IV.
IV.
Zsigmond kilépése az életbe. Az akkori vallásviták jellemzése. Medgyesy és Vásárhelyi Dániel összetűzése Monostoron, s a fejedelemasszony beelegyedése a vitába. Zsigmond utazása Magyarországon. A »Kitett Czégér». Zsigmond az udvarnál. A «Felserdült Keresztyén». Lorántfy Zsuzsánna beelegyedése a polemiába. A viták Rajkyval. «Talio» és «Nova Transsylvanica». Rákóczy György házassága. A menyegző. Zsigmond herczeg mint főrend az országgyűlésen. Őrzi Fejérvárt. Lakoma Zsigmondnál. Zsigmond beiktatása a székely ispánságba.
Mikor Rákóczy Zsigmond a közpályára lépett, Magyarországon, főként a tizenhárom vármegyében a vallásfelekezetek közt élessé fejlődött a régi ellentét. Ezeknek tömör sorakozása egyszersmind a politikai pártoké is volt: a megtámadott protestansok Erdélyhez szítottak, a támadó catholicusok a császár-király körül csoportosultak. Ezek a protestans Erdélyt tekinték főakadálynak, hogy Magyarország a török iga alól nem szabadulhat fél s a viszonyok teljes átalakulását várták attól, ha a protestantismust megtörik. Ellenben a protestansok úgy voltak meggyőződve, hogy a catholicismus diadala az absolutismus diadalát jelentené s épen ezért a megtámadottak, amint szerét tehették, támadókká lettek.
Az 1606-iki bécsi béke megkötésekor Magyarország főurainak túlnyomó része protestans volt s épen ezért e béke az adott viszonyok szerént kiváló figyelmét a földesurak jogai megvédésére fordította. Egy pár tized alatt változtak a viszonyok – a földesurak tekintélyes része catholicussá lett, de szervezett egyházakkal biró jobbágyaik megmaradtak a régi vallásban. Bethlen támadásait, legalább részben, ez ellentétes helyzet idézte elő; de az ő békéi mégis csak a bécsi béke alapjára voltak fektetve.
Hiszen Németországot is a valláskérdés foglalkoztatta ezen egész időszak alatt, de ott a catholicismus hívei az absolut kormányformát, a protestantismus hívei az alkotmányosságot még praegnansabban védelmezték mint nálunk, sőt ott a küzdelem iránya egészen a Habsburg dynastia megbuktatására fordult, mi nálunk nem történt. Ebből következett, hogy a külhatalmak, melyek ennek eléréseért avatkoztak a németországi ügyekbe, Erdély szövetségét keresték: s épen ezen években, midőn Zsigmond úrfi felső iskoláit tanulta, járta meg az ő kedvelt professora Bisterfeld Párist háromszor s jártak XIV. Lajos követei Erdélyben véd- és daczszövetség létrehozásán munkálva.
De épen ezekre az évekre esik az is, mikor a helyzet Magyarországon a catholicusok és protestansok közt legfeszültebbé lett. Magyarországon trónváltozás történt II. Ferdinánd helyett III. Ferdinánd lett királylyá. Ő maga már meg volt koronázva – de óhajtá a koronát neje fejére is föltenni – a mi természetesen az országgyűlés beleegyezését föltételezé. Fel is használták a kedvező alkalmat a protestans rendek s mindenekelőtt sérelmeik orvoslását sürgették. Még ekkor is övék volt a többség az országgyűlésen s minden ellenállás daczára mint «Magyarország evangelicus rendei» külön tömörültek. Főként annak a kérdésnek megoldását kivánták, hogy catholicus földesúr ne üldözhesse protestans jobbágyát. Rákóczyt, mint magyarországi földesurat, saját követei képviselték a gyűlésen s jelentéseikből látjuk, hogy ezeknek a dolgok menetére döntő befolyásuk volt.* Diadaluk – mert a királynak meg kellett igérnie, hogy felavatási diplomájának, a bécsi békének s az 1608-iki koronázás utáni törvényeknek a szabad vallás-gyakorlatra vonatkozó pontjait meg fogja tartani s a sérelmeket orvosolni fogja – teljes volt, de nem javítá a helyzetet. Mert azon kibuvó ajtók, melyek e törvények kijátszását lehetővé tették, megmaradtak s a catholicus földesurak nem is késtek a törvények eme hiányait ezután is hasznukra fordítani. Ez pedig elegendő ürügy s jó alkalom volt Rákóczynak is a beavatkozásra. Ó tőle függött megszabni annak idejét – s nem is lehetett kétség abban, hogy közbe fog lépni, mihelyt a viszonyokat magára nézve kedvezőknek találandja.
