VI.
VI.
Az 1645-iki táborozás. Croissy XIV. Lajos követe Munkácson. Szövetség a francziákkal. Zsigmond Erdélybe megy hadakért. A fejedelem előnyomulása Morvába. Duglas Nagy-Tapolcsánban. Nagy-Szombat elfoglalása. Zsigmond egyesülése Wittemberggel. Nagy hadi tanács. Zsigmond főhadi szállása Aisgrubon. Az ostromműveletek megtekintése. Rákóczy György a svéd táborba érkezik. Találkozása Tontensonnal. Titkos alkudozások. A lampersdorfi tárgyalások. Zsigmond votuma a békéről. Visszatérés Erdélybe. Fogaras s az ottani tárgyalások. A linzi béke. Radzivil Munkácson.
Az 1644-ik év a meddő küzdelmek s a meddő alkudozások éve volt. A fejedelem hadait három izben küldte Magyarországnak a Morvával határos részeibe, abban a reményben, hogy a svéd sergek mégis csak el fognak érkezni, s hogy ez esetre a csatlakozás mennél elébb megtörténhessék. De mindháromszor visszanyomták onnan, azonban komoly veszteségek nélkül. Mindháromszor békealkudozást is kezdett, de soha sem azzal az elhatározással, hogy megkösse a békét. Mikor dolgai legjobban állottak, rögtönzött egy-egy országgyűlést, mely tett és teendő intézkedéseit szentesítse, s mikor szerencséje hanyatlott, nyugodtan, hideg vérrel gondoskodott róla, hogy dolgai jobbra forduljanak. Kincstára még meg sem érezte, a mit költött, segédeszközei pedig távolról sem voltak kimerítve, s ahoz mérve a mit a táborozások Németországon pusztítottak: Magyarország majd semmit sem szenvedett. Az 1645-dik évtől mindenki fordulatot várt.
A mily mértékben jöttek közelebb Morvaországhoz a svéd hadak, annyival engedékenyebbek lettek a császár követei Nagy-Szombatban, hol már havak óta folytatták Rákóczy követeivel a béketárgyalásokat: a nélkül, hogy elmentek volna addig, hogy Rákóczy követeléseivel találkozzanak. Mindkét fél azt várta, hogy valamely véletlen eset jöjjön segélyére.
A véletlen ezúttal Rákóczyt segítette meg. Gallas, a császári tábornok, megveretett, Torstenson a svéd hadak élén Morvaország felé tartott s Lengyelországon keresztül a franczia királytól egy követ, Croissy marquis, előkelő és igen ügyes franczia diplomata közeledett, ki azzal volt megbízva, hogy azt a szerződést, melyet a svéd korona másfél év előtt kötött Rákóczyval olyan biztosítással, hogy azt XIV. Lajos is helyben fogja hagyni, ennek igényei szerint módosítsa. De épen a marquis diplomacziai ügyessége okozott kipótolhatatlan veszteséget. Mialatt Torstenson a jankaui fényes diadal után Ausztriába nyomult s egyik tábornokát Bécsig portyáztatta, oly czéllal, hogy Rákóczyval egyesüljön Pozsony és Nagy-Szombat elfoglalására: Rákóczy s egyik legügyesebb tábornoka, Kemény, az ország egész más végén, Munkácson, szőrszálhasogató vitákat folytattak a felett a kérdés felett, hogy a Rebenstock svéd tábornokkal kötött szerződésnek a franczia királyra nézve sérelmes pontjait hogyan egyenlítsék ki? s mire a kérdést ápril 22-én teméntelen papiros fogyasztásával megoldották – Torstenson már visszafordult Brünn ostromára.
Az igaz, hogy így Rákóczy a franczia és svéd koronának szövetségesévé lett: de az is igaz, hogy ekkor a franczia és svéd szövetségnek már meg voltak számlálva napjai. Hanem ezek az utolsó napok legalább tiszták, verőfényesek, ragyogók voltak.
