III.
III.
Az 1505. rákosi országgyűlés. Szatmári titkos tárgyalásokat folytat az II. Ulászló és Miksa császár családjai közt szándékolt házasságok ügyében. Miksa fegyverrel kel igényeinek védelmére. A fejérvári országgyűlés Szatmárit küldi hozzá követségbe s békére lép vele.
Az erély- és akaratnélküli Ulászló király kormányzása éveiben hazánk politikai és pénzügyi tekintetben a válság szélére jutott. A királyi hatalmon a főpapok és főurak osztozkodtak. A köznemesség a válságos helyzetből való kibontakozás egyedüli módját a nemzeti királyságban vélte feltalálni. Azt hitte, hogy az ország ezúton megszabadul a káros idegen befolyástól s a törvénytipró főurak zsarnokságától. Az a körülmény, hogy a király házasságából eddig csak egy leánygyermek származott, nem különben a király ismételt szélhűdése a királyválasztás közeli lehetőségére nyujtott kilátást. A köznemesség meggyőződéséhez híven trónjelöltjét Mátyás fiában, Corvin János személyében látta, ennek 1504-ben bekövetkezett halála után pedig a dúsgazdag Szapolyai János felé fordult figyelme, kinek anyja Hedvig herczegnő naponta azért imádkozott, hogy érje meg fiának a királyi székbe való felmagasztaltatását s a ki, hogy a Corvin János nevének varázsát és híveinek támogatását a saját nagyratörő czéljainak szolgálatába vonja, ifjabb fiának, Györgynek, a jobb sorsra érdemes királyfi árváját, Erzsébetet jegyezte el.*
Magyar regesták a bécsi császári levéltárból, M. Tört. Tár, IX. 80.
Ulászló 1505-ben ismét súlyos beteg lett. Az özvegy Szapolyainé úgy gondolta, itt a kedvező alkalom koronás álmai megvalósítására. Ajánlatot tett a királynak, hogy miután felgyógyulása bizonytalan, fiörököse pedig nincs, biztosítaná leánya jövőjét azzal, hogy a herczegnő az ő János fiával jegyeztetnék el s a király halála esetén a fiatal pár emeltetnék a királyi székbe. Ugyanekkor a Szapolyai-ház hívei azt is tudomására adták Ulászlónak, hogy a nemesek a Miksa császárral 1491-ben Pozsonyban kötött örökösödési szerződés érvényét sohasem fogják elismerni. De Bakócz és Szatmári résen állottak. Ulászló király úgy nyilatkozott, hogy neki nemcsak az élethez, de ahhoz is reménye van, hogy a királyné fiörökössel fogja megajándékozni.
21. SZAPOLYAI JÁNOS NÉVALÁÍRÁSA.*
Szapolyai János névaláírása 60. l.) az Országos levéltár 1519 márcz. 8-án kelt okleveléről.
A visszautasítás haragra lobbantotta a Szapolyai-család híveit; úgyszintén azokat, kik a Habsburgok örökösödésétől idegenkedtek. S mert úgy tudták, hogy a visszautasítás oka a főpapok, első sorban Bakócz és Szatmári voltak, a papságot üldözni, jószágait pusztítani kezdték, a tizedet megtagadták;* sőt Biharban s a szomszédos megyékben, tehát éppen a Szatmári püspökségében, nyilt felkelésben tört ki az elégületlenség.*
Julius pápa levele Ulászlóhoz, 1505 augusztus 23-ikáról. Közölte Pray: Epistolae procerum regni Hung. Pozsony, 1806 I. 49–51; Theiner: i. m. II. 566.
Ulászlónak 1505 július 4-ikén Perényi Imre nádorhoz intézett levele. Tévesen helyezi e levelet Pray (i. m. I. 63–67) 1506-ra s még tévesebben intézteti Geréb Péter nádorhoz. Mert, mint már tudjuk, ez időben Perényi volt a nádor.
A dolog híre, túlzott alakban eljutott Rómába is. A pápa sietett felszólítani Ulászlót, hogy keljen az egyháziak védelmére; az esztergomi érseknek meghagyta, hogy ha szükségesnek látja, hívjon össze zsinatot, az összes főpapokhoz s mindenrangú egyháziakhoz felszólítást intézett, hogy e zsinat végzéseinek mindenben engedelmeskedjenek; Szatmárit külön megkereste, hogy legyen segítségére az esztergomi érseknek s országos tekintélyével hasson közre a forrongások lecsillapítására.