E követek jelentései a Protestans Egyh. s Iskolai Lapok 1885-iki folyamában
Ő pedig még nem látta eljöttnek az időt: sem Bisterfeld párisi utjai, sem a nála megfordult követekkel folytatott alkudozások nem vezettek eredményre.
Hanem, mint rendesen szokott lenni, az irodalom előre vetette árnyékát a bekövetkezendő eseményeknek. Az utóbbi időkben némileg csendesedni kezdő polemiák megint hevesebbekké lettek – s a mint a 37–8-iki országgyűlésen a pártok mérkőzése megtörtént, mindenik felekezet iró papja élesen kezdte birálni a másik felekezet hitvallását, hogy annál meggyőzőbben kitüntesse a maga világi pártvezére álláspontjának helyességét.
A világba kilépő Rákóczy Zsigmond erről a helyzetről, ezekről a viszonyokról már birhatott ugyan fogalommal, de eddig leginkább tanulmányaival elfoglalva, teljesen tájékozva még sem lehetett. Az év nagy részét a schola aulicaban töltötte, s a szünnapok alatt, midőn utazgatott, távol volt attól a helytől, hol a készülő politikai eseményekről értesülhetett volna. Egy s másról még is értesült: oly nagy fontosságú események mentek végbe, hogy azok híre bizonynyal a scholába is elhatott: egy-egy diadalmas vagy vesztett csata hire lelkesedést vagy sajnálkozást ébresztett az ő körükben; egy-egy szenvedélyesebb hitvita, egy - egy polemicus hittani munka hogy ne érdekelte volna őt is?
Bizonynyal kiválóan érdekelte az az ebéd feletti disputatio, melyet anyja s ennek udvari papja Medgyesy Monostoron folytattak a nagyhirű Vásárhelyi Dániel jezsuita tanárral 1638 végén. Fényes udvari ebéd volt s az ott időző nyolczados törvényszék tagjain kívül több pap és professor is jelen volt. Különböző elvont hittani kérdések kerültek szóba: az angyalok mint Isten fia küldöttei, Esau megvetése, az elválasztás. Medgyesy és Vásárhelyi közt éles lett a vita, a fejedelemasszony is belemelegedett, úgy hogy még este is folytatták a vacsoránál. A fejedelemasszonyhoz némi észrevételeket küldött Vásárhelyi, melyeket Medgyesy széljegyzetekkel s a fejedelemasszony bibliai idézetekkel látott el. Erre a professor 1636 jan. 29. udvarias levéllel, s nem sokára egy másodikkal válaszolt.*
Szent atyák öröme MEDGYESSYtől, Fejérvár, 1640. Ajánló levél s a levelek 69. és 97. ll. közölve.
Medgyesy most hozzáfogott a tanár tüzetes czáfolásához, de mielőtt terjedelmes munkája megjelent volna, a polemia folytatását nyerte s ismét ebéd alkalmával.