Munkácson a nem rég kijavított, feldíszített várban, ott volt az öreg fejedelemasszony, maga Rákóczy fejedelem; felhivatta Keményt,* Bisterfeldet;* egy hónapnál tovább tárgyaltak. Ezalatt a fejedelem elrendelte a hadfölkelést, s ez ügyben Erdélybe fiához, Györgyhöz, mint kormányzóhoz küldött parancsot – ki azt ajánlotta atyjának, hogy jó volna, ha testvére venné át az ügy elintézését.* S csakugyan beküldte őt, annyival inkább, mert Fejérvárt febr. végén családi öröm történt: menye egy egészséges, ép, erős gyermekkel ajándékozta meg férjét. Apr. 16-ikára a fejedelem Fejérvárra összehívta a rendeket, kik megszavazták a rendes évi adót. Zsigmond herczeg is részt vett a gyűlésen. Már csak atyja parancsát várta, hogy kimehessen a székelység felültetésére.* Május 7-dikén Szombatfalváról tudósítá atyját, hogy bevégezte a mustrát a székelyekkel.* De a megyék késlekedtek s ő magával csak a székelységgel nem akart elindulni, mert annak rosszak voltak lovai; hiusága nem engedte, hogy ily állapotban lássa meg a franczia követ s attól is tartott, hogy az ellenség, mely tudja, hogy hadak felültetésére ment, meg fogja támadni.* Atyja azonban másként intézkedett.
Emlékiratai 427 l.
Családi Levelezés, 1645 febr. 26-ról, 305. l. Febr. 17-én indult el.
Török-magyarkori Államokmánytár, III. 308. l.
Ápr. 14. és 19-iki levele, Családi Levelezés, 312–3. l.
U. o. 313. l.
Családi Levelek, 322. l. Gyula, máj. 25-iki levele. V. ö. 328. l.
Május 14-én Deésre érkezett testvére kiséretében. Másnap fogadták a táborral levő előkelő székelyeket s ezeket meg is vendégelték Szamosujvárt. Ezzel a kormányzó visszatért s Zsigmond haladt előre a hadakkal. Majd minden állomásról írt az érte nyugtalankodó anyjának levelet;* még mindig lassan haladt, várva a vármegyék megérkezését, melyek azonban még mindig késlekedtek. Károlyon május 23-dikán ment a tábor át, hol Zsigmond Károlyi Ádámhoz szállt. Ez nap este a sereg Vadára érkezett s itt állapodott meg. Itt történt, hogy egy udvarhelyi székely kirabolt néhány szegény embert s a generális a hadi törvények alapján akasztófára itélte. De a kötél leszakadt: a nyomorult kegyelmet kapott: 28-kán értek a Tiszához s Rakamaznál megállapodtak. A generális s az előbbkelő székelyek Tokajba mentek az udvarhoz s fogadtattak a fejedelem által. Harmad napon átmentek a Tiszán s «rendbe állottak». A fejedelem itt meglátogatta, a generális pedig a tarczali réten megvendégelte őket, s meg is ajándékozá: adván a lovas hadnagyoknak két-két, az alhadnagyoknak egy-egy aranyat, a vitézeknek fejenként egy-egy tallért.*
Máj. 15. Deés, máj. 17. Pánczélcseh, Zsibó máj. 19., Dobra máj. 21. U. ott 317. l.
KÁLNOKI Naplója 142–143: l.
