II.
II.
Pázmány az 1601-ik esztendőben Magyarországba küldetett a selyei rendházba, mely a jezsuitáknak, mióta Erdélyből az 1589-ik évi országgyűlés végzésével száműzettek, a magyar korona területén főszékhelyök vala.
A Vág folyó partján elterűlő, nyitramegyei helységben* iskolát és papnevelő-intézetet nyitottak meg; mintegy tábort alkottak, melyből az ország minden részébe szétküldötték, előörsök gyanánt, a missionariusokat, hogy a lelkészek nélkül tengő híveket hitökben megerősítsék, a protestáns lelkészek hatását ellensúlyozzák, és ezek követőit egyházuk kebelébe visszavezetni igyekezzenek.
Selye a túróczi prépostsághoz tartozott, melyet a jezsuiták 1586-ban Rudolf királytól adományul nyertek. Selye, mely Nagyszombathoz, Pozsonyhoz és Nyitrához közel fekszik, alkalmasabb hely volt, mint Znióváralja, a prépostság hajdani székhelye.
A kath. egyház Magyarországon a XVII. század hajnalán válságos helyzetben volt. A mohácsi vészt követő időben, a polgárháború és a török hódítás nyomaiban, a püspökségek, káptalanok és monostorok legnagyobb része enyészetnek indúlt; míg a reformátió tanai folytonosan terjedtek, előbb a városok német polgárai, majd a magyar nemesség körében is tért foglalva. A kath. egyház intézményeinek és azokkal iskoláinak pusztulása következtében a lelkészek száma tetemesen megfogyott, tudományos műveltségök színvonala és vallásos buzgalmuk foka alászállott. Ellenben a protestáns ifjak tömegesen keresték föl a külföldi egyetemeket, és rendesen kiváló képzettséggel tértek vissza hazájokba, hol felekezetök egyházi és iskolai szolgálatába lépve, népszerű és szenvedélyes szónoklataikkal a népet, erőteljes magyar nyelven írt könyveikkel a művélt osztályokat hódították meg. A XVI. század utolsó hetven esztendejében 275 vallási vonatkozású könyv jelent meg Magyarországon; ezen számból 244 származik protestáns és csak 31 katholikus írótól.
A katholicizmus még mindíg az uralkodóház és az állam vallása volt. A protestáns vallás gyakorlatának szabadságát országos törvény nem ismerte el; sőt a lutheránusok elégetését rendelő törvény sem volt eltörölve. De a hatalom pártfogása és a törvény betűje az ősi egyháztól nem háríthatta el a szellemek elidegenedésének veszélyét.
A főpapok – első sorban Oláh és Verancsics esztergami érsekek – példás buzgalommal teljesítették kötelességeiket, nem hanyagolták el a papok nevelésének és erkölcseik javításának ügyét. Azonban igyekezeteiket nem jutalmazta a várt siker; mert a helyzet titka nem tárult föl előttök. Őket a renaissance fogva tartotta arany bilincseiben. A latin műveltség, mely a középkor folyamán fölényt és uralkodást biztosíthatott , elveszté hatalmát, amint az új kor szelleme a tömegek uralmát kezdé előkészíteni. Mindinkább előtérbe lép a nemzeti nyelv; most már csak annak közvetítésével lehet a meggyőződés erejét felkölteni, a szenvedélyeket táplálni, s a népeket tettekre ragadni.
Világos volt, hogy a protestantismus előhaladását föltartóztatni nem lehetett másként, mint úgy, ha a katholikus templomokban lelkes, művelt szónokok hirdetik Isten igéjét, és kath. írók, elárasztják a közönséget oly munkákkal, melyek a magyar nyelv ereje, az előadás élénksége, és a tartalom érdekessége által a figyelmet lekötik.
Pázmányt képességei és tanúlmányai kíválóan alkalmassá tették arra, hogy az ellenreformátiónak, a szó és toll kettős fegyverével megindítandó küzdelmeiben a vezérletet kezébe ragadja.