A fejedelem iskolából kilépő fiát nem mindjárt vette maga mellé, hanem úgy intézkedett, hogy ez elébb anyjával nagyobb körutat tegyen magyarországi és erdélyi jószágain. Örményesen jun 2-án találkozott anyjával, ki örömmel várta őt.* Innen Monostorra mentek, hol a fejedelemasszony Vásárhelyit ismét meghívta vacsorára. Asztal felett megint szóba került a mult alkalommal tárgyalt kérdések nagy része s a vita egész este 9 óráig tartott.* Másnap Deésre mentek, de julius 15-én ismét Örményesen találkozék anyjával – ennek egyik kedvencz tartózkodási helyén.* Nyár végén, Bornemisza és Kemény János kiséretében kimentek Magyarországra. Megérkezésök egész mozgalmat idézett elő: a mint Beregszászra érkeztek Beregmegye «becsületes főembereket» küldött «udvarolni» hozzájuk, Zemplénmegye gyűlésileg rendelte el a tisztelkedést, Ungmegye részéről az alispán vezetett hozzájuk deputatiót. Egymást érték náluk, a merre csak mentek, a főurak látogatásai: mindenütt a ragaszkodás s szeretet nyilatkozataival halmozák el őket. Munkácson hosszabb ideig tartózkodtak, hol Zsigmondnak egy kis muló baja is történt.* Ki-kirándultak maguk is s fogadtak látogatókat: s ezek közt volt Forgách Zsigmond. Tisztelkedni akart a fejedelemasszonynál s egyúttal egy könyvecskét adott át Rákóczy Zsigmondnak oly kéréssel, hogy azt Kereszturynak küldje el. A «Kitett Czégér» volt ez, «mely alatt feltalálhatja akárki is, minémű poshadt és mérges tejet fejt Keresztury Pál Erdélyben egy cathechismusnak tömlőjébe néminemű Hajdelberga-táján nőtt és hizlalt tehénnek tölgyéből a nem rég született csecsemő keresztyénnek szoptatására».* A munkát Hajnal Mátyás irta (egy keresztyén orvos-doktor álnév alatt) s éles polemiát tartalmazott épen azon munka ellen, mely a herczegek hittani vizsgáit foglalta magában – a Csecsemő Keresztyén ellen. «Az én vékony itéletem szerint – irá Zsigmond latinul atyjának – nem méltó, hogy olvastassék s nem is valami finom és termékeny észtől származott, de jobbnak találtam Nagyságodnak beküldeni.»*.
Rákóczyak levelezése 62. l.
Zsigmond latin levele atyjához. U. ott 63. l.
U. o. 64. l.
Ugyan ott. 78. 1. Tört. Tár, 1885. I. füzet, Kemény és Bornemisza jelentései.
Pozsony 1640-ben hagyta el e munka a sajtót.
Rákóczyak levelezése, 80. l.
Munkácsról Leleszre mentek, hol egy ebéden a prépostnál Natisnyai Simándy István czimz. erdélyi püspöknél voltak. Tekintélyes szép ember lehetett «jobban illenék neki a kard mint a casula» irá atyjának Zsigmond.* Onnan Patakra vették útjokat, a fejedelemasszony régi kedvencz lakába, hol valóban jól érezte magát. Alig hogy megérkeztek, Forgách, Barkóczy és Bocskay látogatást tettek a várban, hol fejedelmi fénynyel és ünnepélylyel fogadták őket.* Itt már atyja gazdag könyvtárából némely könyvek kikeresésével bizta meg s ezenkívül ezen utazásában fordította le atyja utasítását latinra. Amint az idő őszre hajolt, haza fordultak, okt. 12-én Gáván* – s egy hét mulva már otthon voltak.
U. o. 82. l. Nátafalussy Kornél Jászó monographiája.
Rákóczyak Levelezése, 84 l.
U. o. 88. l.
Ekkor lépett át Zsigmond tényleg az udvari szolgálatba – de a nélkül, hogy valamely udvari hivatalt elfoglalt volna. Az élet iskolája, leendő kiképeztetésének próba éve volt ez. Györgyöt is csak a most elmúlt nyáron nevezte ki atyja váradi kapitánynyá: a mi tényleg egyértelmű volt a magyarországi részek helytartóságával s csak aug. 21-én igtatták be:* tehát csaknem három évvel később, amint az iskolából kilépett. Azt akarta, hogy midőn e fontos hivatalt elfoglalja, annak meg is feleljen. Zsigmondra nézve is ezt akarta – s épen ezért oldala mellett tartá. Az iskolai nevelés egyoldaluságait maga fogja leköszörülni róla, s fogyatkozásait kipótolni. Mellette, gyakorlatból, az emberekkel való érintkezés által tanulja meg azt, mit ott nem sajátíthat el: a világismeretet, az emberekkel való bánás titkát, szóval mindazt, mire az életben egy államférfinak és katonának szüksége van. Az akkori világban a nevelési rendszernek átalánosan elfogadott befejezése volt ez. A ki nem akart pap vagy professor lenni, ezen az időn túl nem volt mit keresnie az iskolában. Így kerültek a főurak udvaraiba a nemesek fiai mint apródok. Rákóczynak igaza volt, hogy fiait maga mellé vette.
Erdélyi Országgyülési Emlékek. X. 299. l.
