalmat; hogy jó rektor volt, a nélkül, hogy e pályán állandóan megmaradásra kedve lett volna.* Kedvvel nézett a külföldi út elibe, mely a világlátás és ismeretszerzés gyönyöreivel kecsegtette s egyelőre nem gondolt a jövőre.
Mentség 78. l.
Egy barátjának, a ki Nagy-Enyeden iskolatársa volt,* mindezt őszintén elmondta.
PÁPAI PÁRIZ FERENCZ Naplója végén közli nagy-enyedi praeceptorsága idejéből tanítványai, a theologiai és bölcsészeti tanfolyamon levő barátai és tanulótársai stb. névsorát. Ez utóbbiak között áll a Misztótfalusi Kis («Nicol.Tótfalusi») neve is. E névsorok még nincsenek kiadva.
Pápai Páriz Ferencz, mert ő volt ez a barát, észrevette, hogy e fogékony léleknek irányt kell mutatni s eszmét kell adni, a melyért lelkesedjék; tehát igyekezett érdeklődését a könyvnyomtatásra irányozni.
«Tudom én – így szólt hozzá – hogy eleitől fogva idegenkedett kegyelmed a belső hivataltól, azért én javallanám, a mit én magam százszor megbántam, hogy nem cselekedtem, hogy kegyelmed praeter propria studia * circumspiciálna a typographiákban és ott ha annyit vehetne eszébe, hogy itthon dirigálhatná a typographiát, (minthogy a sok tudatlan emberek tractálásokkal igen eltöltek az itt nyomtatott könyvek a sok errorokkal)* és kitisztítaná azokat, igen jól cselekedné. Mert prédikátorink, Istennek hálá, elegen vannak Erdélyben, de ilyen ember kellene igen, a ki nincsen» a felhozta neki a Szenczi Kertész Ábrahám példáját, kinek munkája többet ért s érdeme maradandóbb sok lelkészénél.*
Saját (t. i. theologiai) tanulmányain kivül.
Hiba.
Mentség 52.
18. HORTI ISTVÁN NÉVALÁIRÁSA.*
Horti István elismervénye Nagy-Enyeden 1695. jan. 25-én kelt. Eredetije Teleki-levéltár 2071. szám alatt.
Misztótfalusi Kis, kinek szivében a becsvágy eddig szunnyadott, gondolkodni kezdett a mondottakon: mint mondja, e megjegyzés nem kicsiny szeget üte fejébe. Később elbeszélte azt Horti Istvánnak és Dési Mártonnak is, a kik szinte bátorították a vállalkozásra.* Az előbbi, kinek, mint láttuk, buzgósága és érdeklődése azóta sem lankadt, mióta fogarasi pap lett, azzal is biztatta, hogy csak keressen kiadót vagy könyvnyomtatót s a maga pénzéből is szivesen fizet hatszáz tallért, ha valaki felvállalja a kiadást s a nyomdai javítást pedig akkor ő reá fogja bizni.* Mint Horti, Tofeus szintén pártolta ez eszmét s azt mondta Kisnek, hogy csak vállalja fel a biblia nyomtatására való felügyeletet és a nyomdai javítást, több hasznot tesz azzal a nemzetnek, mint egész életén keresztül a prédikátorsággal tenne.*
U. o.
U. o. 78.
Mentség. 78.
Ez egybehangzó biztatások és tanácsok arra birták Kis Miklóst, hogy külföldön az egyetemi tanulás mellett szerezze meg a könyvnyomtatói ismereteket.
Ez időtájt magyar tanulók különösen a hollandi egyetemeket látogatták; ennek theologiai intézetei hírnév tekintetében ekkor túlszárnyalták a régi hires német egyetemeket s már a nagy-enyedi tanárok egy része is itt tanult.