Az erdélyi hadak mellé oda voltak rendelve a magyarországiak is. S az egész, meglehetősen jelentékeny tábor megindult. A fejedelem czélja volt Morvába nyomulni, hogy ott egyesítse hadait a Torstensonéval. A végvárak – Fülek kivételével – mind meghódoltak, a mint a Hernádon átkelt. Zsigmond szigorú fegyelmet tartott; Edelénnél – junius 11-dikén – két hajdút s egy németet, mert elszöktek, felakasztatott.* Rima-Szombatba érve, kiadta az öreg fejedelem a hadi szabályzatot, mely az eddig fennállókat szigorúbbakká tette s főként a rend és fegyelem fentartására volt irányozva.* Itt érte őt egy csausz rendelettel a portától, hogy forduljon vissza. E perczben ez már lehetetlen vala; a rossz hírt csak fiával és Keménynyel közlé; de remélte, hogy a dolgot megfordíthatja; a megajándékozott csauszt izenetekkel bocsátá vissza, s folytatta útját.*
U. o. 143. l.
Megj. Török-magyarkori Államokmánytár, III. 333 s köv. ll. Bakos jun. 1-jén hírt adott Torstensonnak ura megindulásáról. DUDIK, 170. l.
KEMÉNY János, 429. l.
Julius 3-kán már a Nyitra mellett voltak, Nagy-Tapolcsánnál. Ide érkezett Duglas svéd tábornok is, négy ezred élén,* ki, mihelyt a fejedelem megérkezéséről értesült, elébe sietett tiszti karával együtt. A feje-delem szívesen fogadta, megvendégelte őket. Egy közös hadi tanácsban megállapíták az előnyomulás rendjét. A fejedelem hadi szállása legyen Cseklészen, a segélyhadakat fia, a székely generális, és Kemény János vezessék. Ezek a székelységgel és Duglassal Nagy-Szombat alá mentek; mely mint «kétszer meglövék az oldalát», megadá magát. Másnap Zsigmond herczeg, Kemény és Duglas a városban ebédeltek.* De a svédek, kiket nem rég kijátszottak a városbéliek, hogy visszaadják a kölcsönt, ebéd után, mikor Zsigmond herczeg már eltávozott, megmászták a falakat s rabolni kezdtek. Csak nehezen sikerült Keménynek Duglas erélyes közbelépésével megmenteni a várost.*
DUDIK Schweden und Böhmen, 178. l. Linzi béke. Okmánytár 360–4. l.
KEMÉNY János, 437. l. KÁLNOKI, 145–6. l. SZALÁRDY, 197. l., ki azonban a napra nézve (máj. 28.) téved.
KEMÉNY, 441. l.
Innen gyorsan folytatták útjokat fölfelé. Zsigmonddal 136 kopjás kompánia volt. Mielőtt morva hátárra értek volna, Zsigmond atyjától megkapta az utasítást, mely őt tette a segélyhadak parancsnokává.* Jul. 18-kán Ausspitzhez értek, három mértföldnyire Brünntől, melyet Torstenson ostromolt. Másnap kellett az egyesülés Wittemberg tábornokkal végrehajtani. Maga Torstenson ment lóháton egy fél mértföldnyire a herczeg és tábora elé. S midőn ezek megérkeztek, svéd salvet lövetett. Dobpergés, trombita harsona közt értek be a táborba, hol tizenkét ágyú kettős üdvlövésével fogadták. Kölcsönös üdvözletek után haditanácsot tartottak, melyben Károly Gusztáv, a későbbi svéd király, Wittemberg Arffwid, Ersken – s Rákóczy Zsigmond és Kemény vettek részt. Először a herczeg szólt atyja utasítása értelmében: panaszkodott ennek nevében, hogy a szerződés pontjai nem teljesíttettek, a segélypénz visszatartatott s a török porta beleegyezése megszerzésére sem történt semmi. Ajánlja, hogy atyja mellé svéd segítség, a portára követ küldessék s Brünn ostromával felhagyva, a tábornagy intézzen támadást a császári hadak ellen: hadd lássák meg, mire használhatják a magyar hadakat. Croissy, a velük levő franczia követ, maga is támogatta ez utóbbi tervet – de Torstenson csak akkorra helyezte ezt kilátásba, ha Brünn, melynek bevételét becsület-kérdésnek tekintette, feladta magát. A fejedelemnek adandó segélyhadakat megigérte, de csak oly feltétel alatt, hogy az titokban tartassék s az mint a portára küldendő követség fedezete nyomuljon magyar területre.* A tárgyalást lakoma zárta be s ajándékok kiosztása. Rákóczy Zsigmondot – írá atyja nejének – valóban gazdagon ajándékozták meg».* «A herczeg – jelenté Torstenson haza – néhány ezer lovassal Ausspitzhez érkezett, hogy közelemben lehessen. 19-én nálam volt: hozott két 40 fontos, két 30 fontos mozsarat, a szükséges felszerelésekkel. A fejedelem egész hada a Morva folyón túl áll, úgy hogy akármikor csatlakozhatunk. E szerént a conjúnctio megtörtént».*
Okmánytár a svéd-franczia összeköttetésekhez. 325, s köv. ll. Levelek és Okiratok I. Rákóczy portai összeköttetéseihez. 849. l.