Ugyanezen czéllal Ulászló országgyűlést hirdetett szent Mihály napjára a Rákos mezejére. Ha tudta volna, mit hoz ez az országgyűlés, aligha hítta volna össze.
22. II. ULÁSZLÓ EMLÉKÉRME.*
II. Ulászló emlékérme 61. l.) Cserna K. rajza a M. Nemz. Muzeum régiségtárának eredeti példányáról.
Az országgyűlés ugyanis a trónörökösödés kérdését is tárgyalta. A köznemesek pedig oly nagy számmal jelentek meg s oly súlylyal léptek fel, hogy a főpapok – és főurak kénytelenek voltak meghajolni előttök s aláírták azt a nagyfontosságú okmányt, melyben a nemesi rendekkel egyetemben kijelentik, hogy ha Ulászló fiörökös nélkül hal meg, csak magyar vért választanak uruknak s királyuknak; s ha idegen fejedelem nyujtaná ki kezét a korona után, az ilyen ellen az egész ország köteles felkelni és fegyvert ragadni.*
A nemzeti királyságot kijelentő okirat Szentgyörgyi Péter országbíró egykorú átiratában: Országos levéltár, dipl. oszt. 21.520; közölve Tudománytár, 1839. 61. Pray: An. IV. 313., Batthyányi, Leges eccles, I. 562 stb.
A most már méltán «nemzeti»-nek nevezhető párt vezetői talán azért, hogy a királyt és benső híveit megnyugtassák, talán hogy Szapolyai Jánosnak békés úton, a királyleány kezével, tegyék lehetővé a korona elnyerését, még a gyűlés alatt, a nevezetes oklevél aláírása napján szövetségre léptek a nemzeti párttal szemben «udvari»-nak nevezett párt vezéralakjaival, a király és királyné védelmére, oly fogadással, hogy hozzájuk mindenha feddhetetlen hűséggel ragaszkodnak, rendeleteik végrehajtását, a mennyiben azok az ország szabadságaival nem ellenkeznek, minden módon elősegítik; másodsorban pedig, hogy egymás védelmére és támogatására mindenkor készek lesznek.*
Közölte ez oklevelet Podhraczky, Új M. Múzeum, 1856. 574; Pray: Hist. r. Hung. II. 542. Úgy a végzés, mint a szövetkezés az országgyűlés 15-ik napján, azaz október 12-ikén kelt. Az országgyűlés ugyanis «in profesto b. Michaelis» vagyis szeptember 28-án nyittatott meg. A megnyitástól számított nap tehát október 12.
Szatmári a rákosi országgyűlésen történtekről haladéktalanúl értesitette Miksa császárt.* S igy, míg Ulászló egykedvűen fogadta a határozat hírét s csak ennyi válasza volt rá: az Istennek lesz gondja rája és övéire,* ugyanakkor Miksa háborúra készült, hogy a pozsonyi szerződésben szerzett igényét, melyet a rákosi végzés közelről veszélyeztetett, megvédelmezze. Mielőtt azonban fegyverhez nyúlt volna, Ulászlóval kivánt megállapodásra jutni. Ez sikerült is. Egyrészről Pruisz János, volt váradi püspök, másrészről Szatmári Györgynek nagy titokban folytatott fáradozása eredményeképen 1506 márczius 20-ikán hármas házassági szerződést kötött Ulászlóval a saját unokáit, valamint Ulászló leányát s még méhben levő gyermekét illetőleg.
Engel: i. m. III. 122.
Istvánffi Hist. lib. IX. 34. 1685 (kölni kiadás).
Az első szerződés szerint Miksa unokája, Fülöp kasztiliai királynak a fia, Ferdinánd eljegyeztetik Ulászló leányával, Annával.* A második szerint, ha Anna herczegnő elhalna, mielőtt a házasság végrehajtható volna, akkor, ha az áldott állapotban levő királyné leányt szül, Ferdinánd ezt fogja feleségül venni. Ha pedig a királynénak fia születne, ez – a harmadik szerződés értelmében – Ferdinánd nővérével, Mária herczegnővel fog házasságra lépni. Ulászló király és Anna királyné Budán, 1506. márczius 27-ikén külön-külön adott okmányban a magok részéről is hozzájárultak e megállapodásokhoz.* Sőt Ulászló, hogy még inkább biztosítsa a családja és a Habsburgok közti összeköttetést, a következő napon feleségét és gyermekét Miksa császár védelmébe és gyámságába ajánlotta, ha e zavaros időkben meg találna halni, «nem lévén – úgymond – senki e világon, kire őket bátorságosabban bízhatná.»