De azonkivül a könyvnyomtatás terén is első helyet foglalt el Hollandia. Mintha a dicsőség országról országra vándorolt volna, hol itt, hol ott ütve föl a sátorfát: előbb Németországnak, majd Svájcznak és Olaszországnak voltak világhírű könyvnyomtatói. A tizenhatodik század végén e dicsőség elvándorolt Hollandiába s ez ország nagy városai vetekedtek egymással érte; hogy minél tovább maraszthassák falaik között. Először Antwerpenben a Plantin-házban* szállt meg; innen átment Leydenbe az Elzevir-családhoz, hol legtovább és legszívesebben időzött. A család egy ága Amsterdamban telepedett le, ide is ellátogatott, nem csupán Elzevir Dánielhez, hanem Athias Józsefhez, egy spanyol zsidóhoz, a ki a legszebb zsidóbetűkkel nyomtatott, a ki várt is e látogatásra, a mióta új hazája aranyéremmel és aranylánczczal tüntette ki;* a Wetstein és Blaeu családhoz stb., a kik mindannyian méltók voltak a megtisztelő látogatásra.
«Hotel Plantin»: ez volt a világhirű könyvnyomtatóintézet neve.
LORCK: Handbuch d. Gesch. d. Buchdruckerkunst 1. 247. l.
Ezóta mindenki Amsterdamba* vágyott, a ki a könyvnyomtatást jól meg akarta tanulni. Misztótfalusi Kis Miklós is erre irányozta útját. Különben azt, a ki a magyar biblia nyomdai javítója akart lenni, a hagyományok is ide vonzották: itt élt, a mint már említettük Janson János, a magyar biblia legutolsó kiadója, a kinek nyomdája, ha maga nem élt is, még mindig jóhirű volt.
Amsterdamról a XVII. századi magyar útazóktól több leírás maradt fent. Így a SZAMOTA ISTVÁN-tól kiadott «Régi magyar utazók Európában 1532–1770.). (N.-Becskerek, 1892) cz. gyűjteményben Szepsi Csombor Mártontól (136. l.), Haller Gábortól (224 l.). A XVIII. század elejéről különösen érdekes KÉRÉSZI ISTVÁN útleírása, melyet az «Alsófehérmegyei tört., rég. és term. tud. egylet» 7. évkönyvében (1895.) ZLAMÁL ÁGOST tett közzé.
Misztótfalusi Kis az 1680. év őszén a franczia királyhoz követségbe küldött Absolonhoz csatlakozva, útra kelt Hollandia felé. Amsterdamba érkezve, mielőtt itt megtelepedett volna, előbb tájékozódó kirándulást tett Leydenbe és Utrechtbe. Innen írt november 12-én Absolonhoz.*
Absolonhoz írt levelét közli SZILÁGYI: Erd. orsz. eml. 17. köt. 138. l. v. ö. 122. l.
Nyomdafelszerelésre nézve egész Amsterdamban a Blaeu-nyomdáé volt az elsőség. Már a század elején hires volt, midőn Blaeu Vilmos,* a kiváló csillagász Tycho Brahe tanítványa, jó barátja alapította. Jó mechanikus lévén, különösen a sajtó szerkezetének javítására törekedett és nem eredménytelenül. A nyomdájában felállított kilencz javított sajtó, melyeket a kilencz Musáról neveztek el, messze földön híres volt. Fia alatt nőtt e hírnév: egész Európában nála nyomatták a legszebb térképeket s illusztrált műveket s nyomdaműhelyében állandóan 40–50 munkás – ez időben nagy szám – dolgozott. E műhely ugyan 1673-ban teljesen leégett,* de ha ő nem is,* fiai kiheverték a veszteséget s 1680-ban, mikor Kis Amsterdamba megérkezett, a Blaeu János és Péter vezetése alatt már ismét virágzott.*
Baudet, Leven en Werken van W. J. Blaeu. Utrecht 1871.
FOPPENS, Bibliotheca Belgica, 582. l. Hitsorsosai a nyomda leégésében büntetést láttak, a miért tizenhárom kötetes nagy térképét a pápának (VII. Sándor) ajánlotta. U. o.
Meghalt 1673 decz. 28.
LORCK: Handb. d. Gesch. d. Buchdruckerkunst I. 228. l.
Misztótfalusi Kis is, a kinek becsvágya volt, hogy a legjelesebb mesterektől tanuljon, az ő nyomdájukat kereste föl.
