VI. Magyarország, Csehország és Ausztria közt a béke végleg helyreáll
VI. Magyarország, Csehország és Ausztria közt a béke végleg helyreáll
MAGYARORSZÁG és Lengyelország egyesűlése Németország politikai viszonyaira szintén befolyt. Mindazok, kik IV. Károly császár ellen főleg azért duzzogtak, mert a Luxemburgiak családi hatalmát minden módon gyarapítani törekedett, fölemelték fejöket s a magyar király pártfogásában bízva, szövetkeztek a császár ellen. Midőn az 1370. év végét járta, a császár helyzete oly válságra fordúlt, mint előbb soha. Összes Németország ellene zúdult, s a Habsburgokat kivéve, nem volt barátja. Szerencséjére V. Orbán pápa, ki Károlyt szintén nem szívelhette, 1370 deczember 19-én meghalt, a helyébe 1371 február 12-én választott XI. Gergely pápa viszont határozott jóindulattal volt hozzá. Csakhogy idő kellett arra, míg jóindulatát kimutathatta; időközben pedig kitört Brandenburg végett a császár és a bajor herczeg közt a háború.
Minden szem arra nézett, mily állást foglal el Lajos király? A brandenburgi kérdés Magyarországot távolról sem érintette, ellenben Lengyelországra nézve nem volt közönyös, hogy Brandenburg Csehországhoz csatoltassék, mely röviddel előbb Schweidnitzczel, Jauerrel, Felső- és Alsó- Lausitzczal gyarapodott. Lajos «lengyel» király tehát a bajor herczegeknek fogta pártját. Előbb azonban, hogysem kardját hüvelyéből kirántotta, tartományait az osztrákok betörése ellen biztosítandó, Pozsonyban 1371 julius 2-án egyezségre lépett III. Albert és Lipót osztrák herczegekkel, hogy jóllehet külön-külön zászlók alatt fognak harczolni, egymás tartományait kölcsönösen megkímélik.*
KURZ, Albr. III. I, 232.
135. III. ALBERT PECSÉTJE.
Körirata: x ALBERTVS. DEI. GRACIA. DVX. AVSTRIE. STYRIE. KARINTHIE. ET. SVEVIE. DOMINVS. MARCHIE. ET. PORTVS. NAONIS • COMES. HABSPVRG. TYROLIS. FERRETIS. ET. M.. KYBVRG. MARCHIO. BVRGOWIE. AC • LANTGRAVIVS • ALSACIE x
Lajos király most Oppelni Ulászló nádor és Czudar Péter bán vezérlete alatt tekintélyes hadtestet küldött Morvaországba, mely tűzzel, vassal pusztította e tartományt,* míg a bajor herczeg és szövetségesei más oldalról támadták meg a császárt. Egészben véve végső eredményre e csatározások nem vezettek; Károly császár tehát alkudozások terére kalauzolta ügyét és egy előre 1373 pünkösdig terjedő fegyverszünetet kötött ellenfeleivel, melyhez 1372 elején Lajos király is hozzá járúlt.* A mondott 1372. év legelején, ugyanis a tescheni herczeg bizalmasan közölte Oppelni Ulászlóval, a magyar nádorral, hogy a császár szeretne Lajos királylyal kibékülni és barátságuk megerősítésére gyermekeik között eljegyzést hozni javaslatba. E közlést kedvesen hallgatták a magyar királyi udvarnál, és elhatározták, hogy Zsigmond, a császár másodszülött fia, jegyezze el magának Máriát, Lajos másodszülött leányát. Akkor ugyanis, Katalinnal, az elsődszülöttel még más terve volt Lajosnak, ki nem óhajtá, hogy esetleg Magyarország is a Luxemburgokra szálljon. – Január 30-án a nádor már értesíthette a császárt, miszerint ajánlatát elfogadták, és küldheti a tescheni herczeget, hogy ünnepélyesen kérje meg Máriát, ki hozományúl kétszázezer aranyforintot fog kapni; hanem – hozzá tették – igyekezzék a bajor herczeggel is méltányosan kiegyezkedni. Február 20-án érkezett Budára a tescheni herczeg, mint a császár követe és leánykérő. Meghallgatták kérését, és a kedvező választ a nádor Telegdi Tamás esztergami érsek kíséretében megvitte a császárnak, ki, hogy a magyar ügyek tárgyalásához közelebb legyen, Boroszlóban tartózkodék.*
Chron. Budense i. h. 328.