Első sikereit Kassán vívta ki, hol ékesszólásával és a hitviták terén kitűntetett nagy ügyességével csakhamar a protestáns lelkészek előtt félelmetessé tette nevét.* Egyszersmind magára vonta az ország legjelesebb főpapjának figyelmét. Ez FORGÁCH FERENCZ nyitrai püspök volt. A hős Forgách Simon fia, protestáns családja kötelékeiből korán kibontakozva, a jezsuiták intézeteiben neveltetett papi pályára. Alighogy befejezte tanulmányait, a veszprémi püspökségre emeltetett; mindazáltal mély vallásos áhitata a Jézus-társaságba vonzotta. Ismételve vonúlt el a gráczi collegium magányába, és kérte fölvételét a rendbe; de ennek főnökei azt kivánták, hogy magas egyházi állásában folytassa működését. Néhány év múlva a nyitrai püspökségre helyeztetve át, a jezsuiták sellyei intézetét pártfogása alá vette, egyházmegyéje számára papokat neveltetett ott. Egyszersmind legnagyobb hévvel kezdette meg püspöksége és családja birtokain a protestáns lelkészek üldözését, hogy ezek eltávolítása után jobbágyait a kath. egyházba visszavezesse. A mint Pázmány Sellyén megjelent, munkatársul és szövetségesűl szemelte ki őt. Nemes barátság jött köztök létre, melyet az életczélok azonossága és a szellemi irány rokonsága szorosra fűzött és a sírig állandóan föntartott.
PÁZMÁNY kassai működéséről rövid följegyzéseket találunk a római központi levéltár irataiban, a nagyszombati collegium kézirati évkönyveiben. Továbbá KAZI-nál: Historia Universitatis Tyrnaviensis 71. És AKAI-nál: Initia Cassoviensis Societatis Jesu. 20.
FORGÁCH FERENCZ BIBORNOK.
(Rugendas metszvénye után, Péterffy «Sacra Conciliá»-jából.)
10. VÁG-SELLYEI KASTÉLY.
Forgách volt az, ki Pázmányt első irodalmi munkájának megírására ösztönözte és közrebocsátásában segítette.
Ugyanis épen ez időben (1602) Magyari István sárvári lutheranus prédikátortól magyar nyelven írt könyv jelent meg; mely czíménél és tartalmánál fogva általánosabb érdeklődést támasztott, mint a szorosan vett vita íratok. «Az országokban való sok romlásoknak okairól és azokból való megszabadulásnak jó módjáról» szól.*
Nyomatott Sárvárt, 1602-ben, negyedrétű 190 lapon.
Az országokra nehezedő csapások okát a bűnben találja, melyet Isten ostoroz; a bűnök között pedig a legnagyobb: a hamis vallás követése. Már pedig – így folytatja okoskodását – a katholika vallás a hamis tanítás minden jellemző tulajdonságát magán viseli: új, mert hitágazatai és intézményei a pápák találmányai; bálványimádást űz, mert a szenteket és a pápát bálványozza; papjai kárhozatos életmódot folytatnak. Mindezekből azt a zárkövetkeztetést vonja le, hogy az országokat ezentúl még súlyosabban fogja Isten sújtani, mint ekkorig cselekedte.
Forgách, a főpap és államférfiú éles látásával fölismerte a támadás jelentőségét, visszautasításának szükségességét. Nyitramegye felső részében fekvő radosnyai nyári lakába hívta meg Pázmányt, hogy ott zavartalan nyugalomban szentelhesse magát a czáfoló könyv megírásának, és talán útmutatásaival is támogassa.*
PÁZMÁNY az ajánlólevelet Radosnyán, 1602 október 14-ikén datálja. És a könyv élére Forgáchhoz intézett ezt a pár verset helyezi:
Auspiciis quć coepta tuis opibusque recusa,
Fas ferant nomen, ceu sacra signa, tuum.
Fas ferant nomen, ceu sacra signa, tuum.
Pázmány rövid idő alatt készűlt el, és néhány hónappal Magyari könyvének közzététele után, 1602 őszén, megjelent már a « Felelet az Magyari István az ország romlása okairól írt könyvére».* Mindenekelőtt bonczkése alá veszi a protestáns polemia azon sarkalatos tételét: hogy a kath. egyház rég elszakadt krisztus valódi tanításától, melyhez csak Luther vezette ismét vissza a kereszténységet, az evangélium és a szent-atyák, az első pápák és zsinatok nyomdokaiba lépve. Gazdag történeti adat-készlettel bizonyítja, hogy azon hitágazatok és intézmények, melyeket Magyari és más protestáns írók a pápák találmányai gyanánt tűntetnek föl, az evangelium lapjain és az ős-egyház hagyományaiban bírják alapjokat. Továbbá elismeri, hogy Luther tanítása és az egyház első századainak emlékei között az összhangzás több pontban kimutatható; de csak oly hitágazatokra nézve, melyeket a kath. egyház is. vall. Már pedig ezt az összhangzást olyan hitágazatokra nézve kellene igazolni, melyek a protestantismust a kath. egyháztól elválasztják.
