V.
V.
Kis amsterdami élete. Jövedelme. Pártfogolja Töltési Istvánt. Betűmintái. Hírneve. Keresettsége. Érintkezése Artsil, georgiai királylyal. Georgiai betűket metsz. Artsil levele Amsterdam polgármesteréhez. Kis művészi ügyessége. III. Medici Cosimo. Kisnél rendel nyomdafelszerelést. Firenzébe hívja. Kis művészetének jövedelmezősége.
Misztótfalusi Kisnek, hogy vállalkozása fenn ne akadjon, nagyon sok pénzre volt szüksége. Sok költséget megkimélt ugyan azzal, hogy maga véste, öntötte a betüket s hogy maga volt a mű szedője, de volt ezeken kivül még elég kiadása. Fizetett a sajtóért, a papírért, a javító deákoknak, stb. Hogy ennyi pénzt szerezhessen, saját munkája mellett folyton vállalt egyéb munkát is: betűmetszést, betűöntést, matrixkészítést mások számára s az így szerzett pénzt bibliáiba fektette. Sokszor még éjszaka is metszette a betűket, holott mások csak a derült, napfényes időt választották ki erre.*
Mentség 69. l.
Munkája jól jövedelmezett. Eleinte, mikor még csak «imigy-amugy dolgozott», egy tallért kapott három betűért, azután csak kettőt adott, utoljára, mikor művészetében tökéletességre emelkedett, egyért is megadták a tallért.*
Mentség 69. l. Itt felemlíti, hogy a bécsi betűöntő félannyi munkát, a mennyit ő egy talléron adott, egy aranyra becsült.
Ez időben kapott megrendelést Arméniából az örményektől, hogy betűket készítsen számukra.*
«Hol vagyon Amsterdamhoz képest Armenia? Azoknak sokat szolgáltam.» Mentség 68. l. «Az örmény nemzetség engemet keresett meg és hozzám folyamodott betükészíttetésbeli boldogíttatásának okáért.» Levele Patakihoz. Függelék. Örmény honfitársainknak, a kik folyóíratot tartanak fent s nagy gondot fordítanak a magyar-örmény vonatkozások kutatására, felhivjuk figyelmét ez adatra. Érdekes volna tudni, megemlékeznek-e az örmény irók a M. Kis «szolgálatairól».
Nagy elfoglaltsága közepette szakított időt honfitársai számára is s a kin valamit segíthetett, a legnagyobb készséggel megtette.
A debreczenieket a Komáromi Csipkés bibliafordítása nem hagyta pihenni: szerették volna mentül előbb kinyomtatni. Már fent említettük, hogy külföldön metszették rézbe díszes czimlapját. A kinyomtatást úgy tervezték, hogy egy vállalkozó fiatal embert felküldtek Amsterdamba, hogy tanulja meg e mesterséget. Töltési István – így hívták a debreczeniek küldöttét – csakugyan felkerült s ő is Blaeuhoz ment, a kivel e tekintetben Amsterdamban senki sem vetekedhetett,* de az semmikép fel nem vállalá. Ugy látszik, azt is megbánta, hogy Misztótfalusi Kist megtanította, mert az most versenyzett vele. Mikor ezt Kis megtudta, így szólt Töltésihez:
Mentség 59. l.
– «Édes barátom, ha tetszik, én valamit vöttem annyi pénzen mesteremtől, mindent ingyen communicálni kész vagyok.»
Mintegy három hónapig járt ezután Kishez tanulni, de ekkor már megunta és így fakadt ki:
– «Vagy stempel, vagy nem stempel, de én bizony miatta el nem vesztem szemeimet egy stempelt nézek, melyet csinálok és kettőt lát a szemem.»*
U. o. Töltési Istvánnak, ki később Debreczenben mint könyvnyomtató működött, egy levelét közli BALLAGI A. A m. nyomdászat tört. fejl. 78. 79. l. Késöbb Komáromban működött.