DUDIK: Schweden und Böhmen, 187, köv. ll. KEMÉNY, 443. l. Okmánytár, 325 l.
Családi Levelezés, 343 l.
DUDIK. 189. l.
17. DUGLAS SVÉD TÁBORNOK.
A herczeg főhadiszállása Aisgrubon volt. E hely némely magyar forrásban* Leányvár név alatt fordul elő. Nagy elragadtatással írnak róla, mint egy földi paradicsomról. A Lichtenstein herczegek tulajdonát képezte s valóban pazar izléssel volt építve. A kastély, maga a vár, a téren feküdt három sor házzal – az egyik zöld, másik sárga, harmadik veres, «aranyos képirásokkal», mozaikokkal kirakva. A kert a hegyen emelkedett három emeletben, melyekre korcsalakok által tartott lépcsőkön lehetett feljutni. Virágházakkal, szökőkútakkal, déli növényekkel gazdagon el volt látva, s egy nagy vadas kertben végződött.*
4 KÁLNOKI, 147. l. Családi Levelek, 330 l. «Ki csak annyi Holicshoz, mint Enyed Fejérvárhoz.» SZALÁRDY Ainsgronnak írja. 201. l. KEMÉNY, 448. l.
SZALÁRDY, KÁLNOKI, i. h.
Innen a herczeg naponkét belátogatott a svéd táborba s mindjárt másnap a svéd főtisztek ki is vitték őt az ostrommíveletek megtekintésére. Könnyen veszélyessé válható kirándulás volt ez, mert a merre csak feltűnni látta az ellenség őket, lövésekkel fogadta. Elől ment Kemény harmad magával, utánok a herczeg Mortaigne tábornok svéd biztossal. Amint a hidon átmentek, az ostromlottak taraczkokkal fogadták, ők azonban onnan gyalog folytatták útjokat a sánczba, a vár alá, oly közel hozzá; hogy egy czipót behajíthattak volna; sőt elmentek odáig, hol a lövegtelepek voltak felállítva s végre megkerülték az egész várat, a nélkül, hogy egyetlen lövés találta volna őket.*
KEMÉNY, 445. s köv. ll.
Torstenson sürgette az öreg fejedelmet, hogy egész táborát vezesse ki hozzá, s ez csakugyan első hadi terve megváltoztatásával megindult morva földre. Julius 27-én ért a Hodolin és Lundenburg közötti Aisgrubtól, tehát fia főhadiszállásától nem messze fekvő táborhelyre, melyet Torstenson rendeletére Duglas készíttetett számára. Még jóformán el sem helyezkedett, midőn fiához fontos sürgönyt küldött, ki ennek következtében a tábornagyhoz levelet intézett. Azon óhajtását fejezte ki, hogy nagyfontosságú közlések meghallgatására küldje hozzá Wittemberget, Croissyt és Erskent. Valóban fontos dologról volt szó: a török elborítással fenyegeti Erdélyt, ha atyja hadaival azonnal vissza nem tér, mondá a herczeg, s a tábornagytól tanácsot kért, hogyan fordítsa el atyja e veszélyt Erdélytől? Kemény egyenesen kimondta, hogy ha ez gyorsan meg nem történnék, a fejedelem kénytelen lesz a szerződés azon pontját, mely őt felhatalmazza, hogy a császárral békealkudozást kezdjen, igénybe venni. Még be sem végezték a tárgyalásokat, midőn új sürgöny jött a fejedelemtől: Leopold herczeg támadást akar intézni ellene, siessen hát ő hadaival hozzá.* Az egész vak lárma volt: Kemény – aug. 4-én – elindult ugyan Duglassal portyázásra, de Leopoldnak hírét sem hallák sehol.*
DUDIK, 191. l.