Nyomatott Nagyszombatban, negyedrétű 295 lapon.
MAGYARI «AZ ORSZÁGOK ROMLÁSÁ»-NAK CZÍMLAPJA. (A keszthelyi könyvtárban levő példányról.)
Magyari a kath. papságban az erkölcstelen életet, a gazdagságot és a protestánsok üldözését kárhoztatván, Pázmány kifejti, hogy egyfelől a pápák és papok ellen emelt vádak nagy része alaptalan; másfelől Kalvin és Béza emlékét erkölcsi tekintetben homály borítja, és Luther ismételve kikel saját követőinek feslettsége ellen. Fejtegetését ezen észrevétellel zárja be: «Ha valaki – úgymond – el akar a régi hittől szakadni az okon, hogy némelye az ő tanítói közűl latrok; kérem addig el ne szakadjon, míg olyan tudományt nem talál, melyben mindnyájan ártatlanok és szentek legyenek».
Az egyház világi hatalma és gazdagsága nem áll ellentétben a szentírással. A fejedelmek, legrégibb időktől kezdve, tűntették ki az egyházat adományokkal és kiváltságokkal, példájukat követte szent István király. Hasonlag legrégibb időktől kezdve mindíg üldözték az eretnekeket. Krisztus mondását, hogy a konkolyt hagyják a búzával együtt növekedni, ép oly kevéssé lehet úgy értelmezni, hogy az az eretnekek iránt kiméletet parancsol, a mint abból nem vonható érv a gonosztevők kivégzése ellen. « Noha pedig – így szól Magyarihoz – megbűntethetnék efféle tévelygő tanítókat, mint te vagy, halállal is a fejedelmek, mindazáltal kérlek mondd meg, hány embert öltek meg Magyarországban avagy Németországban a ti hitetekért? Bizonynyal nem oly kegyetlen a mi evangéliumunk mint a tietek! » Hivatkozik ugyanis azon erőszakos – tényekre, melyeket Angliában és Francziaországban protestánsok követtek el katholikusokon. A bálványozás vádja ellen akként oltalmazza meg a katholika egyházat, hogy a bálványozás fogalmát megállapítja, és bebizonyítja, hogy a katholikusok teremtményt isteni tiszteletben nem részesítenek.
A könyv végén Pázmány támadásba megy át, és Magyari fegyverét visszafordítja ellene. Azt a tételt állítja föl, hogy Luther tanításának terjedése idézi föl Isten haragját a magyar nemzet ellen, mely előbb erkölcsös és vallásos volt, erős bástyáúl szolgált a török: ellen; mióta az új tanítás tért foglal, erkölcsei romlanak, ereje gyengül. A magyarok régi időkben is nem egyszer vereséget szenvedtek; de mindannyiszor «úgy eltérítette Isten az ellenségnek erejét és eszét, hogy az országba bele nem kaphatott». Most másként van; az ország nagy része pogány kézre jutott. «Az országban való veszedelmeknek (tehát) nem mi vagyunk okai, hanem a lutheristák!»
Pázmány ezen első munkáján, ha azt a későbbiekkel összevetjük, fölismerhetők az első kisérlet nehézségeinek és a sietésnek nyomai. Vannak gyenge oldalai, olyan argumentatiói, melyeket nem épen erős alapra épit. De helyenként fényesen ragyog dialektikájának ügyessége, és nyelvének ereje teljes kifejlettségében áll előttünk. E mellett távol tudja magától tartani a polemiák legnagyobb veszélyét: a nehézkességet és túlterheltséget. Ébren tartja az olvasó érdeklődését. Komoly fejtegetéseit és az idézetek nélkülözhetetlen apparatusát a gúny és tréfa élénkségével deríti föl. Tárgyilagosságot, a kifejezések óvatos mérlegelését ezen kor polemikus irataiban nem szabad keresnünk. Pázmány is olykor kiméletlen személyeskedő: Ezzel csak a visszatorlás jogát veszi igénybe. És a mérsékletet bizonyára úgy saját mint az ellenfél táborában gyengeség jelének magyarázták volna.