30. M. KIS «DÁVID SOLTÁRA» KIADÁSÁNAK CZÍMLAPJA.*
A «Dávid Soltári» amsterdami kiadásának czímlapja a pozsonyi ev. lyceum könyvtárának egy colligatumából vétetett, mely e müvön kivül Balassa és Rimai énekeinek 1692-iki debreczeni kiadását s egy czímlap nélküli művet tartalmaz «Buzgó imádságok» lapfelírással. Egyik mellékczímlap tanúsága szerint e csonka mű Szathmár-Némethi Mihály «Mennyei tárház kulcsa» cz. műve. (Kol. 1685.) V. ö. a 191. lappal.
Mikor Misztótfalusi Kis kiadási terveit mind megvalósította, mestersége üzletszerű folytatására adta magát. Betűmintákat küldözgetett szét mindenfelé* s betűinek tetszetőssége mindig újabb és újabb megrendelőket csalt hozzá. Híre messze elhatott s egymás után kapta a megrendeléseket Lengyelországból, Svéd- és Németországból. Sőt még Angliából is eljöttek hozzá betűkért.* Itt valami vesződsége is volt, a melynek eligazítása végett személyesen el kellett oda útazni.*
Mentség 59.
U. a. 68.
U. a. 38. «Igazán mondhatnám Erdély felől, a mit Anglia felöl (mert ott is volt valami bajom) mondottam volt, mikor onnét kijöttem: Anglica terra vale: fueras mihi carcer et Orcus; Angelicam quo te dicere jure queam?» VIZAKNAI BRICCIUS (Bereczk) GYÖRGY halotti verse a francziákat is említi.
A finoman kidolgozott, ízléssel és lelkiismeretesen végzett munka a megrendelők számát folyton szaporította, úgy, hogy alig győzte mind elvégezni. Jó hírét növelte vállalkozási kedve is, hogy a legnehezebb munkára, idegen nemzetek változatos, sokszor szeszélyes alakú betűinek metszésére is habozás nélkül vállalkozott. Neve e téren lassanként oly jó hangzású lett, hogy később az ilyenekkel már csak hozzá fordultak.
*
Az 1686. évre esik Misztótfalusi Kis Miklósnak érintkezése egy georgiai királylyal.
Georgia a Kaukázusnak ez erdős, bérczes, szép tartománya ez időben három részre volt szakadva. Mintegy harmadfél század előtt (1424) egyik királya felosztotta fiai között s azóta a három tartomány soha sem bírt hoszszabb időre egyesülni,* sőt idővel önállóságát is elveszítette: két rész a persák, egy az oroszok fenhatósága alá került. De az így részekre szakadt ország nemzeti egységét azért híven megőrizte: a faj, nyelv és szokások közössége lakóit annál szorosabban fűzte egymáshoz. Ez érzést ápolta és erősítette régi, több mint ezeréves irodalma,* különösen virágzó költészete.
E három tartomány neve Karthli, Kakheth, Imereth. Azonkivül öt kisebb fejedelemségre is oszlott. V. ö. BROSSET, Histoire de la Géorgie depuis ľantiquité jusqu’ au XIX. sičcle. Traduite du géorgien. I–VI. (St.-Pétersbourg 1850–1857.)
A bibliát állítólag már az V. században lefordították georgiai nyelvre.
Kulturnép volt, fogékony a műveltség iránt, bár a világtól nagyon el volt zárva s e miatt nem is haladhatott vele.
Vallásra nézve részint keresztyének, részint mohamedánok voltak, csakhogy ekkor tájban az előbbiekre rossz napok jártak. Még legjobban Imereth tartomány állott ellen a mohamedán befolyásnak, ennek túlnyomóan keresztyén népe inkább Oroszország felé vonzódott. Mind három tartományt folytonos trónvillongások dúlták, családi viszályok vagy a kegyurak jóindulatának gyakorta való ingadozása miatt.