KEMÉNY, 450. l. KÁLNOKI, 149. l.
)
18. TORSTENSON SVÉD TÁBORNAGY.
De a svéd generalissimus még is tartott egy, a Leopold herczeg részéről jöhető támadástól, s minthogy Rákóczy ott maradásának főkellékét, a portai engedélyt az idő rövidsége miatt sem szerezhette meg, azon volt, hogy legalább addig, míg Königsmarck, az általa oda rendelt svéd tábornok közelebb jön hozzá, mellette maradjon. E czélból Erskent hozzá küldé, hogy találkozásuk útját egyengesse.* A fejedelem eleinte hallani sem akart a találkozásról – szerette volna már mennél elébb bevégezni s dolgot. De Zsigmond herczeg ellene volt a rögtöni szakításnak: szívélyes, barátságos elválással óhajtá befejezni a néhány heti együttlétet s Keménytől is támogatva, sikerült rávenni atyját, hogy ez az összejövetelbe adja beleegyezését.
DUDIK, 196. l.
Aug. 20-ika tűzetett ki a találkozás napjául, s annak rendje előre megállapíttatott.
Aisgrub volt a találkozás helye. A kijelölt napon a város előtt a fejedelmi had szine s néhány svéd ezred szemben állást foglaltak, puskalövésnyi távolságban egymástól. A felállított seregtől a fejedelem Zsigmond herczeggel, udvarával s főuraival, Torstenson Károly Gusztávval s táborkarával egyszerre indultak meg lóháton, szembe jöttek egymással s lovon maradva fogtak kezet és üdvözölték egymást. Egy negyedórai beszélgetés után a seregek megindultak, egy oldalon a svédek, másikon a magyarok s köztük a fejedelem és tábornagy kiséreteikkel. A várba érve mindenik elfoglalta a számára fentartott lakosztályt. A fejedelem ablaka alatt 24 svéd trombitás játszott, mígnem az ebéd ideje elközelgetvén, lementek a nagy étterembe. Úgy volt intézve, hogy a fejedelem és tábornagy egyszerre érjenek oda. A főhelyet az asztalnál a fejedelemnek adták, mellette balfelől Károly Gusztáv, e mellett Rákóczy Zsigmond s mellette Croissy; utánuk Kornis, Lónyay, Rhédey, Nyáry, Bornemisza s a többi magyar főur, vegyesen svéd főurakkal s tábornokokkal; a fejedelem jobbjánál Torstenson s e mellett Kemény. A pohárköszöntések a jelenlevőkre s a távollévő asszonyokra nem maradtak el: de a lakoma jókedvű még sem volt. Az erdélyiek rendes szokásuk szerint jégbe hűtött bort ittak a svédek nagy bámulatára. Maga a fejedelem keveset ivott, józan maradt: bizony nem úgy szoktak abban az időben mulatni. De ő volt a főszemély s az általa adott példát kellett követni. Nem is tartott soká: három óra alatt vége volt az ebédnek.