13. ERKÉLY.
Legjobb iskola volt neki a szülői ház, s a fejedelmi cancellaria. Rákóczy ügynökei a szomszéd országokból, a hol csak szerét tehették, beküldték az Avisákat, Newe Zeitungokat, azokat a kis röpiratokat, melyek valamely fontosabb eseményt a mint megtörtént, lehetőleg hivatalos kutfőre támaszkodva leirtak – eredetiben vagy néha csak fordításban, beküldték azokat a gyüjteményeket, melyek ezen hirlapokat pótló röpiveket évnegyedes collectiókba foglalták össze. A külföldre küldött követek jelentései itt folytak össze, s a külföldi követek fogadása mindig bizonyos ünnepélyességgel ment véghez. Ugyszólva egyszerre vonatott be az európai politika szövevényeibe – bár még csak mint szemlélő, de még is bő anyagot nyerve mint tanulni és elmélkedni szerető ifjú a gondolkodásra. A protestantismus ügye ez időtájban már hanyatlóban volt: de a ki a dolgok mélyébe tekintett, látta, hogy e hanyatlás nem rohamos s tartós sem lehet.
S e hanyatlás feletti diadalérzet visszatükröződött a polemicus irodalomban is, mely mindkét részről éles és metsző volt s bizonyos kedvteléssel fordult az érdes kifejezésekhez. Hajnal czáfolatára a «Csecsemő Keresztyén»-ről melyben a gúnyos és sértő kifejezések árját zuditá Keresztury fejére, ez «Felserdült keresztyén»-ével felelt.* Szerzőt, ki magát a munka czímlapján orvos-doctornak nevezé, Aesopus agarához hasonlítá: «vak agg eb se írod, se szelenczéd s még is orvos-doctorrá tötted magadat?» pedig ugyancsak mondja, hogy nem akar «illetlen nyomdokába lépni» mert egy «méltóságos és értelmes elme elkészült szándékát megelőzte» s mert «erdélyi catholicus főur ismerősei iránt tekintettel volt». Az a méltóságos elme, mely megelőzte szándékát, alighanem a Lorántfy Zsuzsánna volt, ki bibliai locusokból anthologiát adott ki: «Mózes és a próféták» czím alatt, mely Medgyesy munkájával, a «Szent atyák örömé»-vel* a monostori disputatio folytatását képezte. Már a a Szent atyák örömé»-be adott ez nehány lapnyi, a fejedelemasszony által czélzatosan összeállított s az örök életre vonatkozó locust* s a Mózes és á Próféták, melyet hasonlag Medgyesi adott ki, ennek szélesebb alapra fektetése volt.*
Várad, 1641.
Megjelent Váradon 1641-ben.
Szent atyák öröme. 71–73. ll.
Októberben küldte szét a fejedelemasszony a példányokat. V. ö. Családi Levelezés, 94. l.
Kétségtelenül nagy diadal volt az a protestans papoknak, hogy a fejedelemnő, az ország első asszonya lépett velök sorompóba. Nevének varázsa, a. köztisztelet, mely őt környezé, el fogja hallgattatni – úgy hivék – azokat, kik talán kedvet éreznének a támadásra. S mert az egész nem más volt mint a protestansok hitágazatainak szentirásbeli helyekkel támogatása: a czáfolást nem tarták lehetőnek. Maga Zsigmond is örült anyja diadalának s egyszer Monostoron létében fiatalos lelkesedésében kihívólag figyelmeztette Rajkyt, az ottani jezsuita professort, hogy most álljon elő czáfolatával. Rajky kitérőleg felelt: pénze sincs rá s különben is megfelelt Pázmány.*
KAZY, II. 51. l. Mint erős kath. színezetű író nem minden elfogultság nélkül szól, s aligha van igaza, hogy Zsigmondot egyenesen ezért küldte Monostorra. Lorántfy Zsuzsánnámban azon véleményemet fejeztem ki, hogy Kazy Rajkyt Vásárhelyivel tévesztette össze: de azóta más dolgoknál volt alkalmam meggyőződni, hogy Kazy jó forrásokat használt. Különben hogy Zsigmond szívesen vett részt a hasonló természetű vitatkozásokban az is bizonyítja, hogy ott volt az unitáriusokkal 1641 jun. 10–14. tartott vitatkozáson a Szentháromságról, melyet Geleji és Bisterfeld folytattak Csanády Pállal. SZÉKELY S. Unit. Egyház Tört. 136. l. GELEJI Katona Titkok Titka előszava.