1661-ben Artsil, a szomszéd Karthli királyának fia lett király Imerethben.* Egy rendkívüli művelt és kiváló uralkodó, a kinek nem volt párja sem elődei, sem utódai között s a ki tehetségénél és hajlamainál fogva nagyobb országok királyai között is számot tett volna. Világlátott és tudományosan képzett, vallásos lelkületű ember s a mellett kiváló költő, az «Artsiliani» czímű nagy költemény szerzője.* Csak az uralkodásban nem volt szerencsés. Alig három év mulva trónra lépte után magára haragított egy basát, a ki feljelentette sahjának s ez aztán apja által azonnal visszahívatta.* Tizenöt évig volt ezután ország nélküli király. Ekkor újra elfoglalta a trónt, de hiába: régi haragosa, Aslan basa még élt s tőle egy évig sem uralkodhatott békében, ismét menekülni kellett előle. Ezután még három ízben lett király, de egy évnél tovább sohase uralkodhatott.* Száműzetésének napjait költemények írására vagy útazásra fordította. Legszívesebben tartózkodott Oroszországban, a hol diplomatiai kiküldetésekre is fölhasználták.* Magával vitte fiait s itt neveltette őket. Egyik fia később mint katona is kitünt s az orosz tűzérkarnál a tábornokságig felvitte.*
BROSSET, Hist. de la Georgie v. 280. kk. nevét francziásan ARTCHIL-nak írja.
Röviden ismerteti BROSSET id. m. VI. (11. partie 2. livr.) 350–351. l. (Addition XI.) BROSSET id. m. v. (II. p. I. livr.) 280. l.
BROSSET id. m. v. (II. p. I. livr.) 286. l.
BROSSET id. m. v. (II. p. I. livr.) 286. 294. 297. 298. ll. VAKHUST (Brossetnél; Wakhoucht) krónikájában.
L. BROSSET becses pótlékát (XI.) a VI. (II. p. 2. livr.) kötetben, melynek czíme: «Notice sur les divers séjours du roi Artchil en Russie» 349–353 l.
BROSSET id. m. VI. 350. l.
Artsil, ha mint uralkodó nem boldogíthatta népét, művelődése és irodalma körül kivánt maradandó érdemeket szerezni. E végett legsürgősebb teendőnek a könyvnyomtatás meghonosítást tartotta. Oroszországban ötlött elméjébe e gondolat, hol a könyvnyomtatás rövid idő alatt virágzásnak indult. Az első rosszul sikerült nyomtatás után (1564), mikor a könyvnyomtatóknak a babonás nép elől menekülni kellett, mert különben agyonverték volna: Feodorovics Mihály 1644. új nyomdát állítatott föl, mely ez idő óta sikerrel működött.* Georgiában még nem volt könyvnyomda, a műveket másolás útján terjesztették, miként a törökök.*
LORCK, Handbuch d. Gesch. d. Buchdruckerkunst I. 279. l.
Mentség 68. l.
Az orosz példa kedvet keltett Artsilban egy nyomda alapítására.
Azoknak, a kik ez időtájban nyomda felállításában fáradoztak, Amsterdam jutott először eszükbe. E tekintetben első hely illette meg a németalföldi városok között, a mely városról pedig ezt el lehetett mondani, azt első hely illette meg az egész világon. Mint Misztótfalusi Kis mondja, több könyvnyomda működött itt, mint egész Németországban s mint a vér szívbe, ide futottak az emberek a világon mindenünnét, ha nyomdára volt szükségük.*
MISZTÓTFALUSI KIS megjegyzése. Mentség 68. l.
Ismeretes dolog, hogy az oroszok is ide fordultak s nem sokkal ezután Nagy Péter czár is amsterdami könyvnyomtatónak adott szabadalmat orosz művek nyomtatására s itt nyomatta a híres kéthasábos Új-Testamentum egyik felét is, – valamint az is, hogy Hollandiában metszetett és öntetett betűket.*
LORCK id. m. I. 279. 280.
Az orosz czárnak és sok más nyomdaalapító uralkodónak, legfőbb czélja az volt, hogy a liturgikus műveket vagy a bibliát nemzeti nyelven kinyomattassa. Nem tudjuk biztosan, de föltehetjük, hogy Imereth királyának is ez volt első sorban szándéka, csak azután gondolt saját költeményeire és egyéb művekre.*
Következtethetjük ezt vallásos jelleméből, melyről 1. BROSSET id. m. VI. (II. p. 2. livr.) 351. l.
