III.
III.
Zsigmond folytatja a tanulást. Herczeg Zsigmond halála. A szombatosok üldöztetése s az unitariusokkal folytatott hitviták. Bisterfeld munkája: Az egy Istenrűl, melyet a Rákóczy fiuknak ajánlott. Zsigmondnak mint ifjunak jellemzése. Távozása az iskolából: az ünnepélyes vizsga. Előadás az udvarnál. A Pallas Dacica. Rákóczy György utasítása Zsigmondnak.
Zsigmond herczeg mind a hittani vizsgán, mind az előadáson fényes sikert aratott. S főként az utóbbin, hol a légnehezebb szerep, az előadásnak majdnem egy harmada jutott ki neki. Annyit legalább bizonyít ez, hogy tanárai szorgalmában, tehetségében biztak. S nem is szünt meg az udvari iskola György úrfi kilépésével, – tagjai száma megfogyott ugyan, de a bennmaradók a magasabb tanfolyam tárgyait hallgatták, azokat, melyeket a collegiumban a három külföldi tanár adott elő: a theologiát és bölcsészetet.*
Pallas Dacica, 40. s köv.. ll.
A férfiú, ki a nevelés vezetésével volt megbizva, Herczeg Zsigmond, e változást nem sokáig élte túl. 1638 elején Zsigmond úrfival s Kassayval, a korlátnokkal, Kolosvárra ment. Január 26-dikán épen ebéd alatt hirtelen rosszúl lett, eszméletlenül a földre-esett s attól fogva nagy kínokat szenvedett. Többé magához nem tért. A fiatal Zsigmondot, kit e váratlan csapás mélyen lesujtott, Kassay nem bocsátá hozzá. Néhány óra mulva kiszenvedett.* A korlátnok rangjához illő temetésről gondoskodott, melyen a fejedelmet fiai képviselték.* Helye az udvari iskolában betöltetlen maradt: legalább senkit sem találunk utódjául megnevezve.*
Kassay jan. 26-iki levele. Történeti Lapok, II. 1391. l.
U. o. 1406. l.
SZALÁRDY senkit sem említ: pedig ő aligha meg nem nevezte volna.
Valószinű, hogy a tanulás folytatása mellett is Zsigmond több időt töltvén az udvarban, közvetlenül atyja felügyelete alatt állt, ki olykor ha fürdőre tett kirándulást vagy vadászatokra ment, magával vitte őtet.* S bár a tanítás továbbra is Keresztury kezén maradt, de Zsigmond érintkezése a három tanárral gyakoribbá lett. Különösen Bisterfelddel lépett bensőbb és szorosabb baráti viszonyba, mely egész haláláig tartott.
Rákóczy család levelezése, 58. 60. lapokon.
Épen ebben az időben történt, hogy a fejedelem nagyobb szigorral lépett fel a szombatosok naponként terjedő sectája ellen. Az unitarius vallás Erdélyben a törvényesen bevett vallások közé tartozott. A felekezetben már akkor, midőn vallásuk szabad gyakorlata törvénybe igtattatott, meghasonlás volt – a törvény a mérsékeltebb árnyalat hitvallását fogadta el s erősítette meg 1579-ben. A felekezet másik része ettől fogva csak úgy lappanghatott, hogy magát nyilvánosan unitáriusnak vallotta. Ezek voltak a zsidózók, judaisánsok, kik csak az ó-szövetség könyveit ismerték el irányadóul, a szombatot ünnepelték s tagadták a Krisztus istenségét. Többször hoztak törvényt a felekezet ellen, de teljes szigorral soha sem hajtották végre. Egy e felekezethez tartozó férfiunak ambitiója, ki trónkövetelőül lépett fel, s a szombatosok részvétele összeesküvésében, Rákóczyt szigorúbb eljárásra birták. Ehez járult, hogy az unitáriusok kolosvári főegyházában a magyar, szász és lengyel hivek meghasonlottak. Az országgyűlés egy nagy vegyes bizottságot küldött ki, mind a két ügy kapcsolatos tárgyalása végett. A bizottság 1638 nyarán Deésen ült össze – s ott az 1579-diki hitvallást jelenté ki irányadónak, mely az unitáriusokat a Krisztus istenségének vallására kötelezte, egyúttal pedig törvényesen eltiltá a zsidózók felekezetét.
