III.
III.
A biblia kiadásának szüksége. Az új kiadás terve. Kis a könyvnyomtatás megtanulására szenteli életét. Hazulról kapott értesülései. A szamos-újvári gyűlés határozatai a bibliakiadásról. A Tofeusnak adott megbízás. A Kisre vonatkozó tervek. Kis merész elhatározása. A kiadásra szánt összeg sorsa. Előkészületek. A hazai politikai viszonyok. Pataki levele Kishez. Kis elhatározza, hogy maga költségén nyomtatja ki a bibliát. Amsterdami életmódja. A biblia-correctio nehézségei. Kis eljárása. Correctorsegédei. A javításban követett elvei. Példák javításaira.
Fent láttuk, hogy a biblia kiadásának szükségét egyformán átlátták az irányadó férfiak, valamint azt is, hogy a kiadás módozataira nézve nem egyeztek meg. Úgy látszik, a kinyomtatás módját eleinte mellékesnek tartották, gondolatuk csupán a czélra volt függesztve.
Pápai Páriznak, midőn Kis Miklósnak az említett jó tanácsot adta, szemei előtt egy oly könyvnyomtató lebegett, a ki külföldön tökéletesen elsajátítja a könyvnyomtatói ismereteket s itthon érvényesíti tehetségét és tudományát; Tofeus és Horti pedig azt hitték, hogy Hollandiában kell keresni kiadót s Misztótfalusi Kis vállalkozását is úgy értelmezték s biztatásaiknak is az volt az értelme, hogy tanuljon meg annyit a nyomtatásból, illetve egyéb ahhoz tartozó szükséges ismeretekből, nyomdai javításból, betűöntésből stb., a mennyit tudnia kell, hogy a nyomtatásra felügyelhessen s a könyvnyomtatót ellenőrízhesse.
Misztótfalusi Kis is így gondolkozott eleinte.* De csakhamar átlátta, hogy e mesterség egész embert kiván, sőt egy ember, ha egészen reá szenteli is magát, alig lehet benne tökéletes s lassanként meggyőződött arról is, hogy megfontoltabb volt a Pápai Páriz tanácsa, mint a többieké, s azt tűzte maga elé életczélul, a mit az javasolt. Ily értelemben írt haza Tofeusnak és Pápai Páriznak is.* Eleinte félt, hogy mint theologust ezután majd nem veszik számba, de Pápai Páriz e tekintetben is megnyugtatta.
Apologia Bibliorum. Kol. 1697. 7. (számozatlan) lap: Epistola apologetica. 1.
Idézett levele 1681 jan. 15.
Midőn Tofeus értesült arról, hogy Kis Miklós egészen a könyvnyomtatásnak szenteli magát, azután pedig haza készül, örömmel vette azt tudomásul. Ez lehetett indítéka, hogy most már ő is azon gondolkodott, hogyan lehetne a bibliát itthon kinyomtatni.* Ez újabb tervét közölte a fejedelemmel és a főurakkal s azok mindnyájan helyeselték azt. Közösen megállapodtak abban, hogy betűket s papírt hozatnak külföldről s a kiadásra itthon rendeznek be nyomtató műhelyt. A tervezett új kiadás mintájául az 1645-iki amsterdami bibliát fogadták el s ezért akartak a külföldhöz fordulni, hogy betű, papír és a könyvalakja mind ahhoz hasonló legyen. A rendek és Apafi külön-külön megbízólevelet állítottak ki Tofeus részére, melyekben felhatalmazták, hogy a szükséges költségeket az egyház pénzéből fedezheti.
Apologia bibliorum 7. számozatlan lap. (Epistola apol. 1.) V. ö. PÁPAI PÁRIZ levele 1681 jún. 1.