Rákóczy még az nap el akart menni. Nem érezte magát a svédek közt jól: hideg és kimért maradt.* Kemény és Zsigmond herczeg csak nehezen tudták rávenni, hogy az éjet ott töltse. Gazdag ajándékokat osztott ki a svédek közt; magának Torstensonnak fejedelmi sátrakat, melyek szebbek, kényelmesebbek voltak az általa eddig használtaknál, és saját felöltöztetett lovát s a többieknek lovakat adott, míg a tábornok «néhány pár pisztolylyal» kedveskedett neki. 21-én megtörtént az elbúcsúzás s elválás: de Zsigmond herczeg és Kemény János még néhány napig ott maradtak, némely «tractában levő» dolgok elintézése végett.*
Okmánytár Rákóczy összeköttetései történetéhez, 364. l.
SZALÁRDY 211. és 217. 1. KEMÉNY, 454 l. KÁLNOKI, 149. l. DUDIK, 197. l.
Hogy mik voltak ezek a tractában levő dolgok, Kemény nem mondja meg egyenesen. Az idő nemsokára elévültté tette azokat: de még akkor új bonyodalmak csiráit rejtették magukban. E morvaországi táborozással egy időben a svédek tudtával Rákóczy és Ferdinánd követei hasonlóan békealkudozásokat folytattak s már augusztus 6-án Lampersdorfban a praeliminarék annyira meg voltak állapítva, hogy csak a ratificalás volt hátra. De Rákóczy ezt heteken át halasztotta: még mindig várt és remélt olyan fordulatot, mely neki a svéd szövetség fentartását lehetővé tette volna. Torstenson előtt a búcsútalálkozás alkalmával ki is jelenté, hogy őt csak a töröktől való félelem kényszeríti az elválásra: mert ennek hadai már harczkészen állanak az ő megtámadására. De ő bizonyos benne, hogy a császár nem fogja a békepontokat megtartani. Ő hát még három hónapig függőben hagyja a kérdést s hadai is Kassa körül táborban maradnak. Bizonyos feltételek mellett kész újra fegyvert ragadni.*
DUDIK, 197. l.
Zsigmondnak és Keménynek ezen feltételek megbeszélése volt feladatokul kitűzve. S annak megtörténte után, némi csapatokat hátra hagyva, ők is visszafordultak.
Zsigmond herczegnek kedvére való feladat volt ez. Szíve szerint nem értett egyet a megbékéléssel. Mint Felső-Magyarország főurai, az a hatalmas párt, mely mindig kész volt atyjához, Bethlenhez, Bocskayhoz csatlakozni, ő sem hitte, hogy a vallásviszályokat akármilyen diploma is megszüntesse. A király, ha akarná sem tudná a catholicus főurak buzgalmát jobbágyaik s a protestáns községek üldözése körül megszűntetni. «A mostani dolog – írá anyjának, értvén ez alatt a lampersdorfi pontokat – kegyelmes asszonyom, vagy leszen állandó, vagy nem. Ha nem leszen állandó, kétszer fogunk búsulni, bajlódni. Ha pedig állandó leszen, igen félek, hogy a két szék közt a földön ne maradjunk. Hajlandóság jó akaratból, bizony higyje Nagyságod, a dologra nincsen: hanem kételenségből. A mi itéletünk szerint, ha meglészen is, sokáig nem tart. Talán isten ő felsége csodálatosképen, mint eddig, úgy ennek utána is akadályt csinál benne».* De hát ezen nem lehetett már változtatni. Maga a harmincz éves háború is vége felé járt. A kifáradt népek óhajtották a pihenést s Rákóczy minden törekvése, hogy ez utolsó küzdelmekben is részt vegyen, hiú vergődés maradt.
Családi Levelek, 355–6. l.
A hazafelé siető táborral a fejedelem Losonczig ment. Szeptember 2-dikán elvált ettől, s Pataknak fordúlt, hol szerető neje várt rá. Maga a tábor Kassa felé vette útját s szept. derekán ért haza Erdélybe.*
KÁLNOKI, 152–3. l.