Az egy istenség s általán a szentháromság kérdésének hittani szempontból vitatása tehát ismét napi rendre került. Már javában folytak a viták, de még nem értek véget, midőn 1638 január elején Bisterfeld, a fehérvári tanár, egy nagy latin polemicus munkával elkészült. Crellius János lengyel unitárius papnak az «egy atya Istenről» irott dolgozata ellen készítette azt. E munkának kinyomatásáról kívánt a fejedelem gondoskodni, de hogy hazánk határain túl is biztosítsa annak az elterjedését, külföldön kívánta sajtó alá adatni, s e czélból Bisterfeldet kiküldé Hollandiába. Valóban pedig Bisterfeld politikai ágense is volt neki s minthogy a béke megszilárdítása Erdélyben különben is lehetővé tette, nem idegenkedett attól; hogy a harmincz éves háborúba elegyedjék. Bisterfeldnek titkos megbizatása volt Párisba a franczia királyhoz menni s ott bevezetni az e czélra szükséges alkudozásokat. A professor mindkét feladatát megoldotta: a franczia király kihallgatáson fogadta őt, s még ez év őszén követet indított Rákóczyhoz; másfelől pedig terjedelmes latin könyvét «az egy istenről, atyáról, fiúról, szentlélekről, a kegyesség titka»* czím alatt Leydában, a nagy hírű Elzevir-nyomdában sajtó alá adta, mely ott 1639-ben igen díszes kiadásban megjelent. A könyvet a szerző ajánló levele előzi meg, Rákóczy Györgyhöz és Zsigmondhoz intézve, mely a lefolyt vizsgák fényes sikereiről, az ifjak tehetségéről, szorgalmáról s képzettségéről melegen emlékezik meg. De Bisterfeldet rokonszenve mégis melegebben vonzza Zsigmondhoz, Pallas méltó tanitványához – amazt «fortissimus»-nak, ezt «ingeniosissimus»-nak nevezi, ki testvérét nem sokára fogja követni a nyilvános pályára kilépésben. Az ő erényök volt az, mondja, mely őt ösztönözte, hogy munkáját nevökkel díszesítse.
Joh. Henr. Bisterfeldii Nassovii, Philosophiae in illustri schola Albensi profess. De Uno Deo Patre filio ac Spiritu Sancto Mysterium Pietatis contra Johannis Crellii Franci De uno deo patre libros duos breviter defensum. Lugduni Batavorum ex officina Elseviriana. Anno MDCXXXIX.
II. BISTERFELD MUNKÁJÁNAK «AZ EGY ISTENRŐL» CZÍMLAPJA
A fejérvári collegiumot s azzal együtt az udvari iskolát épen ebben az időben újabb csapás érte: igazgatója, Alstäd, 1638 nov. 8-dikán meghalt. Bisterfeldre is családi gyász volt ez – mert Alstäd leányát birta nőül. Rákóczy azonnal írt neki, hogy szerezzen helyette a külföldön új tanárt az iskola számára.* Úgy látszik sikertelen maradt fáradozása: Belgiomban professort nem kapott. 1639 tavaszán újra visszament Párisba, hogy a mult évben megkezdett alkudozásokat folytassa és a király által ismételve fogadtatott. Daczára ennek Francziaországból minden eredmény nélkül tért vissza. Az ohajtott szövetséget nem köthette meg: az újabb nehézségekbe ütközött.* Késő őszszel érkezett vissza Erdélybe s november 7-én Megyesen jelentést tett a fejedelemnek.* Azonnal visszaült tanszékébe – s Zsigmonddal is gyakrabban érintkezett, kivel viszonya mind barátságosabbá, bensőbbé fejlődött. Habár az udvari iskolának tanára Keresztury maradt, de a tanulni vágyó ifju fel tudta használni Bisterfeld oktatásait.
Decz. 4-iki levele Párisban a külügyminist. ltárban.
Jun. 28-iki, aug. 4-iki levél ugyanott.
Okmánytár I. Rákóczy György szövetkezései történetéhez, 32. l.
Midőn Zsigmond 1640-ben élete 17-dik évének betöltéséhez közeledett, atyja elhatározta, hogy őt is maga mellé fogja venni. Aggodalom nélkül tehette. Azt, mit a fehérvári iskolában tanulhatott, elsajátította. Latinul folyékonyan beszélt s correctül írt. Jártas volt a görög s zsidó nyelvekben. Volt némi gyakorlata a német s franczia nyelvekben is, mely utóbbit egy franczia fogoly tiszttől tanulta. Elvégezte a hittani folyamot s a bölcsészetet – mely akkor sok mindent, mathesist, physicát magában foglalt. S mindezt akkép, hogy – mint akkor egy tudós embertől megkívánták – vitázni is képes legyen. Korát meghaladó ismeretekkel birt, mintha nem is lett volna fiatal ember. Az ifjui kor apró hóbortjaiból, a játszi jó kedvből, pajkos vidámságból, mely oly jól illett volna életéhez, semmi sem volt meg benne. Első gyermekkori levelén, melyet 10 éves korában írt anyjának, még megvan az ifjuságnak egész naiv költészete: lemállott az lassanként róla. E helyett a tudás vágyát öntötték belé s ő mindig előre, arra nézett, mennyi sok hiányzik még nála, amit meg kell tanulni. Szerencséjére jó természete megmentette a tudákosság hibájától, – volt ugyan benne bizonyos hiuság, hogy azt a mit tud, mutogatni is szerette, de tudásával nem élt vissza. S még nagyobb szerencséjére, elmélyedése az akkori theologia rettenetes szövevényeiben nem tette egyoldaluvá, s nem zárta el attól, hogy utóbb practicusabb dolgok iránt is ne ébredjen fel érdeklődése.