Ő is Amsterdamhoz fordult e végett, fiának különben is volt valami összeköttetése e város polgármesterével.* Jobb közvetítőt valóban keresve sem találhatott volna. Levelet írt tehát neki, leveléhez mellékelve a georgiai ábéczét és valami szöveget mutatványul.*
Witsenhez írt levele BROSSET id. m. 352 l. 1. jegyzet.
Mentség 68–69. l.
A polgármester Misztótfalusi Kis Miklóst tartotta e feladatra legalkalmasabbnak és legügyesebbnek s reá bízta e betűk kimetszését.
A helyettes polgármester tudósította Artsilt mindezekről. Artsil ekkor levelet írt Witsen Miklóshoz – ez volt a polgármester neve – s hálától áradozva köszönte meg, hogy alkalmas betűmetszőt kerített számára. Az eredetileg örmény nyelven írt levél így hangzik:*
E levelet WITSEN maga adta ki «Nord en Oost Tartarye» czímű ma már nagyon ritka művében (I. kiad. Amsterdam, III. kiadás u. o. 1785. ívrét), ugyanitt hasonmását is közli s a 3. kiadásban egyszersmind Artsil arczképét is. Artsil sógorát Witsen meg is látogatta Moszkvában. E műnek mi első kiadását használtuk a müncheni udv. könyvtárból.
Isten segedelméből, mi Artsil Bagratid,* Dávid nemzetségének nyolczvanegyedik királya, Imereth, Kakhet, az egész Likht-Imereth királya, hálát adok az én uramnak, a Jézus Krisztusnak, a számkivetésben, a melyben vagyok, miként régen trónomon űlvén. Én írom e köszönő levelet neked, Witsen Miklós, ki bölcseségedért, tudományodért és értelmedért Amsterdam híres városának fejévé választattál s köszöntlek téged mint jó ismerős barátomat.»
Ez utóbbi név a Imerethben és Kakhetben századokon keresztül uralkodó dynastiának a neve. (Bagrat uralkodótól) BROSSET v. (II. p. I. livr.) 634. 642. ll. (Addition IX. a családfa bevezetésében.)
ARTSIL GEORGIAI KIRÁLY LEVELE WITSEN MIKLÓSHOZ, AMSTERDAM POLGÁRMESTERÉHEZ.
1686. decz. 17.*
Artsil georgiai királynak Witsen Miklós amsterdami polgármesterhez írt eredeti levelét WITSEN «Nord en Oost Tartarye» (Amsterdam 1692) czímű művéből közöljük a müncheni udvari és állami könyvtár példányából. Ugyanitt a 327. lapon hasonmásunknak a következő hollandi fordítása olvasható: «Door Godts genade, Artschillus Bagarationus, uit den huize van David, de twee en veertighste Koning van Iberia en Gacketti, enz. Naer voorgaende dankzegging aen onzen Heere Jesus Kristus, niet minder in dit ons tegenwoordigh ongeluk, als eertyts gelukkiger, in onzen koninglyken throon gestelt. Wy zenden dezen brief aen UE., voorzichtige en deughtzame Herr Nicolaes Witsen, om kennis en vruntschap te maken in een zuivere liefde met U heldere en eerlyke man, onder de wyzen van de Hollantsche republiek, tot Burgermeester en mede-bestierder van de machtige stadt Amsterdam verkooren, enz. Wy hebben het onzes pflichts geacht, met deze onze brief UE. te bedanken, voor genomene moeite in, enz., en bidden ernstelyk, dat alzo wilt voortgaen, enz. De Almachtige Godt overstolpe UE. met volle genoegen, en zyne genade, Mosco, den 17 December, in ‘t jar des Werelts, 7195». Brosset, ki a levelet a hasonmás alapján szintén lefordította, a levél baloldali szélén közölt pecsétnyomatot is leírja. A pecsét négy részre oszlott mezejében a jobb- és baloldalon ez áll: «Megesküdt az Úr Dávidnak igazsággal és azt meg nem másítja: a te ágyékod gyümölcsét ültetem a te székedbe, ha megőrzendik a te fiaid az én törvényemet». (Zsolt. 132. II. 12.). A mező felső részében korona, köpeny, két pallostartó angyal, kereszt, félhold, kulcs, dárda és georgiai belükkel e felírat: «keresztrefeszítés» látható. Az alsó mező jobb oldalán levő szöveg olvashatatlan, a baloldalon ez áll: «Isten akaratából» (BROSSET, Hist. de la Géorgie 6. tom. (2. part. livr. 2.) 351. l.)