De ha Rajky mint Erdélyben élő s inkább megtűrt, mint törvényes alapon élő jezsuita kitért egy ilyen polemia elől, mert az rá nézve könnyen végzetessé válhatott volna, egyáltalán nem tértek ki Magyarországon. Sem a nagyszombati tudós körnek, sem Esterházy nádor udvarának nem volt kedvencze a Rákóczy-család. Hogyan szalasztottak volna el egy ily jó alkalmat, hogy Kocsis Györgyön – így nevezték a fejedelmet – s a fejedelemasszonyon egy jó izűt ne nevessenek? «Nova Transylvanica»* czím alatt igen éles és igen mocskos gúnyirat jelent meg a kék harisnyás fejedelem asszony ellen – melyre Keresztury Talio czím alatt hasonló éles és mocskos gúnyirattal felelt. De Rákóczy nem szerette a mocskolódást, félt, hogy nejének kellemetlen perczeket fog okozni ez az egész piszkos dolog. Nagy gyorsan elkobozta Keresztury könyvét, összevásárolta a Nova Transylvanica példányait s ez utóbbit még diplomacziai levelezés tárgyává is tette.*
«Erdélyi ujdonságok.» E könyv is lappang még.
Erdélyi Országgyűlési Emlékek. X. 62. l.
Valószinűleg más politikai természettel biró ok is vezette.
Családja hatalmának, jövendőjének, fénye emelésének megszilárdítására, biztosítására megtette a legnagyobb lépést. Azzal a biztossággal, melylyel minden fontosabb dolgát intézni szokta, azzal a komoly elhatározással, melylyel ily esetekben az akadályokat el tudta hárítni, készítette elő annak útját, hogy Györgyöt a váradi kapitányt, a portán fejedelemmé erősítsék s a rendek fejedelemmé válaszszák. Magának György úrfinak váradi kapitánysága is előkészítés volt erre: a határszéli villongásuk megfékezésével a portát s e fontos tartomány jó kormányzásával az országot kelle képességéről meggyőznie.
Oly régóta érlelt volt e terv, oly komolyan gondolt rá Rákóczy, annyira vérévé vált az, hogy akadályra nem is számított s legkevésbé épen a leendő fejedelem részéről jöhető akadályra. Hát lehet-e olyan együgyű ember, ki egy fényes jövendőt feláldozzon egy ábrándért? Lehetett bizony – maga György úrfi. A hatalmas Báthory-családnak egyetlen élő tagja volt még, egy leány – egy catholica leány, ki anyjával felváltva Lengyelországban és Somlyón lakott. Itt ismerkedett vele György és itt szerették meg egymást. Magában ez még nem lett volna baj: Zsófia fejedelmi sarj, dúsgazdag. De a valláskülönbség! S erről a boldogtalan szerelemről épen akkor kellett értesülnie, mikor az ő papjai a nagyszombati papokkal irgalmatlan «üstökvonásba» elegyedtek. «Inkább hogy sem kárt tegyen az isten tisztességének, veszítse el mindkét fiát, sőt ha száz volna is feláldozná azért» írá korlátnokának.* De mégis szerette volna megtartani őket, úgy hogy az «isten tisztessége» is megmaradjon. S minthogy György a lányról nem akart lemondani, ő ahoz kötötte beleegyezését, hogy a lány térjen át. Magának Györgynek kellett ennek az útját egyengetni, ki végre is megnyerte az anya és leány beleegyezését. Nejét s kisebbik fiát Zsigmondot küldötte el az atya Somlyóra s ezek csakugyan rendbe hozták a dolgot.* Az áttérés a menyegző idejére lett megigérve – s erre az eljegyzést megtarták Somlyón a menyasszony lakásán.*
Kassayhoz 1642 decz. 26-án.
Lorántfy Zsuzsánna 33. l.
SZALÁRDY, 148. l. 1641 julius 29-én mondja.