Bizonynyal lehetett hiuság abban, mi őt a tudományos útra terelte. Mint másodszülött fiú csak alárendelt politikai szerepre számíthatott. Bár minden féltékenység, irigység nélkül tekintette bátyját mint atyja trónjának örökösét, számolt helyzetével s épen ezért azon a téren akart kitünni, mely számára megmaradt. Az hite szerint csak egy volt, ha mint ember fogja az életben magát érvényesíteni. Hogy dedicatióit, oratióit mennyiben írta ő s menynyiben dolgozta fel a mások által kapott adatokat: nem tudjuk meghatározni. De bizonyos, hogy azok a gondolatok, amint leírta és elmondotta, teljesen az ő eszmevilágát fejezték ki. Az a példányszerű szeretet szüléihez, testvéréhez átvonul egész életén. Az a megalázódás isten előtt szivében gyökerezett. Az a rendületlen és megtántoríthatatlan ragaszkodás hitéhez, s elitélése mindennek, mi ezen kívül van, vérévé vált. Felfogása a világi hiuságról, az emberek romlottságáról abból következett, mert korát tudatlannak, elmaradottnak festették előtte. Az erkölcsi egyensúly benne soha sem zavartatott meg: s ez bizonynyal annak volt következménye, hogy korán tanult meg gondolkodni, elmélkedni.
Úgy akarta atyja, hogy az ő távozása is az iskolából, mint korábban a Györgyé, ünnepélyes előadással történjék meg. Ez már rendszeres vizsga volt, melyben az udvari iskola összes megmaradt növendékei vettek részt. Az előadást Bisterfeld írta, «Pallas Dacica» czím alatt, s épen úgy, mint a Diadalmaskodó iskola, latin nyelven volt előadva – de ennél jóval hosszabb s ebben Zsigmond vitte a legnagyobb szerepet.
Az előadás május 7-ére volt kitűzve. Fejérvárt ápril 24-én országgyűlés nyilt meg, melyen a tanácsurak és rendek teljes számmal megjelentek. A családi ünnep a tanácskozások folyama alatt tartatott meg. Épen e napokban érkezett a lengyel királytól s respublicától is követ, Najarovski Miklós Fejérvárra, oly czélból, hogy a két ország közt szövetséget hozzon létre.* Ezen kívül magának az előadásnak napján Havasalföldről is jött egy követség Erdélybe – mind ezeket s kívülök még a püspököt s egy sereg papot meghivott Rákóczy az ünnepélyre.
SZALÁRDY, 136. l. Erd. Országgy. Eml. X. k.
A hallgatóság már mind egybegyűlt, midőn az előadás számára fentartott helyen az egyik növendék, Szőllősy János megjelent, hogy elmondja a prózában írt prologust. A csapást ecseteli, mely az iskolát küszöbön levő bezárása által érte, de mely diadallá változott az által, hogy Rákóczy Zsigmondot Mars követeli. Erre belépnek a tanulók: Ország Mihály, Debreczeni Zsigmond, Kovács György, Bethlen Mihály, Szénásy Péter. A növendékek egymással váltott párbeszéde, versenygése hexameterekben a hallgatókat nevezetes és fontos esemény bekövetkezésére készíti elő. Ezt Ország Mihály jelenti be: hogy a király kiadta parancsát, hogy az iskola küszöbét többé át ne lépje senki azután hogy
… auricomus dum dat sua lumina
Hesperus.*
Hesperus.*
Pallas Dacica, 14. l. «azután hogy aranyhaju Hesperus világát elárasztá.»