Az első 1681-ik év augusztus 20-án Szamos-Újváron kelt és így hangzik:
«Mi Erdélyországban lévő evangelicus reformatus tanács uri renden levő hivei, kegyelmes urunknak ö nagyságának vallásunkon levő ecclesiák, collegiumok s azokhoz tartozó jók curatori s esperestjei és valakiket ezen dolog illethet, ez ide alább megirt személyek, adjuk tudtára mindeneknek, az kiknek illik, ez mi leveleinknek rendiben, hogy mi kegyelmes urunknak ö nagyságának méltóságos tetszéséből s közönséges megegyező akaratbúl, Istennek ő felségének segitségével akarván kinyomtattatnunk a szent bibliát magyar nyelvünkön in octavo majori,* ugy a mint Belgiumban kinyomtatták volt, miden correctio nélkül, a nyomtatásban esett fogyatkozásokon kivül, a szent generalis ecclesia pénzébűl, kinek jobb móddal való végbevitelére ide hazánkba hozassunk mind betüket, mind papirosat s itt nyomtattassuk ki, közönségesen végeztük. Minthogy penig a szent ecclesiának erre az istenes munkára deputáltatott pénze tiszteletes Tofeus Mihály református erdélyi püspök uram keze alatt van s ö kegyelmének kell kiadni arra a szükségre kivántató minden költséget: assecuráljuk ö kegyelmét, mind magát, mind maradékát közönségesen e levelünk által, hogy valamennyi pénzt s egyéb szükséges jót költ arra a munkára tiszteletes Tofeus Mihály püspök uram, azt mindnyájan acceptáljuk, approbáljuk, hogy azért sem magának sem maradékának, ö kegyelmeknek semmi bántódása nem leszen; hozzá tévén azt is, hogy ha (kitől Isten oltalmazzon) erre a szükségre kivántató betüknek vásárlásában, meghozásában, vagy egyébképpen Istennek itéletéből származható szerencsétlenség miatt valami alkalmatlanság és kár esnék: arrúl sem Tofeus Mihály uramat, sem a generalis ecclesiát senki sem vádolja, nem keresi, mivel csak Isten adhat olyan nagy munkának boldog előmenetelt. Mely dolognak nagyobb erősségére s bizonságára és megirt tiszteletes Tofeus Mihály uramnak is mind magának mind maradékának jövendőbeli securitására adtuk és kezünk irásával s szokott pecsétünkkel megerősitett levelünket.»*
Nagyobb nyolczadrét alakban.
A Teleki-levéltárból közölte KONCZ, i. m. 31–32. l. Aláírták Rhédei, Bethlen stb.
Ugyanez a tartalma az Apafi ugyanekkor s ugyanitt kelt meghatalmazásának is, azzal a különbséggel, hogy itt elmaradt a záradék, mely arról szól, hogy ha a betűvásárlásban s azok hazaszállításában vagy egyébként valami kár esnék, azért Tofeust senki felelősségre nem vonhatja.*
KONCZ id. műve 30–32. l.
Kétségtelen, hogy midőn Tofeus e határozatokat hozatta, Misztótfalusi Kisre gondolt, nyomdai művezetőűl őt szemelte ki.* E szándékát egy levélben tudatta is vele.* Kis Miklós becsvágyát ez még inkább növelte s a belé vetett bizalom ezen újabb nyilvánulása kitartásra buzdította.
«Deliberatum est – írja ő maga – in ipsa patria prae oculis sanctae ecclesiae mea reducis in patriam opera sanctum hoc opus procurandum.» Apologia Bibl. 7. sztl. l. (Ep. apol. 1.)
Telekihez és Tofeushoz írt levelét (1684 aug. 15.) l. a Függelékben.
Lelkesedése pillanatában merész tervek születtek meg agyában, a melyek azért nem voltak pillanatnyi életűek: lelke gyermekeit ha megszülte, föl is nevelte; különben is természete volt, hogy törhetetlenül ragaszkodott pillanatszülte elhatározásaihoz. Ha bíztak benne, e bizalmat meg is akarta érdemelni, ha kitűntették, hálásnak akarta érte magát mutatni. Feltette magában, hogy nem csak megtanulja a betűmetszést, betűöntést és könyvnyomtatást, hanem maga által metszett és maga által öntött betűkkel maga kinyomtatja a Zsoltárokat és az Új-Testamentumot: hadd lássák, mennyire érti mesterségét.*
Apologia bibliorum 7. sztl. l. (Ep. apologetica. 1.)
21. APAFI NÉVALÁÍRÁSA.*
Apafi Mihály névaláírása 1662. szept. 7-én kelt leveléről. Gyula-fehérvári Levéltár.
Az alatt, míg Kis fejében ily tervek fogamzottak meg, a bibliakiadás ügye ismét tovább haladt egy lépéssel. Az erre szánt kétezerötszáz aranyat,* vagyis tízezer forintot, melyet Tofeus «az ország nagy szükségére» kölcsön adott, lassanként, sürgetésre visszakapta:* előbb ezer aranyat, majd 1682 nov. 28-ikán megismételt sürgetésre a még fentmaradt összeget.