Így megnyugtatva az öreg Rákóczy megtette fiának Györgynek utódjává választása érdekében az első lépéseket – természetesen a portán. S a mint követei ott megnyerték a beleegyezést, 1642. febr. 16-ra Fejérvárra összehívta a rendeket. Itt sem talált nagy ellenzésre s mihelyt a választás megtörtént s a conditiók, melyekre az új fejedelem leteendi az esküt, meghozattak, ünnepélyes követséggel hívták meg Váradról, székhelyéről.
Az ifjú György márcz. 3-án érkezett Fejérvár alá, s a város előtti téren megállapodott. Az egész országgyűlés kiment elibe, s testvére Zsigmond is az udvari haddal. Az első üdvözlő szavakat ő intézte hozzá. Azután Kornis szónokolt az udvar nevében. A beigtatási ünnepély febr. 4-én volt, melyet diszlakoma követett a fejedelemnél a palota nagy termében. A következő napokon György tartott díszebédeket.*
HALLER G. naplója 66–67. ll.
Négy hónappal utóbb megjött a portáról a kapucsi basa a megerősítő jelvényekkel. Ezek átadása is fényes ünnepélyek közt szokott megtörténni. Musztafa aga volt e czélból kiküldve s az ő fényes kiséretéhez csatlakozott az erdélyi követség is, mely a jelvények megszerzése végett küldetett ki. Julius 8-dikán érkeztek Fejérvár alá.
E nap reggelén a fejedelmi palota kihallgató-termében gyűltek össze a főurak, s az ifjú fejedelemmel élükön bementek az öreg fejedelem üdvözletére, és onnan templomba reggeli könyörgésre. A mint az ország dobját megütötték, a nagy és fényes menet lóháton kivonult a Fejérvár előtti térre. A menet közepén volt György úr, közvetlenül előtte öccse és Kornis Zsigmond. A város előtti téren jöttek szembe a kapucsi basával, ki a hivatalos üdvözletek után a kardot, a zászlót s a botot átadta. A bevonulást a várba az ifjú fejedelem látogatása követte a kapucsi basánál, a tanács- és főurak kiséretében.
Másnap volt az ünnepély főrésze a fejedelmi palotában. A kapucsi basa kiséretével megjelenvén, a fejedelem fogadta asztalánál állva. Jobbján két tanácsúr, balján az ifjú fejedelem s mögötte Zsigmond állottak. A kapucsi basa megcsókolta a fejedelem kezét és köntösét, s átadta neki az athnamékat és a két kaftánt. Aztán kezet fogott az ifjú fejedelemmel, annak is két kaftánt adott, s fejébe tette a császár által küldött skófiumos süveget. Erre a főurakat kaftányozta meg: elsőnek Kornist, másodiknak Rákóczy Zsigmondot. Most mindenki eltávozott: csak a két fejedelem, a kapucsi basa, Zsigmond s a török tolmács maradtak benn. Következett az ebéd, melyen Zsigmond Kornis az ország generalisa mellett ült, jeléül annak, hogy rangban utána ő következik.*
Lásd Rajzok és Tanulmányok, I. 235 s köv. ll. s az ott idézett forrásokat.
Már csak az volt hátra, hogy a menyegző is oly simán folyjon le, mint a választás és megerősítés. De itt, a kézfogó alkalmával adott igéret daczára is sok leküzdeni való volt, s talán annak is lehetett befolyása, hogy a Nova Transylvanica és Talio mocskos polemiája épen ebben az időben merűlt fel. Az idő alkalmasan volt megválasztva, hogy ezeknek a családi ünnepélyeknek örömét megmérgezzék s árnyékot vessenek a kővetkezőre is. Csakugyan Zsófia áttérése mind tovább haladt s ezzel haladt a menyegző is. Ősszel kiment a fejedelemasszony fiához Váradra s Zsigmondtól komolyan megizente atyja neki, hogy az asszonyok makacsságával szemben mihez tartsa ő magát.*
Rákóczy 1642 szept. 5-diki levele Lorántfy Zs.-hoz. 53. l.