A hír egészben véve különböző hatást tett, mely a keresett hexameterek hosszú sorában van elmondva. Most fellép a király, kit Padányi Gergely személyesített s kit Rákóczy Zsigmond elég hosszú, a tudományok becséről prózában írt értekezéssel üdvözölt. A király felel, buzdítva a jókat s ostorozva a megátalkodottakat. Ezután Szőllősy János, mint a tanár személyesítője, szól a növendékekhez, ösztönözve őket, hogy igyekezzenek méltókká lenni a királyi kegyelemre. A növendékek üdvözlik a királyt s számot adnak tanulásukról.* Legterjedelmesebben szól Rákóczy Zsigmond, párbeszéd alakjában, a királylyal, kinek kérdéseire felelve mondta el tanulmánya folyását. Következett a vizsga, melynek végeztével Rákóczytól kérdezte a király, hogy minő előhaladást tett a philosophiában? ki erre elmondá, hogy némi jártasságot szerzett a logicában, physicában, metaphysicában.* De hát, kérdé a király, mi mindenek között fő: a hittudományban? Rákóczy bevallá, hogy a philosophia őt jobban érdekli a biblia olvasásánál, mi a király megrovását s a tanár mentegetését vonta maga után. Zsigmond erre kiment a teremből, hogy mulasztását helyrehozza. Miután a tanítványok beszámoltak tanulásukról, visszatért Zsigmond herczeg jelentve, hogy az új-testamentumot olvasta, s a bibliából több mint ötezer locust jegyzett meg. E nagy számú szentirásbeli hely csoportosíttatott különböző tárgyak szerént: Isten, fiú, testvér, bölcseség, király, úr, szolga, étel, ital, béke, szív, halál, ördög, álom, türelem stb. stb., melyek elolvastattak előtte s melyekre ő a fejezetek, versek számait elmondá. E rendkívül fárasztó munka meglepte a közönséget s a király is kijelenté megelégedését.
U. o. 35. s köv. II.
U. o. 40. l.
Azután a tanítványok elmondák a bucsúszókat, köszönetüket s a király eltávozott. Erre Weér Ferencz üdvözölte a növendékeket egy kis rövid verssel s átadta a szót Rákóczy Zsigmondnak. A herczeg búcsúbeszéde egy óránál tovább tartott, valóságos értekezés volt a tudás fontosságáról. Erdély előkelőit s általán minden rendeit a műveltség ápolására intette, melegen ajánlá magát atyjának, ki mellé most az életbe kilép, szívélyes búcsút vett mesterétől Kereszturytól, tanuló társaitól.
Szavai végeztével egy gyermek elénekelte az iskola hattyúdalát s következett a többi tanítványok búcsúzója. Azután Geleji Katona István, a püspök tartott magyar nyelven üdvözlő búcsúbeszédet s végűl Bisterfeld János mondott buzdító, lelkesítő szónoklatot.
Ezzel a fejedelmi iskola évek hosszú sorára bezáratott: csak egyszer eleveníttetett az még fel II. Rákóczy György által, fia, Ferencz számára.
Az ünnepély leirását Pallas Dacica czim alatt Bisterfeld kiadta.*
Megjelent Gyulafejérvárt 1641-ben
A fejedelem mint előbb fiának Györgynek, most Zsigmondnak is az iskolából kilépése alkalmával – 1640 jun. 20-án – atyai utasítást adott. Tetszett nekem, úgymond, hogy midőn az iskola fáradalmait az élet komolyabb nyugalmával cseréled fel; téged is, mint bátyádat, utasítással lássalak el, hogy e kettőt egy csomóba kötve, szemed előtt tartsd.
1. Az isteni gondviselés azért halmozott el minden javával, kegyelmével, hogy egyházát védjed, terjesszed. Soha az isten útjáról le ne térj. Csak ily módon szerzed meg az örök élet boldogságát.
2. A haza szolgálatában soha se légy tunya és késlekedő. Hazád védelmétől vissza ne riadj; rest, fösvény, idegen, kislelkű soha se légy irányában. Véredet ne kiméld érte.
3. Szentül, mérsékelten, józanon élj s teljes erőddel a közjó előmozdításán igyekezzél. Életed pedig valamely ocsmány bűnnel be ne mocskold.
4. Minden sorsú és állású embert megbecsülj. Szolgáiddal úgy bánj, hogy azok megbecsüljenek, igyekezz őket lekötelezni, becsüld meg őket s tartsd rendben.
5. Kerüld a hálátlanságot, légy elismeréssel mások érdemei iránt.
6. A tunyaságot, mint a lélek ragályát, kerüld – a szentirást naponként tanulmányozzad, mert illetlen volna a szép kezdet után tudatlanságba sülyedni.
12. A «PALLAS DACICA» CZÍMLAPJA.
7. Minket, szülőidet, szeress és tisztelj, s még távollétünkben is engedelmeskedj parancsainknak.
8. Egyetlen testvéredet szeresd: nehogy versengéstek megkeserítsen minket.
9. Mi anyáddal életünk jobb felét eltöltöttük: azon légy, hogy azt, mi még napjainkból hátra van, meg ne keserítsd. Tiszteld istenedet, használj hazádnak s örömünket tedd állandóvá.
Zsigmond herczeg ez utasítást latinra forditotta s rövid előszóval látta el. Atyja kiváló kegyének tekinti, hogy midőn az iskolából az életbe szólitá, utasítással látta el; – igyekszik is megtartani ezeket. Atyja életét választá példányképeül: ennek parancsai az Ariadne-fonal, mely őt az életen át kalauzolni fogja.*
Instructio stb. Albae Juliae 1640.
