I.
I.
48. BARS-SZENT-KERESZT.
A nagyszombati egyetem alapítása A szatmári jezsuita-collégium alapítása. Pázmány alapítványainak átnézete. Pázmány gondoskodása családjáról. Testvére és unokaöcscse. Morvaországi uradalmak vásárlása. Végrendelete. Pázmány udvartartása és gazdálkodása. Irodalmi munkássága élete végső éveiben. Prédikáczióinak kiadása. Egészségének hanyatlása. Életének végső hónapjai. Halála. Temetése. Az emlékét megörökítő képek és szobrok.
A MOHÁCSI vész után elhanyagolt katholikus tanügynek, – melynek tartós lendületet adni sem I. Ferdinánd és Báthory István, sem Oláh Miklós és Draskovits György törekvései nem bírtak, – Pázmány lett restaurátorává, s eként újabb culturai emelkedésünknek egyik jelentékeny tényezőjévé. A jezsuiták intézetei, melyeket Nagyszombatban, Pozsonyban, Győrött, Homonnán, Szathmárt, Gyöngyösön alapított, vagy megalapítani segített, nemcsak a katholicizmus előőrsei, de egyúttal a tudomány és művelődés menhelyei voltak. A Jézus-társaság tagjai mindenütt gymnasiumokat szerveztek, melyekben a hittan, a latin nyelv, a bölcsészet és természettudomány, végre a számtan adattak elő.
De ezen tanintézetek, az általános műveltségnek és a szakképzettségnek csak előcsarnokaiba vezették a magyar ifjakat. Főiskola, hol magyar ifju magát a hittudomány és bölcsészet alapos ismeretébe, vagy a jogi és orvosi tudományokba beavathatta és a tudori fokozatokat megszerezhette, nem létezett az országban.
Pázmány kellőleg fölfogta és érezte ezen helyzet hátrányait. Merész óhajtás ébredt föl lelkében: segítni e bajon is, miként már annyin segített. « Midőn – írja ő maga – gyakorta aggódva elmélkednénk afölött, mikép kellene előmozdítanunk a kath. vallás terjedését Magyarországon, s egy úttal emelni a nemes magyar nemzet díszét legbiztosabb eszköz gyanánt tűnt föl előttünk, egy tudományos egyetem fölállítása, melyben a harczias nemzet erkölcsei szelidűlnének, s az egyház és állam igazgatására alkalmas férfiak neveltetnének. Ily intézet életbeléptetésére nem hiányzott kedvünk és igyekvésünk; azonban a haza veszedelme és némely szükséges alapítványok mindekkoráig akadályozták hő óhajtásunk teljesülését. Most végre, miután Isten törekvéseinket áldásaival és mennyei kegyeivel elhalmozta, rendelkezésünkre áll némi pénzösszeg, melylyel úgy hiszszük, létesíthetünk valamit, ha nem is a czél nagyságával öszhangzót, legalább szorongatott hazánk, szükségeinek megfelelőt.»*
Az alapító-okmány szavai.
Ezen időpont 1635 elején érkezett el. Ekkor egy negyvenezer forintról szóló császári kötelezvény mellett, 20 ezer forint készpénzben állott rendelkezésére. S ezen 60 ezer forintot elégségesnek tartotta a főiskola megnyitására.
Pázniány ezidőben Sopronyban volt az országgyűlésen. Dobronoki és Forró jezsuita atyák is itt tartózkodtak; ezekkel régóta benső viszonyban állott; ők voltak az elsők, kikkel nagy tervét közölni s kiket keresztülvitelére eszközűl használni kívánt. Január 6-án ebédre hívta meg magához. Az ebéd végeztével dolgozó szobájába vezette őket. Itt az említett császári kötelezvényt kezeiben tartva, vonatkozással az ünnep tárgyára – a három szent király napja volt – így szólott hozzájuk: «Íme a Jézus-társaság atyái által kívánok Istennek fölajánlani aranyat, tömjén-t és mirrhát. Vegyék tehát e kötelezvényt, s vállalják magokra a 40 ezer forint behajtását. Ezen összeghez a közelebbi sz. György napján 20 ezer forintot kész pénzben fogok letenni. S ezen 60 ezer forint képezze a Nagyszombatban létesítendő jezsuita főiskolának örök alapítványát.» A két atya örömmel fogadta ez értesitést, és meleg szavakkal tolmácsolta háláját, a Jézus-társaság és a magyarországi kath. egyház nevében.