Sok és nehéz küzdelem várt a szülőkre a nász előtt, mely 1643. február 3-ára volt kitűzve, s mely csak megszakította, de nem fejezte be a küzdelmet. A nász mindamellett háborítatlanúl s oly fénynyel folyt le, mely az ifjú pár rangjához illett. Zsigmondnak is jutott abban szerep ott volt azok közt, kik febr. 2-án a menyasszonyt fogadták. Nyuszttal bélelt vörös sima bársony dolmány volt rajta,* oldalán szép varrott tegez, melyben ébenfa nyilak voltak, süvegében kócsag és fehér darutoll; barna pej lovon ült, melynek farához darutoll-köteg volt illesztve. Menyegző napján a szertartások végeztével a fejedelemnél az elfogadás alkalmával az ifjú Zsigmond a lengyel király követe mellett állott, s a nagy ebédnél a dísz asztalnál az oláh vajda követe mellett foglalt helyet. Az ebédet udvari bál követte: a menyasszony tánczát Wesselényi, Forgách s két erdélyi főúr járták vele: mikor «két ugróját eljárták, hat szövétnekes ifjú legény állott utánok az tánczosoknak, Rákóczy Zsigmond uram kezén fogván a menyasszonyt, az harmadik ugróját hogy vonták, csak kivitte az menyaszszonyt, előtte az szövétnekek, utána négy főasszony, mikor vitték, tizenkettőt lőttek az öreg ágyuból». Ez volt a jeladás a bál oszlására. Még másnap és harmadnap is tartottak a lakodalmi ünnepélyek, esténként színműelőadás, tűzjáték és ezek közt Mucius Scaevola története, – s azok végeztével a fejedelem és két fia egy-egy szép paripával ajándékozták meg Wesselényi Ferenczet s a királyi küldöttség többi tagjait.* De az új asszonynak áttérése még is csak hetek mulva következett be.
A kelmét Velenczéből hozatta atyja. Történelmi Tár 1881., 181. l.
Wesselényi követének jelentése. Erdélyi Országgy. Eml. X. 357 s köv. ll. KRAUSS, I. 138. l.
A szép, daliás ifjú Zsigmond herczeg, tele életkedvvel és ambitióval, bizonynyal jó benyomást tett e vígasságokon a sok külföldi vendégre. Úgy látszik, tudatával is birt ennek. Föllépésében megvolt a biztosság érzete: de volt abban némi kérkedni vágyás is. Állása a nagy világba, ismeretei a tudósok közé utalták, s tetszett magának, hogy a világfiak közt tudósnak mutassa magát. Megbocsátható hiuság egy olyan embernél, ki valóban alapos előkészületekkel birt: alaposabbakkal mint akárhányan kortársai közül – de érthető is. Ő az életet még csak egy oldaláról ismerte, hanem ez az egy oldal mindig neki hizelgett.
A nászünnepélyek után nehány héttel országgyűlés tartatott, melyen Zsigmond herczeg már mint főrend szerepelt. A Rákóczy által épített országházat ekkor szentelték föl: a gyűlések ettől fogva ebben tartattak. E gyűlésre a császártól követ is jött oly megbízással, hogy eszközöljön az országgyűléstől engedélyt, hogy németországi háborújára Erdélyben hadakat toborozhasson. Természetes, hogy Örsi ezt az engedélyt nem kapta meg, hanem annál szívélyesebben bántak vele. Az öreg fejedelem és fiai külön lakomákat adtak tiszteletére. Különösen vígan volt Zsigmond herczegnél,* ki drágakövekkel ékesített lovat küldött érte s az asztalnál a főhelyre ültette, maga mellé, bizalmasan beszélgetett vele s szóközben felhozta, hogy a zsidó szövegű könyvet németre fordítva tudja olvasni. Hozatott is egyet s producálta is magát.
Május 13-kán Örsi jelentése. Erd. Országgy. Eml. X. 390.
Kassai, a korlátnok, ezt a hivalkodást izetlennek találta s hogy véget vessen a dolognak, oda szólt a herczegnek: jobb volna, ha nagyságod erdélyi lakos létére, a törököt tanulná meg. Zsigmond tette magát, mintha nem értette volna s egyre olvasta a zsidót németűl. Kassai ismét elmondta a mit az elébb mondott, s Örsi, hogy a herczeget kimentse zavarából, nyomon rá mondá: ez már igazán megérdemli, hogy igyunk rája. Meg is kezdődött erre a hatalmas ivás, úgy, hogy mikor az öreg fejedelem Zsigmondért küldött, ez nem volt képes hozzá menni. Másnap aztán mentegette magát a fejedelemnél, de panaszolkodott is Kassaira, élczelődéseért. Atyja pedig jól kinevette: «úgy kell neked együgyű gyermek,» mondá neki.*
Örsi jelentése u. o. 391. l.