Egy arany = négy magyar forint. E 2500 arany további sorsáról l. BOD, Smirnai sz. Polikárpus 133, 151–152. KONCZ, Tofeus élete 37, 38. Bethlen Miklóst a hűtlen kezelés vádja alól felmenti a Történelmi Tár 1899. évi folyamában közölt jelentés. (137–151. l.)
A sürgető levelet közli KONCZ, Tofeus M. élete. 32., 33.
A mint a pénz együtt volt, a következő évben Kolozsvárt egybegyűlt papok és főurak legelőbb is erről tanácskoztak.* Abban állapodtak meg, hogy levelet íratnak egy «tisztességes, tudós, buzgó» külföldi professornak, hogy értekezzék a könyvnyomtatókkal s tudja meg és tudósítsa őket, mennyibe kerülne a bibliának odakint való nyomtatása? Viszont más úton annak is járjanak utána, mennyi lenne a vám és harminczad, ha majd a nyomtatott példányokat haza akarják szállítani s azonkivül könyvnyomda felszereléshez szükséges eszközöket rendelnének meg? A külföldön nyomtatást is elhatározták, még mielőtt a tudós professor informátiója megérkezett volna. «Isten kegyelmét segítségül híván – így szól a határozat – mind a papyrosnak, mind a typusnak szépsége, mind az dolog hamarébb végbe menése kedvéért az biblia oda fel való nyomtatása és pénz oda felküldése legyen meg…»
A tanács határozatának kelte: 1683. decz. 6.
Egyelőre correctorokról nem gondoskodnak. Követül, ki a levelet fölvigye s mindezekben eljárjon, Kolosvári István gyula-fehérvári tanárt jelölték ki. Kisünkről is megemlékeztek, róla is határoztak. «Tótfalusi uram –így szól a határozat – jöjjen haza s hozzon elegendő matrixokat és egyéb typographiához szükséges eszközöket magával.»*
Gr. KEMÉNY J. Erdély tört. eredeti oklevelekben XXVII. kötet. (Ez oklevél másolatához SZILÁGYI SÁNDOR szívességéből jutottunk.) V. ö. 67. l.
Csakhogy mindezekről őt tudósítani elfelejtették, neki fogalma sem volt arról, mik történtek odahaza, a szállingózó hírekből pedig épen mást következtethetett.
Már Pápai Páriz levele is beszélt harczi tervekről, Apafi magyarországi hadjáratáról, melybe a szultán rendeletére kezd. Újabb levelek, Magyarországból és Erdélyből érkező tanulók mindinkább kedvezőtlen híreket hoztak a «fenforgó zenebonás állapotról», hogy a török nagyvezérnek negyven nap alatt tízezer aranyat kellett fizetni (1683), hogy az urak egymástól kértek kölcsön, csakhogy a pénzt előteremtsék stb.*
Vass Gy. és V. László Naplói 31.
Ezenkivül olyan hírek is szállingóztak Amsterdamba, hogy a biblia nyomtatására szükséges összeget megsokalták s a huszonötszáz aranynak még csak nevétől is megírtóztak,* sőt Pataki István kolozsvári tanár, az ifjú Apafi nevelője, kinek nevével alább még gyakran fogunk találkozni, már azt is írta Kis Miklósnak, hogy a «biblia nyomtatása felől való tanács elbomlott» s e feladat megoldása ő reá fog még maradni.*
M. Kis levele Telekihez és Tofeushoz 1684 aug. 15. Függelék.
Id. h.
Majd csakhamar meghallotta, hogy a török Bécs ostrománál szégyent vallott (1683 szept. 12). Sőt azt rebesgették, hogy ott Apafi is elesett.* Mint az erdélyi hazafiak nagy része, a török hatalom aláhanyatlásával közeledni érezte ő is Erdély önállósága és vallásszabadsága romlását; képzeletében látta, mint hatol be a magyarországi vallásűldözés Erdély türelmes népe közé is, mint foglalja el az «orthodox» kálvinista vallás helyét a «pápistaság», mely a «keresztény» vallást onnan kiírtani régen szándékozott.* Mindezekből azt a tanulságot meritette, hogy örökre elmult az az idő, a mikor az egész ország érdeklődött e könyv kinyomtatása iránt s talán ilyen alkalom sem kinálkozik több, mint ez a mostani, hogy t. i. külföldön él egy olyan magyar, a ki teljesen érti e mesterséget s életét is szívesen ez ügynek szentelné. E képzelődés hatása alatt még merészebb elhatározás támadt lelkében. Félretette előbbi terveit a nyomdai mutatványokról, a Zsoltárról és Új-Testamentumról s eltökélte magát a biblia haladék nélkül való kinyomtatására.* Ez elhatározás annál könnyebb volt, mert ő is, épen úgy, mint előbb Szenczi Molnár, ezt tűzte ki életének kiváltképen való czéljául.*
Mentség, 66. l.