58. A NAGYSZOMBATI EGYETEM ELSŐ ALBUMÁNAK CZIMLAPJA.
Néhány hónappal utóbb Pázmány a készpénz-alapítványt önként hatvan ezer forintra emelte, melyet azonnal átadott a jezsuitáknak.
Megállapodott abban, hogy az egyetem szoros összeköttetésben fog állani a nagyszombati collegiummal, ennek tagjai közől nyerje tanárait, és egészen a jezsuita tanterv alapján rendeztessék. Egyelőre csak a hittudományi és bölcsészeti karnak kelle fölállíttatni, és óhajtotta, hogy még azon év őszén nyittassanak meg.
Ugyanekkor megtette a kellő lépéseket, hogy főiskolájának a szokásos egyetemi kiváltságokat megszerezze. A jezsuiták már május végén elkészítették az okmányok fogalmazatait, melyeket a császár és a pápa által az egyetem érdekében kiállíttatni kívántak. Összeköttetéseik, melyekkel a szent-szék és a császári udvar körében bírtak, remélleni engedték, hogy könnyen czélt érnek. Azonban Rómában váratlan nehézségek merűltek föl, melyek a következő évben is alkudozások tárgyát képezték, anélkül, hogy azokat elhárítani sikerűlt volna. A pápa a nagyszombati intézetet, miután a jogi és orvosi kart nélkülözte, nem tekintette teljes főiskolának, s vonakodott az ezt megillető jogokkal fölruházni.
Könnyebb volt kieszközölni II. Ferdinánd megerősítését. Ez, egészen úgy mint Pázmány és a jezsuiták kívánták, kiállította a függő aranypecséttel ellátott császári okmányt; magasztaló szavakkal emelve ki Pázmány bőkezűségét, melyhez «hasonlót – úgy mond – Magyarország soha sem látott». A főiskolát, úgy mint magyar király és római császár is, készségesen megerősíti, a maga és utódjainak pártfogásáról biztosítja. Egyúttal mindazon kiváltságok és előjogokkal ruházza föl, melyekkel a bécsi, kölni, prágai, s a német birodalom területén fönnálló más egyetemek bírnak; fölhatalmazza a tudori fokozatok adományozására.*
Az 1635 május 6-án kelt alapítóokmány szövegét közli PODHACZKY, FEJÉR, MILLER, TÖRÖK J. stb.
59. A NAGYSZOMBATI EGYETEM PECSÉTJE AZ EGYETEM ALBUMÁBÓL.
Ezalatt Pázmány türelmetlen sietséggel tette meg az előkészületeket, az egyetem megnyitására, mi november 13-án, a főpapság és nemesség fényes gyülekezetében, ünnepélyesen történt meg. Az előadások a következő év (1636) első napjaiban vették kezdetöket.
A főiskolák, melyeket hazánk régibb századaiban hatalmas uralkodók és Pázmány egyik nagynevű előde Vitéz János létesítettek, rövid idő alatt sírba szállottak. Pázmány műve túlélte harmadfél század viszontagságait. Utódai és uralkodóink kiváló pártfogásukban részesíték mindenkor. Nagylelkű gondoskodásuk kiépítette az általa megvetett alapokat. Lósy és Lippay prímások a jogi karral egészítették ki. Mária Terézia az ország fővárosába hozta át, több elpusztúlt egyházi javadalomnak és az eltörölt Jézus-társaság nagyszombati collegiumának birtokaival gazdagította, és orvosi karral látta el. De ez nem csökkenti az alapító érdemét. A világtörténelem kevés magánembert mutat föl, hazánké egyet sem, ki a vallásos szellem által áthatott tudományos művelődés fontosságától annyira áthatva, érdekeit oly fejedelmi bőkezűséggel fölkarolta volna.