Zsigmond herczeg is oda ment. Már régóta nem volt székely földön s most mint generalis bejárta ezt az év utolsó napjaiban.* Croissy is, a franczia követ, lement az udvarral Erdélybe, s most eljöttnek látta az időt, hogy a tárgyalásokat Rákóczy újabb táborba szállása ügyében fölvegye. A viszonyok nem is voltak kedvezőtlenek, daczára, hogy a békének végleges megkötése Linzben biztosítottnak látszott. A franczia követ a váradi kapitányt szerette volna bevonni az alkudozásokba. György úrfi csapott ugyan neki olyan lakomát, milyenben saját vallomása szerint még soha sem volt, s melyben a franczia «tizenegy órától fogva csaknem hat óráig egy ingben járta». De a dolog komoly oldalához nem akart nyúlni. Azt «Bisterfeldius uramra» tolta.* S végre is ennek és Zsigmond herczegnek kellett magukra venni a tárgyalásokat.
Udvarhely, decz. 4-iki levele. Családi Levelek, 358. l.
Családi Levelek, 358. l.
S e tárgyalások helyéül Rákóczy Fogarast tűzte ki, hová maga az udvarral – a kormányzó Fejérvárt maradt – Croissyval, Zsigmond herczeggel, Klobusiczkyval s Bisterfelddel elutazott. Itt mindnyájan a fejedelemasszony vendégei voltak, mert ez az ő vára volt, s ő volt a harmadik fejedelemasszony, ki ezt az országtól ajándékul nyeré.* Egy gazdag, termékeny téren emelkedett az, mértföldekre terjedő síkon, nem messze az Olttól, mely e tért átszegi s melybe fél órai közökben kristály-tiszta patakok ömlenek. És e tér láthatárát óriási alpeslánczolat zárja el, mely nem egymásra emelkedő halmok hátán nő az ég felé, hanem, mint egy óriási sziklafal; egyszerre egyenes meredekségben tűnik fel. Bizonynyal sajátságos zord képet nyujthatott ez télen, hóborítottan, de nem egy élvezetés perczet is szerzett a vadásztársaságnak, mely néha a tárgyalások fáradalmait kipihenni, élén magával a fejedelemmel ki-kirándult ide, s gazdag zsákmánynyal megrakodva tért vissza.
T. i. inscriptio útján, Mária Krisztierna, Brandenburgi Katalin voltak a két elsők.
A vár régi alakú, négyszög bástyákkal volt ellátva. Majd minden század épített, alakított rajta valamit: s maga Rákóczy is tétetett javításokat. Szobái, termei, folyosói tágasak, lakályosak s elegendő kényelmet is nyujtottak. – Gazdag és nehéz persa szőnyegeivel s vegyesen keleti és nyugoti izlésben készült butoraival meg is lephette Croissyt, bár mögötte maradt annak a fényűzésnek, melyhez ezt a versaillesi udvar szoktatta. Azonban jól találta magát ottan, s ha nem is minden, de maga a tárgyalás kedve szerint ment.
Rákóczynak követelése volt a szövetségeseken s mindenek előtt annak kifizetését szorgalmazta. Kijelenté készségét, amint az megtörténik, újra haddal támadni meg három hó alatt a császárt, ha a portától megkapja az engedélyt s ha a régi szövetséget a svédek és francziák megújítják. A pontok megállapítása, a szövetségi iratok elkészítése, emlékiratok összeállítása volt e tárgyalások feladata. Zsigmond herczeg tevékeny részt vett azokban; a fogalmazványok egy részét írta; az atyjától készítetteket latinra fordította, többön módosított, javított: minden szójavítás mit tett, gondosságáról, figyelmességéről tanuskodik.*
Okmánytár I. Rákóczy György svéd francia összeköttetései történetéhez, 331–48. l., hol a jegyzetekben fel vannak sorolva az ezt igazoló adatok.
FOGARAS VÁRA A VADAS-KERT FELŐL.