«Továbbá megértvén Wlar báró úrtól, az Ön helyettesétől,* hogy Ön fáradozott érettünk s kimetszeti nyelvünk betűit: lelki gyönyörűséget éreztünk e miatt és igen hálásak vagyunk érette. Egyszersmind elhatároztuk, hogy irásban nyilvánítjuk Önnek érzületünket és hálánkat. Lekötelezettei vagyunk. Isten meg fog fizetni Önnek érte. Szivességedtől elvárjuk, hogy nem fog Ön késlekedni, mert nem kell halogatni azt, a mi Isten tiszteletére való. Az Úr adjon sikert feltett szándékára!»
A te és ön váltakozása gyakran előfordul az örmény levelekben. (BROSSET megjegyzése.)
«E levél íratott Moszkvában deczember 17-ikén a teremtés után 7195-ben (1686).»*
Franczia forditása BROSSETnél id. m. VI. 351. l. Fordítását Witsen is közli id. művében (327. lap), de a Brosseté, a ki fordítása alapjául az eredeti hasonmását vette, correctebb. Witsen még egy másik hozzá írt levélről is beszél, de ennek tartalmáról mit sem tudunk.
«Én Artsil, a király úr, megerősítem ezt.»
Misztótfalusi Kis csakugyan elkészült a reá bízott és e levélben sürgetett munkával és pedig várakozásukat felülhaladó módon. Ugyanis sehogy sem tetszettek neki a kézírat betűi,* azért ezt alapul véve s természetesen a lényeget megtartva, «más módosabb betüket csinált». Midőn Artsil a betűket megkapta, nagyon megörült s örömmel hagyta jóvá a módosítást.*
Kétféle georgiai betűrendszer van, az egyik a khutsuri (= papi), a bibliai és liturgikus művek irása, szegletes, az örményhez hasonló betűkkel, a másik a mkhedrüli kheli, vagy katonaírás, a pali íráséhoz hasonló cursivbetűkkel. Ha föltesszük, hogy Artsil czélja a nyomdaalapítással a biblia vagy szertartási könyvek sokszorosítása volt, úgy itt az első ábéczére gondolhatunk.
Nem tudjuk, mi történt később az itt megrendelt betűkkel. BROSSET ezt írja: «Úgy látszik, hogy a Witsen által metszetett betűk ugyanazok, a melyek később a biblia nyomtatására szolgáltak. (Id. m. VI. II. p. 2. livr. 352. l.) A Sekhnia Cskheidze Krónikájában olvassuk, hogy Vakhtang fejedelem Oláhország fejedelmétől kért egy nyomdászt s kinyomatta a bibliát. (BROSSET szerint csak a próféták íratait s az apostoli leveleket). BROSSET id. m. VI. (II. p. 2. livr.) 28. l. V. ö. az ORBELIAN krónikájával U. o. 140. l. és LORCK, Handbuch 1. 280. l.
Ime egy magyar könyvnyomtató, a ki dicsőséget hozott nemcsak a magyar névre, hanem még Amsterdamra is.*
Misztótfalusi Kis ez érdemét, habár hibásan, külföldi irók is fölemlítik «Nikolaus Kis de Misst Tótfalu – írja FAULMANN – in Klausenburg schnitt im XVI. (!) Jahrhundert georgische und samaritanische Typen, welche von Florentiner und Amsterdamer Buchdruckern gekauft wurden.» (Ill. Gesch. d. Buchdruckerkunst. Wien etc. 1882. 293. l.) és LORCK: «Der berühmteste Typograph und Schriftgiesser dort (t. i. Kolozsváron) war Nikolaus Tótfalu (így), der sogar Florenz und Amsterdam mit georgiscken und samaritanischen Schriften versorgte.» (Handb. 1. 279. l.)