Mind a három okmány Bécsújhelyen, 1506 márcz. 20-ikán kelt. A bécsi császári levéltár eredetijéből közölte Horváth Mihály: M. Tört. tár. IX. 81–83. ll.
U. o
23. MIKSA CSÁSZÁR ARCZKÉPE.*
Miksa császár arczképe (63. l.) Dürer festménye. Lövy eredeti fényképe után Weinwurm készített duczot róla.
Kevéssel ezek után Miksa a magyar rendekhez levelet intézett, a melyben kijelentette, hogy jogait a magyar koronára fentartja. Majd pedig arról értesitette Ulászlót, hogy részint azon pénzbeli követelése behajtására, melyet a pozsonyi szerződés értelmében igényel, részint a hűtlenek megfenyítése végett hadat fog küldeni Magyarországba. Szavát tett követte. Pozsonyt, Sopront a Csallóközzel hamarosan elfoglalta.
A PÉCSI SZÉKESEGYHÁZ SZATMÁRI-OLTÁRA.*
A pécsi székesegyház Corpus Christi-kápolnájának Szatmári oltára. (65. l.) eredeti fényképfelvétel után készült.
Ulászló – kétséges, színlelésből-e avagy a nemzeti párt kivánságára – országgyűlést hirdetett Székesfejérvárra. A gyűlésen zajos jelenetekben nem volt hiány. Fenyegető nyilatkozatok hangzottak az udvari párt vezérei ellen. Többi között egy gúnylapot adtak kézről-kézre. Papi fej volt rajta, ily aláírással: «Ha a király nem bünteti, megbüntetjük mi.» Akkoriban úgy mondták, hogy ez a fenyegetés vagy Bakócznak vagy Szatmárinak szólt.*
«La Maesta regia non punisse costui, puniremo nui.» A velenczei követ jelentése 1506 június 22-ikéről. Ő írja azt is, hogy e fenyegetés Bakócznak vagy Szatmárinak szólt «che sonno li primarii apresto il re.» Marino Sanutonal, i. m. XXIV. 141.
A rákosi végzés szerint az egész ország tartozott volna felkelni s fegyvert ragadni Miksa ellen. De már az egy évvel később tartott országgyűlés arról látszott tanuságot tenni, hogy a köznemesi rend is szivesebben hozta a végzéseket, mint forgatta a kardot. Miksa már bent állt seregével az országban, Ulászló a haza ellenségének nyilvánította s fegyverre szólította ellene magát Szapolyai Jánost is:* a Székesfejérvárra egybegyűlt rendek szidták a király tanácsosait, elsősorban Bakóczot és Szatmárit, de tenni nem tettek semmit.* A helyett, hogy fegyvert ragadtak volna, miként fogadkoztak a Rákoson, abban állapodtak meg, hogy Ulászló Miksához követeket küldjön, kik, hogy Miksában minden gyanút eloszlassanak a békés szándék őszinteségét illetőleg, a főpapok és főurak, köztük Szapolyai János részéről is külön adott teljes hatalommal felruházva a császárral Óvárott a vett utasítások szerint a békéről tárgyaljanak. A követséggel Szatmári Györgyöt, Frangepán Gergelyt, Szentgyörgyi Pétert s Buzlai Mózest bízták meg.*
Ulászló levele kelt Budán, 1506 május 9-dikén közölte Pray: Epistolae proc. I. 59.
A Hédervári István vezérlete alatt Miksa ellen küldött csekély had országos felkelésnek nem nevezhető.
Az oklevelet közölte Pray: An. IV. 323.
Július 1-én Anna királyné fiúgyermeket szült, ki két héttel utóbb a prímástól Boldogasszony Fejéregyházában megkereszteltetvén, az anya óhaja szerint Francziaország szent királya tiszteletére a Lajos nevet kapta.
Ez a körülmény az ügyek állásában lényeges fordulatot idézett elő. A fiörökös születésével úgy Miksa mint Szapolyai távolabb estek a magyar koronától. Az Óvárról Bécsbe ment magyar követek július 19-ikén nehézség nélkül kötötték meg Miksával a békét, a mely szerint minden ellenségeskedés megszűnik, hadait mindkét fél visszavonja. Miksa azonban ezúttal is fentartotta örökösödési jogát úgy a maga, mint utódai számára, a magyar koronát illetőleg.* Ugyanekkor a követek azt is megigérték, hogy azon összeg törlesztésére, melyre Ulászlót a pozsonyi szerződés kötelezi, a legközelebbi szent Mihály napján húszezer aranyat fognak Miksának fizetni; az adósság még megmaradt részéről pedig végezték, hogy erre nézve a két fejedelem később fog rendelkezni.*
Úgy a király, mint a főpapok és főurak megbizó levele Székesfehérvárott telt 1506 június 24-ikén. Közölte Pray: An. IV. 320; Katona: Hist. crit. XVII. 444; Engel: i. m. III. 129.