A «Bloemgracht»-on* a harmadik hídnál feküdt az impozáns nyomdaépület, mely már kivülről is hirdette, hogy tulajdonosa előkelő helyet foglal el Amsterdam könyvnyomtatói között, hogy azután belső berendezésével erre nézve minden kétséget eloszlasson. Az óriási, mindkét oldalon számtalan ablakokkal ellátott termen kivül, mely nyomdai műhelyül szolgált, volt külön térkép-nyomda, betűöntő műhely, correctori szoba, szárító hely stb. A «főutczára» néző oldalon vasrácsok jelentették, hogy ott fekszik az a szoba, melyben a térképek rézlapjait őrzik, a melyek egy tonnaaranyba kerültek. A szomszédos palota volt a Blaeu-család lakóháza.*
A. m. Blumengraft v. Blumengraben.
BAUDET, Leven en Werken van Willem Jansz. Blaeu. (Utrecht, 1871.) 176–179. ll.: «Bijlage XIII. Beschrijving van de drukkerij der Blaeu’s.» Kivonat Zesen egykorú leírásából.
Midőn a nagyratörő nagyenyedi deák e könyvnyomdába beköszöntött s elmondta szíve szándékát, a nyomda főnöke nagyon szivesen fogadta. Kis Miklós legelőbb is azt kérdezte tőle: «Miképen lehessek én, idős legény lévén, jó könyvnyomtató?»
– Hát nincsenek-é Magyarországon ahhoz értő emberek? kérdezte Blaeu is.
– Vannak – válaszolt Kis, – de azon múlik kivált a jó munka, hogy nincsen alkalmas betűnk.
Blaeu ekkor azt ajánlotta, hogy minden mást félretevén, a betűkészítés mesterségét kellene a magyarokkal megismertetni.
«Azonban – úgymond – a pénz a feje a dolognak. Mert ha pénz elég vagyon s esze az embernek, könnyű jó typographussá lenni az értelmes és tudós embernek.»*
Mentség 47. l.
19. BLAEU VILMOS, A B.-NYOMDA UJJÁSZERVEZŐJE.*
Az «Arcadie Hollandaise, ou collection choisie de sixcent vues pittoresques» cz. mű 2. füzetében 26. sz. a. közölt rézmetszetről készült. Innen vettük Blaeu Vilmos (1571–1638) arczképét, mely Falck J. metszete után készült.
Azután áttértek a tanítás díjára s félévre kétszáz tallérban alkudtak meg. Lakásról, élelemről s a szükséges szerszámokról Misztótfalusinak magának kellett gondoskodni.* Alkuvás közben Kis fölemlítette, hogy úgy tanítsa meg, hogy tökéletes könyvnyomtató legyen.* Blaeu meglepetve tekintett reá, észrevette, hogy a könyvnyomtatásban teljesen járatlan emberrel van dolga s megismertette az eljárással. Elmondá, hogy Hollandiában egyik ember aczélbetűkre metsz s abban gyakorolja magát, a másik matrixot,* azaz rézbetűt vagy betűágyat csinál vele, a mibe egy harmadik mesterember a betűt önti s azután jön a könyvnyomtató. S egy ember még a metszésben sem lehet tökéletes. Példaképen fölemlítette azt is, hogy az ő apja szép német betűket tudott metszeni, de latin betűket nem, hogy ő maga szinte csak a romana és rotunda betűfajokat metszi szépen, cursiv betűi már kevésbbé sikerülnek.*
Pápai Párizhoz írt levele 1681 jan. 15.
Mentség 56. l.
T. i. negativ betűket.
Mentség 44. l.
Midőn Misztótfalusi még ezután is ragaszkodott ahhoz, hogy ő tökéletes könyvnyomtató akar lenni: Blaeu azzal nyugtatta meg, hogy ő a követendő eljárást híven közli vele, de ne feledje, hogy a gyakorlat teszi az embert tökéletessé.*
Mentség 56. l.
Misztótfalusi Kis ekkor beállott a nyomtató műhelybe dolgozni. Különben nem ő volt az első magyar Blaeunál, az erdélyiek már előbb felküldtek egy Gávai nevű fiatal embert hozzá, hogy tanulja meg a mesterséget, de az másfélévi tanulás után sem ment semmire.*
U. o. Levele Pápai Párizhoz 1681. jan. 15.
Misztótfalusi Kisre várt a feladat, hogy ezt a nemzeti becsületen ejtett csorbát is kiköszörülje.