Természet után rajzolta Dörre.
19. A FOGARASI KÁPOLNA AJTAJA.
E tárgyalások alatt kapta meg Croissy királyától a visszahivó rendeletet. A szükségessé vált leveleket, a fejedelem válaszát, az elismerő iratokat Croissy működéséről azonnal elkészíték* s az udvar visszatért Fejérvárra. Az ünnepélyes expeditiókat ott letisztázták.* Croissy azonnal elindult oly igérettel, hogy Torstensont útjába fogja ejteni s a szövetség megújítását vele megbeszéli. De igéretét nem tartotta meg. Torstenson kikerülésével ment Münsterbe, részt veendő az ottani békétárgyalásokban. Magából a szövetkezési kísérletből sem lett semmi: de annak mégis igen sajátságos folytatása volt. A fejedelem Croissy után Dániel Jánost küldte a svéd táborba, hogy ott érdekei képviselésében ellenőrizze a francziát, hol erre több meglepetés várt. Croissy nem jött oda, mert észrevette, hogy Torstensonnak ellenére van, hogy az újabb szövetkezési tervezettel a franczia korona megelőzte a svédet. Aztán némi neheztelést is tapasztalt Torstensonnál, ki végre is megmondá annak okát: náluk az a hír van elterjedve, hogy a császár a magyarországi nádorságot Rákóczy Zsigmondnak adományozta. Végre megnyugtatva, hogy ez nem egyéb költött hírnél, hozzá fogtak a tárgyalásokhoz s követeléseiket pontokba foglalták: azok egyike az volt, hogy Zsigmond herczeg parancsnoksága alatt azonnal székely had küldessék hozzá.*
1646 febr. 22. U. o. 348–53. l.
U. o. 353, s köv. ll.
U. o. jan. 7. 363., 367. és 370. ll.
A herczeg már akkor rég künn volt Magyarországon. Febr. végén ment ki oda, s nemsokára anyja is követte.* Sőt ápril hóban atyja is megtette az intézkedéseket, hogy ő is kimehessen Váradra. Nagy fontosságú tárgyalások tették azt szükségessé.
Családi Levelezés, 360. l.
A linzi békét 1645 végén Ferdinánd csakugyan aláírta. Az, egy csomó nagy uradalmon kívül Rákóczy birtokába adta azt a hét vármegyét is, melyet Bethlen Gábor birt, még pedig úgy, hogy öt a fejedelem halála után visszaszálljon a magyar koronára, kettő pedig: Szathmár és Szabolcs szálljon fiaira.* De azzal még nem volt befejezve a békemű: sőt még a vármegyéket sem lehetett végleg resignálni a fejedelemnek – habár azok tényleg kezén voltak is. A linzi béke nem egy jószág-kérdésnek sorsát csak elvileg döntötte el: a részletek megállapítása egy öszehivandó értekezletnek volt fentartva. Ennek helyéül Tokaj volt kitűzve s a tárgyalások márczius elején meg is kezdődtek – de nehány havi tanácskozás után eredmény nélkül oszlottak szét a biztosok. Ez év augusztus 24-ére országgyűlés volt Pozsonyba hirdetve, mely a tárgyalásokat egy lépéssel előbb volt viendő.
Linzi béke Okmánytára, 368. l.
György már áprilban Váradon volt, s vezette a tokaji tárgyalásokat. Az egész nyarat Magyarországon töltötte, többször neje s Zsigmond társaságában. A nyár vége felé Munkácsra ment, hol Radzivill herczeg látogatását fogadta, ki aug. 22-étől 29-éig maradt ott. A tiszteletére adott ünnepélyeken Zsigmond is részt vett, s valószinüleg a megbeszéléseken is, melyeknek két tárgya volt: a törökök ellen intézendő európai háború előkészítése s Rákóczy Györgynek esetlegesen, a beteges király halála után lengyel királylyá választása.