A hadoszlás 1372 február 11. napjára volt elrendelve: residencia exercitus regalis contra imperatorem (másutt: contra Bohemos) moti, ad diem Cynerum proclamata. (Zichy Okmt. III, 448. 451)
STEINHERZ i. h. Excurs 7.
Miután pedig Nagy Lajos és neje 1372 május 23-án János, alexandriai patriárka és szent-széki követ kezéhez megesküvének, hogy IV. Károly császár és Erzsébet császárné, Venczel cseh király, János és Jodok morva őrgrófok birtokaihoz (melyek fölsoroltattak) semminemű igényt nem tartanak, még ha föl is ajánlanák nekik, akkor sem fogadnák el:* a béke a Luxemburgok és Anjouk közt ismét helyre állott és háborítás nélkül fönnállott IV. Károly császárnak Prágában, 1379 november 29-én bekövetkezett haláláig.*
CD. Morav. X, 183.
Mária és Zsigmond eljegyzésének történetéhez uj és igen fontos adalékkal szolgált KÁROLYI ÁRPÁD. (Századok, 1877. évf. 18–26. l.)
136. PRÁGA.
A IV. Rudolf herczeg halálával meglazult jó viszony az osztrák herczegekkel szintén helyre állott.
Az osztrák herczegek huszonöt év óta csaknem szakadatlanúl jó barátságot tartottak Magyarországgal, s ez úton sikerült magokat némileg a birodalmi herczegek fölé emelni, terűletöket jórészint függetlenné tenni, s ellensúlyozni a Luxemburgok terjeszkedését. Főleg IV. Rudolf becsűlte nagyra a magyar szövetséget, és inkább lemondott a magyar király másik szövetségese, az aquiléjai pátriárka javára Friaulban tett foglalásairól, hogysem a magyar barátságot koczkára vesse. Uralkodása végén viselt háborúja Aquileja és Carrara ellen kissé ugyan elidegenítette a magyar királyt; de még mindig fönnállott a szövetség, a kölcsönös örökösödési szerződés, és nem leendett nehéz ujra visszaállítani a jó egyetértést.
Halála testvéreinek, III. Albertnek és Lipótnak nyitott útat a herczegi székre: tapasztalatlan ifjaknak, kik az állam ügyeihez nem értettek. Pedig nehéz helyzettel állottak szemközt. Délen a pátriárka és Carrarai Ferencz voltak diadalmas elleneseik, éjszakon a bajor herczegek lesték az alkalmat, hogy a tiroli grófságot elhalászszák. E körűlmények közt az lett volna a helyes eljárás, ha mentől szorosabban csatlakoznak Magyarországhoz; ha sürgetik, hogy a házasság III. Albert herczeg és a magyar Erzsébet közt létre jőjjön.
II. VAGY CZOPFOS ALBERT, OSZTRÁK HERCZEG.
Hanem az osztrák herczegek ezt nem tették és tért engedtek a császárnak, ki legott fölajánlá fiának, Venczelnek, a későbbi császárnak kezét Erzsébet herczegnő számára. És miután ajánlatát elfogadták, 1365 novemberben fényes kísérettel, melyben négy püspök és hat herczeg vőn részt, Budára ment, hogy személyesen kérje meg fia számára Erzsébet kezét, melyet meg is nyert azon fölhatalmazással, hogy Osztrák Alberttel ez ügyet intézze el.* Ez, úgy látszik, nem kerűlt nagy fáradságába, minthogy III. Albert nemcsak lemondott Erzsébetről, előbbi mátkájáról, hanem legott elvette a császár hasonnevű leányát, és fölmondotta a magyar királynak 1356 január 9-én tíz évre kötött, tehát épen lejárt szövetségét.
KURZ, Albr. III, I. köt. 2. sz. melléklet.