Id. levele. Az «Apologia Bibliorum» cz. művében is felemlíti a török háborút s a veszedelmet, melybe ez Erdélyt kikerülhetlenül bonyolította. (7. sztl. lap.)
Hogy csakugyan 1683 őszén határozta el magát erre, id. levelében három helyen is mondja: «Mihelyt Isten megszégyenítette Bécs alatt a török hatalmasságot, mindjárt ötlött nékem szivembe e szándékom…» és «annál inkább concludálhattam én osztán az elmult őszszel» stb., ismét másutt: «az elmult lett dolgok és hírek ketté vágák e czélomnak (t. i. az otthon nyomtatás stb.) consequálása felől való reménségemnek fonalát…»
Saját szavai id. h.
Merész, szinte egy ember erejét felülhaladó munka, a milyenre sem azelőtt, sem azután nem vállalkozott még magyar ember! Misztótfalusi Kis jellemének sajátságos vonása e vállalkozás. Ő, mint maga is megvallotta, mindig olyan dologba szeretett fogni, a mi erőt felülhaladó, mintegy istenkisértés volt.*
Mentség 90.
Misztótfalusi Kis a három év alatt, a mióta Amsterdamban volt, megtanulta a betűmetszést, matrix-készítést, betűöntést és nyomtatást, de ha ezeket jól értette is: sok akadálya volt még a nyomtatásnak. Szükséges szerszámai megvoltak ugyan, azokat még Blaeu megvétette vele, de nem volt pénze a sok és drága anyagra, melyek a metszéshez és öntéshez kellettek; nem volt papír, nem volt sajtója stb.
De ez sem rettentette el. Elhatározta, hogy munkát vállal, pénzért dolgozik másoknak s megtakarított pénzét a bibliába fekteti.
Hogy czélját elérje, nélkülözésre is hajlandó volt. Maga beszéli, hogy azt is sajnálta és kárnak tartotta, a mit kenyérre kellett költenie. Sokszor úgy kiadta minden pénzét, hogy kenyérvételre egy polturája sem maradt,* a legolcsóbb eledellel élt, néha egész hónapon át nem ivott bort s olyan takarékos volt, a milyent csak képzelni lehet, hogy véghezvigye, a mit elkezdett.* Volt benne olyan vonás, mely a vértanuk elszántságára emlékeztet, azok szájába illettek volna e szavai is: «Hozzá fogok én, egy szegény legény lévén és megmutatom, hogy egy szegény legénynek szíves devotiója többet tészen, mint egy országnak immel-ámmal való igyekezeti és hogy az Isten gyakran alávaló és semminek alított eszközök által tapasztalhatóképen való segítségével viszi véghez az ő dicsőségét.»*
Mentség 2. Poltura = 1 1/2 garas = 6 pénz.
U. o.
Id. h.
Elszántsága lassanként mind közelebb vitte czélja felé. Előbb betűi készültek el, majd papírt vásárolt s azután egy könyvnyomtatótól sajtót bérelt ki.* De még mindig voltak a nyomtatás megkezdésének nagy akadályai.
A könyvnyomtatóműhely tulajdonosa nevét, a kinél nyomtatta Kis a bibliát, nem tudjuk. Csupán azt jegyezte föl erről: «A’ bizony dolog, hogy a’ hol én a’ bibliámat nyomtattam, annak a’ műhelynek gazdája takács lévén az előtt, elvévé a’ Typographusnét, ‘s menten ugyancsak jól folyt az Officinának dolga és semmi hátramadást nem szenvedett». Mentség 47.