Rákóczy most eljöttnek látta az időt, hogy Zsigmond fia is kilépjen az életbe. A váradi kapitányság s az országos generálisság után legfontosabb s legtekintélyesebb állás volt a székely generálisság: ezt szánta ő Zsigmondnak. A kinevezés az ő jogában állott s egyszerűen ki is nevezhette volna. De óhajtotta, hogy az initiativát az ország tegye meg, s bizalmas emberei rá is vették erre az országot, mely három nagy tekintélyű főurat, Kornis Zsigmondot, Kassai Istvánt s Kemény Jánost küldötte a fejedelemhez, hogy előtte az ország óhajtását fejezzék ki. Rákóczy meg is igérte kívánatuk teljesítését.*
HALLER naplója, 86., l. Becsülettel való beküldésére nehány párduczbőr s tigrisbőr s egyéb is kívántatnék: meghagyja a portai kapihájának, hogy vásároljon. Török-magy.-kori Államokmánytár. III. 208. l.
A herczeg beigtatása a székely generálisságba novemberben ment végbe. Ezzel össze volt kapcsolva a háromszéki és udvarhelyszéki főkapitányság. A fejedelem biztosai ez ünnepélyre Kornis Zsigmond, Haller István, Kemény János voltak. Az ünnepélyességek Udvarhelyt vették kezdetöket, hova az egész székelységről számosan jöttek el, kik a herczeg és biztosok fogadására a város előtti téren gyűltek össze. Szónoklattal üdvözölték az új főgeneralist s ő is «illendő választ tött.» Azután a biztosok szólottak a fejedelem nevében, mire mindenik szék küldöttének átadták a fejedelem nyilt parancsát, mely az egész székelységnek szólt, s aztán az egyes székek küldötteinek az ezeknek szóló leveleket. Nyomon rá elmondták küldetésük czélját az összegyülekezett népnek s az új generalisnak átadták egymásután a zászlót, a botot s a szablyát, mindeniknél külön kiemelvén jelentőségét. Végűl a fejedelem utasítását kézbesíték a herczegnek, ki erre letette az esküt.
Az ünnepély ekkép a mezőn véget érvén, a főgeneralis s a biztosok lóra ültek és az egész seregtől kisérve nagy pompával bevonultak Udvarhelyre. Mindenekelőtt a templomba mentek, hol a pap rövid alkalmi szónoklatot tartott, s innen kijövén, lóháton fölvonultak a várba, hol a szokásos lakoma következett. Az udvarhelyi beigtatást Léczfalván a háromszéki követte hasonló ünnepélyek közt.* S hogy az önálló élethez, külön udvartartáshoz módja is legyen, három a fiscusra szállt uradalmat inscribált Zsigmondnak: a görgényit, mely Kovasóczy István magvaszakadtán, Gyalut és Monostort, melyek Zólyomy nótáján szálltak erre az összes királyi jogokkal s intézkedett, hogy e jószágokba a szokott módon beigtattassék.*
Erdélyi Országgy. Emlékek. XII. 409. l. a biztosok jelentése.
SZALÁRDY, 137. l.
Mind a mellett sok időt töltött otthon szüleinél, a kik őt «hogy igen kedvekereső, józan életű, tudós, istenfélő, s ifjú idejére nézve értelmes és a külső keresztyén országokban is szép virtusaiért híres neves volna gyakrabban magok mellett tartják vala»: mondja Szalárdy a családot igen jól ismerő, hanem azért épen nem elfogult történetíró. De a szülői szeretet ezt még nem magyarázza meg egészen. György úr ekkor már nagy dolgokon törte fejét. Kisebbik fiának nem eszére, hanem nyelvismereteire s tollára, nem tanácsaira, hanem megbízhatóságára volt szüksége. Az öreg Kornis, Kassai, Kemény s főként ez, mind-mind be voltak fogva, alkalmazva mindenik a maga helyén. Olyanra volt szüksége, ki állandóbban mellette legyen, úgy mint egy megbizható titkár. S az volt neki Zsigmond az egymást felváltó ünnepélyek zajában, melyek közelgő támadásának előkészületeit takarák.