Serényen dologhoz látott s minden nyomdai munkában részt vett, a mi legjobb mód volt arra nézve, hogy mindent megtanuljon.
Nagy-Enyeden Misztótfalusi Kis arról álmodozott, hogy egyetemi előadásokat hallgat; később is, midőn engedett Horti és Pápai Páriz rábeszéléseinek, csak mint mellékfoglalkozásra gondolt a könyvnyomtatói ismeretek elsajátítására. A mint Blaeunál munkához fogott, csakhamar be kellett látnia, hogy e foglalkozás is egész embert kíván, hogy mindkét hívatásnak egyszerre nem felelhetne meg s be sem íratkozott az egyetemre. Arra is alig maradt ideje, hogy – talán a nyelv tanulása végett – olykor-olykor egy iskolába ellátogasson.*
«Nem átallanám én és átallanom nem kellene szürt is vennem reám, ha azzal hasznot szerezhetnék nemzetemnek: mellyért nem átalottam úgy lebotsátkozni, hogy… Belgiumban a gyermekek közé üljek s azoktól tanuljak.» Mentség 17.
Mily kedvvel és szorgalommal dolgozott a nyomdában s csakhamar minő nagy haladást tett a betűöntésben, arról elég bizonyság, hogy egy év sem telt el s már azzal dicsekedhetett, hogy közel százezer latin és héber betűt öntött, sőt annyira vitte, hogy mestere a maga matrixait is vele javíttatta ki.* Ekkor mondhatta róla, szorgalma és haladása elismeréseül, hogy egy belgát százezer forintért se tanított volna meg mindezekre, nehogy elvegye kenyerét, oly sokra haladván, mint Kis Miklós.*
Mentség 45. l.
U. o.
Nyomdai elfoglaltsága közepette nem felejtkezett el hazai pártfogóiról és barátairól sem s ezek között állandóan levelezett Tofeussal és Pápai Párizzal.
Érdekes világot vet gondolkozására ez utóbbihoz írt levele,* melyben nemcsak helyzetét ismerteti meg legjobb barátjával, hanem jövőre vonatkozó terveit is föltárja előtte:
BOD közlésében maradt fent az «Életnek könyve» 27. jegyzetében.
«Ajánlom – írja – tehetségem szerént való szolgálatomat és minden isteni áldással bövös, szerencsés bóldog uj esztendőt kivánok uram kegyelmednek. Im megfogadám, uram, én a kegyelmed tanácsát és mindeneket félre tévén, arra fordítám minden igyekezetemet, hogy készítsek magamból annak a hazának javára olyan embert, nemcsak a minémüt kegyelmed emleget s kíván vala, hanem több afféle haszonra valót. Minden okok felett melyek vélekedő elmémnek serpenyőjét erre a részre még le nem nyomhatták vala, praeponderála az, hogy eljövetelemkor tiszteletes püspök uram a biblia kinyomtatásának gondját reám bizá. A mely mintegy másfél esztendeig continue* Amsterdamban a typographiában való forgásomat kivánja, semmi időm énnékem az akadémiákban való lakásra s tanúlásra nem maradna. Azért nemcsak egyéb okok ab honesto et utili ductae,* hanem ez a necessario* engemet erre únszolván s kénszerítvén, colligálám* Istennek felőlem ez akaratját és az ő felsége nevében én a dologhoz hozzá fogék. Látom is Istennek tapasztalható kegyelmét rajtam és segítségét. Már az öntésben annyi cognitiót* vettem, hogy ha mindjárt haza mennék is, matrixok és eszközök lévén, akármi typusokkal boldogíthatnám azt a hazát, ugy mint ki már öntöttem itt közel százezer betüt, deákot s ‘sidót és nagyobb részént minden módon én készítettem el is, más senki hozzájok sem nyúlt. De mivel matrixoknak szerzésekre, a melyek kivántatnának ad typographiam bene instructam* és a melyek itt az én mesteremnél vagynak 6000 tallért érők, pénzt sohonnan nem várhatnék, azonban időmet s alkalmatosságomat s docilitásomat* is látom reá, már Isten segítségéből