Nincsen könyv, melyet annyi ember olvasott volna, mint a bibliát, melynek szövegépsége annyira fontos lett volna, vagy hibái annyi félreértést szülhettek volna és mégis, mintha a végzet üldözte volna, ebbe kerültek bele a legbotrányosabb sajtóhibák. V. Sixtus pápa 1590. Rómában saját felügyelete alatt kinyomatta a Vulgatát s a mű végén egy bullában közzé tette, hogy kiközösít mindenkit, a ki bármit változtatna a szövegen. E kiadás, a mint csakhamar kiderült, annyira telve volt hibákkal, hogy maga a pápa jónak látta eltüntetni a könyvpiaczról.*
LALANNE, Curiosités bibliogr. Paris, 1845. 296.
A Károli Gáspár-féle bibliafordításban is volt elég hiba. Elaggott ember volt a fordító s nem tudott jól magyarul a nyomtató; a későbbi kiadók, mint Szenczi Molnár, sokat kitisztítottak belőle, de sokat benne felejtettek és azok számát újakkal is tetemesen szaporították.
Misztótfalusi Kis Miklósnak eleinte az volt a czélja, a mi Tofeusnak, t. i. hogy a Károli Gáspár fordítását nyomtatja ki, úgy a mint azt Janson kiadta, nem javítva rajta semmit, csupán a nyomdai hibákat.* Ezt eleinte annyira természetesnek tartotta, hogy, mint mondja, kardot vonni kész lett volna érette s a világért el nem távozott volna tőle semmiben.*
Mentség 23.
U. o.
De idővel más meggyőződésre jutott. Midőn, még első terve szerint, az Új-Testamentum kiadására készült s végig javította e czélra a Janson-féle kiadást, összehasonlítva az eredeti szöveggel, a belga és más fordításokkal: akkor látta, hogy itt nem csak sajtóhibák vannak nagy számmal, hanem azonkivül igen sok szó, sőt egész versek kimaradtak; hogy sok helyen hibás a fordítás és nem következetes az orthographia stb. Belátta, hogy ha tökéletes munkát akar végezni, az egész bibliát újra át kell nézni. Jó lelkiismerettel – úgymond, – nem hagyhatta benne a felfedezett hibákat s ha nem javította volna ki az idő folytán becsúszott «vétkeket», úgy tünt volna föl, mintha megvesztegetné annak szövegét.*
Apologia Bibliorum 4. 21. l.
Az összevetésre és javításra a maga tudományát és idejét nem tartotta elégségesnek, hanem segédeket keresett. Az utrechti egyetemen ez időben számos magyar tanuló tanult, kik ott mintegy kis magyar coloniát alkottak.* Hogy e végett Utrechthez fordult, arra más oka is volt. Ezen egyetemen a Coccejus-ellenes Voetius szelleme uralkodott. Maga Kis Miklós ugyan Coccejus követője volt, de Tofeus püspökre és Teleki Mihályra tekintettel nem tartotta czélszerűnek e theologiai iskola elveit alkalmazni a bibliajavításnál: attól is félt, hogy így több újítás lesz benne s e miatt majd nem fogadják el az egyházak.* Félt a Coccejanismus hirétől s visszaemlékezvén a Csernátoni-Dési-féle perre, félelme nem is volt alaptalan. Ő maga Coccejus-párti, segédei Voetius követői, tehát egymást kölcsönösen ellenőrízték: «ő kegyelmek én tőlem mintegy tartogatván – úgymond és én is ő kegyelmektől, úgy inkább maradhatott valóságában a munka.»*
«Maximus tum erat eorum (i. e. Hungarorum) confluxus, adeo, ut ferme ecclesiam repraesentare possent.» Apologia bibl. 2. l.
Maga fölemlíti ezt Mentsége 23. l.
U. o. 24. l.
A javításban különösen két deák, Csécsi János, később sárospataki tanár s mestere helyesírási elveinek ott is lelkes követője s Kaposi Sámuel, később gyula-fejérvári tanár, jeles hebraista,* voltak hathatós támogatói. Ő reájuk bízta Kis az összehasonlítást, fölhatalmazva őket, hogy ha munka közben oly nehézségek merülnének föl, melyekkel megküzdeni nem képesek, kérdezzék meg többi tanulótársaikat s ha ezekkel együtt sem tudnának eligazodni, forduljanak tanácsért tanáraikhoz.* Azon szempontokat, a melyekre az összevetésnél figyelniök kelle, a következő hét pontba foglalta össze:*
BOD (M. Athenás 128.) nevét «Kapusi»-nak írja. Az utrechti egyetemre 1686-ban iratkozott be s neve így van az anyakönyvbe bevezetve: «Samuel Kaposi, Rimaszombatino Hungarus». Album studiosorum academiae Rheno-Trajectinae 1636–1886. (Utrecht, 1886.)