Az egyetem megnyitása után Pázmány szükségesnek látta visszaállítani a nemes ifjak convictusát, melyet 1625-ben alapított, de 1630 föloszlatott. Telegdy kalocsai érseket kérte föl, hogy e czélra nagyszombati házát engedje át. És ez a kérelmet készséggel teljesítette.
51. A NAGYSZOMBATI EGYETEM ELSŐ HALLGATÓI AZ ALBUMBÓL.
Pázmány áldozatkészségben senki által sem hagyván magát megelőztetni, két nappal utóbb Nagyszombat egyik külső utczájában fekvő, 10,000 forintra becsűlt házát, kertek- és földekkel a convictusnak engedte át. Azonban az intézet megnyitását már nem érte meg.
Hasonlag nem érte meg új jezsuita-collegiumok alapítására czélzó tervei valósulását. Már 1627-ben foglalkozott azon gondolattal, hogy a jezsuitákat Szepesváraljára bevezeti. De a Jézus-társaság ausztriai főnöke nem rendelkezett a szükséges egyénekkel. A következő évben föleleveníté tervét; s most Podolint tűzte ki székhelyéűl. És miután a 13 szepesi város Lengyelországhoz tartozott, Káldi Márton atyát oda küldötte, hogy a király és a birtokos főurak pártfogását kikérje. Azonban, bár egy lengyel főur podolini házát és ennek berendezésére 5000 forintot ajánlott föl, nehézségek támadtak; mivel a lengyel király azt kívánta, hogy a collegium nem az osztrák, hanem a lengyel provincialis alatt álljon. Ekkor Káldi Eperjesre irányozta Pázmány figyelmét, hol Rákóczi Pál kész volt egy régi zárda-épületet átengedni. Pázmány nem fogadta el az ajánlatot. Alkalmasabb és biztosabb helynek tekintette Szathmárt. És 1636-ban megállapodott, hogy itt residentiát alapít.*
A szathmári residentia évkönyveiből. (M. k. egyetemi könyvtár.)
«Visszaemlékezve – írja alapító okmányában – a hajdan virágzó magyar haza vallásos buzgalmára, a jelen helyzet szemlélése nemcsak szomorúsággal tölti el lelkünket, hanem egyúttal arra ösztönöz, hogy kötelezettségünkhöz képest gyenge erőink arányában, a kath. vallás érdekeit Isten segítségével fölkaroljuk; főleg Magyarország fölső részeiben és névszerint a váradi egyházmegyében, mely majdnem teljesen meg van fosztva a vallás emelésének eszközeitől.» A residentia dotatiójáról következőleg intézkedik. A szepesi káptalan mellett 1510-ben Hedvig tescheni herczegnő, Zápolya István özvegye kápolnát alapított s annak birtokokat adományozott. Ezeket II. Mátyás 1611-ben 12,500 forint erejéig beírta Pethe Lászlónak, ki azokat végrendeletileg Pázmánynak hagyományozta, hogy jövedelmeiket kath. nevelési czélokra fordítsa. Most Pázmány, pápai engedélylyel, ezen birtokokat a szepesi prépostsággal egyesítette, két föltétel alatt: hogy a prépost a kápolna mellett egy papot tartson, és a szathmári jezsuitáknak évenkint 2000 forintot fizessen.*
Az erről szóló okmány ugyanott.
PÁZMÁNY PÉTER.
(Rugendas metszvénye után, mely Péterffy Sacra Conciliájában jelent meg.)
Ezen alapítványt elfogadta és megerősítette a Jézustársaság római főnöke, ki elrendelte, hogy Szathmárra haladéktalanúl néhány atya küldessék. Ezeknek működését megkönnyítendő, Pázmány kieszközlé a királynál, hogy a prot. prédikátorok- és tanítóknak a várból a városba való utasítását rendelje el.*
A szathmári residentia évkönyveiből.