E meggondolatlan lépés a három szomszédos államnak Magyar-, Cseh- és Osztrákországnak viszonyát egymáshoz teljesen átalakította: az osztrák herczegeknek, ha nem akartak a két szomszéd nagyhatalomtól elnyomatni, a császárhoz kellett szegődniök. Lajos magyar király kedvetlenűl oldotta föl őket Budán, 1366 február 25-én kelt levelével eddigi kötelezettségeik alól.*
U. o. 3. sz. melléklet.
Hanem azért a megszokott régi barátság nem hűlt el egészen közöttök. Daczára annak, hogy nem küzdöttek egy táborban, – láttuk, – mint igyekeztek tartományaikat különösen megoltalmazni a háború borzalmaitól. Azonban humanus igyekezeteikben nem osztoztak alattvalóik, legalább a németek nem, kik nem ritkán betörtek Magyarországba, hol a velök egy húron pendülő Fraknói grófokkal és más gonosz czimborákkal egyetértve, raboltak és pusztítottak. Lajos király, hogy a németek e szemtelenségét (insolentiam et proterviam) meggátolja, Kanizsai István zágrábi püspököt és testvérét Jánost bízta meg Soprony és Vas vármegyék védelmével.* Aztán pedig Sopronyban 1372 október 16-án írt levelökkel Lajos király, III. Albert és Lipót herczegek halálokig tartó oly kötésben egyeztek meg, mely szerint a határszéli villongásokat, rablásokat és az ököljog gyakorlatát megtiltották alatt valóiknak. Ha valakinek megtorolni valója volna, a németnek a magyar –, a magyarnak a német ellen, tegyen panaszt, hogy ügye megvizsgáltatván, magyar részről a nádor (grosser Graf) és a zágrábi püspök által elégtételt nyerjen. A szerződő felek kötelezték magokat, hogy minden efféle panasznak két hónap alatt végére járnak.*
Lásd Kanizsai István zágrábi püspök czímű értekezésemet az 1891. évi Kath. Szemle 207. lapján.
KURZ i. h. 22. melléklet.
137. VILMOS HERCZEG.
Mind bensőbb lett a kölcsönös barátság, midőn az osztrák herczegek a Velencze ellen indítandó hadjáratban (melyről később) a magyar király szövetségébe léptek.* Mintegy e szövetkezés jutalmáúl és biztosításáúl szolgált, hogy Lajos király a három közől legkisebbik leányának, Hedvignek kezét, Lipót osztrák herczeg legidősb fiának, Vilmos herczegnek szánta. A tárgyalások erre nézve 1374-ben indúltak meg és augusztus 18-án addig értek, hogy Lipót herczeg fiát, Vilmost fölajánlotta Hedvig herczegasszony férjéűl, kinek védelmét az esetre, ha atyja előbb meghalna, (Lajos király ekkor már sokat nyavalgott) magára vette. Hasonló kötelezőt állított ki 1375 márcz. 4-én Lajos király, melyben kétszázezer aranyforintot biztosított leányának, mire az apró jegyeseket (Vilmos született 1370-ben, Hedvig 1371-ben) Demeter esztergami érsek a haimburgi plébánia-templomban összeadta, s a következő éjjel együtt is háltak. A tényleges egybekelésnek pedig akkor kellett volna megtörténnie, ha Hedvig tizenkettődik életévét elérte. Még nagyobb biztonság kedveért Lajos magyar király e szövetséget az ország egyházi és világi nagyjaival és nagyobb városaival is megerősíttette. Sőt Lajos király halála után, 1385-ben Erzsébet anyakirályné, Mária királynő, Demeter esztergami bíboros, Alsáni Bálint pécsi püspök, Oppelni Ulászló herczeg és Garai Miklós nádor újra megerősítették a Vilmos és Hedvig közt kötött házassági szövetséget, és fölhatalmazták a nevezett Ulászló herczeget, hogy az egybekelést augusztus 15-én befejeztesse. A mi, némelyek szerint, meg is történt. A magyarok igen megszívelték Vilmos herczeget, ki mint Hedvig vőlegénye a budai királyi udvarban nevelkedett.
Datum et actum Vienne 1373 márczius 9. Ugyanott, 25. melléklet.
138. DURAZZOI JOHANNA.
139. SZ. ANNA TEMPLOMA VILNOBAN.
140. WLADYSLAW JAGIELLO ARCZKÉPE.
A Gondviselésnek még is úgy tetszett, hogy Hedvig Jagello Ulászló litvai fejedelemnek, aztán lengyel királynak legyen felesége, s ekkép mintegy a kereszténység apostola a pogány litvaiak közt.* Vilmos osztrák herczeg pedig Durazzoi (Kis) Károly leányát, utóbb II. Johanna nápolyi királynőt vette feleségűl.
Anjouk. dipl. Eml. III, 86. sz. – FEJÉR, CD. IX/V, 255. 376. IX/VII, 446, 622. X/I, 139. 141. 293. 294 X/II, 640. – DLUGOSZ, i. m. III, 344 359