Apologia Bibl. 3. l.
U. o. 3–4. l. Röviden a biblia előtt is közölte. V. ö. BOD, Sz. Biblia hist. 158. l.
Az első pont a sajtóhibákról és helyesírásról szólt: ez utóbbira vonatkozó szabályokat Misztótfalusi Kis részint a régibb magyar nyelvtanokból vette, részint saját megfigyelése alapján írta.
A «valóságos hibákra» nézve következő utasításai voltak 1. Az egyes bibliai könyvek és fejezetek tartalmát rövidítsék. 2. A Janson kiadásában latinul idézett egyező helyeket fordítsák magyarra, hogy a nép, a nők, sőt gyermekek is értsék.* 3. Nézzék meg, hogy az útalás helyes-e? 4. Hogy a szövegből kimaradt szavakat, a milyenek roppant nagy számmal voltak, az eredetivel összevetve, vegyék föl újra. 5. Az egészen kimaradt, vagy nem a helyén álló, helytelenül összekötött vagy elválasztott verseket állítsák helyre. 6. Az eredetiből hiányzó s a fordításban magyarázatul álló szókat jelöljék meg, hogy azokat cursiv betükkel szedhesse.
T. i. Exodus, Deuteronomium stb. helyett Mózes II. v. könyve stb.
Az eredeti szövegen kivül figyelmükbe ajánlotta a Tremelius latin fordítását, melyet Károli Gáspár is használt; a belga és angol fordítást s a kiválóbb szövegkritikai műveket.
22. MISZTOTFALUSI KIS BIBLIÁJÁNAK CZÍMLAPJA.
Mint a később általa kiadott hibajegyzékből látjuk,* rengeteg sok kisebb és nagyobb hibákat fedeztek föl: alig volt a bibliának olyan fejezete, melyben ne javítottak, sőt csak egy-két javítást tettek volna; nemcsak egyes szavak s rövid mellékmondatok, hanem egész hosszú versek elmaradtak elnézés, gondatlanság s felületesség miatt és számos egyéb hibákra is bukkantak. Pl. egy helyen hatszáz helyett hatszázezer állott, másutt menye helyett nénje, látta helyett hallotta s több efféle. A Kis Miklós éles szeme észrevette a szükségtelen szószaporítást is s kitörölte az ilyeneket: kőfalrakó kőmívesek, kövér hizlalt, álnok csalárd: «Ha ezt szokásba kezdjük venni – jegyzi meg, hogy a mely szentírás szavainak külömb-külömbféle fordítási lehetnek, azokat mind feljegyezzük, micsoda bibliánk lészen, mert néhol három, néhol négy vagy öt- és hatféle fordítását is találja az ember a külömb-külömb verssoroknál azon szóknak vagy sententiáknak»*; megrótta a következetlenséget is, hogy egy ugyanazon szót egy helyen komorniknak, másutt szolgának fordította Károli s úgy javította ki, hogy mindkét helyen udvari szolgát tett helyette: «Olyanok lehettek ezek – úgymond egy később kiadott védíratában – mint az erdélyi udvar bejárói; a komornik, * mely a «camerarius»-tól származik, mai kincstartói jelentésében nagyon díszesen hangzik s nem volna helyén».*
«Voces sententiae et versus in bibliis Hung. a. 1645. Amstelodami editis incuria quadam omissi». Az Apologia Bibliorum II. része, 44 számozatlan lap.
Apologia bibl. 10. l. A latin nyelvű műben e megjegyzés magyarul van.
Kopmornik biz. sajtóhibából áll.
U. o. 14.
És ezeken kivül még számtalan hibákat sorol föl, melyeket hosszú volna itt ismételni.
Egyik művében azt mondja, hogy a javítás annyiba került neki, mint a nyomtatás költségének negyed része, elhinnők neki, ha az mondaná is, hogy a javítással járó vesződség és fáradság meghaladta a nyomtatásét.*
U. o. 22. l.
E javítási munkálatok foglalták el Kisünket az 1683 év őszén és telén s oly szorgalmasan dolgoztak, ő és segédei, hogy a következő évben már a nyomtatáshoz is hozzá lehetett fogni.
Lassankint ez alatt haza is szállingóztak hirek vállalkozásáról, talán nagyítva, talán elferdítéssel adva elő a tényállást.