Regesták a bécsi császári levéltárból, M. Tört. Tár, IX. 81. Ezen igéretnek, úgy látszik, Ulászló nem sietett eleget tenni, mert Miksa 1507 október 13-ikán Innsbruckban kelt levelével megkereste a bécsi tanácskozásokban résztvett magyar urakat, hogy e 20.000 frtból 10.000 még mindig hátrálékos. Ennek megfizetését eszközöljék ki, különben a szomszédos vármegyéken erőhatalommal fogja megvenni. I. h. 85. l.
Ulászló mindezeket Budán, augusztus 5-ikén elfogadta s megerősítette.*
Pray közli az oklevelet i. m. és h.
A nagy öröm, melyet a trónörökös születése hozott, rövid napok után még nagyobb gyásznak adott helyet. Lajos idő előtt jött a világra s a korai szülés az anya halálát okozta. Mikor a velenczei köztársaságnak az örvendetes esemény alkalmából írt üdvözlő levele Budára érkezett, Anna királyné már a ravatalon feküdt. A gyenge Ulászlónak, de nemzetünknek is jó angyala szállt vele sírba. Az okos és élénk szellemű királyné ugyanis támasza, országos ügyekben is tanácsadója volt gyámoltalan férjének; s ha az ország háztartását nem is sikerült neki rendbehozni, a királyi udvarban, melynek éltető lelke volt, rendet teremtett.
24. II. ULÁSZLÓ NÉVALÁÍRÁSA.*
II. Ulászló névaláírása (66. l.) Kassa város titkos levéltárában (c. 60), Budán 1508 máj. 29-én kelt oklevelén.
Ulászlót hitvese halála teljesen megtörte. Valósággal búskomorságba esett; az országos ügyekkel még annyit sem törődött, mint eddigelé, apai szivének minden vágya a fia jövőjéről való gondoskodásban összpontosúlt.
1507 április 24-ikére országgyűlést hirdetett, hogy kis fia megkoronáztatását kieszközölje. De a rendek értesülvén az Ulászló és Miksa között történt titkos megállapodásokról, vonakodtak kérését teljesíteni.
Azonban az országgyűlésen megnyilatkozott ellenszenv nem tartotta vissza Ulászlót és tanácsosait, hogy tovább szőjék a szálait annak a politikának, mely a Habsburgokkal való minél szorosabb összeköttetésben találta a szabadulás útját. Nem hiányoztak, kik már ekkor azt hangoztatták Ulászló előtt, hogy családja jövőjét jobban biztosítaná, ha öcscsével, Zsigmond lengyel királylyal szövetkeznék inkább, mint Miksával. Szatmári azonban figyelmeztette a királyt, hogy üdvösebb a Miksával való szövetkezés. Zsigmond távol van s folyton telve háborúval.
Ezek a körülmények egyenesen azt tanácsolják, hogy gyermekei jövője érdekében Miksára támaszkodjék. A Szatmári érvelése győzött. Az 1507-ik év őszén Budára érkezett Pruisz János magával hozta a szerződést, melyet Miksa Constanzban írt alá s mely a Miksa unokái és Ulászló gyermekei közti kettős házasság feltételeit részletesen megállapította s a melyet Ulászló nov. 12-én kelt aláírásával a maga részéről is megerősített.*
Engel: i. m. III. 138; Katona: Hist. cril. XVIII. 522–528. közli ez oklevelet.
A következő évben tartott országgyűlés végre kész volt teljesíteni Ulászló óhaját. De csak olyan feltétellel, ha Ulászló megigéri, hogy ha meghalna, mielőtt fia nagy kort ért volna, a gyámságot nem fogja Miksára vagy más idegen fejedelemre bízni s hogy fia nevében az ország szabadságaira esküt tesz, melyet a felnövekedett Lajos ismételni tartozik. Ulászló a feltételek teljesítését megigérte, mire az alig kétéves gyermek 1508 június 4-ikén Székesfehérvárott megkoronáztatott.