*
Így lett Misztótfalusi Kis Amsterdam leghíresebb betűmetszője és betűöntője. Művészi ügyességét elismerték azok is, a kik között élt: a szakemberek, collegái és mestere. «Azt mondták – írja neki egy egyetemi tanár, a ki jó ismerőse volt, – hogy te minden belgát felülmultál a betűöntés és betűmetszés művészetében. A te hajdani mestered panaszkodott, hogy elvetted a kenyerét; a könyvnyomtatók elmentek háza előtt s téged kerestek, a kik betűket akartak metszetni.»*
Mentség 68. l.
A georgiai királyé után másik, ahhoz hasonló nagyobbszerű megrendelés volt a Medici (III.) Cosimo toscanai nagyherczegé.
A nagyherczeg, ki egyébként kiválóság dolgában messze mögötte maradt egyik-másik híres elődének s inkább nagyravágyásáról, gőgjéről és vallási fanatismusáról, mint tehetségéről, tudományszeretetéről és műpártolásáról volt híres: örökölte a Medicik fényűző hajlamát, bőkezűségét és pompaszeretetét. Szerette volna fentartani udvara fényét s székvárosának őseitől alapított jó hírnevét; vágya volt, hogy a külföld minél többet beszéljen róla s e czélból szívesen játszotta a tudomány- és műpártoló fejedelem szerepét.* Ilyen indítéka lehetett, mikor elhatározta, hogy újjá alakítja a firenzei nyomdát, ezért küldött Amsterdamba betűmetszőért és öntőért, a kitől új nyomdafelszerelést vásárolhasson. A megbízottak hosszas keresés után Misztótfalusi Kis Miklósra «akadtak», a ki e megrendelést készségesen el is vállalta. E megbízás önérzetét is növelte s később is dicsekedve hívatkozott reá, hogy az olaszok, a kik a legkedveltebb betűmintákkal látták el Magyarországot, sőt az egész világot, egyszer végre a magyar emberre is rászorultak.* A nagyherczeg fényesen honorálta a Kis munkáját s a mellett csábító igéretekkel igyekezett rávenni, hogy legalább félévet töltsön Firenzében és ott maga rendezze be a betűöntő műhelyt s személyesen mutogassa meg, hogyan kell használni a tőle vásárolt szerszámokat s a tanulókat is maga gyakorolja be. De már ekkor Kis feltette magában, hogy Amsterdamot csak hazájáért fogja elhagyni, ezért Cosimo nagyherczeg hasztalanul «jártatott egy hónápnál tovább utána», a küldöttek is hiába igyekeztek rábeszélni.*
Yriarte Ch. Florence, ľhistoire, les Médicis. Paris 1881. 80–83. ll.
Mentség 69. l.
Mentség 67., 69. ll.
31. III. MEDICI COSIMO.*
III. Medici Cosimo arczképe Garcia rajza Yriarte Károly «Florence» cz. díszművének reproductiója után.
A firenzei nagyherczeg megrendelése vonta maga után a római megrendelést. Szép betűinek híre, talán ez úton, a Vatikánig elhatott s XI. Incze pápa, kinek neve nálunk Buda visszafoglalása történetéből eléggé ismeretes, szintén öntetett vele betűket.
Általában betűinek szépségét mindenfelé csudálták s Bécsbe küldött betűmintáiról a betükészítők, tudósok, köztük jezsuiták is úgy nyilatkoztak, hogy annál szebbet soha nem láttak.*
U. o. 69. l.
De az elismerés mellett anyagi haszna is nagy volt munkájából. Az utolsó két esztendőben, midőn minden idejét mesterségének szentelhette, mellékesen legfeljebb csak a bibliák köttetésére ügyelvén föl, többet keresett tizenötezer forintnál, melyből csak a firenzei nagyherczeg tizenegyezer forintot fizetett,* úgy hogy néha targonczával tolták a pénzt szállására.* Oly gyorsan és ügyesen dolgozott, hogy minden óra alatt megkeresett egy tallért.*
U. o. 1, 2. ll. MISZTÓTFALUSI KIS csak ennyit mond: amelynek 11,000 forintját csak egy embertől vettem».
U. o. 2. l.
U. o. 3. l.