a metszéshez akarok fogni, a melyben is elegendő perfectiomat* reménlek addig hogy vészek, míg a biblia nyomtatásához kell kezdenünk, (mert még most hamar a’ nem lészen) akkor osztán vel nolens* a typographiának mind csinnyát binnyát kitanulhatom. Isten mindenképen jól igazgatja a dolgot, csak a haza légyen hozzám hű és végye maga nagy hasznára s ékesítésére igyekező alumnusának szolgálatját; ha megcsalatkozott Gávaitól, talám többet nyér én bennem: nem lett Isten tanácsa nélkül. Költségemben ugyan bizony sokban telik, mert a tanítómnak csak félesztendeig kétszáz forintot fizetek; azonkivül a szállás- s asztaltartásra sok mégyen, eszközökre is. Hazamenetelemkor kelletik, ha mit akarok, 150 tallér. Mely éntőlem bizony ki nem telhetik, de talám valami segítséggel lészen a haza e közönséges jóra való igyekezetemben. Avagy ha a sem lészen, kölcsön kérek itt pénzt s mégis véghezviszem, a mit elkezdettem. Tiszteletes püspök uramnak már két izben irtam mindezekről a dolgokról, kérem kegyelmedet, data occasione,* emelje kegyelmed is ott kerekemet. Köszöntse kegyelmed becsülettel én nevemben tiszt. Dési,* Eperjesi,* Kolosvári,* Bajtsi,* Dobolyi Bálint uramékat. Kérem Dési uramat, a Kun uramék igért beneficiumban* ha mit vájhatna meg, igyekezzék iziben rajta, mert ha ez dolgot felőlem megértik, semmit onnét nem remélhetek. Az ur Istennek gondjaviselése alá ajánlom, uram, kegyelmedet s minden dolgát.
Folytonosan.
Tisztességes és hasznos czélú (okok).
Szükségből.
Atlát.
Ismeret.
Jól felszerelt könyvnyomdához.
Tanulékonyság.
Tökéletesség.
Akaratlanul is.
Alkalom adtán.
Dési Márton.
Eperjesi Mihály.
Kolozsvári István gyula-fejérvár–nagy-enyedi tanár (1678–1715). Később még nevével talákozni fogunk.
Bajtsi András nagy-enyedi pap és esperestől l. HERMÁNYI DIENES JÓZSEF «Nagy-enyedi ekklésiának papjai». Erd. Prot. Közl. 1877. 528. l.
Valószinűleg pénzsegélyről van szó, melyet Misztótfalusi Kis a rozsályi Kun családtól, mint külföldi alumnus kapott.
«Amsterdámban 15-dik Januarii anno 1681. Kegyelmed együgyü jóakarója szolgál, ha él, M.- Tótfalusi Kis Miklós m. k.»
Pápai Páriz Ferencz, ekkor már nagyenyedi tanár, latin nyelven válaszolt e levélre s igyekezett bátorításával megtartani s tovább haladásra serkenteni Kist azon az úton, melyre rálépett.
Mint Szijgyártó Lukács Szenczi Molnár Albertnek, a midőn meghallotta, hogy könyvnyomdát szeretne alapítani,* ő is hazai és külföldi tudós könyvnyomtatók, mint Heltai Gáspár és Szenczi Kertész Ábrahám, továbbá Plantin, az Estiennek, Elzevirek, Janson és mestere példájával hozakodott elő, kik a tudomány terén is tündököltek. Biztatta, csak haladjon tovább ez úton s az egyetemi tanulás kedvéért le ne térjen valamikép róla. Ez nem lélekölő kézimunka, nem tompítja az elmét, nem árt sem bölcsészeti, sem theologiai ismereteinek. Megnyugtatta, hogy egy zsinaton a püspök is helyeselte vállalkozását. Azután áttér a Blaeu magasztalására. Szerencsés, úgymond, hogy olyan mesterre tett szert, mint a milyen a «nagy» Blaeu, szerencsés, hogy annak kegyét megnyerte; erőt és kitartást kiván neki s azt izeni, hogy ő, a kinek családja annyi díszes és hasznos művekkel látta el a keresztyén világot, az egyéb országok mellett eltörpülő Erdélyről se felejtkezzék el teljesen.*
Sz. Molnár naplója, lev. és irományai. Bp. 1898. 349. l.
BOD, id. h.
20. AMSTERDAM.
E levél még inkább megerősítette Kis Miklóst elhatározásában.
